Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

1970. december 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Á Minisztertanács ülése Áz ipari értelmiség helyzete Szolnok megyében Áz MSZMP Szolnok megyei Bizottságának határozatából (Folytatás az 1. oldalról) mák agresszív tevékenységé­nek fokozódásából eredő újabb veszélyekre. Az amerikai államférfiaknak az elmúlt hetekben elhang­zott megnyilvánulásai arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok kormánya semmis­sé akarja tenni az 1968, no­vemberében vállalt azon kö­telezettségét, hogy feltétel nélkül beszünteti a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság területének bombázását. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — híven a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének a vietnami helyzettel foglalko­zó nyilatkozatához — kifeje­zi teljes egyetértését a Viet­nami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának 1970. december 10-én közzé­tett felhívásával. Követeli, hogy az Egyesült Államok kománya haladéktalanul ves­sen véget a Vietnami De­mokratikus Köztársaság te­rülete ellen intézett minden­nemű agressziós cselekmény­nek. Teljes mértékben szoli­dáris a testvéri vietnami néppel és internacionalista kötelezettségének tekinti, — hogy fokozza a hős vietnami népnek nyújtott támogatá­sát. Meggyőződése, hogy a politikai rendezés számára jó alapot nyújtanak a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság kormányának és a Dél­vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányá­nak a párizsi tárgyalásokon előterjesztett javaslatai, s az amerikai imperialistáknak ezeket előbb-utóbb el kell fogadniok. A külkereskedelmi minisz­ter beszámolt Nyikolaj Pa- tolicsewel, a Szovjetunió kül­kereskedelmi miniszterével folytatott tárgyalásairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következő öt év­re szóló hosszúlejáratú áru­csereforgalmi és fizetési megállapodásának, valamint a két oszág 1971. évi árufor­galmának szabályozásáról szóló jegyzőkönyv aláírásá­ról. Az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett Václav Hulával. a csehszlovák mi­nisztertanács elnökhelyette­sével, tervezésügyi minisz­terrel az 1971—75. évi nép- gazdasági tervek egyezteté­séről folytatott tárgyalásai­ról. Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese ar­ról számolt be, hogy a na­pokban eredményes tanács­kozásokra került sor Carlos Rafael Rodriguez állammi­niszterrel, a Kubai Kommu­nista Párt. Központi Bizott­sága titkárságának tagjával a két ország gazdasági és műszaki kapcsolatairól. Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese Francesco de Marti­nóval, az Olasz Köztársaság miniszterelnökhelyettesével folytatott tárgyalásairól tett jelentést. A külügyminiszter beszá­molt az osztrák köztársaság külügyminiszterével decem­ber 13-án Eisenstadtban. il­letve Sopronban folytatott nem hivatalos megbeszélései­ről. A kormány a jelentése­ket tudomásul vette. A nehézipari miniszter a népgazdaság tüzelőanyag-el­látásának jövő évi biztosítá­sáról számolt be. A kormány az előterjesztést tudomásul vette, s a tüzelőanyagellátás biztosítása érdekében meg­felelő határozatot hozott. Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter előter­jesztése alanián a kormány megvitatta és jóváhagyta a komplex könnyűszerkezetes építési mód központi fejlesz­tési programját Eszerint 1975-ra legalább két millió négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes épület kivitelezésének feltételeit kell megteremteni. Ezt az építési módot elsősorban az ipari, mezőgazdasági és rak­tározási épületek létrehozá­sánál alkalmazhatják előnyö­sen. A fejlesztés megvalósí­tásához a negyedik ötéves tervidőszakban mintegy 2,6 milliárd forintos beruházás szükséges, ami részben álla­mi költségvetési hozzájáru­lásból. nagyobb részt azon­ban vállalati erőforrásokból tevődik össze. Az előterjesz­tés javasolja a szükséges li- cencek vásárlását, a KGST országaival két- vagy több­oldalú nemzetközi együttmű­ködés megteremtését, a könv- nyűszerkezetes építési ele­mek gyártás-szakosítását, valamint közös gvártás meg­teremtését tőkés országok vállalataival is. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a munka­ügyi miniszter és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa közös jelentését a munka törvénykönyve végrehajtá­sának tapasztalatairól. Meg­állapította, hogy a törvény alapvető célkitűzései helyes­nek bizonyultak, módosításá­ra nincs szükség, a gyakor­lati végrehajtás során felme­rült problémákat a kollektív szerződések az év elején vég­rehajtott módosításai nagy­részt megoldották. A helyzet további javítása az illetékesek a vizsgálat közben intézke­déseket tettek, néhány kér­désben, mint a munkafegye­lem megszilárdítása, további vizsgálatokat folytatnak. A munkaügyi miniszter másik előterjesztése alapján a kormány olyan határoza­tot hozott, hogy a bányászok pótszabadsága a földalatti munkában töltött idő arányá­ban növekszik, legfeljebb évi 12 munkanapig. A Miniszter­tanács megtárgyalta és elfo­gadta az időleges munkakö­telezettségről szóló rendelet- tervezetet. Eszerint elemi csapások esetén a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, több megyére ki­terjedően a miniszter — az időleges munkakötelezett­ségről szóló törvényerejű rendeletnek megfelelően — az állampolgárokat munkára kötelezheti, illetve anyago­kat, munka- és szállítóeszkö­zöket ideiglenesen igénvbe vehet. A munkára kirendelt személyek részére térítést kell adni. Az igénybevett eszközök használatáért a ren­delet térítést ír elő. A közlekedés- és posta­ügyi miniszter a záhonyi va­súti átrakó körzet helyzeté­ről és további fejlesztéséről tett előterjesztést. A kormány utasította a közlekedés- és postaüevi minisztert, hogv az árucsereforgalom további zökkenőmentes lebonyolítá­sára a megfelelő intézkedé­seket tegye meg. A művelődésügyi minisz­terrel közös előterjesztésben javasolta a közlekedés- és postaügyi miniszter, hogy a kormány a közlekedési mú­zeumot nyilvánítsa országos múzeummá. A Miniszterta­nács a javaslatot elfogadta. A belkereskedelmi minisz­ter javaslatára a kormány elhatározta, hogy az idegen- forgalmi együttműködés to­vábbi bővítésére egyezményt kössünk a Szovjetunióval. A kulturális kapcsolatok intézetének elnöke javasolta: a kormány járuljon hozzá, hogy az Unesco 1972-ben kormányszakértői értekezle­tet szervezzen Magyarorszá­gon az európai tudományos együttműködés elvi és gya­korlati kérdéseiről. A kor- mánv a javaslatot elfogadta. A Minisztertanács megvi­tatta és jóváhagyta salát munkatervét 1971 első fél­évére. valamint a központi népi ellenőrzési bizottság, to­vábbá az országos ifiúsáono- litikai és oktatási tanács munkatervét a jövő év ha­sonló időszakára. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A megye iparának dinami­kus fejlődésével, az ipari gaz­daság súlyának növekedésé­vel szoros kölcsönhatásban egyre jelentősebb tényezővé válik megyénkben az ipari értelmiség. A megye ipari gazdasága fejlődésének és ha­tékonysága növelésének fon­tos feltétele a műszaki-, gaz­dasági-, szellemi kapacitás további felhalmozása és funk­cionálása. I. A megye szocialista ipará­ban közel négyezer közép- és felsőfokú képesítéssel rendel­kező szakember dolgozik. *Az ipar ágazati szerkezetéből is következik, hogy a szakembe­rek több mint kétharmada a nehéziparban található; 14,2 százaléka a könnyű-, 12 szá­zaléka pedig az élelmiszer- iparban dolgozik. Az ipari értelmiség mint­egy 12 százaléka mérnök, 1,4 százaléka közgazdaságtudo­mányi egyetemet végzett, 39 százaléka műszaki technikus. A szakemberek egyharmada nő, akiknek döntő többsége közgazdasági technikus, mun­katerületük az általános ad­minisztráció. Az iparban fog­lalkoztatott értelmiség két­harmada 35 éven aluli. Az utóbbi években jelentő­sen javult a megyei ipar szakember ellátottsága. Az iparvállalatok — elsősorban a vegyiparban és gépiparban — valamint egyes tanácsi vállalatok és szövetkezetek igyekeznek növelni a szakem­berek számát. A negyedik öt­éves terv végére az ipari ér­telmiség száma a jelenleginek 2,6-szorosóra, ezen belül a mérnökök száma pedig há­romszorosára növekszik. A szakemberszükségletet a vállalatok döntően társadal­mi ösztöndíj szerződéssel és a vállalati dolgozók taníttatásá­val kívánják biztosítani. Je­lenleg is mintegy négyszáz ipari dolgozó tanul az egyete­mek, főiskolák levelező tago­zatain, a különböző szakmér­nöki továbbképzőkön és tan­folyamokon. A szakember­utánpótlás biztosítását nehe­zíti, hogy Szolnok megyében a gépipari technikum kivéte­lével önálló közép- és felső­fokú műszaki oktatási intéz­mény nem működik, s nincs megfelelően kihasználva a szakképzés és szakmai to­vábbképzés más lehetősége sem. A megy! szakemberellátott­ságában jelentkező fő problé­mák: a mérnökök száma és aránya alacsony; nincs bizto­sítva a közgazdasági elemző munka személyi feltétele; ke­vés, a tanácsi és szövetkezeti iparban pedig egyáltalán nincs közgazdasági egyetemet végzett szakember; kevés a szakmérnök, a piackutatás — beszerzés-értékesítés munká­jában jártas, kereskedelem­politikához értő szakember a megyei iparban; néhány nép- gazdaságilag is fontos és fej­lesztésre kijelölt iparágban (építőanyagipar, mezőgépipar, élelmiszeripar, tanácsi és szö­vetkezeti ipar) szükséges a szakmai színvonal intenzí­vebb növelése. Az ipari értelmiség döntő többségét, szakképzettségének megfelelő munkaterületen foglalkoztatják. Nagy részük vezető beosztásban dolgozik, míg kis hányaduk a kutatás-, a műszaki fejlesztés- és ter­vezés területén tevékenyke­dik. A mérnökök, techniku­sok több mint fele a termelés közvetlen előkészítésében, az irányításban és ellenőrzésben dolgozik. II. I A megye iparában dolgozó értelmiség 28,8 százaléka tag­ja a Magyar Szocialista Mun­káspártnak. Az ipari párt- szervezetek vezetőségeiben, a csúcsvezetőségekben, illetve az üzemi pártbizottságokban szép számban dolgoznak egyetemet, főiskolát végzett kommunista szakemberek. A kommunista ipari értel­miségnek politikai műveltsé­gének színvonala növekvő tendenciát mutat. Sokan el­végezték a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemet, a sza­kosítót, vagy a középiskolát. Szép számban nemcsak ta­nultak, hanem tanítanak is propagandistaként. Természe­tesen ez nem mondható el az ipari értelmiség vagy akár a kommunista ipari értelmi­ség egészére. A vállalatok egy részénél — általában a szö­vetkezeti iparban — ezt még nem érték el. Nem egységesen jó még az adminisztrációs munkakörben dolgozók és a nők továbbképzése. Az ipari értelmiség erköl­csi-politikai arculata, élet- szemlélete és felfogása összes­ségében egészséges. Támogat­ják és megvalósítják a párt politikáját. Érdeklődésük kö­zéppontjában a műszaki tu­dományos haladás kérdései és problémái állnak, elsősor­ban a gazdaságpolitikai fel­adatok megoldásában vesznek aktívan részt. A műszaki, gazdasági feladatok mellett jelentős társadalmi tevékeny­séget is kifejtenek, részt vál­lalnak a közügyek intézésé­ből, ott vannak a párt- és tömegszervezetek választott szerveiben, a tanácsokban, segítik az állami és társadal­mi szervek munkáját. Mind­ezen túl megyénk ipari értel­miségi dolgozói tizenegy mű- szaKi tudományos egyesületbe tömörülve érdeklődési körük­nek megfelelően jelentős munkát végeznek. Az ipari értelmiség sorai­ban fellelhetők helytelen nézetek, megnyilvánulások is. amelyek területenként, vállalatonként változóak. Míg az értelmiség többsé­ge reálisan értékeli gazda­sági fejlődésünket, addig egyesek a fejlődés ütemét, a gazdasági reform kibonta­kozását lassúnak tartják. Az ipari értelmiség és a mun­kásság kapcsolata elfogad­ható, bár középvezetői szin­ten tapasztalhatók problé­mák. Egyes esetekben és egyes személyeknél kifogá­solható a politikai felelős­ségérzet, kötelességtudat hiá­nya. Vannak akik népszerűt­len feladatot nem vállal­nak, vagy nem szívesen vál­lalnak, akik nem elég kö­vetkezetesek a munkafegye­lem megszilárdításában, a munkamorál javításában. Az ipari értelmiség anya­gi helyzete összességében el­fogadható. Ha az ágazatokat szakképzettség, munkakör, életkor összefüggéseiben dif­ferenciáltan elemezzük, már jelentős aránytalanságok ál­lapíthatók meg: — egyes vállalatoknál nagy feszültséget okoz a műszaki­ak és a munkások jövede­lemaránya. Egyes beosztott mérnöki, technikusi munka­körben dolgozó műszakiak alapbére alig magasabb, ese­tenként alacsonyabb a szak­munkások fizetésénél; — a megye iparvállalatai­nál kevés a kiemelt munka­kör, amelyben jobban ki­bontakozhat az egyéni ké­pesség. s amelynek anyagi, erkölcsi elismerése is foko­zottabb; — alapbérben, jutalmazás­ban, premizálásban általá­ban nem érvényesül megfe­lelően az egyéni teljesít­mény szerinti differenciá­lás. A műszaki értelmiség la­káshelyzete ugyancsak terü­letenként és vállalatonként különböző. Összességében azonban javításra szoruló. Főleg a fiatalok fokozottabb támogatására van szükség. Az új ipartelepek szakem­berszükségletének biztosítása érdekében a lakáshelyzeten is javítani kell. III. Az ipar szakemberellátott­ságának és az ipari értel­miség helyzetének javítása érdekében sok és szerteága­zó feladat vár a megye poli­tikai és gazdasági vezetésére. Szükséges,, hogy a gazda­sági vezetők vizsgálják és tárják fel a jelenleg adott szellemi kapacitás hatéko­nyabb kihasználásának bel­ső tartalékait, biztosítsák a képességek és a feladatok összhangját, következetesen érvényesítsék vállalatuknál a differenciált erkölcsi és anyagi, elismerést, az egyéni teljesítmények alapján. Erősítsék minden munka- területen a közgazdasági szemléletet, a műszakiak közgazdasági érdeklődését, teremtsék meg a magasabb színvonalú elemző munka személyi feltételeit. Követeljék meg a hozott határozatok, megbízatások vállalati, szövetkezeti dön­tések következetes végrehaj­tását, növeljék az értelmi­ség politikai felelősségét. Az MSZMP megyei Bi­zottsága javasolja az ipar­vállalatoknak, szövetkezetek­nek, hogy a negyedik^ ötéves és a hosszútávú műszaki-i gazdasági tervükkel össz­hangban szakkáder fejleszté­si tervet is dolgozzanak ki. Vizsgálják felül meglévő ter­veiket, a reális, tényleges szakemberszükséglet bizto­sítását tegyék tervszerűbbé, éljenek jobban a társadalmi ösztöndíjszerződés és a saját dolgozóik taníttatásának le­hetőségével. A szakappará­tus számbeli növelését azzal is biztosítsák, hogy több fi­gyelmet fordítanak szakem­bereik megtartására. Az ipari értelmiség hely­zete feladatokat ró az üzemi pártbizottságokra, csúcsve­zetőségekre és pártszerveze­tekre is. Helyes, ha a párt- szervek napirendre tűzik vál­lalatuk, szövetkezetük ' kö­zép- és felsőfokú képzettsé­gű szakembereinek helyze­tét. A helyzet alapos elem­zése után meghatározzák a helyi gazdasági és politikai feladatokat. A politikai tevé­kenységben az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani a nevelőmunkára, a szakem­berek politikai továbbkénzé- sére, a marxista műveltség gyarapítására, a párt káder- politikáiának szélesebbkörű érvényesítésére. A pártszervek, a megye ál­lami, szövetkezeti és tanácsi iparának vezetői mellett nagy feladatok várnak az MTESZ és a Közgazdasági Társaság Szolnok mesvei szervezeteire is. Az ipari szakemberek érdeklődésére számot tartó munkát végző egyesületekben feltétlenül növekedni fog a műszakiak, a közgazdászok —( az ipari értelmiség — társadalmi ak­tivitása. r Hiábavaló fogadalom Karácsonyi előzetes Jubilálunk. Csak tudnám, hánya­dik évfordulóját annak az első foga­dalomnak, amelyben leszögeztük; soha ebben a büdös életben nem költekezünk úgy ki bejgli és szalon­cukor illatú karácsony alkalmából, mint az „idén”? Mert mi a pucér valóság évről évre — e szent foga­dalom ellenére?! Az, hogy a szeretet ünnepén valóban elomlunk a nyu­galmas semmittevésbe, valamint a mindent-evésbe. Kis lakunk vala­melyik szögletében eltehén... — izé — elnyúlva, forró szívvel bámész­kodunk el a fenyőfa alatt eligazított ajándék-hadrendben, amely piciny változásokkal szinte szóról-szóra azonos a múlt évivel. Esv-egv pár olcsó, de mutatós fuszekli, hasonló mennyiségű valódi k’sűzemi papucs (minthogy a tavalyiak orraza+ábó! kikandikálnak a nagvlábuiiaink. s ez nem kellemes a vicsorító fasze­gek közepette), egy-egy ing, kombi­né, mandzsettagombpár, vállalati juttatásból ez alkalomra megőrzött betétes írón, könyv a munkahelyi bizományos állományból (nála rész­letre beszerezhető), nyakkendő a fiú neműeknek... Vagy várjunk csak! Az idén ez igencsak kiesik a hagyomá­nyos ajándéklaistromból, hiszen úgy felszökött az ára egy valamirevaló példánynak, hogy az ember gondol­kodóba esik egy kicsit vasalva, pe­cséttisztítva ne dobja-e piacra előző évek nyakkendő-szerzeménveit. Lé­vén a múlt évi közepesen olcsó áru az idén luxusérték. Egy-két háztartási cikk: kupak, dugóhúzó, konzervnyi­tó és késélesítő komplexum egy szer­számba sűrítve: leértékelt, zománco­zott tepsi sógornak, sógornőnek: fej­kendő a mamának (miután megta- nulmánvoztuk. miiven nincs még neki): kardigán skót whisky fmert annak olvan csini üvege van), gumi- vaarv műanvagfiaurák a kisded sor­ból lábra avanzsált keresztfának (előtte ugyancsak kutatómunka; van-e még olyan, amit nem vettünk neki)... Meg ami belefér. Tudja mindenki. Nos, szóval mindeme kirakatot elné­zegetjük, s közben elszáll az angyal­hajak meglibbentésére egy-egy bá­natos sóhaj: ..Mennyi, mennyi pénz változott át ilyen sok, de önmagá­ban mégsem valami jajde értékes holmivá.' Mert az igaz, hogy mindez ajándékba jött. Node ugyanennyit mi juttatunk karácsonvfarokonok alá. A sok kicsi olyan sokra ment, hogy ünnepi gondtalanságunk má­sodnapján már önvigasztalással eny­hítjük szorongásunkat: igaz, hogy nem tudjuk, mivel húzzuk ki else­jéig, de szerencsére éhen nem ha­lunk. Meg aztán egészséges dolog a. szabad levegőn járás. Fél órával ko­rábban kelünk és gyalog közleke­dünk otthonunk, valamint a munka hely között. Néev-öt 2 forintost ek­képp is nyerhetünk. Befejezzük pedig imígy: „Az biz­tos, hogy jövő karácsonykor nem pusztítiuk ki ennyire magunkat. El­végre ésszel él az ember”. Mi mással is tudna az év végi ajándékkamnánvok ideién? Amikor — miként a Ludas Matvi olvan lel­kűnkből leledzően megábrázo'ta leg­utóbb — család5«* együttérzéssel les­sük, hogy gurul ki az utolsó fitying is a Családi Bukszából. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents