Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

1970. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Űjabb klub született Szolnokon LENIN ES AZ ÓRA Neve: Hangulat Klub. Fenntartója: a szolnoki ÁFÉSZ. Helye az ÁFÉSZ eddigi kultúrterme. Belépés csak tagsági igazolvánnyal. A klub tagjai a vállalat dolgozói. Röviden, tömören ennyit mondhatnánk a kedd este megnyílt klub kilété­ről. A száraz tényeken túl azonban örömmel állapíthat­juk meg, hogy a megyeszék­helyen is egyre népszerűbbé válik a népművelés, ponto­sabban a művelődés és a szórakozás kisközösségi for­mája; a meghittebb, közvet­lenebb formák keresése. Bálint János, a klub veze­tője reménykedik, hogy a régóta dédelgetett vágy mos­tani megvalósulásával, az új lehetőségek birtokában na­gyot lendül majd előre a vállalaton belüli közösségi nevelés ügye. A redszeres programok, a szórakozás já­Kisújszálláson egy estét betöltő műsorral készülnek a megye városainak — járásai­nak nagy kulturális sereg­szemléjére. Az eddigi megbeszélése­ken kialakult álláspont / sze­rint a műsor jellegében a helyi hagyományok ápolása és bemutatása igen nagy sze­repet kap. A műsor szerve­zői számítanak a zenei tago­zatú általános iskola _ ének­karára, amely helyi népda­lokkal 'és Bartók—Beethoven évfordulót ünneplő művek­kel lép fel. Szerepel az ÁFÉSZ citera- zenekara és ennek is van bizonyos helyi jellegzetessé­ge, hiszen az országban csu­pán a kisújszállási zeneisko­lában tanulnak zenélni a nö­vendékek ezen a hangszeren. A gimnázium irodalmi szín­pada a városból elszármazott költők — Csukás István és Kiss Tamás — verseiből vá­logatott összeállítást ad elő. A továbbiakban helyi nép­mesék, mondák és egy lako­dalmi jelenet bemutatását, népitáncot terveznek és fel­lép a zeneiskola kamarazene- kara is. tékos formái feltétlenül kö­zelebb hozzák majd szabad­idejükben is a fiatalokat és a vállalat dolgozóit. A to­vábbiakban testvéri kapcso­latot kívánnak kiépíteni a jónévű Kalevala Klubbal is, mert így közös erővel — színvonalasabb programok rendezésére is gondolhatnak. A KISZÖV városi ifjúsá­gi klubja, a közgazdasági szakközépiskola pinceklub­ja, majd a Kalevala Klub után — valamennyi említett klub a 70-es év második fe­lében született városunkban — a Hangulat Klub is elin­dult útjára. És ebben nagy része van Guba Kálmán- riénak, a szakszervezet titká­rának, valamnit Molnár Gá­bornak, a vállalat szövetke­zet-politikai előadójának is; hisz nélkülük nem válhatott volna valósággá a dicséretes szándék, a szép elképzelés. Móricz; Forr a bor című regénye több helyi vonatko­zású részletet tartalmaz. A regény néhány jelenetet dra­matizálva mutatják be. Most alakul a városi ének- kai-, s ha addig fel tud ké­szülni, szintén szerepel a vá­ros ^műsorában. A szervezők a végleges programot február elejére állítják össze. A műsort áp­rilis 6-ra tervezik. A bemutató idején népraj­zi kiállítást rendeznek és sző Van egy háziipari ruhabemu­tatóról is. Túrke vén március 29-én, az ifjúsági házban lesz a bemutató. A műsor jellegét a hagyo­mányokban gazdag múlt és a jelen egyidejű bemutatása szabja meg. Ennek megfele­lően népitánc és balett, cite- razenekar és beat-zenekar egyaránt helyet kap. Népdal­énekesek és a gimnázium énekkarának fellépése gaz­dagítja a programot. A végleges műsor még itt sem alakult ki, de máris nagy anyagból válogathatnak a rendezők. Äz épi ők tanácsko­zása Az építők megyei bizottsá­ga tegnap tartotta ülését Szolnokon az SZMT székhá­zában. Nagy Béla, a bérbi­zottság vezetője ismertette az öt évre kötendő kollektív szerződésekkel összefüggő fontosabb rendeleteket, tud­nivalókat. Megvitatták azt is, hogyan nyújtsanak segítsé­get az alapszervézeti veze­tőknek ehhez a fontos mun­kához. Az 1971 első negyed­évére szóló munkaterv jóvá­hagyása után Busi Sándor, a megyei bizottság titkára tar­tott tájékoztatót a szakszer­vezeti választás eddigi ta­pasztalatairól. Talaj tömörít és robbantással Az Építőipari Tudományos Egyesület szerdán a Fővárosi Tanács klubjában robbantás­technikai ankétot rendezett, amelyen számos érdekes új módszer alkalmazásáról ta­nácskoztak a szakemberek. Többek között gazdaságos módszer lehet az épületek alapozásánál is, mert a rob­bantás tolóerejének felhasz­nálásával tömöríteni lehet a gyenge altalajt. Így elegendő, a szokásos alap, tehát nem kell különleges erős „beton­talapzatot” készíteni. A ha­gyományos épületrobbantás techhológiája is megváltozott. Nem aknázzák alá a falakat nagy töltetekkel, nem röpítik levegőbe az épületet, inkább apró töltetekkel dolgoznak, hogy a ház csak leroggyon, „leüljön” és így minél több használható tégla, cső és egyéb szerkezeti elem marad­jon az omladékban. Az apró robbantó töltetek alkalmazá­sa újabban a kohászati re- konstukcióban, a kemencék „szétszerelésében”, régi üzemépületek lebontásában is hasznosnak Ígérkezik. A üazai tímföldgyárak közül egyedül az almásfüzitőiben fog­lalkoznak az aktív, vagy más néven a különleges timföldek gyártásával. Ez az anyag egé­szen más fizikai és kémiai tu­lajdonságokkal rendelkezik, mint a kohösításra kerülő közönséges timföld. Az aktív timföldek egyik fajtája például permetező lébe keverve elpusztítja a pero- noszpórát. Egy másik fajta a szénhidrogén-, a műanyag- és a kőolajfeldolgoző ipar nélkülöz­hetetlen segédanyaga. Gyárta­nak olyan timfödet is, amely kitűnő csiszoló anyag, s alkal­mas a germanium, az optikai V oltam az idén a Vili. kerületben látogató­ban. Á pártbizottság üléstermében, ahoi beszél­gettünk, volt a falon egy Lenin-portré. Az idő telt­múlt, és én utána mondtam az elvtársaknak: még va­lami kell arra a falra: egy óra." Kádár János mondta el ezt a kis történetet kong­resszusi zárszavában. Tel­jesebbé tette vele a falra nem függeszthető, csak ben­nünk élő Lenin-képet,. mert az a „Szókratész koponyáid és mindent látó szemű, töm­zsi, izmos Lenin” talán egyetlen személyes tulajdo­nával sem bánt oly szűk- markúan, mint az idejével. Gorkijnak semmiesetre sem lehetett igaza abban, hogy hajlam lett volna benne az aszkézisre, Krupszkaja egyik visszaemlékezésében így úr: „Anyámmal együtt egy vám­őrnél kibéreltünk két kis szobát. Hamarosan Iljics is megérkezett. Sokat fürdött a tengerben, rengeteget ke­rékpározott — nagyon sze­rette a tengert és a tengeri szelet —, Kosztyicinékkal vidáman csevegett minden­féle semmiségekről, élvezet­tel ette a rákokat, amiket a házigazda fogott nekünk.’’ Ez azonban nem jelentette azt, hogy a legkisebb elné­zést is tanúsította volna ön­magával szemben, ha úgy érezte, valami zavarja a munkájában. N. A. Alekszejev jegyezte fel a Londonba érkező Le­ninről, hogy1 nem akart a többi iszkrás között a kom­munában élni, mert „tudta, hogy az Oroszországból és külföldről érkező elvtársak, jó orosz szokás szerint, örökké rajta csüngenének 'mit sem törődve az idejével, ezért arra kért, hogy lehe­tőleg kíméljük meg a túl­ságosan gyakori látogatások­tól.” A munka az más volt. lencsék és a félvezető szilícium csiszolására is. A különleges timföldcsalád egy-egy tagja mind nagyobb szerepet kap a gyógyszer- és a kozmetikai ipar­ban is. A negyedik ötéves tervben a különleges timföldek minőségét olyan színvonalra akarják emel­ni az almásfüzitőiek, hogy vala­mennyi versenyképes legyen a hasonló célokra szolgáló kül­földi termékekkel. Ezért az öt év alatt mintegy 20 millió forin­tot fordítanak a különeges tim­földek kutatásával és előállítá­sával foglalkozó részlegek fej­lesztésére. A munka nem üres fecse­gés. A munkára Lenin sem­mi időt nem sajnált. „Hete­kig vesződtem azzal, hogy valósággal „kivallattam” egy hozzám ellátogató munkást arról az óriási gyárról — írja —, amelyben dolgozott. Igaz, a leírással (egyetlen gyár leírásával!), ha igen nehezen is, úgyahogy mégis elkészültem, de megtörtént, hogy a munkás a megbeszé­lések után homlokát törül- getve, mosolyogva mondta: „Könnyebb túlórában dol­gozni, mint megfelelni a maga kérdéseire!” em sajnálta Lenin az időt arra, hogy Dide­rot és d’Alambert dia­lógusát a materializmus ter­mészetéről személyesen le­fordítsa; jutott arra is ener­giája, hogy a francia mellett ■ megtanuljon németül, ango­lul, olaszul; egyszer egészen váratlanul derült ki róla, hogy tud csehül és egyebek között felkeltette érdeklődé­sét valami a bolgár nyelv iránt is, mert nagyon sür­getett egy szótárt, amihez, valamilyen oknál fogva úgy látszik, csak nehezen jutha­tott hozzá. S ha már a szó­tárnál tartunk! Szovjet- Oroszország egyik legnehe­zebb periódusában, 1921-ben írta a következőket: „Lit- kensz elvtárs! Találkozá­sunkkor elfelejtettem - meg­kérni arra, hogy ellenőrizze, hogy átl a. mai orosz nyelv (Puskintól Gorkijig) (rövid) szótárának összeállításával foglalkozó tudós-bizottság ügye.” Ismeretes Leninről, hogy egy ízben kifejezetten azért utazott Géniből Londonba, hogy beülhessen kedvenc könyvtárába, a British Mú­zeumba. Rendkívül fontos­nak tartotta, hogy szavait lehetőleg senki se értse fél­re. A Komintern III. kong­resszusának egyik bizottsá­gához írta: „Közölték ve­lem, hogy a bizottságban a magyar — helyesebben, egyes magyar — kommunis­ták ellen irányuló szavaim elégedetlenséget keltettek. Ezért sietek írásban közölni Önökkel: amifeor emigráns voltam (több, mint IS éven — A SZOLNOK megyei Tanács Tervező Irodájának munkatársai határidőre elké­szítették a Karcagon létesí­tendő állatkórház terveit. Az építkezés a jövő év elején kezdődik a SZIM gyáregység szomszédságában. Az építke­zés költségei meghaladják a 1 millió forintot; át), jómagam is többször ,túlságosan baloldali’ állás­pontot foglaltam el (mint most látom). 1917 augusztu­sában szintén emigráns vol­tam és pártunk Központi Bizottságához túlságosan ,baloldali’ javaslatot nyúj­tottam be, amelyet szeren­csére teljes egészében eluta­sítottak. Természetes, hogy az emigránsok gyakran túl­ságosan baloldali’ álláspont­ra fieyezkednek.” C sak most, ennek a nagy, Lenin-kereső, centenáriumi évnek az idején tárulkozik fel leg­apróbb részletekben is, hogy mi mindenre is jutott idejé­ből annak, akinek a portré­ja mellől Kádár János most hiányolta az órát a VIII. kerületi pártbizottságon. Le­nin nem azért tudott szűk- markúan bánni az idejével, mert mindent a forrada­lomnak rendelt alá. Ponto­sabban: amikor a forrada­lomról volt szó, akkor őróla magáról is szó volt. Azt hi­szem Lenin nem tartozott a lemondok típusához, azok­hoz, akik áldozatot hoznak. Lenin szenvedélyes kielégü­lést talált mindabban, amit csinált, s éppen azért, ha valamit nem szeretett, azt nem is próbálta titkolni. Forradalom és tengeri fürdőzés; figyelmeztetés né­hány magyar élvtárshoz és egy hatalmas ország szocia­lista építőmunkájának irá­nyítása; törődés az Iszkra gondjaival, s nem törődés azzal, mit szólnak majd a londoni iszkrások, hogy nem akar velük lakni; utazás a tengerért és utazás a köny­vekért Ez így, mind együtt nagyon elhihetően, egyedül elhihetően hangzik Lenin­ről. Azt azonban már senki sem hinné el róla, hogy akárcsak egyetlen elveszte­getett percet is megbocsátott volna, amit feleslegesen akartak rákényszeríteni ér­tekezlet ürügyén. emcsak azért, mert ra­cionális elme volt, hanem mert szerette, amit csinált. Fodor Gábor _ AZ MSZMP KB műve­lődéspolitikai irányelveivel kapcsolatos helyi tenniva­lókról tárgyal december 18- án Jászberény város tanácsa. A résztvevők megtárgyalják az ülésen a harmadik ötéves terv városfejlesztési prog­ramjának végrehajtását is. Előkészületek a Szivárványra Húszmillió forint a különleges timföldek gyártására Harmat Endre: A » RASZPUTYIN-REJTELY Äz Ignatyev-szalonon ke­resztül ismerkedett meg a jövevény Oroszország egyik legtekintélyesebb egyházfe­jedelmével, Germogen szara- tovi püspökkel, az Igaz Oro­szok egyik pillérével. Ö is, a szövetség többi vezetője is úgy érezte, a sztarecben megtalálták a politikai cél­jaiknak legjobban megfelelő, engedelmes eszközt. Elhatá­rozták, hogy ezt az eszközt nemcsak lefelé, hanem fel­felé is megpróbálják hasz­nosítani. A szövetség számá­ra sokat jelentene, ha krea­túráját, „a nép képviselője­ként” valahogy be lehetne juttatni az udvarba és harc­ba vetni a konzervatív olda­lon. Ez persze nehéz dolog, a sári palota kapui csak a bennfentesek egészen szűk köre számára tárulnak fel. Talán Feofan bemutathatná, mégis csak a cámé gyónta- tója. Az archimandrita nem volt buta ember, ismerte be- |plyása korlátáit, — Megpróbálom, de jóma­gam ehhez nem vagyok ele­gendő. Meg kell nyernünk a dologhoz a montenegrói höl­gyeket. A „montenegrói nővérek”, Anasztázia és Milica nagy­hercegnők, I. Miklós monte­negrói király lányai, akik XX. Miklós cár unokafivéreihez, az úgynevezett Nyikolájevi- csekhez mentek férjhez. A két asszony szerette volna egyengetni férje karrierjé­nek útját. Hamarosan felis­merték, hogy Alekszandra cárné osztja misztikus hajla­maikat, így hát sorra mutat­ták be neki a különböző lát­nokokat és csodatevőket, Feofan elvitte Raszputyint Nyikoláj Nyikolájevics nagy­herceg palotájába. Neki is, feleségének, Anasztáziának becenevén Sztanának — is megtetszett a furcsa muzsik. És nekik is ugyanaz jutott eszükbe róla, mint archi- mandritának és püspöknek, grófnak és szerzetesnek. Szavakban bólogatva bi­zonygatták, hogy a sztarec jó szolgálatot tehet az Igaz Oroszoknak, ha a cári pár közelébe jut. Gondolatban azonban azt a reményt dé­delgették, hogy Raszputyin a trón közelében — ha.sikerül odajuttatniok — jó szolgála­tot tesz majd nekik. A sors már előrajzolta a hihetetlen história kontúr­jait. A távoli falucskából útra Kelt muzsik közeledett a cár palotájához. A eár naplója A cár titkos naplójában 1905. novemberi, jelzés alatt a következő bejegyzés olvas­ható: „Ma megismerkedtünk egy istenfélő emberrel, a Tobolszk-tartománybeli Gri­gó rijjal”. Ugyanebben a nap­lóban, pontosan egy eszten­dővel később, 1906. novem­ber elsején ez a mondat áll: „Grigorij 6.45-kor érkezett. Meglátogatta a gyerekeket és 7.45 -ig beszélgetett velünk. Milica és Sztana velünk va~ csoráztaK. Grigorij ról folyt a a szó egész este.” Az Igaz Oroszok tervének első része tehát sikerült: a szibériait Sztanán keresztül bejuttatták a birodalom leg­szentebb szentélyébe. Ho­gyan történt? A trónörökös — erre ké­sőbb még hosszasan visszaté­rünk — beteg volt, halálos beteg és a cárné már zokog­ni sem tudott. Anasztázia Nyikolájevna nagyhercegnő érkezését jelentették. Sztana belépett és azt mondta: ■— Ne aggódjék, Alekszand­ra, minden jóra fordul. Az Igaz Oroszok, a monarchia leghívebb támaszai találtak egy Istennek kedves szibéri­ai muzsikot, akiben gyógyító erő lakik. Tegnap este ná­lunk vplt és azt üzeni ön­nek: „Jelentsd a cérnának, hogy meggyógyítom a fiát. Mire katonasorba serdül, ku­tyabaja lesz.” Ezzel a jóindulatúan te­nyeres-talpas mondattal rob­bant be az orosz naevpoliti- kába Grigorij Jefimovics Raszputyin. „Jnii el Bátyusba!“ F,nnek az embernek vala­hogy akkor is, később is minden olyan természetes és egyszerű volt. Megérkezése­kor Fülöp-Miller szerint cuppanós csókot” nyomott a bámuló cári pár arcára, aztán odament a szenvedő gyerek ágyához, aki zavaros félálmában valami megnyug­tatóan kellemes dörmögésre lett figyelmes. — Ne félj semmit Aljosa, most szépen elkergetjük eze­ket a csúnya fájdalmakat. Holnapra egészséges leszel és akkor játszunk ám csak vígan. Most pedig hallgasd csak: mesélek neked. A szobába bezuhogott Szi­béria szikrázó végtelenje. Havas tájakon beszélő álla­tok és csodás emberek su­hantak. A pokrovszkojei pa­raszt ismerte az emberek, ál­latok és tárgyak lelkét ab­ban a világban, amelyről mesélt. A gyerek jobban lett, kinyitotta a szemét és azt mondta? — Holnap jöjj el ismét Bátyuska. Ez volt sztarec életének igazi fordulópontja. Ebben a pillanatban vált bizonvossá, hoev kellemes baritonián be- duririsolta magát a történe­lembe. „4 gyermeket Álé1'sietnek kereszteltük el...“ ...1904.augusztus 12-én Mik­lós ezt írta Naplójába: „Nagy, felejthetetlen nap. Isten ke-. gyelme világosan megnyilat­kozott. Alix egy órakor fiút szült. A gyermeket Alekszej- nek kereszteltük el.” Pétervár és Kronstadt üte­geiből háromszáz ágyúlövés dördült el. A XVII. század óta először született fia tró­non ülő cárnak. A keresztelő után — amelyen ortodox szo­kás szerint az anya nem le­hetett jelen — hat héttel tű­nik fel a cár naplójában az első felhő, a szülői és ural­kodói boldogság addig fel­hőtlenül kék egén. „Álix és én nagyon aggódunk. Min­den ok nélkül vérezni kez­dett a kis Alekszej köldöke. Elhívtuk Fjodorov sebészt. A gyerek nyugodt, sőt, vi­dám volt. mi mégis masun­kon kívül vaevunk a féle­lemtől.” ígv és ekkor szüle­tett meg ebben a két ember­ben a rettegés, amelv egész további éleb'ikön végigkísérte őket és amelv valószínűleg nemcsak az ő egyéni sorsu­kat befolyásolta. Múltak a hónanok, a gye­rek felállt és iámi próbált. Ha elesett, kis duzzanatok támadtak a karián. a lábán és néhánv óra múlva sötét­kék daganatokká nőttok Fel­támadt, maid beigazolódott a gyanú: Oroszország nagy­hercege. a cárevics vérzé­kenységben szenvedett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents