Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

1970. december 10. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 A SZOLNOK MEGYEI ALLATEORGALMI ES HŐS­ipari vállalat mar fe' készült az ünnepek­re élő Állatban mar biztosítottak a kará­csonyi ÉS ÚJÉVI SZÜKSÉGLETET. ELKÉSZÍTETTÉK A SZÁLLÍTÁSI TERVEKET. HOGY A HÚS- ÉS TÖLTE­LÉKÁRUK IDEJÉBEN MEGÉRKEZZENEK AZ ÜZLE­TEKBE. MIT MONDOTT A JANCSI KOVÁCS? „Legyen már igazi tsz Jászdózsán is” Bő választék lesz húskészítményekből. A szállításra előkészített húst Rideg József ellenőrzi. — Nagy örömünk van, szeretnénk, "dia meglátogatna bennünket — így hívott meg Héber Imre, a Centrum Áru­ház igazgatója tegnap egy rövid beszélgetésre. Azt gon­doltam, valami különleges árut szereztek be a karácso­nyi vásárlásokhoz. Csalód­tam, méghozzá kellemesen. Ebben a karácsonyi csúcsfor­galomban is szakítanak időt a Centrumban — a saját dol­gozókra. Mert ők a büszke­ség okai és alanyai. Nyolc ifjú áruházi dolgozó. A kis igazgatói irodában szűkén — szépen elférünk valamennyien. Az íróaszta­lon borítékok. Szerény pénz­jutalmak. Nyolc névre szól. A legvastagabb Baranyai Arankáé. — Az ország 29 centrum áruházának egy-egy fiatalja szakmai, politika! és irodal­mi vetélkedőn vett részt Bu­dapesten a közelmúltban. Nagy verseny volt — nehéz kérdések. Bejutottam a tíz legjobb közé, aztán megnyer­tem az aranyérmet. Kétezer forintos takarékbetétkönyv volt ott a jutalom. Itt nem is vártam... A többiek a szakma ifjú mestere mozgalomban vet­tek részt. Nagy Sándomé már ezüstérmes. — Ketten bronzérmet, a többiek pedig jelvényt kaptak. A kis házi , ünnepségre be­jött a párt- és szakszerve­zeti titkár is. Derűs, oldott a hangulat. Beszélgetünk. — Felidézik a verseny perceit. A nehéz kérdéseket, az írás­beli izgalmas óráját. Egy fiatalember, a többiek lányok, fiatalasszonyak. Na­gyon szerények. Azt mond­ják. az áruházban mindenki segített nekik a felkészülés­ben. s biztatták őket. Men­jenek csak, senki nem veti a szemükre, ha mégsem si­kerül! Dehát sikerült. Olyan ered­mény, ami még nem volt a szolnoki Centrum életében. — Gyerekek, — mondja az igazgató, — ti érdemetek, s ezért vagyunk nagyon büsz­kék rátok Röpke kis félóra. ki-ki megy a pult mögé. A vásárló nem várakozhat so­kat. A karácsonyi vásárban is szeretnének jó eredményt elérni a Centrum fiataljai; — sj — Lakására mentem. Hosszú, saras kis utcákon az alvég­re. Alvégi kovács volt Gyur- kó János, a Petőfi Tsz mes­tere. Kipp — kopp, verte az üllőt a kertvégi kis műhely­ben. Meghallgatta a lovat, a patkói ó gazdák véleményét és mindenkinek igazat adott. Sok kovács volt a faluban, nem szólhatott ellene senki, nek. A maga világát élte a Jancsi kovács. — Itt most már nagy baj van. A teheneket hun ete­tik, hun nem. Hun fejik, hun nem. Tönkrement a tsz, teljesen tönkrement. Teremt­sünk már rendet. Egymást eszi a nép a szegénységben. Ülünk az alvégi kis ház földes szobájában. Többen vagyunk. A Jancsi kovács közügyben akar szólni, s a mások véleményét tartja ér­dekesnek. Itt van Csontos Lajos szerelő, Lágner István a gépkocsivezető is. All már a cigaretta füst. A panasz meg úgy ömlik, hogy az az érzésem, minél többet el­mondanak, annál több ma­rad még bennük. — Kádár János is milyen szépen elmondta a kong­resszuson. hogy fejlődik az ország. Mink meg csak süly- lyedünk, süllyedünk egyre lejjebb. A Petőfiből már huszonötén, de még többen, tán már negyvenen is el­mentek. A javakorabeliek. Már csak az öregje marad, akinek nincs hová menni. Meg a vezetőség. Lassan csak vezetőség lesz ez, ta­gok nélkül. Nem szabadna elengedni az embereket. De nem álltak elejbe a vezetők. Pedig volt itt már szép számban ember, bírni kellett volna ennyi földdel. Csontos Lajos, a szerelő szól: *Nevetséges. Munkája, után nem él meg az ember. Ez nevetséges. Már csak az a kis háztáji tartja a lelket. Máshol olyan szépen megél­nek a tsz-ből. Hát megátko­zott falu ez7” A baj TiPiii most kezdődött Es , mondják, mondják. „Nevetséges. Négy mázsa búzát termeltünk holdan­ként. El se szabadna mon­dani. Cukorrépából 60—70 mázsa. Máshol a sárgarépa is ad ennyit. Kukoricánk meg semmi, úgy vettük. A raktáros, az elnök sógora, azt se tudja mink van. Ok­tóberben arattuk le az utol­só tíz holdat úgy, hogy a Tarnamenti segített.’' Közbevetem, hogy embe­rek, hát ez a mostani időjá­rás. azért az se volt semmi. Csak szítom a parazsat. — Mindig csak az időjá­rás, mindig az a bűnös. Nem most kezdődött a baj a Petőfiben, csak most jön ki. Jákóhalmán meg Apátin se volt más idő, a szomszéd­ban. Ott is van baj, de nem ilyen. Meg azok legalább építkeztek. De nálunk tíz év óta még egy rendes mű­helyre se futotta. A mérleg­hiány is csak most bukott ki? Szeptemberben meg azt mondták, minden rendben. De azóta nem fizettek. Há­rom hónapra rá kaptuk meg a szeptemberi• járandó­ságot is. Hitegették a népet. Majd ekkor fizetünk, majd akkor. Jó föld ez is A Jancsi kovács ül a kis széken, Kossuthot szív és higgadtan beszéL — Ez jó föld a mienk. Itt mindig megéltek az embe­rek. Csak a tsz nem tudott ötről a hatra menni? Már a múlt évben is mi volt? A Homokon kapáltuk a nap­raforgót két és fél napig. Gyönyörű növény volt. Ahol magkapáltuk, adott is tíz má­zsát. Mondtam is akkor: fel kellene bennünket kötni, ha nem kapáljuk meg. Hát csak az lett, hogy elirányították a népet. Ügy maradt gázo­sán. Mert mindenbe belefo­gunk, semminek az urai nem vagyunk. A Jancsi kovács 1959-ben lett szövetkezeti tag. Még az első év jól sikerült. — Túl jól is. Akkor 43 forintot ért a munkaegység. Aztán meg 17-et. Ezen a jó földön, ahol minden megte­rem. Azt nézné már meg egyszer valaki, hogy gaz­dálkodnak nálunk. Nem aka­runk mi mást, csak a ren­det. Hogy tíz év után legyen már igazi tsz Jászdózsán is. — Már azt se értjük, — vág közbe Csontos Lajos szerelő — hogy van az. hogy a járás ennyi idő után el­tűri a jászdózsai állapoto­kat. Lágner István: — Mennek az emberek. Már a gépekre sincs ember. Ügy dolgoztatunk bérben. Nem tudunk fizetni, az ár­víz után felvettük az OTP1 kölcsönt, a nyakunkon van. A Csontos Lajos is családos ember, én is az vagyok, már nem tudunk mihez nyúlni. Lajos is kölcsönkért, meg a lánya keresetéből éltek. Nem megy a munka, csak a veszekedés, hogy tudják, itt a mérleghiány. De már még ebbe is belenyugodnánk csak a jövőre lenne kilátás. Két szövetkezet működik Jászdózsán. A Tarnamenti és a Petőfi. Mindkettő mér­leghiányra számít. A Tama- mentinek hónapok óta nincs elnöke, a Petőfiben akárki­vel beszéltem, nagyon rossz a hangulat. Mondják a Jan­csi kovácsék is, a közgyű­léstől sokat várnak. A mű­helyből került ki a párttit- kár1. az is eszi magát. Ügy tudják, ő járt közben, pén­teken legyen közgyűlés. Azt mondja a Jancsi kovács: A közgyűléstől sokat várnak — Egyesülni kelt. Ezt óhajtja itt a nép. Egyesülni, aztán jó vezetőket hozni a szövetkezet élére. Már csak ez a kiút. Pénteken lesz a közgyű­lés a Petőfiben. Itt döntenek majd az emberek, bizonyára nem indulataikra hallgatva, hanem a jövőt bölcsen mér­legelve, mi legyen a szövet­kezettel. Jelen lesz a Jancsi kovács is, Gyurkó János. Romjaiban még ott van la­kása mellett az alvégi kis kovácsműhely. De Jancsi kovács rég túl­lát már azon. Űj világ épült fel benne. Az egész szövet­kezetei megáénak tudja. Azért hívott: segítsük, le­gyen már végre igazi tsz Jászdózsán. Borzák Lajos Csak jövőre fejeződnek be a félüzemi kísérletek Tiszavárkonyban Túl a hexdeti nehéxségeken A tiszavárkonyi Szintetikus Magnezit Félüzem 1968-ban kezdett üzenielni. A több mint 65 millió forintos beru­házást a hazai alapanyagok­ból történő tűzálló tégla­gyártás megoldására telepí­tették. Az előzetes laborató­riumi kísérletek alapján ki­dolgozott vegyi technológia lehetővé teszi a 98 százalék tisztaságú magnéziumoxid előállítását a pilisvörösvári dolomit és a tiszavárkonyi természetes szénsavelőfordu­lás felhasználásával. Ezt, a kohászat számára rendkívül nélkülözhetetlen anya rőt Olaszország és Jar>án A aiserieu uzecu uiulucim- ig a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat nem tudott olyan felszíni folyadék leválasztó rendszert kiépíteni, amely a szénsavtermelésnél huzamosán fellépő negatív hőmérsékleten is megfelelő biztonsággal üzemeltethető. A répcelaki robbanás súlyos konzekvenciái alapján a be­rendezések üzemeltetését a Az új leválasztó berende­zés beszerelése már megkez­dődött a szénsav előkészítő telepen. így a folvadéklevá- lasztásból adódó problémák december végéig várhatóan me®szdnn<»ic. ezzel azokban a kísérleti üzemben előfordu­ló szénsavplfagvésok még nem szüntethetők meg. Ezért az exoandáltató rendszer elé még egy metanolt! da golót épí­tenek be. Le kellene azon­még most is tengervízből ál­lítja elő jóval költségesebb technológiával. Így érthető az is, hogy a tiszavárkonyi kísérleteket élénk nemzetközi > érdeklődés kiséri és a hazai szakemberek is mindent el­követnek a siker érdekében. Az üzemet szerteágazó koo­perációval hazai berendezé­sekből építették meg, bár er­re a hazai ipar nem volt fel­készülve. Több mint kilenc nagy vállalat fogott össze a kivitelezés során, azonban csak olyan berendezéseket tudtak szállítani, amelyeknek még a gyártási technológiá ja is kísérleti stádiumban volt. hatóságok nem engedélyezték, de előírták a megfelelő anya­gi leválasztó edények sür­gős gyártását és felszerelését. Átmeneti megoldásként Vi­szont a szénsav közvetlen le­választok nélküli termelését is engedélyezték, mivel Itt étkezési célra nem volt fel­dolgozás. Ez azonban a so­rozatos vezetékei fogyások miatt csak szakaszos üzemet tudott biztosítani. ban cserélni az üzemen be­lüli teljes evpandáliató rend­szert. mert bizton sá cd eőbnl- kaüsg nem megfelelő. Ezt bizonyítja a legutóbbi • sze­rencsés kimenetelű csőrob­banás is, amely a hegesztési varratok minőségi hibájára vezethető vissza. A vállalati vezetés kezdet­től foerva fontosnak tartotta a tiszavárkonyi kísérleti magnezit üzem sorsát. Nagy segítséget kaptak a veszpré­mi Nehézvegyipari Kptató­intézet munkatársaitól is, akika hibák feltárásánál fon­tos méréseket végeztek és azok elhárítására tanácsokat adtak. A vállalati szakembe­rek közvetlen kapcsolatba ke­rültek a harkovi kutatóinté­zettel is. A szovjet szakem­berek átadták a szintetikus magnezitgyártás során szer­zett tapasztalataikat és lehe­tővé tették az általuk java­solt megoldások helyszíni ta­nulmányozását is. A kísérleti üzem tavaly több mint 8,5 millió forintot használt fel különböző kísér- letekre. A további költségek biztosítására a kohászati vál­lalatoktól is anyagi támoga­tást kantak, mivel a hazai magnezittégla előállítása kö­zös érdek. További segítséget azonban csak akkor remél­hetnek, ha legalább 100 ton­na jó minőségű, zsugorított mngnéziumoxidot állítanak elő. A kísérleti üzemben eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy több változ­tatást kell még elvégezni a jelenlegi technológiában ah­hoz. hogy a végleges nagy­üzem tervezési munkáit meg­kezdhessék. Természetesen a változtatások belvessévét is több hónanos úisbb kísérle­tekkel kell mesmvuptatóan igazolni. Ezek folvamntVian vannak, de várhatóan 1971 Szentf»mhonZi gr elhúzódnak. Az eddigi eredmények vi­szont bebizonyították. hoffv a kívánt tisztaságú magnezit Tisznvá-Vnnvhan előállítható és kétlépcsős ' zsugorítással megfelelő tömörségű végter­mék is nyerhető. Fekete Imre Állatorvosi tudományos napok Kedden a MEDOSZ Aókai utcai székházéban megnyi­tották az állatorvosi tudo­mányos napokat. A kétna­pos értekezleten 400 állator­vos részvételével a sertéste­nyésztés fejlesztésének állat­egészségügyi kérdéseit vitat­ják meg. Dr. Gergely István mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes megnyitó előadásában hangsúlyozta: a sertéshús-termelésnek ha­zánkban különös jelentősége van, nálunk a sertéshús adja az összes húsfogyasztás 55—57 százalékát. Közgazdasági ösztönzéssel az elmúlt három évben si­került fellendíteni a sertés­hús-termelést, amelyben a háztáji gazdaságoknak is nagy szerepük van. A háztáji állattartást a jö­vőben is támogatják, ezért a Minisztérium intéz­kedésére az állami felvásár­lási szervek ezekben a na­pokban is ott vannak a pia­cokon és ott, ahol a háztáji termelők nem tudják, vagy csak áron alul tudják érté­kesíteni a növendékállatai­kat, a vállalatok felvásárol­ják a teljes kínálatot. Hazánkban az állategész­ségügy helyzete — amint a miniszterhelyettes rámutatolt — minden toldntetben meg­nyugtató. Nincsenek járvá­nyok, az állomány megfelelő hi­giéniai feltételek között növekedik. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az állatorvosoknak nincsenek Megoldatlan fel­adataik. Egyebek között pél­dául a nagyüzemi, iparszerű sertéstelepeken egész sor olyan szakmai probléma adó­dik, amelyet csak az állat­orvosok segítségével lehet megoldani. Zavartalan less a szénsavellátás A Centrum büszkeségei hösös erővel a kosos eélért

Next

/
Thumbnails
Contents