Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. december 2. Liszt—Bartók zongoraverseny Liszt Ferenc és Bartók Bé­la születésének 160., illetve 90. évfordulója ismét a ma­gyar fővárosra irányítja a nemzetközi zenei élet figyel­mét: negyedszer mérik itt össze tehetségüket, tudásukat öt kontinens fiatal pianistái. Az 1971 őszén megrendezésre kerülő zongoraversenyen minden olyan fiatal művész részt vehet, aki még nem töl­tötte be 32. életévét Idehaza a fiatalok kiválogatásával és felkészítésével külön szakmai zsűri foglalkozik majd. A nemzetközi zongoraverseny zsűrijébe a rendezőség neves magyar és külföldi pedagó­gusokat, művészeket és zenei szakembereket hívott meg. A korábbi versenyektől el­térően ezúttal a fiatal pianis­ták két alkalommal szerepel­nek majd az elődöntőkben, részint, hogy a zsűri alapo­sabban megismerhesse a ver­senyzők felkészültségét, ré­szint, hogy a fiatalok leküzd- hessék a „versenylázt”. A rendezőség 40 000 forin­tos első, valamint 30 000, 20 000 és 10 000 forintos II., III. és IV. díjat tűzött ki. A Liszt—Bartók zongora- verseny jelentkezési határ­ideje 1970. december 20. Vegyi fürdők, ragasztófóliák és keményítő kemencék adják meg az első nyugatnémet közlekedési célokat szolgáló sugármeghajtású repülőgép stabilitását és könnyűségét. A VFW 614 típusú nagyteljesítményű repülőgép törzsének túlnyomó részét, legalább hatvan százalékát nem fogják többé csavarokkal összefogni s nem is szegecselik vagy hegesztik, hanem ragasztják. A rövidtávú repülőgép súlyát, összehasonlítva a hagyo­mányos úton épített repülőgépekével, 25 százalékkal sikerült lecsökkenteni. Egyide­jűleg rendkívüli mértékben megnövekszik az anyag teherbíróképessége és szilárdsága is. Ez a növekedés a szegecselt fémrészecskékkel ellentétben eléri a 35 százalékot és a hagyományos ponthegesztéssel összehasonlítva pedig a 400 százalékot. Volkmar Körner mérnök tíz éven keresztül foglalkozott kutatócsoportjával az egyik brémai repülőgépgyárban a fémek összeragasztásának módszerén. Kísérleti munkája sikerrel zárult. A könnyű fémeknél most alkalmazott eljárása a legideálisabbnak bizonyult az összes eddigi fémkötések között. Portugál agresszió Guinea ellen A guineai főváros, Conak­ry ellen elkövetett zsoldos­támadással Portugália az utóbbi 11 hónap folyamán harmadszor követett el ag­ressziót a Portugál Guineá­val szomszédos független af­rikai országok ellen. Az 1968 óta függet­len, volt francia gyar­mat az elmúlt 12 év fo­lyamán Fekete-Afrika egyik legszilárdabb gazdaságát épí­tette ki, bizonyítva vala­mennyi fejlődő ország előtt a nem kapitalista utas fej­lődés hatásosságát. A 245 857 km3 területű, 3 890 000 lako­sú nyugat-afrikai ország a bauxit, timföld termelésével tett szert világgazdasági je­lentőségre. A Föld ismert bauxitkészleténk közel egy- harmadával rendelkező or­szág az 1968-ban 2,1 millió tonnás bauxittermelésével — a világtermelés 3.5—f*. száza­léka — a hatodik helyen álL A kitermelést részben állami vállalatok, részben nemzetközi konzorciumok végzik. A kivitelből 60 szá­zalékkal részesedő timfölddé feldolgozott bauxit legna­gyobb felvásárlói pedig az Egyesült Államok. Francia- ország és NSZK. Az ország­ban jelentős vas és gyémánt tartalékok is találhatók. A kormányzat célkitűzései között szerepel az iparosítás és a mezőgazdasági termelés növelése. Ez utóbbi feilesz- eését szolgálja a szövetkezeti mozgalom támogatása, külö­nösen az exportcikkeket — banánt, ananászt, kókuszt termelő vidékeken. A gazdaságfejlesztési ter­vek megvalósítását a szo­cialista országok hitelnyúj­tással és szakemberek kikép­zésével segítik elő. Chile és a forrongó kontinens A válaszások után a diplo­máciai szokásokhoz tartozik, hogy a győztes elnököt a többi államfő üzenetben kö­szönti. Miután a chilei kong­resszus megválasztotta Salva­dor Allendét, talán csak Nixon amerikai elnök volt az, aki ,,elfelejtette” szerencse- kívánatait eljuttatni Santia- góba, s ez feltűnő volt, hiszen a két ország ugyanazon szö­vetségi redszerhez tartozik, az Amerikai Államok szer­vezetéhez. Valószínű, hogy nem egyszerű feledékeny- ségről volt szó, hanem amint a U. S. News and World Re­port írta, a Nixon adminiszt­ráció vezetői úgy érezték, helytelen lenne gratulálni egy „marxista” győztesnek a nyugati féltekén. A tét rendkívüli A szocialisták, kommunis­ták és radikálisok által al­kotott Népi Egység választá­si sikere után nem véletlenül irányult fokozott figyelem Washingtonra: az amerikai vezetés milyen közvetett, vagy közvetlen lépéseket próbál foganatosítani a hala­dó erők ellen. A tét kétség­telenül rendkívüli, a latin­amerikai kontinensen a ku­bai forradalom győzelme óta először került hatalomra nép­front jellegű kormány de­mokratikus úton. Nyilvánva­ló, hogy Latin-Amerikában a forradalmi erők ismét of- fenzívában vannak. A nem­zeti függetlenségre való tö­rekvés, ami lényegében egyet jelent az észak-ameri­kai monopóliumok gazdasá­gi kizsákmányolásának fel­számolásával, számos ország­ban nemcsak a népi erők, hanem a haladó katonai ve­zetés egyik fő célkitűzése is. Peruban ez a folyamat az Internacional Petroleum Company államosításával kezdődött, majd nagyszabá­sú földreform, bányaügyi — és iparügyi törvány jelezte a következő állomásokat. Bo­líviában is hasonló tenden­cia jeleit lehetett megfigyel­ni. Ovondo Candia tábornok kormányára azonban erős jobboldali nyomás neheze­dett. s úgy tűnt, hogy a hala­dó politika megtorpan. Ek­kor léptek fel határozottan a népi erők, s megakadályoz­ták a jobboldali hatalomát­vételt. Az új bolíviai katonai vezetés, Torrez tábornok is­mét a haladó reformok út­ját kívánja követni. A ka­tonatiszti csoportok maga­tartásában bekövetkezett vál­tozás természetesen egyenes következménye a népi erők előretörésének. A változások előszele Nelson Rockefeller, Nixon amerikai elnök különtanács- adója tavalyi latin-amerikai körútja idején pontosan fel­mérhette a kontinensméretű változások előszelét. Jelenté­séből nem véletlenül érződött ki az aggodalom: a hetvenes ©S»™’ * B.uxit «I fog»** években Latin-Amerika lesz a forrongó kontinens. S hogy ez a „forrongás” már meg­indult azt nem csak a váro­si gerillamozgalom látvá­nyos akciói mutatják, hanem a munkásosztály egyre kö­vetkezetesebb politikája is. Júliusban az uruguayi dolgo­zók sztrájkja, november első napjaiban pedig az Argen­tin Általános Munkásszövet­ség 36 órás általános sztrájk­ja bénította meg az ország gazdasági életét. Még a lon­doni Times is azt írta, hogy az argentin munkások egy­séges akciója egy gyökeres változás lehetőségét hordja magában. A chilei baloldal győzel­mének jelentőségét feltétle­nül ilyen átfogóbb keretben kell vizsgálni, s a washing­toni politikai körök tudják is ezt. A New York Times egyik vezércikke ugyan arról írt, hogy kedvező megoldás lenne egy katonai puccs Chi­lében, azonban éppen a je­lenlegi latin-amerikai „for­rongás” akadályozza a köz­vetlen amerikai beavakozást. Az Egyesült Államok — mint a Foreign Affairs véli — nem ismételheti meg még- egyszer Kuba esetét. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy a köz­vetlen fellépés, tekintettel az Allende mögött álló nagy népi többségre, csak továb­bi radikalizálódást indítana el Chilében, s feltételezhe­tően a latin-amerikai orszá­gok többsége is elutasítaná az amerikai intervenciót. Washington ezért egyelőre a zsarolás útját választotta, és gazdasági nyomással próbál­ja lehetetlenné tenni az új chilei kormány haladó ter­veit. Az amerikai Export- Irr.port Bank nyilvánosan be­jelentette, hogy „ideiglene­sen” megvonja a kedvezmé­nyeket Chilétől, s a külföldi segélyeket megajánló bizott­ság alelnöke is közölte: „Chile nem kap egy centnyi segélyt sem addig, amíg nem lesz teljesen világos az országban kialakult helyzet”. Ezek a fenyegető célzatú lépések nyilvánvalóan azt a célt szol­gálják, hogy Allende kormá­nya mondjon le az államosí­tásokról. Chile legfontosabb ásványi kincse, a réz, az észak-amerikai monopóliu­mok kezén van, és a nép­front kormánya már be is jelentette, hogy hamarosan állami tulajdonba veszik a rézbányákat és feldolgozó üzemeket Az első lépések Az észak-amerikai mono­póliumok érdekei találkoz­nak számos chilei nagytőkés reményeivel is, s nem kétsé­ges, hogy mindent el követ­nek a baloldali politika meg zavarásra. Az új chilei kor' mány azonban számolt ez­zel, és a reakció manővere­zése legfeljebb lassítani fog­ja, de nem tudja megakadd lyozni a következetes, az or szag tényleges érdekeit kép­viselő nagyszabású program megvalósítását. A független politika első lépései már meg is történtek Chile fel­újította a diplomáciai és gaz­dasági kapcsolatokat Kubá­val. A latin-amerikai orszá­gokból érkezett első vissz­hangok alapján valószínűnek látszik, hogy a chilei kezde­ményezés hamarosan köve­tőkre talál, és ezzel beigazo­lódik az Egyesült Államok első félelme: megszűnik Ku­ba elszigeteltsége. . L. Gy. g| r| KÉPERNYŐJE ELŐTT A kongresszus hetében érthető, hogy a néző fi­gyelme elsősorban a kong­resszusi eseményekről adott közvetítések és napi össze­foglalók felé fordult. A hét egyéb műsorai háttérbe szo­rultak, sőt, minthogy hét közben nem is akadt kiemel­kedő program, talán a fi­gyelem szempontjából még el is törpültek. Gondoljunk csak a három estére adagolt kifejezéstelen című NDK tévéfilmre, amely a műfaj megbízható tulajdonságain ott lehettünk < A televízió jóvoltából a kongresszusi terembe egy egész ország fért bele. A ki­tűnő helyszíni közvetítések révén milliók lehettek köz­vetlen részesei az esemé­nyeknek. Milliók egy időben ugyanazt látták és hallották, s ez azt jelentette, hogy a tömegek élményévé is vál­tak a kongresszusi esemé­nyek. S amire Urbán Ernő figyelmeztetett a Kántor-csa­ládról készített riportfilm­jéről szólva, hogy tudniillik a képi megjelenítéssel száz oldalakat lehet megtakaríta­ni, hisz legalább annyira lenne szükség, hogy egy 50 perces riport életanyagát el- hihetően ■ vissza tudja adni olvasóinak az író. a kong­resszusi közvetítésekre is áll. Ki tudja hány oldalon le­hetne olyan hitelesen és atmoszférikusán visszaadni a kongresszusi események tar­talmát és főleg hangulatát, mint ahogyan a televízió tet­te. A napi közvetítések és összefoglalók időben is hoz­záférhetővé váltak. És a ka­mera lényeget kereső szemé­vel még olyan érdekes moz­zanatra is ráterelődött a fi­gyelmünk. amelyre a kong­resszusi padban ülve talán fel sem tudtunk volna fi­gyelni. Egy-egy arc kieme­túl egyéb erényeket aligha mondhat magáénak. Még a Turgenyev remekművéből készült tévéfilm, az Első szerelem sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a kisregény finom lírája elne­hezült a képernyőn, s a pon­tosságra való törekvés — az átdolgozásban — túlságosan megkötötte, így a szárnya­lástól megfosztotta a film al­kotóinak képzeletét. Ezekért a „veszteségekért’’ azonban kárpótolt, hogy kongresszuson lése, egy-egy gondolat pre­mier plánba hozása stb. Sze­münk láthatta, fülünk hall­hatta, ami a kongresszusi te­remben történt; agyunk együtt dolgozhatott a kong­resszus agyával. A gondo­latok áramkörébe közvetle­nül kapcsolódhatott be a né­ző. A pontosságon, hitelessé­gen túl a gyorsaság is eré­nye volt a televízió munká­jának. Ha kellett, szinte per­cek alatt kész volt a beszá­moló-montázs, csakhogy frissiben jussanak el hoz­zánk az események. Lásd Kádár János válaszbeszéde a felszólalásokra. A kong­resszusi közvetítéseket ügye­sen fogta keretbe az A hét két adása. Különösen a kongresszus érzelmi epiló­gusának is beillő, a Kántor­családból vett filmrészlethez kapcsolódó, az anyák meg­becsüléséről és tiszteletéről szóló, valóban megszívlelen­dő intelmek, a párt főtitká­rának záróbeszédéből vett, meghatóan emberi szavak. Ez a megoldás kitűnő szer­kesztői érzékre vallott. A szombat esti tévéfilm is a kongresszushoz kötődött köz­vetve, áttételesen: témája és a történet szereplői a gyár, a munkások világát idézte. De. Még egyszer a Kéktiszta szerelemről Hisz lapunk már előzetes­ben ismertette és méltatta. Hámos György kritikus pe­dig a képernyőn is elemez­te, rámutatva a Fejes-írás bizonyos alapvető gyengéi­re. Ezért csupán két meg­jegyzésre szorítkoznék. Mind­kettő a televíziós megvalósí­tást illeti. Az egyik; hogy a Fejes sajátos lírájából fa­kadó szép kifejezések, a nyelv virágai szóvirágokká alacsonyultak a képernyőn, abban elsősorban az átdol­gozás a ludas. Nem tette át ezt a törékeny, érzelmes lí­rát a kép nyelvére. Nem volt ereje hozzá. Ahelvett, hogv beleolvasztotta volna a történet képi nyersanyagába, meghagyta raita dísznek. A másik észrevételem a sze­reposztásra vonatkozik. Hogy nem vált igazán hiteles, át­ütőerejűvé a környezet és benne a munkásemberek rajza, abban hibás maga a szereposztás is. Lehet, hogy Latinovits „beállításával” azt várták a film készítői, a rendező maga is, hogy majd ezzel egy összetettebb mun- kásiellem születik a képer­nyőn; az igazság: a színész tehetségének sajátos színei nem ilyen irányba hatottak. Ellenkezőleg: elidegenítettél: tőlünk a figurát. Latinovits farizeusát valahogy idegen­nek éreztük a gyár, a gépek és a munkásemberek kör­nyezetében. Röviden Amit eddig a művész­portrékból hiányoltam, most a harmadikban, az utolsó­ban megkaptam: az emberi közvetlenséget és a művészi közlendő konkrétságát. Va­lóban nyomon követhettük a sápi „Szurtos” Ádám pályá­ját, ahogyan a nincstelenek óceánjából indulva, küzdel­mek árán eljutott a művé­szet gazdag világába. Sokan „viselkednek” — jegyezte meg; ő valóban nem „visel­kedett” a képernyőn: ma­gát adta. A vasárnap esti könnyű­zenei műsorból csak Mike3 Györggyel rokonszenveztem. A keretjátékkal és az egyes dalok tálalásával azonban nem. Ogv látszik, a műsor készítőivel nem vagyok ro- konlélek. , A Kicsoda-Micsoda meg­lepetése Rényi Tamás film­rendező játékvezetői beug­rása volt. Nem sikerűit va­lami fényesen. És mégis a játék változatosabbá tételé­hez erre felé is vezet út: leeven mindig más és más a barknobWpsnk partnere Eset­leg a játék neves. ismert alakjai, mint néld.dul az író Kolozsvári Endre is. akit egy régebbi játékból már jól ismerünk. V. M. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat MŰSZAKI BECSLÉST tart Szolnok városban 1970. december 10-én. írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdeti kirendel», aége elmére: Szolnok. Beloiannisz utca 13. szám beküldeni Budapesti elmünk: műszaki anyag- Bs gépkeres­kedelmi vállalat. Budapest. V., Báthory utca 1 szám. Telefon: 115—619. Foglalkozunk használt mezőgazdasági ás egyéb gépek, kompresszorok, műszerek stb. eladásával, vé­telével is közvetítésivel. ^ ___1 l • tsi—ssmssp

Next

/
Thumbnails
Contents