Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

1970. november 1, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Vendégségben voltam a szirénnél Lengyelországi jegyzetek Vili. És még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek; már teljesen lemondtam ar­ról, hogy a Szolnok megyei turista csoporttal találkoz­zam. amikor a Kamién Po- morski katedrálisában ösz- szefutottunk.' Így azután együtt hallgattuk meg azt a preklasszikus esetet, melyen Lengyelország neves hang­szeres szólistái, énekesei tol­mácsolták Caldara, Stradella, Scarlatti, Händel, Halvorsen, Bach műveit. Az az est egyik rendezvénye volt a kamara és orgonamuzsika VI. nem­zetközi fesztiváljának, ame­lyet minden évben a kated- rálisban rendeznek meg. Kamién Pomorski kis vá­ros. közel a Balti tengerhez. Katedrálisát a történelmi do­kumentumok szerint 1124- ben alapította Warcislaw herceg — „görbeszájú Bolesz- lav” királysága alatt. Az idők során azután többször leégett és újáépítették. Min­denesetre az a katedrális Lengyelország egyik legszebb műemlékei közé tartozik or­gonájával együtt, amelyet még 1669-ben a híres német Berigel orgonaépítő épített. A kamara és orgonamuzsi­ka első nemzetközi feszti­válját 1965-ben rendezték meg, s azóta évről évre le­bonyolítják ezt a több hé­ten át tartó programsoroza­tot, amelyre külföldről és Lengyelországból egyaránt érkeznek vendégek. Az a nap, amikor este a katedrálisban rendezett hangversenyt hallgattuk, is­Rafó — a kis ajándékozó mét bővelkedett gazdag prog­ramban. Vendéglátóimmal elmentünk a verőfényes ten­gerpartra. Ez a jelszó való­ban megilleti a Balti tenger nyugati partvidékét. Ötszáz kilométer hosszúságban a tengerparton üdülésre, pihe­nésre kiváló terület húzódik. És a lengyelek azt a lehető­séget, amit a vidék kínál, ügyesen ki is használják. Modem szállodák, üdülők hosszú sora húzódik végig a homokos partok mentén. — Nyári színházak, táncos szó­rakozóhelyek várják a turis­tákat. És tarka sokszínű ba­zárok: ott aztán mindent vá­sárolhat, akinek pénze van. A tengeri kagylókból készült láncoktól a borostyán éksze­rekig, a babáktól a saruig — válogathat mindenki ked­vére. Én az Uznam szigeti — amelyet a mi szántódi kom­punkhoz hasonló járművön lehet megközelíteni, mivel át kell hajózni a Swina folyón — modern fürdőhelyen jár­tam: Swinoújscie-ban. Wo- lin szigetén megnéztük a tengeri világítótornyot, a lakónegyedet, ahol a halipa­ri munkások élnek. És a ten­geri kikötőt, ahonnét távoli tengerek felé indulnak a ha­lászhajók, hogy ellássák „alapanyaggal” a hatalmas halfeldolgozó gvárat. A tengerparton kedves tár­saságra bukkantunk: sza­badságon lévő lengyel kol­légáinkkal és családjukkal. Nagyokat nevettek, amikor legszívesebb kínálásukra is nemet mondtam arra, hogy feketekávét igyam. Bizony nehezen szoknánk meg mi azt, mi, akik a jó erős kávéhoz vagyunk szokva. A viszontlátásra koccintot­tunk. Társaságunk legfiata­labb tagja — a három esz­tendős kis Rafó — mint egy komoly gavallér, olyan ud­variasan tett a kezembe egy maroknyi tengeri kagylót. És értésemre adta, hogy azt ő szedte, egyes egyedül ne­kem, ajándékba. Két hetet töltöttem Len­gyelországban. S bár több száz kilométerre voltam ha­zámtól — mégsem éreztem azt, hogy idegen földön já­rok. Mert nem voltam egye­dül, barátok fogadtak min­denütt. (Vége) Varga Viktória r Uj gyár épül 3ászfényszarun Megkezdte gyáregysége építését Jászfényszarun a Budapesti Kalapgyár. lag háromszáz nőnek biztosítanak majd munkát az új üzemben. Előrelátható­Beszerzés A-tól C-ig Egy áruház — a „kulisszák" mögül Tengerparti részlet Részlet a szeptember 21-i Szolnok megyei szövetkezeti nagyaktíva anyagából: „A fo­gyasztási szövetkezetek a kis­kereskedelmi, vendéglátóipari forgalomnak több mint a fe­lét bonyolítják Szolnok me­gyében ” A vásárló naponta betér az ABC áruházba, odamegy ahhoz a polchoz, melyről árut akar venni, s természetesnek találja, hogy a régi, az is­mert csomagok mellett min­dig lát egy-két újdonságot. Kevesen gondolkoznak vi­szont azon, hogy a bolt áru­készletét — amely több, mint háromezer féle különböző cikket számlál — hogyan le­het állandó szinten tartani. A választ a szolnoki ÁFÉSZ „Jólét” ABC áruházban kap­tam meg Kaposvári Ferdi- nándtól, az üzlet igazgató- helyettesétől. — Állandó utazást, szerve­zett piackutatást igényel a széles áruválaszték tartása. Minden osztálynak megvan a felelőse, aki rendszeresen gondoskodik újabb beszerzé­sekről. Az élelmiszerfélesé­gekkel nincs is gondunk, ta­lán egyetlen kivétel a kenyér. Az is csak akkor, ha más üz­letekben elfogy, s az odajáró vásárlók is hozzánk jönnek. — Más a helyzet viszont az „idénycikkekkel”, Divatos cikkek Bármennyire is felkészü­lünk egy-egy időszak várha­tóan megnövekedő forgalmá­ra — szinte már megszokott, hogy az átlagos árufélesége­ken kívül másféle cikkeket is keresnek a vásárlók. Rend­szerint éppen az akkor leg­divatosabbakat. Ilyenkor a beszerző vonatra ül és sok­szor napokon, sőt heteken ke­resztül járja az országot, míg sikerül megvásárolnia a ke­resett árut. Ha egy-egy új árucikk megjelenése az álla­mi kereskedelemben várha­tóan nagy közönségsikert hoz — a szövetkezeti ABC is fel­készül a keresletre. — A legnehezebb dolgunk éppen az „idült hiánycikk­nek” nevezhető árukkal van. Ezek főleg a műszaki részleg­nek okoznak gondot. Mi is csak úgy tudjuk beszerezni a nagykereskedelmi vállalatok­tól a szinte mindig hiányzó hősugárzót — vagy nyáron a ventillátort — ha mellé vá­sárolunk kevésbé keresette­ket is. S közben azt is szem előtt kell tartani, hogy mit, hol és milyen haszonkulccsal szerzünk meg. Ha ló nincs... Néha igen találékonynak kell lennie a beszerző körút­ra induló kereskedőnek. Egy példa: mindenütt hiánycikk­ként tartják számon mosta­nában a kávédarálót. A mű­szaki osztály vezetője gondolt egyet, s hozatott egy nagy té­tel — turmixgépet. Tudta ugyanis, hogyha rátesznek egy őrlőfejet, kávét is lehet vele darálni. Nemsokára azonban újabb fejtörésre volt szükség, mert elfogyott a sok turmixgép is. Hogy mégis tudjanak kávét őröjni a vá­A gyakorlat már harma­dik órája tart. A pa­rancsnok pihenőt rendel el. A katonák láthatóan öröm­mel veszik a szünetet. Nem a korai kelés és az azóta tartó különböző akadályokon való átkelés, az „ellenséges” állá­sok elfoglalása, az utóbbi na­pokban szinte nonstop-szerű kiképzés okozza a fáradtsá­got, hanem a harceszközök újszerűsége, kezelésének meg­tanulása. — Mindenki újonc — mondja Kántor százados. — Az is, aki alig egy-két hó­napja vonult be, s az is, aki már a kiképzés harmadik szakaszában tart. A páncélo­zott harcjármű megváltoztat­ta a katonák eddigi munká­ját, életét. A páncélozott harcjármű nem új a hadseregben, de az a gépkocsizó lövész-katonáknak. A kiképzés utolsó szakaszá­hoz érkezett katonák úgy­mond szinte elölről kezdhe­tik. Mint rajparancsnokok új technikával ismerkednek, mi­közben már tanítani is kell Nagy figyelmet, sók időt, ala­posságot követel ez. Az idő viszont nagy úr, serkenti va­lamennyieket. hogy míg a hadseregben vannak kinevel­jék utódaikat. — Eddig elkiáltottam ma­gam és a beosztott máris tel­jesítette a parancsot. Láttam, amint kezébe fogja a fegy­vert. szökell, vagy éppen le­ugrik a gépkocsiról — magya­BATOR SZÍVVEL, TISZTA ÉRTELEMMEL Új technikával ismerkednek a lövészek ráz a cigaretta szünetben Szabó Sándor szakaszvezető, aki hamarosan Karcagon je­lentkezik majd a tartaléko­sok klubjában. — Most meg ott ülnek a páncélozott jár­műben. csak rádión keresztül tudom, mit csinálnak. Igen, új beosztások szület­tek. Rádiós, toronylövész. A látható zászlójeleket, a hall­ható vezényszavakat a rádió váltotta fel. S néhányan úgy érzik, még a levegő is kevés, amikor zárt résekkel robog­nak az úttalan utakon. — Ülök és azt sem látom, merre megy a gép, hol az el­lenség. A kis résen keresztül nem érzem a távolságot. Szo­katlan, hogy a nagy kék ég helyett páncél van a fejem fölött — kapcsolódik a be­szélgetésbe Pásztor Béla rá­diós. Ügy tűnhet, panaszkodnak. Pedig szó sincs erről. Inkább azt igyekeznek megmagyaráz­ni: mi is az oka, hogy fá­radtak. nehogy azt gondolja valaki: nem bírják megold­hatatlan feladatot jelent az átállás. Nagyon szégyellnék magukat. Ezt éreztem ki szavaikból, s néhány perc múlva már tetteikkel is bi­zonyítják: nem olyan fából faragták őket, akik meghát­rálnak. A parancsnok félórás pihenőt engedélyezett, s 20 perc után mindannyian harc­kész állapotban várják a pa­rancsot. Roham közben Beülök az egyik páncél jár­műbe. Nem sok hely van ben­ne, de annyira kényelmes, hogy a katona végre tudja hajtani feladatát. A rádión keresztül hallani a parancs­nok hangját: „Vezetők figye­lem! Az átjárókban ne ve­gyék le a gázt. Ha egy kis mélyedés van. bátran „ugor­jának neki. Nem gépkocsit vezetnek Merjenek. Több van ebben a technikában.” Feldübörög a motor. Min­denki a helyén és az újabb parancsszóra máris indul a támadás. A vezető mélyebb­re nyomja a gázpedált. A to­— Senkit sem kell biztat­ni. Mindenki igyekszik a leg­jobb tudása szerint eleget tenni a feladatoknak. Pedig nem könnyű — mondja, majd így folytatja: — új parancs­nokokat kell ifiképezni a tisz­tesek közül. Szokatlan a rá­diózás, gyakorolni kell. S itt vannak a toronylövészek. Már átestek az első tűzke­resztségen. Meglepően jó eredménnyel. Ha a célok fel­derítésében egy kicsikét is előbbre jutunk, akkor tűzön­vízen át harcra merem ve­zetni a fiúkat. Dicséri katonáit, dicséri a technikát. Egy évtizede, hogy parancsnoki teendőket lát el. Össze tudja hasonlítani az évtizeddel ezelőtti lövészek haderejét a maival. Ügy mondja, a tűzerő megnégy­szereződött és a tűzerő távol­sága háromszor annyi, mint volt. Naponta akár többszáz kilométer mélységben képe­sek előre haladni, — Csak még a lendülettel van baj. Hozzászoktak a gya­logos támadáshoz, amikor az esetleges kézigránát szilánk sérülést okozott, amikor az ellenség tűzfegyverével véd­telenül álltak szemben. Most véd a páncél, de ehhez még hozzá kell szokniok. Az óva­tosság visszafogja a lendüle­tet. A látottak alapján nem so­káig. ms mj «a sárlók, vettek NDK robotgé­peket, s most azt ajánlják. (Nagyon nagy az árdifferen­cia a robotgép és a kávédará­ló között. Nem valószínű, hogy a különbözetet sokan megfizetik!) A városban először itt áru­sítottak tizenkét személyes kávéfőzőgépet. Akkor az volt „napi sláger” a műszaki osz­tályon. Sokszor sikerült ven­ni egészen ritka árukat is. Szinte véletlenül. Természe­tesen azért nem bíznak min­dent a szerencsére. Megvan­nak a „vonalaik”, a beszer­zési csatornák. A nagykeres­kedelmi vállalatoknál épp­úgy, mint azoknál az állami gazdaságoknál, ahonnan a friss hús-utánpótlásukat biz­tosítják. Közvetítő nélkül is... Ha a vásárló szemével néz­zük az árukínálatokat, meg­állapíthatjuk; az alapcikkek nem hiányoznak a polcokról. A minden nap vásárolt élel­miszerek, húsáruk, zöldségfé­lék, fűszerek — egyszóval a legfontosabb áruk — bő vá­lasztékban vannak. És ez na­gyon fontos. — Nagy előnyt jelent szá­munkra, hogy a nagykeres­kedelmi vállalatok megkerü­lésével, közvetlenül a gyártó üzemektől is beszerezhetjük áruinkat. Minden közvetítő szerv kiiktatásával, közvetlen szállítási szerződések kötésé­vel tesszük zökkenőmentes­sé raktárkészletünk utánpót­lását. — mondta Kaposvári Ferdinánd. Utazó beszerzések közben nem tévesztik szem elől a vásárlók anyagi érdekeit sem. Ha például egy várhatóan keresett cikket leszállított áron kapnak, úgy is adják tovább. Ez az alapállás, s a bő árukínálat — hogy való­ban mindent megkapjon a vevő A-tól C-ig — magya­rázza üzletük népszerűségét, s ebben jelentős részük van a „kulisszák mögött” dolgo­zó beszerzőknek. E. G. A csirke és a Kobalt—60 A „kobalt-ágyút”, amelyet az embereknél sikeresen alkalmaznak különböző rosszindulatú daganatok gyó­gyítására, újabban a ba­romfitenyésztésben is kezdik használni. Ha a tyúktojáso­kat rendkívül kis mennyi­ségben radioaktiv kobalt su­gárzása éri, ez javítja a to­jáshéjon belül lezajló élet- folyamatokat. Az anyagcsere aktívabbá válik, s jobban megmaradnak azok a vita­minok, amelyeket a tyúk szervezete a tojásban rak­tározott el. A besugárzás io­nizáló hatására a csirkék „kelési aránya” 15 százalék­kal emelkedik. A kiscsirkék között 10 százalékkal több a teljesen egészséges ivadék. A kísérletek éveken át folytak és most Moszkvában az Állatorvosi Akadémián újabb bizonyítást nyertek. ronylövész keresi a célt, a rádiós parancsokat továbbít. Engedélyt kapok a torony­nyílás felemelésére és így közvetlen közelről láthatom a támadást. A járművek ár- kon-bokron át valósággal re­pülnek az „ellenséges” állá­sok felé. A páncélon keresz­tül szinte látni, hogy min­denki megértette a parancs­nok szavát. Csupa tűz, len­dület, lelkesedés mindegyik. Dübörög, füstöl minden. A pokoli zajban a katonák tisz­ta értelemmel, bátor szívvel hajtják végre a feladatokat. Senkit sem kell biztatni Ebédig tart a támadás, s aztán a parancsnok szerint sikeres gyakorlatról vonul be a laktanyába az alegység. Út­közben van idő az értékelés­re, a beszélgetésre. Kántor százados elégedett a kikép­zéssel, a felkészülés ütemé­vel.

Next

/
Thumbnails
Contents