Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

it SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 1. Amerikai fegyverek Pa kisztcnnak Rácz Pál magyar külügymi­niszterhelyettes felszólalt az ENSZ-közgyűlés plenáris ülé­sén, amelyen a közel-keleti kérdés megvitatásával fog­lalkoztak. (Telefoto—UPI— MTI—KS) Mint ismeretes, az Egye­sült Államok október elején bejelentette, hogy engedé­lyezte különböző nehézfegy­verek eladását Pakisztán­nak, annak ellenére, hogy az 1965-ös indiai—pakisztáni háborút követően fegyver- embargót léptettek életbe e , két országgal szemben. Ezt követően az indiai külügy­minisztérium október 9-én kelt nyilatkozatában erélye­sen tiltakozott a döntés el­len. Az Üj Delhi-i lapok most Slsco amerikai külügyi ál­lamtitkár pénteki tájékozta­tója alapján részletesen is­mertetik a fegyvereladás té­teleit. Az Egyesült Államok eszerint 6 F—104-es sugár- hajtású harci repülőgépet. 7 B—57-es bombázót, 4 őrha­jót és 300 páncélozott szállí­tó járművet ad el Pakisz­tánnak. Nincs vád a gyilkosok ellen A saigoni kormányzat szombati hadijelentései mind­össze három kisebb össze­csapásról tesznek említést, ezek közüj, kettő dél-vietna­mi területen, a harmadik Kambodzsa keleti részében zajlott le. A My Lai-ban amerikai katonák által elkövetett tö­meggyilkosságban való rész­vétellel vádolt W. Calley hadnagy, aki azért utazott Dél-Vietnamba, hogy novem­berben kezdődő perében mentőtanúkat vonultasson fel, az UPI jelentése szerint pén­teken állítólag talált két olyan dél-vietnamit, aki haj­landó mellette vallani. Csu­pán annyit tudnak, hogy egyikük polgári személy, a másik a saigoni rezsim had­seregének őrmestere. Vincent Hartman százados és Robert Lee hadnagy, az amerikai 9. hadosztály tiszt­jei ellen korábban vádat emeltek, mivel ez év máju­sában egységüknek parancsot adtak, hogy nyissanak tüzet egy dél-vietnami falu egyik lakóépületére, amelyben bé­kés polgárok tartózkodtak. Pénteken a Georgia állam­ban lévő Fort Benning-i ha- ditámaszDont parancsnoksá­ga közölte, hogy a két tiszt ellen a vádat „a bizonyítékok elegtelensége miatt” elejtik. Hárem kommunista miniszter Ch igében Salvador Allende chilei köztársasági elnök pénteken, a késő esti órákban nyilvá­nosságra hozta tervezett kor­mányának összetételét. A 15 tagú kormányban a szocia­lista párt négy, a radikális párt három, a kommunista párt három, a chilei egysé­ges népi akciómozgalom egy, a szociáldemokrata párt két, a független népi akció (API) pedig ugyancsak két tárcá­val rendelkezik. Az ország külügyminisz­tere Clodomiro Almeyda (szocialista), belügyminiszte­re Jose Thona (szocialista), igazságügyminisztere Lizand- ro Cruz Ponce (API), gaz­daságügyi minisztere pedig Pedro Buskovic (API) les? A chilei kommunista párt a rendkívül fontos munka­ügyi miniszteri (Jose Oyar- ce), a közmunkaügyi minisz­teri (Pascual Barrazas és a pénzügyminiszteri (Maerico Zorilla) tárcával rendelkezik. Az úi chilei koalíciós kor­mány iövő kedden teszi le a hivatali esküt Hidegháborús határozat az ENSZ-ben Az ENSZ 1. számú Politi­kai Bizottságában befejező­dött a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság és Dél- Korea képviselőjének meg­hívásával foglalkozó vita. A bizottság 63 szavazattal 31 ellenében és 25 tartózko­dás mellett korábbi, nyíltan diszkriminációs határozatát ismételte meg. Dél-Koreát meghívták a Koreával kap­csolatos kérdések ENSZ-vi- tájára, a KNDK-nak viszont azt a feltételt szabták, hogy csak az ENSZ „illetékessé­gének” elismerése után kap­hat meghívást. Ebben az évben 27 ázsiai és afrikai ország nyújtott be olyan határozati javaslatot, hogy a KNDK és Dél-Korea Képviselőjét minden előze­tes feltétéi nélkül hívják meg. Az Egyesült Államok vezette nyugati országoknak azonban a 25. ülésszakon is sikerült elfogadtatni azt az álláspontokat, — amely a KNDK képviselőjének meg­hívását az ENSZ „illetékes­ségének” elismeréséhez kö­ti. Ezzel gyakorlatilag meg­követelik a KNDK-tól, hogy a meghívásé-t cserében is­merje el a Dél törvénytelen megszállását az ENSZ zász­laja alatt. Azok az országok, amelvek az ilyen határozat mellett szálltak síkra, gyakorlatilag megsértették az ENSZ alap­okmányát. amely semmilyen feltételt nem szab a szóban- forgó kérdésben érdekelt ál­lamok meghívásának. Utcai harcok Észak­/ Írországban Szombatra virradó éjjel több mint hat órán át utcai harc dúlt Belfastban. Észak­írország fővárosában. Este 11 óra körül katolikus tünte­tők megütköztek a brit had­sereg egységeivel, házilag készített bombákkal és ben­zines palackokkal dobálták meg az angol tengerészgya­logosakat. A hadsereg pán­célautókat küldött a ka­tolikus negyedbe. Éjjel egy óra után ismeretlen forrás­ból géppuskatűz zúdult a páncélautókra. Több katona megsebesült, a polgári sebe­sültek száma ismeretlen. Pat Griffiths alezredes csak ak­kor volt hajlandó visszavon­ni csapatait a környező ne­gyedekben, amikor egy kő arcon találta. A csata hajna­li három óra körül ért véget. Véres zavargások voltak Londonderry városában is, ahol Ian Paisley lelkész, a szélsőséges protestáns uszító (egyébként parlamenti kép­viselő) mondott beszédet. Hallgatói közül a fiatalabbak kőzáport zúdítottak egy kato­nai órállásra; közülük kilen­cet letartóztattak, több sebe­sülés történt. Razzia a dip*omatarab!ók után A kanadai rendőrség kö­zölte, hogy folytatja a raz- ^ákat James Cross angol diplomata és elrablóinak. —• valamint Laporte québeci munkaügyi miniszter gyilko­sainak kézrekerítésér^ , t HÉTFŐ: Gromiko Londonban. — Megkezdődött az ENSZ- közgyűlés közel-keleti vitája. KEDD: Magyar—nyugatnémet árucsere-megállapodás — Elra­bolták az ecuadori hadsereg főparancsnokát. SZERDA: Binh asszony Londonba érkezett, elutazott Buda­pestről Xuan Thuy. CSÜTÖRTÖK: Gromiko Berlinben. — Bejelentés az NDK— NSZK eszmecseréje folytatásáról. PÉNTEK: Gromiko találkozása Scheel nyugatnémet külügy­miniszterrel. — Bírálatok az új jordániai kormányról. SZOMBAT: Előkészületek a kairói hármas csúcstalálkozóra. — Nixon befejezte választási körútját. Így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: megannyi részteendő mellett, velük egyidőben meg kell te­remteni az európai biztonság minden más felételét. Ehhez jó szolgálatot tesz majd az európai biztonsági konferen­cia. Nyilvánvaló, hogy Gromi­ko sorozatos tárgyalásai en­nek előkészítését is szolgál­ták. Az elmúlt hétnek „német jellegét” a hazai diplomáciai események is mutatták. Bu­Europai hét, német hét tunk. Csütörtökön Budapestre érkezett Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettes ve­zetésével a Német Demokra­tikus Köztársaság kormány- küldöttsége, hogy az 1971— 1975 évekre szóló hosszú- lejáratú kereskedelmi megál­lapodás előkészületeiről tár­gyaljon. A cél a két ország árucseréjének 60 százalékos növelése! Szovjet külügyminiszter még sohasem járt a Német Szövetségi Köztársaság föld­jén, Gromiko és vendéglátó­jának Walter Scheelnek a Frankfurt közelében levő Taunus-hegységben lezajlott találkozása viszont logikusan illett abba a nagyszabású tár­gyalássorozatba, amely az utóbbi egynéhány évben álta­lában földrészünkön és az utóbbi egynéhány hónapban különösen a szocialista orszá­gok és a Német Szövetségi Köztársaság között kialakult Ugyanakkor bizonyos meg­lepetést keltett, hogy csütör­tökön Bonnban megállapodás jött létre a két német állam közötti hivatalos eszmecsere folytatódásáról. Emlékezetes, hogy Willi Stophnak, az NDK és Willy Brandtnak az NSZK kormányfőjének tavaszi kas- seli találkozója nem hozott eredményt. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha nem lenne kézből származó, pontos ér­tesülései vannak a különbö­ző érdekelt országoknak a német ügyekben elfoglalt ál­láspontjáról. Hiszen két hét leforgása alatt Gromiko tár­gyalt Nixon amerikai el­nökkel és Rogers 'külügymi­niszterrel, továbbá Heath brit miniszterelnökkel és Douglas-Home külügymi­niszterrel, és több nyugat­európai ország képviselőjé­vel, most Walter Scheellel is, ugyanakkor pedig a szovjet külügyminiszter állandó kap­csolatban volt a szocialista országoknak az ENSZ-köz- gyűlésen jelen volt külügymi­nisztereivel, illetve hazatérve tanácskozott Walter Ulbricht­tal, az NDK államtanácsának elnökével, továbbá a német békeállam több más vezető­jével. Alaposan megfontolt, min­den részletében kidolgozott napirend szerint folytak le Hivatalos baráti látogatásán hazánkban tartózkodott — Xuan Thuy, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottságának titkára, államminiszter. Magasrangú vietna­mi vendégünk kedden sajtó konferencián válaszolt az újságírók kérdéseire. (MTI foto—Pálfai Gábor felvétele —KS) Az európai események, a német ügyben mutatkozó kedvező jelek ma még éles el­lentétben állanak azzal, hogy az USA-ban egyelőre tart, ha csökkenő irányzattal is — a hidegháborús jellegű szö- özön. A jövő kedden lesznek a törvényhozási választások, valószínű, hogy utána tovább tompul az amerikai politikai támadások éle— A Közel-Keleten az új jor­dániai kormány megalakulá­sa egyelőre csak újabb vihar­felhőket vonz a polgárháború sebeiből még ki sem gyó­gyult ország fölé. Kérdés, hogy a jövő héten lejáró tűz­szünetet meghosszabbítják-e és a Jarring-féle tárgyaláso­kat az arab országok és Iz­rael képviselői között végre megkezdik-e? A tárgyalások elöl — Abba Eban izraeli külügyminiszter ENSZ-beli nyilatkozatából tudjuk — Tel Aviv még mindig elzárkózik. A Gromiko—Scheel meg­beszélésre visszatérve: a szovjet külügyminiszter e pillanatban a világon az egyetlen ember, akinek első; Finisben az amerikai választási kampány. Connecticutban a demokrata párt részéről Emilio Daddario (baloldalt) küzd a kormányzói székért. Pártjának egyik „nagyágyú­ja” Edward Kennedy szenátor is részt vett a legutóbbi, a connecticuti Hartfordban tartott választási gyűlésen, hogy támogassa Daddariot. (Telefoto—AP MTI—KS) Gromiko szovjet külügyminiszter a brit kormány vendégeként háromnapos hivata­los látogatáson Londonban járt. A szovjet diplomatát a repülőtéren Sir Alec Doug­las-Home brit külügyminiszter fogadta. (Telefoto—AP—MTI—KS) továbblépési lehetőség, mint­ha az első erfurti találkozás, majd a második kasseli kor­mányfői megbeszélés után a „párbeszéd” folytatására egy ideig nem lenne mód. Akko­riban az NDK részéről értés­re adták, hogy „gondolkodási időt” adnak Bonn-nak. A nyugatnémet kormánynak meg kell fontolnia, hogy haj­landó-e elindulni a realitások útján, kész-e nemzetközi jo­gi kapcsolatokat létesíteni a Német Demokratikus Köztár­sasággal az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján? A „gondolkodási idő” alatt Bonnban dönteni kellett pél­dául a határok kérdésében is: elismeri-e az NSZK az Odera —Neisse határt, elismeri-e az NDK nyugati határának sért­hetetlenségét? A Brandt— Scheel kormány jelentős lé­pést tett előre, amikor au­gusztusban szerződést kötött a Szovjetunióval. A Moszkvá­ban aláírt, egyelőre azonban még nem ratifikált szerződés kimondja valamennyi európai határ sérthetetlenségét... Most még nem történt meg­állapodás arról, hogy milyen szinten folytatják az NDK és az NSZK tárgyalásait, azaz hogy kik vesznek részt majd az eszmecseréken, arról sem született döntés, hogy hol és mikor találkozzanak a két német állam küldöttei, de már az elvi döntés is a „pár­beszéd” folytatásáról igen fontos! ezek a megbeszélések. (Scheel megjegyzése: „Eszmecserénk­ből nem maradt ki egyetlen fontos probléma sem...”) Az európai biztonság szempontjá­ból nagyjelentőségű, hogy a szovjet—nyugatnémet szerző­dést most már ratifikálja, az­az erősítse meg a bonni par­lament, a Bundestag is. Ered­ményre kell vezetniök úgy­szintén a lengyel—nyugatné­met tárgyalásoknak, amelyek a jövő héten kerülnek döntő szakaszukba. Az NDK és az NSZK közötti nemzetközi jo­gi kapcsolat megteremtése fontos feladat. Nyugat-Berlin- ben a négyhatalmi tárgyalá­sokon kell eredményt elérni, úgy, hogy rögzítsék Nyugat- Berlin külön jogállását. E dapesten járt dr. Kari Schil­ler, a nyugatnémet kormány gazdaságügyi minisztere, aki Vályi Péter pénzügyminisz­terrel együtt aláírta a két or­szág hosszúlejáratú árucsere­forgalmi, gazdasági és műsza­ki együttműködési megálla­podását. 1974 végéig, érvényes ez a megállapodás, kiterjed a gaz­dasági-műszaki kooperációra is, hasonlóan fontos az az előírása, amelynek értelmé­ben az NSZK-ban bővítik azoknak a'magyar árucikkek­nek a körét, amelyeket kor­látozás nélkül exportálha-

Next

/
Thumbnails
Contents