Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

1970. november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 * Kongresszusra készülve: Osztálybéke? Osztályharc! A kapitalista országokban az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, amely bi­zonygatni próbálja: a mun­kásosztály állítólag elveszí­tette forradalmi szellemét és már nem ugyanaz, mint Marx és Lenin korában, fckövetke- zésképpen a forradalmi csa­ták és a heves osztályharc ideje a múlté. Ezek az írások táplálják és. tükrözik a bur­zsoázia azon törekvését, hogy a „partnerség”, a „részvé­nyesség” hangoztatásával osztálybékét hirdessen, vagy­is a dolgozók tömegeit az osztályharc feladására buz­dítsa. Sajnálatos, de tény, hogy ezeknek a reakciós kö­röknek bizonyos fokig a ke­zükre játszanak a munkás- mozgalom soraiban tevé­kenykedő jobboldali oppor­tunisták, akik a munkásosz­tály társadalomátalakító for­radalmi szerepének „csök­kenéséről” gyártanak „elmé­leteket” és az ultraforradal­márok is, akik viszont sok­szor anarchista kalandokba próbálják belerángatni a munkásságot és kommunista pártját E torz felfogások és káros gyakorlatok legélesebb bírá­lója maga az élet. Vitatha­tatlan realitás ugyanis, hogy korunkat nem az „osztálybé­ke”, a „társadalmi béke”, hanem az jellemzi, hogy a munkásosztály, a dolgozók tömegei a kapitalista világ­ban fokozódó harcot folytat­nak nemcsak gazdasági hely­zetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesí­téséért Követeléseik mind­inkább közvetlenül a mono­poltőkés uralmi rendszert veszik célba. Gondoljunk például a nagyszabású poli­tikai csatákra Olaszország­ban. A dolgozók megmoz­dulásai megingatják, vagy lehetetlenné teszik az uralko­dó osztályok különböző ma­nővereit a kapitalista rend stabilizálására. Ezzel magya­rázható az ún. — középbal — politika tartós válsága. De jó példa' Spanyolország is. ahol a tömegek harca érezhetően gyengíti Franco diktatúráját. Mindent összevéve teljesen helytálló a kommunista- és munkáspártok tavalyi közös értékelése: „Fellendült az osztály harc és a sztrájkmoz­galom, erősödtek a dolgozók, a diákok és más társadalmi rétegek megmozdulásai...” Bár a kapitalizmus felleg­váraiban folyó osztályharc említett új vonásának a je­lentősége óriási, nem lebe­csülendők e harc egyik meg­nyilvánulásának, a sztárj- koknak tömeges méretei sem. A fejlett tőkés orszá­gokban a sztrájkolok száma 1964 és 1967 között 19 millió 500 ezer volt, 1967 és 1970 között pedig 52 millió! Ilyen kiterjedt sztrájkmozgalomra korábban még soha nem volt példa. Ez a minőségi és mennyi­ségi fejlődés tehát éppen ak­kor domborodik a monopó­liumok elleni küzdelemben, amikor az imperializmus a munkásmozgalom ellen har­colva. lábbal tiporja a de­mokratikus szabadságjogo­kat, leplezetlen erőszakot al­kalmaz, a rendőrterror kímé­letlen módszereihez és mun­kásellenes törvényekhez fo­lyamodik. Emellett felhasz­nálja a demagógia, a bur- zsoá reformizmus eszközeit, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmoz­galmat belülről megossza, s „beillessze” a kapitalista rendszerbe. Ilyen körülmé­nyek között vagyunk tanúi a tőkésországokban az osztály­harc fellendülésének — és az „osztálybékét” hirdető el­méletek nyilvánvaló, tenden­ciózusan hamisító szándékai­nak. Ez a fellendülés persze nem önmagától következett be. Döntő szerep jutott eb­ben a kommunista mozga­lomnak, annak, hogy a pár­tok egyrészt maguk igyekez­tek megtalálni a helyi poli­tikának megfelelő helyes módszereket, másrészt tuda­tosan törekedtek a munkás- osztály egységének megte­remtésére, s a szocialisták­kal, a szociáldemokratákkal való — elvi engedmények nélküli — együttműködés mellett foglaltak állást. Kö­zeledtek a • munkásosztály harcához a kis- és középpa­rasztság, a városi középréte­gek, az értelmiség bizonyos csoportjai is. Fokozódó poli­tikai aktivitást tanúsít az if­júság egyre nagyobb része, főleg Nyugat-Európában, de Amerikában és Japánban is. Megfigyelhető a nők tömeges részvétele az osztályharcban, főleg az imperialista külpo­litika ellen, a béke frontján. Ez a részvétel legszemlélete­sebben az amerikaiak viet­nami agressziója elleni meg­mozdulásokban tapasztal­ható. Ha tehát összegezni akar­juk mindazt, ami ma a ka­pitalista országokban folyó osztályharcot jellemzi, azt mondhatnék: a célok hori­zontja kitágult, a monopolis­taellenes front sorai bővül­nek, s a harc eredménye, hogy — idézzük a kommu­nista mozgalom tavaly júniu­si nemzetközi tanácskozását .— „a munkásság nagy osz­tálycsatái sok kapitalista or­szágban szétzilálják a mono­póliumok hatalmát, elmélyí­tik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondá­sait”. Ezek olyan nyilvánvaló té­nyek — mondhatná valaki — hogy nem is lehet vitás: az osztályharc a tőkésvilágban változatlanul folyik. Mivel tudnak akkor operálni azok, akik a munkásosztály „meg­változott szerepét” bizony­gatják? Vitathatatlan tények erősen vitatható magyaráza­tával. Vegyük például ko­runk egyik jellemző voná­sát, a tudományos-műszaki forradalmat. Nos, ebből a burzsoá ideológusok szociá­lis demagógiával, a kapita­lizmus „kimeríthetetlen le­hetőségeiről” terjesztett illú­ziókkal arra a következtetés­re próbálják rávezetni — magyarul: megtéveszteni — az embereket, hogy enyhülni fognak a szociális és ideoló­giai konfliktusok, eltűnnek az osztályok, jön a „népi kapitalizmus,,, a „jóléti ál­lam”, a „bőség társadalma”. Ezzeí szemben az igazság az: hogy a tudományos-műszaki forradalom nemhogy elseké- lyesítené az osztályharcot, hanem új feladatokat állít elé. Üj módon kell küzdeni a munkanélküliség, a kizsák­mányolás ellen, a munkafel­tételek javításáért, más kö­rülmények között kell fel­lépni a monopóliumok nem­zetközi összefonódása ellen —, hogy csak néhány problé­mát említsünk. Senki sem gondolja per­sze, hogy az osztályharc si­ma, ki taposott út. Görögor­szágban, vagy Indonéziában, az Egyesült Államokban és Portugáliában — de sorol­hatnánk más országokat is — nagyon nehéz körülmények között vívja harcát a mun­kásság. Sokak életébe kerül ez a harc, sokszor minden erőfeszítés ellenére is előre­tör a reakció, a győzelmeket olykor vereségek váltják fel. De vajon ezek a helyenkénti és átmeneti vereségek meg­változtatják-e azt a tényt, hogy a munkásosztály és szö­vetségesei egyre nagyobb erő­vel támadják a monopóliu­mok hatalmát? Nyilvánvaló­an, világméretekben nem. Igazuk van a X. pártkong­resszusra kiadott irányelvek­nek: „Az imperializmus el­érhet ugyan átmeneti sike­reket, a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmon­dásait azonban nem képes megoldani, a politikai vál­ság állapotában van...” Pálos Tamás Napirenden az ifjúság színházi „Csak a jövedelmező ágazatokkal Közgyűlés a jászladányi Haladás Tsz-ben nevelése Milyen feladatok adódnak a párt ifjúságpolitikai hatá­rozatából a színházművészet munkájára vonatkozóan? — Erről beszélgetett dr. Malo- nyai Dezsővel, a Művelődés- ügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetőjével az MTI munkatársa. — A színházi közönség nem születik: nevelni kell. A hozzáértő, műélvező, a szín­házművészetet kedvelő pub­likum nevelése elsősorban a színházak feladata. — Ilyen vonatkozásban ed­dig is számos jó kezdemé­nyezés született, s az elért eredményekre is érdemes odafigyelni, öt év alatt az ifjúsági és gyermekelőadások látogatóinak száma több mint kétszeresére nőtt, így az el­múlt évben már több mint kétmillió fiatal járt színház­ba. Az ifjúsági bérletek szá­ma is megduplázódott — a fiatalok törzsközönségének mintegy 50—60 ezres tábora alakult ki. Az elmúlt évek­ben újabb próbálkozások születtek: a vidéki színházak közül néhány gyermekszín­házat is alakított — például Békéscsaba, Pécs — a Vidám Színpad Tizenévesek címen új produkciót mutatott be, s nagy sikerrel játszották csak fiataloknak a „Jövő század zenéje” című műsorukat is. Az elmúlt években több kedvezményes lehetőséget biz­tosítottunk — elsősorban az üzemi fiatalok számára. Mintegy 30 000 fiatalnak jut­tattunk olcsóbb, kedvezmé­nyes jegyet az utalványrend- .szerrel. Közbeszólás, moraj nincs. Nyugodt, figyelő emberek hallgatják Gaál Ferenc tsz- elnök beszámolóját. Ellenve­tés nélkül szavaznak, jóvá­hagynak. Hallják és tudják az igazságot. Értik, amit az elnök és a vezetőség akar. Hogy miért, Gaál Ferenc a közgyűlés után elmondta. — Az év végi zárszámadás előtt szükségesnek láttuk a tagokat tájékoztatni eddigi eredményeinkről. Korábban a párt és a gazdasági vezetők brigádértekezleteken mond­ták el a tsz gondjait, céljait. Az elhangzott javaslataikat figyelembe vettük. Közgyű­lésre tagjaink felkészülve jöt­tek. Volt idejük átgondolni a jelen helyzetet és a jövő fel­adatait. — Mi a jelen? — Termelőszövetkezetünk életében A legnehezebb év az idei. Háromszáz hold terü­leten nem tudtunk vetni. A rendkívüli időjárás és a bel­víz két és fél millió forint kiesést okozott. Ennek közel kétharmada a napraforgó ter­més kiesése. A betervezettnek fele sem, 3,5 mázsa termett holdanként. De nem tudtuk teljesíteni búza, árpa és cu­korrépa termelési tervünket sem. A vártnál jobb termést csak a zab és lucerna adott. Kertészetünk jó eredményt ért el, 44 százalékkal túltelje­sítette bevételi tervét. — A növénytermesztés kedvezőtlen alakulásából adódó kiesést az állattenyész­tés tudja-e javítani? — Az állattenyésztési üzemág csaknem 900 ezer fo­rint többletbevétellel zárja az évet. Hízómarha értékesítési tervet eddig 129 százalékra teljesítettük. Nyolcvannégy hízómarhát exportáltunk. Sertéshizlalási tervünket pe­dig 13 százalékkal túlteljesít­jük az év végéig. Sajnáljuk, de szükséges — Az állattenyésztésünk sem minden ágazatban gaz­daságos. A közgyűlésen tag­ságunk megértette és jóvá­hagyta baromfi- és juhállo­mányunk felszámolását. A baromfi ágazat évek óta vesz­teséges. Elsődleges ok a kor­szerűtlen tartási viszony. Vál­toztatásra nincs lehetőségünk. Az 500 darabos juhállományt mindannyian sajnáljuk. Fej­lesztése hely, legelő és pénz hiányában megoldhatatlan. Nincs megfelelő gondozó sem. így szükséges a felszámolása. Csak a jövedelmező ágaza­tokkal érdemes foglalkoz­nunk. Beruházás nélkül nagy hasznot hozó májliba előállítási prog­ramunkat fejlesztjük tovább. Eddigi kísérletünk jó. Átla­gosan 39,3 dekagrammos má­jat termel állományunk. Ezért ebben az évben 80 ezer fo­rint „máj-prémiumot” kap­tunk. A libákat házakhoz adjuk ki tömésre. Így jó ke­resethez juttatjuk a háziasz- szonyokat is. Még jövedelme­zőbbé tesszük az ágazatot úgy, hogy saját feldolgozó üzemet is létesítünk. A háztáji gazdaságoknak segítséget nyújtanak a sertés­értékesítésben is. A tsz el­adott sertései után a nagy­üzemi felár 50 százalékát kap­ják meg a gazdák. Segédüzemük a gumi­üzem. A görgősekék legjobb minőségű gumigyűrűit itt ké­szítik. Védjeggyel látták el az országosan elismert minő­ségű kukoricacsőfosztó tár­csát. — Milyen jövedelemre szá­míthatnak a tsz gazdái? — Egy munkaegység érté­ke 31—32 forint között lesz. A tagságtól függ, hogy ezen az év végéig tu­dunk-e javítani. A jövedel­met nemcsak a munkaegység adja. Az év során a nem munkaegység szerinti része­sedés nagy volt a tsz-tagok- nál. Ha ezt beszámítjuk nincs, vagy minimális a jö­vedelemszint változás. Na­gyobb problémát a biztonsá­gi tartalékunk csökkenése (1 millió 300 ezer forintra) okoz. Ezért legfontosabb a takaré­kosság, és a gazdaságosabb termelés. Küzdelmes, nehéz évet zár a Haladás Tsz. A szorgalmas tagság azonban legyőzi a rendkívüli nehézségeket. Ezért nem volt vita, moraj, elégedetlenkedés a közgyűlé­sen. — Csabai — 1967-ben az Országos Pi­ackutató Intézet, a Kereske­delmi Minőségellenőrző In­tézet és az Iparművészeti Tanács közreműködésével megalakította a „Kiváló Áruk Fórumát”, hogy felku­tassa és propagálja a hazai ipar minőségileg és esztéti­kailag kiemelkedően jó tu­lajdonságokkal rendelkező termékeit. Mint a működési szabály­zat kimondja, a Fórum fő célkitűzése, hogy ösztönöz­ze a gyártó üzemeket a ter­mékek használati és esztéti­kai értékeinek állandó és céltudatos emelésére. Ezzel segíti a kereskedelmet, hogy a beszerzés és értékesítés so­rán előnyben részesítse a szükségletek magasabb szin­tű kilégítésére alkalmas cik­keket, S végül, hogy eliga­zítsa a fogyasztókat, propa­gálja a kiváló tulajdonságok­kal rendelkező termékeket. 1967 óta 583 terméknek ítélték oda a megkülönböz­tető minősítő jelet, az egy- másbafonódó háromszöget. Hogy lesz egy termékből kiváló áru? — kerestem fel a Fórum illetékeseit. — Évente kétszer nyilvá­nos pályázatot hirdetünk, — amelyen a vállalatok olyan termékkel pályázhatnak. — amelyek a hazai szabványok előírásainak kiválóan meg­felelnek, — s kivite­lükben, formájukban is esztétikusak. Először a KER- MI, a Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet ad bizo­nyítványt az árunak. Csak e bizonyítvány birtokában jut­hat az esztétikai zsűri elé. Az Iparművészeti Tanács öt szakembere, a gyártó üzem szerinti tárca képvise­lője, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium, a KERMI és az Országos Piackutató Intézet szakembereiből álló zsűri dönt végső soron, viselheti- e az áru három évig a meg­különböztető minősítő jelet. Három év letelte után újból pályázhat az áru. A szigorú bírák olykor he­ves viták közt utasítják el, vagy minősítik kiválóvá az árut. — Hány termékből vá­lasztották ki az 583 kiválót? — Ügy kétezerből. — Sok vagy kevés? — Nagyon kevés, hiszen több százezer termék van kereskedelmi forgalomban. — S hány vállalat termé­kei közül választhattak? ' — 58 ipari és kereskedel­mi vállalat „repertoárjából”. — Például? — A Szék és Kárpitosipa­ri Vállalat Otelló garnitúrá­ja, a Fővárosi Gázkészülék­gyártó Vállalat gázkandalló­ja, a Győri Textilipari Vál­lalat ágyneműi, a Rákospa­lotai Bőr és Műanyagfeldol­gozó Vállalat műbőr bőrönd­jei, az Alumíniumárugyár kukta edényei, a Csepel Ke­rékpárgyár összecsukható kerékpárja. A legtöbb cik­kel éppen azok a vállalatik jelentkeznek, ahol már ver­seny van — az élelmiszer- iparban, a kozmetikai és ház­tartásvegyipari cikkekben. Ezért láthatja a vásárló a leggyakrabban a kiváló áru jelet mosószereken, a Ca- mea cikkeken, a Nagykőrö­si, a Szegedi, va'gy a Kalo­csai Konzervgyárak termé­kein a különböző gazdaságok italain. A Fórum nemcsak bíráló szerv. Piackutató szerepet is betölt. Megkeresi, félku­tatja a vállalatot, máskor a kereskedelemben nyert in­formáció útján hívja fel a gyártók figyelmét — indul­janak a pályázaton. Az is előfordul, hogy a KERMI más irányú vizsgálata során győződik meg az áru kivá­lóságáról, s jelzi a vállalat­nak, ilyen minőséggel a Ki­váló Áruk Fórumán is pá­lyázhat. A Fórum nemcsak elis­mer vagy elutasít de taná­csot ad, javasol is, hogy ja­vítsák ki az apróbb minősé­gi vagy esztétikai hibát. Azt mondják a Kiváló Áruk Fóruma az új gazda­ságirányítási rendszer kora­szülött gyermeke. Koraszü­lött — mert ha egy termék csaa egy csatorna dói Kerül­het a fogyasztóhoz vagy éppen hiánycikk — mi ösz­tönözheti a gyártót az ál­landó jó minőség garantálá­sára. Azt mondják, koraszü­lött. Holott nagyon is aktuá­lis, időszerű intézmény — (Angliában 20 éve, Svédor­szágban évtizedek óta mű­ködik hasonló minősítő szerv). Hiszen az előrelátó, kicsit is távlatban gondol­kozó, vállalatnak tudnia kell — bármelyik pillanat­ban akadhat belföldi vagy külföldi versenytársa. Ami­kor már egyáltalán nem mindegy — kiváló-e a ter­mék vagy nem. — S ki garantálja, hogy a kiváló áruk fórumán ki­tüntetett termékek tartják a minőséget? — Maga a fórum. Tétele­sen és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a termékeket a gyárban és a kereskedelmi forgalomban egyaránt. S ha bármilyen kifogásolni valót találnak — figyelmeztetik a vállalatot. Ha háromszori figyelmeztetés után nem egyezik a minőség az erede­ti mintával, a kiváló áru je­let megvonják és erről tájé­koztatják a nyilvánosságot. — Került már sor ilyen megvonásra? — Két ízben, a Pax toli­tól és a kotyogó kávéfőző­től vontuk vissza a minősí­tő jelet. Ezekben a napokban is­mét összeül a fórum zsűrije. Most értékelik az 1970 má­sodik felében pályázó áruk minőségét, esztétikai kivite­lezését. A pályázatra közel 100 terméket neveztek be. A KERMI minőségi vizsgála­tán jól szerepeltek az alu- teflon edények, a Herbária hajápolószere, a Békéscsa­bai Konzervgyár tésztái, a KAMA gyümölcsszörp, a Délker Vállalat 2 italfélesé­ge és a Coca-cola. Ne vág­junk azonban eléje a nyilvá­nos eredményhirdetésnek. December végén az Otthon Áruházban kiállításon mutat­ják be az új kiváló árukat. Kádár Márta Jelentkezett a patrónus A 1 szolnoki betonelemgyár e termében tizenhét fiatal műszerész dolgozik. Brigád­juk — mely Kandó Kálmán nevét viseli — most, novem­ber 7-e alkalmából nyerte el a szocialista címet, ök reagáltak elsőnek a lapunk­ban november 4-én megje­lent „Patrónus kerestetik” című cikkünkre, amelyben a szolnoki gyógypedagógiai íSt kola orvosa a város üzemei­nek szocialista közösségeitől kért segítséget kétszáz testi fogyatékos, illetve szellemi­leg elmaradott kisdiák fel­karolásában, támogatásában. — Miért vállalták? — A döntés az újságcikk elolvasása után született Az iskolát azonban már jó­val régebben ismerjük, — ugyanis a feleségem ott ta nít — válaszolt Modla Géza. a műhely szakszervezeti bi­zalmija. — Sokszor elkísérem a feleségemet a családláto­gatásokra. A gyerekek nyolc­van százaléka cigány, rossz körülmények között él. Se­gíteni kell rajtuk, amelyre legtöbb lehetőség az iskolá­ban adódik. Ott kellene pó­tolni mindazt, amit odaha­za nem kaphatnak meg. — Ügy gondoltuk, külön­böző szemléltető eszközöké készítünk a részükre, hisz« az a szakmánkba vág. A val ialattól használt anyagot : kapunk. . Van néhány rádi­ónk, lemezjátszónk, szívesei rendbehozzuk nekik — mondja Pintér Cíéza, a bri­gádvezető. — Maguknak vannak gye­rekeik? — Nekem kettő, Modle Gézának egy kislánya. Ké­kesi Sándornak egy kisfia, sőt a KISZ titkárunk is rö­videsen boldog apa lesz — feleli Pintér Zoltán. — A gyerekekkel, mivel mi férfi brigád vagyunk, biztos nem tudunk úg^ fog­lalkozni, mint a nők, akik öibeveszik. mefrír *at őket, de mindent amit kér­nek tőlünk, szívesen meg­teszünk. — horváth — 583 kiváló ám

Next

/
Thumbnails
Contents