Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

1970. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az MSZMP X. kongresszusának szerdai tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Dolgozó népünk szolgálatában Tisztelt Kongresszus! Központi Bizottságunk mindenkor nagy figyelmet fordított a pártdemokrácia fejlesztésének kérdéseire. A fejlődés azonban növekvő kö­vetelményeket támaszt pár­tunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és történelmileg új viszonyok között folytatjuk a szocialista építőmunkát. Hogy a párt megfelelhessen a nö­vekvő követelményeknek, szükségképpen arra kellett és kell törekednünk, hogy a pártdemokrácia kiteljesítésé­vel is növeljük szervezeteink cselekvőképességét, gyarapít­sák alkotóerejét. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt, amikor pártunk XX. kongresszusa megbízta a Központi Bizottságot; elmé­letileg kutassuk a 'pártde­mokrácia fejlesztésének új lehetőségeit, és ennek ered­ményeit formáljuk konkrét döntésekké. így került sor arra, hogy több éves előké­szítő munka után a Központi Bizottság 1969 novemberében átfogóan megtárgyalta a párt- jjpm^Vrácia helyzetét. Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati ta­pasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indul­tunk ki, hogy a nép szolgálata, a szocialista építőmunka meg­követeli a munkásosztály, a párt vezető szerepének erő­sítését, a vezetés hatékonysá­gának javítását. A pártirá­nyítás rendkívül fontos fel­adata, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és to­vábbfejlesztéséről. Politikánk­ban szükség van állandóság­ra és megújulásra, elvi szi­lárdságra és rugalmasságra. Állandóságra a szocializmus céljaiban, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében; az életkörülmények állandó kija­vításában; megújulásra az új kérdésekre adott, új alkotó válaszokban; szilárdságra alapelveinkben; rugalmasság­ra, körültekintésre módsze­reinkben. E bonyolult folya­mat céltudatos irányítása el­képzelhetetlen, ha hiányosak azok a demokratikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak. A legfőbb garancia erre a pártdemokrácia rendszeres fejlesztése, amely a vezetés minden szintjén a párttagok legjobbjaiból hozza létre a kollektív vezető testületeket és erősíti azokat a kapcsola­tokat, amelyek segítségével állandó érintKezés alakulhat ki a vezetés és a tagság a párt és a pártonkívüli dolgo­zók között. A pártban olyan szervezett állandó belső moz­gásnak kell lennie, amely egyrészt a vezetés különféle elképzeléseit gyorsan és pon­tosan közvetíti a párttagság­nak és a pártonkívülieknek, másrészt a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók többségének véleményét, ész­revételeit gyorsan és ponto­san eljuttatja a vezetéshez. Ennek az állandó, kétirányú mozgásnak, mondhatnám, a párt politikai vérKeringésé- nek, sohasem szabad lelas­sulnia vagy szünetelnie. Elképzeléseinket, vágyainkat ne tényként tüntessük fel Ugyanilyen ' hiba volna, ha a párttagok és a párton­kívüli dolgozók észrevéte­leit, véleményét a valóságot nem pontosan tükrözve köz­vetítenék. A legnagyobb ve­szélyek egyike, ha elképze­léseinket, vágyainaat tény­ként tüntetjük fel, hogy amit szeretnénk, azt megva­lósultnak hisszük. Hogy ezt elkerüljük, a legfőbb bizto­síték a demokratizmus fej­lesztése. Ügy véljük, hogy a tömegen és a vezetés, a párttagság és a központi szervek közötti információk cirkulációjának a legfonto­sabb formáit, módszereit már kiépítettük, csak tovább kell munkálkodnunk a fo­lyamat tartalmának fejlesz­tésén, színvonalának eme­lésén. A tapasztalatok azt is bi­zonyítják, hogy. az a jól dol­gozó vezető, aki mellett ha­sonló képességű, alkalmas­ság dolgában egyenrangú ve­zetők nevelődnek. Talán el­ső hallásra furcsa, mégis igaz, hogy azok a vezetők dol­goznak igazán eredményesen, akik megteremtik önmaguk pótolhatóságának feltételeit. Nem véletlenül beszéltem vezetőkről. Ez fontos politi­kai kérdés. A vezetés fel­adatai annyira bonyolulttá váltak, hogy már nem ele­gendő egyetlen helyettest kijelölni. Minden vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy bármi történjék is ve­le, a munka zökkenő nélkül folyjék tovább. A szocialista építőmunka egyetlen terüle­tének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésé­től, felmentésétől. — Er­ről azért is beszélni kell, mert még ma is talá­lunk olyan vezetőket, akik nem szeretnek jó képességű, okos emberekkel dolgozni. Az pedig egyenesen aggaszt­ja őket, ha egy munkatárs még vitatkozni is merészel velük vagy ellentmond ne­kik. Fontos tanulság, hogy a szocializmus teljes felépíté­séhez olyan rátermett veze­tőkre van szükség, akik jól képviselik a munkásosztály ügyét, akik felfelé is vitába mernek szállni, s egyben „oldalt” és „lefelé” maximá­lis türelmet tanúsítanak. A kongresszust megelőző tanácskozásokon és itt a kong­resszuson is bírálat érte po­litikánk végrehajtását. Ha helyes a politika —- márpe­dig erről elismerően szóltak —, minden a végrehajtáson, a vezetőkön múlik. A Köz­ponti Bizottságtól az alap­szervezetekig biztosítanunk kell. hogy politikánkat értő és annak végrehajtását meg­valósítani képes vezetők dol­gozzanak. Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásában is jobban kell igazodni a de­mokrácia követelményeihez. Ezen azt értjük, hogy vala­kinek a kinevezése vagy levál­tása, felmentése előtt figyelem­be kell venni a közvetlen mun­katársak. a beosztottak vé­leményét. Jobban nézzük meg, milyen emberek kerülnek vezető posztra Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok be­szélni: a vezetői posztra ál­lított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való vi­szonyáról. Vannak jól kép­zett emberek, akiknek sem­miféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni. mert a leg­kisebb hatalomtól is meg- mámorosodnak, elvesztik a realitások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmu­sa. amely szerves része a pártdemokráciának, elősegíti, I hogy jobban megnézzük, mi­lyen emberek kerülnek ha­talmi posztokra. Egy vezető­nek ügy kell a munkásosz­tálytól. a néptől kapott ha­talmára. tekintenie, mint a gyógyszerre, ami túlzottan használva pusztító méreg­ként hat. Az a jó vezető, aki inkább óvakodik tőig, minthogy szeretné, aki im­munis mindazokkal a mel­lékhatásokkal és veszélyek­kel szemben, amelyek még a legkisebb hatalommal is együtt járnak. Természetesen nem a ve­zetői hivatás teljesítéséhez nélkülözhetetlen határozott­ságtól és erélytől kell óva­kodni. Senkinek sem kell at­tól tartania, hogy a hatalom­mal való visszaéléssel gya­núsítják, ha erélyesen és határozottan fellép a jó ügy védelmében. A munkásha­talmat a saját hatalommal összetéveszteni, közérdekre hivatkozva személyes érde­kedben eljárni vagy fordít­va: a hatalommal nem élni Tisztelt Kongresszus! Gyakran esik szó arról, hogy még nem mindenütt és nem a párt által kívánatos­nak tartott mértékben hono­sodtak meg a vezetés de­mokratikus módszerei. Va­jon nem akarásról, tudatos ellenkezésről van-e szó? Va­lószínűleg ilyen is akad. Mégsem ez a fő ok, hanem sokkal inkább az, hogy úgy véljük, demokratikus mód­szerekkel nehezebb vezetni, mint parancsolgatással. Mi a legfontosabb a veze­tés demokratikus módszeré­ben? A vezető embereknek az a kötelességük, hogy ál­láspontjukat, döntéseik he­lyességét meg is tudják in­dokolni és meggyőző érvelés­sel, bizonyítással el is tudják fogadtatni a munkatársaikkal. A meggyőző érveléshez, a bi­zonyításhoz természetesen tu­dásra, alapos felkészültségre, képzettségre van szükség. Minden tekintetben ismerni kell a munkaterületet és a feladatot. A szakszerűség, a hozzértés és a demokratikus vezetési módszer tehát össze­függ egymással. A kettő nem helyettesíti, hanem kiegészí­ti egymást, szerves egységet kell, hogy alkosson. Ahol nem érvényesül megfelelően a de­mokratikus vezetési módszer, ott a vezetők vagy politikai­lag, vagy szakmailag vagy mindkét vonatkozásban nem eléggé felkészültek. A szak­mailag és politikailag jól fel­készült, kulturált, rátermett vezetők viszont nemcsak meg­engedik a problémák demok­a köz érdekében — egyaránt vétkes dolog. S itt tesszük azt is szóvá, hogy az erélyt nem a hangmagasság fejezi ki, hogy a durvaság és a kíméletlenség, nem egysze­rűen a modor kérdése. Az emberi érintkezésben a kul­turált és figyelmes magatar­tás a vezetőknél még in­kább kötelező, mint bárki másnál. ratikus megvitatását, hanem egyenesen igényt tartanak rá, hogy hangot kapjanak az ellenvélemények is, és nem esnek kétségbe, ha nem min­denben az ő személyes javas­lataikat fogadják el. A demokratikus vezetési módszerek bővítése nem menlevél a felelősség vál­lalása alól. Nem lehet opportunista, laza vezetés ta­karója. Fegyelem, felelősség- vállalás, erély politikánk vég­rehajtásában, pártdemokrá­cia, szocialista demokrácia — társadalmi és állami életünk­ben — összetartozó, egymást kiegészítő fogalmak. Ezt a szellemet kell meghonosítani mindenütt, hogy a lenini ve­zetési módszerek jobban ér­vényesüljenek. Tisztelt Kongresszus! Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése kedve­zően hatott a szocialista de­mokrácia fejlődésére is. A gazdasági reform elveinek ki­dolgozásában a hozzáértő emberek tízezrei kaptak fon­tos szerepet, az elképzelések megvitatásában pedig száz­ezrek vettek részt. Ilyenfor­mán azok, akik ma a reform megvalósításáért dolgoznak, ott voltak annak bölcsőjénél is, közreadták tapasztalatai­kat, elgondolásaikat. Ennek a demokratikus előzménynek fontos szerepe van abban, hogy mai gazdaságirányítási rendszerünket a társadalom túlnyomó többsége helyesli és munkájával támogatja. A gazdasági reform szá­mottevően megnövelte a he­lyi szervek, a gazdasági egy­ségek, a felelős vezetők ön­állóságát, kibővítette döntési hatáskörüket. Ez magában véve is előbbre viszi a szo­cialista demokrácia kibonta­kozását. Nem kevésbé fontos körülmény, hogy a felelős ve­zetők közül mind többen be­látják: csak munkatársaikra, a kollektívára, a dolgozókra támaszkodva, rájuk figyelve, javaslataikat meghallgatva és mérlegelve hozhatnak helyes döntéseket Ha bárhol pasz- szivitást tapasztalunk, nem panaszkodni kell, hanem ön­magunkban is keresni a hi­bát A gazdaságirányításban növekszik a szakszerűség sze­repe. A gazdasági törvény- szerűségek meghatározó jel- lentőségűek, de gazdasági ve­zetőink sohasem feledkezhet­nek meg arról, hogy szocia­Tisztelt Előtársak! Amint már a bevezetőben említettem, a pártdemokrá­cia és a szocialista demok­rácia között szerves az ösz- szefüggés. a kölcsönhatás. A szocialista demokrácia lényegéről az előadó többek között megállapította: — Teljesen félreértik a szo­cialista demokrácia lényegét és funkcióit azok, akik szem­beállítják azt a proletárdik­tatúrával, és úgy képzelik el, hogy a szocialista demokrá­cia a proletárdiktatúrától kü­lönálló tényező, a társadalmi fejlődés folyamatában „átve­szi”, „helyettesíti” a proletár- diktatúra korábbi funkcióit. Vannak, akik jobboldali, re­vizionista nézeteket képvisel­ve ilyen szemléletnek enged­nek teret, s a szocialista de­mokrácia jegyében a prole­tárdiktatúra felszámolását szorgalmazzák. Vannak vi­szont álbaloldali nézetek is, amelyek a proletárdiktatúra védelme jegyében aggályos­kodva tekintenek a szocialis­ta demokrácia fejlesztésére, tehát a szocialista demokrá­lista társadalmi viszonyok között dolgoznak. Azt sem szabad szem elől téveszte­niük, hogy ezek a gazdasági törvényszerűségek a szocia­lista népgazdaságot, a szocia­lista társadalom építését szolgálják. Ezért nem lehet nálunk politikamentes gazda­sági munka és vezetés. A szakszerű irányítás csak ak­kor hozhatja meg gyümöl­csét, ha a dolgzók növekvő aktivitásával párosul. Ezért kiemelkedő jelentőségű fel­adat az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése. Az üzemi de­mokrácia érvényesülésének alapja és kiindulópontja pe­dig az üzemi pártszervezetek demokratizmusa Ahol a pártdemokrácia mind telje­sebben érvényesül, ott haté­konyabb az üzemi demokrá­cia is. ciától féltik a proletárdikta­túrát, a proletárállam és az osztálypolitika védelmére hi­vatkozva ellenzik a szocialis­ta demokrácia kibontakozá­sát. De a kérdés olyan felveté­se, hogy „vagy proletárdik­tatúra vagy szocialista de­mokrácia”, akár jobboldali, akár „baloldali” nézőpontból történik, elméleti és politi­kai szempontból hibás. Pár­tunk tapasztalata is bizonyít­ja, hogy a szocialista de­mokrácia kiteljesedése a proletárdiktatúra erősítését, továbbfejlesztését szolgálja. Amikor hazánkban az öt­venes évek elején csorbát szenvedett a szocialista de­mokrácia, legyengült, ve­szélybe karúit rendszerünk, hatalmunk, a proletariátus diktatúrája. Biszku elvtárs ezután az állami munkával összefüg­gésben a következőket mon­dotta: Kidolgozás alatt áll az államigazgatási munka fej­(Folytatás a <. oldalon) A szakszerűség, a hozzáértés, és a demokratikus vezetés összefüggése A szocialista demokrácia kiteljesedése a proletárdiktatúra erősítését szolgálja Kongresszusi jegyzetek A folyosöpolitikaról, a lazításról és a legfiatalabb kongresszusi küldöttről Vannak kifejezések, amelyeknek értelmét az idők változása újra for­málja. A megváltozott körülmények között új tartalmat kapnak. Azt hiszem ez a sors érte utói a folyosó­politika kifejezést is. Elmúlt már az az idő, amikor az üléstermek ün­nepélyes kijelentésektől voltak han­gosak és a folyosókon pedig a szü­netekben megvitatták az emberek a valóságos problémákat, miután ala­posan körülnéztek, ki hallja a be­szélgetést. A X. kongresszus egyik jellemzője — nem véletlenül tartjuk munka- kongresszusnak —, hogy a napiren­dek vitája során felmerülő gondok, problémák tovább gyűrűznek a szü­netekben a folyosókon, este a Sza­badság Szálló szobáiban, éttermében, vagy éppen a Nagykörúton kettessé- vel-hármasával sétálva levegőző kül­döttek között. Ezek a viták, ha nem is olyan pallérozott stílusban folynak, mint az ülésteremben, de itt is jellemző, — amit a tegnapi szovjet lapokban is olvashattunk szovjet kollegáink megfigyelése alapján —. hogy a kül­döttek nagyfokú felelősségérzetről tesznek tanúbizonyságot, amikor őszintén, sokszor nyersen elmondják gondolataikat, megteszik javaslatai­kat. Ahogyan az ülésteremben, úgy e beszélgetéseken is vörös fonalként húzódik végig a part politikájának helyeslése és a készség e politika gyakorlati megvalósítására. Jó értelmű, hasznos folyosópoliti- ka ez. * • * Néha lazít a kongresszus — hisz itt is emberek ülnek. Tegnap dél­előtt a dunakömlódi tsz-elnök hosz­szan ecsetelte az olyan termelési problémákat, amelyek tiszteletre­méltó erőfeszítéseket kívánnak, de nem a kongresszustól. A katasztrális holdakról, istállóépítésről, tehenek­ről szólt, de beszéde nem volt olyan jól fűszerezett, mint az országszerte híres kömlódi halászlé. Ezidő alatt lazított egy kicsit a kongresszus. Halk beszélgető cso­portok alakultak a padsorokban. Tsz-elnökünk után az osztrák kom­munisták képviselője jelentkezett szólásra. Tréfásan megjegyezte vala­ki: bizonyára csatlakozik az előtte szólóhoz, hisz Ausztriában fejlett te­henészetek vannak. Nem csatlako­zott, hanem — most már félre a tré­fával — elmondta, nagy figyelem­mel kísért felszólalásában, hogy mi­lyen nagy érdeklődéssel kísérik szomszédaink szocialista építőmun­kánkat, s eredményeink milyen nagy segítséget nyújtanak nekik abban aa elkeseredett csatában, amit a bur- zsoá sajtó rágalmazó manővereivel szemben folytatnak, a szocialista or­szágok életének hü ismertetése ér­dekében. íme, jó példája annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom min­den harci osztaga egy célért küzd a közös ellenség ellen, de a küzde­lem konkrét formái nagyon külön­bözhetnek egymástól. Kinek-kinek mit szabnak meg az adott történel­mi feltételek. • • • Nikoszt régen ismerem. Szinte gyermek volt még, amikor a görög szabadságharcosok sorában harcolta hitleri fasiszták ellen. Abban az időben lett a párt tagja is. (Akkor és ott nem vitattak a jelentkezők életkorát.) Forractilroar sorsa előbb Jugoszláviába, rnaöd a Szovjetunió­ba vetette. Később hazánk fogadta be, sok elvtórsávafl együtt. Azóta fő­iskolát is végzett, családot alapított, letelepedett. Most már magyar ál­lampolgár és a mi pártunk tagja, Szép hazáját, anyanyelvét azonban soha nem felejti, s mint újabb ta­lálkozásunkkor is mondta: hiszi, hogy lesz még szabad Görögország is. A kongresszus kezdete óta ál­landóan látóin. Egy üvegablak mö­gött ül, fején fülhallgató, előtte mik­rofon. Társaival együtt a görög kommunisták küldöttségének és a görögül beszélő ciprusi kommunis­táknak fordítja mai hazája nyelvé- [ ről anyanyelvére mindazt, ami kongresszusunkon elhangzik. Kérde­zem tőle, Nikosz nem fárasztó mun­ka ez? De igen, mondja. Azért még­is szeretem. Mert ami itt elhangzik, az görögül is azt jelenti, ugyanúgy dobogtatja meg a szíveket, mint magyarul. • • • Tegnap estefelé mellém pártolt a krónikás szerencse. Az utolsó szü­netben kedves jelenet tanúja lehet­tem. Kádár elvtárs megszólított egy bájos, fiatal lányt. Mint kiderült, Agócs Annuskát. a kongresszus leg­ifjabb küldöttét. Kádár elvtárs el­mondotta, hogy aj idősebb generá­ciót ismeri, de a párt legfiatalabb- jait már nem annyira. Alaposan ki is faggatta a kislányt, noha ez ne­hezen ment, mert az autógramkérők, főleg az asszonyok igencsak körül­fogták. Később megkérdeztem Agócs An­nát, honnan jött. Elmondta, hogy a mezőkovácsházi Oj Alkotmány Tsz tagja, baromfigondozó. A gazdaság KISZ titkára. Amikor vallattam, hogyan lett ilyen fiatalon, mind­össze két éves párttagság után kong resszusi küldött, elmondta, hogy az egyik legnagyobb KISZ szervezet az övéké, és kedvesen pirulva hozzá­tette: azt mondják, jól megy a KISZ munka nálunk, azért lehettem kong­resszusi küldött — V —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents