Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november ti. A természettudomány filozófiája A varázsvessző titkai ’(• Az idén Lenin-renddel 'í jutalmazták Bonifátij V Kedrov akadémikusnak, (' a tudományos megisme- { rés logikájával foglalko- f zó kutató ciklusát. A 20. század tudományát a „határmenti” tudományos területek gyors mozgása jellemzi. Míg korábban a tudomány a differenciálódás útját járta — egyes folyamatok mind pontosabb és mélyebb megismerésére törekedett, addig az utóbbi évtizedekre az integráló láncszem — a kapcsolatok, az összefüggések. a különböző, egymással kölcsönhatásban álló tényezők komplex feltárása jelemző. Mindez növeli az elméleti analízis, a modern tudomány logikai-módszertani problémáival foglalkozó filozófiai elmélkedés szerepét. Lenin „Materializmus és empiriokriticizmus” című munkája nyomán a tudomány egyre sikeresebben oldja meg a modern természettudományok általános elméleti és módszertani problémáit. De hova is tartoznak a természettudományok filozófiai problémái és ki hivatott kidolgozásukra — a filozófus, vagy a természettudós? Röviden válaszolva a kérdésre elmondható, hogy a természettudományok filozófiai problémái a konkrét tudományok fejlődése során merülnek fel különösen ami az utóbbiak elméleti részét illeti. A lényegében módszertani problémák azonban megfelelő filozófiai magyarázatot is igényelnek. Bonifátij Kedrov a harmincas évek végén vált ismertté mint kémikus. Ezután, a negyvenes— ötvenes években egyre gyakrabban, és sikeresebben szerepelt, mint filozófus, a tudomány logikájának és módszertani elméleti ismerője, Engels és Lenin elméleti örökségének kutatója. Kedrov több mint ötszáz munkát publikált, — köztük körülbelül hatvan monográfiát. Mintegy fiatalkori szenvedélyéhez visszatérve (de lényegében ez alkotó munkásságának új szakaszát jelentette) Kedrov tanulmányozta a tudomány kaisszifikációját, és a tudomány történet és a tudományelmélet egyik legjobb ismerőjévé vált. 1969-ben kiadott monográfiáiban Kedrov tárgyalta a XVIII—XX. század tudományos fejlődésének alapvető irányait, az atomiszti- kus kémia és a kémiai eleMOSZKVA Két szomszédasszony be- szélget: — Miért kiabált Alekszandr Alekszandrovics tegnap any- nyira a feleségére? — Mert Olga Fjodorovna nem akarta megmondani, mire költötte a pénzt. — És miért ordított ma úgy, mint a sakál? — Mert az asszony megmondta, hogy mire költötte... MILANO Lakásszentelő után két barátnő elbúcsúzik a háziaktól, az ismert orvoséktól. s egví- Hik már a lépcsőházban töpreng: — De szeretném tudni, Marcella, mit fizetett Vitt.n. Ho doktor azokért a rémes székekért! — Melyik székekre gondolsz. kedves Annie? — Tudod. drágám, ámeneket olyan elragadónak találtam... PÁRIZS Maurice nagyon szégyenlős természetű. Ezért aztán éppen Ml évébe került, míg végre ■'1batározza, hogy megkéri az ■■ avan csak szégyenlős Yvette kezét. — Kedves Monsieur — sző- ’al meg szigorúan a jövendő anvós —, mondja, szereti a gyerekeket? — Ó, igen — rebegi fülig pirulva Maurice. — Nos, akkor rendben van! Yvette-nek ugyanis már van kettő.-; mek periodikus törvényének kérdését. Ezen munkának köszönhető, hogy Kedrov elmélyülhetett a kémia nagy eredményeinek vizsgálatában és megérthette azokat, mint a megismerés logikai fejlődésének fontos következményeit, feltárhatta ezen eredmények általános elméleti és filozófiai jelentőségét. Kedrov akadémikus kutatásait megelőzően még nem foglalták a történelem logikájának megfelelő rendszerbe az atom- és molekuláriselmélet különálló tényeit. A kémia nagy felfedezéseinek vizsgálatát célzó munkák kizárólag leíró jellegűek, a zseniális felfedezések lényegét és jelentőségét magyarázni próbáló részek pedig erősen szubjektivek maradtak. Kedrov munkái fektették le az atomisztikus-molekulá- ris tanítás tudományos vizsgálatának alapjait, ő határozta meg ezen tanítás helyét, keletkezésének és fejlődésének törvényszerűségeit. Mindenekelőtt Dalton atomisztikus elméletéhez és Mengyelejev periódusos törvényéhez fordult, mivel azok a tudomány (és elsősorban a kémia) fejlődésének igen fontos szakaszát képezik és sok tekintetben körvonalazzák korunk nagy felfedezéseit. Kedrov Mengyelejevnek a 'kémiai elemek periódikus- ságáról szóló tanítását az azt megelőző atomisztikus kémiai elmélettel együtt vizsgálta, és gondosan analizálBUKAREST Egy férfi a Bukarestbe tartó gyorsvonaton beszól az egyik fülkébe: — Nincs valakinek véletlenül egy üveg konyakja? A szomszéd fülkében egy hölgy elájult. Az egyik utas leveszi bőröndjét, kivesz belőle egy üveg konyakot, és átnyújtja a férfinak. Az átveszi, hatalmasat húz, belőle, majd visszaadja az üveget: — Köszönöm igazán köszönöm. Tudja, én az ilyesmit látni se bírom... HAMBURG Az absztrakt festő kiállítást rendez műveiből. — Rengeteg dolgom van ott, Paul — panaszkodik este a sörözőben barátiának. — Dolgod?' — Igen, igen. Tárgyalok az érdeklődő vevőkkel. Magvarázom a képeimet, s emellett állandóan figyelnem kell a vendégkönyvet. — Miért? — Hogy azonnal kiszakítsam a látogatók bejegyzéseit... ZüRTCH A népszerű orvosprofesz- szorhoz belibeg a dúsgazdag gyáros kissé molett felesége, és megvizsgáltatja magát. Az orvos három napon át különböző vizsgálatot végeztet Ilse asszonyon, majd a negyedik napon fontoskodva • kijelenti;) S..XS- ..«i&Bfiwi« ■ A ja a két tanítás közötti kapcsolatot. Kedrov akadémikus változatos filozófiai kutatásai között a központi helyet mégis a kémia logikai-módszertani problémái foglalták el. Húsz éven át tanulmányozta Mengyelejev periódusos rendszerének tartalmát, meghatározta annak alapvető fogalmait, szerkezetét, és végül a korszerű periódusos rendszer egészének jelentőségét. Bonifátij Kedrov — Dmit- rij Mengyelejev tanainak egyik legjobb ismerője. Érdekes megjegyezni, hogy Mengyelejev archívuma kevéssé ismert anyagának tanulmányozása közben Kedrov képes volt behatolni a nagy tudós alkotó gondolat- menetébe, és többek között analizálni Mengyelejev elmélkedésének menetét a periódusos törvény felfedezését megelőző napon (1869. március 1.) Ezt az eseményt Kedrov „Egy nagy felfedezés napja” című könyvében írta le. A könyv nem csak a periódusos rendszer keletkezésének története szempontjából fontos, hanem mély logikai és pszichológiai analízist is ad az alkotó folyamat kifejlődését illetően, és kétségkívül fontos láncszem a tudományos alkotómunka logikájának és pszichológiájának elméletében. •— Ügy látszik asszonyom, — természetesen nem akarom önt megijeszteni, — hogy hipertrófiábart szenved. Ilse asszony szeme felcsillan; — Remélem, professzor úr. hogy ez a baj most divatos... BELGRAD Egy fiatalember mondia barátjának, miközben az italA professzor úr' munkahelye az Egyetemi Botanikuskert volt. Az igazgatói székből tavaly vonult nyugdíjba, de ma is itt él a növények a fák, és a virágok kertjében álló, Pollack Mihály tervezte kis kastélyban. Hét méter magas, hatalmas szobák, mintha múzeumba lépnénk. Itt él, dolgozik s hódol hobbyjainak dr. Soó Rezső kétszeres Kossuth-dí- jas akadémikus. — Hat évtizede gyűjtök bélyeget, festményeket, rézkarcokat, grafikákat, képes levelezőlapokat, népművészeti emlékeket, színes diapozi- tíveket, könyveket, macska figurákat — és mindenek előtt ex libriseket — mondja. Ex libris gyűjteménye, amelyet az idén az Iparművészeti Múzeumnak adományozott, nyolcvanezer darabból áll, s .a világ második legértékesebb kollekciója. Bélyeg-gyűjteménye, — amellyel eddig csak úgy Mesterséges tengervíz — Salvusból Mesterséges tengervizet állít elő Zubor Béla tatabányai könnyűbúvár, a szénbányák központi műhelyének dolgozója. Az ezermester fiatalember, aki az árvízvédelmi munkáknál tanúsított helytállásáért kormánykitüntetést kapott, mellesleg szenvedélyes amatőr vegyész és akvarista. Két és fél hektós üvegmedencéjének lakói — különféle algák, bíborcsigák, virág állatok — mind tengeri származásúak, s az egzotikus élővilág életbentar- tásához időről-időre friss tengervízre van szükség. A beszerzési, szállítási nehézségek miatt a tatabányai fiatalember végül is arra kényszerült, hogy maga próbálkozzék meg a rendkívül bonyolult összetételű tengervíz mesterséges előállításával. Kitartó kísérletezés után sikerült csaknem tökéletes „tengervizet” összemester- kedine, amelyben egy faj kivételével megéltek a tengerlakók. A rákok, virágállatok természetes táplálékát képező, pincebogár nagyságú sóférgek azonban nem voltak hajlandók szaporodni ebben a „művízben”. A csaknem tökéletes tengervízből ugyanis hiányzott egynéhány olvan nyomelem, amit még a legkorszerűbb laboratóriumi körülmények között is problematikus kellő meny- nyiségben előállítani, pontosan adagolni. A sóférgeket végül is egy meglepő felfedezés mentette meg a kihalástól. A fiatalember gyomor panaszára az orvos Salvus vizet írt fel. A lelkes amatőr vegyész természetesen gondosan áttanulmányozta a gyógyvíz vegyi összetételét, s ekkor döbbent rá, hogy az ő tengervizéből hiányzó nyomelemeket tartalmazza a Salvus. A felfedezést követő újabb kísérlet általános happy end- del végződött. A sóférgek feladták a remete életet, a rákok és a virágállatok friss élelemhez jutottak, — s a páciens is jobban kedvelte a korábban mélységesen utált gyógyvizet... boltban a negyedik rundót isszák: — Szegény apámnak most egy másik asszonyt is el kell tartania. — Hogyan, csak nincs barátnője is? — Nincs, hanem én is megnősültem... (Révész Tibor gyűjtéséből) „mellékesen" foglalkozott — 120 000 darabból áll és Magyarországon a leggazdagabb magán-gyűjtemény. A lakás falait magyar és külföldi mesterek művei ékesítik, úgy tervezi, hogy ezeket egyszer a Magyar Nemzeti Galériának és a Szépművészeti Múzeumnak adományozza. A dobozban 4000 színes diapozitív sorakozik, a polcokon 150 különböző macska figura bronzból, fából, kőből, porcelánból. Könyveinek száma 8000, ezenkívül 12 000 kis nyomtatványt őriz. Néhány értékes ritkaság is tulajdonában van így kilenc első kiadás, számos dedikált példány, s két ősnyomtatvány. valamint Kltaibel Pál kézzel lestett három kötetes botanikus könyve, amelyből a második világháború óta mindössze egyetlen példány került piacra Európában, s kétezer dollárért cserélt gazdát. Amerikába vitték. Sokan azt állítják, hogy a varázsvessző segítségével fellelhető tárgyak köre igen széles. Ezek közé sorolják a vizet, az érc- és más előfordulásokat, az elektromos kábeleket, a csatorna-csöveket, aranygyűrűket és érméket... Mielőtt azonban véglegesen tisztáznánk ezt, forduljunk egy kis felvilágosításért a történelemhez. Kiderül, hogy a vesszős kutatás első alkalmazói távoli elődeink voltak. Ókori indiai és egyiptomi kéziratokban bukkanunk a „varázsvessző” első említésére. A XVI. században (1556) Georg Agri- cola bányászati és kohászati tankönyvében ugyancsak megtaláljuk az ilyen eljárás leírását. A XV—XVIII. században vessző segítségével több ásványlelőhelyet fedeztek fel Csehszlovákia, Franciaország és Németország akkori területén. Az idők legtöbb kutatója: Pannet, Karslot és mások kutatóvesszőt használva sikeresen fedeztek fel földalatti for- rásokat A XX. század elején 1908— 1909-ben Dél-Amerikában 800 különböző „vízgyanús” pontot határoztak meg vesz- sző segítségével és a megjelölt helyek 79 százalékában valóban vízre bukkantak a föld mélyében! 1911-ben Hannoverben megtartották „a vízkutató pálca” híveinek első összejövetelét. Jelenleg Nyugat- Európában és az Egyesült Államokban igen sok társaság működik, amely több tízezer diplomás, kutatóvesz- szővel dolgozó szakembert egyesít, akiknek törvényes joguk van ásvány, víz, kőolaj és gáz kutatáshoz. Az első és második világháború éveiben is eredményesen alkalmazták a „varázspálcát”: vizet kerestek katonai települések számára. A szakember utánpótlásról 1932 óta az úgynevezett biofizikai módszer bevezetésével gondoskodnak a versailles-i hadmérnöki iskolában. Hasonló intézet működik Müchenben is. A Szovjetunióban a földalatti vizek kutatóvessző segítségével történő feltárását 1935-ben kezdte meg G. I. Kevhisvili mérnök. Ma már a biofizikai effektus (BFE), ahogy most már elfogadottan nevezik ezt a jelenséget, eljutott a tudományos laboratóriumok falai közé is. Az utóbbi években a hagyományos fűzfavessző helyett tért hódított a fém-keret. Időt álló és száradás következtében nem veszti el rugalmasságát, mint a fűzfavessző. Márpedig a rugalmasság e „műszer” legfontosabb követelménye. Ha függőleges helyzetbe állítjuk a keretet, azaz egyik végét leengedjük a másik végét tenyerünkbe fogjuk és kétszer áthaladunk — mondják — ugyanazon patak felett, a keret a patak vonalát érintve megváltoztatja helyzetét, de visszafelé jövet visszaáll eredeti helyzetébe. Az a pont, amely felett a keret viszaáll kiindulóhelyzetében, az a „határmesgye”, amelyen a patak „hatást gyakorol” a keresőre. A tapasztalatok szerint a függőleges alaphelyzetű kerettel apró tárgyak is felkutathatok. Ha két huzalt L-alakban meggörbítünk, rövidebbik végét a tenyerünkbe fogjuk, olymódon, hogy a hosszabbak párhuzamosak legyenek egymással, akkor egy patak Olvassa, a felett elhaladva a hosszabbik drót végek egymáshoz vonzódnak, vagy eltávolodnak egymástól. Ennek a keresési módszernek egyre több híve van. Vajon a különböző kutatók milyen hipotetikus magyarázatot adnak erre a „titokzatos jelenségre”. A német dr. Eichnerm már 40 évvel ezelőtt a levegő ionizációjával próbálta összefüggésbe hozni a keret forgását. De, mint a legutóbbi évek kutatásai mutatják, a keret legerősebb kimozdulását éppen száraz, földalatti ólomelőfordulásoknál figyelték meg, ahol egyáltalán nem volt ionázáció. Nem befolyásolták a keret forgását a különböző meteorológiai jelenségek, a vihar, az eső, a szél és a hó sem. Elhangzott olyan feltételezés is, hogy a föld elektrosztatikus mezeje fejt ki hatást. A biofizikai effektus anomális zónáiban és a vele szomszédos nem anomális zónákban végzett mérések azonban nem mutattak ki semmiféle összefüggést. A földalatti fejtéseken, üregekben, zárt gépkocsik belsejében nincsenek elektrosztatikus mezők, de a mozgató hatás mégis megfigyelhető. Roccard francia fizikus véleménye szerint a legerősebb mégnesesmező-változást mutató szakasz érintési sebességének fokozásával erősödnie kell a keret elfordulásának. A vesszővel kutatók több kísérlete azonban, amelyet magnitometrikus mérésekkel párhuzamosan végeztek, nem támasztották alá ezt a feltevést. Érdekes, hogy a vízszintes kerettel nincs mindenkinek sikere. Több kutatónak az a véleménye, hogy csak az emberek 60— 70 százaléka rendelkezik az ezzel való bánás képességével. Pszichiáterek vetették föl azt a hipotézist, amely szerint a tárgyak felfedezése egy sor apró, a kutató által figyelemre nem méltatott, külső körülménnyel, a hely domborzati viszonyaival, a növényzettel, a levegő pára- tartalmával stb. függ össze. E feltételezés mellett szól az a tény, hogy a kutató, mielőtt végleges jelentést adna a tárgy helyzetéről, figyelmesen tanulmányozza a terepet. De hogyan magyarázhatjuk a felfedezést és a kitérést ezt követő megismétlődését, amikor lebocsátott redőnyű. zárt gépkocsi belsejében is bekövetkezik mindez ,ahol a terep megfigyelésének minden lehetősége ki van zárva? Mindmáig vitatkoznak azon, hogy mi okozza a keret elfordulását. Mi készteti mozgásra? Milyen „erők” hatnak közvetlenül a keretre, vagy „terjednek át” az emberre és alakulnak át karjának és testének izomtevékenységévé? A „varázsvessző” titkainak megfejtése kétségtelenül nagy és szükséges felfedezés, amely széles távlatokat nyithat a módszer alkalmazása előtt a geológiai munkákban, a földalatti kábelek és más tárgyak felkutatásában. Egv a biofizikai effektus alapján működe műszer megkonstruálásával lehetővé válik azoknak a hibáknak a kiküszöbölése, amelyeket a kutató személy közérzete, áz időjárás szeszélyei, a Nap és az évszakok befolyásai okoznak. terjessze Néplapot! Mihail Szemjonov (APN) Tréfa kaleidoszkóp Bonifátij Ked rov akadémikus Nyolcvanezer ex libris
