Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

Ilu-V tii-íAii' 2ri. SZOLNOK MEGYÉS NÉPLAP 13 Karcagi kulturális mozaik A szegedi szénhidrogén medence termékeinek gyorsabb elszállítására vasúti olaj- töltő állomás épült. 10 percenként töltenek meg egy-egy tartályvagont. Naponta in­dulnak a szerelvények az ország minden részébe. (MTI foto — Tóth Béla felv. — KB) Kalandozások — útlevéllel Hosszú idő óta Karcagon találkoztam először elége­dett népművelőkkel. Mun­kájukat nem akadályozzák anyagi gondok, sőt, őket idézve: „A város reményen felül támogatja a művelődé­si házat.” Kétszázötvenezer forintot kap évente a Déry­né művelődési központ, s ehhez a saját erejéből több mint egymilliót tesz hozzá. A város támogatása azonban nem merül ki a fenti ösz- szeggel. A régi MEDOSZ művelődési házból ifjúsági klubot építenek, 800 ezer fo­rintért. Viszonylag zárt klub lesz száznyolcvan—kétszáz taggal. Meg kell őrizni a drága épületet és a berende­zést, a város nagyon sokat költött rá. December végére várják az átadását. A Déryné művelődési köz­pontban máris tucatnyi szak­kör, klub, egyéb kör műkö­dik, s még egyre újabbak alakulnak. Az énekkar, a kamaraze­nekar jelentős szerepet tölt be a város kulturális életé­ben. Nagy sikere van a mű­vészetbarátok körének, amelyben kéthetenként az irodalom, a film, a képző­művészet, s a többi művé­szeti ágak legjobb alkotói­val találkozhat a közönség, legutóbb Mikes Lilla és Jobbágy Károly volt Kar­cagon. Az ifjúsági hangverseny- sorozat 340 bérlete talált gazdára. Az első hangver­senyt a múlt hónap végén rendezték „Magyar évszáza­dok” címmel. Legközelebb, december 17-én a Magyar Rádió Gyermekkórusa ad hangversenyt. “Nemcsak az ifjúsági bérletsorozat kere­tében rendeznek koncertet a városban. Wehner Tibor Liszt-díjas zongoraművész november 23-án lép fel Kar­cagon. A filmklub hat részből ál­ló sorozatokban ismerteti meg a filmművészet legjobb alkotásait. Jelenleg az „Iro­dalmi sikerek filmen” című sorozat utolsó része követ­kezik, de a jövő hónapban máris indul a következő: „Űj törekvések az angol és francia filmművészetben” címmel. A külterületen rendszere­sen szervezik a TIT-előadá- sokat. De az ismeretterjesz­tés a Déryné művelődési központ programjában is szerepek A szocialista bri­gádvezetők fórumán például sűrűn tartanak ismeretter­jesztő előadásokat. A meglevő irodalmi szín­pad mellett hamarosan új is alakul. A kényszerűség ve­zeti a népművelőket, amikor külön csoportban szervezik a diákokat és a dolgozó fia­talokat. A diákok ugyanis az esti órákban már nem jár­hatnak próbára, a dolgozó fiatalok pedig csak akkor érnek rá. A társadalmi temetések szónokainak képzésével is a művelődési központ foglal­kozik. Eddig Karcagon két ember végezte ezt a felada­tot. ezután körülbelül heten látják el a feladatot. Képzé­sük már ebben az évben megkezdődik, és jövőre rendszeressé válik. A Déryné valójában köz­pontja a város kulturális életének. Néhány öntevé­keny művészeti csoport mű­ködik még a városban: cite- razenekar. népdalénekesek, a vízgazdálkodási társulat iro­dalmi színpada. A gimnázium is részt vesz a város szellemi életének alakításában. Tanárai közül többen is szakkört, öntevé­keny csoportot vezetnek. A gimnázium és a szakközépis­kola életrevaló kezdeménye­zésére vall a kéthetenkénti debreceni színházlátogatá­sok megszervezése. A cso­portot jövőre dolgozó fia­talokkal szeretnék kiegészí­teni. B. A. A karácsonyi vásárra más- félmillió palackot töltenek meg borral a Badacsonyvidé. ki állami pincegazdaság üze­mében. Az 1968—69-es évjá­rat színe-javát töltik palac­kokba az évvégi ünnepekre. Erre az alkalomra „tartogat­ták” a legkeresettebb fajták többségét, így a szürkebará­tot, a zöldszilvánit, a rizling­szilváni, amelyből az idén •'jóval nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba, mint az elmúlt években. Először ke­rül forgalomba a badacsonyi zöldszilváni, amelynek minő. sége felülmúlja a már ismert balatonfüredi zöldszilvániét is. * * » Vasárnap Szegeden Bartók zenei hét kezdődött. A nagy zeneszerzőről elnevezett mű­velődési központ előcsarno­kában felavatták Bartók Bé­la domborművét, Szabó Iván szobrászművész alkotását. A művelődési központban egy­ben emlékkiállítás nyílt, amelynek anyaga elsősorban Bartóknak Szegeddel való kapcsolatait tükrözi. A Tisza- parti városban többször adott hangversenyt, az elsőt 1910- ben és az utolsót 1939-ben. * * * Pénztörténeti kiállítás nyílt vasárnap a békési múzeum­ban. A tárlaton — amelyet a debreceni Déry Múzeum baráti köre rendezett — tíz gyűjtő értékes magángyűjte­ményének különleges darab­jaival ismerkedhet meg a nagyközség közönsége. A ki­állítás anyagában különböző korokból származó mintegy négyszáz érem kapott helyet. Az árpádházi pénzek, az er­délyi fejedelem tallérjai, a habsburg tallérok, a szabad­ságharc érméi, az ezüst ke­resztelő érmék, Debrecen vá­ros éremgyűjteménye és más érmék között jónéhány igen értékes ritkaság is fellelhető. A népszerű Űtikalandok sorozatból önálló „mini” vá­logatást jelentetett meg a Táncsics Könyvkiadó. „Ka­landozások — útlevéllel” ösz- szefoglaló címmel. Az öt kö­tetből álló sorozat, hét szer­ző munkája, a közelmúltban kiadott legsikeresebb úti­könyvek között is előkelő olvasottságú. Csaknem ér­deklődési megoszlás nélkül kedvence az olvasók széles táborának. Azzá teszi a jó témaválasztás és a szerzők kitűnő riportérzéke. Germanus Gyula világhírű Kelet-kutató az utóbbi tíz évben megtett utazásairól a „Kelet fényei felé” című munkájában, számol be. Az olvasóközönség „A félhold fakó fényében” című nagy­sikerű könyvből már ismeri Germanus professzorban az írót is. A fáradhatatlan ku­tató és kitűnő tollú író Egyiptomban, Szíriában, In­diában, Irakban és Marok­kóban járt az elmúlt években és örökifjú frisseségével fi­gyelte, látta meg az új idők jeleit Kelet sokáig mozdu­latlan világában. Bihari Klára és Barát End­re, a népszerű íróházaspár, Bahcsiszeráji látomás cím­mel jelentették meg útiköny­vüket. Utazásuk a moszkvai Kremlnél kezdődik és a krimi Balicsislzerájban végződik. Színes kaleidoszkóp a kötet, feltárja a múlt jellemzőit és a lüktető jelen változásait. Gál Zsuzsanna könyve, Fe­leség voltam New Yorkban, az észak-amerikai metropolis kőrengetegébe kalauzolja az olvasót, éles riporteri szem­mel tárja fel az úgynevezett amerikai életforma érdekes­ségeit, fonákságait. Fehér Klára és Nemes László Japánban jártak, a Gésák, pagodák, titkok című könyvük ennek az utazásnak az eredménye. Igényes ripor- tázsukban szemléletesen visszaadják azt a kettősséget, amely a távol-keleti ország jellemzője: a száguldó, mo­dern XX. század és a der­medt évezredes múlt egymás mellett élése. Vitray Tamás Mexikói mo­zaik című könyvében mint­ha azt is bizonyítani akarná, hogy nemcsak a mikrofon az igazi műfaja, a leírt szónak 4a mestere. Vitray a képi láttatás művésze, könyvének éppen ez adja zamatét, sorai nyomán szinte mozogni kezd „képernyőnkön” Mexikó szí­nes, érdekes, sokszor tragi­kus világa. Szerencsés gondolat volt a kiadótól az utóbbi évek leg­sikerültebb útikönyveinek önálló sorozatban való meg­jelentetése. Szép karácsonyi ajándék lehet. ŐSZ FERENC t A megyei lap híre és Zöl­di ismetelt sajtótájékoztatói lecsillapították: a közvéle­ményt. A Levendulában is megcsappant a forgalom. A léggömböt nagyra lehet fúj­ni, de amikor kipukkad, da­rabjai szanaszét repülnek és nyoma sem marad. Ambrus úr visszatért a közel-keleti helyzet kom­mentálásához. Terebesi úr unottan hallgatta, de mosta­nában a fényképész szakma egyre rosszáéul ment, dolga htján pedig kénytelen volt elviselni az Öreg locsogását. Ahol lehetett, azért ellent­mondott neki: — Tudja, Ambrus bátyám, én csak azt nem értem, ho­gyan van az. hogy ilyen köz­ismert reakciósok és antisze­miták, mint maga. miért szeretik most annyira Izra­elt? — Maga engem ne provo­káljon! Vegye tudomásul, hogy én a városi pártbizott­ság egyik munkatársával is szoktam politizálni. — És azzal is így beszél? — Nana! Különben hon­nan tudná meg. hogy mit mond a reakció? Ebből is látszik, hogy az Élet — ahogy mondani szo­kás — visszazökkent a régi kerékvágásba.. Némi élénkséget csak az okozott, hogy megjelent Lil- 1 ácska. Ma szabadnapos volt, de_ azért itt töltötte a fél dél­előtt jé t. Ezúttal azonban nem ült le sem Zöldihez, sem Ambrus bácsihoz, hanem be­állt a^ pult mögé a délelőttös kávéfőzőnővel beszélgetni. Elmondta neki Karcsit, bol­dogságát, elmondta, hogy szereti ezt a fiút és ha akar­ja, hozzámegy feleségül. Zita a kolléganő — kicsit irigyen hallgatta. Zita mást sem csinált egész életében,, csak csalódott. Ebben mégis keseredett és azt hitte, hogy bölcs is lett. — Csak ne add ki magad — tanácsolta. — Ne vegye észre, hogy ennyire beledi- liztél. Minden férfi strici és visszaél vele. Addig érnek valamit, amíg kétségeik vannak... — Ezt én nem tudom ját­szani... — Elég hülye vagy, fiam! Rá is fázol... — Szerinted mit kellene tennem? — Most egy kicsit lehűte­ni. Ne higyje, hogy az első éjszaka után császárrá koro­náztad.' A helyedben lazíta­nék egy kicsit... Ha ma jön. mond meg neki, hogy nem érsz rá... — Azt én nem tudom ki­mondani. Alig várom, hogy jöjjön. — Ha te a jövődért erre sem vagy képes— Tudod mit? Este lesz nálam egy klassz banda. Meghívlak, bár ma­gam ellen teszek, mert ma­gadba bolondítod az én fiú­mat is, de nekem úgy is mindegy... — Megpróbálom...' A délutáni randevúra Kar­csi futva érkezett.' — Vissza kell még men­nem, mert egy cső eltörött a pincében... — Miféle pincében? Látod, azt sem tudom, hol dolgozol. — Az egyetemen. Karban­tartó vagyok. Szóval, este jövök — sugárzott a fiú. — Ma nem... Sajnos, nem érek rá — nyelt nagyokat Lillácska. — Nem? — Tudod, el ígérkeztem.” — mondta és magában azon drukkolt, hogy a fiú erősza­koskodjon, könyörögjön és ő engedhessen. Karcsi azonban konokul hallgatott. — Jó... Így is jó... — mond­ta és felállt. — Karcsi! Várj! — Sietek. — mondta és hátra sem nézett. — Na? — kérdezte Zita. — Lehet, hogy igazad volt. Nem is nagyon szívópkodott. Kik lesznek naiad este? Farkas őrnagy a meglévő embereket beosztotta a jár­őrökbe. Egyelőre a munkás­őröket sem akarták igénybe venni. Csak a rendőrök jár­ták a kiserdőt és a vasútál­lomás környékét. — Ha ennek a szatírnak egy csepp esze van, akkor most szépen ledokkol egy ideig — mondta Kovácsnak. — Én is azt tartom való­színűnek. De azért résen kell lennünk. Több blamát már nem bírunk el. Az ügyeletes tiszthelyettes jelentette, hogy Kerekes Ger­gely szeretne az őrnaggyal beszélni. — Kirúgom — acsargott Farkas. — Ne bántsd az öregek Én is sokszor dühöngtem rá, de mindig megbocsájtolk neki. Lelkes, buzgó ember. Nem foghatjuk rá, hogy nyüzsgé­sében valami érdek vezeti. Mesélik, hogy a Horthy- rendszerben is, mint patikus, állandóan szervezett Hol le­gény egyletet, hol népdal­gyűjtő mozgalmat, máskor végigkilincselte a város urait a szegények részére adomá­nyokért Ez már így hal meg, valamelyik kampánya köz­ben.» — Küldje be az elvtársat — enyhült meg Farkas. — Szervusztok... Na. fia­im, ez derék munka volt Délben összehívtam a bizott­ságot és megszavaztunk nek­tek egy jegyzőkönyvi dicsé­fel lehet támasztani azt a bedöglött múzeumbarátok körét... Míg el nem felejtem: erről oklevelet is kaptok, csak nem tudtam felhajtani ezt a lógós kirakatrendezőt. Az tud csak szép betűket ír­ni — ingyen. Merthogy aktí­vánk... Délután megérkezett Sípos is: — Jelentem, Borzákékat bekvártélyoztam... — Mit szóltak? — Nem tudtak azok szól­ni. Csak nézték egymást és egyfolytában az őrnagy elv­társra kérték a jóisten áldá­sát. Megmondtam nekik, hogy két hétig ki sem moz­dulhatnak, legfeljebb az asz- szony -vásárolni. Levelet, la­pot senkinek ne írjanak. Ez retet. Tudom nem sok, dehat erre van csak keret — mo­solygott az öreg. — Kicsit korai még — mondta Farkas. — Nem vallott még az a disznó? Nem baj. lényeg, hogy lakat alatt van. Majd ti kiszeditek belőle az iga­zat.. Na, de ne haragudja­tok, mennem kell. Ügv ér­zem, hogy most egy kicsit megmozdult a város, talán fájt nekik a legjobban, de aztán megígérték. És hogy teljes legyen a lis­ta, nemsokára jelentkezett a hűtlen Borzákné is. Meghal­lotta, hogy a férje a szatír. — Beszélhetnék vele? — kérdezte szerényen. — Nem — Jogom van hozzá. A felesége vagyok és az is ma­radok. Megvárom, ha tíz évet sóknak rá, akkor is.., Istenem, én hajszoltam be­le... Ha meg akatam volna látogatni a kórházban, meg­tudom, hogy nincs ott... El­bujdosott szegény... És most a hideg börtönben ül... Miat­tam... Nagy nehezen lehetett csak lecsillapítani. Farkas meg­ígérte reki, hogy két hét múlva találkozhat az urával. Az országgyűlési képviselő is telefonált. Gratulált és elnézést kért, hogy a múltkor az interpel­lációval fenyegetőzött. Hi­vatkozott a rossz közhangu­latra... Nem történt semmi. Kö­szönöm — mondta Farkas. Aztán beült a kocsiba, hogy a megyei parancsnokság ille­tékeseit tájékoztassa. — Este" otthon maradok a családnál, reggelre itt va­gyok és folytatjuk. Kovács egyedül maradt. Sípost is elengedte, csak az ügyeletes ütt a külső szobá­ban. Midenki más kint járt az erdőben. Kovács minden telefon csengetésre felrezzent. Hát­ha Ildikó. Tulajdonképpen kötelessége lenne jelentést adni. De Ildikó nem jelent­kezett. Átvette az ügyeletes tiszthelyettestől a telefon ügy eletet. Ezzel is telik az idő. Csengetés: Elloptak két csirkét. — Csengetés: Egy férfi za- vargatja az udvaron a fele­ségét. Csengetés: Ki lehet-e al­bérlőt lakoltatni, ha. szemte­len a háziasszonnyal? Csengetés: Mi az? Tizen­négy betű, a nyomozásnál használatos, dak-kal kezdő­dik szkópiá-val végződik? Csengetés... Csengetés... De Ildikó sehol. Csengetés- Kovács hadna­gyot kérjük. — Én vagyok. — Itt a kollégium portása. A kollégium mögött egy lányt megtámadtak és le­ütöttek. (folytatjuk) r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents