Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

1970. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II áulícbn nobbigán A cattarói matrózok 1918 február. A háború ne­gyedik éve teszi kockára — értelmetlen célokért — az emberi életeket. A lázadás a „Széni György” cirkálóról indul, s csatlakozik vala­mennyi cattarói hadihajó. A matróztanácsok a gyors győ­zelem hatása alatt nem fo­gadják el az egyetlen éssze­rű javaslatot, hogy a nyílt tengeren kevésbé támadha­tók, hanem megvárják míg az Osztrák—Magyar Mo­narchia vezetői — Horthy Miklós ellentengernagy irá­nyítása alatt — hajókat ren­delnek a felkelés leverésére. A hajók körülzárják az öbölt, a matróztanácsok ki­egyeznek és az árbocokról ismét lekerül a vörös zászló. I Friedrich Wolf, a német drámairodalom — Brecht kortársaként jelentkező — nagy szocialistája. Bár közel sem olyan merész formai újító, mint Brecht, hiszen szinte hagyományos eszkö­zökkel dolgozik, gondolatisá­ga, elkötelezettsége világos és egyértelmű. A cattarói matrózok című drámája — melyből a rádió­játék készült — egy, az ösz- szefüggéseket tisztán látó ember műve, aki mind­amellett, hogy reálisan rá­mutat a kudarcot kiváltó okokra, a felkelés jövőbe mutató jelentőségét hangsú­lyozza Francz Rosch, aki a matrózok közül talán leg­tisztábban látta a viszonyo­kat, a darab végén kimond­ja: most nem befejeződött, hanem elkezdődött valami. Cattaró forradalmi példája növelte az értelmetlen há­ború ellen lázadók hitét. Wolf darabjából lendüle­tes. pergő rádiójátékot al­kotott Zolnay Vilmos. Mar­ton Frigyes rendezői mun­kája a feszültség hangsúlyo­zására törekvő, a drámai elemek dominálnak. A színé­szi alakítások közül a kitű­nően játszó főszereplők, Avar István, Agárdi Gábor és Mádi Szabó Gábor mellett rögtön Kemény László ka­binet-alakítását kell kiemel­ni. Kemény, egy rókaképű, rókaravaszságú öreg fregatt­kapitány megszemélyesítője, mesterien érzékeltette a ta­pasztalt, lélektani eszközök­kel operáló, a helyzetválto­zásra azonnal reagáló, spe­kulatív alkatot. Újság A rádióhoz mióta van, szinte azóta hozzátartozik az ő újság­ja. Ez a lap minden más­tól különböző, hiszen fő funkciója a műsorközlés. De ennél mégis több akar len­ni' és jól is teszi. A mai Rádió és Televízió­újság elődjének, a Magyar Rádiónak 1945. november 16- án jelent meg első száma. Most tehát éppen negyedszá- dos. Most, amikor az évfor­duló kapcsán köszöntjük a lapot, egyben engedtessék meg, hogy elmondjuk ezt a közhelyet: jó, hogy van. Erre nemcsak az a hatal­mas (heti 837 ezer példány) olvasótábor a bizonyíték, ha­nem az is, hogy a lap fo­lyamatosan törekszik arra, hogy — túl a száraz műsor­közlésen — a rádió (és tv) világából, vagy épp a hall­ható világról adjon ismeret­mr bővítő érdekes tájékoztatást. Talán csak terjedelmét le­het vitatni. Véleményem sze­rint kevés. Sok és remélhe­tőleg egyre több 'olvasó, hall­gató, néző van, aki arról, amit lát, amit hall, azokról, akik mindezek alkotói, még többet szeretne hallani. =■= trömböczky — Hárman a 134 közül Ebben az esztendőben, i lletve tanévben Szolnokon, a Dolgozók Általános Iskolájának ifjúsági tagozatán 134- en tanulnak. Valamennyien tizenévesek; túl a 14 éven, de még innen a 16-on. Durv án szólva túl korosak. Csak az ötödik általánosig jutottak el, s mert nem tudtak lé­pést tartani valamiféle okból társaikkal, kimaradtak az iskolából. Számukra hozták létre az ifjúsági tagozatot a városi tanács művelődési osztályának jóváhagyásával és szándékai szerint. Most mint esti iskolások tanulnak és dolgoznak. Iskola és munkahely együtt neveli őket. Cél, hogy mindenképpen elvégezzék az általános iskolát. EDDIG A TÉNYEK. A né­hány mondatos közlés azon­ban megközelítően sem tud­ja érzékeltetni a szolnoki kezdeményezés igazi tartal­mát, sem azt az áldozatos munkát, amelyet az „elve­szettnek” hitt gyermekek megmentése érdekében, az iskolai élet perifériájára szo­rulva a tagozat vezetői és tanárai végeznek. Csendben, a közfigyelemtől félre esve. Ezért kerestem meg tanítvá­nyaik közül hármat, minden különösebb szempont nélkül. Csupán azért, hogy a száraz tények mögé nézzünk s pró­báljuk meg emberi oldalá­ról is megközelítei egy való­ban jelentős, társadalmi ösz- szefogásra épülő pedagógiai kezdeményezés lényegét. Vidám hangulatú klubdé­lutánon találtam rájuk, a Ságváriban. Mint mondták, itt töltik estéjüket a hónap minden második péntekén. Ez afféle ráadás a tagozato­soknak; szórakozzanak, is­merkedjenek a szórakozás közösségi normáival és nem utolsó sorban a formáival is. Tanulnak bánni a szabad­idejükkel — világosít fel Sá­ros Gyula, a tagozat vezető­je. Jól érezzük itt magunkat — mondják a kiválasztottak szinte egyszerre az első tapo­gatózó kérdésemre. Aztán el­sőnek: KOTRI MÁRIÁÉ a szó. — Júniusban leszek 15 éves. — Kerek arcú, piros képű, élet­erős lány. Mosolyog, ahogy beszél. — Háromszor húztak el az iskolában. Utoljára az ötödikben. Sehogysem ment. Hiába olvastam el a lecké­met. nem tudtam megjegyez­ni. Ha szólítottak, nem tud­tam. Mérges lettem. Ha meg néhány szót mondtam, aztán megakadtam, a többiek ki­nevettek. Elkeseredtem. A ta­nárnő is sokszor ideges volt. Én megértettem. Itt — a ta­gozatra mondja — sokkal könnyebb. Nincs annyi fel­adva, meg másképpen is kér­deznek. Már a hetediket vég­zem. Dolgozom is, mert csak így járhatok ide. A MÉH- nél. Most kaptam 664 forin­tot. Ha meg lesz a nyolc osz­tályom, akár 1600 forintot is kereshetek. Aztán — kicsit megáll és elgondolkodik — aztán lehet, hogy megpró­bálkozom estin a középisko­lával is. Édesapám kűműves. Ö is nagyon szeretné, hogy többre vigyem, mint ő. Itt is jó, a klubban. Csak az lenne az igazi, ha magunk is csinálnánk műsort. Én sza­valnék. Már van is egy ver­sem. Aztán ahogy látja, hogy írom mindazt, amit mond, játékosan megjegyzi: De so­kat kell itt írni, nem fájdult még meg a keze? SZABÓ KÁLMÁN veszi át a szót. Mokány, kemény­kötésű fiú. Sűrű göndör ha­ja van. Foga ki-kivillan, ahogy beszél. Indulat feszül a szavaiban. — Én nem tudom, miért tanácsoltak el az iskolából, mikor én nem is voltam a buliban. Aztán kicsit szelí­debben. Tetszik tudni, a ha­verok balhéztak. Szemtelen­kedtek egy lánnyal. Az isko­lában. Erőszakoskodtak vele. De jött a tanár. Nekem nem volt semmi közöm az egész­hez. El is ítélem. Igaz, nem voltam valami jó gyerek. De a többiek se, az osztá- lyombeliek. A kettest mindig megérdemeltem magatartás­ból is. Egyszer el akartak vinni Homokra is, de apám nem engedte. Aztán javasol­ták, járjak ide. Az elején ne­hezen ment. Különösen a számtan. Pedig voltam én kitűnő is, a másodikban. Csaklrát... időközben... Aztán, ’ahogy látja, hogy Most a Vas- és Faipari KTSZ-nél dolgozom. Jó he­lyem van. Az iskolában is. Végzem a hetediket. Focizom is. Az Olajbányász II-ben. Ha nem lett volna ez a lehe­tőség, nem tudom, mit csi­náltam volna. Biztos nem tudtam volna megszerezni a nyolc osztályt. Pedig zenész szeretnék lenni. Apám is az. FEKETE JÓZSEF a har­madik. Szőke vékony dongá- jú fiú. Valami riadság van a tekintetében. Zavartan le­lenéz. ahogy előadja sorsát. Mi vidékről, Kengyelről jöt­tünk Szolnokra. Itt sokkal nehezebb volt, mint ott. Ne­hezen birkóztam meg a ta­nulásai. Lépésekkel voltam lemaradva. Eléggé magamra is voltam maradva. Édes­apám általában vidéken van. Az Útfenntartónál dolgozik. Édesanyám már meghalt. Magam vagyok a házban. Néha a barátommal alszom. Félek. Édesapám csak pén­teken vagy szombaton jár haza. Itt a tagozaton vala­hogy jobban érzem magam. Történelemből már van egy négyesem is. Este biciklizni szoktam, ha van időm. Meg olvasok is. Utoljára a Csoda­csapatot olvastam. Most a Tüzépnél dolgozom. Először a fatelepen vállaltam munkát, de egy kicsit nehéz volt, meg aztán meg is műtötték sérvvel. Itt a klubban az a jó, hogy nem érzem magam olyan egyedül. Újságunk is van. — Mutatja. — Egyszer lehet, hogy én is írok bele. ÍME HÁROM, a több mint száz nehéz sorú gyérek kö­zül. Az iskolai élet hajótö­röttjeinek is tarthatnánk őket. De valójában nem azok. Csak átszálltak egy másik hajóra'; a rendes járatról le­maradtak, lekésték. Csak az ötödikig jutottak el. Most mégis révbe érnek, meg lesz a nyolc osztály, amely nél­kül ma már mozdulni sem lehet az életben. Ha valamit akar az ember. Ezt is ők mondták. Meglesz, mert az új megoldás — az ifjúsági tagozat lehetővé teszi szá­mukra. Nem könnyű mun­ka, érzik ezt a tagozat ne­héz körülmények között dol­gozó nevelői is, de megvan, mint minden értelmes, hasz­nos munkának a felemelő pátosza is. Ma még csak Szolnokon működik ifjúsági tagozat: jó lenne, ha a me­gye többi városában is meg­próbálkoznának vele. Ezért is szóltam róla. Valkó Mihály Új köztéri, képzőművészeti alkotás Simon Ferenc Szolnokon élő szobrászművész nagymé­retű rézdomborítást készített a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat szolnoki, Ady Endre úti központi szék­háza homlokzatára. A rézdomborítás a művészi szép eszközeivel hűen vissza­adja az építőmunka nagysze­rűségét. Háromszögletű, stili­zált szerszámra támaszkodik a munka jellegét kifejező, apró zászlócskát hordozó oromzat. Ettől jobbra me­rész szárnyalású íveket képe­zett ki a művész, felettük pe­dig a magasságot, a fölfelé törekvést jelképező imitáció­kat, amelyek az emberi al­kotószándék lehetőségét és kibontását nyújtják. Képünkön a Karcagi Általán os Szerelő Ktsz épülő új tel ephelye melyet a jövő év közepén adnak át rendeltetésének A kormányhatározat kedvez« hatása Kis táj szálláson A háztájiban is fellendült a tenyésztői kedv Kormányzatunk nagy gon­dot fordít a háztáji gazdaság árutermelésének fokozására. Tavaly december 4-én kor­mányhatározat született a vá­gómarha, hízottsertés, tej és az export vágójuh felvásár­lási árának emelésére. Ez az intézkedés a közös és háztáji gazdaságokat egyaránt érin­tette. Az árrendezés ösztön­zően hatott a háztáji állat­tartás fejlesztésére is. Ezt számadatok bizonyítják. A háztáji gazdaság, mint kategória a szocializmusban, a szövetkezeti mozgalommal jött létre. Semmi köze az egyéni gazdálkodáshoz, szer­ves része a közösnek és ki­egészíti azt. A tsz-tag szemé­lyes jövedelmét kiegészíti a háztájiból származó jövede­lem. A népgazdaság pedig nem nélkülözheti a háztáji gazdaságok termékét. A húst különösen nem. Kisújszálláson 1967-ben 303 vágómarhát és 1781 hízott­Kisújszálláson 1966-hoz vi­szonyítva több a szarvasmar­ha és a sertés. Bár a tehén­létszám némileg csökkent, a szarvasmarha 1,9, a sertés 25,7 százalékkal több. A ko­caállomány egyetlen év alatt 79 százalékkal növekedett. A kedvezményes akció kereté­ben az állatforgalmi vállalat az idén 240 anyakocát és 38 üszőt helyezett ki. sertést értékesítettek a ház­tájiból. Tavaly 339 marhát és 2635 hízottsertést adtak el. A tenyésztői kedv élénkülését bizonyítja, hogy az idén 3410 hízóra kötöttek a háztáji gaz­daságokkal értékesítési szer­ződést. A városból elszállított vágómarha 33, a hízottsertés 30,3 százaléka a háztájiból származik. Ezek az adatok is igazolják, a népgazdaság be­látható ideig nem nélkülöz­heti a háztáji gazdaságok árutermelését. múlt szervezet, távlatokban elsorvad. Hátráltatja a közö- ben végzett munkát”. E szek- táns nézetet az egyik növény- termelő verte vissza: „Tavaly 20 hízót neveltem, adtam el, mégis több mint 250 munka­napot dolgoztam a közösben.” Háztáji szabályzat kellene Ez év március 22-én kor­mányrendelet és SZOT sza­bályzat jelent meg arról, hogy a háztáji gazdaságokban a sertés és szarvasmarha tar­tásra fordított munka a kö­zösben végzett munkának számít. Alapjává válik a nyugdíj és egyéb társadalom- biztosítási szolgáltatásoknak. A városi pártbizottság szorgalmazza, hogy a tsz- ekben dolgozzák ki a háztáji szabályzatot és közgyűlésen is vitassák meg. Arra is ösz­tökéli a tsz-eket, hogy mér­jék fel a háztáji istállók álla­gát és a tsz építőbrigádok se­gítsenek azok korszerűsítésé­ben. A közös segíthetne a kisgépek beszerzésében is, ezekkel könnyebbé válna az otthoni fizikai munka. Az árrendezés, a kormány- határozat óta fejlődött a kis­újszállási háztáji állomány. Ám a továbbfejlődés útjában még sok az akadály. Le kell küzdeni a szektáns nézeteket és a közömbösséget. Végre­hajtásra vár a márciusi kor­mányhatározat is. A szövet­kezeti tagok érdekében. Máthé László Nem kapitalista maradvány A város szövetkezetei segí­tik a háztáji, állattartást. Szá­las- és abraktakarmányt ad- 1 nak. Az idén a háztáji kuko­rica igen jó, holdanként 30 mázsás átlagtermést adott májusi morzsoltban. Takar­mányból tehát nincs hiány. A háztáji bizottságok mű­ködése formális. A szövetke­zetek vezetői mintha félné­nek a háztájitól, attól tarta­nak, ha nő az állatállomány, a közösben végzett munka sínyli meg. A főállattenyész­tők tehertételnek tartják a háztájival való foglalkozást. Sőt az egyik főállattenyésztő még a párttaggyűlésen is így vélekedett: „a háztáji idejét Szerves része a közösnek FANTASZTIKUS Az elegáns kis édességbolt pultja mö­gött élénk diskurzusban volt a két el­adó. Az idősebbnek látszó, sovány, fekete nő vitte a szót: — Képzeld, Olgicám, a Plomberger Ba­ba, tudod, aki pénztáros itt a sarki illat­szerboltban, az a szemüveges, nagyfogú nő, házassági hirdetést adott fel az újságban. Az Olgicámnak nevezett gömbölyű, sző­ke hölgy ámuldozott a hír hallatán. — Ugyan, ne beszélj, Arankám! Az ő korában! Hiszen van az már vagy negy­ven éves! — Negyvenhárom! — vágta rá a jólérte­sültek büszkeségével Aranka. — És tudod, mennyinek írta magát a hirdetésben? Har­minckilencnek ! — Nahát, hogy mik vannak! — hülede­zett Olgica. Ekkor belépett a boltba gróf Zrínyi Miklós, költő és hadvezér és megkérdezte, van-e török áfium ellen való orvosság? — Csak gyógypemetefűcukorkát tartunk. Tessék talán a szemközti patikában pró­bálkozni — mondta kifogástalan udvarias­sággal Aranka, majd, mintha mi sem tör­tént volna, visszafordult kolleganőjéhez és folytatta: — És képzeld, akadt jelentkező is a hirdetésre! Méghozzá egy középisko­lai kémiatanár! — Egy kémiatanár? Hihetetlen, Aran­kám, hihetetlen! Nyílt az ajtó, Sophia Loren jött be, fe­hér lovon ült. Wellington-csizma és bikini volt rajta, a fülében két kriptonégő lógott. — Kérek harmincöt kiló málnazselét — mondotta egy kis felső-magyarországi ak­centussal. A két hölgy kicipelte a zselésdobozokat a raktárból, segített felkötözni a nagy cso­magot a lóra, majd szívélyes búcsút vett a kedves vevőtől, visszament a pult mögé és folytatta a diskurzust. — És képzeld, Olgicám, az a tanár már kétszer volt nős, de kénytelen volt elvál­ni, mert mind a két felesége ugyanazzal a mozigépésszel csalta. — Te jó Isten!-— csapta össze a kezét Olgica, és nem tudott hova lenni a cso­dálkozástól. Az ajtón most egy hirdetőoszlop lépett be, hosszú pórázon vezetve egy bengáli tigrist. — Kérek hat deka krumplicukrot! De jó savanyú legyen! — tette hozzá. Olgica kiszolgálta a vevőt, visszaadta az aprópénzt. — Figyelek azért, Arankám, csak folytasd! — Persze, a Plomberger így is veszkődik érte és mindent megtesz, hogy tessen neki. Még ősz csíkot is festett a hajába, mert a tanárnak is olyan van... Olga teljesen oda volt a meglepetéstől. — Még ilyet! Nahát! ősz csíkot festetett a hajába! Őrület... Az ajtó előtt megállt egy repülő csésze­alj, kiszállt belőle egy marslakó és azt mondta: — W5xyz2yzx2zxy2bbbrrrrssss! — ik prehe nikt dájcs — közölte le­bilincselő mosollyal Aranka. — Na, de a legjobbat még nem is mondtam! Tegnap este bementünk a férjemmel a presszóba, hát ki ül ott? A Plomberger a tanárjával! És tudod, mi volt a Babán? Sötétlila szok­nya és méregzöld kardigán! Olgicának még az álla is leesett. ‘— Lila szoknyához zöld kardigán? Fan­tasztikus !!1 Radványi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents