Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
1970. november 24. SZOLNOK MEGYE! NEPLAE 7 Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a X. kongresszuson (Folytatás a 6. oldalról) Pártunk munkájának, az ország fejlődésének előterében álló fontos kérdése a tudományos élet fejlesztése. Korunkban rendkívül megnövekedett a tudományok, mind a társadalomtudományok, mind a természettudományok jelentősége, szerepe, s meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati fel- használása, a tudomány közvetlen szerepe a termelésben. Az automatizálás, a ke- mizálás, az ember szolgálatába állítható hatalmas energiaforrások feltárása jelzik ezt a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásrautaltak. és szövetségesek. A kapitalizmussal szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva összehasonlíthatatlanul alkalmasabb arra. hogy elősegítse a tudományos és a technikai haladást, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasznosítását. Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése, megköveteli a tudományok fejlesztését, a tudományos eredményeinek mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypolitikai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a politika és tudomány helyes viszonyáról, a kutatások irányítási rendszeréről, a szocializmus iránti felelősségen alapuló kutatási szabadságról, a tudományos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzetközi tudományos együttműködésről és más fontos kérdésekről kidolgozott elvi állás- foglalások. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv időszakában a hazai tudomány és technika az eddiginél nagyobb mértékben fejlődjön és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspontja, hogy fokozottabban be kell kapcsolódnunk a tudományos és technikai forradalom nemzetközileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunióval és a KGST-országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudományos kutatásokra és fejlesztésre, ami nemzetközi összehasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükségletek összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlterhelésének problémáit, s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, világnézetileg szilárd, szocialista erkölcsű szakembereket képezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intézményei, mindenféle megkülönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen beiül a párt elvi-politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő külön támogatást kapjanak. Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista t tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. PártunK művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósulását. A fejlődés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. A fejlődés azonban nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltán vált ki elismerést határainkon túl is; fejlődött film- és színművészetünk, számos szocialista mondani- valójú drámai alkotás született; termékeny költészetünk; számos új képzőművészeti alkotással gazdagodtunk. Híven eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívánunk adminisztratív eszközökkel beavatkozni ezután sem. Az ízlést az alkotó egyéni ügyének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érdekeit, eszméit, a közerkölcsöt. Biztosítjuk az alkotó munkához nélkülözhetetlen légkört. Ugyanakkor a kulturális élet területén sem engedjük kétségbe vonni a párt, a szocialista állam illetékességét senkitől. Minden humanista értéknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdésektől elforduló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív tendenciákat. Azt tartjuk, mindenkinek jogában áll, hogy a saját ízlése és világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga, hogy a művek között társadalmi és művészeti értékük szerint válogasson. Minden alkotás megítélésében abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi értékük szerint vá- szocializmus, a haladás ügyét. A közösség pénzén csak a szocialista társadalom érdekeit szolgáló alkotásnak lehet mecénása az állam. Alkotóinktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehetőségeket népünk javára kamatoztassák, segítsék megérteni és cselekvőén formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető létkérdéseiben pártosan állást foglaló, szocialista, realista, közéleti elkötelezettségű művészetet támogatjuk. Kulturális művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és ideológiai egység irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéleti- ség erőit. Érvényt kell szerezni a szocializmust féltő párttagság és pártonkívüli közvélemény követelésének, amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogásunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközeink felhasználásával. A kispolgári nézetek, ízlésnormák időnként felélénkülnek, a megengedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kulturális intézményeinknek, a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak lehetőségeik jobb kihasználásával erőteljesebben kell népszerűsíteniük a szocialista kultúra értékeit, jobban kell törekedniük a tartalmas igények felkeltésére, a szocializmusra káros művek, s a kulturális selejt kiszorítására. A közművelődés az egyéniség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője. Jelentőségét különösen fokozza a szabad idő növekedése. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb kielégítésére. Szocialista építőmunkánk, társadalmi életünk fontos eleme a szocialista közgondolkodás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség. Ez mutatkozik meg a párttagság példamutató helytállásában a szocializmus építésének minden területén, a szocialista munkaverseny mozgalmakban részt vevő dolgozók kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára végzett önzetlen társadalmi munkájában. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érdekeket jobban kifejező szocialista gazdaságirányítási reform a korábbinál jobban tudatosította a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fejlesztette a tömegek igazságérzetét, jobban meggyökereztette, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a munka és az igazi személyes boldogulás csak a közösség érdekével összhangban kereshető. Ugyanakkor társadalmunk átmeneti talaján tovább élnek, részben újratermelődnek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlőTisztelt elvtársak! Nemzetközi tevékenységünk és kormányunk külpolitikájának megítélésében pártunk, ban egység van és ez a politika a magyar nép teljes támogatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünk fő célja, hogy biztosítsuk népünk számára a szocialista építőmunka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhetőén védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küzdőtéren a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a béke pozícióit. A világban az alapvető, kibékíthetetlen ellentmondás a munka és a tőke közötti ellentmondás, amely az első szocialista ország megszületésével átlépte a nemzeti kereteket, ma pedig a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelmévé vált. Objektív jelenség, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a függetlenség, a béke erőinek támaszává, az imperializmus pedig a reakció, az elnyomás, az ellen- forradalom támaszává és közbont iává vált. A nemzetközi helyzetet ezeknek az erőknek a harca határozza meg. A beszámolási időszak elmúlt négy éve alatt a haladás erői előrenyomultak. Az imperialisták helyileg támadnak, elérhetnek ideiglenes sikereket, de ez nem változtat azon a történelmi tényen, hogy kialakult és megszilárdult a szocialista világrendszer, szétestek a gyarmatbirodalmiak, az imperializmus állandó belső és külső konfliktusokkal küzd és tartósan a politikai válság állapotában van. A nemzetközi imperializmus agresszív természete nem változott. ez állandó konfliktusok forrósa, ezért a nemzetközi helyzet ma is bonyolult. Agresszió nyomán, mint mot. Guienában is, új tűzfészkek keletkeznek. Az emberiség még mindig gondok és megpróbáltatások közepette él. de a világ fejlődésének fő irányát, az imperializmus minden erőfeszítése ellenére, mindinkább a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. A szocialista világrendszer a társadalmi haladásnak döntő tényezője, támasza désünk alárendelt kísérő jelenségeként, de felerősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság. Társadalmunk közerkölcsének meghatározói azok a milliók, akik az eszmét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista építés, a munka frontján, akiknek létalapja becsületes munkával szerzett keresetük; nem pedig azok a kevesek, akik a dolgozó milliók mellett, mindenki szeme láttára, az átlagosnál úgy élnek sok'kai jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta személyek most jobban szembetűnnek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével számuk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kultúráltabban éljenek, javuljon életük. Elutasítunk mindenfajta ál- szerénységet, aszkétizmust. De a szocializmus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visszás jelenségekkel nem békülünk meg. Pártunk álláspontja, hogy az élet, minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett minden forradalmi, felszabadító harcnak. Léte kihat az imperializmus politikájára, sőt a kapitalista országok belső- és egymás közötti viszonyára is. A szocialista országok példája a gyakorlatban mutatja be az új társadalmi rend magasabbren- dűségét, és reális távlatként tárja a világ elé az emberiség szocialista jövőjét. Az imperializmus fő célja a szocialista világ megsemmisítése. Minthogy számára ez lehetetlen, az imperializmus kénytelen alkalmazkodni a valóságos erőviszonyokhoz, taktikáját időről időre változtatja, hol a durva erőszak, hol a békésnek álcázott és ravasz „fellazítás” eszközéhez nyúl. A szocialista világ fő ereje a Szovjetunió, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelével elsőként szakította szét az imperializmusnak az egész világot fojtogató láncát, és megnyitotta az utat minden nép számára a szabadság, a szocializmus felé. A Szovjetuniónak. kommunista pártjának elévülhetetlen érdemei vannak a szocializmus. a kommunizmus építésében. Leggazdagabb tapasztalatai vannak az imperializmus elleni harcban is. A Szovjetunió internacionalizmusa példás; tapasztalatainak óriási nemzetközi jelentősége van. A Szovjetunió a második világháború tüzében, hallatlan áldozatokat hozva, szétzúzta a fasizmus fő erőit, s ezzel megmentette az emberiséget egy új középkor fenyegető rémétől. .A második világháborút követően, megtörve az USA atommonopóliumát, létrehozva saját nukleáris fegyverét, megmentette az emberiséget az imperialisták atomzsarolásától, egy új, modern barbárság sötét árnyékától. Mindenki másénál nagyobb a Szovjetunió, a szovjet nép szerepe, felelőssége és áldozatvállalása az egész emberiség életbevágó érdekeiért. A Szovjetunió a maga hatalmas és legyőzhetetlen erejével a nemzetközi imperializmus agresszív erőinek fő fékentartója és elrettentője. A Szovjetunióhoz való viszony mindig választóvíz volt a politikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböztetésében. Mozgalmunkmunka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a t.ársadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását. A párt művelődéspolitikájának következetes és minden területen való érvényesítése nélkülözhetetlen a szocializmus építésében soron következő feladatok eredményes megoldásához. Tudományos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus eredményes propagálásához, a szocialista tudat és közerkölcs elmélyítéséhez, kiterjesztéséhez és általánossá tételéhez jók a feltételeink. A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán. ban a Szovjetunióhoz való helyes, elvi viszony az internacionalizmus fokmérője. Pártunk elutasítja a szovjet- ellenesség minden formáját, mert a szovjetellenességnek tett legkisebb engedmény is rombolja a haladás, a szocializmus erőit, és az osztályellenség. az imperializmus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadítónk, szövetségesünk, igaz barátunk és legjobb segítőnk az élet minden területén. A Szovjetunióhoz való viszonyunk nyílt és megingathatatlan, szilárd elvi, internacionalista alapokon nyugszik, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel. Pártunk, kormányunk, országunk és népünk a beszámolási időszakban is erősítette, bővítette és fejlesztette politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a Szovjetunióval és ezt fogja tenni a jövőben is. Mi szívből új és új sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Brezs- nyev elvtárs vezette Központi Bizottságának, a nagy szovjet népnek. Biztosíthatjuk őket, hogy pártunk és népünk mindig ápolni, erősíteni fogja harci szövetségünket, a szovjet—magyar barátságot. A Magyar Népköztársaság fejlődő és bővülő politikai, diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatban áll valamennyi szocialista országgal. Szoros szövetségi kapcsolat fűzi a szocializmust, a békét védelmező Varsói Szerződés szervezetének tagállamaihoz; eleget tett és a jövőben is eleget fog tenni a tagságból eredő minden kötelezettségének. Hazánkat fejlődő gazdasági kapcsolatok fűzik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagországaihoz; és támogat minden olyan lépést, amely alkalmas a tagállamok együttműködésének bővítésére és magasabb színvonalra emelésére. Együttműködésre. az együttműködés bővítésére törekszünk a jövőben is minden szocialista országgal, azokkal is, amelyektől nézetkülönbségek választanak el bennünket. Ezzel összefüggésben jelenthetjük a kongresszusnak, hogy a sok kérdésben változatlanul fennálló és komoly, ideológiai, politikai nézeteltéréseink ellenére, az utóbbi időben bizonyos mértékig javultak államközi kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal. A haladás és a reakció között folyó világméretű harc fontos területe Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika. E térségek népeinek imperialistaellenes harca, a gyarmatbirodalmak szétzúzása nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az erőviszonyok az imperializmus rovására változtak meg és előnyösen módosult a világ politikai térképe. A szocialista országok és a fejlődő országok kapcsolatainak alakulásában a döntő tényező az, hogy közös érdek az imperializmus megfékezése, visszaszorítása, a haladás előmozdítása. Ez az érdek- közösség vezet e széles körű kapcsolatokra, amihez hozzájárul még, hogy ezen államok közül több, a belső rendszerét illetően, a fejlődés nem kapitalista útját választotta és a szocializmust nevezi meg céljaként. Pártunkat és kormányunkat az az eredményes törekvés vezérli, hogy fejlesz- sze az együttműködést Ázsia, Afrika és Latin-Ameri ka függtlen országaival. A IX. kongresszus idején e térség negyven országával álltunk diplomáciai kapcsolatban, jelenleg ötvenhét államhoz fűznek bennünket ilyen kapcsolatok. Szövetségesünknek tekintjük az imperializmus ellen küzdő gyarmati és volt gyarmati népeket, szolidárisak vagyunk nemzeti felszabadító mozgalmukkal és mindent megteszünk, hogy támogassuk harcukat. A tőkés világban korunkban végbemenő folyamatok lényege, hogy a kapitalista rendszer nem képes megoldani kibékíthetetlen belső ellentmondásait, állandósult a válsága, s egyre jobban belebonyolódik az általa kirobbantott nemzetközi konfliktusokba. Fokozódik a munkásosztály harca a monopóliumok éilen, s a dolgozó tömegek már nemcsak gazdasági követeléseik, hanem politikai célkitűzéseik valóraváltásáért is síkra szállnak. A kapitalista világ országainak munkásosztálya és haladó erői harcukkal a szocialista országok, minden forradalmi erő harcát segítik; az internacionalista szolidaritás kapcsol össze bennünket velük. Ami a kapitalista országokkal való állami kapcsolatokat illeti, pártunk, kormányunk, népünk állhatatosan küzd a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Ez a politika arra a felismerésre épül, hogy korunkban létrejöttek a békés egymás mellett élés objektív alapjai, a világháború elkerülhető, a szocializmus győzelméhez nincs szükség háborúra. E politikában a rendszerünk fölényébe vetett hitünk is tükröződik. A békés egymás mellett élés politikája ma a szocialista világrendszer külpolitikájának egyik legfontosabb alapelve. A beszámolási időszakban, külpolitikai irányvonalunknak megfelelően, a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elvei alapján bővültek hazánk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai a kapitalista világ számos országával. Pártunknak és kormányunknak korunk alapvető nemzetközi kérdéseiben képviselt állásfoglalásait az határozza meg teljesen egyértelműen. hogy szocialista ország, a Szovjetunió szövetségese, a Varsói Szerződés tagországa vagyunk. Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy külpolitikánk mindenkor teljesen világos, egyértelmű és következetes legyen. Ügy véljük, népünk érdekei és a haladás nemzetközi erői szempontjából, de talán még a számbajöhető tőkés partnerek szempontjából is a világos helyzet az előnyös, az, ha barát és *. íFoluMM oldalon) VII. Szocialista épífőmunkáiik nemzetközi feltételei Pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért
