Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

ft SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 24. Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a X. kongresszuson (Folytatás a 7. oldalról) ellenség egyformán tudja, hová kell besorolni a Ma­gyar Népköztársaságot, és állásfoglalásainkkal. mint elvi alapokon nyugvó, szi­lárd állásponttal számolhat mindenki. Világos álláspontunk az európai kérdésekben is. A Varsói Szerződés tagországa­ként társszerzői voltunk a budapesti felhívásnak. Eb­ben a nyilatkozatban felhív­tuk Európa népeit és vala­mennyi európai ország kor­mányát, egy, a kontinens bé­kéjét megszilárdító és védel­mező kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Ehhez szükséges, hogy vala­mennyi európai ország is­merje el a realitásokat, a fennálló határokat, a Német Demokratikus Köztársaság létét, Nyugat-Berlin külön­leges státusát. A Varsói Szerződés or­szágainak felhívása általá­ban kedvező fogadtatásra talált. A felhívást kiadó szo­cialista országok, közöttük hazánk, továbbá Finnország és más országok kormányai diplomáciai lépésének ered­ményeként érik a helyzet egy összeurópai biztonsági ta­nácskozás összehívására. Mi már a közeljövőben össze- hívhatónak tartjuk, és kor­mányunk kész mindent meg­tenni a maga részéről ennek létrejötte és sikere érdeké­ben. Európa biztonságának sa­játos problémáját jelenti, hogy a II. világháború befe­jezése nincs békeszerződés­ben rögzítve, s a levert fa­siszta hitleri Németország helyén hét német állam jött létre. Létrejött az első né­met munkás—paraszt állam, szövetségesünk és barátunk, a Német Demokratikus Köz­társaság. A Német Demokra­tikus Köztársaság Európa bé­kéjének egyik fontos ténye­zője, és nem utolsó sorban a szocializmus építésében el­ért nagyszerű eredményei nyomán nemzetközi tekinté­lye méltán és állandóan nö- vekszik A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai test­vériek, szilárd, internaciona­lista, elvi és politikai alapo­kon nyugszanak. Együtt küz­dünk a szocializmus, a hala­dás, az európai biztonság ér­dekében. A realitásokhoz való köze­ledést tapasztaljuk a Német Szövetségi Köztársaság kor- ^ mányának politikájában, amely hozzájárulhat az euró­pai viszonyok normalizálásá­hoz. Európa számára előnyös lépésként üdvözöltük a Szov­jetunió és az NSZK szerződé­sét, hasonlóan a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti, a napokban parafáit szerződést. Sok függ a legak­tuálisabb nyitott kérdések megoldásától. Az NSZK-nak ratifikálnia kell még a Szov­jetunióval és a Lengyelor­szággal kötött szerződést, meg kell állapodnia az ismert konkrét kérdésekben a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­sággal. Nem utolsó sorban, az NSZK-nak a nemzetközi jog alapján meg kell találnia a békés egymás mellett élés megfelelő módozatait az ön­álló és szuverén Német De­mokratikus Köztársasággal. Ha a Brandt—Sheel kor­mánynak, szembeszállva saját országa reakciós, soviniszta erőivel, lesz kellő politikai állhatatossága, hogy folytassa a viszonyok rendezésére tett kezdeményezését, ami Nyu- gat-Németország lakossága életbevágó érdekeinek is pon­tosan megfelel, akkor nem lesz akadálya a szocialista or­szágokkal való államközi kapcsolatok teljes értékű ren­dezésének. A Magyar Nép- köztársaság elvben az NSZK-t illetően is, minden­kor az államközi kapcsolatok normalizálásának híve volt és ma is az. Kölcsönös előnyök­kel járó széles körű gazdasá­gi kapcsolataink épültek ki évek során, most kötöttünk hosszúlejáratú kereskedelmi szerződést, hivatalos keres­kedelmi képviseletek működ­nek a két országban. Mi, ha a helyzet erre meg­érik, készek vagyunk kapcso­latainkat az NSZK-val to­vább építeni, végső fokon ideértve a diplomáciai kap­csolatok rendezését is. Ez összefüggésben van a Magyar Népköztársaság azon szándé­kával, hogy mind kétoldalú, mind sokoldalú kapcsolatok révén a továbbiakban is ki­vegye részét az európai béke és biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítésekből. Az egész világot sok éve foglalkoztatja és felháborítja az Egyesült Államok vietna­mi háborúja, a nemzetközi jog elemi normáit lábbal tip- ró nyílt agresszió. Az állan­dóan ismétlődő provokációk újabb ténye az a kalóztáma­dás, amelyet a minap ame­rikai légikötelékek követtek el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez a hábo­rú egyben az imperialista po­litika kilátástalanságának is meggyőző bizonyítéka; az ag- resszorok hosszú éveken át elkövetett kegyetlenkedések, háborús bűntettek sorozatá­val sem tudták megtörni a vietnami nép hősi ellenállá­sát. Az amerikai kormány hol taktikai módosításokkal, hol megtévesztő, úgynevezett „békekezdeményezésekkel” próbálja leplezni agresszív politikájának célját és zsák­utcáját. Továbbra is szabotál­ja az érdemi tárgyalásokat Párizsban, sőt, a kiút keresé­se helyett, kiterjesztette ag­resszióját egész Indokínára. Az indokínai igazságos béke érdekében az amerikai kor­mánynak ki kell vonnia in­tervenciós csapatait és csat­lósait Vietnamból. Távozzék Laoszból és Kambodzsából. Az amerikai nép érdekében is meg kell szüntetni beavat­kozását ezen országok bel- ügyeibe és tiszteletben kell tartania Indokína valamennyi népének azon jogát, hogy maga oldja meg saját prob­lémáit. E cél felé mutatják az utat a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormá­nyának és az 1969 nyarán kormányunk által diplomá- ciailag elismert Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mánynak a politikai rende­zésre vonatkozó javaslatait. Minden téren szolidárisak vagyunk a vietnami néppel, Indokína népeivel, szabad­ságharcukkal és meggyőződé­sünk, hogy igazságos ügyük győzni fog. Agresszió mérgezi a hely­zetet Közel-Keleten is. Az USA célja, hogy megakadá- lvozza az arab világ haladá­sát, a régi és új gyarmatosí­tás módszereivel visszaállítsa a nemzetközi tőke pozícióit a világ e térségében. A nem­zetközi imperializmus eszkö­zeként s annak érdekében robbantotta ki Izrael az 1967- es agresszív háborút. A ma­gyar nép szolidáris a szabad­ságukért küzdő arab népek­kel és segítséget ad az ag- resszor visszaszorításához. Felfogásunk szerint Izrael államot és népét elsősorban saját kormányának imperia­lizmusa és az országban fel­szított nacionalizmus fenye­geti létében. Ezt az agresszív politikát el kell utasítania mindenkinek, tekintet nélkül nemzeti hovatartozására, él­jen Izraelben, vagy bárhol a világon. A kommunista moz­galom, a szocialista országok, amelyek szemben állnak Iz­rael agresszív háborújával, határozottan elítélik az anti­szemitizmust, amely a népek nacionalizmusának legotrom­bább formája. Elítéljük a cionizmust is, mint reakciós, antikommunista, a nemzet­közi imperializmust szolgáló mozgalmat. A cionizmus és az antiszemitizmus egyaránt reakciós irányzat, mindkettő, mindig az elnyomók fegyvere volt a dolgozó osztályok és az elnyomott nemzetek sza­badságharcával szemben. Jelenleg az izraeli csapatok változatlanul bitorolják az agresszióval elrabolt terüle­teket. A közel-keleti helyzet normalizálása csak akkor kö­vetkezhet be, ha a csapatokat kivonják az összes megszállt arab területről és megállapo­dás születik olyan béke meg­teremtésére, amelyben tiszte­letben tartják és elismerik valamennyi közel-keleti ál­lam területi épségét és füg­getlenségét. Támogatjuk a Biztonsági Tanács 1967-es ha­tározatát, a politikai rende­zést tartjuk szükségesnek és törvényesnek; igazságosnak tartjuk a Palesztinái mene­kültek jogát arra, hogy ne földönfutókként, hanem tel­jes egyenjogúságban, békés, biztos körülmények között élhessenek, dolgozhassanak ősi hazájuk földjén. Az imperialisták agresszióit mindenütt vissza kell verni, az imperializmust kényszerí­teni kell a békés egymás mel­lett élésre, azt önként nem fogadja el. E cél érdekében a szocialista országok minden más haladó erővel együtt lép­nek fel az agresszió erőivel szemben, hogy megakadá­lyozzanak egy új, termonuk­leáris világháborút. Csak a békés egymás mellett élés elvének győzelme és gyakor­lati realizálása mentheti meg az emberiséget egy önmeg­semmisítő új világháborútól. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a szocialista országoknak, a szabadságukért harcoló anti- imperialista népeknek, a vi­lág minden haladó és béke­szerető erejének egységes frontot kell szembeállítaniuk az imperializmussal. A népek sorsára, a világpo­litikai események alakulásá­ra döntő hatást gyakorol a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, amely az elmúlt években fejlődésének eredményes időszakát élte át. Történelmi küldetésének megvalósítását a mozgalom­ban jelentkező elvi-politikai véleményeltérések sem aka­dályozhatták meg. Mozgal­munk az elmúlt években előbbre lépett az egység meg­erősítésének útján, erősödött az imperializmus elleni közös harc. A kommunista világmoz­galom az egység megerősíté­sén munkálkodva mindenek­előtt a marxizmus—leniniz- mus elveiből indul ki, vala­mint abból, hogy a közös el­lenség, az imperializmus, minden elnyomottat, minden népet egyformán fenyeget. A nézeteltérések vizsgálatánál gondolni kell az egyes pár­tok helyzetében, körülmé­nyeiben, feladataiban meg­levő nagy különbségekré is, amelyek bonyolultabbá teszik az egységért vívott harcot. Az egység újbóli megterem- téséneK módja a szilárd elvi politika, az elhajlások elleni következetes harc. az elvtár­si nyíltság, az összefogásra irányuló készség. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének meg­szilárdításában rendkívüli jelentőségű a proletárinter­nacionalizmus eszméje, amely egy évszázada a nemzetközi tőke támadásaival szemben vívott harcban született, az­óta erősödik, edződik, ellen­áll minden olyan próbálko­zásnak, amely a munkásosz­tály kezéből ki akarja csa­varni ezt a fegyvert. Ma, amikor a kommunista moz­galom az egész világra ki­terjed, a megvalósult szo­cializmus világrendszerré vált, és a testvérpártok na­gyon különböző feltételek között dolgoznak, a proletár internacionalizmus eszméjé­hez való hűség fontosabb, mint valaha. A proletár in­ternacionalizmus eszméje va­lamennyi testvérpárttól meg­követeli a marxizmus—le- ninizmus eszméihez való ra­gaszkodást, a nemzeti önzés és elzárkózás, a nacionaliz­mus különböző megnyilvá­nulási formáinak leküzdését, az áldozatkész szolidaritást. Pártunk és kormányunk, az internacionalizmus elvé­ből indult ki. amikor —más szocialista országokkal együtt — a testvéri, szövetséges, szo­cialista Csehszlovákia haladó erőinek megsegítésére sietett. Az akkori, veszélyekkel terhes helyzetben az a szándék ve­zérelt bennünket, hogy tá­mogatást nyújtsunk Cseh­szlovákia dolgozó népének a szocialista vívmányok, a ha­talom megvédésében. Nem önző célokat követ­tünk, mi az események mentében mindvégig csak egyet kívántunk és kí­vánunk ma is azt, hogy szocialista mó­don oldódjanak meg a párt és a társadalom kérdései Csehszlovákiában. őszintén örülünk, hogy csehszlovák elvtársaink határozottan kéz­be vették és intézik ügyes­ket, annak, hogy pártjuk és országuk ismét ott van, megbecsült, egyenjogú har­cosként a szocializmus nem­zetközi seregében. Őszintén nagy sikereket kívánunk a szocialista haza építésében a csehszlovák testvérpártnak, a Husák elvtárs által vezetett Központi Bizottságnak, a testvéri Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság népeinek. A Központi Bizottság, a Magyar Szocialista Munkás­párt a IX. kongresszus ha­tározatai alapján, s a test­vérpártok nemzetközi ta­nácskozásain közösen kiala­kított állásfoglalásokhoz tartva magát végezte nem­zetközi tevéKenységét, erő­sítette internacionalista kap­csolatait. Pártunk képviselői a beszámolási időszakban részt vettek a kommunis­ta mozgalom Különböző nemzetközi értekezletein; 54 testvérpárttal foly­tattunk kétoldalú megbeszé­léseket. Pártunk erejéhez mérten igyekeztünk kapcso­latokat kiépíteni antiimpe- rialista pártokkal, szerveze­tekkel és mozgalmakkal; s kapcsolat létesült több szo­cialista párttal is. Ehhez já­rult az a megtisztelő meg­bízatás, hogy pártunk házi­gazdája lehetett az 1968-as budapesti kozultatív találko­zónak és részt vett a Kom­munista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzet­közi találkozójának előkészí­tésében. Nemzetközi mozgalmunk kiemelkedő fontosságú nagy eseménye volt a beszámolási időszakban, a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozása, — amely jól szolgálta a test­vérpártok egységtörekvéseit, kapcsolataik javulását, az imperializmus elleni Körös harci platform kialakítását. Pártunk a tanácskozás állás- foglalásait teljes mérték­ben magáévá tette, és har­col megvalósításukért. Min­den testvérpárttal interna­cionalista egységre, a hala­dás összes erőivel akcióegy­ségre törekszünk az impe­rialista ellenséggel szemben. Pártunk megítélése szerint nélkülözhetetlen a Kommu­nista és munkáspártok kö­zös. széleskörű nemzetközi véleménycseréje, mozgal­munk nemzetközi tapaszta­latainak összegezése, a kö­zös elvi állásfoglalások ki- alaKítása. Jelenleg, amikor a kommu­nista mozgalomnak nincs nemzetközi szervezete, a széleskörű, rendszeres nem­zetközi tanácskozások szol­gálnak erre megfelelő kere­tül. Ezért pártunk minden­kor támogatta a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozóinak összehívását, és támogatni fogja a jövőben is. A Központi Bizottság meg­ítélése szerint pártunk nem­zetközi tevékenysége, kor­mányunk külpolitikája az elmúlt négy évben eredmé­nyes volt. Pártunk továbbra is mindent megtesz azért, hogy elvi, internacionalista politikával biztosítsa né­pünk számára a szocialista építés nemzetközi feltételeit. és becsülettel kivegye részét a haladásért világméretek­ben folyó küzdelembőL Ennek érdekében: tovább erősítjük a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a Varsói Szerző­dés és a KGST-országaihoz, a szocialista világrendszer­hez, a testvérpártokhoz fű­ződő szoros, baráti, interna­cionalista kapcsolatokat; szo­lidárisak vagyunk a tőkés országokban harcoló osztály­testvéreinkkel; támogatjuk a nemzeti felszabadító moz­galmakat, fejlesztjük az együttműködést Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika függet­len országaival; a kapita­lista országokkal a béKés egymás mellett élés megva­lósítására, normalizált vi­szonyra, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk; védjük építőmunkánk leg­főbb feltételét, a békét. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság be­számolójának végéhez értem. Pártunk eleget téve a társa­dalom eszmei, politikai veze­tőjeként reá háruló felada­toknak, nagy és eredményes munkát végzett az elmúlt négy évben. Munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk oda­adó, szorgalmas munkájának, a kommunisták és párton- kívüliek együttműködésének köszönhetjük, hogy a IX. kongresszus határozatait végrehajtva, újabb lépést tettünk előre a szocialista társadalom építésének út­Most fel kel] mérni a meg­tett utat és előre kell tekin­tenünk. Szocialista építő­munkánk hazai és nemzet* közi feltételei adottak. Pár­tunk a marxizmus—leniniz- mus elveihez hűen, a mun­kásosztállyal, a dolgozó nép­pel összeforrva, nemzetközi osztálytestvéreinkkel együtt küzdve nagy feladatokat ol­dott meg a múltban, és még nagyobb feladatok megoldá­sára képes a jövőben. A Központi Bizottság úgy véli, minden feltétel adva van ahhoz, hogy munkánkat az eddiginél magasabb szín­vonalon folytassuk. A leg­utóbbi négy évben elért eredményeinkre támaszkod­va erősítsük tovább pártunk vezető szerepét, szilárdítsuk a munkáshatalmat, fejlesz- szük tovább államelméletün­ket, szélesítsük a szocialista demokráciát, erősítsük a marxizmus—leninizmus po­zícióit, a szocialista közfel­fogást és közerkölcsöt, hajt­suk végre népgazdasági ter­veinket, a IV. ötéves tervet, emeljük tovább népünk élet- színvonalát. Ezt követeli pár­tunk célja, munkásosztá­lyunk, népünk, nemzetünk érdeke; ez egyben a mi leg­fontosabb hozzájárulásunk nemzetközi osztály testvé­reink harcához. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, vitassa meg és hagyja jóvá a beszámolót, a Szervezeti Szabályzat mó­dosítására előterjesztett ja­vaslatokat. A Központi Bi­zottság javasolja a kongresz- szusnak, hogy erősítse meg pártunk eddigi főirányvona­lát és határozatában mond­ja ki: pártunk és népünk társadalmi programja a leg­közelebbi négy esztendőben a szocializmus teljes fel­építésének magasabb szin­ten való folytatása legyen. A Központi Bizottság mé­lyen meg van győződve ar­ról, hogy pártunk X. kong­resszusa hivatása magasla­tán, eredményesen elvégzi azt a munkát, amelyet az egész párt, dolgozó népünk bizalommal vár tőle: kijelöli az előrevezető utat! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, és annak X. kongresszusa. Éljen munkásosztályunk, népünk, hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a proletár interna­cionalizmus, a kommuniz­mus, a béke! Kádár János beszédét gyakran szakította félbe a résztvevők tetszésnyilvánítá­sa, s a Központi Bizottság beszámolójának elhangzása után hosszan zúgott a lelkes, ütemes taps. A napirend szerint ezután Brutyó János, a K 'EB elnö­ke előterjesztette a Központi Ellenőrző Bizottság beszámo­lóját. (A kongresszus folytatja munkáját.) ján. Az MSZMP X. kongresszusa Budapesten az Építők Rózsa Ferenc székhazában ülésezik (MTI foto: Vigovszki Ferenc felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents