Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1970. november 24.

Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a X. kongresszuson

(Folytatás az 5. oldalról)

Népgazdaságunknak van számos olyan problémája, amelyet még mindig a kapitalista múlt örökségeként hordoz az ország. Érezzük azoknak a nehézségeknek a maradványait is, amelyek a szocializmus építésének kezdeti szakaszában elkövetett hibák nyomán keletkeztek. Az 1956-os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múltak el nyomtalanul. Végül, mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltelt idő alatt.

Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen megoldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer vagy — újabban — a gazdaság- irányítási reform számlájára írni. Ez a magatartás, a kérdések ilyen megítélése a jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosz- szabbik esetben ellenséges indulatú rágalom. A szocializmus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsúlyozottan megmondta, hogy csupán egy eszköz a jobb, a hatékonyabb gazdasági munkához, amely önmagában nem oldja meg feladatainkat, de segít azokat jobban és gyorsabban megoldani, — és ez nem csekélység. A Központi Bizottság most, három év tapasztalatai alapján állíthatja, hogy ezt az eszközt bár még csak most tanuljuk jól használni, sőt még nem keveset javítani is kell rajta — de máris hatásos eszközünk, amely segíti pártunkat, népünket a gazdasági feladatok megoldásában, szocialista törekvéseik megvalósításában.

lgaz, a reformnak, a gazdaságirányításra kidolgozott és bevezetett új módszernek megvan az a sajátossága, hogy népgazdaságunkban régtől meglévő problémáinkat sokkal élesebben mutatja meg, mint korábban láthatók voltak. Ha most követünk el hibákat a gazdasági munkában, akár országosan, akár helyileg, ezt azonnal és sokszor igen kellemetlen módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájának, hanem előnyének, munkánk segítőjének tartjuk.

A reform célkitűzéseinek érvényesülését sok esetben munkánk fogyatékosságai gátolják. A gazdaságpolitikánk végrehajtásában, a gazdasági építőmunkában elért jelentős eredményekre támaszkodva a következő időszakban határozottabb intézkedéseket kell tenni a hibák kiküszöbölésére, a gazdasági építőmunka javítására, továbbfejlesztésére. A gazdasági munka széles körű és tartós fellendítése, a gazdálkodás hatékonyságának számottevő növelése sokirányú és kitartó erőfeszítéseket kíván.

A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek, amelyek a gazdaságpolitikai elvek és a reform kidolgozásában jó munkát végeztek és végeznek, erősíteniük kell a pártellenőrzést, mert az eddig háttérbe szorult. Rendszeresen és konkrét esetekből kiindulva ellenőrizni kell, hogy megfelelően érvénye- sülnek-é a gyakorlatban, a végrehajtás során az elfogadott elvek. A tapasztalatok alapján intézkedéseket kell tenni a gazdaságpolitikát eltorzítok ellen, s ha az utasítások és rendelkezések nem megfelelőek, akkor azokat kell megjavítani.

A középfokú pártszerveknek és a pértalapszervezetek vezetőségeinek hasonlóan kell eljárniuk. Fontos vonatkozásokban ellenőrizzék az üzemük, vállalatuk, szövetkezetük vezetőségében dolgozó párttagok gazdasági munkáját. Ha szükséges, szólítsák fel őket intézkedéseik módosítására, vagy ha saját instrukcióik bizonyulnak hibásnak, azokat helyesbítsék. Ha saját hatáskörükben nem tudják korrigálni a párt gazdaságpolitikájával, az állami rendelkezésekkel ütköző helytelen gyakorlatot, kérjék a felettes pártszervek segítségét.

A minisztériumoknak, amelyek nagy és jó munkát végeztek és végeznek, a gazdaságpolitika és a reform elveinek megfelelő, állami rendelkezések kidolgozásában, rendszeresen és egyedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzemek gyakorlatát

— amit eddig nem megfelelő mértékben tettek —, vajon az állami rendelkezések alapján, s azok szellemében vég- zik-e mindennapi gazdasági munkájukat. Ha az ellenkezőjét tapasztalják, irányító jogkörük alapján intézkedjenek; ha személyek a hibásak, vonják felelősségre őket; ha a rendelkezések és felső utasítások hibásak, akkor helyesbítsék őket saját hatáskörükben, késlekedés nélkül; ha meghaladja hatáskörüket, akkor tegyenek jelentést a Minisztertanácsnak.

Le kell küzdeni azt a jelenséget is, hogy egyes állami, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, és már régen alaposan feltárt problémák megoldásában késlekednek az intézkedésekkel. Szakítai kell az önmagukban véve helyes gazdasági szabályozók fetisizá- lásával, s nem szabad tétlenül várni az eredményt akkor is, amikor már nyilvánvaló, hogy újabb intézkedésekre volna szükség.

Az állami, ipari és kereskedelmi vállalatok tevékenységi körében nagyobb számban és területen bukkantak fel alkalmi társulások, álszövetkezetek, magánosok és tesznek szert jelentős jö- vedelmre. A minisztériumok, főhatóságok kötelesek a szocialista köztulajdon, az állam jogainak és bevételi forrásainak érintetlenségén őrködni. Ezt — jogkörükkel élve — az eddiginél hatásosabban kéil tenniük a népgazdaság egész területén.

Megfelelően ellenőrizni kell, hogy az állami külkereskedelmi monopólium — amibe beleértendő az önálló külkereskedelem jogával felruházott vállalatok tevékenysége is csorbítást ne szenvedjen. Most nem a vállalatok önálló külkereskedelmi jogainak kampányszerű kiterjesztése és bővítése, hanem az eddig tapasztaltak elemzése és a tanulságok hasznosítása a sürgős.

Az irányítás decentralizálása, a vállalatok nagyobb önállósága igen jelentős eredményeket hozott. Nem utolsó sorban azért, mert a vállalatok, intézmények, az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői nagy többségükben megértették feladataikat, megnövekedett hatáskörükkel helyesen éltek, támaszkodtak a dolgozó kollektívákra, s jó vállalati eredményeket elérve. fejlesztették üzemüket.

Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyobb önállóságát, saját alapjaik és eszközeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket. Helyeseljük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, ha a többlet nyereséget az össztársadalmi érdekkel összhangban, a munka jobb megszervezésével, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik el.

Vannak azonban olyan gazdasági vezetők, sőt vállalatok, amelyek a közösség érdekeivel nem törődve, olcsó eszközökhöz nyúlnak és különböző manipulációkkal a népgazdaság, vagy a vásárló közönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. Elítéljük a spekulációra alapozott jövedelemszerzést, a vállalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel.

A minsztériumoknak, a felügyelő hatóságoknak ellenőrizniük kell azokat a vállalatokat — mégpedig nemcsak a rendelkezések formai megtartását, hanem gazdálkodásuk lényegét is

— amelyekre a kooperáló vállalatok, vagy a lakosság részéről panasz érkezik. Ahol a közösséget károsító gazdálkodást találnak, avatkozzanak be a közérdek védelmében, és törvényes jogkörük alapján járjanak el az ilyen vezetőkkel és vállalatokkal szemben.

A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpolitika helyes, és azt, tovább tökéletesítve, a jövőben is érvényesíteni kell. Népgazdasági és közérdekből meg kell tartani a fix, a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert három kategóriában. Az úgynevezett szabad áras kategóriában azonban, a termékek felhasználóinak, fogyasztóinak védelmében, szükséges, hogy a vállalatok által megállapítható árak képzését megjavítsák, a haszon mértékét, kulcsát állami normatívákkal hatékonyabban szabályozzák és az árképzés gyakorlatát hatóságilag, rendszeresen ellenőrizzék.

Az árpolitika helyességének hangsúlyozásával egyidejűleg a Központi Bizottság támogat minden olyan intézkedést, amely a társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet, a jogtalan haszon- szerzést hivatott meggátolni. Elítél minden olyan árváltozást, amelynek célja és egyedüli alapja a puszta nyerészkedés. A nyilvánvaló gazdasági visszaélések — harácso- lás, árdrágítás, csalás — esetében a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szankcióikat kell alkalmazni, a törvénybe ütköző cselekmények esetében pedig büntető eljárást kell indítani.

Népgazdasági terveink

megvalósításának egyik

alapvető feltétele a jó munkaerőgazdálkodás. A népgazdaság érdekei igényelnek bi- nyos munkaerő-átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munkaerőmozgás a

dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizsgálatok azt mutatják, ennek 60—70 százaléka elfogadhatóan indokolt, a fennmaradó 30—40 százalék egészségtelen. A munkaerőmozgás jelenlegi, a népgazdaság oldaláról nem indokolt magas aránya anyagilag és a munkafegyelem szempontjából egyaránt káros. Többirányú munkát kell végezni a rendellenes helyzet megváltoztatására.

— A munkaerőmozgást a' központi tervező szerveknek befolyásolniuk kell; egyrészt támogatni azt, ami közgazdaságilag indokolt, másrészt, intézkedésekkel megakadályozni a nem kívánatos spontán folyamatokat.

— Megfelelő érdekvédelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést kell nyújtani a vállalatok értékes dolgozóinak, az üzemi törzsgárda tagjainak.

— A bérezésben a közgazdasági tényezők automatizmusa mellett szükség van szabályozásra is. Így, többek között, megfelelő szabályokat kell kidolgozni arra, hogy az egyik állami vállalattól kilépő dolgozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén, hogy az ne lehessen több, mint amennyit új munkahelyének azonos munkakörben foglalkoztatott régi dolgozója kap. Ki kell dolgozni azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy ugyanazon munkáért mennyivel fizethet többet a szövetkezet és a magánvállalkozó, mint az állami vállalat.

— A törvényes rendelkezéseket megszegő munkaerőcsábítókat felelősségre kell vonni.

A népgazdaság és a becsületesen dolgozók érdekeinek védelmében javítani kell a munkafegyelmet, amely részben a termelés elégtelen szervezése, részben bérpolitikánk gyenge pontjai miatt, a mi hibánkból Is sok helyen fellazult.

Mindenekelőtt a vállalat- vezetőknek kell magasabb színvonalon megszervezniük a munkát, és biztosítani a technikai, technológiai fegyelmet. A minimum, amit a dolgozók elvárnak a vezetőktől, hogy biztosítsák munkájukhoz a megfelelő feltételeket. E nélkül nincs erkölcsi alapja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgozóktól, akik joggal kifogásolják, ha anyag, alkatrész és szállítási eszközök hiánya miatt, időszakonként nagymértékben kihasználatlan a munkaidejük, más időszakokban viszont rohammunkában, mértéktélenül sok túlórában kell dolgozniuk.

Minden dolgozó érezze azonban kötelességének, hogy ne csak számonkérje a kollektív szerződésben megfogalmazott jogainak teljesítését, hanem ő maga is teljesítse a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeit. Külön kell szólni azokról is, akik úgy viselkednek, mintha szívességet tennének már azzal is, hogy bejárnak a munkahelyükre, ott elidőznek és felveszik a fizetést. Az ilyen esetekben emberi szóval, figyelmeztetéssel, ha ez nem segít, fegyelmezéssel kell rendet teremteni.

Tisztelt Kongresszus!

Kedves Elvtársak!

A beszámolási időszakban kiterjedt és erősödött hazánkban a marxizmus— Ieninizmus befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. A munkás - osztály tudományos világnézete mindinkább meghatározó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami oktatásban és nevelésben; további teret hódít a tudományokban, művészetekben, a mindennapi életben, a tömegek tudatában.

A társadalomtudományok színvonala emelkedett, művelői mind nagyobb segítséget nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által nanirendre tűzött feladatok megoldásában. Bővült és változatosabb lett a marxizmus—Ieninizmus propagandája, növekedett oktatóinak száma és a propagandisták felkészültsége. Hazánkban az 1969—70-es tanévben, a pártoktatásban 790 ezer. a szakszervezeti oktatásbein 630 ezer, a KISZ-oktatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több mint 2 millió ember vett részt rendszeres marxista—leninista képzésben.

A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által továbbfejlesztett ideológiánK fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elmélet próbája és gazdagí- tója. A marxista—leninista elmélet a kommunista és munkásDártok gyakorlata és tapasztalatai formálják, fejlesztik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt Kötelessége. Ebben élenjár a nemzetközi munkás- mozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára, amikor az SZKP XX. kongresszusán s azt követően fellépett a szubjektivizmus, a dogmatizmus ellen, a marxizmus—Ieninizmus alkotó alkalmazásáért.

Pártunk a marxizmus— Ieninizmus megdönthetetlen igazságaira támaszkodva védelmezi ideológiánkat, világnézetünket a reakciós, bur- zsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egyaránt elutasítja a revizionizmust, amely végső soron a munkásosztály elárulásához vezet. és az álforradalmi „baloldali” kalandorságot. — Ugyanígy elutasítja a szubjektivizmust, — valamint a dogmatizmust, a merev sablonokban való gondolkozást;

Népgazdaságunkban az összes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosítására kell törekednünk. Az ország háztartásában változatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egeynsúlyának megteremtése, a költségvetés egyensúlyának biztosítása és a nemzetközi fizetési mérleg javítása.

A népgazdasági tervek teljesítésének menetében első, alapvető, minden területre érvényes követelmény a fejlődés intenzív útjára való áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari termelés hatékonyságának emelése érdekében folytatódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása. Sürgető feladat és mindinkább az lesz, a tudomány, a technika vívmányainak széles, körű alkalmazása a termelésben, a munka termelékenységének növelése, a dolgozók szaktudásának

emelése, a munkafegyelem megszilárdítása.

amely megöli a marxizmus lelkét.

A jobboldali, burzsoá és revizionista nézetek képviselői felmagasztalják a fejlett kapitalista országok életformáit, lebecsülik szocilista társadalmunk, építőmunkánk eredményeit, mérhetetlenül felnagyítják társadalmi életünk egyes negatív kísérőjelenségeit. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mértékben, és többnyire áttételes formában, de jelentkeznek még egyes tudományágakban is, és hatnak közvéleményünkre is.

Nem képviselnek jelentős erőt, de kétségtelen, hogy vannak nálunk szektás, dogmatikus, és más. különböző állforradalmi nézetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvonalának, szocialista építőmunkánknak forradalmi tartalmát és céljait. A Magyar Népköztársaságot, és más nekik nem tetsző szocialista országokat — a burzsoá propagandistákkal egy nótát fújva — elbürokrati- zálódott, technokrata, manipulált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszítéseket, s ezek látható eredményeit polgáriasodásnak. a szocializmus útjáról való letérésnek mondják.

A marxizmus—leninizmust értelméből kiforgató és eltorzító álradikális irányzat és a belőle következő politikai kalandorság a szocialista világrendszer egy-két országában is hivatalos képviseletet nyert; a kapitalista világban pedig — a munkás- osztály vezetőszerepét tagadva, igen gyakran a kommunista pártok ellen harcolva és ezért a tőkés hatalom türelmét élvezve — a magukat „igazi” vagy „új baloldal”-nak, „maoisták”-nak, vagy nyíltan trockistáknak nevező csoportok fellépésében jelentkezik.

Pártunk az eszmék harcában elutasítja a semlegességet, a politikában az elvtelen kompromisszumra, megalkuvásra való töreKvést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus—Ieninizmus elkötelezettséget jelent. Nem lehet úgy helyeselni elveket, hogy közben elutasítjuk a gyakorlatukat; nem lehet egységet hangoztatni, és széthúzást szítani; nem lehet egyidejűleg helyeselni egy meghatározott álláspontot, s ugyanakkor igazat adni annak. aki az ellenKezőjét képviseli; nem lehet közös nevezőre hozni a nemzetközi munkásosztály, a faiszabadulásukért harcoló népek és a nemzetközi imperializmus érdekeit.

A párt gazdaságpolitikája alapjaiban helyes, az élet próbáját 'kiállotta. Állami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsületesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel láthatóan, eredményesen épül, a dolgozók élete, életkörülményei időszakról, időszakra javulnak. Reális, jó, szocialista céljainknak megfelelő népgazdasági terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük magunk élé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy terveink sorra-rendre megvalósuljanak. A gazdasági munka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években magasabb szinten és eredményesen folytassuk.

Pártunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—Ieninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért. A Központi Bizottság úgy véli, hogy elsősorban saját magának kell megjavítania, fejlesztenie elméleti, ideológiai tevékenységét.

Pártunk, a testvérpártok nemzetközi tapasztalatait, a hazai tapasztalatokat hasznosítva, az elmúlt másfél évtizedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez való viszony rendezése az átszervezés után, a földjáradék alkalmazása, a. tulajdonviszonyok szocialista értelmezése, meghatározása; a gazdaságirányítás reformjának kidolgozása; az államélet, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének kérdései. Ugyanakkor pártunk munkájában az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok megfelelő elvi általánosítása, az ideológiai kutató munka.

Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk rétegeződésé- nek és tudati állapotának alakulása napjainkban, a szocialista demokrácia elvi kérdései; a közigazgatás fejlesztésének tudományos megalapozása; a tudományostechnikai forradalom társadalmi-emberi összefüggései a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vo- naktozásai; a konvergencia burzsoá elméletének tudományos bírálata és más kérdések.

Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek figyelembevételével kell továbbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialista társadalom dinamikus mozgásban van. és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott állapotét. Elméletünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxizmus—Ieninizmus, válgné- zetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy végbe.

(Folytatás a 7á oldalon!)

VI.

A párt ideológiai munkája Művelődési- oütikánk A szocialista tudat erősítése