Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

1970. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a X. kongresszuson (Folytatás a 4. oldalról) egyben az ifjúság igényei is. A KISZ továbbfejlődésének alapvető feltétele, hogy job­ban kidomborodjék a politi­ka kommunista jellegének elsődlegessége. Akkor képes hivatását mind magasabb színvonalon betölteni, ha Jobban figyelembe veszi az ifjúság különféle korosztá­lyainak és rétegeinek sajá­tos helyzetét, eltérő tapasz­talatait és igényeit; különö­sen azt a körülményt, hogy az ifjúság egy része még ta­nul, más része pedig már a termelőmunka és a társa­dalmi élet cselekvő részese. A KISZ törekedjék arra, hogy szocialista hazánk hű polgáraivá, hazafias és in­ternacionalista szellemben nevelje ifjúságunkat. A szo­cializmus építésére mozgó­sítsa a fiatalokat, kezdemé­nyező szerepet vállaljon az Ifjúság munkájának, műve­lődésének, kulturális és sportéletének szervezésében, anyagi, szociális helyzetének javításában. A párt vezető szerepe meg­felelően érvényesül a KISZ irányításában. A párt- szervezeteknek erre a jövő­ben is nagy figyelmet kell fordítaniuk, segíteniük kell az ifjúsági szövetséget prob­lémáinak megoldásában. A pártvezetés egyik legfonto­sabb feladata minden fokon, hogy saját területén támo­gassa a KISZ törekvéseit, és aktívan részt vegyen az if­júság egészének eszmei-po­litikai nevelésében. Az ifjúság nevelésében kü­lön figyelmet kell fordítani arra, hogy a KISZ a párt utánpótlása, jórészt ott ne­velődnek a párt jövendő tágjai. A fiatalokat meg kell ismertetni a marxizmus— leninizmus tudományával, fe­gyelmezett és kötelességtudó, a közösség, a nép, a szocia­lista haza ügyéért minden ál­dozatra kész emberekké kell formálni őket, s közülük a legjobbakat kommunistává, a párt tagjaivá kell nevelni. Mindig tartsuk szemünk előtt: az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza ígérete és jövője! A párt belpolitikájának sarkalatos pontja a szövetségi Elvtársak! A szocialista építés jelen­legi szakaszában különleges fontossága van pártunk gaz­daságpolitikájának, amely a termelőerők fejlesztését, a munka termelékenységének növelését, a lakosság életkö­rülményeinek javítását, szo­cialista céljaink elérését szol­gálja. Gazdaságpolitikánk, gazda­sági munkánk fő eleme a szo­cialista tervgazdálkodás, amely egyedüli módja a ter­melőerők tervszerű fejleszté­sének és alapja a szocialista gazdasági rend építésének. Népünk csak a munkásosz­tály politikai hatalmának megteremtésével, a termelési eszközök köztulajdonba véte­lével, a szocialista tervgazdál­kodás bevezetésével tudta, a felszabadulás óta eltelt rövid 25 év alatt, a romok helyén új hazáját felépíteni, száza­dos elmaradottságot felszá­molva az országot iparosítani, a szocialista mezőgazdáságot megteremteni. Hazánk társadalmi fejlődé­sében, s ezen belül népgaz­daságunkban, a szocialista építőmunkában új helyzet alakult ki az 1960-as évek elején. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével a nép­gazdaság minden fő területén győztek a szocialista termelé- j^si- és tulajdonviszonyok. A politika. A szövetségi politi­kának, amely alapvetően a dolgozó osztályok közötti együttműködést szolgálja, ha­talmas ereje van; a helyes marxista irányvonal mellett társadalmunk előrevitelének döntő tényezője. Szövetségi politikánkban az osztályszövetséget, az ösz- szefogást, az egységet hirdet­jük és valósítjuk meg. A szo­cializmus felépítésében az egész nép, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, minden egyes magyar állampolgár érdekelt. A leg­teljesebb társadalmi és em­beri szabadságot, a különb életet, a magasabb életszín­vonalat csak a szocialista tár­sadalom biztosíthatja. Politi­kai szövetségünk, erősödő szocialista nemzeti egységünk célja a szocializmus, elemi alapja a tudatosan felismert közős érdek, az igazi haza- szeretet és az a szándék, hogy hazánk felvirágoztatásán munkálkodjunk együtt a kö­zösség boldogulására. A párt szövetségi politiká­ja a Hazafias Népfront moz­galom keretében valósul meg. A Hazafias Népfront egyrészt politikai tömörülés, amelyben a párt részvételével és veze­tésével együtt vannak és munkálkodnak hazánk leg­fontosabb társadalmi- és tö­megszervezetei; másrészt a legszélesebb tömegmozgalom, amelynek keretében megva­lósul a társadalom valameny- nyi osztályának és rétegének összefogása a szocializmus építése céljából. A Hazafias Népfront moz­galom keretében az országban közel 4 ezer népfrontbizottság működik mintegy 120 ezer taggal, többszázezer aktivis­tával. A Hazafias Népfront­ban tömörülnek a munkások, parasztok, értelmiségiek, kis­polgárok. s különböző világ­nézetű emberek, a kommu­nisták és pártonkívüliek — mindazok, akik vállalják a közös célt; a szocialista Ma­gyarország felépítését. A Ha­zafias Népfront mozgalom­ban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlovák, ro­mán és más nemzetiségű dol­gozói is, akik társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a ma­gyar néppel együtt építik a közös, szocialista hazát. A Hazafias Népfront moz­galomban együtt vannak hí­népgazdaság .ugyanekkor kezdte túlhaladni az extenzív fejlődés lehetőségeit, és szük­ségszerűvé vált az intenzív fejlődési szakaszra való átté­rés. Az elért gazdasági fejlett­ségi színvonal már lehetővé tette, céljaink pedig sürgették, hogy termelőerőink fejlesztése, a gazdasági munka hatékony­ságának növelése érdekében legalább kezdeti lépéseket tegyünk a nemzetközileg ki­bontakozó tudományos-tech­nikai forradalom áramlatába való bekapcsolódásra is. A pártnak szembe kellett néznie az új helyzet új kér­déseivel, és ki kellett jelöl­nie a további előrehaladás útját. Mélyreható elemzése­ket kellett végezni, a hazai és a többi szocialista ország ta­pasztalataira, a szocialista közgazdaságtudomány és más tudományágak eredmé­nyeire támaszkodva kellett kidolgozni a kérdések megol­dásának módozatait. A gazdálkodás magasabb szintjén feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági dön­tésben messzemenően érvé­nyesüljenek a közgazdasági szempontok. Aki politikai sí­kon intézkedik, az számoljon döntéseinek gazdasági hatá­sával, aki viszont gazdasági kérdésekben dönt, mérlegelje a politikai körülményeket. A közgazdasági szemlélet érvé­vők és nem hívők, állami tisztviselők és az egyházak kép­viselői. Államunk biztosítja a szabad vallásgyakorlást, az egyházak működését. Társadalmunk értékelni tud­ja, hogy az ország minden bevett felekezetének egyháza elismerte, önmagára nézve kötelezőnek tartja a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, törvényeit és elfogadta né­pünk törekvéseit, szocialista célkitűzéseit. A népfront mozgalomban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazáijk ja­vát szolgálják. A Hazafias Népfront nagy segítséget jelent a pártnak, jó szolgálatot tesz közös ügyünknek; úgy véljük, hogy a mozgalom még tovább nö­velheti aktivitását a társa­dalmi életben. A Hazafias Népfront mozgalom eddig is sokat tett és még sokat te­het a legátfogóbb szocialista nemzeti egység megszilárdítá­sáért, a nemzet alkotó erői­nek tömörítéséért. Nagy és a tanácsok önálló­ságának növekedésével fo­kozódó, politikai jelentősége van annak, hogy a népfront az országos kérdések mellett intenzíven foglalkozik a la­kosságot legközvetlenebbül érintő város- és községfejlesz­tés sokrétű problémáival is, s ezzel erősíti a helyi önkor­mányzati szervek nélkülözhe­tetlen tömegbázisát, azok de­mokratizmusát. Pártunk mindenkor hirdet­te és szervezte a munkások, parasztok, értelmiségiek, a kommunisták és pártonkívü­liek összefogását, a nemzet minden alkotó erejének tö­mörítését. E politikának nagy jelentősége volt történelmi harcainkban és van ma is. Társadalmunk egysége a kö­zös, szocialista munkában ko- vácsolódik mind erősebbé. A párt a jövőben is folytatja szövetségi politikáját, abban a meggyőződésben, hogy az a munkásosztály, a dolgo­zó nép érdekeit szolgálja, hogy mind erősebb lesz szo­cialista nemzeti egységünk s közelebb visz nagy társadal­mi célunkhoz: a szocialista Magyarország felépítéséhez. nyesítése azonban nem teheti kétségessé azt a marxista alapelvet, hogy a politika az elsődleges. Lenin útmutatásai arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy egyetlen nagy roham­mal, kizárólag a párt tekin­télyére, a proletár hatalomra és az öntudatos munkások lelkesedésére támaszkodva nem lehet a szocializmust fel­építeni. A párt befolyására, a munkáshatalon erejére, a dol­gozók szocialista lelkesedésé­re építeni kell, ezeket az erőinket szüntelenül növelni kell, de ezenkívül szükség van arra, hogy a dolgozók a szocializmus építésében anya­gilag is érdekeltek legyenek. Az alapos elemzések, a számtalan megoldási módo­zat kidolgozása éveket vett igénybe, s végül az elhatáro­zások a gazdasági mechaniz­mus reformjában öltöttek testet. A gazdasági reform alapelveit a IX. kongresszus jóváhagyta, s 1968. január el­sejével bevezetésre kerültek. Ennek lényege: a szocialista tervgazdálkodásnak — a közgazdasági szabályozók, az üzemek önálló vezetése, a dolgozó kollektívák és az egyes dolgozók anyagi érde­keltsége útján történő — megvalósítása. A gazdasági reform alap­elveit megismerve, párttag­ságunk csaknem egésze, s az ország közvéleményének nagy többsége helyeselte azokat. De a fogadtatás és a helyes­lés nem volt osztatlan. Itthon is, határainkon túl is akadtak őszinte barátaink, akik ag­gódtak, vajon beválnak-e újí­tásaink? Jobboldali revizio­nista körök rendszerünk fel­lazulását remélték tőlük; szektás, dogmatikus körökben ennek bekövetkezését jósol­ták. Ellenségeink — zavart- keltő szándékkal — a kapi­talista piacgazdálkodás irá­nyába tett első lépésről be­széltek. Miről tanúskodnak a tények? A Központi Bizottság je­lentheti a kongresszusnak: a gazdasági reformot sikerült zökkenőmentesen bevezetni, alapelvei beváltak; az új gazdaságirányítási rendszer eredményesen működik. A reform 3 éve alatt tovább szilárdultak a szocialista ter­melési viszonyok; magasabb színvonalra emelkedett a szo- ' cialista tervgazdálkodás, a termelés tervszerűbb lett. A reform a korábbinál jobban biztosítja, hogy az össznépi érdek, a csoportérdek és a személyi érdek egyaránt és megfelelően érvényesüljön. Erősödött a gazdálkodás biz­tonsága, nőtt a vezetők fele­lősségérzete. A hatékonyabb gazdálkodás elősegítette a termelés és a szükségletek közötti jobb összhangot. Mindez lehetővé tette, hogy az értékesítés és a nemzeti jövedelem nagyobb mérték­ben nőtt, mint a termelés. A népgazdaság egyensúlya szi­lárdult; fejlődött a külkeres­kedelem, eleget tettünk nem­zetközi szerződéses kötele­zettségeinknek. A határidő lejártáig még több mint egy hónap van hátra, de már most jelent­hetjük a kongresszusnak: A III. ötéves népgazdasági tervet sikeresen teljesítettük. A nemzeti jövedelem az elő­irányzottnál nagyobb mér­tékben 39—40 százalékkal emelkedik. Az ipar termelése 33—35 százalékkal, a mező- gazdasági termelés öt év alatt az előző öt évhez képest 16— 17 százalékkal növekszik. Fej­lődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Teljesítettük a terv többi előirányzatait is. Biztató változást és ter­veinknek megfelelő növeke­dést tapasztalunk a hazánk adottságai miatt különösen fontos külkereskedelemben. Bővültek hazánk gazdasági kapcsolatai a Szovjetunióval, a KGST-országokkal. a töb­bi szocialista országgal, a harmadik világ országaival és gazdasági, politikai érde­keinkkel összhangban, a ka­pitalista országokkal is. A III. ötéves terv jelentős túl­teljesítésének értékét növeli, hogy az új irányítási rend­szer bevezetése, 2 millió em­ber munkaidejének csökken­tése ugyanezekben az évek­ben történt meg. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a har­madik ötéves terv során né­hány tényező kedvezőtlenül befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését. A na­gyobb ipari termelésnek csak 55—60 százaléka származik a termelékenység növekedé­séből; nem emelkedett meg­felelően a termelés műszaki színvonala. Egyenetlen volt a beruházási tevékenység, és nem javult hatékonysága; la­zaságok voltak a munkaerő- gazdálkodásban és a munka- fegyelemben. A III. ötéves terv éveiben az állattenyésztés nem fejlő­dött kielégítően. A növény-, termesztésben viszont az 1961 —65-ös évekhez viszonyítva sikerült előrelépnünk, a leg­utóbbi öt év alatt a búza országos termésátlaga 35 szá­zalékkal növekedett s elérte a hektáronkénti 25 mázsás szintet. A kukorica termés­átlaga, ugyanezeket az idő­szakokat összehasonlítva, 23 százalékkal növekedett, s or­szágosan számítva elérte hek­táronként a 32 mázsát. Ezek­ben az eredményekben már a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás fölénye mutatkozik meg. A gazdasági munka átfogó mérlege azt mutatja, hogy az elmúlt öt évben a fejlődés útjának bonyolult, de ered­ményes szakaszát tettük meg. A népgazdaság helyzete ki-. egyensúlyozottabb lett, szín­vonala emelkedett és a fejlő­dést segítő tendenciák erő­södtek. Népgazdaságunk szi­lárdságának, egészséges alap­jainak, teherbíró képességé­nek meggyőző bizonyítéka az idei év is, melyben az árvíz okozta károknak, a védeke­zés költségeinek, a termelés kiesésnek összesen csaknem 8 milliárd forintnyi terhével, a növénytermesztésben szá­mottevő kiesést okozó rossz időjárás nehézségeivel kellett s kell megküzdeni. Nehézsé­gek voltak és vannak, de a hathatós kormányintézkedé­sekkel, dolgozó népünk helyt­állásával, népgazdaságunk erőivel mégis biztosítottuk a termelés és az ellátás folya­matosságát, a III. ötéves terv teljesítését és a megfelelő át­menetet a IV. ötéves terv megkezdéséhez. A 4 év alatt elért fejlődés, a nehéz fel­adatok megoldása annak kö­szönhető, hogy a Központi Bizottság a párt IX. kong­resszusa által megerősített gazdaságpolitikai elveket kö­vette, és a kongresszus ha­tározatait a gazdasági munka területén végrehajtotta. A párt gazdaságpolitikájá­nak pontos követésével dol­gozták ki az új, IV. ötéves népgazdasági tervet is. Az új ötéves terv irányelveit a Központi Bizottság hagyta jóvá. A tervet a kormány ki­dolgozta, és az országgyűlés szeptember végén törvény­erőre emelte. A IV. ötéves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni, mert egyrészt gazdaságpolitikánk nem vál­tozik az új ötéves tervvel, másrészt, legfontosabb part­nereink, elsősorban a Szov­jetunió, segítő szándékú kész­ségével lezárhattuk a terv nyersanyag- és energiaszük­ségleteinek kielégítése szem­pontjából nélkülözhetetlen, gazdasági kapcsolatainkat kölcsönösen feilesztő nemzet­közi tárgyalásainkat, meg­köthettük a szükséges meg­állapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, a IV. ötéves terv fő elő­irányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jöve­delem 30—32 százalékkal emelkedjék, s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 százalék legyen; az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékkal emelkedjék, aminek 75—80 százalékát a munkatermelé­kenység növekedésével kell elérni; a mezőgazdasági ter­melést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpolitikájának, és reá­lis, A IV. ötéves tervben fi­gyelmünket és erőinket né­hány fő feladatra összponto­sítjuk: a népgazdaság ener- giaszerkezetének korszerűsí­tésére; az alumínium- és vegyipar fejlesztésére; a ké­mia széles körű felhasználá­sára: a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására; a modem építési módok és épületszerkezetek elterjeszté­sére: a ruházati ioar rekon­strukciójára: az állattenyész­tés és a hústermelés fellen­dítésére: az egész népgazda­ságban a szállítás korszerűsí­tésére, a számítástechnika alkalmazására és számítógé­pek gyártására. Gazdasági fejlődésünk fon­tos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való in­tenzív részvételünk. Korunk­ban a tudomány és technika fejlődésének eredménvekéo- pen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés folyamatai is mind­inkább átlénik az országok határait. Tovább kell erősí­tenünk . nemzetközi eazdasági kapcsolatainkat elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-or- szápokkal, a többi szocialista országgal, a feilődő országok­kal: és a kölcsönös előnv el­ve alánján fejlesztjük gazda­sági kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A szocialista országok gaz­dasági együttműködésének feilőőácével megnőtt annak lehetősége, hogv az együtt­működés formáit magasabb színvonalra emeltük. s ez mind politikai, mind gazda­sági szempontból különleges fontosságú. A szocialista or­szágok olyan gazdasági in­tegrációt hozhatnak létre, amely naw anyagi előnyö­ket, a fejlődésben pedig idő­nyereséget nyújthat minden résztvevő számára. A Magyar Népköztársaság teljes mér­tékben támogatja azt a mun­kát, amely a KGST-ben je­lenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzetgaz­daságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. A gazdasági munka, a szo­cializmus az embert szolgál­ja. A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgo­zók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk en­nek megfelelően alakítja élet- színvonal- és jövedelempoli­tikáját, árpolitikáját és szo­ciális politikáját. Fejlődésünkkel, gazdasági előrehaladásunkkal arányo­san emelkedett az utóbbi években népünk életszínvo­nala, javultak életkörülmé­nyei. Országos átlagban öt év alatt a munkások és al­kalmazottak reáljövedelme mintegy 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelkedett, a termelőszövetkezeti paraszt­ság jövedelmének színvonala országos átlagban elérte a munkásosztályét; kiterjesztet­tük a társadalombiztosítást, fejlesztettük a családipótlék­rendszert, bevezettük a gyer­mekgondozási segélyt. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy két mil­lió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munka­időben. 1966—1970. között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bármelyik ötéves tervben; kereken 1 millió ember költözött új lakásba. Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 százalékos, az egy ke. resőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányoz­za elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmények építését. Üj ötéves tervünknek számos más olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek élet- körülményeit. A munkaidő­csökkentés folytatásával a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az átté­rést a 44 órás munkahétre. Az életszínvonalpolitikai intézkedéseken belül a leg­fontosabb a szocialista bére­zési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fej­lesztése. Más szavakkal; az egyéni keleseteket illetően a végzett munka társadalmi hasznosságától, a teljesít­ménytől függő fokozottabb differenciálásra kell töre­kedni, a családi jövedelme­ket pedig közelíteni kell egy­máshoz. A Központi Bizott­ság, a kormány ismeri és vizsgálja egyes olyan dolgozó rétegek helyzetét, amelyek nyilvánvalóan bérpolitikai intézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emelkedése mellett a dogozók életszínvonalának emelkedéséhez jelentősen hozzájárulnak az olyan ter­vezett intézkedések, mint a minimális bérek, a régi nyudíjak, a család pótlék emelése. A párt az elmúlt négy év­ben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésé­vel a dolgozók életszínvonala rendszeresen emelkedjék; így lesz a jövőben is. Ugyanak­kor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérgethetünk, ezután sem le­het semmiféle meg nem ter­melt nemzeti jövedelmet el­osztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fo­gyasztásra fordítható. A má­sodik, ugyancsak sok éve kö­vetett — és a dolgozók ér­dekében meg nem változtat­ható — elv, hogy nem növe­kedhet a lakosság jövedel­me, keresete, annál nagyobb mértékben, mint amekkora a fogyasztási javakban megvá­sárolható árufedezete a pia­con. A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavítá­sával, céltudatos és valóban odaadó munkával a IV. öt­éves tervnek a nemzeti jö­vedelem növelésére terve­zett^ előirányzata ' túlteljesít­hető, s akkor az életszínvo­nal növekedése is magasabb lehet a tervezettnél. (Folytatás a 6. oldalonJ V. Gazdasági építőin unkánk eredményei A szocialista népgazdaság és a tervgazdálkodás továbbfejlesztése i

Next

/
Thumbnails
Contents