Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

1970. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Világos, szép műhelycsar­nok, korszerű gépek, s meg­felelő szociális létesítmények biztosítanak jó munkakörül­ményeket a budapesti Textil- feldolgozó Ktsz jászberényi részlegénél. Az 1964-ben létesített üzem­ben kilencven asszony készí­ti sorozatban a keresett két­részes munkaruhákat. Rajtuk kívül további harminckét be­dolgozónak biztosítanak meg­felelő és jól jövedelmező munkalehetőséget. Sági Imréné, aki november 7-e tiszteletére hirdetett ver­senyben tervét HO százalékra teljesítette A nagycsarnok, ahol a „kétrészeseket” varrják Hová tart a megye tenyészállat nevelése? Interjú Lengyel Gyulával as Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójával A Szolnok megyei Állat­tenyésztési Felügyelőség 16 ezer szarvasmarha, 4 ezer juh, 1000 sertés és 30 ezer baromfi tenyésztését ellenőr­zi, a tenyésztőket szakta­náccsal segíti. Tudatos kivá­logatással (a szükségletnek megfelelően) olyan törzsállo­mányt hoznak létre, mely lehetővé teszi az intenzív iparszerű tartási módot. Lengyel Gyulát a felügye­lőség igazgatóját tevékeny­ségükről, elképzeléseikről kérdeztük. — Milyen módszer­rel alakítják ki a törzsállományt ? — Alapkövetelményeket állítunk fel a továbbtenyész- tésre kiválasztott állatokkal szemben. Csak egy példát: azokkal a szarvasmarha egye- dekkel foglalkozunk, melyek bikautódai egy éves korra elérik a 360 kilogramm súly- gyarapodást. Az ideális tu­lajdonságú állatokat tovább válogatjuk. — Legfontosabb szempontok: megtermékenvü- lés. szaporulat, gépi fejes le­hetősége, hús és tej minő­sége és a betegségektől való mentesség. A megfelelő egve- dek alkotják a törzsállo­mányt, melyről törzskönyve­ket vezetünk. — Helyesnek tartja, hogy vagy csak hús, tej, tojás, gyapjúter- melésre alakítják ki állományukat az állat­tartók? _ Több esetben ez indo­kolt A juhtenyésztés ma­napság egyre inkább a hú­sért van. A műszálak sok területen kiszorítják a gyári­ját, másrészt a iubhús jól ex­portálható. Több gazdaság fezért vásárol angol húster­meló juhokat. A szarvasmar­ha tenyészetek kialakításá­nál vigyázni kell. Kettős hasznú állatállományt cél­szerű beállítani: közepesen tejelő, kiváló hústermelő egyedeket. Igaz, hogy jelen­leg a nyugati piac minden mennyiségben vásárol vágó­marhát De erre alapozni el­hamarkodott lenne, mivel a nyugati piac soha nem volt távlataiban biztonságos. A IV. ötéves tervben várhatóan a megye gazdaságaiban 80 százalékban vegyeshasznosf- tású szarvasmarhát tenyészt, s mintegy 15 százalékban tej, és csak 5 százalékban hús­termelő egyedeket. — A szarvasmarha­tenyésztés javítása ta­lán a legfontosabb tennivalója a megyé­nek. A továbbiakban erről beszéljünk. Mi­lyen szarvasmarha fajtát érdemes tenyész­teni? — A magyar tarka szarvas- marha igen jó tulajdonságok­kal rendelkezik. A külső té­nyezők (korszerű tartási és takarmányozási feltételek) korántsem biztosítottak. A benne rejlő genetikai tulaj­donságokból adódó értéke sokkal nagyobb. mint amit általában a termelésben ed­dig elértünk. Bizonyítja ezt, hogy megyei átlagban két és félezer liter tejet ad évente, a tiszaföldvári Lenin Tsz és a Héki Állami Gazdaság tisztavérű tenyészeteiben azonban á korszerű külső feltételek biztosítása mellett évi átlagban 4 ezer liter a tejhozam. A magyar tarka adottságai jók. ezzel érde­mes foglalkozni. — Szükségesnek lát­ja-e a keresztezések szélesebbkörű beveze­tését a szarvasmarha­állományban? — Nem vagyok híve a mindenáron keresztezésnek. Ne a divat határozza meg a továbbfejlesztést, hanem a cél. Helyes az a keresztezési törekvés, amelyet a Héki Ál­lami Gazdaságban folytatnak a vöröstarka lapállyal. A gazdaság célja: az egy ál­latra jutó tej és tejzsír ter­melés növelése. 4 százalék zsírtartalmú minőségi tejjel akarják ellátni Szolnokot. Az állomány garantáltan beteg­ségmentes lesz annyira, hogy a tej pasztőrözése valószínű­leg szükségtelen. Hasonló jó törekvés tapasztalható a Szolnoki Állami Gazdaság­ban, ahol az ország legmo­dernebb tehenészetét fogják rövidesen kialakítani. — Miben kell to­vábblépni ahhoz, hogy intenzív iparszerű ter­melési és tartási rend­szerek valósuljanak meg a szarvasmarha­tenyésztésben? — Biztosítani kell. hogy gazdaságainkban szakkéozett állattartók legyenek. Nem­csak a tehenészetben, hanem minden munkahelyen. Olyan gazdaság tud léoést tartani a fejlődéssel, amelyben a szak­munkások értik és megvaló- «ítiák a technológiai követel­ményeket, hibátlanul elsajá­títják a gépek kezelését. A technikai színvonalat is emelni kell. hogy elmond­hassuk- ez automatikus üzem. Az ilven körülménvek közé kerülő törzsállataink utódainál monodietikus ta­karmányozás bevezetése cél­szerű. Cs. I. A megyei népfront mozgalom feladatai a nők körében A nők helyseiének megjavítása a férfiaktól is függ A Hazafias Népfront megyei bizottságának tegnapi ülé­sén a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről szóló MSZMP KB határozat végrehajtásával kapcsolatos kérdése­ket, s a népfront mozgalom e vonatkozású feladatait vitatták meg. Az ülésen részt vettek a Hazafias Népfront megyei nő­bizottságának tagjai is, és közülük jónéhányan elmondták észrevételeiket, gondjaikat. Oláh Jánosnak, a HNF megyei titkárának beszámolója előtt a bizottság tagjai szervezeti kérdésben döntöttek. Gál Gyulának, a megyei népfront elnökének javaslatára bevá­lasztották az elnökségbe Lazányi Józsefnét, a megyei nő­bizottság elnökét, s az alelnöki funkció betöltésével bízták meg. A népfront megyei titkára beszámolójában részletesen ismertette, hogyan kezdtek hozzá, s hol tart jelenleg me­gyénkben az MSZMP KB ha­tározatának végrehajtása, amely egy sor új politikai feladatot állított az egész népfront mozgalom elé. Szer­vezeti vonatkozásban létre­jöttek a megyei, városi és községi nőbizottságok. Az alakuló üléseken összesen há­romezerkétszázötvenen, főleg háziasszonyok és pedagógu­sok vettek részt. A hetven­hét nőbizottságba ezerhét- százhatvan lányt ()S asszonyt vontak be. A Hazafias Nép­front kezdeményezésére nö­velték a nők részvételi ará­nyát a választási bizottságok­ban. A nőbizottságok összeté­tele kedvezően alakult, 28,7 százalék a párttagok aránya. A megyében valamennyi nőbizottság munkához látott, legátfogóbb programot a kar­cagi és a szolnoki nőbizottság dolgozott ki. A bizottságok kizárólag a lakóterületeken dolgoznak, a ktsz-ek, terme­lőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, állami gazda­ságok, hivatalok, nőbizottsá­gai tevékenységének koordi­nálása nem a feladatuk. A nőbizottságok munkájának összefogása a pártszerveze­tekre tartozik. Oláh János elmondta, hogy az alakuló üléseken a nők elfogadták a határozatot, egyetértettek vele, de a lé­nyegét nem mindenütt és mindenben értelmezik helye­sen. A nőmozgalom eddig is és ezután is a Hazafias Nép­front keretén belül működik. A szélesebb alapokra helye­zett mozgalomtól helyesen várják el a nők foglalkozta­tásuk, életkörülményeik javí­tását. Ez azonban megvalósít­hatatlan a férfiak segítsége, támogatása nélküL Mind a közéletben, mind a családban, a tanulásban, a szükséges szakképzettség megszerzésé­ben, a helyzet megváltoztatá­sa nemcsak a nőkön áll, ha­nem a férfiaktól több meg­értést, sőt szemléletváltozást is kíván. Az egyenlő munkáért, egyenlő bért kivívása mellett — a határozat megjelenése óta megyénkben is születtek már eredmények — a na­gyobb erkölcsi megbecsülésre is igényt tartanak. A szocia­lista demokrácia fejlődése is a nők fokozottabb munka­helyi- és közéleti aktivitását igényli. Ezért fontos a körük­ben yégzett politikai nevelő- munka kiterjesztése. A köz­életbe való bekapcsolódás egyik módja lehet vélemé­nyük kikérése lakóterületük fejlesztéséről, a tanácstagok munkájának támogatása, tár­sadalmi munkák szervezése, s hogy minél több társadalmi testületbe válasszák be a nő­ket. Mindezek mellett többet kell majd foglalkozni a csa­ládban betöltött szerepükkel is. Helytelen ugyanis az a né­zet, hogy a csalód ellátása és a gyereknevelés kizárólag a nőkre tartozik. A második műszakot egyrészt a szolgál­tatások bővítésével, javításá­val, másrészt a családtagok segítségével könnyíthetjük meg. — horváth — Jobb is A belső tájékoztatás két nagyüzemünkben Mennyire ismerik saját vállalatuk helyzetét, gondjait és eredményeit a munkások, mit tudnak a tervekről, ho­gyan vélekednek a vezetés intézkedéseiről, mennyiben járulnak hozzá javaslataikkal,, véleményükkel a vállalati dolgok alakításához, megíté­léséhez? Tulajdonképpen a kérdések kérdése: mennyire érzik magukat a gyár gazdái­nak, résztulajdonosainak? Erről kérdezgettem legalább harminc munkást, munkás­ul vegyiművekkel Am azzal, hogy leírjuk: il­lenék — korántsem őket akarjuk elmarasztalni. Sokkal inkább azokat, akiknek köte­lességük gondoskodni mind­azokról a lehetőségekről, amelyek révén a munkások hozzájuthatnak ezekhez az ismeretekhez. A IV. negyed­év közepén járunk, de még a harmadik negyedévet értéke­lő, s az év végi feladatokat ismertető termelési tanácsko­zásokat egyik vállalatnál sem tartották meg. Az Aprítógépgyárban ott- jártunkkor még nem határoz­ták meg e tanácskozások ide­jét sem, ami pedig a vegyi­műveket illeti: még leírni is rossz, de a versenyfelelős er­ről így nyilatkozott: „nem aprózunk negyedévre”, ná­lunk csak félévenként van termelési tanácskozás. Az el­ső félévről szóló augusztus­ban volt. Az üzemi dolgokban kevés­sé járatosak kedvéért meg­jegyezzük: ezek a tanácsko­Elégtelen Ha a versenyfelelős ilyen nyíltan fel nem fedte volna az igazságot, még azt írtam volna összbenyomásként, hogy mindkét nagyüzemben „közepesen” tájékozottak bel­ső dolgaikról a munkások. Kivéve persze a terveket, mert azokról végképp elég­telen az ismeretük. Hogy mást ne mondjak, az egyik csoportvezető ma nem tudja, hogy legközelebb milyen gyártmány szerepel a munka- programjukban. Igaz, hogy ez a „legközelebb” viszonylag távoli időpont, valószínűleg csak több hét múlva lesz ese­nőt két nagyüzemünkben: a Tiszamenti Vegyiművekben és a jászberényi Aprítógép­gyárban. Válaszképpen azt senki nem állította, hogy any- nyit tudna a vállalat belső dolgairól, eredményeiről, gondjairól és — különöskép­pen nem! — a terveiről, mint az országos vagy nemzetközi eseményekről. Pedig — eny­hén szólva — illenék hason­lóképpen ismerniük a mun­kásoknak a gyári kérdése­ket isi „nem apróznak* zások — úgymond — a leg­illetékesebb fórumok arra, hogy az üzemek dolgozóit az említett kérdésekről tájékoz­tassák. Ilyen alkalmakkor szinte „hivatalból köteles” a gazdasági vezetés számot ad­ni az üzem, a gyár dolgozói­nak a termelési helyzet ala­kulásáról, s a jobb eredmé­nyeket biztosító feladatokról, azok végrehajtási lehetősé­geiről. A vegyiművekben tehát nem „apróznak ...” Ám az Aprítógépgyár egyik üzemében is áprilisban tar­tottak utoljára ilyen tanács­kozást. Erről most szerezvén tudomást, a szakszervezeti bizottság titkára majd ez­után fogja kideríteni, hogy miért maradt ott el a félévi helyzet ismertetése. Ígérte azt is. hogy most már a III. ne­gyedévről szóló műszaki kon­ferencia és a termelési ta­nácskozások megtartása vé­gett is közbenjár a gazdasági vezetésnéL tervismeret dékes, de azért neki. mint az üzemvezető után közvetlenül következő műszaki beosztású embernek, nem ártana tudnia ilyesmit, hogy alkalmasint a munkatársaknak is megemlít­hesse. Sajnos, mindemellett is az az igazság, hogy akadnak — nem is olyan elvétve — más vállalatok, üzemek, amelyek­ben kevésbé tájékozottak a dolgozók a munkahelyi prob­lémákról és tervekről, mint akár a vegyiművekben, akár az „Aprítóban”. Ez utóbbiak­ban föltétlenül a vezetés ja­vára írandó, hogy a megkér­dezettek többsége azon a vé­leményen volt: érdemes ja­vaslatot, véleményt mondani, mert az esetek többségében azt meg is hallgatják, sőt a lehetőséghez mérten javítani, könnyíteni is igyekeznek , a szóvá tett gondokon, nehéz­ségeken. A szerszámellátás hiányosságait említő, s — mint hozzáfűzte: azokat évek óta hasztalan kifogásoló — aprítógépgyári munkásnak az észrevétele persze külön vizs­gálódást érdemelne. Nem így viszont a vegyi­művek több munkásának az a véleménye, hogy a Tomi- mosószerek árát már a pia­con való jelentkezés előtt kellett volna észszerűen meg­határozni. S nem azt köve­tően — majdnem eső után köpönyegként — végrehajta­ni az árcsökkentést. Az így vélekedőknek a vegyiművek­ben teljesen igazuk van, s ebből nem ártott volna ide­jekorán okulniuk az illetéke­seknek. De ha már így tör­tént, ez az, amire azt mond­ják: jobb későn, mint soha. Nemcsak illik — kötelező ! Annyit még bízvást hozzá­tehetünk, hogy minél előbb okulnak a munkások véle­ményéből a vezetők, annál jobban teszik. Annál bizto­sabbak lehetnek döntéseik helyességében, s azok helyes­lésében, széles körű támoga­tásában is. „A dolgozó nép okos gyülekezetében hányni- vetni meg száz bajunk ..— írta a költő, s ez nem csupán országos, „nagy” dolgokra áll. Egy-egy közösség, üzem, vállalat dolgaira is. Ezekben a munkásokkal szót érteni, véleményt cserélni — nem­csak, hogy illik, de jóval több ennél: kötelező! Magyar István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents