Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
‘1970. november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S S zolnok megye 450 ezer lakója, közel 30 ezer párttagja képviseletében harminc küldött vehet részt a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresz- szusán. A nagy megtiszteltetés nagyon felelősségteljes munka. Küldötteink megyénk pártonkívüli és párttag munkásainak, parasztjainak, értelmiségi dolgozóinak örömeit, vágyait, életét tolmácsolják. Az ország minden részéből összegyűjtött, s elhangzó véleményekhez hozzácsatolják egy nagy megye állásfoglalását is. Ügy, ahogyan a taggyűléseken, a járási városi, majd a megyei pártértekezleten szóltak róla a kommunisták, s látták el útravalóval a küldötteket. S úgy. ahogyan az üzemekben, a szövetkezetekben, az iskolákban, a kollegák, az elvtársak, a gratulációkon túl megbízatásokkal is elhalmozzák a megye harminc kongresszusi küldöttét. Bizonyosra vehető, hogy a kongresszus nagy munkájában mind a harminc küldöttünk nem állhat a szónoki pulpitusra. Szerkesztőségünk munkatársai a harminc elvtárs közül hatot megkerestek, mondják meg mit mondanának, ha szót kapnának a kongresz- szuson? Bíró András a Kisújszállási Gépjavító Állomás lakatosa: A lakatos nemrég mező- gazdasági gépszerelő volt, mikor még a gépjavító állomás is mezőgazdasági gépállomásként működött. Megnyerő fiatalember. És... Egy idős Kisújszállás felszabadulásával. Született 1944. szeptember 17-én. — Hát én csak a mi életünkről tudnék máj- szólni. Örömeinkről, gondjainkról. A IX. kongresszus óta sok öröm ért bennünket. A párt által kidolgozott, jóváhagyott ipar- telepítési politikából adódóan új üzemeket kapott a mi kis városunk is. Űj téglagyár dolgozik, megkezdte munkáját a férfi fehérnemű-üzem. s éppen a kongresszus előtti napokban avatják a gyógyászati segédeszközök gyárát nálunk. Az én munkahelyemen most január 1-től 2,5 millió beruházással dolgozik a hordóüzem, s már ebben az évben 96 ezer hordót gyártunk. Sok kisújszállási kéz jutott munkához, sok család nagyobb keresethez, nagyobb kenyérhez a négy év alatt. De azt is elmondanám a kongresszuson, az ipartelepítéssel gondok is járnak. Történetesen a közlekedés. Amíg nincsenek ipartelepek a kisvárosban, nem tragédia, ha nincs helyi buszjárat. De mi történt itt is? A férfi fehérneműgyár például három műszakban dolgozik. Gyalog, vagy kerékpárral jártak oda, s haza a munkások. Ugyanígy a többi új üzemben, a városi pártértekezlet szóvátette az ■ügyet, s mpst november 6-án meg is indult a helyi buszjárat. De miért kellett eddig várni vele? Kerüljék ezt el más városokban. Aztán itt van a felnőtt szokmunkásképzés. Az új üzemek munkásnői szó szerint a konyhából lesznek gyári munkások. Mikor már az üzem települ, kezdjék meg a szakmunkásképzést. Ne csak betanított munkásokkal dolgozzanak. Esti tagozaton, iparitanuló-iskoiHKOi adjanak lehetőséget a felnőtteknek szakmunkásbizonyítvány szerzésére. Nálunk a fehérneműgyárban sok betanított asszony nem vette fél a munkát. Mert nem tudta. Nem tudta hová tenni gyerekét, vagy gyerekeit. Kevés az óvoda, a bölcsőde, az iskolai napközi. Csak azokat szorítják be, akiknek a szülei dolgoznak De hogv menjen az el doWi .ni. ak—>e nem .e-zik fel a gyerekét? Állami és össztársadalmi összefogást sürgetek. özv. Losonczi Józsefné a fegyverneki Kossuth Tsz tagja: A fegyverneki parasztasz- szony immár megyeszerte ismert a nő- és a szocialista brigádmozgalomban. A Kállai Éva szocialista brigád vezetője. A temetőből érkezett haza, amikor felkerestük. — Szegény jó uram halálának évfordulója van. Sokat szenvedtem utána, egyedül élek 50 évesen. Nem is tudom, hogy viseltem volna el a fájdalmat, ha nincs a szocialista brigád. Olyan aranyosak voltak a lányok, asz- szonyok. Hol az egyik, hol a másik átugrott hozzám esténként: hogy van Marika néni? Vigasztaltak. Rábeszéltek, végezzem el az általános iskolát. Épp a két kongresszus között történt. Ez is lekötött, lefoglalt esténként, s új világot nyitott fel előttem a tanulás. Ügy belekóstoltam, hogy azóta már a marxista—leninista középiskolán is túl vagyok. Ha nincs a szocialista brigád, nem hiszem, hogy vállalkozom rá. Mert itt a vállalás becsületbeli ügy. És nemcsak a munkában próbálunk többek lenni, a tanulásban, az életünkben is. Azóta megváltoztunk egy kicsit Együtt elmegyünk moziba, Szolnokra a színházba, Pestre a kiállításra, Szegedre a szabadtéri játékokra. Azelőtt a parasztasszony nemigen gondolt ilyesmikre s nem is mert volna eljárni ilyen helyekre. . Más, teljesen más a szellem. Most például répát szedünk. Ez nem a mi brigádunk munkája lenne, mi a gyümölcskertészetben dolgozunk. De megértették az asszonyok egyből, hogy a szövetkezet vagyona ez is, s mentünk mind a tízen. Mondtuk: ki kezdje, ha mi, a szocialista brigád tagjai, nem? Mikor még megalakultunk úgy volt. ha elértük a címet, 100— 100 forintot kaptak a brigádtagok. Már nincs pénz. Rájöttünk nem ez a szocialista brigád értelme. S mégis éppen most követik legtöbben a példánkat, már kétszázhúsz ember versenyez a szocialista brigád címért a Kossuth Tsz-ben. Mikor kezdtük még 11 forintot ért a munkaegység. Tavaly már 21 ezer forint volt a személyi jövedelem a tsz-ben. Mit mondanék a kongresszuson? Állítom, hogy a gazdasági megerősödésben nagyrésze van a szocialista brigádmozgalomnak. El is mondanám a kongresz- szuson, támogassák mindenhol az egész országban a vezetők, álljanak a szocialista brigádok mellett a pártszervezetek. Üj hajtás, de bebizonyította, nagy ereje van. Es nagy tekintélye. Sokszor megtörténik, idősebb emberek a szocialista brigádhoz fordulnak gondjaikkal, bajaikkal, mert tudják rólunk, a mi kollektívánk sokra képes. Sándor László a szolnoki városi pártbizottság titkára: A szolnoki járműjavító közössége nevelte mozgalmi emberré és vezette a pártba Sándor Lászlót A A géplakatos tanuló már a felszabadulás utáni első évben bekapcsolódott az ifjúsági szervezet munkájába és szabályos pályán jutott el addig, hogy ma az MSZMP X. kongresszusára készülhet. — A párt tizennégy éves politikai irányvonalának következetes folytatása — ez minden párttag kívánsága. Igazi munkáspolitika ez, töretlen és előremutató, ilyen legyen a jövőben is — mondaná, ha szót kapna a kongresszuson. — A gondok közül a munkások állandó beszédtémáját tolmácsolnám: ez a törzsgárda tagjainak nagyobb megbecsülése. Elsősorban nem anyagi kérdésről van itt szó, hiszen az emberek sokkal inkább reagálnak az üzemi demokrácia hiányára, mint a néhány filléres órabér emelésre, a jó munkahelyi közérzet egyik feltétele, ha a munkások érzik, hogy szaktudásukat igénylik, tapasztalataikat, véleményeiket felhasználják az üzemekben a tervek készítésekor. Ilyenkor aztán a megvalósítás is könnyebben megy. A munkám a pártbizottságon a művelődés területével kapcsolatos így, a munkásműveltség kérdése is foglalkoztat. Hangot adnék tapasztalataimnak, melyek sajnos nem megnyugtatóak. Sókkal jobban össze kellene fogni a kollektívák szellemi erőit, amely együtt nagy érték. Az üzem falai közül kilépve sem találunk mindént rendben. Itt van például Szolnok, a város kulturális adottságai kedvezőek. Van művésztelepünk, saját színházunk, ám ezeket a lehetőségeket nem használjuk ki eléggé. A pártmunka során az úgynevezett „apró munkákat” kell előtérbe helyezni. A párt minden egyes tagjához szólni kell és szóra bírni minden párttagot. A kongresszusi irányelvek megvitatása már ebben a szellemben történt. Szolnok város párttagjai közül ezerkétszázan hallatták a vitában a hangjukat. Mindenki elmondhatta gondolatát, mindenkinek kikérték a véleményét, a kongresszuson így minden párttag „ott lesz.” Lazányi Józsefné a Szolnok megyei Néplap főszerkesztőhelyettese: — A nőkről szeretnék beszélni. Igaz, manapság ezt a témát egyesek divatosnak tartják. Mi nők, mindenesetre örülünk annak, hogy divatba jöttünk. A párt irántunk tanúsított figyelmét és gondoskodását érezzük ismét abban, hogy a Központi Bizottság összefüggéseiben elemezte a nők politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetét és megszabta a nők egyenjogúságának kiteljesedése érdekében a következő évek feladatait. A határozat megjelenése óta sok minden történt a mi megyénkben is. — Feltétlenül szólnék arról az örvendetes változásról, amely a pártban következett be. Szolnok megyében a párt vezetésébe az eddigeknél több nő került be, mind az alapszervezeti vezetőségekbe, mind a párt- bizottságokba és végrehajtó bizottságokba. A megye harminc kongresszusi küldötte közül kilenc a nő. A Párt nőtagjainak javuló képviseleti aránya a vezetésben, úgy gondolom jó példa az élet más területeire is. Segít visszaszorítani a konzervatív nézeteket ott. ahol a nők tisztségviselését, vezető beosztását megkérdőjelezik. — Kialakulóban van a nőbizottságok eddiginél szélesebb hálózata, amely biztosíték arra, hogy a nők jelen vannak és lesznek mindenütt, ahol élnek és dolgoznak, azokban a szervezetekben és munkahelyi közösségekben, ahol szavukat hallathatják a fontos döntések meghozatalakor. Elérjük azt, hogy a nőket, családokat érintő kérdésekben a nők meghallgatása nélkül már nem dönthetnek. És ez nagyon jó dolog. A nőknek viszont okosan, jól kell élni ezzel, mert szerintem ez még egyelőre csak lehetőség számunkra, amelyet a jövőben kell kihasználná Olyan illúziókat ne tápláljunk magunkban a nőkérdésről hozott határozat iránt, hogy máról holnapra minden megváltozik. Évek kellenek, míg népgazdaságunk fejlődésével párhuzamosan sok jogos igény kielégítésének anyagi feltételei megteremtődnek. S fontos, hogy a nők ezzel is tisztában legyenek. Viszont, amit munka- és életkörülményeik javítása érdekében már ma meg lehet tenni, azt sehol se halogassák. Gondolok például az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesítésére, iskoláztatásukra, előléptetésükre, és minden helyen a nők, az anyák gondjai iránti nagyobb figyelmességre, megértésre. Szabadkai Mihály a szolnoki járműjavító pártbizottságának titkára: — Mint a járműjavítóban dolgozó kongresszusi küld- dött, ha szót kapnék, elsősorban azokról az üzemi pártmunkában végbement változásokról és jelentőségükről beszélnék, amelyeknek a IX. kongresszus óta tanúi és cselekvő részesei voltunk. Megnőtt a pártmunkások és pártszervek felelőssége a gazdaságirányítási reform körülményei között. A döntéseket igen alapos előkészítésnek, körültekintő felmérésnek kell megelőznie. Ugyanez jellemzi alapszervezeteink négy év alatti fejlődését. Eredményeként elmondhatjuk, hogy pártszervezeteinknek tekintélye, állásfoglalásuknak hatása, foganatja van az üzemi élet minden területen. Tovább erősödtek számszerűleg is: a négy ev alatt száz új taggal gyarapodtak, s a fölvettek 80 százaléka munkás, negyvenöt közülük olyan fiatal, akinek egyik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt. A korábbinál lényegesen jobban kellett tájékoztatni a párttagságot a vállalati élet kérdéseiről. Nálunk legfőképpen arról, hogy a járműjavító 114 évi fennállása után most, főként 1971-től kezdődően döntő változás történik a munka jellegében, minőségében. Megkezdjük a 4 és 5 tengelyes Diesel-motorvonatok, motorkocsik javítását, ami a közeli években megvalósuló Diesel-bázis kiépítésének első próbatétele. Az utóbbi négy év fontos eredménye, hogy a párt-, a gazdasági és mozgalmi munkában sikerült a párhuzamosságokat, az úgynevezett átfedéseket megszüntetni. Ennek hutására jó eredményeket értünk el. Csak megemlítem, hogy dolgozóink közül ma száznégyen járnak középiskolába, s mintegy nyalcszázan Vesznek részt különböző politikai oktatási formákon. A kongresszusi versenyben 184 brigád 1750 tagja dolgozik a felajánlások teliesítésén. Üzemünk négy év óta rendszeresen túlteljesíti termelékenységi tervét, s mintegy 80 százalékban ebből adódik a termelési eredménvek növekedése. Mindez — úgy hiszem — munkásaink igyekezetének, szorgalmának dicséretére válik, olyannyira, hogy a X. kongj esszuson is méltán szólni lehetne róla. Visnyei Kálmánné a BOV törökszentmiklósi gyáregységének dolgozója: Tizenhat éve dolgozik a BOV törökszentmiklósi gyáregységében Visnyei Kálmánné és megalakulása óta tagja a Hámán Kató szocialista brigádnak. A kérdésre, hogyha a párt X. kongresszusán szót kapna, miről beszélne legszívesebben, Visnyei Kálmánné megható szerénységgel válaszolt. — Legelőször elmondanám, mennyit fejlődött vállalatunk az elmúlt másfél évtized alatt. Amikor ide kerültem még kézzel csináltunk mindent, ma a tojáslámpázástól az osztályozóig gépek segítik munkánkat. Beszélnék azokról a munkásasszonyokról, akik akkor 16 éves koromban kézenfogva vezettek végig az üzemen, akik először mutatták meg a baromfikopasztást, a tojáslámpázást. Elmondanám milyen jó most is köztük dolgozni, vagy rájuk emlékezni. Ezekre a munkásasszonyokra, anyákra és háziasszonyokra gondolva beszélnék arról is, hogy a vállalatnál gondok is akadnak bőven. Sok még a balesetveszélyes munkahely, nagyon elkelne a korszerű gépesítés Kinőttük szociális létesítményeinket, mert amikor az öltözőket, a fürdőt építették négyszázan voltunk, ma a vállalat létszáma meghaladja az ezret. Nem tudom kongresszusi téma-e, de szivem szerint mégis csak elmondanám, hogy kevés a munkaerő, sok a túlórázás és ez gondot okoz. Sokszor nem tudjuk ki és hogyan viszi hozza az óvodás, vagy bölcsődés gyereket, mert ha a túlórázással változik is a munkaidő, nem változik az óvodák és bölcsődék nyitvatartási ideje, sem pedig a közlekedés rendje. Törökszentmiklősről, városunkról is beszélnék: — Akárcsak a vállalat esetében, szólnék az eredményekről és a gondokról egyaránt. A város központjában korszerű szép üzlethálózatunk van, büszkék is vagyunk érré. A külterületeken viszont, ahová ipari üzemeket telepítenek, lakóházakat építenek, nem gondolnak sem az üzletek korszerűsítésére, sem a bölcsődei, vagy óvodai helyek növelésére. Sürgős feladat lenne a vízhálózat kiépítése, mert gyerekeinknek sokszor már nem is merünk forralatlan vizet adni. Városunkban — különösen a külterületeken — rossz az úthálózatunk, sok utcában csak sártengeren át lehet közlekedni. '
