Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november HL Élet a százalékok mögött IL A pihenés bére, a nyugdíj As eddig elmondottak lapján meggyőzték az olva- ót: bonyolult, a népesség íagy részét érintő kérdés mindaz, amit a nyugdíj ímszó összefoglal, s hogy bármiféle nyugdíjrendezés, emelés nem az akarattól, az elhatározástól, hanem az myagi forrásoktól függ, mert százmillió, s milliárd forintfekról van sző. Ki sajnálná a tisztes munkában megörege- dettektől a többet? Ám adni — ez közhely — csak abból lehet, ami van. Többet adni, pedig akkor, ha több van. Az állam az erőforrások növekedésével arányban, adja ezt a többet. Évről évre többet. S mégis, sokan érzik úgy: nem eleget A postás csönget '■ Csönget, havonta 1 380 000 helyen! Ennyien élveztek nyugdíjat 1970 januárjában. Csak emlékeztetőként: 1950- ben 502 ezer volt a nyugdíjasok száma). Csönget a postás, s leszámolja a nagyon szerény, a közepes, s nem sokaknak a tisztes összeget Miként oszlik meg a nyugdíjasok, járadékosok tábora? Az említett januári időpontban 818 ezren kapták saját jogon nyugdíjukat, átlag havi 952 forintot Származékos — özvegyi stb. — nyugdíjat 181 ezren élveztek, 515 forintot átlagosan. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok 90 ezres csoportja, havi átlagban 516 forintot kapott, a termelőszövetkezeti járadékosok 265 forintot vehetnek át havonta. Végül is valamennyi csoportot figyelembe véve, országos átlagban 689 forintot tesz ki a nyugellátás havi összege személyenként. A kép azonban sokféle színből tevődik össze. Mert az átlagosnál kevesebbet kapnak az 1954 előtt megállapított sajátjogú nyugdíjasok, s nagy a csekély járadékot élvezők, illetve — ami még súlyosabb gond — a teljesen ellátatlanok száma. 1969-ben a nyugdíjasok 41,5 százaléka kapott havi ezer forintnál nagyobb ellátmányt, ám 30 százalék körül van azoknak a száma, akik havi 300 forintnál kevesebbet próbálnak beosztogatni, amennyire e kevéske pénzt beosztani lehet —- S bár évente 100 millió forintot osztanak ki a tanácsok szociális segélyként, a nyugdíjaskorú népesség mintegy negyede nem kap rendszeres támogatást. Ilyenek sajnos megyénkben is jelentős számban vannak. Van tehát gond, annak ellenére, hogy havonta majdnem egymilliárd forintot hordanak szét a nyugdíjasoknak a postások«« Évi 13 milliárd Pénz, pénz, pénz. Évente a nemzeti jövedelem öt százalékát, 13 milliárd forintot fizetnek ki az öregeknek különböző címeken. 1969-ben a 26,6 milliárd forintot kitevő összes társadalombiztosítási juttatásból, 11,2 milliárd volt a nyugdíj! S hogy érzékeljük, miként növekedett az államháztartás terhe, írjuk ide: 1950-ben 927 millió forintot fizettek ki nyugdíjak címén. 1955-ben már kétmilliárdot, 1960-ban 4,4 milliárdot, s mint írtuk föntebb, 1969-ben 11,2 milliárdot— Hatalmas összeg, amikor előteremteni kell. Szerényebb, amikor a fejenkénti szétosztásra kerül sor. S olykor a szétosztás maga is ellentmondásos. Mert napjainkban sokan vannak, akiknek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, résznyugdíjat kaphatnak csak tehát Léteznek másféle feszültségek, ellentmondások is. Például: havi ötszáz forintért dolgozhat a 800, s a 3000 forint nyugdíjat élvező egyaránt. Igazságos ez? Sokféle az eltérés a „régi” meg az „új” nyugdíjasok — az 1954 előtt, s az 1954 után nyugdíjazottak — között A nyugdíjrendelkezések nem egységes elven alapulnak, s az indokolt különbségeket indokolatlanokkal is tetézik. Az 1954 előtt megállapított sajátjogú teljes nyugdíjak havi átlaga 750 forint volt. Az 1954—1958 között érvényben levő jogszabályok alapján számított hasonló nyugdíjaké 875, míg az 1959-től megállapítottaké 1139 forint. A régebben meghatározott nyugdíjak reálértéke azonos nyugdíjkategórián belül is — csökkent a később megszabottakhoz mérten. (Az 1963-ban megállapított sajátjogú, teljes nyugdíjak havi átlaga 1225 forint volt, 1970- ben, számítások szerint ez az átlag már 1500 forint lesz). Bonyolult tehát a nyugdíj- rendszer, sokféle az elbírálási szempont, s mindez még azokban a nyugdíjasokban is, akik igazságos ellátmányt élveznek, a kétkedést, az elégedetlenkedést táplálja. Ahogy Lakásépítő szövetkezet alakult Szolnokon Tavasszal kormányhatározat jelent meg a szövetkezeti lakásépítés új formáiról, amely arra ösztönöz, hogy előtakarékossággal, vállalati segítséggel, társadalmi vagy családi összefogással is enyhítsék a lakáshiányt, megoldják gondjaikat. Szolnokon a MÉSZÖV takarék- és laKásszövetkezeti titkárságának és a tanács illetékeseinek patronálásával megalakult Űj otthon néven a város első lakásépítő szövetkezete. Az alakuló közgyűlésen hetvenhárom tag felvételéről döntöttek. Az ílső 73 lakást ötszintes formában, a Kassai úton építik fel. A tervdokumentációk már elkészültek és rövidesen megkezdődik az építkezés is. A szövetkezetbe olyanok — többségében fiatalok — vannak, aKiknek megtakarított pénzéhez a vállalatuk is hozzájárul vagy amelyeknek dolgozói társ-daimi se- r'tsége* nyújtanak az építkezéshez. A kivtelező. az építő és szerelőipari vállalat a falak felhúzását, az ajtók és ablakok berakását, valamint az igényesebb szaKipa- ri munkákat végzi el. A félig kész lakásokat társadalmi vagy családi segítséggel, szocialista brigádok közreműködésével teszik lakhatóvá Ez a megoldás lényegesen csöKkenti az építési költségeket és jelentősen pótolja a szűkös építőipari, szakipari kapacitást. Az építkezés megkezdéséhez — egyébként a kivitelezési költség 25 százalékát Kell befizetniük a tagoknak. A további összeget az OTP 35 évre 2 százalékos kamattal előlegezi, amelyet havonta kell törleszteniök. A tagok gondoskodnak a laKóépület üzemeltetéséhez, karbantartásához és felújításához szükséges pénzügyi alapról. Az érdekelt tagok vállalatainál — a Tiszamenti Vegyiművekben, a Tisza Bútorgyárban, — a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatóságánál és másutt — szocialista szerződésbe foglalják a társadalmi segítségnyújtás módozatait. ezt táplálja as árak lassú emelkedése, s a nyugdíjak változatlansága i& Két százalék: 300 millió A párt Központi Bizottsága 1969 novemberi határozata alapján a Minisztertanács ez- év október 22-i ülésén a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a munkaügyi miniszter közös előterjesztésére elfogadta azt a rendeletet, amely 1971 január 1-től a nyugdíjak és egyéb ellátások évenkénti és automatikus két százalékos emeléséről intézkedik. Célja: megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét, hogy a bizonyos mértékű áremelkedések ellenére se csökkenjen a nyugdíjasok életszínvonala. Egy gondot, nem is könnyű gondot teh#t januártól múlt időbe tehetünk. Öröm, hogy futotta erre az ország erejéből, ám figyelmeztet is: minden nyugdíjintézkedés nagy anyagi alapokat követel. Az évi két százalék ugyanis 300 millió forintot, öt év alatt 1,5 milliárdot emészt fel! Adni: öröm. Mégha szerény, a kívánalmakhoz mérten szerény is az adott valami. Mert tény: a nyugdíjas pénze nagyobb hányadát — átlagosan 60,5 százalékát — kénytelen kiadni élelmiszerekre, mint a kereső háztartások (44,3 százalék). Azaz: nekik arányaiban is kevesebb marad ruházkodásra, lakberendezésre, művelődésre. Sokaknál semmi sem marad ezekre... Adni kell tehát, keresni a segítés sokféle módját — egyik ilyen, közvetett támogatás például, hogy a jövő évtől bevezetett új lakbérek esetében a lakbérkiegészítést a nyugdíjas akkor is megkapja, ha alacsonyabb bérű lakásba költözik — és feltehetően megyénkben is többen lesznek ilyenek — mert nő a nagyobb nyugdíjat élvezők tábora, s nő maga a nyugdíjasok száma is, tehát az államháztartás terhei sokasodnak. Főként pénzről szóltunk, milliókról és milliárdokról. Ennek a cikknek ez volt a célja. Ám tudjuk, kell, hogy tudjuk mindannyian: az öre- gek_ sorsa, élete, pihenésük derűsebbé változtatása a pénz mellett ezernyi mást is megkíván. Társadalmi és gyermeki gondoskodást, éppúgy, mint a volt munkahelyek figyelmét, a volt munkatársak törődését. S hogy adnunk kell? Elérkezik az idő, hogy nekünk is adni fognak S ezért a teher nem kényszerű, hanem ■— természetes. Mészáros Ottó Diplomakiosztó ünnepség Három évvel ezelőtt — a párt politikai bizottságának határozata alapján — egyetemi jellegű felsőoktatási intézménnyé lépett elő az egykori pártfőiskola, mai nevén: az MSZMP Központi Bizottságának politikai főiskolája. Fő feladata: a párt- és a társadalmi élet különböző területein vezető munkakörben dolgozó, valamint vezető munkakör betöltésére alkalmassá váló kommunisták egyetemi szintű képzése, elmélyült ismeretek nyújtása a politikai tudományokban, a szocialista építés elvi és gyakorlati kérdéseiben, a nemzetközi élet kérdéseiben. Magasabb rangjának megfelelően növekedtek a több mint két évtizede fennálló intézmény hallgatóival szemben támasztott követelmények: a tanulmányi idő a korábbi két évről három évre emelkedett, a hallgatók felvételi vizsgát tesznek, továbbá a fevétel alapkövetelménye : érettségi után a marxizmus—leninizmus esti egyetem hároméves tagozatának elvégzése, valamint általában legalább ötévi gyakorlati párt-, állami vagy tömegszervezeti munka, illetve vezetési tapasztalat. A magasabb követelmények szerint végzett hallgatók első csoportjának — a politikai főiskola első diplomásainak — szombaton ünnepélyesen nyújtották át diplomájuKait. Ki tud többet Tallinnról ?" NÉPLAP-TOTO L Észtország mikor csatlakozott a Szovjetunióhoz? — 1905 (1), 1918 (x), 1940 (2). 2. Melyik tenger mellett fekszik Észtország? — Balti-tenger (1), Fehér-tenger (x), Fekete-tenger (2). 3. Hány négyzetkilométer Észtország területe? — 30 000 (1), 45 100 (x), 60 842 (2). 4. Mi volt Tallinn régebbi neve? — Reval (1), Dorpat (x), Pjamu (2). 5. Melyik évben kötött baráti együttműködési szerződést Tallinn és Szolnok megye? — 1958 (1), 1960 (x), 1966 (2). 6. Ki a Szovjet—Magyar Baráti Társaság észt tagozatának elnöke? Amold Green (1), Villem Reiman (x), Paula Palmeos (2). 7. Mikor járt Szolnokon az észt röplabda válogatott? — 1966 (1), 1967 (x), 1968 (2). 8. A megyeszékhelyen kívül melyik Szolnok megyfei helységnek vannak szoros sportkapcsolatai Tallinnal? Jászberény (1), Túrkeve (x), Martfű (2). Rejtvénypályázatunk első fordulójában általános kérdésekre kérünk feleletet. A pályázóknak a kérdések után megadott három válasz közül kell kiválasztaniuk a helyes megfejtést. A válaszokat 1—x—2-vel jelöltük, a megfelelő jelet 1—x—2-est) kell beírni a kérdések mellett levő üres kockába. Kérjük olvasóinkat, hogy a kitöltött szelvényt vágják ki, és nevük, valamint pontos lakcímük feltüntetésével a megjelenést követő hét péntekjéig küldjék be szerkesztőségünkbe. A borítékra írják rá „Ki tud többet Tallinnról? A helyes megfejtést következő vasárnapi számunkban közöljük. Így érdem... A Múzeumi Hónap eseményeiről Október, évek óta, Múzeumi Hónap. Már rendszeressé vált, de nem megszokottá, nem megunttá, vagyis nem lanyhul iránta az érdeklődés. Múzeumaink ilyenkor mutatják be új szerzeményeiket, különböző tematikájú kiállításokat rendeznek. A cél nyilvánvaló, fokozni az érdeklődést, kulturális, népművelő szolgáltatásaik iránt. A. megyében még sosem volt annyira gazdag a Múzeumi Hónap, amilyen az idei. Tulajdonképpen az országos, a hivatalos program előtt megkezdődött, a „Tallinn képekben” címmel rendezett kiállítással. A tárlat anyagát a Szolnok megye és Tallinn közötti testvéri kapcsolatok keretében Tallinn város ajándékozta SzolnokCSENDELET (Foto: Nagy Zsolt) nak, ahol is a messzi északról érkezett anyagot bemutatták. A hivatalos megnyitó Tö- rökszentmiklóson volt, a város jubileumi ünnepségsorozatához kapcsolódott. Ez alkalommal nyitották meg a „Törökszentmiklós története az újratelepüléstől napjainkig” című helytörténeti tárlatot. A Múzeumi Hónap legkiemelkedőbb eseménye a szolnoki Damjanich Múzeumban rendezett és még most is nyitvatartó „Lenin és a forradalom a szovjet grafikában” című kiállítás. A Szovjet Kultúra Napjai-ról írott értékelésünkben már méltattuk a bemutatott képzőművészeti anyagot. Ezentúl már csak annyit; aligha volt még arra példa, hogy egy történelmi változásokban oly gazdag félévszázad művészi alkotásai így, ilyen gondos válogatásban eljutottak volna hozzánk. Ugyancsak a szolnoki múzeumban láthattuk Zádori Oszkár ( családi nevén Finta Gergely) csontfaragványait, amelyet a túrkevei származású művész — Rodin tanítvány volt — franciaországi internálása ideién készített az akkor félelmetes hírű „fekete kolostoriéban vagyis sziget börtönében. Jelentős sporttörténeti kiállítás a „Szolnok megye sportja 1944—1970”, szintén a szolnoki múzeumban. A vidék legjelentősebb tárlata a tiszazugi múzeum rendezte Bányai Kornél emlékkiállítás volt. Tiszaföldvá- ron. Értékét növeli, az országban először nálunk a költő önként választott és vállalt pátriáiéban mutatták be egészében Bányai magasba ívelt és tragikus életútját, életművét. Ez a kiállítás több az egyszerű ismeretterjesztésnél, anyaga irodalom- történeti érték, különösen a barát, költőtárs Féia' Géza megnyitójával, előadásával és a tiszaföldvári közénisko- lások irodalmi színpada — a vezetőie, a község művészeti életét ió irányban alakító tanár. Szabó András — szép Bányai emlékműsorával kiegészítve. (Örömmel hallottuk, hogy nemsokára Szolnokon nyitják meg a homoki költő életútjának nagyértékű, jól szerkesztett kiállítását. Ügy hisszük, a megnyitóra eljönnek a földvári versmondók is, hogy itt is szószólói legyenek Bányai Kornél mély, a forradalom vá- rásába torkollott gondolatainak, A Finta múzeum, Túrkevén, Csikós Tóth András emlékkiállítást rendezett. A város szülötte, az egykori mezőtúri gimnazista a magyar néprajz jeles illusztrátora volt, Györffy István fáradhatatlan segítőtársa. Utolsó illusztrációit is szülővárosa múzeumának emlékkönyvébe készítette, 1961- ben, majd két év múlva hosszas betegség után elhunyt. Hagyatéka több mint 20 ezer örökbecsű néprajzi, történelmi illusztráció. Sorsa és életműve annyi hasonlatosságot mutat Bányai Kornéléval, hogy szülőföldjén őt is későn ismertük fel annyira, hogy alkotásait oda adjuk a most felnövekvő generációknak, hogv gyönyörködjenek abban és megérez- zék milyen tehetségeket szült ez a föld. Ezt a késést igyekszik most ellensúlyozni a kevi múzeum. Kun szentmártonban a kerámia kiállításnak van nagy sikere. Karcagon pedig az odorvári barlang szépségeit bemutató tárlatnak. (A kutatás és kiállítás anyagának összegvűitése elsősorban dr. Varga Laios. tiszaföldvári gimnáziumi tanár és tanítványai nevéhez fűződik.) Néhány kiállítás még nyitva tart. Az eddigi adatok szerint a megye múzeumainak húszezemyi látogatója volt októberben. A különböző — a kiállításokkal ösz- szefüggö — előadásokon, ismertetéseken közel háromezren vettek részt. Dicsérő -szót érdemelnek a Múzeumi Hónappal összefüggő ismertetések, katalógusok. amelyek a Szolnok megyei Múzeumok Igazgatósága xerox- és rotagénén je^ lentek meg. *■» ti a .1
