Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
1970. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Palicz József rajza Baranyi Ferenc: NAPLÓJEGYZETEK EURÓPÁBÓL I. MILENA NICCOLINI Milena szép volt és olasz, sosem kívántam szebbet, hűshullámú sötét haján halk barcarola zengett. Hűshullámú haja lehullt vállának parazsára, sistergett test-tüze s a hús hullám találkozása. Milena, ha lobbot vetek testednek parazsától, hűvös hajaddal önts nyakon úgy óvj a tűzhaláltól. (Modena, 1967.) 2. FŐLDIM Polyóm, jóestét! — mondom ismerősen, s ő viszonzásul csobban egy nagyot, kalapomat megemelem és ő is megemel, ím, egy pörge kis habot Barátom rég a Duna, jóbarátom, beszél, meghallgat szóbaáll velem, mi mindent mond a végtelen s mi mindent mond el, kit szóra bírt a végtelen!.« Költőt s folyót mélysége tesz rokonná, s mindkettő messzi kékségekbe vág.« A Duna indul, várja már a tenger, köszön — s tűnődve hömpölyög tovább. (Belgrád 1968.) Beethoven összes művének kiadása Beethoven születésének 200. évfordulóját a számos egyéb megemlékezésen kívül azzal is megünnepli az NDK, hogy kiadja a zeneszerző összes műveit Ez nemcsak az NDK lemezgyártásának eddigi legterjedelmesebb publikációja lesz, hanem tekintélyes helyet foglal majd el a világ legnagyobb zeneműkiadóinak sorozatai között is. A kiadás alapvető élve az, hogy Beethoven minden jelentős müvét fel kell venni a sorozatba. Ezért mindenkor a művész jóváhagyásával megjelent első kiadás a lemezfelvétel alapja, a legfontosabb kérdésekben pedig az eredeti kéziratok döntenek. A most megjelenő teljes kiadás végre a maga sokrétűségében mutatja be a legnagyobb német zeneszerző életművét. Az állandóan a hangversenytermek repertoárján szereplő műveken kívül azonban jó néhány olyan ismeretlen kompozíció is bekerül a sorozatba, amely még a Beethoven művészetét jól ismerő műértők számára is új felfedezés lesz. Négyezer perc Már a publikációk els5 szakaszában, 1968 végétől 1970-ig Beethoven több mint 250 művét vették fel 80 sztereó-hanglemezre (kb. 4000 perc). A zenebarátok már most hanglemezen élvezhetik a nagy zeneköltő egész estét betöltő szimfonikus és vokális műveit, operáit, de a legkisebb zongorabagatelle- ket is. S ezzel a kiadással tulajdonképpen a legfontosabb művek már kaphatók is: a „Fidelio”, az oratórium, a két mise, az Egmont, a kantáták és dalok, a kilenc szimfogják csak végleg befejezni. Beethoven-összkiadásban kiemelkedő művészek tolmácsolják a műveket. Híres szólisták és neves karmesterek vezette kipróbált zenekarok teszik még értékesebbé a kiadást. Dieter Zechlin professzor például 32 zongoraszonátát játszik, a kilenc szimfóniát a lipcsei Gewandhaus-zenekar- ral vették fel, a karmester pedig Franz Konwitschny professzor. E több, mint 100 mikrobarázdás hanglemezből álló összkiadás külsejében is újat jelent A lemezek borítólapjának művészi összképe ilyen sorozat esetében sokkal jobban idomulhat magukhoz, a zeneművekhez, mint az egyes kiadásoknál. fónia, valamennyi nyitány, kórusfantáziák, az öt zongoraverseny, a hegedű- és a hármasverseny, s kamarazene bőségesen. — Már eddig 600 000 lemezt vásároltak meg az NDK-ban ebből a kiadásból. A sorozatnak ezzel azonban még koránt sincs vége: — az elkövetkezendő években az eddig megjelentekhez még további, hasonló jelentőségű művek társulnak majd, úgyhogy az összkiadást 1977-ben, Ludwig von Beethoven Most első ízben kísérelték meg azt, hogy egy zenész életművét egy vele egyenrangú másik művésszel kapcsolatba hozzák. A humanista hagyományok Beethovent, a klasszika kiemelkedő alakját mindenek előtt Michel- angelohoz, a reneszánsz óriásához kötik. A szellemi rokonság annál is nyilvánvalóbb, mivel mindkét művész más korban élt, s mégis mindketten ugyanazért az eszméért harcoltak. Zenei és képzőművészeti értéke mellett a kiadás tudományos oldala is minden igényt kielégít. A művek be. vezetői — amelyeken 15 szerző dolgozott — összegyűjtve, az utóbbi évek legátfogóbb és legterjedelmesebb Beethoven kompendiumát alkothatnák. Tolvaj vagy tettes? (A szépítő, jobbító nyelvi formák használatáról) Gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy az illetlennek, durvának érzett szavakat, nyelvi formákat nem használjuk, s helyettük udvariasságból tapintatból szépítő, enyhítő szavakkal, kifejezésekkel élünk. Nem beszélünk tolvajról, csak tettesről, a szemtelen embert csak élelmesnek tituláljuk, nincs lusta, csak kényelmes gyerek, s a bort nem hamisítják, — csak megkeresztelik stb. Azokkal szemben nincs értelme a jobbító, a javalló árnyalatú kifejezésekkel élésnek, akik pl. megkárosítanak, meglopnak bennünket Ezért nem tartjuk helyesnek, hogy lapjainkban gyakran ilyen esetekben is szépítő nyelvi formákat használnak a cikk írói. Néhány héttel ezelőtt újságaink hírül adták, hogy az Országos Mezőgazdasági és Élelmezésipari Kiállításon „néhány vendéglátó egységnél különféle visszaéléseket tapasztaltak”. Egyes kávéfőzők „kispórolták a kávét”, tehát az előírtnál kevesebb kávéból főzték a duplát. A kispórolták kifejezés az adott beszédhelyzetben nem utal egyértelműen a megtörtént tényre, valóságra. A spórol szónak ugyanis bizonyos kapcsolatokban inkább pozitív előjelű jelentéstartalma. nyelvi szerepe a gyakoribb, a megszokottabb. Ha valaki spórol, takarékoskodik, gyűjt, félre tesz, nem minősíthető káros, hibáztatható cselekvésnek. A spórol igének tehát kedvező, javalló jelentéstartalmát szoktuk meg. Bár a ki igekötő már arról árulkodik, hogy módosult a spórol ige jelentéstartama, s rosszalló jelentés árnyalata került előtérbe, nem tartjuk szerencsésnek az igekötős változat szerepeltetését sem. A magyar nyelv igen sok rokonértelmű szóval tudja kifejezni a lopás, az elidegenítés, a megdézsmálás tényét: lop, eltulajdonít, elemei, oroz, eloroz, elidegenít, elcsen, megdézsmál, el- sinkófál, rabol, tolva jól, elsikkaszt, hozzányúl a máséhoz, elszed, zsákmányol stb. stb. A kérdéses híradásban tehát egyértelműbb lett volna a fogalmazás, ha ezekből a rokonértelmű szavakba válogat a hír megfogalmazója. Általában elég gyakran tapasztaljuk, hogy túlságosan tapintatosak vagyunk, éppen a nyelvi formák terén a káros jelenségekkel szemben. Ennek a következménye az is, hogy sokszor inkább javalló árnyalatú és értékű nyelvi formákkal fejezzük ki azt is, ami sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem hasznos, nem értékes. A pozitív előjelű, javalló értékű jelentős szavunk is pl. gyakran kapcsolódik rosszaló jelentéstartalmú szavakhoz, kifejezésekhez is. Nem a valóságnak megfelelő nyelvi formákat használunk tehát akkor, amikor jelentős visszafejlődésről, jelentős veszteségről, jelentős hiányokról és károkról szólunk és írunk. Dr. BAKOS JÓZSEF Meggyes László: Csendélet költségvetésből, azoban nem szabad sajnálnunk ezt a pénzt. Látnivaló ugyanis, hogy épp a számítástechnikai program megvalósítása során, a következő 5—10 évben, előbb-utóbb valameny- nyi műszaki, gazdasági vezető kapcsolatba kerül majd a számítástechnikával, kapcsolatba kell kerülnie, s ezért már ma, tanulmányaik során meg kell ismerkedniük a számítástecnika tudományával általában, de saját szakmájuk számítás- technikai alkalmazási kérdéseivel különösen. A KSH szervezésében már esztendők óta folynak tanfolyamok, amelyeken különböző fokon végeznek fiatalok számítógéokezelő, — programozó szakképesítéssel. Szakember gárdát kell nevelni azonban a számítás- technikai eszközök gyártásához is. A számítástechnikai kultúra terjesztése, fejlesztése tehát egyfelől oktatási feladat, ennek költségeit, vagy azok jórészét — kivált, ami a taneszközök előteremtését illeti — az állam magára vállalja. Vállalja természetesen a gyártáshoz szükséges kötségek egy részét is, nagyobb részét hosszúlejáratú vállalati hitelek formájában. Versenyképes „munkatársakat” Napjainkban lépten-nyo- mon tapasztalhatjuk a technika színvonala, a termelési eszközök dinamikus fejlődését, kialakultak a világméretű közlekedési, értékesítési, energia rendszerek például, amelyekbe hazánk is beletartozik ma már, az utóbbi negyedszázad tervszerű, tudatos, szocialista iparfejlesztése eredményeként, — ugyanakkor látnunk kell, hogy az irányítás, az adattárolás és kikeresés eszközei helyenként elmaradtak ettől a színvonaltól s így nem egyszer gátoliák a gazdaság eszközeinek hatékonyabb felhasználását. — Vagyis az irányíts, s an- hak hovatovább legfontosabb kelléke — az információ és adatgazdálkodás, hagyományos szemléletekkel és módszerekkel a következő évtizedekben aligha tarthat lénést a fejlődés diktálta követelményekkel. Az irányi* ásba. az adatgazdál- kodásba tehát olyan „munkatársakat” kell beállítani, amelyek állják a versenyt. Elsősorban a tudomány és a technika fejlődésével, másodsorban pedig azokkal a hazai és természetesen nemzetközi gazdasági egységekkel, amelyek már alkalmazzák a számítástechnikai eszközöket a mindennapi, operatív munkában — folyamatszabályozásban, termelésirányításban, raktárgazdálkodásban pl. — de a közép- és hosszútávú tervezésben. konstruálásban, az eredmények analízisében egyaránt. Nincs az a jó munkás, vagy jó vezető, akinek versenytársává válhatnának a számítástechnikai eszKözök — ha munkatársaivá választja azokat. A gép nem tud többet az embernél. Mindig pontosan any- nyit tud, mint a gazdája. Csak tévedhetetlenebbül tudja azt és „gyorsabban tudja” — miután jól megtanították rá. Ebből az utóbbi igazságból azonban következik egy — a számítástechnikai kultúrával kapcsolatban — újabb és fontos momentum. Megtanulni a gép nyelvét Nem divat a számítógép, amit most illik mindenkinek beszerezni, mert most már lassan mindenkinek lesz. — Legalábbis ilyen megfontolás alapján sémii se állítson munkába számítástechnikai eszközöket. Ennek a technikának bármilyen gazdasági egységnél előfeltételei vannak. Ezek nélkül az előfeltételek nélkül a számítógép csak kulissza, majdhogynem dekoráció — a felettesek és a vendégek „tiszteletére”. Ahhoz, hogy a számítástechnika valóban hatékonyabb irányítást, adatgazdálkodást, tervezést eredményezzen rend és fegyelem kell annál a vállalatnál, ahova be'ele- pítik. Ez az egyik feltétel. A másik, hogy megtanuljuk a gép nyelvét, hogy kérdezni tudjunk, s értsük egymást a géppel. Kölcsönösen. Vagyis a géppel együtt a prog'-amo- zástechnikát is „be kell szerezni”. Azt a technikát megtanulni alkalmazni, amely- ivei az egyes felada'ok, egyértelműen, átadhatók a gépnek. Számítástechnikai programunk része tehát — minthogy a számítástechnikai kultúra fejlesztése a cél — létrehozni a megfelelő programok széles bázisát is — s a programkészítéshez értő szakemberek széles körét, ezzel együtt. Műszaki készültség hazánkban A most következő időszakban számítástechnikai programunk indításakor — a részletes, jóváhagyott program nem sokára széleskörben ismertté válik — a megfelelő műszaki alapot már magunkénak mondhatjuk. Az Elektronikus Mérő- készülékek Gyárában már sorozatgyártásban készülnek a folyamatirányításra és az ügyviteli feladatok ellátására alkalmas 830-as számítógépcsalád tagjai. Ezek egvik előnye, hogy ún. moduláris felépítésű berendezések, tehát — adott határakon belül ugyan, de mégis tetszés szerint bővíthetők az alkalmazók kívánságainak megfelelően, akár a későbbi időszakokban is. Rövidesen gyártja majd a gyár az integrált áramkörös EMG— 810-es berendezéseket is. — Korszerű — hazai fejlesztő-; sű — szalaglyukasztó és szalagolvasó készülékeket gyárt már a Magyar Optikai Művek. Az Orionnál gyártásra készen állnak az adatátviteli végberendezések korszerű változatai. A fejlesztő, kutató intézetekben már készen állnak a különböző megoldású adatgyűjtő berendezések mintapéldányai. A tervezők mér dolgoznak különböző megjelenítő és optikai jelolovasó készülékek szerkesztésein. Mindez — a főbb példákat említettük csupán — elégséges színvonalat képvisel egy átfogó számítás- technikai program indításához — ha a felhasználók részérői sem lesz késlekedés saját érdekeik felismerésében, akkor a negyedik ötéves terv végére számítás- technikai kultúránk kiteljesedésében nem kételkedhetünk. Klasszikus mondás a múltból: „Ha van papírom, ceruzám — úrként tarthatom az elmém”. Ennek modem változata méginkább igaz- ha van számítógépem, s értjük egymást mert van hozzá jó programom — akkor az én elmém nem a reprodukcióban fárad el, lesz mivel produkálni. Gerencsér Ferene , / halálának ISO. évfordulóján
