Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
22 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november t Tudomány és üzlet A Science Journal című angol tudományos folyóiratban nemrég megjelent egy cikk, amelyben az olvasható, hogy Nagy-Britannia déli része fokozatosan a tengerbe süllyed. Longham tengerparti fürdőhely leleményes polgár- mestere elolvasta a cikket, majd a következő szövegű reklámmal próbálta fellendíteni a városka idegenforgalmát: „Most látogasson el Longhamba! Kétezer év múlva már késő lesz’’í Ritkafémek Grönlan elbán N. Andersen, út ismert- kutató nemrégen1 fejöztd be a Grönland nyugati részén levő Disko szigetről származó ásványok elemzését. Kiderült, hogy a szigeten igen jelentős réz-, ezüst-, cink-, kobalt- és más ritkafém lelőhelyek vannak. Számítások szerint a Digko szigeten felfedezett értékes ásványkincsek kiaknázása évi 500 millió dán korona jövedelmet hozna. A vizsgálatok azt mutatják, hogy Grönlandon vannak a nyugati világ leggazdagabb ritkafém lelőhelyei és, hogy tíz-tizenöt éven belül évi 350 millió dollár értékben lehet exportálni az itt bányászott ritkafémeket. A világ kávétermelése egy éviized óta most a legalacsonyabb Az egymást követő ötödik idényben a világ 1970—71. évi kávétermése is elmarad a várható kereslet mögött, sőt a világ termése 10 év óta a legalacsonyabb leSz. Az első becslések szerint a kávétermés alig haladja majd meg az 55 millió zsákot, ami több mint 14 százalékos csökkenés. A terméslemaradás elsősorban a gyenge brazíliai termés következménye, amit viszont a fagyok és a szárazság okoztak. Az ottani termés-előrejelzés az előző évi mennyiségnek csupán a fele. Nagyöbb termés várható viszont Kolumbiában, Kelet-Afrikában, Angolában és Indiában, s ez talán ellensúlyozza majd az előreláthatóan gyengébb terméseket Mexikóban, El Salvadorban és az Elefántcsontparton. R. J. Mukasa, az ugandai kávé marketing igazgatóság elnöke visszautasította azokat az állításokat, hogy kávéhiány lépett volna fel. Elmondotta legutóbbi nyilatkozatában, hogy a jelenlegi készletek meghaladják a 48 millió zsákot. Mukasa közölte, hogy ez a meiiriyiSég elegendő lenne a világ szükségleteinek majdnem egy éven át történő fedezésére. Az utóbbi években csak azzal tudták fenntartani az árakat, hogy betáilbiták a Nemzetközi Kávéegyezményt és annak export-korlátozásait. Sajnálatos módon a fogyasztás nem emelkedett a szátnbásbk szerinti évi 2,5 százalékos ütemben. Mukasa elismerte, hogy a ká- véafak az Irthf év fő Ivarién állandóan em ” UM*: fip Hé ^súlyozta, hogv az utóbbi he -’ ben ismét áresés következét! be. Kibernetika és mezőgazdaság Az ,,APN munkatársa arra kért választ Rósz- tyiszlav Kravcsenko professzortól, a mezőgazdasági minisztérium országos kibernetikai tudományos kutatóintézetének igazgatójától, a közgazdaságtudományok doktorától, hogyan alkalmazzák a szovjet mezőgazdaságban az elektronikus számítógépeket és a matematikai módszereket. ☆ Ismeretes, hogy a szovjet kolhozok és szovhozok nagy gazdaságok; a kolhozok átlagban több mint 6 ezer, a szovhozok pedig, ugyancsak átlagban 22 ezer hektáron gazdálkodnak. Egy- egy ilyen gazdaság termelési és pénzügyi tervének elkészítése a régi mószerrel 2—3 napot vesz igénybe, s fennél az a veszély, hogy nem is a legjobb variációt választják. A központi nem- fekete-föld övezetben például előfordult, hogy az egyik kodhoz olyan termelési struktúrát tervezett, amelynél 5,1 millió rubel ráfordítással 5,9 millió értékű terméket kaptak volna vissza. A számítástechnika segí- ségével a meglévő tartalékokból kiindulva másik tervet készítettek. amely 6.3 millió rubel értékű termékhez 4,9 milliós ráfordítást igényelt: A Szovjetunió Miniszter- tanácsa tavaly határozatot hozott arról, hogy be kell vezetni a mezőgazdaságban az elktronikus számítógépeket és a matematikai gazdaságosság-számítási módszer- reket. Létrehozták a szovjet mezőgazdasági minisztérium országos kibernetikai tudományos kutatóintézetet. Ez dolgoza ki a tervezés, az elszámolás és a mérlegkészítés információs számítástechnikai, valamint a mezőgazda- sági termelési rendszert. A munkatársi gárda agrár-közgazdászokból, technológusokból, matematikusokból, és elk- tronikai mérnökökből áll. Az, iptézet mellett a kiber- i cwüte giegjfcazdas^gfc -,»lkal- ; nwwasán több mint 30 más tudományos intézmény és egy sor egyetem közgazdasági-kibernetikai tanszéke is dolgozik. A szovjet tudósok e téren a KGST keretében szorosan együttműködnek Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és más szocialista államok tudományos központjaival. A Szovjetunióban már tekintélyes tapasztalatot gyűjtöttünk a kolhozok és a szovhozok optimális termelési tervének kidolgozása terén. A volgográdi területen lévő Gyeminszkij szovhoz az optimális terv alapján 26 százalékkal növelte tiszta jövedelmét. A moszkvai területi Konsztantyinovo szov- hozában például 23 százalékkal csökkentették a takarmánynövények vetésterületét, mégis 29 százalékkal több takarmányt termesztettek. Az elektronikus számítógépekkel és matematikai módszerekkel kidolgozott optimális program szerint dolgoznak már sok gazdaságban. Litvániában például számítógépek segítségével elemzik az állattenyésztés fejlődését, gépesítik a te- nyészállomány számbavételét. Az agrárközgazdasági kibernetika célja az, hogy meghatározza azokat az elveket, módszereket és technikai eszközöket, amelyekkel a mezőgazdaságban a legjobb eredmény várható. Az ágazati automatizált irányítási rendszer az a szervezeti forma, amely egyesíti mindezeket az elveket, módszereket, technikai eszközöket és az embereket, akik a döntéseket hozzák. Ilyen rendszer létrehozásán országos méretekben intézetünk dolgozik. Komplex kutatásokat szervezünk az egész mezőgazdaság irányítására, köztársasági, kerületi, végül kolhoz és szovhoz méretekben. Minden szinten tökéletesíteni kell az irányítás jstrujetúráiát jégj funkcióját, a mezőgazdasági termelés előrejelzését és tervezését, gépesíteni kell a nyilvántartást és az információ elemzést. A kidolgozott terveket — elképzeléseink szerint — 7 talaj- és klímakörzetben ellenőrizzük, ahol regionális információs számitórendszer létesül. Az Észt Köztársaságban már működik is ilyen központ Kongresszusra készülve: Európa-politika és Varsói Szerződés A magyar külpolitika, nemzetközi tevékenységünk elvekre épül, s azok között is a legfontosabb: maradéktalanul teljesíteni a Varsói Szerződésből hazánkra háruló kötelezettségeket. Ezek az elvek vezérelték a magyar kormányt a Varsói Szerződés aláírásának első percétől kezdve, s vezérlik a jövőben is. Tanúsítják fezt az MSZMP Központi Bizottságának a kongresszusra készült irányelvei, amelyek egyértelműen a Varsói Szerződés támogatását szorgalmazzák. * Ezt a politikai vonalat nyilvánvalóan nem lehetne megérteni, ha a Varsói Szerződést egyszerű dokumentumnak fognánk fel. Több annál. Először is többoldalú kötelezettségvállalás. Nyolc szocialista ország 1955 májusában a lengyel fővárosban arra kötelezte magát, hogy barátsággal, együttműködéssel és kölcsönös segítség- nyújtással mozdítja elő a közös ügyet: a szocialista építést és a béke védelmét. Másodszor: védelmi összefogás. A szerződés aláírói arra szövetkeztek, hogy együttes erővel védik magukat a nyugati hatalmak által korábban létrehozott, a szocialista világ ellen irányuló agresszív katonai tömbbel szemben. Harmadszor: politikai magatartás, orientáció. A Varsói Szerződés rendelkezései hangsúlyozzák, hogy az aláíró országok politikájukban minden állammal kölcsönös megértésre és együttműködésre törekednek, a vitás kérdéseket tárgyalások útján Igyekeznek megoldani, érvényt szereznek a népeknek a békére és társadalmi haladásra irányuló vágyainakEzt a szerződést az európai szocialista országok kötötték, következésképpen hatósugara elsősorban az európai kontinens. Az aláírók az évek folyamán kialakították Európa-poiitikájukat, amelynek megvalósítására összpontosítják erőfeszítéseiket. Kiindulópontja, hogy a földrész békéje és biztonsága csak valamennyi európai állam közös hozzájárulásával teremthető meg. Ennek alapján a szocialista országok olyan értekezletet szorgalmaznak, amely megtárgyalná az európai biztonság szempontjából legfontosabb kérdéseket, s elvezetne olyan lépésekhez — pl. az erőszakról való lemondáshoz, a jószomszédi kapcsolatok erősítéséhez — ámelyfek együtt alkotnák a kollektív biztonsági rendszert. Nem véletlen, hogy az érdekelt szocialista országok pártvezetői, kormányfői, külügyminiszterei az utóbbi időkben tanácskozásaik egész sorát szentelték annak, hogy kidolgozzák, közzétegyék és érvényesítsék a Varsói Szerződés tagállamainak közös kez- 'európai béke és biztonság ügyében. Gondoljunk csak a'budapéstrfelhívást és memorandumot megfogalmazó értekezletekre. . Az európai tanácskozás persze csak eszköz és nem cél. A cél: a biztonság. Ennek feltétele pedig az európai realitások — köztük a határok és a Német Demokratikus Köztársaság — nemzetközi jogi elismerése. Fel kell számolni az európai feszültség neuralgikus pontjait, vagyis a nyugatnémet atomfegyverkezés megakadályozásával, Nyugat-Berlin különleges státuszának biztosításával, az Európát megosztó katonai tömbök és szövetségek egyidejű és kölcsönös felszámolásával megteremteni a béke légkörét. Amikor persze a Varsói Szerződés országainak arról az elhatározásáról beszélünk, hogy kölcsönösségi alapon hajlandók lennének megszüntetni szervezetüket a NATO feloszlatásával egyidőben, akkor mindig hozzá kell tennünk: egyoldalú lépéseket senki sem várhat a szocialista országoktól. Mindaddig, amíg létezik az észak-atlanti tömb ék az imperializmus veszélyezteti a világbékét, addig a szocialista országok megőrzik és szüntelenül erősítik védelmi szervezetüket. Ez tehát a Varsói Szerződés országainak „Európai-koncepciója”. A kontinens kérdéseiek elsődlegessége persze nem jelent közömbösséget az Európán kívüli problémák iránt. Annál inkább sem, mert Európában sem élhetnek á népek nyugodtan, ha bárhol a világon dörögnek a fegyverek és tobzódik a reakció. E következetes békepolitika mögött az eszmei, politikai és gazdasági bázison kívül a Varsói Szerződést aláíró országok egyesített fegyveres ereje áll. Ez védelmi erő, amely a szocialista országok államhatárainak, szuverénitésának, békés vívmányainak őrzésére hivatott. Létrehozásának indoka és célkitűzésének megválasztása bizonyítja a legjobban a szövetség védelmi jellegét- De emélletf' ázol az is, hogy a Varsói Szerződéshez — a nyugati katonai tömböktől eltéfően -l- csatlakozhat bármely állam, amely — mint aszerződés- ben olvashatjuk — „hajlandó a békeszerető országok erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága érdekében •támogatni.” A katonai koalíció közös katona-politikai elvekre, a kiképzés és a fegyverzet egységesítésére, a hadseregek összehangolt tevékenységére és a katonák őszinte és szoros 'fegyverbarátságára épül. Az Egyesített Fegyveres Erőkben olyan óriási tudományos technikai és hadvezetési potenciál testesül meg, amely semmiben sem marad el az imperializmus hadigépezetétől. S hogy ez így legyen a jövőben is, a szocialista országok katonai együttműködése szüntelenül fejlődik (korszerűbbek a hadseregirányitási formák és eszközök, összehangoltabb a technikai haladás, stb.), rendszeres hadgyakorlatokon sajátítják el és ellenőrzik a nemzeti hadseregek együttműködését. Erre jó példa a napjainkban az NDK-ban folyó „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlat. A mi hazánk védelmének is döntő tényezője a Varsói Szerződés alapján létrejött szövetségi* rendszer. A közös politikai front és egyesített. katpna^.erő. szorosan hozzátartozik szocialista épitőmUnkánk külső feltételeihez. Magyarországon is csak akkor láthatjuk biztosítottnak a békét, ha Európában sikerül megteremteni a kollektív biztonságot, ezt célozza a Varsói Szerződés országainak politikája. E politika támogatása tehát internacionalista, de elsődleges nemzeti érdek Is. Ezért válhatott nemzetközi tevékenységünk. alapelvévé. Pálos Tamás Divatháború — kémekkel és komputerekkel Az elmúlt néhány évben olyan fantasztikus méreteket öltött a divatok követőinek tábora, hogy már nem nagyon akad a földön valódi király, aki alattvalóit tekintve mérkőzni tudna egy-egy nyugati divatkreátor hódolóinak számával. Igaz azonban az is, hogy a legbizonytalanabb helyzetű dél-amerikai diktátor is tovább megélhet egy-egy jókor bedobott politikai frázisból, mint a divat uralkodói bármilyen szenzációszámba menő új kreációjukkal! Talán semmi nem változik olyan gyorsan, mint az újdonságra, a szenzációra, a különlegességre kiéhezett közönség igénye: aki nem újít az megbukik, akik a következő szezonra nem dobja be az. ügyeletes szén- v zációt, azt egy-kettőre leírják a kreátor-listáról. És ahhoz, hogy valaki lépést tarthasson, nem mindig elég a fantázia — a konkurenciára is o(^a kell figyelni. Hogy hogyan? Hol vannak már a harmincas évek módszerei, amikor is a divatkémek álszakállal és szuperhosszú mandzsettával felvértezve látogatták a konkurrens szalonokat, a keményített ingujjvégre „skiccelve” fel az ellopható ötleteket. A komp- juterek és tranzisztorok áldásait élvező kor a „másolás- technikában” is számtalan újat hozott: brossban elrejthető fényképezőgép, öngyújtónak álcázott filmfelvevő, a divatváltozások várható ösz- szes varriációit lyukszalagra rögzítő kompjuter, a „szomszéd vár” legrejtettebb meg- bészéléseit is kilométerekre továbbító falba lőhető rádióadó ime néhány, a divatkémkedés •modern-kori eszközei közül. Persze, ahol a kémek felkészültek, ott soha nem látott színvonalat ér el az elhárítás is. Pathou, a Chanell, vagy a Dior több detektívet foglalkoztat, mint egy, az államtitkait féltékenyen őrző uralkodó, s több pénzt költ az elhárítótechnika legújabb vívmányainak beszerzésére, mint a manökenjeire. Furcsa háború ez, amelyben a szembenálló felek egymás legtitkosabb gondolatait is Ismerik és — még ennél is sokkal többet akarnak tudni: a talán még ki sem talált konkurrens ötleteket... Hogy az eszközök mennyire változatosak, és hogy a szembenálló felek mennyire „áttételesek” arra csak egy példa. A Pathou hagyományos tavaszi kreáció-ismertetőjén az idei férfidivatra a mér lassan klasszikusnak tekinthető hosszú, svejfolt, kétsoros zakót az ismét cső- nadrág-niódra szűkülő szeles felhajtójú nadrágot hirdette meg a közönségnek és a kíváncsi konkurenciának, s aztán meglepetésszerűen egymás Után dobta piacra az „unlsex-space look” (űrhajósforma) kombinációkat — frenetikus sikert aratva a gazdag egyedi-modell vásárlóknál és a nagymegrendelő konfekcióiparnál is. A konkurencia csak egyetlen ütemet késett, s ez elég volt a Pathounak arra, hogy erre a szezonra ő szabja meg a párizsi, s ezzel többé-kevésbé a nyugat-európai férfidivatot. És ha már említettük, érdemes bővebben is szólnunk az egyedi modell és a konfekció legutóbbi időben megváltozott viszonyáról- A konfekciógyárak milliárdos reklámköltségeket felemésztő divatja egyre közelebb kerül a különcködés áttekinthetetlen ösvényein kalandozó hóbortokhoz — ma már minden valamirevaló cég szériában is legyártja — természetesen megfelelő szünetet hagyva a gazdag, egyéni megrendelők számára — a Brigitte Bardot, vagy Frank Sinatra számára elkészített egyéni darabot. Végül néhány szó a hetvenes év divatvadságairól. A Dior cég évek óta élen jár a különböző fémek ruhává alakításában. Példát és ötletet a reklámfotókhoz a középkori páncélok adtak. Csörgött már a manökenen rézlemezekből összeforrasztott „halpikkelyruha”, alumí- niumcsövécskékből kombinál? „UFO nadrágkosztüm” (UFO: ismeretlen repülőobjektum, a képzelt repülő csészealjak neve) vagy aranyláncra fűzött, ajtókilincsekhez hasonlító díszítésekkel ellátott nagyestélyi. A divat persze nem áll meg a ruhák „forradalmasításánál”. Megszületett az új kozmetikai technika, amely előszeretettel használja fel a bantu négerek és a sziu indiánok által feltalált kultikus testábrák- hagyományait. Először jött a színes szemhéjfestés, s röpke egy szezon alatt akkora sikert aratott, hogy végül is hosz- szabb távra világszerte ez maradt a dekorációs módszer. De a „test festőművészei” nem elégedtek meg ennyivel. Talán a modelljeit festékbe hempergető Salvador Dali ihlette meg őket: tény, hogy mostanra a legvadabb arcbőrfestő módszerek terjedtek el. A két eset között a különbség csak annyi, hogy Dali — minden különcködése ellenére — nagy művész maradt, a bőrpingálók viszont a legvadabb ötletek árán sem váltak halhatatlanná. A divat legfőbb irányítói! a sztárok. Az ötvenes években James Dean furcsa életével és meghökkentő filmjeivel divatba hozta a szakadt, foltozott farmernadrágot és a bördzsekit. A hatvanas évek sztárjai a beat- lesek — nekik saját divat- boutique-jük is volt Londonbau — a gombafrizurán kívül divatba hozták a trapéznadrágot, a virágniintás széles nyakkendőt és élen1 jártak a különböző ősrégi katonai egyenruhák népszerűsítésében is. Megszámlálhatatlan, hetek vagy hónapok alatt eltűnő, apróbb divatáramlat is létezik. A londoni Carnaby Streetről indult el a Mao egyenruha divatja és itt tűnt fel először a Rolling Stones együttes szuper-hosszúhajú szólógitárosa, kalóz módjára bekötve fél szemét; így utánozva Moyse Dajan izraeli hadügyminisztert. (Ügy Itászik, a szembekötősdi kissé kényelmetlen volt, mert csak pár hétig derülhettek rajta a békés londoni polgárok.) A Vogue című lapban mutatta be Yves Saint Laurent legújabb kreációját Julie Christie film- színésznő. Nyakában két fémkarika kapcsokkal öaz- szeszorítva, közé eSipva elől és hátul egy ruhaanyag két vége- Az anyag minden díszítés nélkül lelóg combközépig, ott cikk-cakkosra van szabdalva. A diszitési egy fémvirág a bokára erősítve. Furcsa.