Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

SZOLNOK MEGVEJ NÉPLAP 1970. november 1» ■ »• Czinege Lajos felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) daságirányítás mai rendsze­rének szocialista jellegét, azt, hogy ez a rendszer mind job­ban érezteti kedvező hatását. De erre is érvényes, hogy sokkal több energia van tár­sadalmunkban, gazdasági in­tézményeinkben, termelő üze­meinkben. mint amennyit je­lenleg még ki tudunk aknáz­ni. Egyetértek a beszámoló­ban megfogalmazott azon igénnyel, hogy gazdasági munkánkban feltétlenül szük­ség van az intenzív fejlesz­tési módszerek alkalmazásá­ra, a termelő berendezések maximális kihasználására, a munkaerővel való ész­szerű gazdálkodásra, a tudo­mányos műszaki eredmények önállóbb hasznosítására. Tervek és igények Terveink folyamatosan megvalósulnak. Az elmúlt évek tapasztalatait azonban a továbbiakban feltétlenül fi­gyelembe kell venni. Kitűzött céljaink, feladataink megva­lósításában ugyanis bizonyos aránytalanság, nem ritkán egyoldalúság tapasztalható. Például feladatként határoz­tuk meg a munkaidőcsökken­tést. Megvalósult? Igen. Ma­radéktalanul. Még egy kicsit túl is teljesítettük. Amikor ezt elhatároztuk, akkor a munkaidőcsökkentésre vonat­kozó döntések számos meg­kötése volt. Azt mondtuk, hogy csak ott lehet csökken­teni a munkaidőt, ahol arra megvannak a feltételek és úgy, hogy a termelés nem es­het vissza; hogy a termelé­kenységnek növekednie kell azért, hogy az egyéni jöve­delmek ne csökkenjenek. E feltételek is teljesültek? Saj­nos nem. Csak részben való­sultak meg Van egy másik kérdés is. Már a IX. kongresszuson, de azóta is többször foglalkoz­tunk az ipar, a gazdaságfej­lesztés, a termelésnövelés to­vábbi Lehetséges útjaival, mó­dozataival. Hangsúlyoztuk, hogy az extenzív fejlesztés lehetőségei lassan kimerül­nek. Nem célszerű azt egy meghatározott társadalmi, közgazdasági szorzók alapján megállapított szinten túl folytatni. Természetesen e fejlődési elvet és gyakorlatot nem lehet mereven értelmez­ni. Az extenzív fejlesztés idő­szakában is volt már intenzív fejlesztés a különböző szek­torokban, másrészt a legin­tenzívebb fejlesztési perió­dusban is lesz majd bizonyos fokú extenzív fejlesztés. A jövőre vonatkozóan nagy terveink vannak. Számos jo­gos igény van. Például: növel­jük gyorsabban a jövedelme­ket, ezen belül is bizonyos, lemaradt területeken, így a pedagógusok fizetését. Emel­jük fel az alacsony nyugdí­jakat, csökkentsük a családi jövedelmek közötti nagy kü­lönbségeket és így tovább,. Jogos igények ezek. De a nemzeti jövedelem elosztá­sában, a felhalmozás és a fo­gyasztás aránya helyes. Ez az elmúlt évek alatt bebizonyo­sodott. Ugyanakkor valóban tapasztalható közgazdasági és szociális feszültség, az egyé­ni részesedésben, a személyi jövedelmekben. Elosztón' azt lehet, amit megtermeltünk A személyi jövedelmek nem fejezik ki megfelelően a mun­ka minőségét, a munka és munka közötti különbségeket. Ezt még akkor is elmondom, ha lehetséges, hogy ebben a teremben ülő kommunista ve­zetők egy része azt mondja, hogy ő ezt másképpen látja. Itt nemcsak arról van szó. hogy a vezető és a beosztott között nem fejeződnek ki a különbségek. ,A munkás és munkás által végzett tevé­kenység különbségét se tud­juk kifejezni a személyi jö­vedelemmel. A feszültség a valóságban másutt van. Abban, hogy a családi jövedelmek, különö­sen a sokgyermekes családo­ké rendkívül kedvezőtlenül alakult. Ez a ml problémánk lényege. Olyan intézkedésre van tehát szükség, amelyek erőnkhöz képest — egy­részt a személyi jövedelmek nagyobb differenciálására ad­nak lehetőséget, a végzett munka minősége és meny- nyisége arányában. Másrészt fokozottabban, mint eddig, meg kell oldanunk, hogy a családi jövedelmek közelít­senek egymáshoz és ennek megvalósítása a szocialista államra vár. Ezt meg kell tenni, mert különben olyan közgazdasági és szociális üt­közőpont keletkezik, hogy bár az eszünkkel tudjuk, job­ban kellene dotálni a nagyobb értékű munkát, de nem tud­juk, mert a szociális feszült­séget tovább nem szabad élezni. A kongresszusi előkészítő munkában szinte általános volt az Igény, hogy tegyük teljessé a 44 órás munkahét­re való áttérést, csökkentsük a nyugdíjkorhatárt a nőknél és más munkavállalóknáL Elvtársak, ha bírjuk, legyen. Végső soron távlatban is ez a célunk. Csakhogy elosz­tani azt tudjuk — ed­dig is azt tudtuk — amit megtermeltünk. Ha az előbb felsorolt jo­gos igényeket osztályozzuk, akkor annak megvalósításra a következő fontossági sor­rendet célszerű meghatároz­ni: egyrészt érjük el az egyé­ni jövedelmekben gyorsabb növekedést olyan módon, hogy ha lehet, jobbon feje­ződjön ki a viselt felelősség és a munka minősége. Más­részt az állam teljesítse in­tenzívebben szocialista álla­munk lényegéből fakadó azon kötelezettségét, hogy a nyug- diíasok, a nagy családok ter­heiből nagyobb részt vállal­jon magára. Oldjuk meg ha lehet, minél előbb, számos gazdasági, társadalmi ágazat­ban a lemaradt bérszintek emelését. Ám ha az előbbiekkel együtt, — hogy a lemaradt bérszintet, a nyugdíjakat emeljük, megoldjuk a nagy- családosok gondjait, s egy időben harcolunk a 44 órás munkahét általánossá téte­léért, a nyugdíjkorhatár le­szállítását hangoztatjuk, ak­kor előre megmondhatjuk: rövid időn belül olyan ellent­mondásos, anyagilag meg­oldhatatlan, morális feszült­séggel telített konfliktust ho­zunk létre, amely még egy robbanással is járhat. Elvtársak1 Tiszta szívből támogatom a megye ipari, gazdasági fej­lesztésére vonatkozó gazda­sági elképzeléseiket, de hang­súlyozom, hogy csak a reális helyzet figyelembevételével lehet a jövőre vonatkozó ter­veket kidolgozni, a fejlesz­tést megvalósítani. Tisztázásra váró kérdések A kommunisták e tanács­kozásán is kifejezésre jutott, hogy a közfelfogásban tisz­tázni kell néhány dolgot. Itt nemcsak a szocializmus ér­dekében aktívan do'gozó erők megbecsülésére gondolok. Ügy vélem, a kongresszus kötelessége lesz. hogy tisztáz­zon az utóbbi időben néhány sokat hangoztatott kérdést. Tisztázni kellene például, hogy az egyéni, anyagi törek­véseknél mi, meddig tisztes­séges. Hogy egy telek, egy kis hétvégi pihenőház meg­szerzése tisztességes dolog-e vagy az már harácsolás? Mit kell elismernünk tisztességes munkával szerzett, egyénileg birtokolható tulajdonnak és mi az, amire azt kell mon­danunk. hogy már nem az. Szerintem nem az egy, vagy a két szoba dönti ezt el. Az a lényeges, hogy törvénves, tisztességes úton szerezte-e meg azt a tulajdonos? A társadalom számára hasznos tevékenvséeeel jutott-e ah­hoz az anyagi alaphoz, amely­ből ő valamit gyarapítóit magának. Lehet valakinek Ooel pénkocsüa. attól az még psz+élyhil harcos. ha az előb­bi fettátetek mellett vette. A bat akWir amikor már nem Iát mást maga előtt, csak azt. hogy a komá­jának már Sko'táta van. neki meg CS”z>Än Trabonttg és kttzhan eltafíkttt hogv ő tu­lajdonképpen valamikor for­radalmárnak készült Vigyázzunk, azonban ne­hogy valahol ugyanakkor az ellenkezőbe csapjon at a hul­lám és ha most már valaki­nek van egy kis háza, vagy szerszámos kamrája a Tisza- partján, akkor azt mondják, hogy ő is harácsol. Mert ak­kor ellentmondásba kerülünk azzal, amit magunk hangoz­tatunk: tisztességes munká­val többet kapsz, ha többet adsz a társadalomnak.' Meg kell tanítanunk az embere­ket szebben élni, kulturál­tabban, műveltebben. És eb­ben az Is benne van, hogy ha valakinek a gyerekei arra vágyódnak, hogy szabad idő­ben kimenjenek a vízpartra, akkor azt biztosítani tudja nekik. Szövetségi politikánk sze lemében Elvtársak! Egyetértek a beszámoló azon részével, amely azt mondja, hogy a parasztság jövedelme átlagában eléri a munkásság jövedelmét. Ez­zel kapcsolatban azonban a következőkre szeretném fel­hívni a figyelmet: amennyi­re igaz. hogy a parasztság jövedelme elérte a munká­sokét, annyira igaz az is, hogy életkörüményeik, kom­munális ellátottságuk méS I messze elmarad a városban lakókétól. Tehát nem mond­hatjuk azt, hogy a munká­sok és a parasztok most már mindenben egyformák. Meg­kezdődött és nagy ütemben valósul meg a falu kulturá- lódása, kommunális fejlesz­tése. Ám ezen túlmenően szerintem nagyobb figyelmet kell fordítani a parasztság po­litikai, kulturális színvona­lának, műveltségének eme­lésére. A megjavult anyagi helyzetük mellett segítsünk a parasztságnak abban, hogy mind politikai értelemben, mind kulturális színvonal­ban méltó partnere legyen a munkásosztálynak. Hosszú távon véleményem szerint ez a szövetségi politika iga­zi célja. A pártbizottság írásos be­számolóját és állásfoglalás­tervezetét én is időben meg­kaptam. — Mind az írásos, mind a szóbeli előterjeszté­sekkel teljes mértékben egyetértek. Az írásos beszá­moló logikus, meggyőzó, reá­lis. szerény, de ugyanakkor magabiztos. Hozzátehetem. még nagyobb öröm, hogy azt mondhatom: igazi, reális jó beszámolót csak akkor és ott lehet készíteni, ahol a beszámolási időszakban in­tenzív, hasznos, eredményes munka folyt. Ismerem a Központi Bi­zottság, a Kormány, az orszá­gos hatáskörű szervek véle­ményét a Szolnok megyei pártbizottság, a tanács, az állami, a gazdasági szervek tevékenységéről: úgv ítélik meg, hogy a Szolnok me­gyeiek által kitűzött célok reálisak, de nagy erőfeszíté­seket kövedének, és hogy ezekért a célokért követke­zetesen és céltudatosan dol­goznak. Engedjék meg, hogy kife­jezzem személves örömömet is mindazon nagyszerű ered­ményekkel kapcsolatban. — amelyek a beszámolóból, a hozzászólásokból egyértel­műen tükröződtek. Szívből kívánom, hogy ezek az ered­mények a kommmvsták. Szolnok megve népének ál­dozatos munkája nyomán gyors ütemben tovább gya- ranodjanak a megye, az or­szág, — egész nénünk javá­ra. A Köznon'i Bizottság, a Politikai Bizottság nevében kívánom, hogy őrizzék meg céltudatos munkastílusukat. Tiszta szívből kívánom á megve kommunistáinak, dol­gozóinak. a megválasztásra kerülő új pártbizottságnak, hogy sok sikert érjenek el munkájukban, közéleti tevé­kenységükben, közösségi, egyéni életükben. Ehhez kívánok erőt, egészséget mindnyájuknak. (Folytatás as 1. oldalról) tésével, biztosítsák és báto­rítsák a tehetségek szabad kibontakozását... Különös gonddal kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyermekei­nek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, parasztos gyermekeit min­denki, az ügy társadalmi jelentőségéhez méltóan, a dolgozó osztályok iránti kö­telességtudattal és tisztelet­érzéssel támogassa a tanu­lásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket”. Melyek a legfőbb tenniva- liónk — lehetőségeinket reá­lisan figyelembe véve — mindezek édekében? Következetesen biztosítani kell a középiskoláKbán a fizikai dolgozók gyermekei­nek megfelelő arányát Kü­lönösen fontos feladat ez a gimnáziumok és ezen belül a tagozatos osztályok eseté­ben, mivel a tagozatos osz­tályokban lényegesen ala­csonyabb, 51.7 százalékos az arányuk. Tovább kell javí­tani az iskolai munka álta­lános tétételeit, a szakta­nárok biztosítása tekinté­sében teljességre kell töre­kedni, növelni kell a jól fel­szerelt szertárak számát To­vább kell szélesíteni a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozás speciális eszkö­zeit formáit, módszereit, az általános és középiskolákban egyaránt Elsősorban a szak­köröket, egyetemi előkészí­tőket, tanulmányi táborozá­sokat kell fokozottabb mér­tékben a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatása érdekében fejleszteni. Állan­dóan napirenden kell tarta­nunk a pedagógusok köré­ben is e témát, elvi, politi­kai oldalról is. Jelentősen növelni kell az üzemi, szö­vetkezeti és tanácsi ösztön­díjasok számát E vonatko­zásban jelenleg elfogadha­tatlan tendencia érvényesül. 1965-től 1969-ig a felsőokta­tási intézményekben a tár­sadalmi ösztöndíjasok szá­zalékos aránya a következő­képpen alakult: 1965-ben 20.3 százalék, 1967-ben 14.7 százalék, 1969-ben 12.3 szá­zalék. Ez az összes hallgatók közötti százalékos arány; az első évfolyamon, 1069-ben, mér csak 3.4 százalékos volt a társadalmi ösztöndíjasok aránya. A középiskolákban is elfogadhatatlan a helyzet Szolnok megye kereken 10 ezer középiskolai tanulójá­ból mindössze negyvenöt rendelkezik társadalmi ösz­töndíjjal. Szót kell értenünk és biz­tos vagyok benne, hogy szót fogunk érteni ebben a kérdésben azokkal a gazda­sági és más vezetőkkel, akik a jó ügy érdekében elsősor­ban tehetnek. El kell érnünk, hogy a vállalatok a munkásaik tehetséges gyermekeinek to­vábbtanulását ösztöndíjak adományozásával is segít­sék. Ä fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulásá­ban ténylegesen figyelmez­tető problémák jelentkez­nek, ezek oka azonban meg­győződésem szerint nem ab­ban keresendő, hogy a VTII. és IX. kongresszus e kérdés­ben olyan politikai döntést hozott, melyet felül kellene vizsgálni, hanem abban, hogv még nem tet*ük meg mindazt, amire lehetőségeink adva vannak, s ez.ért le kell vonnunk a megfelelő követ­keztetéseket. az ügy jelen­tőségének megfelelő alapos­sággal. A dolgozó nők többsége kötelességtu dóan végzi munkáját TURÖCZY FERENCNE, az SZMT titkára A IX. kongresszus után me­gyénkben új üzemek és telep­helyek, gyáregységek és vál­lalatok létesültek, amelyek összesen 16 500 embernek nyújtottak munkalehetőséget Közülük jelentős számban vannak fiatal nők. Csak a legnagyobb tisztelettel szólha­tok a párt, a tanács a mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek A beszámoló eredményes munkát tükröz törekvéseiről, hogy új mun­kahelyeket létesítettek, hogy a régi üzemeikben javították a nők munkakörülményeit. Sajnos, még mindig van gon­dunk elég, még sok elavult, túlzsúfolt, egészségtelen mun­kahely van a megyében. A dolgozó nők többsége kötelességtudóan, felelősség­gel végzi munkáját. Ezt bizo­nyítják a többségében nőket foglalkoztató üzemek, válla­latok termelési eredményei. A szocialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalom­ban évről évre nő a kiváló munkát végző és e megtiszte­lő címet kiérdemlő nők szá­ma. Pártunk Központi Bizottsá­ga a két kongresszus közti időben több fontos határoza­tot hozott, így például a nők és a fiatalok helyzetéről. Jó módszere a pártunknak, hogy az általános építő munka fel­adatai közben egy-egy réteg sajátos helyzetét külön is megvizsgálja. Így lehetőség nyílik széleskörű tapasztalat- szerzés után konkrét követ­keztetések levonására. Most. hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados jubileuma évé­ben büszkék lehetünk azok­ra a forradalmi változások­ra. amelyek a nők életében, politikai, gazdasági helyze­tükben bekövetkezett. Mind­ezek ellenére azonban a nők egyenjogúsága még nem tel­jes, mert annak érvényesülé­sét gazdasági és szemléleti problémák egyaránt akadá­lyozzák. Minden rendelkezé­sünkre álló politikai eszköz­zel fel kell vennünk a küzdel­met a nőket lebecsülő és hátrányosan megkülönbözte­tő nézeték ellen. Társadal­munk: fejlődésében bekövet­kezett változások, a nők tö­meges munkavállalásával napvilágra hozott sok ellent­mondást. Ezek közé tartozik, hogy a nők munkába lépését nem követte élet- és munka- körülményeikre vonatkozó segítő intézkedés. Még min­dig változatlanul a nőkre há­rul a mindennapi munka mel­lett a család, a háztartás el­látása. A szolgáltatás fejlesz­tésének üteme elmaradt az igények lőL Jelenleg négy és félezer asszony van gyermekgondozá­si szabadságon. Ebben az év­ben jár le a gyermekgondo­zási segélyt először igénybe­vevők szabadsága. Szolnokon és más városokban ez a kö­rülmény rendkívüli gondokat jelent A megyeszékhelyen — annak ellenére, hogy a tanács több vállalat összefogásával törekszik az óvodák bővítésé­re — a jelentkező igényeket még mindig nem tudjuk ki­elégíteni. Sajnálatos, hogy Szolnokon, a harmadik ötéves tervre előirányzott két száz­száz személyes óvoda felépí­tése elmaradt. Nem egészen szociálpolitikai okokból, nem a nők helyzetével összefüg­gésben sürgetem a gyermek- intézmények sürgős fejleszté­sét Ezt követelik a különbö­ző politikai okok. az osztály­érdek, az utódainkért, a holnap munkásaiért való ag­gódás. Arányos teher­megosztást a szakmunkás képzésért VÖRÖS FERENC asztalos, az ÉPSZER szo­cialista brigádvezetője ^ngedjék meg. hogy tolmá­csoljam a Szolnok megyei tanács Építési és Szerelőipari Vállalata kommunistáinak, kollektívájának üdvözletét Olyan témával szeretnék fel­szólalásomban foglalkozni, amelyről már nagyon sok a vállalatok, akik így tesznek, kon; ez a munkaerővándorlás. Egyetértek Csáki elvtársnak, a Szolnok városi pártértekez­leten kifejtett álláspontjával, hogy a munkaerővándorlás megakadályozására nem köz­ponti adminisztratív intézke­désekre. hanem a gazdasági egységek vezetőinek jó szer­vező és irányító munkájára van szükség. Vállalatunk jelentős erőfe­szítéseket tesz a megfelelő szakmunkás utánpótlás bizto­sítására. Anyagi áldozatokat hozunk és hoznak mindazok a vállalatok, akik így tesznek, A vállalatok kivonják az ak­tív termelésből a legjobb szakmunkásokat az ipari ta­nulók szakmai oktatására; ... kollégiumokat tartanak fenn, , kollégiumi nevelőket alkal- maznak és sorolhatom tovább, azokat az anyagi és erkölcsi erőfeszítéseket, amelyek el- ■ engedhetetlenek a szakmun­kás utánpótlás biztosítására. A tanuló idő leteltével azonban nagyon nehéz ezeket a fiatal szakmunkásokat meg­tartani annál az anyavállalat­nál, ahol képezték őket. Van­nak olyan gazdasági egysé­gek. vállalatok, amelyek meg­várják, míg másutt jelentős költséggel és erőfeszítéssel felnevelik az új szakmunká­sokat. aztán ők jelentkeznek, mint jótevők, mert a képző- ... sen megspórolt pénzből jé- „ lentős fizetéskülönbséget tud- ' nak biztosítani részükre. E témához tartozik az is, hogy a fiatal szakmunkások,;.: akik addig csak a szaktudás, előszobájába jutottak be, a nagyobb jövedelemért lemon-...-,; danak a szakmai továbbkép- zés lehetőségeiről, s egy bizo- i > nyos idő után, annak hiányá­ban, barkácsolókká válnak. Ez pedig káros mind az egyén, mind a népgazdaság számára. Szükségessé válna egy olyan központi intézkedés meghozatala, amely meg­szabná az anyagi hozzájáru- . lást azoknak a vállalatoknak a számára, amelyek nem tud­ják vagy nem akarják megöl- '* dani a szakmunkásképzés^. ' de ugyanakkor igényelik a' . fiatal szakembereket. Vagyis ' azok a vállalatok, vagy tér-1;' meló egységek, ahol a lehe-f tőségeknek megfelelően nem képeznek szakmunkásokat \! fizessenek anyagi hozzájáru-*' ' lást a népgazdaságnak. ..........; C élunk a hozamok növelése, a gazdaságos - termelés GARAI LAJOS a Palotás] Állami Gazdaság™ igazgatója , \ • • " • ■" iJ \ A. pártbizottság beszámOTt*“ ja részletesen szólt a mező- ■’ gazdaság négyéves eredmé- ' nyeiről és azt jónak >■ tette. Egyúttal szólt a pridb- '/ lémákról is. —• Hogyan dől* gozott a Palotási Állami Gaz­daság kollektívája? Elmond-- " hatom, hogy gazdaságunkbaií'"- nőtt a halmozott termelési ér­tek, négy év alatt 39 millió forintról (32 millióra. Emel­kedett a dolgozók átlagekté- sete is, csökkent a munka*“1 idő, 2900 óráról 2600 órárai ' Nőtt a vállalat nyeresége is,"' ma már eléri a 8 millió fo­rintot, annak ellenére, hogy az idén az időjárás miatt há­rom millió forintos vesztesé-m günk van. Az elmúlt időszakban az iparszerű termelést fejlesz- ' tettük, mind a növénvtermc- ' lesben, mind az allattenyész- , tésben. Anyagi erőforrásaink-, nak megfelelően gépesítettük.- a munkafolyamatokat. A ke- ; vetkező öt évben előtérbe ke- ' rül nálunk is a szakosítás. A •; Héki Állami Gazdasággá“' közösen 65 millió forintos ' beruházással jövőre hozzákez­dünk egy 1160 férőhelyes te­henészet létestéséhez. Ennek' felépítésével javulnak majd dolgozóink munkakörülmé­nyei is. Baromfitelepünkön is re- • konstrukciót haitottunk vég-. ,, re Jelenleg másfél millió ka-, csat nevelünk évente, de ezt . a telepünket _ tovább bővít­jük. s jövőre már két és tél . millió lépes** tenvé-ztíí — v jz.t­mondisafiuk, hogy a hét áram-koronás földiemben dol­gozó rpunká «sokra egV-egv , személyre 165 ezer forint hal­mozott termelési érték jut. s hoev egv katasztrális hóid tiszta jövedelme elérte a 2 1500 forintot. Ezek szép szá­mok. de nem jelentik, hogy elégedettek lehetünk. A kövét-' kező öt évben úiabb fetadav Elsősorban is eénesíteni akar­takat szeretnénk megoldani juk az összes termelői mun­kát. Ezért a beruházásokra:, szánt pénzösszegünk nagy--, részét gépvásárlásokra for­dítjuk. A jelenleginél több mérnököt szeretnénk .foglal-. koztatni. Baromfitelepünkéi (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents