Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. október 13. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Határvonalak Bonnban A nyugatnémet belpolitikában bekövetkezett az, amire egy közelmúltbeli esemény nyomán feltétlenül számítani lehetett. Erich Mende, a Szabad Demokrata Párt egykori elnöke a lovagkeresztes politikus, aki mindig is gőzerővel igyekezett jobbra húzni pártját, mint ismeretes, két képviselőtársával együtt átlépett az ellenzéki Kereszténydemokrata Pártba. Ezzel mégjobban lecsökkent a jelenlegi szabaddemokrata —szociáldemokrata kormánykoalíció amúgyis csekély többsége. Elképzelhetetlen volt, hogy ezt a fejleményt a CDU—CSU berkeiben ne próbálják meg propaganda-célokra a lehető legjobban kihasználni. Így is történt: a bukott rezsim prominens politikusai sorra mondták a beszédeket, amelyek konklúziója mindig egy volt — az, hogy a Brandt-kabinet feje felett megjelent az összeomlás Damoklesz-kardja és a nyugatnémet közvéleménynek meg kell barátkoznia új választások lehetőségével. Legalább ennyire elképzelhetetlen volt azonban az is, hogy a jelenlegi vezetés mindezt szó nélkül hagyja és a legutóbbi órákban ez is bebizonyosodott. A kancellár komoly és a jelek szerint átgondolt ellentámadással válaszolt az összeomlás és az új választások kísértetével kacérkodó ellenzéknek. A nyitány egy nyilatkozat volt, amelyet Willy Brandt a Südwestfunk nevű rádióállomásnak adott és amelynek lényege, vezérfonala kétségtelenül a következő mondat: „Mende és két társa átállása lényegében nem gyengítette á kormány parlamenti bázisát” Ezek a szavak az első pillanatra talán nem hatnak meggyőzően — de csak azok számára, akik a parlamenti erőviszonyokat kizárólag matematikai arányokban képzelik el. Ez azonban a bonyolult belpolitikai küzdelem leegyszerűsítése, tehát téves szemlélet. A nyugatnémet alkotmány lehetővé tette Mendééknek az átlépést és ez az átlépés számszerűen valóban csökkentette a többséget. De az alkotmány azt is lehetővé tette hogy Mendéék még a koalícióban résztvevő Szabad Demokrata Párt tagjaiként is állandó bizonytalansági tényezőt jelentsenek a kancellár és környezete számára — olyan tényezőt, amely egy-egy döntő szavazásnál esetleg végzetesnek bizonyulhatott volna. Az a veszteség, amely számszerűen érte a koalíciót, bőven megtérülhet abban az erkölcsi pluszban, amelyet a Mende- féle frakció kiválása erkölcsileg és politikailag jelent. A kancellár hajója végülis kölönctől és nem hasznos súlytól szabadult meg. Ez jogosította fel Brandtot az említett kijelentésre, amely tehát nem afféle „kincstári optimizmus”, hanem megalapozott helyzetkép. (KS) Katonatisztek egy csoportja megtekinti az első fotókat a Varsói Szerződés hat tagállamának NDK-ban rendezett „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlatáról. Pompidou ismét Moszkvában tárgyal Prága Prágában hivatalosan bejelentették, hogy a CSKP Központi Bizottságának, a köztársaság elnökének és a csehszlovák kormány miniszterelnökének meghívására október második felében az NDK-ból párt- és kormányküldöttség látogat Csehszlovákiába. A delegációt Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke, valamint Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK ' minisztertanácsának elnöke vezeti. Georges Pompidou francia elnök Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének kíséretében hétfőn reggel különrepülőgépen Taskentből visszaindult Moszkvába. Pompidou és Podgornij két napot töltött Üzbekisztánban; ezt megelőzően a bajkonuri űrrepülőtéren és Novoszi- birszkben jártak. Marad a koalíció az NSZK-ban Bolívia Bolívia nagyvárosaiban már nyugalom uralkodik. Torrez tábornok kormánya megkezdte működését. Erről nyilatkozott a nemzeti felszabadítási hadsereg nevű szervezet. A Torrez-kormány eddig még nem fejtette ki álláspontját a gerillákkal és más baloldali szélsőséges csoportokkal kapcsolatban. A szociáldemokrata párt országos elnöksége hétfőn ülést tartott Bonnban. A belpolitikai helyzettel kapcsolatban Willy Brandt kancellár,a párt elnöke megállapította: az SPD—FDP pártszövetség 1973-ig tart. A két koalíciós pártnak eltökélt szándéka, hogy a kormányprogramban lefektetett bel- és külpolitikai feladatokat megoldja. A három' FDP-képvi- selő pártváltoztatásával az erőviszonyok a Bundestagban nem változtak meg. A kilépett képviselők eddig sem támogatták a kormányt. Scheel-nek az FDP elnökének igaza van abban, hogy a pártja elleni támadást parlamenten kívüli befolyásos erők támogatják. Egy „jobboldali parlamenten kívüli ellenzék” nagyarányú kísérletéről van szó, hogy a fejlődés kerekét visszaforgassák. A kutatás sikere az én halálos ítéletem Áz elrabolt miniszter drámai levele Hétfőn, magyar idő szerint hajnalban három órakor lejárt a legújabb határidő is, amelyet a québeci francia szeparatisták követeléseik teljesítésére kitűztek. Egy québeci földalatti állomáson hagyott üzenetükben közölték, hogy amennyiben feltételeiket a kormány nem teljesíti, kivég- • zik a fogságukban levő Pierre Laporte québeci munkaügyi minisztert. Az üzenet valódi: az emberrablók mellékelték a miniszter személyes iratait, így gépkocsivezetői jogosítványát. Még a határidő lejárta előtt az emberrablók eljuttatták Bourassa québeci miniszter- elnökhöz Laporte miniszter levelét amelyben drámai szavakkal fordul a miniszterelnökhöz. „Azt hiszem, életem legfontosabb levelét írom. Pillanatnyilag jó egészségben vagyok, jól, sőt udvariasan bánnak velem. Szeretném, ha a rendőrség a feltalálásomra indított minden kutatást megszüntetne. Ha rám is bukkanna, ez csak gyilkos lövöldözéshez vezetne, amelyből aligha kerülnék ki élve. Életem kezedben van. Ha csupán erről volna szó és ha áldozatom eredményekhez vezetne beletörődnék. De jól szervezett akcióval állunk szemben, amely csak a politikai foglyok kiszabadításával érhet véget. Cross után és utánam egy harmadik, negyedik, majd ötödik áldozatra kerülne sor. Kérlek cselekedj azonnal, hogy elkerülhető legyen a vérfürdő és a fölösleges pánik. Ha a politikai foglyok sza- badonbocsátását megszervezik és jól hajtják végre, biztos vagyok benne, hogy teljes lesz személyi biztonságom és azo- ké is, akikre utánam kerülne sor” — hangzik Pierre Laporte levele. Az utóiratban az elrabolt miniszter kéri, hogy állíttassák le a kutatást utána. „E kutatás sikere számomra halálos ítélettel lenne egyenlő” »— írja. Tíz perccel a megszabott határidő lejárta előtt Bourassa a québeci rádió mikrofonja elé lépett és — mint a hírmagyarázók megjegyzik — eléggé ködös fogalmazású nyilatkozatot tett az emberrablások ügyében. A nyilatkozat lényege abban foglalható össze, hogy a québeci kormány nem hajlandó feltétel nélkül teljesíteni az emberrablók követeléseit, de kész tárgyalásokba bocsátkozni velük és e tárgyalások keretében kidolgozhatnák az esetleges fogolycsere részletes feltételeit Közben új szereplő lépett színre: egy magát québeci igazság frontnak nevező csoportosulás, amely elítéli az emberrablásokat és közölte, hogy az emberrablók által kivégzett minden túsz fejében a kanadai szeparatisták vagy családtagjaik közül hármat megölnek. INDENFELOL KAiaö _ Nasszer elnök hagyatékát és emlékezetét külön intézet és múzeum fogja ápolni az Egyesült Arab Köztársaságban. Az Arab Szocialista Umo különbizottságot állított fel és az ezzel kapcsolatos munkálatokra a bizottság elnökéül Mohamed Heikal-t, az ország tájékoztatásügyi miniszterét, az A1 Ahram fő- szerkesztőjét nevezték ki. Heikalnak egyben feladata lesz, hogy az „elhunyt arab hős emlékezetét őrző” arab bizottságok tevékenységét koordinálja. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága október 13-án, 14-én és 15-én ülést tart. Napirenden szerepel Georges Marchais főtitkár-helyettes beszámolója a politikai helyzetről és a párt feladatairól, valamint Madeleine Vincent referátuma a pártnak a nők között kifejtett munkájáról. BELGRAD Belgrádban hétfőn megkezdődnek Mirko Tepavac jugoszláv és Paul Härtling dán külügyminiszter hivatalos megbeszélései. A két külügyminiszter Jugoszlávia és Dánia kapcsolatain kívül a nemzetközi kérdések közül a közel-keleti válságot, s általában a Földközi tenger térségének helyzetét, valamint Európa problémáit tűzte megbeszéléseinek napirendjére. SANTIAGO de CHILE Változatlanul a rendőrség ostromgyűrűje veszi körül a chilei „Hajléktalanok Forradalmi Bizottságának” tagjait, akik tiltakozásul több társuk letartóztatása ellen, pénteken „elsáncolták” magukat a Santiago de Chile-i egyetem épületében. Az egyetem rektora lépéseket tett a belügyminisztériumban a csoport „szabad elvonulásának” biztosítása érdekében, de eredménytelenül. BONN A nyugatnémet revansisták „Szudéta németek második Ifjúsági Kongresszusa” elnevezéssel megrendezett regens- burgi gyűlésén ismét felhangzottak olyan felhívások, hogy „csatoljanak vissza” bizonyos területeket, amelyek jelenleg európai szocialista országok elidegeníthetetlen részét képezik. A revansista szudéta német szervezet vezetője, Walter Becher CSU- képviselő felszólalásában támadta a nyugatnémet reálpolitika híveit. NYUGAT-BERLIN Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter a Springer- Konszernhez tartozó Berliner Morgenpost című nyugat-berlini lap vasárnapi számában megjelent interjújában azt mondotta, „az NSZK kormányának nem áll módjában teljesíteni Lengyelországnak azt a követelését, hogy az Odera—Neisse határt véglegesen és fenntartás nélkül ismerje el Lengyelország nyugati határaként, mert a „jogi helyzet” nem teszi ezt lehetővé. A bonni diplomácia vezetője mintegy három héttel november 2-re kitűzött varsói utazása előtt tette ezt a Provokatív kijelentést. Még majdnem egy hónap választási csatározás áll a nyugatnémet pártok előtt addig, amig november 8-án a hesseni szavazók belépnek a fülkébe. A csatározáson hőfoka azonban máris magas. Annyira az, hogy Willy Brandt maga is belépett a küzdők sorába és miután egyetlen napon három választási gyűlésen is beszélt, negyedik megnyilvánulásként egy sajtó konferencián kijelentette: „Nem bölcs dolog minden tartományi választást úgy tekinteni, mintha afféle fél-Bundestag-válasz- tás lenne”. A kancellári óvás jelzi: a szociáldemokraták számolnak a nyugatnémet közvélemény egyre határozottabban észlelhető polarizálódásával. Számolnak a vélemények egyre élesebb ösz- szeütközésével és szeretnék, ha ez, legalábbis Hessenben, nem járna a jelenlegi szoci- áldemoKrata—szabaddemokrata koalíciós kormányzat bázisának meggyengülésével. A polarizálódás temészete- sen a legaktuálisabb nemzetközi probléma, azaz a szovjet—nyugatnémet szerződés megítélésében jelentkezik, de sok jel mutatja, hogy jóné- hány belpolitikai—gazdasági kérdésben is mélyülnek az ellentétek a koalíció és ellenzék Között. A szabad—demokrata párton belül is nyilvánosság előtt zajlik egy-egy nem is mellékes kérdésről folytatott vita: Siegfried Zogl- mann Bundestag-képviselő például ugyan olyan modorban és kifejezésekkel lépett fel Brandt és pártja ellen, mint a legszélsőbb jobboldali kereszténydemokrata képviselők. A polarizálódás legfrissebb eseménye három szabaddemokrata képviselő átlépése az ellenzéki kereszténydemokraták soraiba — ezzel a koalíció parlamenti többsége hat főre csökkent. A rajnai parlamenti épületben, a Bundestag egyik ülésén egyenesen látványos kivonuláshoz vezetett a vé- vélemény eltérésének növekedése. Möller pénzügyminiszter a költségvetési vita során, mintegy feleletül a jobboldal ama vádjára, hogy a koalíció gazdasági politikája „a márka szándékos el- értéktelenítésével, az infláció szándékos növelésével” fenyeget. alaposan odamondogatott a kereszténydemokratáknak. „Mindenki tudja, hogy azok, akik két világháború kirobbantásáért és az aztkövető inflációkért felelősek, szellemileg közelebb állnak a kereszténydemokratákhoz, mint a szociáldemokratákhoz” — mondta Möller. Ekkor álltak fel és vonultak ki a CDU és a CSU képviselői az ülésteremből. Möller később kijelentette: nem szándékozott az ellenzéket a hitleristákkal egy kalap alá venni; ám ez a mondata nem nyugtatta meg a kereszténydemokratákat; közölték, hogy nem fogadják el a magyarázatot. Maga Brandt kancellár avatkozott be ezután a vitába, hangsúlyozva: minisztere és pártbeli társa senkit sem akart személyi vagy politikai becsületében megbántani. „Nem hagyjuk azonban magára Möller minisztert, minden támadásra azonnal felelünk” — tette hozzá a kancellár. Nem is kellett sokáig várni. Strauss a szociáldemokratákat, Kiesinger volt kancellár a koalíció másik pártját, a szabaddemokratákat támadja. Kiesinger Ansbachban mondott beszédében (itt az ugyancsak novemberi, bajor tartományi választás előtti propagandakörúton jelent meg), azt a meglepő állítást kockáztatta meg, hogy a Brandt-kormány tervei közt ott van egyes iparágak „államosítása, ml több szocializálása és a magánkezdeményezést veszély fenyegeti az NSZK-ban”. Ez alaptalan állítások után a lényegre tért: heves támadást intézett a moszkvai szovjet—nyugatnémet szerződés ellen. A nyugatnémet belpolitikai küzdelem kiéleződésében, túl a gazdasági és költségvetési vitákban megnyilvánuló nézeteltéréseken valóban ez a kérdések kérdése. A már aláírt szerződés parlamenti ratifikálása az a következő lépés, amelyből a Brandt- kormány szándékainak igaz voltáról, s a parlamenti erőviszonyok mai állásáról meggyőződhet majd a világközvélemény. Mert ha a Bundestagban a jelenlegi „papírforma” szerint vékony kis többséggel rendelkezik is a koalíció, a polarizálódás kellemetlen meglepetések okozója is lehet. A már említett Zoglmann-ügy rávilágít a polgári-liberális szabaddemokrata-párt titkolt belső betegségére: Zoglmann, a dúsgazdag gyáros nem áll egyedül azzal a nézetével, hogy a párt úgynevezett „keleti politikája” (tehát Brandt és a szabad-demokrata Scheel külügyminiszter a realitásokat végre számbavevő közös politikája), nem hasznos a kis- és középtőkés csoportok számára. Nagyon sok jel mutatja, hogy Zoglmann és társai már nemcsak a Kiesinger—Strauss-féle keresztény- demokrata állásponthoz közelednek, hanem egy —egyelőre aláírásnélküli — röpírat útján, megkísérlik a neonáci gondolkodású választók befolyásolását is, mégpedig a legszélsőségesebben jobboldali jelszavakkal. A polarizálódás egyik mellékvonása az úgynevezett „kitelepítettek” revansiszta csoportjai és a koalíciós kotr mányzat közötti, már előbb is meglévő ellentétek kiéleződése. Nemrég, amikor Fri- edlandban tömeggyűlést tartottak ezek a revansiszta csoportok, a szónokok heves kirohanásait a hallgatók azoknak a transzparenseknek ma- gasbaemelésével üdvözölték, amelyeknek ez volt a felirata; „a SPD és a FDP hazaáruló!” „Döntsétek meg az árulók uralmát!” Az ellenzék harci riadója, a szovjet—német szerződés ellenfeleinek csatasorbaállása persze csak az egyik oldala a képnek. A kereszténydemokraták soraiban is akadnak már, akik felismerték: a reálpolitikai gondolkodás segíthet csak megerősíteni az NSZK helyzetét. Egy-egy ismertebb kereszténydemokrata vezető — Rainer Barzel, vagy Georg Schröder, az első, a parlamenti frakció vezetője, a második Kiesinger potenciális utódjelöltje a ve- zéri székben — a többieknél jóval árnyaltabban fogalmazza meg ellenzéki álláspontját: elképzelhető, hogy a szovjet—német szerződés ratifikálása kérdésében még nem végleges a nemleges állásfoglalásuk. November két tartományi választása és a Bundestag előkészületei a ratifikálásra nyilván tovább mélyítik az ellentéteket a szembenálló csoportok között — az azonban már jól látható, hogy a polarizálódást jelző határvonalak nem mindenütt esnek egybe a pártokat jelző vonalakkal. Gárdos Miklós Vizsgázott kazánfűtőt felvessünk állandó munkára 60S ss Ipari Ssakmunkásképső Intései Szolnok, Petőf i u. I.
