Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. október 13. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Határvonalak Bonnban A nyugatnémet belpolitikában bekövetkezett az, amire egy közelmúltbeli esemény nyomán feltétlenül számítani le­hetett. Erich Mende, a Szabad Demokrata Párt egykori elnö­ke a lovagkeresztes politikus, aki mindig is gőzerővel igye­kezett jobbra húzni pártját, mint ismeretes, két képviselőtár­sával együtt átlépett az ellenzéki Kereszténydemokrata Párt­ba. Ezzel mégjobban lecsökkent a jelenlegi szabaddemokrata —szociáldemokrata kormánykoalíció amúgyis csekély több­sége. Elképzelhetetlen volt, hogy ezt a fejleményt a CDU—CSU berkeiben ne próbálják meg propaganda-célokra a lehető leg­jobban kihasználni. Így is történt: a bukott rezsim prominens politikusai sorra mondták a beszédeket, amelyek konklúziója mindig egy volt — az, hogy a Brandt-kabinet feje felett meg­jelent az összeomlás Damoklesz-kardja és a nyugatnémet közvéleménynek meg kell barátkoznia új választások lehe­tőségével. Legalább ennyire elképzelhetetlen volt azonban az is, hogy a jelenlegi vezetés mindezt szó nélkül hagyja és a leg­utóbbi órákban ez is bebizonyosodott. A kancellár komoly és a jelek szerint átgondolt ellentámadással válaszolt az össze­omlás és az új választások kísértetével kacérkodó ellenzéknek. A nyitány egy nyilatkozat volt, amelyet Willy Brandt a Südwestfunk nevű rádióállomásnak adott és amelynek lénye­ge, vezérfonala kétségtelenül a következő mondat: „Mende és két társa átállása lényegében nem gyengítette á kormány parlamenti bázisát” Ezek a szavak az első pillanatra talán nem hatnak meg­győzően — de csak azok számára, akik a parlamenti erő­viszonyokat kizárólag matematikai arányokban képzelik el. Ez azonban a bonyolult belpolitikai küzdelem leegyszerűsí­tése, tehát téves szemlélet. A nyugatnémet alkotmány lehetővé tette Mendééknek az átlépést és ez az átlépés számszerűen való­ban csökkentette a többséget. De az alkotmány azt is lehetővé tette hogy Mendéék még a koalícióban résztvevő Szabad Demok­rata Párt tagjaiként is állandó bizonytalansági tényezőt je­lentsenek a kancellár és környezete számára — olyan ténye­zőt, amely egy-egy döntő szavazásnál esetleg végzetesnek bizonyulhatott volna. Az a veszteség, amely számszerűen érte a koalíciót, bőven megtérülhet abban az erkölcsi pluszban, amelyet a Mende- féle frakció kiválása erkölcsileg és politikailag jelent. A kancellár hajója végülis kölönctől és nem hasznos súlytól szabadult meg. Ez jogosította fel Brandtot az említett kije­lentésre, amely tehát nem afféle „kincstári optimizmus”, ha­nem megalapozott helyzetkép. (KS) Katonatisztek egy csoportja megtekinti az első fotókat a Varsói Szerződés hat tagálla­mának NDK-ban rendezett „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlatáról. Pompidou ismét Moszkvában tárgyal Prága Prágában hivatalosan beje­lentették, hogy a CSKP Köz­ponti Bizottságának, a köztár­saság elnökének és a cseh­szlovák kormány miniszterel­nökének meghívására október második felében az NDK-ból párt- és kormányküldöttség látogat Csehszlovákiába. A delegációt Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságá­nak első titkára, az államta­nács elnöke, valamint Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK ' minisztertanácsának elnöke vezeti. Georges Pompidou francia elnök Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének kíséretében hétfőn reggel különrepülőgépen Tas­kentből visszaindult Moszk­vába. Pompidou és Podgornij két napot töltött Üzbekisztánban; ezt megelőzően a bajkonuri űrrepülőtéren és Novoszi- birszkben jártak. Marad a koalíció az NSZK-ban Bolívia Bolívia nagyvárosaiban már nyugalom uralkodik. Torrez tábornok kormánya megkezd­te működését. Erről nyilatko­zott a nemzeti felszabadítási hadsereg nevű szervezet. A Torrez-kormány eddig még nem fejtette ki állás­pontját a gerillákkal és más baloldali szélsőséges csopor­tokkal kapcsolatban. A szociáldemokrata párt országos elnöksége hétfőn ülést tartott Bonnban. A bel­politikai helyzettel kapcso­latban Willy Brandt kancel­lár,a párt elnöke megállapí­totta: az SPD—FDP pártszö­vetség 1973-ig tart. A két ko­alíciós pártnak eltökélt szán­déka, hogy a kormányprog­ramban lefektetett bel- és külpolitikai feladatokat meg­oldja. A három' FDP-képvi- selő pártváltoztatásával az erőviszonyok a Bundestag­ban nem változtak meg. A kilépett képviselők eddig sem támogatták a kormányt. Scheel-nek az FDP elnö­kének igaza van abban, hogy a pártja elleni támadást par­lamenten kívüli befolyásos erők támogatják. Egy „jobb­oldali parlamenten kívüli el­lenzék” nagyarányú kísérle­téről van szó, hogy a fejlő­dés kerekét visszaforgassák. A kutatás sikere az én halálos ítéletem Áz elrabolt miniszter drámai levele Hétfőn, magyar idő szerint hajnalban három órakor le­járt a legújabb határidő is, amelyet a québeci francia szeparatisták követeléseik tel­jesítésére kitűztek. Egy québeci földalatti állomáson hagyott üzenetükben közölték, hogy amennyiben feltételeiket a kormány nem teljesíti, kivég- • zik a fogságukban levő Pier­re Laporte québeci munka­ügyi minisztert. Az üzenet va­lódi: az emberrablók mellé­kelték a miniszter személyes iratait, így gépkocsivezetői jo­gosítványát. Még a határidő lejárta előtt az emberrablók eljuttatták Bourassa québeci miniszter- elnökhöz Laporte miniszter levelét amelyben drámai sza­vakkal fordul a miniszterel­nökhöz. „Azt hiszem, életem leg­fontosabb levelét írom. Pilla­natnyilag jó egészségben va­gyok, jól, sőt udvariasan bán­nak velem. Szeretném, ha a rendőrség a feltalálásomra in­dított minden kutatást meg­szüntetne. Ha rám is bukkan­na, ez csak gyilkos lövöldö­zéshez vezetne, amelyből alig­ha kerülnék ki élve. Életem kezedben van. Ha csupán erről volna szó és ha áldozatom eredmények­hez vezetne beletörődnék. De jól szervezett akcióval állunk szemben, amely csak a politi­kai foglyok kiszabadításával érhet véget. Cross után és utá­nam egy harmadik, negyedik, majd ötödik áldozatra kerül­ne sor. Kérlek cselekedj azonnal, hogy elkerülhető legyen a vérfürdő és a fölösleges pá­nik. Ha a politikai foglyok sza- badonbocsátását megszervezik és jól hajtják végre, biztos vagyok benne, hogy teljes lesz személyi biztonságom és azo- ké is, akikre utánam kerül­ne sor” — hangzik Pierre Laporte levele. Az utóiratban az elrabolt miniszter kéri, hogy állíttassák le a kutatást utána. „E kutatás sikere szá­momra halálos ítélettel lenne egyenlő” »— írja. Tíz perccel a megszabott határidő lejárta előtt Bou­rassa a québeci rádió mikro­fonja elé lépett és — mint a hírmagyarázók megjegyzik — eléggé ködös fogalmazású nyilatkozatot tett az ember­rablások ügyében. A nyilat­kozat lényege abban foglalha­tó össze, hogy a québeci kor­mány nem hajlandó feltétel nélkül teljesíteni az ember­rablók követeléseit, de kész tárgyalásokba bocsátkozni ve­lük és e tárgyalások kereté­ben kidolgozhatnák az eset­leges fogolycsere részletes fel­tételeit Közben új szereplő lépett színre: egy magát québeci igazság frontnak nevező cso­portosulás, amely elítéli az emberrablásokat és közölte, hogy az emberrablók által ki­végzett minden túsz fejében a kanadai szeparatisták vagy családtagjaik közül hármat megölnek. INDENFELOL KAiaö _ Nasszer elnök hagyatékát és emlékezetét külön intézet és múzeum fogja ápolni az Egyesült Arab Köztársaság­ban. Az Arab Szocialista Umo különbizottságot állított fel és az ezzel kapcsolatos munká­latokra a bizottság elnöké­ül Mohamed Heikal-t, az or­szág tájékoztatásügyi mi­niszterét, az A1 Ahram fő- szerkesztőjét nevezték ki. Heikalnak egyben feladata lesz, hogy az „elhunyt arab hős emlékezetét őrző” arab bizottságok tevékenységét koordinálja. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága ok­tóber 13-án, 14-én és 15-én ülést tart. Napirenden szere­pel Georges Marchais főtit­kár-helyettes beszámolója a politikai helyzetről és a párt feladatairól, valamint Made­leine Vincent referátuma a pártnak a nők között kifej­tett munkájáról. BELGRAD Belgrádban hétfőn meg­kezdődnek Mirko Tepavac jugoszláv és Paul Härtling dán külügyminiszter hivata­los megbeszélései. A két külügyminiszter Jugoszlávia és Dánia kapcsolatain kívül a nemzetközi kérdések közül a közel-keleti válságot, s ál­talában a Földközi tenger tér­ségének helyzetét, valamint Európa problémáit tűzte megbeszéléseinek napirend­jére. SANTIAGO de CHILE Változatlanul a rendőrség ostromgyűrűje veszi körül a chilei „Hajléktalanok Forra­dalmi Bizottságának” tagjait, akik tiltakozásul több társuk letartóztatása ellen, pénteken „elsáncolták” magukat a San­tiago de Chile-i egyetem épületében. Az egyetem rek­tora lépéseket tett a belügy­minisztériumban a csoport „szabad elvonulásának” biz­tosítása érdekében, de ered­ménytelenül. BONN A nyugatnémet revansisták „Szudéta németek második Ifjúsági Kongresszusa” elne­vezéssel megrendezett regens- burgi gyűlésén ismét fel­hangzottak olyan felhívások, hogy „csatoljanak vissza” bizonyos területeket, amelyek jelenleg európai szocialista or­szágok elidegeníthetetlen ré­szét képezik. A revansista szudéta német szervezet ve­zetője, Walter Becher CSU- képviselő felszólalásában tá­madta a nyugatnémet reál­politika híveit. NYUGAT-BERLIN Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter a Springer- Konszernhez tartozó Berli­ner Morgenpost című nyu­gat-berlini lap vasárnapi szá­mában megjelent interjújá­ban azt mondotta, „az NSZK kormányának nem áll mód­jában teljesíteni Lengyelor­szágnak azt a követelését, hogy az Odera—Neisse ha­tárt véglegesen és fenntartás nélkül ismerje el Lengyelor­szág nyugati határaként, mert a „jogi helyzet” nem teszi ezt lehetővé. A bonni diplomácia veze­tője mintegy három héttel november 2-re kitűzött var­sói utazása előtt tette ezt a Provokatív kijelentést. Még majdnem egy hónap választási csatározás áll a nyugatnémet pártok előtt ad­dig, amig november 8-án a hesseni szavazók belépnek a fülkébe. A csatározáson hő­foka azonban máris magas. Annyira az, hogy Willy Brandt maga is belépett a küzdők sorába és miután egyetlen napon három vá­lasztási gyűlésen is beszélt, negyedik megnyilvánulásként egy sajtó konferencián kije­lentette: „Nem bölcs dolog minden tartományi válasz­tást úgy tekinteni, mintha afféle fél-Bundestag-válasz- tás lenne”. A kancellári óvás jelzi: a szociáldemokraták számolnak a nyugatnémet közvélemény egyre határo­zottabban észlelhető polari­zálódásával. Számolnak a vé­lemények egyre élesebb ösz- szeütközésével és szeretnék, ha ez, legalábbis Hessenben, nem járna a jelenlegi szoci- áldemoKrata—szabaddemok­rata koalíciós kormányzat bázisának meggyengülésével. A polarizálódás temészete- sen a legaktuálisabb nemzet­közi probléma, azaz a szov­jet—nyugatnémet szerződés megítélésében jelentkezik, de sok jel mutatja, hogy jóné- hány belpolitikai—gazdasági kérdésben is mélyülnek az el­lentétek a koalíció és ellen­zék Között. A szabad—de­mokrata párton belül is nyil­vánosság előtt zajlik egy-egy nem is mellékes kérdésről folytatott vita: Siegfried Zogl- mann Bundestag-képviselő például ugyan olyan modor­ban és kifejezésekkel lépett fel Brandt és pártja ellen, mint a legszélsőbb jobbolda­li kereszténydemokrata kép­viselők. A polarizálódás leg­frissebb eseménye három szabaddemokrata képviselő átlépése az ellenzéki keresz­ténydemokraták soraiba — ezzel a koalíció parlamenti többsége hat főre csökkent. A rajnai parlamenti épü­letben, a Bundestag egyik ülésén egyenesen látványos kivonuláshoz vezetett a vé- vélemény eltérésének növe­kedése. Möller pénzügymi­niszter a költségvetési vita során, mintegy feleletül a jobboldal ama vádjára, hogy a koalíció gazdasági politi­kája „a márka szándékos el- értéktelenítésével, az infláció szándékos növelésével” fe­nyeget. alaposan odamondo­gatott a kereszténydemokra­táknak. „Mindenki tudja, hogy azok, akik két világhá­ború kirobbantásáért és az aztkövető inflációkért fele­lősek, szellemileg közelebb állnak a kereszténydemokra­tákhoz, mint a szociáldemok­ratákhoz” — mondta Möller. Ekkor álltak fel és vonultak ki a CDU és a CSU képviselői az ülésteremből. Möller később kijelentette: nem szándéko­zott az ellenzéket a hitleris­tákkal egy kalap alá venni; ám ez a mondata nem nyug­tatta meg a kereszténydemok­ratákat; közölték, hogy nem fogadják el a magyarázatot. Maga Brandt kancellár avat­kozott be ezután a vitába, hangsúlyozva: minisztere és pártbeli társa senkit sem akart személyi vagy politikai becsületében megbántani. „Nem hagyjuk azonban ma­gára Möller minisztert, min­den támadásra azonnal fele­lünk” — tette hozzá a kancel­lár. Nem is kellett sokáig várni. Strauss a szociáldemokra­tákat, Kiesinger volt kancel­lár a koalíció másik pártját, a szabaddemokratákat támad­ja. Kiesinger Ansbachban mondott beszédében (itt az ugyancsak novemberi, bajor tartományi választás előtti propagandakörúton jelent meg), azt a meglepő állítást kockáztatta meg, hogy a Brandt-kormány tervei közt ott van egyes iparágak „álla­mosítása, ml több szocializá­lása és a magánkezdeménye­zést veszély fenyegeti az NSZK-ban”. Ez alaptalan ál­lítások után a lényegre tért: heves támadást intézett a moszkvai szovjet—nyugatné­met szerződés ellen. A nyugatnémet belpolitikai küzdelem kiéleződésében, túl a gazdasági és költségvetési vitákban megnyilvánuló né­zeteltéréseken valóban ez a kérdések kérdése. A már aláírt szerződés parlamenti ratifikálása az a következő lépés, amelyből a Brandt- kormány szándékainak igaz voltáról, s a parlamenti erő­viszonyok mai állásáról meg­győződhet majd a világköz­vélemény. Mert ha a Bun­destagban a jelenlegi „pa­pírforma” szerint vékony kis többséggel rendelkezik is a koalíció, a polarizálódás kel­lemetlen meglepetések oko­zója is lehet. A már emlí­tett Zoglmann-ügy rávilágít a polgári-liberális szabad­demokrata-párt titkolt belső betegségére: Zoglmann, a dús­gazdag gyáros nem áll egye­dül azzal a nézetével, hogy a párt úgynevezett „keleti politikája” (tehát Brandt és a szabad-demokrata Scheel külügyminiszter a realitáso­kat végre számbavevő közös politikája), nem hasznos a kis- és középtőkés csoportok számára. Nagyon sok jel mu­tatja, hogy Zoglmann és tár­sai már nemcsak a Kiesin­ger—Strauss-féle keresztény- demokrata állásponthoz kö­zelednek, hanem egy —egye­lőre aláírásnélküli — röpírat útján, megkísérlik a neonáci gondolkodású választók befo­lyásolását is, mégpedig a legszélsőségesebben jobbol­dali jelszavakkal. A polarizálódás egyik mel­lékvonása az úgynevezett „kitelepítettek” revansiszta csoportjai és a koalíciós kotr mányzat közötti, már előbb is meglévő ellentétek kiéle­ződése. Nemrég, amikor Fri- edlandban tömeggyűlést tar­tottak ezek a revansiszta cso­portok, a szónokok heves ki­rohanásait a hallgatók azok­nak a transzparenseknek ma- gasbaemelésével üdvözölték, amelyeknek ez volt a felira­ta; „a SPD és a FDP haza­áruló!” „Döntsétek meg az árulók uralmát!” Az ellenzék harci riadója, a szovjet—német szerződés ellenfeleinek csatasorbaállá­sa persze csak az egyik olda­la a képnek. A keresztényde­mokraták soraiban is akad­nak már, akik felismerték: a reálpolitikai gondolkodás se­gíthet csak megerősíteni az NSZK helyzetét. Egy-egy is­mertebb kereszténydemokra­ta vezető — Rainer Barzel, vagy Georg Schröder, az el­ső, a parlamenti frakció ve­zetője, a második Kiesinger potenciális utódjelöltje a ve- zéri székben — a többieknél jóval árnyaltabban fogal­mazza meg ellenzéki állás­pontját: elképzelhető, hogy a szovjet—német szerződés ratifikálása kérdésében még nem végleges a nemleges állásfoglalásuk. November két tartományi választása és a Bundestag előkészületei a ratifikálásra nyilván tovább mélyítik az ellentéteket a szembenálló csoportok között — az azon­ban már jól látható, hogy a polarizálódást jelző határvo­nalak nem mindenütt esnek egybe a pártokat jelző vona­lakkal. Gárdos Miklós Vizsgázott kazánfűtőt felvessünk állandó munkára 60S ss Ipari Ssakmunkásképső Intései Szolnok, Petőf i u. I.

Next

/
Thumbnails
Contents