Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

1970. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közelebb a ** Bányai Kornél költő itt élt közöttünk Homokon 1929—1934-ig és mi mégis csaknem elfeledtük. A legutóbbi esztendőkig alig tudtak róla Tisza- földváron. Az a néhány újságcikk, folyóirat, ami róla megjelent, kevés­nek bizonyult ahhoz, hogy érdemei szerint ér­tékeljék és megbecsül­jék.” (Részlet a tisza- földvári Bányai Kornél emlékkiállítás katalógu­sának előszavából.) Hányszor ébresztgettük emlékét, hányszor bizony­gattuk, hogy forradalmár zse­ni élt közöttünk, aki gyöke­ret vert a homoki aranyföld­be, s művészete itt érlelte legszebb, legmaradandóbb gyümölcseit. Egy hete kaptuk a meghí­vót: a Tiszazugi Földrajzi Múzeum Bányai emlékkiál­lítást rendez. Többszörösen örültünk, hitünk szerint, — hogy Földvár magáévá fo­gadja a költőt, a ma élőknek és az utódoknak adományoz­za ápolt művészetét, — de jóleső érzéssel nyugtáztuk mindazok fáradozásának eredményét, akik évek óta ébresztgetni próbálják az alföldi tanyák egykori ret­tenetes nyomorát megének- lő költő emlékét. Szlankó István múzeum­igazgató vette ápoló gondo­zásába a sok, már-már pusz­tába kiálltott keserű szó egyikét, hogy a szűkebb pát­ria és a magyar irodalom- történet számára közreadja a Bányai emlékeket, a köl­tő szellemi kincsestárát. Nem a régen várt kiállí­tás feletti öröm mondatja: a teljesség igényével készült a tárlat és betölti a feladatát. A szülőháztól végig vezeti és illusztrálja a költő életét, bemutatja az omszki „nagy utat” a bujdosást, az Eszter- gom-tábori emlékeket, majd a „Galambtanyát” Homokot; a csúcsot, ahol az üstökös elégett. Az értelmi, didaktikai cél­szerűség és az érzelmi ha­tásmechanizmus teljes egy­sége jellemzi a tárlatot. — Aki még sosem hallott Bá­nyairól az is mindent meg­tud róla, de aki ismerője életművének az is sok újat, eddig ismeretlent talál. A kiállítást Fája Géza író, a költő volt barátja nyitotta meg: „Verseiben — mondotta — minden kortársánál nyíl­tabban és határozottabban hirdette, hogy az önmagát túlélt világkorszak recseg- ropog, s omlik össze végül is. Tegyük hozzá: ha a forrada­lomról írt, következetesen az egész elnyomott emberiség felkelésére, tehát szocialista foradalomra gondolt. Homo­ki tartózkodása közelebb vit­te őt csakugyan a földhöz, a valósághoz, „csontszerűen és mozdulatlanul alvó fal­vakhoz”, az „embertelen és céltalan életű” szegénypa­rasztokhoz, társadalmi lírája egyre közvetlenebb, valósze- rűbb lett. Nagy költő volt-e? Nem kívánok az irodalom- történet elébe vágni, de hi­tet teszek, hogy nagy verse­ket is hagyott...” Vétek lenne nem megmente­ni az utókor számára Féja Gé­za esetleg elröppenő, nehéz mondatait, amelyet a költő­barát homoki éveiről mon­dott: „Bányai Homokon ju­tott igazán közel az élethez. Költészete itt teljesedett ki, itt nőtt maradandóvá, ez a föld juttatta magas csúcsok­ra, itt fogadta el a halált, egyéni sorsának remény- vesztése itt következett be. Utolsó verse a Tokajban már halálvers, de a jobb jö­vő reményére koccintott. Ez a föld, a „kis magyar gyar­mat” Bányai földje volt, — és Bányai ezé a földé.” Féja Géza ünnepi megnyi­tója után a költő fia. Bányai László mondott köszönetét édesapja emlékének ápolásá­ért. "ír Ügy gondolom, nem zár­kóznának ed a kiállítás ti- szaföldvári rendezői a gon­dolat megvalósítása elől: néhány hétre be kellene hoz­ni Szolnokra is a tárlatot, hogy minél többen megis­merjék a Vasénekű testvé­reim halhatatlan alkotójá­nak életművét. Az emlékkiállítás ideje alatt október 9-én és 10-én, valamint 12-én a helyi Haj- nóczi József Gimnázium irodalmi színpada, — Szabó András gimnáziumi tanár rendezésében, Bánvai Kornél verseiből összeállí­tott emlékműsort mutat be. Az Üjkincsem szőlő 27 szám alatti „Bányai ház” emléktáblájának felavatását technikai okok miatt sajnos későbbre kellett halasztani, de hisszük, hogy hamarosan felavatják a költő emlékét őrző márványtáblát. : SUHfe- Sk.■. -- ti — S zabványosítási tanácskozás Szolnokon Minősítési próba a szolnoki vágóhídon Szabványosítási világnap: október 14 (Tudósítónktól) Európában is előkelő he­lyet foglal el hazánk az egy főre eső húsfogyasztásban: évente 50—60 kiló húst eszünk meg. Ez azt jelenti, hogy élelmiszereink több mint 50 százaléka jelenleg állati eredetű. Ezért egyre nagyobb szükség van a hús minőségé­nek a javítására. A termelő gazdaságoknak olyan vágó­állatokat kell értékesíteniük, amelyek a szigorú nemzet­közi mércének is megfelel­nek. E fontos téma megtárgya­lására hívta össze tegnap Szolnokra a tsz-ek főállatte­nyésztőit a Szabványügyi Hi­vatal, valamint a két tsz te­rületi szövetség. Beszédében Bereczki Lajos, a középti- szavidéki és jászsági tsz-ek területi szövetségének titkára mondta: a gazdasági reform szük­ségessé tette a mezőgazda­ságban, az állattenyésztés­ben is a szabványosítási rendszer felülvizsgálatát. A szabványosítást, amely tá­volabbra is a központi irá­nyítás eszköze maradt, kor­mányhatározat szabja meg. Dr. Szelényi Zoltán, a Szabványügyi Hivatal mun­katársa előadásában arról szólt, hogy különböző állat­fajták nemzetközi minősíté­sével a Szabványozási Világ- szervezet 65 tagországa is rendszeresen foglalkozik. Ok­tóber 14-én lesz a nemzetkö­zi szabványozási világnap. Fontos feladat, hogy a mezőgazdasági üzemek mindegyike ismerje az ál­latok szabványozására vo­natkozó előírásokat. Janklovits Márton, a Szol­nok megyei Állatforgalmi és Húsfeldolgozó Vállalat igaz­gatója arról szólt, hogy a tsz-tpl olyan hízómarhákat várnak, amelyek jól is érté­kesíthetők. Sokszor gátolja a megfele­lő minősítést az eladás előtti túletetettség, lilletve a koplaltatás. Mindkettő kedvezőtlenül be­folyásolja az exportpiacot. A szabványosítás hazánk­ban 1950-ben vált intézmé­nyessé — erről szólott dr. Kazári Jenő, a Szabványügyi Hivatal főmérnöke. A nem­zetközi előírás is egyre szi­gorúbb lesz. Dániában példá­ul nemcsak a szarvasmarhá­kat, hanem az 5 milliós ser­tésállományt is egyenként vizsgálják, minősítik. A vágóállatokat nem a teljes súly, hanem a hasí­tott súly alapján veszik át és fizetik. A tanácskozáson résztvevő állattenyésztők gyakorlati bemutatón is bizonyították, értenek-e a minősítéshez. A szolnoki vágóhídon 12 élő szarvasmarháról szemrevé­telezéssel véleményt mond­tak. Az állatokat ezután le­vágták és külön bizottság ér­tékelte, hogy helyesek vol­tak-e a minősítések. E. S. FÜREDI VÁZLATOK E mlékszem azokra az évekre, amikor Tisza­füred a szolnokiak számára még egyet jelentett az isten háta mögével, a fogalom móriczi értelmezésé­ben. Füred környékét ma a megye legszebb részének tar­tom. Sőt, ha jól végig gon­dolom, az Alföld legvonzóbb bájait találom meg az ős- Tisza füzes rengetegeinek fekete földjein, megkötött homokdűnéin. A cserbenha­gyott medrek két oldalán a ligetek sora árulkodik a fo­lyó szeszélyeiről. Az erdők, a cserjések, a feltöltött med­rek ritmikus változása olyan harmonikus, amin megpi­henhet a szem, megnyugod­hat a szív. Különösen, ha tudja az ember, hogy az út végén olyan városias jellegű hely várja, mint Tiszafüred. Szó sincs arról, hogy lel­kesedésem feledtetné a még meglévő elmaradást, a mesz- szi évtizedék, mondhatjuk úgy is, évszázadok mulasztá­sait. De örüljünk a meglévő­nek és gondolkozzunk a jövőn. Nagyon nehéz egy felelős­ségteljes, az elmúlt négy év munkáját értékelő, az élet minden sarkalatos kérdését boncolgató tanácskozásnak mottót adni, de mégis meg­kockáztatom: úgy vélem, a füredi 'kommunisták pártér- telezletének ez lehet a mot­tója: örülni a meglévőnek, gondolkozni a jövőn. A tájról írtam, annak örökké változó egységéről, amiben ott az ember, aki előidézője, megvalósítója a a Hortobágy-széli élet job­bá alakulásának. Ezáltal emberközpontúvá vált ez a vidék is, mert az ember ön­maga javára dolgozik, és fiai, unokái boldogulásáért. Ekkor pedig már a jövőre gondol. Építő tettekkel, a jö­vőre gondolni, ez annyit je­lent, hogy humanistának len­ni. Végig hallgattam a tisza­füredi kommunisták tanács­kozásán elhangzott beszámo­lót, amely számot ad az el­múlt négy évről és jelzi a soronkövetkező feladatokat, Okmány ez, a huszonhét olda­las jelentés, a szó legszoro­sabb értelmében. Az embe­rek boldogulásának okmánya ez. Megállapít és előre mu­tat. Dicsér és bírál, de mind­ezt az emberek érdekében, nem önmagáért az aktusért, a formaságért. Minden mon­datán érződik a kihangsú­lyozott felismerés: egyetlen jól elültetett palánta, egyet­len devizát hozó kenyérko­sár, vagy kerti szék, mind­össze pár kilóval jobban hí­zott jószág többet ér min­Holtponton a fegyvernek! autószerviz építése Magyarországon öt év múl­va 570 ezer személygépkocsi vesz majd részt a közúti for­galomban. Ilyen országos adat nem egyszer kerül szóba me­gyénkben, amikor a felada­tok meghatározása van napi­renden. Autószerviz, étterem, kemping Fegyverneken egy jelentős szolgáltató egység építését tervezte közösen a helyi ÁFÉSZ, a Kossuth és a Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet. A nagyközség mellett a 4-es számú főútvonal húzó­dik, ezért egy ilyen szolgálta­tási egység létesítését némi túlzással közérdeknek is le­hetne nevezni. Másrészt egy kislétszámmal működő ve­gyesipari ktsz-en kívül a 7423 lakosú községben nincs semmilyen ipar, nem megfe­lelő a szolgáltatás. Az építendő objektum leg­jelentősebb része a korszerű autószerviz lenne. Az átfutó javítások mellett egy később meghatározandó autómárka teljes szervizét is elvégeznék itt. Tervek szerint a három hplyi szövetkezet gépkocsijai­nak karbantartását is a javí­tó üzem végezné majd. Az autószerviz részeként működ­tetik akkor a jelenleg évi egymillió forintot forgalmazó ÁFÉSZ benzinkutat. A lakos­ságnak dolgozna a háztartási gépeket javító részleg. Minden bizonnyal látoga­tott helye lenne az új kombi­nátnak pz ÁFÉSZ autós étte­rem-presszója és az idegen- forgalmi hivatallal közösen felépítendő faházas kemping­je. Nem merik vállalni Szép tervek, megvalósítá­suk jelentős lépést jelenthet­ne egy nagyközség életében. Ezért hallgattuk meglepetés­sel, amikor érdeklődésünkre a három szövetkezet elnöke ki­jelentette: holtpontra jutott a sokat ígérő kezdeményezés. Elmondták, hogy annak idején a járási tanácsnál ja­vasolták a szolgáltató kombi­nát építését. Akkor ígéretet is kaptak, hogy a megyei fej­lesztési alapból ötmillió fo­rint támogatást kapnak hoz­zájárulásként az építkezéshez. A szövetkezetek ennek rerrté­nyében mertek gondolni a 11 —12 millió forintos beruhá­zásra. Azóta megtudták, hogy legfeljebb 2 milliós támoga­tásra számíthatnak. A még. szükséges 9—10 millió már meghaladja anyagi lehetősé­geiket. Ilyen összegű beruhá­zásra nem merik lekötni fej­lesztési alapjukat. Túlzott aggodalom Amikor azokra a lehetősé­gekre gondolunk, amiket az építendő szolgáltató egység biztosíthat majd, túlzottnak tűnik a fegyvernekiek aggo­dalma. A 4-es számú főútvo­nal közelsége és az a tény, hogy a községnek nincsen Ipara, hogy gyenge a szolgál­tatása, mind ígéret arra néz­ve, hogy az új vállalkozás ki­fizetődő lesz. Ezért mind a la­kosságnak, mind a három szövetkezetnek érdeke, hogy ezek a tervek megvalósulja­nak. Ha fejlesztési alapjuk — mint mondják — kevés ilyen összegű beruházáshoz, talán bátrabban kellene élniök a kedvező feltételekkel nyújtott hitelek igénybevételével. L A. den napestig szajkózott frá­zisgöngyölegnél. Tényszámokkal bizonyít és kérdőjelez a beszámoló, — a füredi emberek örömeiről, gondjairól készült okmány. Számot ad a nagyközség gaz­dasági fejlődéséről. A legszámottevőbb az el­múlt évek eseményei között a nagyközség iparosodása. Az Alumíniumgyár már megkezdte a próbaüzemet, a tervek szerint még ebben az évben 10 millió forint értékű terméket állít elő. Három- háromszázötven füredi em­bert alkalmaz az üzem, ké­sőbb pedig hat—hétszáz munkást. A Magyar Hajó- és Da­rugyár még ebben az évben megkezdi új gyáregysége felépítését. Je­lenleg háromszáz embert foglalkoztat, később pedig szintén hatszáz munkást. A fenti két bekezdés után gondolkozzunk el a leírtak következményeiről. A két gyárban tehát ezerkétszáz körüli munkás fog dolgozni. Nem sértek meg talán ezzel senkit: az első hónapokban, években minden bizonnyal inkább csak a statisztikai lapon szerepelhetnek még ezek az emberek a szó leg­többet érő értelmezésében vett munkásként. Sok min­den kell ahhoz, hogy valaki munkássá váljék, — de az életmódot, életszemléletet alakító gépek — okozataikra is gondolok — már járnak. A fém már formálódik és ez a munka alakítja majd a gépeknek parancsoló embert is. S mi a cél? Civilizáltan, kultúráltan éljen mindenki a füredi Tisza partján is. A fürdőszoba, a hűtőszekrény, a kisautó és a zene meg a könyv egységére gondolok. Ez álmodozás? Nem, hiszen a folyamat már elkezdődött. A történetíró alázata meg­követeli — mert mindez ré­sze a mi népünk történelmé­nek —. hogy elmondja, nem önmagától vezette így végig ezt a folyamatot. Benne van ez is a füredi okmányban: „az ipari üzemek jelentős feladatot töltenek majd be a község lakosságának fejlő­désében”. Persze nemcsak kizárólag erre a két üzemre vonatkoztatja megállapításait a beszámoló jelentés, számít a többi kisebb ipari válla­latra is. Ezért is vélem emberköz­pontúnak a füredi kommu­nisták gondolkodását. Ezt azért írom le ilyen feltűnő fogalmazásban, mert bizony sok jószándékú kommunista közösségben, a termelés fo­kozódó ritmusában, mintha háttérbe kerülne az elsődle­ges cél: mindent, amit te­szünk, az emberek boldogu­lásáért kell tennünk, mert hiába akár a 200 százalék is, ha a munkások, alkalmazot­tak nem tudnak örülni a munkájuknak. G ondos, ápoló és segítő szavak egysége járta a füredi kommunisták­kal a ligetek közötti földe­ket is. A „hét sovány esz­tendő” a múlté. A szövetke­zetekben a gazdasági mu­tatók, az idei rendkívül ked­vezőtlen időjárástól eltekint­ve, növekedtek. Jó eredmé­nyekről számolhatna be a krónikás is, de úgy gondol­ja, akkor szolgálja haszno­sabban az ügyet, ha a füre­di kommunisták jövőre is megszívlelendő megállapítá­sait adja közre: „a termelé­kenység növekedésére, a gazdaságosság fokozására, a meglévő lehetőségek nincse­nek megfelelően kihasznál­va. Ezek egyrészt üzem és munkaszervezési hiányossá­gokból, másrészt a közép­szintű vezetők alacsony szak­mai és politikai képzettségé­ből adódnak." A régi, túlzással isten háta mögöttinek titulált Füred említésével kezdtem a kró­nikát, majd azt írtam, kel­lemes városiasodó nagyköz­ség várja az utast. Nem írok vendéget, mert annak megfelelő szál­loda is kellene, de egyelőre még ennél is fontosabbakra kellett a pénz. Az új rende­lőintézetre, ahol tizenhat or­vos dolgozik, a nagy gyógy­szertárra, a tíz új tanterem­re. .. Csatornázásra kilenc millió, a felépülő vízműre harminc millió, az új áru­házra, az ezer utcai lámpá­ra, a jó aszfalt utakra.. Nincs mód mindent felsorol­ni. ami Füred városias jel­legét adja. Mi nem „adja”? Megépült vagy 20 kilométer jó járda, amin az emberek a könyv­tárba is járnak, de bizony nagyon — nagyon korszerűt­len — mindössze 102 négy­zetméter alapterületű — mostoha körülmények kö­zött működik a könyvtár. Pedig a fürediek az olvasás tekintetében elsők a megyé­ben. N égy évvel ezelőtt fel­újították a művelődési házat, de az igények­nek már akkor sem felelt meg teljesen. Évente átlago­san 250 rendezvény van a kultúra falai között, har­minc-harmincötezer látoga­tóval. Korszerű, új műve­lődési központ kellene. Nagy gondja ez a község­nek, a füredi kommunisták­nak. Még inkább csak az em­berek akaratából érződik, hogy meglesz ez is, ahogy a nagyvonalúnak, kis Balaton partnak ígérkező üdülőtelep. De ez már a távolabbi jö­vőbe mutat. Persze ennek is mélyen benne vannak már az emberekben a gyökerei. Jórészt a füredi kommunis­ták közvetítésével, ápolgatá- sukkal. Sok-sok gyárral fel­ér ám ez is: a kettő együtt meg egyenesén kincs szá­munkra. TISZAI LAJOS Szolgálati lakások a gazdaság dolgozóinak Befejezéshez közeledik Kunhegyesen a Középtiszai Ál­lami Gazdaság háromszintes épülete; melyben szolgálati lakások lesznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents