Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
*•70. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászalsószentgyörgyi irodai ni színpad tagjai társadalmi ünnepségre készülnek. Uj módszeiek a Vosztok úti bölcsődében KULTÚRA ÉS AZ ÉLETSZÍNVONAL Szolnokon 1969 decemberében nyílt meg a Vosztok úti 60 személyes módszertani bölcsőde. A három és félmillió forint költséggel és a legújabb építési, nevelési elvek figyelembe vételével készült létesítmény megteremtette az új tartalmú bölcsődei munka feltételeit. Jó a pavilonos rendszer A Vosztok úti bölcsődét a foglalkoztató helyiség sajátos elhelyezése és a nevelési módszerek újszerűsége alapvetően megkülönbözteti a többitől. Külön e célra készült berendezésével a gyerekek otthoni környezetének csaknem azonos hatását teremtik meg. A bölcsődések ugyanis minden olyan bútordarabot és játékfélét megtalálnak, amit otthon már megszoktak. Figyelemre méltó kísérlet, hogy a mozgatható, a különböző helyekre elhelyezhető közfalak segítségével a foglalkoztató termeket úgy lehet berendezni, hogy azokban a gyerekek minden különösebb irányítás nélkül kisebb csoportokká alakuljanak át. Mindez önálló tevékenységre serkenti, önállóságra szoktatja őket. Üjszerű ennél a bölcsődénél az úgynevezett pavilonos rendszer is. A külön bejárattal és játszótérrel, valamint az egymástól elkülönített foglalkoztató helyiségekkel épített három pavilonban hat egység (osztály) részére biztosítják a foglalkozást. Előnye, hogy fertőzéses megbetegedés esetén a betegséget pavilonon belül — ahol keletkezett — lokalizálni lehet, a másik két pavilonban működő csoportok zavartalanul folytathatják munkájukat. A legifjabbak módszertani iskolája reggel 6-kor kitárja kapuit és este 6 óráig gondoskodik fiatal lakóiról. Nyolcig tart a gyerekek átvétele, majd az előre beütemezett időben és folyamatosan megreggeliztetik őket. Ugyanilyen ütemezésben folyik az egész napos program a csoportos, a szabadjáték, a zenei oktatás, a verstanulás és a pihenés. A meghatározott időre szóló ütemezéstől nem válik gépiessé, inkább kötetlen lesz az órarend. Az egész napos foglalkozás során nincs várakozási idő. A kiscsoportos rendszer tehát lehetővé teszi, hogy a gyerekek minden percét játékos. de aktív foglalkozás és gondosan megszervezett pihenés töltse be. Céltudatos szakkéozés Szolnokon a legtöbb bölcsőde el van látva olyan felszereléssel, amely alkalmassá teszi arra, hogy áttérjen az új bölcsődei nevelés módszeréire. Az Egészségügyi Mi- fcisztérium ez év nyarán az eddig végzett kísérletek során legjobban bevált, új bútorokkal ajándékozta meg a Vosztok úti bölcsődét. Két pavilon már ezekkel van berendezve. Ilyen bútorokat Makón sorozatban készítenek, bármelyik bölcsőde rendelhet belőlük. Sok nevelő már próbálkozik az új módszerekkel, több bölcsődében, nem is kevés eredménnyel. A tárgyi feltételeken túlmenően azonban még több szakképzett nevelőre van szükség. Ezt a célt szolgálja az a céltudatos szakképzés, amit a Vosztok úti bölcsődében végeznek. Kötelező jelleggel elméleti és gyakorlati oktatásban vesznek részt a korábban egy éves tanfolyamot végzett gondozónők. A módszertani bölcsődében eltöltött három hét gyakorlati idő után saját munkahelyükön igyekeznek meghonosítani az új módA lány precíziós messzelá- tójával követte a repülőgépeket Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szárazföldi repülőtér felé tart, Wheelenbe; a másik a két, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgép-anyahajó fölé; míg a harmadik kötelék a sok-sok csatahajó irányába repüL Eltekintve a repülőgépek zúgásától, Pearl Harbor csendes volt. A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a katonák, A támadás Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ablakai megzörrentek és a falak megremegtek. Néhány másodperccel később már hallották a légitorpedók első sorozatának hangját, a bombák robbanásának mennydörgését, a zuhanóbombázók baljóslatú süvítését... A japán császári légierő 105 repülőgépe rávetette magát az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri és szárazföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához, aki egész tisztán, érthetően megismételte. amit a lánya mondott, s közben a szavakat szert. Nagy segítséget jelentenek a tanfolyamon szerzett gyakorlati tapasztalatok, a gyermeklélektani és zenei ismeretek. Az oktatás során fokozott hangsúlyt kapott például, hogy meg tudják határozni, milyen fokon lehet zenét tanítani ilyen korú gyerekeknél. A három pavilonban, a korszerű száztíz adagos konyhában és a mosodában összesen huszonnégy dolgozót foglalkoztatnak. Az intézmény működésében jelentős szerepe van a szülői munkaközösségnek. A közös munka koordinálására, a bölcsődében a fogadóórákon kívül nyílt tanítási napokat is tartanak. Ezeken egyeztetik a szülőkkel a nevelésben elért eredményeket, így a bölcsődében valójában mindennap folytatódik a gyerekek otthonában elkezdett nevelés. I. A. vagy szolgálatátvételre indultak. Ruth Kühn figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt-ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hátrafordult volna. — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal? — kérdezte az asszony, kissé idegesen. — Mondtam már, hogy semmit, csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Hanshoz, kezdődik!... megindult fényejelekké alakította át. A jeleket az ablakon keresztül továbbította. — Telitalálat egy csatahajón. .. Egy romboló ég... — villantotta Otto Kühn jelzőlámpájával. És a város másik végében egy japán rádión továbbította a japán flotta parancsnokának a fényjelek megfejtését. .. Hogy ki volt a japán? Yamamoto, alias Kochiba. Mellette állt Otoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaiakon. De látszólag csak egy pillanatra, mert annak ellenére, hogy sem a légvéTöbb község életét, egy-egy városka utcáját kitartóan, évek óta figyelem. Bontják az öreg házakat, építik az újat. Szépen berendezik, itt-ott már autó is kerül az udvarba, vagy két motorKerékpár a két gyereknek. Ha kérdem, büszkén sorolják az anyagi javakat: vettek szobabútort, tévét, frizsidert, könyvsorozatot, valami patentzáras micsodát, modren festményt, olajkályhát, és így tovább. A fölsorolás többnyire értékrend és válogatás nélkül hangzik el, hiszen „mindent a két kezünkkel kerestünk, mindenre egyformán büszkék vagyunk”. S erre, valóban, mindany- nyian büszkék lehetünk. A családok gazdasági emelkedésének lehetősége megnőtt a hatvanas években falun és városon, s ezzel a lehetőséggel — becsületes munka árán — sokan élnek. Az igaz, keményen meg kell dolgozniuk érte. Annyira keményen, hogy a gyarapodás, a javak szerzése minden erejüket és figyelmüket leköti, másra már nem is futja az erőfeszítésből. Ök maguk legalábbis ezt mondják: nem futja. A népnek nincs igénye arra, hogy művelődjön, hogy kulturáltabb legyen — mondják a kívülállók. Jóné- hányan be is ismerik: „Minek törjem magam a művelődésre, mi hasznom belőle?” Sokan pedig azzal hárítják el a „zaklatást”: — „Majd. ha mindenünk meglesz „ráérünk művelődni”. — „Mi már öregek vagyunk arra, hogy ilyesmivel törődjünk, majd a gyerekeink. Nekik már nem kell olyan keményen harcolni egy falat kenyérért, mint a mi időnkben”: Sajnos, azok közül is so-' kan, akik már mindent megszereztek, nem érzik szükségét annak, hogy művelődjenek. Sőt, sokunk tapasztalata szerint az életszínvonal és delmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderítő vagy partmenti járőrt sem, a hajókon néhány másodperc múlva működésbe léptek a légvédelmi ütegek. Nem túl sok eredTengeii és Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a japánok ismét folyamatosan támadtak, egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor végül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy összesen negyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak olyan nagy volt, hogy nemcsak ütő'képtelenné tette az Egyesült Államok csendesóceáni flottáját, hanem ezzel a kilencvenöt perces támadással Japán tengeri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit __ A kilencvenöt perces támadásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett araiénak. aki fényjelekkel továbbította ezeket Okoiro Okudonak és Yama- motonak, akik rádión továbbították a parancsnokságnak. És a parancsnokság az éra kulturális színvonal között mélyül a szakadék. A modern tudomány és művészet alakulása és gazdagodása nyomán a kultúra fogalma és befogadási körülményei alapvetően megváltoztak. Ezzel együtt igényesebb, el vontabb is lett, és egyben — mi tagadás — befogadásra is nehezebb. Ez a kultúra — ha nem is minden formában — eljut az ország legtöbb lakosához, a kis hegyi, határszéli falvakba is, a villannyal ellátott tanyákra is. Közvetítik a kultúrházak, a rádió, a televízió, a sajtótermékek. Az emberek színházba, moziba járnak, képző- és iparművészeti kiállítást látogatnak, ismertterjesztő előadást hallgatnak, könyvet, újságot olvasnak. Vagy mindezt láthatják, nézhetik. A passzív nézelődés azonban nem ösztönzi az egyént a kultúra mélyebb átélésére, befogadására. Abban, hogy valaki televíziót néz, újságot, könyvet olvas, színházba jár, abban a művelődésnek mégcsak a lehetősége rejlik. A valódi kulturáltsághoz kell, hogy ki-ki válassza ki az egyéniségének megfelelőt, s hogy rendszerezze, selejtezze az információ-tömeget. Országos gond, hogy erre a válogatásra a tömegeknek nincs igénye. Vagy akinek van, (akár megfogalmazva, akár ösztönösen) az nem találja, vagy csak nagyon nehezen találja meg a válogatás útját-mód ját, , a magasabb, kultúrához vezető utat. Ebben kellene segíteni ménnyel. S a japán repülőgépek szünet nélkül bombáztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi légvédelmi ütegek és a partvédő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehetnek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülőgép és 18 tengerészeti zuhanóbombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkezdésekor még fel tudtak szállni az Enterprise repülőgép anyahajóról. Ám ezek sem voltak felkészülve, így nem sokat tudtak segíteni. légi fölény tesülések alapján adta ki további parancsait. De mielőtt még befejeződött volna a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühnné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább figyelte a hatalmas füstgo- molyagot, amely a kikötő fölött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal amikor apja kiáltását hallotta: „Istenem!” ...Aztán egv idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémelhárító tiszttel találta magát szemközt. Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harbcrban uralkodott aznap reggel, ez a a tömegeket a hivatásos népművelőknek, és mindenkinek, akinek bármi köze van a közművelődéshez. Az igény fölkeltését már az iskolában el kellene kezdeni. A gyermeket eszmélé- sétől, az első osztálytól gondolkodásra, az összefüggések kutatására nevelni, mégpedig rejtett, vagyis nem direkt, fölszólító módszerekkel. Az általános iskolai pedagógusok amúgyis túlterheltek, ilyesmire nincs idejük. Pedig az igényes nevelés az oktatást is megköny- nyítené, a tanulók könnyebben. logikusabban fognák föl az ismeretanyagot, és már gyerekkorban magtanulnának válogatni. És Cl mai felnőttek? A válogatás igénye — rejtve — sok emberben megvan, csak a hozzávezető utat kellene egyengetünk. A klubok, kultúrházak, a televízió vegye jobban észre, hogy a tömeg nem alaktalan masz- sza, hogy műveltségi színvonalát tekintve rétegekből áll. Ezekhez a rétegekhez kellene idomítani a rendezvényeket, műsorokat, a szakköröket, művészeti csoportokat, a TIT előadásokat. Egy-egy előadás, például, — csak tizenöt emberhez szóljon, de ezt a tizenötöt valóban érdekelje, és elégítse is ki maradéktalanul. Az előadás, a műsor, a szakköri foglalkozás magas színvonalú legyen, de csak annyira, hogy ne riassza el az érdeklődőket. Ezt elérni — országosan — nem könnyű feladat. — A jószándékon túl pszichológiai érzék, sok tapasztalat és tudás kell hoz- rzá. És természetesen, a népművelők munkájának az eddiginél nagyobb megbecsükét ember úgy látszik nem veszítette el a fejét. Miközben a parancsnokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvillanásokat a padlásszoba ablakából. Mint öreg kémelhárító rókák, gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle jeladás, és feltétlenül ösz- szefüggésben van a támadással. Gyors elhatározás — utánanéznek a dolognak. Útközben még egy társukkal találkoztak, őt is magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házba, amelyet Kühnék hétvégi pihenőnek használtak, Frau Kühnt a nappali szobában lepték meg, amint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen a bombarobbanásoktól. Egyikük az anyát és fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan felment a padlásszobába. Az apát és lányát még „munka” közben érték tetten. Foglyaikkal együtt magukkal vitték a becsomagolt táskákat is, amelyek készen álltak az előszobában. De amikor a parancsnokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak bennük, abból viszont nagyon sokat, köztük japán bankjegykötegeket is. Ez a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elmenekülni. Ugyanis három japán tengeralattjárónak sikerült áthatolnia a kikötő védelmi berendezésein, s közülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okudot, valamint Yamamo- tót és Kühnéket. Hogyan kerültek ide Kühnék, hogy a japánoknak kémkedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn-féle szalonról. amelyet Ruth Kühn vezetett. Következik: Goebbels, a kéjenc lése. Siklós László Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 13. Á szavakat fényjelekké alakították
