Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1970. október 31.

(Folytatás a 3. oldalról)

jövedelem 40, a munkás és paraszti jövedelmi alap 30 százalékkal nőtt, úgy, hogy a felhalmozás évi átlaga 24 százalék volt és közben kétmillió ember áttért a 44 órás munkahétre.

A megye termelési, áruforgalmi eredményei és tapasztalatai alátámasztják á gazdaságirányítás új rendszerének szükségességét és életrevalóságát.

A foglalkoztatottság alakulása

A négyesztendős időszakban a tervezettnél is gyorsabban nőtt a megyében az ipar súlya, főleg az előbb ellátatlan területek iparfejlesztése következtében. A tízezer lakosra számított ipari foglalkoztatott jelenleg meghaladta az ezerkettőszáz főt, szemben az előbb kalkulált ezer fővel. A fejlődés dinamikája olyan, hogy ez a szám 1971 végére 1500—1600 között lesz, tehát megközelíti a jelenlegi országos átlagot.

A megye, a kialakult fejlesztési tempó és termelésfelfutás eredményeként ipari ellátottság szempontjából a közepesen fejlett megyék sorába kerül. Ez ellensúlyozza az előző időszak almara|dását. 1953 és 1968 között országosan egy lakosra 50 236 forint beruházás valósult meg- Szolnok megyében ez az összeg 37 968 forint, az országos átlagnak 76 százaléka- Ezen belül az egy főre eső ipari beruházás országosan 21638 forintot tett ki, Szolnok megyében pedig csak 12 741 forintot ért el. Ez az ipari beruházás országosan egy lakosra eső összegének 59 százaléka. Ez a helyzet a tervciklusban megváltozott. Mintegy 1,2 milliárd forint olyan ipari beruházás van folyamatban — Szolnok városon kívül — ami eredetileg nem szerepelt a tervben, s amelyek ha megvalósulnak, évi mintegy 4 milliárd forint termelést produkálnak.

Az új üzemek fejlődő ágazatokat képviselnek. Nagy részt jelent a híradástechnika — Karcagon, Kunhegyesen, Törökszent- miklóson — a ruházati, és szőrmeipar, az alumínium-feldolgozás, a bútor- és gépgyártás. A fővárosi vállalatok által telepített üzemek korszerű technikával indulnak. Nem a régi technikai eszközök áthelyezése a jellemző. Megalapozott az a remény, hogy ezek a telepítések az egész iparfejlesztésben, a műszaki színvonal emelésében jelentőségre tesznek szert.

A megye iparában bekövetkezett mennyiségi és strukturális változás korszakos je- lntőségű. Ez a változás a szocialista építés eredménye és a beteljesülés kapcsolódik a gazdasági irányítás új rendszeréhez. A gazdaságirányítás új rendszere nyitott lehetőséget, hogy a 21 fővárosi üzem és 3 ipari szövetkezet hozzákezdhessen megyénk kedvező ipartelepítési adottságainak kihasználásához.

A negyedszázados ipari fejlődést legjobban a következő számadatok tükrözik:

1938 előtt a megye ipari termelése nem érte el az ország egész ipari termelésének 1 százalékát. Azóta az ország ipari termelése nyolcszorosára növekedett; ebből a megnövekedett iparból Szolnok megye részesedése 3 százalék. 1949-ben az ipar termelési értéke 50 millió volt, 1969-ben meghaladta a 12 milliárdot.

Jelenleg a megye termelő jellegű álló- és forgóeszköz alapjának 43 százalékát, az előállított tiszta jövedelemnek 53 százalékát az ipar adja.

Ipari export harminc országba

A most befejezéshez közeledő ötéves tervben az ipar termelésének növekedése meghaladja az 55 százalékot. A minisztériumi ipar 45—50, a tanácsi ipar 65—70, a szövetkezeti ipar 80—85 százalékkal növeli a termelését. A termelt javak keresettek a hazai és világpiacon- A megye iparában gyakorlatilag sikerült megvalósítani, hogv keresletre, eladásra és ne raktárra termeljenek. Az értékesítés a megye üzemeiben általában a termelés szintjén mozog. Vannak ágazatok — hűtőgép, finommechanikai termékek, háziipari, népművészeti termékek — ahol a kereslet sokkal nagyobb, a mai termelési lehetőségeknél. Termékeink a hazai piacon túl 30 országba jutnak el. A piackutatás fontos meghatározója iparfejlesztési tevékenységünknek.

A megye iparának szerkezete alapvetően nem módosult. A nehézipar és a gépgyártás változatlanul a legnagyobb ágazatok. Változás annyi történt, hogy a műszer- és híradástechnika, valamit a bútor-, konfekció- és szőrmeipar széles lehetőséget nyitott a női munkaerő foglalkoztatására. A foglalkoztatottak 16 500 fős növekedéséből nagyobb részt a nők képviselnek. Jelenleg a férfi munkaerő foglalkoztatása megközelíti a lehetségest, a munkaképes nők foglalkoztatottsága 54—55 százalék. Az az időszak, amikor jelentős számban kerestek emberek — leginkább nők — munkát, lezárult. A munkaerő biztosítását tervezni és szervezni kell a jövőben.

Az építőtevékenység mintegy 50 százalékkal nőtt a harmadik ötéves terv időszakában. Ezen belül az állami építőipar 65—70 százalékos termelésnövekedést ért el. Ezzel együtt is építőkapacitás hiány van. A beruházási igények egynegyede évenként kapacitáshiány miatt kielégítetlen marad. A megrendelőknek már az is eredmény, ha kivitelező van, s a további kivitelezési biztonság érdekében engednek a minőségi követelményekből.

A terme'és fejlődésének ütemétől a személy- és főleg az áruszállítás elmaradt. Figyelemre méltó a személyszállításban történt előrelépés. Az áruszállítási igényeknek csak egy részét lehet, kielégíteni. Megyénket és népgazdaságunkat legsúlyosabban az építőanyag-szállítás sorozatos elmaradása érinti. A vasúti áruszállítás e maradása drágítja az építkezéseket, mert a gépkocsi szállítás fuvarköltségei lényegesen nagyobbak.

A vasúti és közúti szállítóeszköz és járműfejlesztés olyan ütemben folyik, hogy a negyedik ötéves terv közepére várható a mai nehézségek leküzdése. Folyamatban van a MÁV szolnoki rekonstrukciójának második üteme. Épül az autáközűekedés új megyei bázistelepe, elkészül Szolnokon és még két-három helyen a megyében az autóbusz pályaudvar, kiépül a 4. sz. főközlekedési út teljes hosszban, és befejeződnek a megyei főközlekedési vonalak rekonstrukciós munkái.

Az iparban a harmadik ötéves terv és a gazdaságirányítás új rendszere a következő fontos eredményeket hozta:

1. A már felsorolt módon meggyorsult a megye iparosítása, az elmarádt területek — mezővárosok, járási székhelyek felzárkóztak.

2. A termelésben általában a kereslet a meghatározó. Megszűnt a raktárkészlet növelése, az elfekvő készletezés. Megélénkült a piackutatás.

3. Az iparvezetésben csoportosult az a vezető gárda, amely képes kötött formák, merev előírások nélkül vezetni és képes jobban, eredményesebben gazdálkodni.

4. Megkezdődött és szélesedik a kutatás az új lehetőségek iránt. Az ipari szakemberek, gazdasági vezetők öntevékenyen és intézményesen törekednek a termelés korszerűsítésére, új gyártmányok bevezetésére, új technológiai folyamatok kialakítására5. Politika és gazdaság az ipari termelés területén egyre jobban összhangba kerül. Az ipar területén működő pártszervezetek, szakszervezetek, szakemberek, gazdasági vezetők a párt gazdaságpolitikájának talaján dolgoznak.

6. Az ipargazdaság területén stabil és kiegyensúlyozott a helyzet. Az üzemek eredményesen dolgoznak, tisztességes és tisztes nyereséget érnek el, dolgozóik élet- körülményeiről az előírások szerint igyekeznek gondoskodni, s így jó a közhangulat az ipari üzemekben, vállalatoknál, amit a kongresszusi verseny is kifejezésre juttat. 1969-ben mindössze egy ipari szövetkezet zárt hiánnyal. -A vállalatok tehát nyereséggel dolgoznak.

Az előrehaladás fékezői

A beszámolás időszakában — és különösen a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta — felszínre kerültek olyan vezetési, szervezési, a gazdálkodás különböző ágazatait érintő fogyatékosságok, amelyek előrehaladásunkat fékezik.

1. Nem sikerült megvalósítani azt a célt, hogy a 44 órás munkahét bevezetését a termelékenység révén fedezzük, az időalap kiesése ne jelentsen veszteséget. A termelékenység nem emelkedett a kívánt mértékben, elmaradt a mennyiségi növekedéstől. Ha számításba vesszük is a nagyszámú új munkaerő belépését, a termelékenység megyei 9—10 százalékos emelkedése lassú és nem elégíti ki a támasztott igényeket.

2. Lassan alakul ki az üzemen belüli irányítás és szervezés korszerűbb mechanizmusa, amely a termelőerők kihasználásához megteremtené azt a feltételt, amit a gazdaságirányítás új rendszere követel. Ebben kevés útmutatást kapnak az üzemek. A fogyatékosság hangoztatása azonban nem jelent megoldást. Gyorsabban kell a tapasztalatokat összegyűjteni és közkinccsé tenni.

3- Nem vált általánossá az élőmunkával való takarékosság, a korszerű létszámgazdálkodás. Az ipari fejlesztések — különösen szakemberek iránti keresletet növelték. Bérezésükben az egészségtelen licitálás is kialakult. A munkaerő-mozgásban nem valósultak meg azok a célok, amelyeket eredetileg meghatároztunk. A munkaerő-mozgás jelenleg még nem eléggé segíti a korszerű ágazatok fejlesztését, a korszerűtlen, kevésbé szükséges ágazatok csökkenését. Ezt a helyzetet meg kell változtatni.

4. A közszükségleti cikkek egy részénél — termelésében és forgalmazásában — ingadozás következett be. Ez a gazdasági szervezés fogyatékosságával, a piackutatás hiányával és a termelés szférájában egyes gazdasági vezetők hibás felfogásával függ össze. A korszerű és célirányos termelés keretében nem lehet számításon kívül hagyni a lakosság semmilyen igényét.

5. Nem fejlődött megfelelő ütemben a szolgáltatás. A tartós fogyasztási cikkek állományának növekedése átfogóbb szolgáltatási programot, fejlettebb hálózatot, figyelmesebb kiszolgálást követel. Most a kormányzat külön támogatást jegyzett elő a szolgáltatás fejlesztésére. Ezt ki kell használni az elmaradás pótlására.

Az intenzív fejlesztésen a sor

Az ipar és építőipar területén a következő fő célokat kell szem előtt tartani a következő ciklusban.

1. A megye iparának fejlesztésében az extenzív fejlesztésről át kell váltani minden ágazatban az intenzív fejlesztésre, továbbiakban az elért mennyiségi növekedést csak ezzel lehet alátámasztani- Előtérbe kell mindenütt állítani a termelés kenység növelését célzó és szolgáló műszaki fejlesztést.

2. Meg kell gyorsítani az ipari termelés szféráiban az irányítás, a belső mechanizmus korszerűsítését

3. Véget kell vetni az élőmunkával való pazarlásnak, az oktalan munkaerő csábítás nak, a munkabérrel való manipulációnak és licitálásnak.

4. Figyelemmel kell kísérni a közszükségleti cikkek gyártását, meg kell akadályozni olyan lépéseket, amelyek a vevők érdekeivel ütköznek. Elő kell segíteni, hogy az olcsóbb ellátási cikkeket elegendő meny- nyiségben gyártsák.

5. Külön figyelmet kell fordítani a szolgáltatás fejlesztésére. Ennek programját a megyei tanács szervei készítsék el és az ötéves terv részeként kezeljék. Biztosítsák, hogy az állami szubvenciók előrelépést hozzanak a megye szolgáltatási hálózatának fejlesztésében.

A mezőgazdasági üzemek gyors ütemben fejlődtek

A megye mezőgazdaságában a IX. kongresszus határozatai visszatükröződnek az eredményekben. A határozatnak megfelelően rendeződtek a felhalmozódott hitelek. A szövetkezetek mentesültek a régi terhektől. Ez tetemes összeg elengedését jelentette a megyében. Rendezték a szövetkezeten kívül élők, de a szövetkezetek által használt földjeik ügyét. A végrehajtás után a megyében a szövetkezetek használatában lévő földterületnek 32 százaléka állami tulajdon, 22 százaléka szövetkezeti tulajdon, 40 százaléka a tsz-tagok és házastársak tulajdona. A többi 6 százalék idős, beteg embereké, haszonélvezettel rendelkezőiké. Az állami tulajdon megváltása folyamatos a szövetkezetek részéről. A szövetkezeti tagokon és családtagjaikon kívül mintegy 53 ezer személy tulajdonjogát kellett tisztázni és rendezni. Ez jelentős politikai és szervezési munka volt, amit a szövetkezetek és a létrehozott, megerősített földhivatalok elismerésre méltóan oldottak meg.

A mezőgazdasági üzemek — állami és

erdőgazdaságok, termelőszövetkezetek és társulásaik — a beszámoló időszakában fokozott tempóban fejlődtek. Az 1969-ben hiánnyal gazdálkodó egy állami gazdaságban és termelőszövetkezetben a gyenge vezetés idézte elő a rossz gazdasági eredményt.

A megye terméseredményei 1969-ben érték el az eddig ismert legmagasabb szintet. Búzából 28, szemestengeriből 40, cukorrépából 362 mázsát takarítottak be hektáronként az üzemek. Az idén a termés- eredmények az ár- és belvíz okozta kiesések és betakarítási veszteségek miatt kisebbek, de az ötéves átlagot ebben az évben is elérjük a gazdálkodás egész területén. Négy évre — 1966—1969— számolva, kenyérgabonából 21,4, kukoricából 14, cukorrépából 36, lucernából 56,5, napraforgóból 6,6 százalékos az emelkedés. A termelés bruttó értéke az állami gazdaságokban 297 millióval (59 százalék), a szövetkezetekben 1,742 millióval (75 százalék) növekedett négy esztendő alatt. Az 1970-es eredmény a százalékos alakulást nem változtatja meg alapjaiban, így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a megye mezőgazdasága a IX. kongresszus határozatainak megfelelően dinamikusan fejlődött. Az előrelépés és stabilitás néhány mutatója:

1. Az állami gazdaságok termelés-technikai szempontból élenjárnak, műszaki-technikai és szakember-ellátottságuk megfelelő. Megindultak a kooperációk, főleg az állattenyésztés ágazataiban. Erős a törekvés a termelési folyamatok meghosszabbítására, a termelvények piackész termékké való feldolgozására. Ezt a törekvést támogatni kell.

2. A szövetkezeti gazdaságokon belül a tagság politikai tömörülése meggyorsult. Bebizonyosodott, hogy a gazdaságirányítás új rendszere, a szövetkezetek vállalati tevékenységének erősítése nem ássa alá, nem gyöngíti a közösségi kötelékeket; a kettő jól megfér egymás mellett, együtt erősödik, egymásra kölcsönösen kedvező hatással. Azok a vezetők, akik a tagság érdeke és akarata ellenére próbálkoztak cselekedni, elvesztették a bizalmat. A tagság ereje, közösségi gondolkodásának fejlődése, a pártszervezetek, a kommunisták jelenléte és tevékenysége meghatározó tényezők a párt általános politikájának és agrárpolitikájának valóraváltásában. A pártszervezetek éber őrei, segítői és biztosítékai a szövetkezetek általános fejlődésének, benne a közösséggé válásnak.

3. A mezőgazdasági üzemekben nőtt a szakértelem, a képzett szakvezetők és szakmunkások száma. A megyei bizottság áttekintette a beszámolás időszakában a mezőgazdasági üzemek szakember állományát, az üzemek helyzetét, ajánlásokat dolgozott ki és intézkedéseket foganatosított a helyzet további javítására. Az agrárszakemberek, a gépészek, közgazdászok — és a mezőgazdaságban dolgozó más értelmiségiek — a tagság megelégedésére, lelkesen dolgoznak, munkájukkal, jövedelmükkel elégedettek és vállalják a fejlesztés további feladatait.

4. A népgazdaság a mezőgazdaságtól folyamatosan kapja mindazt, amiért a fejlesztési támogatást nyújtotta és nyújtja. A harmadik ötéves terv négy esztendejében kenyérgabonából 44,4, húsból 11,8, tejből 35,4, tojásból 4,5 százalékkal nőtt az értékesített áru mennyisége.

5. A szövetkezeti gazdaságok anyagi

alapja megerősödött. Az álló és forgóeszköz értékének növekedése alátámasztja a fejlesztés tervezett ütemét. A szövetkezetek halmozott termelési értéke az 1965. évi 2,9 milliárdról 1969 végére 4,6 milliárdra — 56,6 százalékkal — növekedett A felhalmozás aránya 1969-ben 28,3 százalék

volt. A szövetkezetek jelentős része rendelkezik olyan tartalékkal, hogy egy gyenge esztendő hatását ellensúlyozni tudja. Ezért reméljük, hogy az idei gyengébb

eredmény nem ókoz nagyobb megrázkódtatást.

6. A szövetkezetekben is megkezdődött a termék feldolgozás, a kooperáció és az iparszerű állattenyésztő telepek fejlesztése. Eddig 28 szarvasmarha és 16 sertés komplextelep építését határozták el a szövetkezetek, amelyek folyamatosan kapcsolódnak be a termelésbe. E folyamat meggyorsításával lényegesen előbbre tudunk lépni az állattenyésztés fejlesztésében.

7. A háztáji gazdaságokban — azok méretében és termelésében — alapvető változás nem következett be. A háztáji tehéntartás csökken, ami nem korlátozó intézkedések hatása. A szövetkezetek a megyében évek óta tartják magukat ahhoz, hogy a háztáji gazdaság nem a régi gazdálkodási forma maradványa. A háztáji gazdálkodás a szocialista termelésre való áttéréssel keletkezett, új elem mezőgazdaságunkban, nem ellentétes a nagyüzemmel, hanem szerves része a szocialista mezőgazdaságnak. A szövetkezetek többsége segíti ezt az üzemágat. Ezt változatlanul biztosítani is kell

N ívelni a mezőgazdaság műszáki-technikai ellátását

A mezőgazdasági üzemek általános előrehaladása, a termelés korszerűsítése mellett, egy sor figyelemre méltó jelenség van megyénkben:

1. A szövetkezeti élet változást hozott a parasztság, a falusi lakosság anyagi helyzetében. Tavaly az egy tagra eső évi részesedés közel 23 ezer forint volt A szövetkezetek mint közösségek megerősödtek, de nem készültek fel arra, hogy az anyagilag megerősödött tagságnak a művelődésben, a szórakozásban, a közgondolkodás fejlesztésében lehetőséget teremtsenek Bár parasztságunk politikai kiállása egyértelmű szocialista építőmunkánkban, a párt, a néphatalom támogatásában, de sok részkérdésben érezhető a felsoroltak hiánya. Nagyobb figyelmet kell fordítani a közös javak elosztásakor a közösséget szolgáló szociális, egészségügyi, kulturális létesítményekre és ilyen szervezetek, intézmények létrehozására.

2. A termelőfolyamatok meghosszabbítása, melléktevékenység kifejlesztése címén számos szövetkezetben elhanyagolják az alapvető tevékenységet, a növénytermesztés, az állattenyésztés fejlesztését, bizonytalan haszonszerzési törekvések, kapnak lábra. Ezek ellen politikailag fel kell lépni, a törvényelleneseket a hatóságoknak meg kell tiltani.

3. Noha a háztáji gazdaság értelmezésében s kezelésében a szövetkezeti vezetőségek többsége pártunk álláspontján van, eltérések ettől nem kis számban vannak. A tanyavilág kétségtelenül zajló és gyorsuló csökkenése egyébként is kedvezőtlen ha* tással van a háztáji gazdaságokra, főleg azok tehéntartására. Az értetlenség, szektás felfogás maradványa mesterségesen is gátolja a háztáji gazdálkodást, annak kárát a kollektíván, az egyes tagokon túl a népgazdaság is megérezné. Az ellenző nézetekkel és gyakorlattal szemben a gondos elemzést és a segítőkészséget kell érvényre juttatni mindenütt, úgy, hogy a következő ötéves terv időszakában a háztáji gazdaságok áruértékesítése össz- mennyiségben a jelenlegi szinten maradjon. Meg kell keresni annak lehetőségét, hogy a tanyáról való beköltözés ne járjon együtt a háztáji árutermelés lényeges csökkenésével.

A mezőgazdasági termelést illetően a párt agrárpolitikája hosszú távon kialakított. Az állami támogatás rendszerének fel- használásával biztosítható a negyedik ötéves terv időszakára előirányzott termelésfejlesztés. Gyorsítani kell a műszaki-technikai ellátást, fejleszteni a tervezést, a vezetést, az üzemen belüli munkaszervezést.

A negyedik ötéves terv időszakában belép a termelésbe a kiskörei vízlépcső öntözőrendszerének első szakasza. Megkezdődik az aszály elleni küzdelemnek, a korszerű öntözéses termelés kifejlesztésének régóta várt és remélt programja.

Az ipar, a mezőgazdaság és kereskedelem szövetkezeti ágazatában a beszámolás időszakában átfogó változások mentek végbe.

1. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek rendszerében létrejöttek a területi szövetségek, megalakult a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. A mezőgazda- sági szövetkezeteknek ezzel kialakult az a képviseleti rendszere, amely biztosíték, hogy a szövetkezeti önállóság, a termelési tevékenységében a vállalati jogkör érvényesülhet. A két mezőgazdasági területi szövetség megyénkben eredményesen funkcionál, a szövetkezetek részéről bizalommal vannak irántuk.

2. Az ipari szövetkezetekben megszűnt a régi egyközpontos gazdálkodásra kialakított merev forma, helyette, a szövetkezésre kialakított általános elvek érvényesülnek. Ennek megfelelően az ipari szövetkezeteik egyfelől emberi közösségek — kollektívák, amelyek önállóan működnek, — mésfelől vállalati tevékenységet folytatnak. Az ipari szövetkezetek fejlődése meggyorsult.

3. A földművesszövetkezeti hálózat tevékenységének megfelelően az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet nevet vette fel. Felépítési rendje alapjaiban módosult. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek rendszerében is megszűnt az alá- és fölérendeltség, az egy központból való gazdasági irányítás. Az

fFolytatás az 5. oldalon)