Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

1970. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ("Folytatás a 4. oldalról) állami felügyeletet az állami szervek vet­ték át és a MÉSZÖV területi képviseleti szervvé alakult át. A szövetkezeti rendszerek korszerűsítése rendkívül nagy jelentőséggel bír a me­gyénkben. A három szövetkezeti ágazat 6,3 milliárd produktív termelőeszközt (föld- tulajdon értékszámítása nélkül) funkcio­náltál A megye ipari foglalkoztatottjai­nak 20,8, az építőipar 27, a mezőgazdasági foglalkoztatottak 75,6 és a kereskedelem­ben foglalkoztatottak 50 százaléka a szö­A munkások, alkalmazottak és szövet­kezeti tagok jövedelmének alakulásában megyénkben is realizálódtak a IX. kong­resszus _ határozatai, a harmadik ötéves terv előirányzatai. A munkásbérek havi átlaga — nyereségrészesedés és prémium nélkül — 1749, az építőipari munkásbérek havi összege 1998, a szövetkezeti átlagjö­vedelem havi összege megközelíti az 1900 forintot. A munkásbérek évi növekedése mintegy 3 százalék, a parasztság jövedel­mének növekedése viszont ezt is megha­ladta. A személyi jövedelem és az anyagi ösz­tönzés szempontjából a munkások és épí­tőmunkások körében jelentős ■ a nyereség- részesedés, amely az üzemekben éven­ként fél és egy havi átlag között mozgott. A bérpolitikában a következő időkben nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy az alapbérek, a bérjellegű jövedel­mek növekedjenek. Ugyanakkor az eddi­ginél átgondoltabb bérpolitikát kell min­den üzemben, minden termelőegységben folytatni, azzal a céllal, hogy kifejeződjön • jobb munka megbecsülése a bérekben. A bérek összegén túl a megye lakossá­ga jövedelmének alakulásában alapvető jelentőségű a foglalkoztatottság 16 500 fővel való növekedése, ami a jövedelmi helyzetet már alapjaiban kedvezően meg­változtatta. A 44 órás — és általában a csökkentett munkaidőre való áttérés a munkásállo- mány mintegy 80 százalékánál megvaló­sult Az áttérés nehézségei a megyében is jelentkeztek, egyfelől munkaidőalap-ki­esésben, másfelől abban, hogy a megnöve­kedett szabadidő hasznos eltöltésének le­hetőségei a megyében is korlátozottak. Az ötéves terv idejére tervezett 12 ezer új lakásból 1969 végéig 10 873-at adtaik át. A kitűzött célt megvalósítjuk, s ez a la­káshelyzeten javít Az ár- és belvíz okozta károk azonban egy sor nehézséget terem­tettek. Rendkívül nehéz a lakáshelyzet Szolnokon, ahol az évi lakosságnövekedést nem tudjuk lakással fedezni. Nehézségek vannak a korábban iparosodott területe­ken — Jászberényben, Törökszentmiklóson és Martfűn — és növekednek a gondok az iparfejlesztéssel arányosan a mezővárosok­ban és nagyközségekben. A jövő évben életbelépő lakástörvény a gondokat nem csökkenti. A beszámolás időszakában épült laká­sok korszerűek. Mintegy háromezer la­kásban vezetékes gázszolgáltatás van. A továbbiakban a lakásfejlesztésnek új módozatait is keresni kell. Terjeszteni kell a gyárilag előállított lakáselemek szerelé­sét a megyeszékhelyen kívül is. Törődni kell a vállalati kooperációban épülő lakásokkal. A lakásépítésnek ezt a az ágazatát ki kell emelni a mai viszony­lagos elmaradottságból. Szélesíteni kell a városokban és nagyközségekben a több­szintes építést. Az épületelemgyár bocsássa ki a csa­ládi ház évek óta tervezett és ígért sze­relhető típusát. A városok és községek fejlesztésében a IX. kQngresszus óta megépült 18 vízmű, 587 km vízvezeték és 43 km hosszú csa­torna. Ezzel együtt is alacsony szintű a vá­rosok, községek közműellátottsága. A me­gye lakosságának nagyobbik fele még nem részesül közműves vízellátásban. Szolnó- kon kívül négy évvel ezelőtt fedett csa­tornahálózat a megyében nem volt. Török­szentmiklóson, Karcagon a csatornázás megkezdődött, ezt ki kell terjeszteni a többi városra is. A város- és községfejlesztés keretében az ivóvíz-ellátás a következő olyan lépés, amelyet a villamosításhoz hasonló akció­val kell megoldani. Ennek módozatait ki kell munkálni és társadalmi mozgalommá fejleszteni. A lakosság áruellátása a beszámolás időszakában kisebb zökkenőkkel biztosított i - 'ímoUs 'dőszakára a megyei bi- részletes programot dolgozott ki az iskolai oktatás, a szakképzés és a kultu­rális ellátás fejlesztésére. vetkezeti szektorban dolgozik. A szövetke­zeti szektor adja a megye mezőgazdasági termelésének 80, az ipari szolgáltatás 40, a főleg személyi jellegű szolgáltatás 87 százalékát, és a szövetkezeti szektor bo­nyolítja a megye kiskereskedelmi árufor­galmának 53 százalékát. Ezt a feladatot csak korszerű szövetkezeti rendszerrel és hálózattal lehet ellátni és fejleszteni. Ezt célozták és eredményezték a korszerűsí­tések. A szövetkezeti élet új rendszerének megerősítése a következő időszak egyik fontos feladata. volt. A zökkenőt 1968-ban és 1969-ben az ipar és a kereskedelem felkészületlensége, továbbá a tapasztalat hiánya okozta. Az áruforgalom a tervidőszakban 53 százalék­kal növekedett. Az élelmiszerek forgalma 63, a vendéglátás — előreláthatóan — 45—48, a ruházati forgalom 36, a vegyes­iparcikk forgalma 54—55 százalékkal nö­vekszik. A kereskedelem és kereskedelmi dolgo­zók összességében eredményes és elisme­résre méltó munkája mellett még számos gond van: 1. Ruházati cikkekben szűk a választék. Gyakran hiányoznak az olcsóbb ruházati cikkek. 2. Elavultak és szűkek a kereskedelmi területek, lassú az üzlethálózat és raktár- térfejlesztése. A forgalmazó vállalatok fejlesztési alap­jai nem támasztja alá a forgalom várható növekedését. Ez nemcsak megyei hanem központi intézkedést is igényel, mert így az ipar és a kereskedelem színvonala kö­zött űr keletkezik, illetve a meglévő nö­vekszik. 3. A vevőközönséggel való kifogásolható bánásmód gyakori jelenség. Előfordulnak súlycsonkitások, számlázási hibák. Ezek ellentétesek, összeférhetetlenek szocialista társadalmunk erkölcseivel. A kereskedelemben az árrendszer, a többszektorú forgalmazás rendszere ked­vezően hatott az ellátásra, ezt meg kell tartani és célszerű szélesíteni. A szolgáltatás fejlődése nem kielégítő A garanciális javító és javító szolgálta­tás fejlődése nem érte el a kívánt mér­téket. Egy lakosra az 1965. évi 475 forintot kitevő szolgáltatás 550 forintra emelkedett. A mai állapothoz képest érezhető javu­lás 1972-re és azután következik be. En­nek érdekében viszont tovább kell szélesí­teni a szolgáltató tevékenységet folytató szervek hálózatát, be kell kapcsolni ebbe az ilyenre vállalkozó szövetkezeteket is. Az egészségügyi ellátásban jelentős a karcagi 450 és Szolnokon a MÁV 350 ágyas kórház átadása, néhány központi rendelő kifejlesztése, továbbá 11 új orvosi körzet kialakítása. Az egészségügyi szolgáltatás mindhárom ágazatában — körzeti rende­lés, járóbeteg-ellátás és kórházi kezelés — előrehaladás van. A hálózati ellátásban a változás lassú. Kórházi ügyellátásunk az országétól el­maradt. Tízezer lakosra az országos 78,8- del szemben Szolnok megyében 57,7 kór­házi ágy jut. Egyes intézetek elmaradot­tak, korszerűtlenek. Különösen vonatkozik ez' a jászberényi kórház épületére és le­hetőségeire. Az egészségügyi szakszolgálat tevékeny­sége ebben az időszakban is elismerést érdemel. A járványos betegségeket a la­kosságtól távoltartották, a legszükségesebb ápolási időt — a szűkös lehetőségek köze­pette is — biztosították. Magas színvonalon folyik az anya- és csecsemővédelem, az orvosok tudományos szintű képzése és tevékenysége, a járvá­nyok elleni küzdelem és a megelőzés. A következő négy esztendőben a színvo­nal általános fejlesztésével együtt központi feladatot jelent a megyében a kórházi há­lózat fejlesztésének átfogó programja. Karcagon megépítésre vár egy új elme- és idegosztály, a krónikus betegeket ápo­ló osztály és a szociális otthon. Ki kell dolgozni és megvalósítani a jászberényi kórház rekonstrukcióját. Meg kell kezdeni az 1100 ágyas szolnoki kórház építését úgy, hogy- a 300 ágyas idegosztály a terv idő­szakában (negyedik ötéves terv) megvaló­suljon. Meg kell vizsgálni a mezőtúri kórház rekonstrukcióját, ennek is ki kell alakítani perspektíváját. A megyében 220 általános. 28 közép­iskola, 20 szakmunkásképző iskola és 3 felsőfokú tanintézet működik. Az iskolai oktatásban központi kér­dés volt az általános iskolákban a szak- rendszerű oktatás szélesítése, a tanyai gyermekek képzésbeli különbségének csök­kentése, a szakközépiskolák megszervezé­se, a munkás- és parasztszármazású gye­rekek továbbtanulásának biztosítása Az általános iskolák tanulóinak száma a beszámolási időszakban csökkent. Ez a születéssel, a népszaporodással függ ösz- sze. A tanköteles korosztályok az általá­nos iskolát általában elvégzik. Ettől na­gyobb eltérés a cigánygyermekek eseté­ben tapasztalható, körükben változatlanul jelentős a lemorzsolódás, a kimaradás. A VIII. osztályt elvégzők közül 1970-ben 93 százalék tanul tovább. Ez 10 százalékos növekedés 1966-hoz. A 93 százalékból 40,5 százalék a középiskolákban, a többi szak­munkásképző intézetekben tanul. A kö­zépiskolások 58 százaléka gimnáziumba, 42 százaléka szakiközépiskolába iratkozott be. A továbbiakban növekszik a szakkö­zépiskolák aránya. A beszámolás időszakában befejeződött a tanyai iskolák körzetesítése és a felső osztályoknak szakrendszerű oktatásba va­ló bekapcsolása. Ez a közlekedés, a tanu­lók beszállítása, egy részük kollégiumba való elhelyezése révén vált valóra. Ez csökkentette a nyolc osztályt végzett ta­nyai gyermekek hátrányos helyzetét. Felsőfokú tanintézetekbe évenként az érettségizők fele jelentkezik és a jelentke­zőknek megközelítően a felét veszik fel. A megye lakossága az ország lakosságá­nak 4,29 százaléka. A felsőfokú tanintéze­tekben 1969—70-es tanévben 1973 fő, a lakosság 3,9 százaléka tanult. Az 1970-ben felvett 627 tanuló már 4,5 százalékos ré­szesedés. A párt vezető és ellenőrző tevékenysé­gével az egész időszakban elősegítette a munkás- és parasztszülőik gyermekeinek eredményes tanulását. Ennek hatása ab­ban jut kifejezésre, hogy arányuk a kö­zép- és felsőfokú tanintézetekben lényege­sen nem esett vissza, az ingadozás elfogad­ható szinten mozog. A jelenlegi tanévben a szakközépiskolák tanulóinak 69,4, a gim­náziumok tanulóinak 62,9, a középiskolá­sok egészének 65,9 százaléka munkás- és parasztszülő, fizikai dolgozó gyermeke- A felsőfokú tanintézetekbe jelentkezetteknek 61, a felvételre kerültek 64,3 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. A fizikai dolgozók gyermekei továbbta­nulásának biztosítása ezzel együtt gond, változatlanul nagy erőfeszítést igényel. Még mindig nem alakult ki az iskolákban annak rendje, ahogyan megkülönböztetés nélkül segíteni lehet a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulását. Különösen gond ez az általános iskolákban. A középisko­lákban 37 százalék — rendkívül magas — a lemorzsolódás és ez a munkás- és pa­rasztgyerekeket is érinti. A megyei bi­zottság a tantestületi pártszervezetek és a kommunista pedagógusok feladataként határozta meg a fizikai dolgozók gyer­mekei továbbtanulásának elősegítését. A középiskolákban az általános fejlesz­tés, a fizikai dolgozók gyermekeinek • to­vábbtanulása szempontjából is legdön­tőbb a kollégiumi hálózat fejlesztése és a kollégiumi élet színvonalának emelése. Er­re kell a negyedik ötéves terv oktatási célzatú beruházásaiból jelentős összegeket fordítani. A megyei pártbizottság arra törekedett, hogy a lakosság közötti eszmei-politikai tevékenységnek és szervező munkának feltételeit mindenekelőtt a párttagok kö­rében javítsa, hogy a párttagok minél szélesebb köre készüljön fel a marxiz- mus-leninizmus eszméinek hirdetésére, a közvélemény politikai orientálására. A párttagság 74 százaléka részese a szervezett pártoktatásnak. Négy év alatt ezerhatszáznyolcvanhatan végezték el a megyében a marxizmus-leninizmus esti egyetemet, ötszázan a négy és öt hóna­pos pártiskolát A pártoktatásban és tö­megszervezeti politikai jellegű okta­tásban évenként 94 ezren tanulnak, ez 34 százalékkal több mint 1966-ban volt A pártban a bentlakásos iskolát, és ma­gasabb szintű tanfolyamokat — esti egyetem 3 éves tagozatát, szakosító tan­folyamot — végzettek aránya az 1966. évi 11.5 százalékról 23,1 százalékra növe­kedett A felsőfokú tanintézetekben és 12 középiskolai tanulócsoportban folyik a marxizmus-leninizmus programszerű ok­tatása. A pártoktatás előrehaladásában nagy lépés volt a Párt egységes megyei okta­tási szervének, a megyei oktatási igaz­gatóságnak a létrehozása, a vezetésbe, a tanári karba magas képzettségű elvtár­sak kinevezése. A hivatásszerűen alkal­mazott és társadalmilag összefogott szel­lemi kapacitás olyan nagyságrendű, hogy az oktatási igazgatóság keretében hoz­A szakmunkásképző intézetekben az ösz- szes osztályok létszáma évi 10 ezer kö­rül. mozog. Ez a szakmunkásképzés jelentő­ségére hívja fel a figyelmet Innen tör­ténik alapvetően a munkásosztály után­pótlása, a mezőgazdaság szakmunkások­kal való ellátása. Az utóbbi két évben ki­alakult ennek a technikai felszereltség­ben rendkívül elmaradott oktatási for­mának a fejlesztése. Egymás után több helységben adtak át új iskolát. Szolno­kon a város ipari helyzetének megfelelő nagyságú intézetet építenek. Növekszik a főfoglalkozásban intézeti munkát válla­ló tanárok száma. Az iskolai oktatásban nehézséget jelent hogy a megyében kevés a felsőfokú tan­intézet Mindössze egy tanítóképző, egy mezőgazdasági gépészeti technikum és; egy katonai főiskola működik. A megye- székhelyen polgári rendeltetésű felsőfo­kú tanintézet nincs. Meg kell keresni an­nak lehetőségét, hogy Szolnokon a város nagyságának, fejlődő ütemének megfele­lő felsőfokú tanintézet létesüljön. A közművelődés hatóköre bővült az elmúlt négy esztendőben, üteme és haté­konysága azonban elmarad a közoktatá­sétól. Ennek fő okai, hogy a közművelő­désben kevés a képzett káder, az után­pótlás sem kielégítő és alacsony az anya­gi ellátás színvonala. Művelődési hás épül Szolnokon A megye területén 136 művelődési ház, 264 tanácsi és 136 szakszervezeti könyv­tár működik, több mint egymillió kötet­tel és 96 ezer rendszeres olvasóval. A kultúrházak fele korszerű követelmények­nek is megfelel, a másik fele korszerűt­len. A mozihálózat aránylag gyorsan fej­lődik és a — sajnos csökkenő — igénye­ket ki tudja elégíteni. 109 743 a rádió- és több mint 60 ezer. a tv-előfizetők száma A rádióhálózat teljes, s nem egészen há­rom családra jut egy tv-készülék. A TIT keretében évenként 3,5—4 ezer előadást tartanak, 180—200 ezer hallgató előtt. A szolnoki Szigligeti Színház évente 130 ezer fős közönség előtt játszik a me­gyében. A társulat munkája elismerésre méltó. Elismerően szólhatunk a múzeu­mok és képzőművészek sikereiről, ered­ményeiről és törekvéseikről. Mindezekkel együtt is a közművelődés területén az előrehaladás lassú, akadozó. Zavarja a munkát a közművelődésben, az irodalomban, a költészetben és szín­játszásban jelentkező tarkaság, az érték­telen, esetenként károsan orientáló mű­vek megjelenése, amiért sok — jogos — bírálat éri a televízió műsorát is. A jövő érdekében fel kell mérni, hogy az iparfejlesztésben történt előrehaladás milyen új kultúrigényeket támaszt, to­vábbá, hogy milyen forrásokból, milyen ütemben lehet azokat kielégíteni. A falvakban össze kell hangolni a ter­melőüzemek, vállalatok, szövetkezetek anyagi alapjainak felhasználását, folya­matosan jobb fetételeket kell teremte­ni ahhoz, hogy a parasztság megnöveke­dett anyagi biztonságának megfelelő kul­turális szolgáltatásban részesüljön Meg kell erősíteni káderekkel a ma gyengén működő kultúrintézményeket. Szolnokon fel kell építeni a megye egész kulturális életére kiható művelődé­si házat és a hozzátartozó intézményeket. zákezdtünk fontos társadalmi, szocioló­giai problémák, történelmi események, korok feldolgozásához és tudományos szinten való publikálásához. Ez kölönö- sen felélénkült az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság jubileumán. A párttagság körében a marxista-leni­nista propaganda eredményes A megye pártszervezeteinek tevékenységét a négy esztendőben a marxizmus—leninizmu> eszméi jegyében való egyöntetű cselek­vés jellemezte. Párttagjaink — egyénileg és intézmé­nyesen, a pártszervezetek rendezvényein — felvetik a belső életünk visszásságait a gazdasági életben, a kereskedelmi ellá­tás területén tapasztalható hibákat, a kulturális élet területén jelentkező eszmei tévelygéseket. A politikai éberség két­ségtelen erősödött, és ez pártszervezete­ink erejét növelte. A jelentés a következőkben részletez­te. hogy milyen elméleti kérdésekkel foglalkozott a négy év alatt a pártbizott­ság. Párttagságunk és lakosságunk eszmei­ideológiai fejlődésére utal az is. hogy a négyéves ciklus gazdag nemzeti és forradalmi ünnepség-sorozatán az ünne­pi aktusok bensőségesek voltak, jelen­tős tömegeket mozgattak és maradandó élményeket nyújtottak. (Folytatás a 6. oldalon) 0 A lakosság életkörülményeinek alakulása □ A közművelődéiről és kulturális helyzetről 0 Az ideológiai tevékenység, a tömegpolitikai munka eredményei és hatása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents