Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. szeptember 26. Mozambiki mozaik 2. Á kártékony erőmű Négy évszázadon át Por­tugália afféle rablógazdálko­dást folytatott Mozambik- ban: minden mozdíthatót el­vitt onnan. A fehér tulaj­donban lévő farmokon és a kényszermunka-telepeken roppant elmaradott eszkö­zökkel folyt (és folyik ma is) a termelés. Mozambik fontosabb me­zőgazdasági terméke az olajos magvak több fajtája, a kókuszreszelék, a gyapot, a cukornád, a rizs, a tea és a dohány. Iparának nagyrésze e termékek feldolgozásával foglalkozik, ezen kívül elég jelentős petróleumfinomítói, cementgyárai és gyémántcsi­szolói is vannak. Ám kő­olaj, szén-, bauxit-, színes­fém- és ezüstbányáiban ép­pen olyan eszközökkel dol­goznak, mint száz évvel ez­előtt. A bányászok és a hoz­zájuk beosztott kényszermun­kások bére, de a termelé­kenysége is, igen alacsony. A portugál vállalatok pro­fitja, így is óriási, hiszen a munkabár és a szállítás majdnem ingyenes. Mégis, a termelésnek ezt az elavult módját nem lehetett már fenntartani: a nyersanya­gok világpiaci ára termelé­kenyebb üzemekhez idomult. A Mozambikból jövő áru­kat, azok drágasága miatt egyre nehezebben lehetett eladni. A korszerűsítés gondolata mégsem innen ered — a portugál gyarmatosítók így is megelégedtek volna Mo­zambik hasznával. A gondot az Afrikában is fellángolt szabadságharcok, a politikai­lag függetlenné vált afrikai országok példája és a Freli- mo mozambiki felszabadítá- si front harcának kibonta­kozása okozta a gyarmattar­tóknak. Portugália vad erő­szakkal lépett fel a Freli- mo ellen: kivégzés, börtön, a partizán falvak felégetése járja évek óta. De ereje ke­vés, fegyverzete kezdetleges. Ekkor vetődött fel a gondo­lat: érdekeltté kell tenni Mozambikban a nagy euró­pai és amerikai monopóliu­mokat, valamint a szomszé­dos, fajgyűlölő kormányokat, Dél-Afrikát és Rhodésiát. Ezek segítségével Portugália el tudja majd fojtani az af­rikaiak szabadságmozgalmait. így került sor 1963-ban Cabora Bassa erőművének tervezésére. A terv eleve úgy készült, hogy abban a portu­gál tőke játssza a legkisebb szerepet. Költségeit előzete­sen 400 millió amerikai dol­lárra becsülik. Portugália 1963. évi egész költségvetése mindössze 150 millió dollárt tett ki. Az erőmű építése te­hát méginkább függő álla­potba hozza Portugáliát a nagy tőkés hatalmaktól. Amerikai, olasz, angol, nyu­gatnémet, francia, svájci és svéd monopóliumok vesznek részt a vállalkozásban. A Zambesi Consortie Hyd- roelectrico részvényeiért az óriási tőkeerővel rendelkező Anglo—American Corpora­tion of South Africa vállalt kezességet. Igaz, ez volt az egyik fő cél az építéssel. Cabora Bassa Mozambik északnyugati részén, Tete tartományban, Zambézi fo­lyamra épül, 500 kilométer­nyire a torkolattól. Már el­helyezése is mutatja, hogy építői nemcsak Mozambiknak szánnak általa áramot. A 155 méter magasra, 300 mé­ter szélesre tervezett épít­mény nincs messze a rhode- siai határtól. Aránylag nem nagy költséggel áramot tud majd adni Zambiának és Malawinak is. Ez lesz Af­rika legnagyobb, a világ ne­gyedik erőműve. Ha mind a négy egység dolgozik, évi termelése 45 000 kilowattóra lesz. (Az egyiptomi óriás Asszuán, évi termelése 10 000 kilowattóra!) Az áram se­gítségével olcsóbbá akarnák tenni a mozambiki bányák és gyárak termelését. A Zambézi vizéből létrehozott mesterséges tavak segítségé­Vajon van-e kén a Föld középpont j ában ? Általános vélemény szerint a Föld kö­zéppontja lényegében véve vasból áll, bizonyos mennyi­ségű nikkellel. De a recept talán nem teljes. A meteoritok tanulmányo­zásával alátámasztott elmé­leti megfontolások szerint, vei öntözni fogják Tete tar­tomány száraz sztyeppéit. Ettől azt várják, hogy Eu­rópából egymillió fehérbőrű telepes költözik majd Mo- zambikba: hatalmas tartalék lenne ez a fekete bőrűek el­leni harcban. Cabora Bassa megvalósí­tása során sok ezer bantu családot kell kitelepíteni otthonából. A múltbeli gya­korlat szerint ezeket a mun­kalehetőségüktől megfosztott embereket — más vidékről odahurcoltakkal együtt — az erőmű építkezésénél, kényszermunkásokként hasz­nálják majd fel. A mozambiki afrikaiakat még súlyosabban érinti azonban az, hogy az óriás erőmű felépítésével Mozam­bik portugál gyarmatosításá­ban számos gazdag, katonai­lag erős nagyhatalom válik érdekeltté. Az építkezések fegyveres biztosításából ezek máris részt vállaltak. A Frelimo, a felszabadítási front válaszképpen hadat üzent Cabora Bassának. Csapatainak egy részét az építkezések színhelyére ve­zényelte, hogy meggátolja az erőmű létrehozását. Mozambik népének létér­deke, hogy gazdasága fej­lődjön, korszerűsödjön. De ennél is előbbrevaló, hogy megszabaduljon a gyarmato­sítóktól. Ha ezt nem tudja elérni, csak azok élveznék a létesítmény hasznát. Ezért adta ki a Frelimo vezetősége a parancsot: „Romboljátok porig Cabora Bassát!” MÁTÉ GYÖRGY még egy könnyebb fajsúlyú elemnek is jelen kel) lennie a föld középpontjában jelen­tős mennyiségben. Egyes geológusok hajlanak arra, hogy ez az elem a szilícium. Rama Marthy és Hall felté­telezése előnyben részesíti a ként. Nincs ebben valami sá­táni? Vége Kén a Föld középpontjában? BOLDOG BALÁZS: Miss Feroni malacai A távvezetékek védelmében Richard Katz, az ismert német utazó és jótollú újságíró mesélte egyszer nagyapám­nak, akinek kol­légája volt az Ullstein kiadóvál­lalatnál, hogy mi­lyen nehéz dolog kitanulni a hajón való utazás összes fortélyait. Noha hosszú vi­lágcsavargásain nagy gyakorlatra tett szert, és ki­próbálta az összes számbajöhető ná­ciók /hajójáratait, nem talált olyan bárkát, vagy úszó palotát, amelyen nyugodt álomra hajthatta volna a fejét. Hol a bár volt túlkö- zel, és áthallat- szott a jazz, hol egy WC éjjeli forgalma zavarta nyugalmát, vagy a fedélzeten sétáló szerelmes párok csókjai cuppantak túl hangosan. Egyszer fülkéjé­nek ajtaja fölött volt a jelzőcsengő, máskor meg tig­rist szállítottak a hajón a melbour- ne-i állatkertnek, és szó sem lehe­tett alvásról. Rossz tapaszta­latai fokozott elő­vigyázatosságra ösztönözték. Újabb útja előtt gondo­san tanulmányoz­ta a hajó tervraj­zát, és bizakodva szállt hajóra. Ez­úttal nem érheti meglepetés. De alighogy lepihent az' első este, han­gosat rikoltott egy papagáj. A máso­dik rikoltásra ku­tyaugatás felelt. Még fel sem ocsú­dott, amikor köz­vetlen közelből disznóröfögés hallatszott. Mint­ha kígyó csípte volna meg, úgy ült fel ágyában, és megnyomta a csengőt. — Disznóólban utazom, vagy pos­tahajón?... — tá­madt a belépő stewardra. Az fö­lényes nyugalom­mal nézett a fel­dúlt utasra, majd halk hangon kö­zölte Katzzal, hogy a szomszéd kabinban utazik Miss Feroni, a hí­res artistanő, és a második ágyat ki­bélelte idomított malacai számára. — Hogy képzeli ezt?! — pattogott az utazó — Pa­naszt emelek a kapitánynál! ölesse le ezeket a dögöket. Friss hú­suk kellemesen élénkíti majd az étrendet! — Ez lehetetlen, — felelte arcizom- rándulás nélkül a hajópincér. — A művésznő ezer fontra biztosította a számot! A steward nyu­galma még job­ban felingerelte a világjáró írót. — Vegye tudo­másul, — ordítot­ta, hogy feljelen­tem a hajót a... Nem fejezhette be mondatát, mert | kopogtak a falon, és megszólalt egy szemrehányó női hang: — Az isten sze- j relmére, hagyja végre aludni sze­gény állataimat...! A villamos távvezetékeket erősen rongálja a szél hatá­sára keletkező lengés, illetve a huzalkötegben létrejövő magas rezgésszámú vibráció. Emiatt ugyanis a fém „el­fárad”, s ez szakadást okoz­hat. A baleset megelőzésére a távvezetékekre ún. vibráció­nyelőket szerelnek fel, de olykor még ez sem segít. Szovjet tudósok több olyan műszert szerkesztettek, ame­lyekkel megállapítható a legerősebb vibráció helye: ide kelj felszerelni a vibrá­ciónyelőket. A képen: egyik ilyen műszer látható, ez au­tomatikusan regisztrálja a rezgések számát és mértékét. Ugyanez a műszer alkalmas a vibrációnyelő hatékonysá­gának mérésére is. Harcok Jordániában A szeptember 16-a óta fo­lyó, eddig több mint 15 ezer ember életét követelő har­cokban a jordániai had­sereg 60 ezer katonája áll szemben a 30—40 ezernyi Palesztinái gerillával, akik azonban az Irbid környékén állomásozó 12 ezer fős iraki hadsereg támogatására is számíthatnak. A harcok ki­robbanásához a közvetlen in­dítékot a jordániai katonai kormány megalakulása szol­gáltatta, ennek a feladata ugyanis a gerillák mozgásá­nak korlátozása volt. A Jordántól keletre fekvő sivatagi tábla feudális és törzsi viszonyok között élő nomád állattenyésztő, vagy oázis gazdálkodást folytató lakosságát képviselő konzer­vatív kormány és hadsereg, valamint a társadalmi re­formokat követelő palesztí- naiak szembenállása régi ke­letű. A belpolitikai feszült­ségek 1967 óta megnöveked­tek, hiszen az izraeli meg­szállás alá került Ciszjor- dániából (a Jordán nyugati partjáról) a palesztínaiak nagy tömegei menekültek a Jordánon túlra, ahol jelenleg számuk meghaladja a 600 ezret, míg az Izrael által megszállt 5600 km2-nyi te­rületen hozzávetőlegesen 700 ezer lakos él (Jordánia összlakossága a megszállt területek lakosságával együtt 1969 év végén 2 160 000 fő volt.) A virágzó kertkultúrá­val, kézműiparral és intenzív idegenforgalommal rendel­kező országrész elvesztése pedig a gazdasági nehézsége­ket is növelte. Husszein ki­rály monarchiáját csak az olajtermelő arab országok pénzügyi segítsége mentette meg, a palesztínai gerillák tevékenysége következtében pedig Jordánia Izreal táma­dásainak egyik fő célpontjá­vá vált. A megszállt országrész ré­szesedése az ország területéből (97 470 km2) 6% megművelt területéből 46 % mezőgazd. termeléséből 37 % feldolgozóipari term. 19 % — TERRA — Á Nihuliszte templom restaurálása Néhány napja 52 tonna sú­lyú kupolát helyeztek a tal- linni Nihuliszte templomra, amely a XIII. század vé­gén épült és a második vi­lágháború idején súlyos sé­rüléseket szenvedett. A csúcsos kupola, amely­nek acélvázát a földön sze­relték össze, egy 50 méter magas torony tetején lelte meg végleges helyét. Teddi Bekler tallinni építésznek archívumi leletek alapján sikerült eredeti formájában helyreállítania a templomot. A tornyot egy 6 méter ma­gas, 100 kilogramm súlyú szélkakas díszíti, amely egy ékes kivitelű vörösrézgolyón forog. Az észt művészettörténé­szek a templom egykori dí­szítményei között egyedülálló alkotásokat találtak. Újból felállítják a 37 prófétát áb­rázoló faszobrokkal ékesí­tett főoltárt; a faragványok Hermann Rhode lübecki mű­vész alkotásai. Ugyancsak eredeti helyére kerül a Szent Antal oltár, amelyet Mihkel Szijtov, a spanyol király udvari festője készí­tett. A restaurációs munkála­tok befejezése után a temp­lomban Észtország közép­kori művészetét és kultúrá­ját bemutató múzeum nyí­lik meg. A francia—algériai kőolaj-konfliktus Ügy tűnik, hogy a francia —algériai konfliktusban, amelyet az algériaiak azon elhatározása váltott ki, hogy fokozott mértékben megadóz­tatják a Szarahában tevé­kenykedő francia kőolajtár­saságokat, valamiféle fegy­verszünet felé közelednek. A Les Echos című párizsi gaz­dasági lap, függetlenül a két ország hivatalos köreinek tartózkodó magatartásától, úgy értesült, hogy újra foly­tatják a kőolaj-kérdésben a franciák és az algériaiak kö­zött bizonyos idővel ezelőtt megszakított tárgyalásokat. A tárgyalások újraf el vétele állítólag Pompidou miniszter- elnök közbelépésének az eredménye, aki az utóbbi időben több ízben fogadta Redha Maleket, az itteni al­gériai nagykövetet. Az emlí­tett párizsi lap szerint ideig­lenes kompromisszumos meg­oldást akarnak találni. En­nek megfelelően Algéria min­denekelőtt elállna attól, hogy életbeléptesse a felemelt „be­szerzési árat”. Ugyanakkor Franciaország további intézkedésig lemon­dana arról, hogy a párizsi kormány által kilátásba he­lyezett egyeztető bírósági el­járás eszközéhez folyamod­jék. Ilyen alapon vált lehe­tővé a június közepén meg­szakadt tárgyalások folytatá­sa. Most a tárgyalófelek megbízottai megpróbálnak majd az adózás kérdésében mindkét fél számára elfo­gadható megoldást találni és az egvébként fennálló ellen­téteket is feszámolni. As NSZK gazdasági fejlődésének prognózisa 1971-re Schiller nyugatnémet gaz­daságügyi miniszter becslése szerint 1971-ben az NSZK bruttó nemzeti terméke 3—4 százalékkal nő majd (válto­zatlan árakban) az idén vár­ható 5 százalékkal és a múlt évben elért 6,6 százalékkal szemben. A személyi fogyasztás vo­lumene 1971-ben (zárójelek között az 1970. és 1969. évi adatok szerepelnek! 6—7 szá­zalékkal (11.5—12,5 és 10 3), az állami fogyasztásé 12.5— 13.5 (10—11 és 11,4) száza­lékkal növekszik. A termelőeszköz-beruházá­sok növekedése az idén vár­ható 17—18 százalékról és az 1969. évi 17,7 százalékról 1971-ben várhatóan 6,5—7,5 százalékra csökken. A ma­gánszektor árainak jövő évi várható emelkedését Schiller 2,5—3 százalékra becsüli. Idén még 3,5—4 százalékos áremelkedéssel számolnak, az 1969. évi 2,5 százalékkal szemben. A munkanéküliség mérté­ke a jövő évben valószínűleg az idei év színvonalán ma­rad: ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek száma 0,7 százaléka lesz a foglalkoz­tatottak számának: a múlt évben ez a mutató 0,8 szá­zalék volt. Változik a román vállalatok kölcsönös viszonya A román vállalatoknál a zött tehetetlennek, hatásta­minap kezdték alkalmazni a kölcsönös üzleti kapcsolatok megállapításának új rend­szerét. A hatályba lépett új törvény az első jelentős lépés a gazdasági rendszer tökéle­tesítése felé. Ez a rendszer eddig kizárólag vertikális irányban épült ki — az ál­lami központtól a gazdasági bázisig. Az új törvény meg­indítja a horizontális gazda­sági viszonylatok helyreállí­tásának folyamatát — köz­vetlenül kapcsolva össze az érdekelt vállalatokat. Elsősorban a vállalatok kölcsönös szállításainak meg­állapításáról van szó, ami eddig kizárólag az állami központ hatáskörébe tarto­zott. Ez a központ részletek­be menően szögezte le a vál­lalatok kötelezettségeit. A rendszer azonban a fejlettebb §8.ZdSS*’ ^ lrnWilmoniTolz’ 1rn_ A Vatikán bejelentette, hogy tőkéje — beleértve a bankbetéteket és a befek­tetéseket, de nem számítva az egyházi rendek vagyonát — kevesebb, mint 80 milliárd líra (53,3 millió font ster­ling.) A Vatikán szerint a nem­rég közölt becslés, amely a Vatikán tőkéjét 7—8 billió lírára értékelte, „fantasztikus túlzás”, még akkor is, ha a római katolikus vallási in­tézmények tőkéjét hozzászá­mítják. A Vatikán pénzügyeiről szóló nyilatkozat az Osserva- tore Romano-ban, a Vatikán napilapjában jelent meg egy névaláírás nélküli cikkben. A nyilatkozat kijelentette, hogy a Vatikán kevesebb, mint 1 százalékban tulajdo­nosa három vezető olasz vál­lalatnak — az Italgasnak, a Montedisonnak és a Snia Viscosának. A cikk leszö­gezi azt is, hogy a Vatikán­lannak és nem rentábilisnak bizonyult, ezért úgy döntöt­tek, hogy ellenkező irányú folyamatot indítanak — a bá­zistól a központ felé, ami kétségtelenül ránvomia majd bélyegét az orszáz gazdasági helyzetének jövendő fejlődé­sére. Az új rendszer egész sor feladatot tűz az ipari köz-' pontok és vállalatok elé. Ilyenek a belső- és külső piac kutatása, a felhaszná­lók szükségleteinek felfedése és a termelés rugalmasabb alkalmazkodása ezekhez a követelményekhez. Az alap­vető feladat most az, hogy a vállalatok „hozzászokja­nak” az önállóságnak ehhez az első fokához és egyénileg kezdeményezzenek anélkül, hogy — mint eddig — min­den részletre vonatkozóan a IrÄynAnt intTolAQfftrcic^ VáHlák« nak nincs részvénytöbbsége egy vállalatban sem, sem Olaszországban, sem külföl­dön. A cikk, amely válasz volt a Vatikán vagyonáról szóló, több nemrég megjelent könyvre és cikkre, kifejtette, hogy a 80 milliárd líra ösz- szeg nem tartalmazza a nem közvetlenül a Vatikánhoz tartozó intézmények vagyo­nát. Példaként az Egyházi Ügyek Intézetét említette, egy bankot, amelyben kü­lönböző papi és apácarendek és más katolikus csoportok helyezik el a pénzüket. A cikk cáfolta, hogy a VaJ tikánnak valaha is lett volna nyugatnémet márka a birto­kában és megállapította, hogy a Vatikán egyes lapok állításával ellentétben ezért nem is folytathatott a DM- mel spekulációt, amikor Nyugat-Németország felérté­kelte valutáját. A Vatikán pénzügyei

Next

/
Thumbnails
Contents