Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
1970. szeptember 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bartók hazatalált Látogatás a jászberényi könyvtárban Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án, a New York-i West Side Hospitalban halt meg Bartók Béla. Még nem töltötte be a hatvanötödik életévét. Néhány héttel előbb vezércikk jelent meg a budapesti Színház című lapban: „Bartók jöjjön hazai” Senki sem sejtette itthon, milyen válságos volt már az állapota. „Pedig én is szeretnék hazamenni, végleg” — írta július 1-én Zádor Jenőnek Hollywoodba. Nagyon vártuk haza. Ezért volt nagy a megdöbbenés, amikor halálhírét kaptuk. Talán ebből a megdöbbenésből ered, hogy halálának évfordulóit jobban számon tartottuk máig, mint a születésnapját. 1955. szeptemberében, a tizedik évfordulón még szorongva emlékeztünk: vajon eleget tettünk-e, hogy művészetét birtokunkba vegyük? Mert a fasizmussal, sovinizmussal, korlátoltsággal szembeni magatartásának, szigorú erkölcsi tisztaságának emlegetése, emberi alakjának legendás fénybe állítása közben sokáig hiányoztak művei a magyar hangversenyéletből. Űjabb évtizeddel később azonban már büszkén említette minden ünnepi szónoklat és írás: Bartók haza talált. Az igazság az, hogy mi találtunk rá. A koncertdobogón egy ideig ritka vendég volt. De énekelték a kórusok: munkások, parasztok énekkarai, meg — a gyerekek. Akik közben felnőttek. 1945. decemberében az Operaház bemutatta A csodálatos mandarin-t, teljes színpadi trilógiája azóta van nálunk műsoron. De csak nemrég vonzza úgy az emberéket, hogy minden elő- ad4?áp telve a nézőtér. Az értetlenség megszűnéséhez semmi egyéb sem kellett, csak hallatni, megszólaltatni, egyre többet játszani műveit. Az idősebb generációból talán még akadnak, akik ismételgetik, hogy érthetetlen. De kérdezzünk rájuk: — A Divertimento? — Ja, az más, azt én is élvezem. A csodálatos mandarin? — Na, persze, az izgalmas, érdekes. A Concerto? — Hát, az nem olyan borzasztóan „modern”. A vonósnégyesek? — Az már nem nekem való... Ha tovább kérdezünk, kiderül, hogy akinek nem való, az vagy nem hallgatta még nyugodtan végig egyik Bartók Kvartettet sem. vagy olyan emberről van szó, aki egyáltalán nem hallgat soha kamarazenét. Aki hallgatja, érti is eiőbb-utóbb. Aki érti, élvezi és szereti. Mióta gyakran szerepel, azóta csak szaporodnak élvezői. Nálunk a hazájában, több tényező könnyíti meg a Bartók-művek jobb megértését: a nép’al elemei, zenei jelrendszere már az iskolából ismert; a népzenére alapozott magyar kompozíciók alaphangja, legjellemzőbb közös vonásai szintén. Természetes, hogy ebben a környezetben más a megszólaló bartóki hang akusztikája, rezonanciája, mint bárhol másutt a földön. Ez pedig nem csak a megértését könnyíti meg, hanem a megszólaltatását is. A felcsendülő muzsika az előadók és a hal- gatók kontaktusában válik művészi élménnyé. A jó élménykapcsolatból nem csak a hallgatók profitálnak, hanem a muzsikusok is. Ezért nem jelentéktelen az a semmiféle kottával sem ábrázolható különbség, mely a magyar muzsikusok Bartók tolmácsolását megkülönbözteti a többi művészétől. A világon sok jó Bartók-interpre- tátor akad ma már. — De mikor magyar zenekar s-erepel valahol idegenben, mindig nyújt valamit a hallgatóinak, amit előbb nem ismertek, nem fedeztek fel a különben ismerős művekben. Az ősforrás, a szülőföld együttzengését. Alig akad méltatás, amely szóvá ne tenné egy-egy Fe- rencsik, Tátrai, Fischer Aiv- nie koncert után Bartók-tol- mácsolásuk hitelességét, a komponistával közös anyanyelv felismerését. Fodor Lajos Lapunk hasábjain már beszámoltunk arról, hogy új épületbe költözött a jászberényi járási- és városi köny\ tár. A kétszintes, korszerűen berendezett intézmény már akkor feltűnést keltett a szakemberek körében, azóta pedig néhány külföldi látogató is megtekintette. 13 ezsr könyv a szabadpcicon Ha belépünk a könyvtár ajtaján, rögtön szemünk elé tárul a 170 m3 alapterületű felnőtt kölcsönző. Míg a könyvtár előző helyiségében csak néhány ezer kötetet tudtak az olvasó elé helyezni, itt a korszerűen berendezett olvasói térben 13 ezer kötet között válogathat a látogató. (Természetesen rendelkezésre állnak még a raktáron elhelyezett könyvek is, amelyek még további 60 -ezer kötetet jelentenek.) A nagyméretű termet — a polcok sokasága ellenére — hangulatossá teszik a választékosán elhelyezett — könyvkiállítások, valamint az olvasói sarkok. A bejáratnál található dohányzó részben a kölcsönző a legfrisebb napilapokba is beletekinthet. Az itt található könyvkiállításon pedig a televízió műsoraihoz kapcsolódó irodalmat gyűjtötték össze a könyvtárosok. Itt található Zola Naná-ja is, az utóbbi időben igen sokan keresték a regényből készült TV-film hatására. Amikor a legnépszerűbb művek iránt érdeklődtünk, a könyvtárosok az előjegyzéseket mutatták.Ugyanis azt a könyvet, amit pillanatnyilag nem talál bent az olvasó, előj egy zik számára, s a könyv beérkezéséről postán értesítik. Feltűnő, hogy az utóbbi időben egyre népszerűbbek a dokumentumregények, visz- szaemlékezések. Többen jegyezték elő Zsukov marsall emlékiratait, Sík Endre visz- szaemlékezésének második kötetét, a Bem rakparti éveket. De itt található — Churchill életpályáját bemutató Egy úr az admiralitás- ról is. O vasót°reTi, icnékozialó szó. gálát Az említett szinten található a több mint 40 férőhelyes olvasóterem. Innen nyílik a kétszemélyes kutatószoba. Az olvasótermi kézikönyveket jól egészítik ki az itt található legfrissebb közleményeket tartalmazó folyóiratok, napilapok. Több mint 200 hazai és külföldi kiadvány legfrissebb számai között válogathat a kutató. A tájékoztató könyvtáros kis asztalához gyakran lépnek oda az olvasók legkülönbözőbb kérdéseikkel. A tájékoztató szolgálat keze- ügyében az autóbusz menetrendtől kezdve a különféle bibliográfiákig, tartalommutatókig minden megtalálható. Néhány perccel ezelőtt az egyik olvasó idegennyelvű könyvet árusító könyvüzlet címe után érdeklődött. Különösen szaporodnak az utóbbi időben a középiskolások kérdései, akik egyben Filmtörténeti érdekességeket és néhány, a magyar mozik műsorán még nem szerepelt filmet tűz őszi-téli műsorára a Filmmúzeum, a Magyar Filmtudományi Intézet pincemozija. A francia Robert Bresson Dosztojevszkij novellából készítette az Egy szelíd asz- szony című színes filmjét, amelynek főszereplője Dominique Sanda. Az Egy este egy vonat című André Dal- vauw-film két főszereplője Anouk Aimée és Yves Montand. Agnes Varda 1965-ben készített filmjét, a Boldogságot láthatjuk Jean Claude főszereplésével. A svéd Ingmar Bergman művészetét különösen nagy figyelemmel kísérik a művészfilmek kedvelői. Ezért is ígérkezik érlegszorgalmasabb látogatói az olvasóteremnek. He y’smereli cikkgyűjtemény Az olvasóteremnek leltve őrzött anvaga az a jónéhány album, amelyben a jászberényi járásra vonatkozó új- j gkivágatok varnak összegyűjtve. Ez a gyűjtemény tartalmazza az 1965 óta a magyar újságokban és folyóiratokban megjelent összes közleményt — az 1—2 soros hírektől kezdve a hosszabb beszámolókig. Találomra a Jászapáti c. gyűjteményt ütöttük fel, s szinte meglepetve fedeztük fel a cikkek olvastán, hogy a község legújabb történetének lapjai bontakoznak ki előttünk: ezüstlakodalmasok ünnpsége, riport a cigány tagokból álló Makarenko szocialista brigádról, gimnáziumi ünnepség, leszerelő, polgári védelmi alakulatok búcsúztatása stb, stb. — Mint a könyvtár munkatársai elmondták, remélik, — hogy mind több községből is fognak érdeklődni a gyűjtemény iránt. A. A. dekesnek Bergman híres trilógiájának magyarországi premierje a Filmmúzeumban A három filmben (Tjjkör által homályosan, Űrvacsora, Csend) Ingrid Thulint, Harriet Anderssont és Jörgen Lindströmöt láthatja a közönség. A szovjet kulturális napok alkalmából bemutatják a Versenyló halála című szovjet filmet. December 28-án ünnepük világszerte a mozi 75. születésnapját. A Filmmúzeumban ebből az alkalomból nagyszabású vetítéssorozatot rendeznek, amelynek keretében felvonultatják a filmművészet háromnegyed százados történetének számos kiváló és híres alkotását. Az ^ állatok okozta allergia Vannak emberek, akik beteges érzékeységgel reagálnak az állatokkal történő érintkezésre, mert kizökkenti őket egészségi egyensúlyukból. Az allergiának ugyanolyan megnyilvánulása ez, mint amilyennek sokan rendszeresen visszatérő szénanáthájukat „köszönhetik”, vagy amelynek következtében egyesek kiütést kapnak a földiepertől. A szervezet ilyenkor „védekező állásba” helyezkedik bizonyos anyagokkal szemben, amelyeket valamilyen okbó] nem tud elviselni. Az allergiás reakciók rendkívül hevesek is lehetnek. Olyan esetet is feljegyeztek, amikor egyetlen méhcsípés egy felnőtt ember halálát okozta, míg másoknál ugyanilyen csípés jelentéktelen duzzanaton kívül semmi különösebb következménnyel. nem jár. Részleteiben még tisztázatlan, melyek azok az anyagok, amelyek az allergiát kiváltják, sőt maga a hatás- mechanizmus sem teljesen ismert. A kutatók becslése szerint az embereknek körülbelül negyedrésze allergiában szenved, anélkül, hogy tudna róla. Számos rosszullét, nagyon sok fejfájás például rejtett allergiával magyarázható, melynek egyes esetekben az ember környezetében lévő állatok az okozói. Az ember és az állat közötti kapcsolat intenzitásától, valamint az egyén reagáló készségétől függ, hogy mikor és milyen fokon fejlődik ki az allergia. Többnyire tüsszögéssel és náthával — tehát a megfázáshoz hasonló jelenségekkel — kezdődik, ami időnként (főképpen éjjel) egyik percről a másikra elmúlik. Nem ritkán sza- rriárköhögésheZ hasonló tünetek is felléphetnek, légcsőhurut, sőt asztma is jelentkezhet. E kellemetlenségek erős viszketéssel párosulnak olyankor, amikor az állat az ember bőréhez hozzáér. Az eddigi megfigyelések szerint sok allergiát azok a parányi fehérje részecskék okoznak, amelyek a mindenütt jelenlévő rovarok páncéljáról válnak le. Ezeket a levegő magával viszi, az emberek pedig belélegzik. Filmtörténeti érdekességek a film-múzeum őszi-téli program iában Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 4. Legjobban a flotta érdekelte őket Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasználni. Végig gondolta ismét az egészet: nem volt olyan buta, hogy ne tudta volna, miért éppen a flotta érdekli annyira a japánokat... Újságolvasó ember lévén, könnyen rájött, hiszen az újságok így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhova megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy rtzót egvik követőiétől. amint a másik váltotta, s ekkor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. Tehát a japánok és a németek itt is összejátszanak... Blake kétséeteienül nehéz hejvzetbe került. Egy civil amatőrnek olvasmibe keveredni. amire a hivatásosak is évekig készülnek, tanulnak nem volt t*,~"' *»anap mint nap megírták már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokínára kacsingatnak távolabbi terveikben szerepei India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat... Főleg amerikaival... A Csendes-óceánnak ezt a térségét az Egyesült Államok uralja... „ latos dolog, még itt, az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a világháború kitörésekor szigorított törvényt hoztak a hazaárulás és a kémkedés megtorlására. Azt persze Blake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagában Vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémelhárítás- ban, a kulisszák mögött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között... Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredőie annak, hogy bár az amerikai elhárító ezervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, mégis az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-jal, mégpedig úgy, hogy a japánok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt ‘könnyű dolog. Követői kitartónak bizonyultak: semmiképpen sem tudta őket lerázni, legalább úgy. ahogy azt amatőr képzelete tanácsolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedezte. hogy egy diktafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszékében. El sem tudta képzelni, vajon a japánok hogy jutottak be hozzá... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez méginkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s mennvire figyelik. — Véekénn eltökélte- megkeresi a tengerészeti elhárító szerveket Mindig követik Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáróházba, s az utca túloldalán próbált kijutni. Ám japán követője — aki éppen Blake-et figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment... Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono telefon- hívása... — Találkoznunk kell.., — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, a sarkon, kocsival várom... Blake elment a találkozóra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiiba utazik, kétezerötszáz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, milyen bőkezűek, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, amelyeket Camp- belltől megszerez... Az egykori „izomember” állta az alkut, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerülhetetlennek látszott, hogy sürgősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyomában nem is egv, hanem két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Bement egy moziba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon törték a fejüket: érdemes-e utána menni... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogv kővetői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden előadta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. Egérutat nyert — De uram, ön viccel? — kérdezte csodálkozva az igazgató, s Blake mintha azt olvasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet mentőkocsival vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blake-nak nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, s az végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott, mert komótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, és kiengedte a robotemberek egykori királvát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lába birta. Rövidesen az ONI egyik tisztjénél, Stanley tengerész- hadnagynál ült. Blake gyorsan mindent elmondott neki: hogyan ismerkedett meg Ko- nóval. hogyan próbáit a japán közös emlékeket találni, milyen útjuk és beszélgetésük volt a hollywoodi dombok alján, milyen ajánlatot kapott Yamamotótól. és miiven megbízást adtak végül is neki... Még arról is beszámolt. hogy miiven kétségek furdalták- nem volna-e érdemesebb elfogadni a kilátásba helyezett összegeket... A hadnagyra nagy hatást gyakoroltak Blake őszinte szavai. Megkérdezte tőle. haüandó-e együttműködni az ONI-jal. mégpedig úgv. hogy mindent megtesz, amit a japánok akarnak tőle? Stanley tudta miért olyan kíváncsiak a japánok az USA csendes-; óceáni hadseregének mozgására... A Pennsylvaniát ugyanis egész egységével együtt a Hawaii-szigeteken fekvő támaszpontra. Pearl Harbour-ba vezényelték. S oda futnak be rövidesen a többi csendes-óceáni egységek is. Nagy összevonás készül... Nyilván erről akartak adatokat szerezni a japánok, s valószínűleg már sejtették a hajóhad útját... — Igen ám, de nekem semmiféle Campbell nevű ismerősöm sincs a Pennsylvanián — mondta Blake. — Mit csinálok, ha azt mondják, hogy keressem meg? És mi lesz, ha leellenőrzik. ténvleg van-e egy Campbell nevű kapitány a Pennsylvanián? — Semmi baj, lesz a hajón egy ilven nevű kapitány! Mi azonnal odakíildiük egy emberünket a Pennvsilvania fedélzetére, s majd ő megszemélyesíti a nem létező Camo- bellt — mondta nevetve Stanley. — De most még egyszer mondja el. hogyan is írta le Campbell külsejét a japánoknak. Blake gyorsan tájékoztatta a hadnagyot, majd — bármennyire is hihetetlen — még időben visszajutott a moziba. Az oldalaltó ismét csukva volt. de Blake dörömbölni kezdett. mire az egvik jegyszedőnő mérgesen kinyitotta. Blake félrelöktp a meglepett asszonyt, berohant a sötét nézőtérre, aztán kisietett az előcsarnokba. A türelmes japánok még mindig az utcán ácsorogtak.j •»r Következik? r t 'Az utazást lefújják Nehéz helyzetben
