Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

•x u 1070. szeptember 3; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Munkásműveltség 1970 jászberényi felmérés tapasztalatai II. Törvényszerű, hogy a tár­sadalmi tudat, különösen a köznapi tudat szintjén, késik a társadalmi lét fejlődéséhez képest. Ez alól természete­sen nem kivétel a munkás- osztály tudatának, ezen be­lül pedig a munkásművelt­ségnek fejlődése sem. A Magyar Szocialista mun­káspárt IX. kongresszusa megfogalmazta feladata­inkat. A szocialista tudat ki alakítását, fejlesztését tűz­ték ki feladatul a kongresz- szusi határozatok. Sokat tet­tünk a kitűzött célok és fel­adatok megoldásáért, jelen­tős eredményeket értünk el az elmúlt négy esztendő so­rán. A valós kép kialakítá­sához azonban hozzátartozik az is, hogy számot vessünk, mi az, ami még ezután ol­dandó meg. Mire kell az ed­digieknél még nagyobb fi­gyelmet fordítani? Mit olvasnak a munkások ? Ha a munkások olvasmá­nyait kedvenc íróik alapján vizsgáljuk, s ebből következ­tetünk a munkásosztály iro­dalmi ízlésére, megállapít­hatjuk, hogy abban dominál a 19. század második felé­nek, esetleg a 20. század el­ső évtizedeinek az irodalma. A munkásolvasók 78 szá­zaléka Jókait, 49 százaléka Mikszáthot, 51 százaléka Móricz Zsigmondot jelölte meg kedvenc írójának. Több írót is meg lehetett jelölni a válaszadás során. Sikere van még Victor Hugónak, He- mingwaynak. A magyar írók közül senki sem ilyen népsze­rű, egyedül Berkesi Andrást említette a munkásolvasók 42 százaléka. Megállapítható tehát, hogy létszámban tekintélyes mun­kásréteg az, amelyhez a mai magyar, szocialista irodalom egyáltalán nem, vagy nem jut el olyan mértékben, hogy ez az irodalom tudatformáló funkcióját be tudná tölteni. (A jövőben sokat tehet a helyzet javítása érdekében a járási-városi könyvtár, mely most kapott új helyiséget.) Álljunk meg azonban egy pillanatra! Az igényeknek és a szükségletnek két oldala van. Beszélhetünk az embe­rekben meglévő és élő igé­nyekről, elvárásokról, de az igényekhez tartoznak azok a szocialista \ iszonyok és tár­sadalmi '■’várások is, melye­ket életünk fejlődése diktál. Azaz vannak az egyénnek el­várásai a társadalommal szemben, ugyanakkor a tár­sadalomnak is elvárásai az egyénnel szemben. És ez is valóságos társadalmi igényt jelent. Sőt ez utóbbi elsődle­gesen meghatározó. Nem szabad tehát megelé­gedni a meglévő szubjektív igények kielégítésével! Tu­datosan kell ..termelni és formálni” a szubjektív igé­nyeket úgy, hoev azokban mindinkább tükröződjenek a társadalom valóságos, ob­jektív igényei. Szeptemberi gondjaink Szolnokon csak a hónap közepétől lesz iskolatej — Jászberényben még nem ismerik az akciót — Késiek a tankönyvek — tejesvo­nalzó, jeles rajztábla nincs Szolnokon — Van elég iskola­köpeny és tornacipő A munkások zenei ízléséről Árra vonrtkozóan, hogy a közönség igényét tudatosan lehet és kell nevelni, helyi példát szeretnék említeni bi­zonyságul. A Székely Mihály napok rendezőinek 1969-ben még gondot jelentett az opera-est közönségének szervezése, biztosítása. Az idén viszont már napokkal előbb nem le­hetett jegyet kapni. Bár a hallgatóság közt nem sok tnunkást lehetett látni, a kép mégis jobb, mint az elmúlt évben. Egyelőre a munká­sok 8 százaléka érdeklődik a komoly zene iránt. Ma még a munkások 68 százaléka magyar nóta est rendezését javasolja a Déryné Művelő­dési Központnak, 59 százalék zenés vígjátékokat nézne leg­szívesebben, 50 százalék nép­szerű beat-együtteseket hall­gatna, 45 százalék opera­estet, 41 százalék az Állami Népi Együttes műsorait. Vitatkozni is kár rajta. Szolnokon kevés a papír­bolt. Erről győződtünk meg már legalább tíz napja. A Kossuth Lajos utcai papír- és írószerboltban mindig telt ház van. Pedig régóta kint a hívogató. „Ne ha­lassza szeptemberig, már most vásárolja meg iskolás­gyermeke tanszereit.” Ebben a boltban több mint nyolc­ezer általános iskolai füzet­csomagot készítettek elő, s ötszáz gimnáziumit is. Azon­kívül néhány középiskolával — a Tisza-parti gimnázium­mal, a közgazdasági és gép­ipari technikummal — előre megkötötték a szerződést, s az iskolába vitték ki a szük­séges füzeteket, tanszereket. A megyeszékhely lassan diákváros is lesz — hiszen az általános és középiskolák, valamint a szakmunkáskép­ző intézet diákjainak száma közelebb van a húszezerhez, mint a tízhez. Ezért fölöt­tébb szembetűnő, hogy mindössze két papírboltja van a városban az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnak. Jászberényben a könyves­bolt van nehéz helyzetben. Már évek óta megszokott, hogy a város valamelyik is­kolája tantermet ad kölcsön, ahol a járás 11 községében és természetesen a város, valamint a tanyaközpontok iskolásainak szükséges tan­könyveket tárolhatják, illet­ve csomagolhatják. Ebben az évben a könyvesbolt nem kapott segítséget egyetlen iskolától sem, így a város- központtól nagy távolságra béreltek egy magánlakást, hogy a vagonszámra érkező tankönyveket fogadni tud­ják. A tankönyvek különben késtek. Az általános iskola hatodik osztályosai, a szak- középiskola és a gimnázium diákjai késve kapták meg, sőt: az erősáramú szakkö­zépiskola szakkönyvei csak szeptember végére várhatók. mondták, hogy nincs bizony jelenleg sem. Ugyanígy hiánycikk a feles rajztábla is. A beszerzési, vásárlási gondokon éppen az idén so­kat segített Szolnokon az ÁFÉSZ. Több mint három­ezer általános iskolás füzet­csomagot szállítottak az is­kolákba, s ott tankönyvek­kel együtt megvásárolhatták a szülők. Mindkét városban van elegendő iskola­köpeny és tornacipő Jászberényben és Szolno­kon egyaránt jónak mond­ható a boltok iskolaköpeny és tornacipő készlete. Jász­berényben lányka, bakfis és fiúköpeny egyaránt van bő­ségesen. Olcsóbb is, s drá­gább, jobb minőségű is. Szolnokon csak a Cent­rum áruházban mintegy 1500 lánykaköpeny várja még most is a vásárlókat. A fiúkö­penyből kevesebb van vala­mivel. de a szülők kisfiúk részére nem túlságosan ke­resik ezt a ruhakímélő, praktikus öltözetet. A Centrumban csupán kis számokban kevés a torna­cipő. A Tisza Cipőgyár bolt­jába már hetek óta kevés tornacipő érkezik. A cipő­boltokban azonban van ele­gendő. Várhatóan nem lesz olyan nebuló, aki azt jelenti tanárának: tornapcipőt azért nem hozott az első órára, mert nincs a város boltjai­ban. Mégis, mi hiányzik? Ipari tanuló édesanyja panaszko­dott a minap Szolnokon: nem kap a fiának fejesvo­nalzót. A papírboltban meg­■Szolnokon már Ígérik, Jászberény­ben alig ismerik az iskolatejet A városi tanács végrehaj­tó bizottsága augusztusi ülé­sén külön határozatban hív­ta fel a szolnoki ÁFÉSZ figyelmét. Szeptemberre gon­doskodjék az iskolatej ellá­tásról, mert igénylik Szol­nok iskolái, kell a gyerme­keknek. Az ÁFÉSZ egyelőre mégis csak azt mondhatja, hogy szerződést kötött a szolnoki tejüzemmel, valamint a sü­tőipari vállalattal, s legké­sőbb a hónap közepétől két és fél deci literes palackok­ban minden általános isko­lában vásárolható lesz tej, kakaó, s hozzá friss pék­sütemény. Jászberényben csodálkoz­va fogadták kérdésünket áz iskoltejről. Eddig még nem árusítottak a város iskolái­ban tejet, s most sincs, még csak terv sem. 'Pedig Jászberényben is közel ötezer általános és kö­zépiskolás gyermek tölti jó fél napját az iskolákban. S. J. — I. A. Kitüntet e A családi és társadalmi ünnepségek Megvizsgáltuk a családi­as társadalmi ünnepségekkel kapcsolatos attitűdöket is. A munkások csupán 25 száza­léka tartja egyérteműen fe­leslegesnek Jászberényben a templomi esküvőt és vallja, hogy ő nem esküdne semmi képpen sem templomban. A munkások 15 százaléka sze­rint azért a templomi eskü­vő „az igazi”. Viszonylag sokan, 45 százalék vélekedik viszont úgy, hogy az aktus szépsége, érzelmi hatása mi­att választja a templomi szertartást, de aktív hitéletet a megkérdezettek már nem élnek. (A pogéri esküvőn még a gyűrűt sem húzzák fel” — indokolta egy mun­kásnő.) A munkások 15 szá­zaléka feleslegesnek tartja az egyházi szertartást, a „csa­ládi béke kedvéért” azonban igénybe venné. Valamivel jobb ez az arány a keresztelő, illetve a név­adó ünnepségek tekinteté­ben. A munkásoknak csak 12 százaléka vinné el keresztel­ni gyermekét, 39 százalék­ban a névadó ünnepség meg­rendezése mellett döntöttek. További 39 százalék mindkét rendezvényen részt venne, 10 százalék pedig mindkét ak­tust feleslegesnek tartja. Hangsúlyozni szeretném, egy-egy területen a felmérés eredményei, lehetséges, csak jellegzetesen jászberényi „képet” mutatnak és ez a kép távolról sem jellemző az egész megyére. Még kevésbé lehet jellemző az egész mun­kásosztályra. Ugyanakkor sok olyan tanulsága is lehet en­nek a jászberényi felmérés­nek, amely más területeken is hasznosítható. Benedek Sándor a Magyar Szocialista Mun­káspárt jászberényi városi bizottságának munkatársa ( Vége) Húsz éves az újítómozgalom Mezőgazdasági nagyüzemek újítóinak tanácskozása Szolnokon Tegnap a Szolnoki Állami Gazdaság Piroskai üzemegy­ségében találkoztak a megye állami mezőgazdasági üzemei­nek újítói, a szakszervezeti mozgalom vezetői, aktivistái, s az üzemek újítási felelősei. A tanácskozáson résztvett dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ elnökségének titkára is. Kátai Má­ria megyei titkár megnyitója után Majzik Tamás, a MEDOSZ megyei bizottság közgazdasági felelőse tartott előadást az újítómozgalom két évtizedes fejlődéséről, s további fel­adatairól. Hathatós segítség Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 1-es számú Gépjavító Állomása azonnali felvesz gépgyártásban jártas belépéssel gépésztechnikusokat, mezőgazdasági gépszerelő­ket, lakatos és forgácsoló szakmunkásokat, női és férfi betanított segédmunkásokat. Magas kereseti lehetőség. Vidékieknek munkás- szállást biztosítunk. Jelentkezés: Szolnok, Besenyszögi u. A szocialista munkaver­seny keretében hazánkban húsz évvel ezelőtt kezdett kibontakozni az újítómozga­lom. A mozgalom hathatós segítséget adott a termelő- eszközök, módszerek fejlesz­téséhez. Gyorsította a mű­szaki haladást az új eljárá­sok megvalósítását. Fenn­állása óta sokszáz millió forint megtakarítást hozott az üzemeknek. Az állami mezőgazdasági üzemekben 1962-től — 8 év alatt — 2942 újítást nyújtot­tak be. Ebből 1673-at fogad­tak el, 1061-et vezettek be. Legjobban a VIZIG-nél, a két gépjavító vállalatnál fej­lődött az újítómozgalom. (A két gépjavítónál 471 újítást vezettek be). Az állami gaz­daságoknál jelentős a vissza­esés. A mozgalom 1963-tól ug­rásszerűen fejlődött a me­gyében. De csak 1967-ig. Ek­kor évenként 450 újítást nyújtottak be, 1968—69-ben csak 240—250-et. Az előadó és a felszólalók is elemezték a visszaesés okait, a gátló körülményeket. Csak a műszakiaknak? Az üzemek felettes szer­vei, központjai vontatottan készítettek el az újítási sza­bályzatot. Késedelmesen ké­szülték az újítási feladatter­vek is. Ezekben túlzott, nagy horderejű feladatokat szab­tak meg, melyekkel csak nagy műszaki felkészültségű emberek tudnak megbir­kózni. Az egyes üzemekben rend­kívül körülményes, hosszadal­mas az újítások elbírálása. Mintha teher lenne az újí­tókkal való foglalkozás. Szin­te keresik az elutasító oko­kat, ahelyett, hogy segítené­nek a javaslatok műszaki tökéletesítésében. A gazda­ságvezetők nem mindig vál­lalják az ésszerű kockáza­tot, ha az újítás nem hoz még abban az évben nyere­séget. A vízgépészeti válla­lat központja tavaly évig nem válaszolt egy nyújtott újításra. fél be­jutalom helyett pereskedés Több helyen megfeledkez­nek az anyagi, erkölcsi, elis­merésről is. Az újítóknak nem egyszer pereskedniük kell az őket megillető dí­jakért. Még a VIZIG-nél is előfordultak ilyen esetek. A bíróságnak kellett megítélni a jogos újítási díjat. A mozgalmat gátló okok közt emlegetik az anyagi ösztönzés visszaesését. Az 57/1967. december 19-én megjelent kormányrendelet szerint az újítási díjat a nyereségrészesedésből kell kifizetni. Ez kedvezőtlen ha­tást váltott ki, az egész kol--' lektivát érinti. De lehetőség van arra is, hogy az újítá­sok díjazására a béralap 0,5 százalékát felhasználják. De ezzel alig élnek az üzemek­ben. Jó tapasztalatok Vannak jó tapasztalatok is. Az erdőgazdaság műsza­kijai — a szakszervezet ja­vaslatára közvetlen segítsé­get adnak a fizikai dolgo­zók újításaihoz. A török­szentmiklósi gépjavító vál­lalat az idén öt egysége kö­zött újtíási versenyt kezde­ményezett. Ennek eredmé­nyeként 29 újítást nyújtottak be, melyekből tizenhatot el is fogadtak. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, a szak- szervezeti bizottságoknak hathatósabb segítséget kell nyújtaniok az újítómozga­lomnak. Ez fontos érdekvé­delmi feladatuk is. A ME­DOSZ megyebizottság ál­tal szervezett, tegnapi ren dezvény is a segítségnyújtást szolgálta. A mozgalmat mil­liókat hozó termelést segítő eszköznek kell tekinteni. A mezőgazdasági üzemek újítói szeptember 18-án tart­ják negyedik országos ta­nácskozásukat. A tegnapi ér­tekezleten — erre tíz kül­döttet választottak. Végül a MEDOSZ megyebizottság tit­kára tárgyjutalmakat adott át a mozgalom aktivistáinak, a legjobb újítóknak. — M. L. — Mint arról már hírt adtunk, az árvíz elleni védekezésben kitűnt irányító és szervező munkáért a Munka Érdem­rend arany fokozatát kapta: Fodor Mihály, a Szolnok me­gyei tanács vb-elnöke, Hege­dűs Lajos, a Középtiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóság veze­tője és Mészáros József, a tó­szegi községi tanács vb elnö­ke. Tegnap délután két órakor a Szolnok megyei tanács nagytermében újabb kitünte­tések átadására került sor. A forradalmi munkás-paraszt kormány kitüntetéseket ado­mányozott az 1970. évi Tisza- völgyi árvízvédelemben ki­emelkedő munkát végző dol­gozóknak és kollektíváknak. Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára be­szédében emlékeztetett a vé­dekezés napjaira, arra, hogy milyen veszély fenyegette megyénket. A párt- és a kor­mány köszönetét tolmácsolta a már kitüntetett polgári vé­delmi, honvédségi és munkás- őr védekezőknek. Ezután Fo­dor Mihály, a Szolnok megyei tanács vb elnöke nyújtotta át a kitüntetéseket, az emlékér­meket, okleveleket és emlék­lapokat. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát és Árvízvédelemért érmet kapott Sári Mihály, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetője, Kozák János, a szolnoki városi ta­nács vb elnökhelyettese és Király Sándor, a Szolnok me­gyei tanács vb építési-közleke­dési és vízügyi osztályának vezetőhelyettese. A Munka Érdemrend bronz fokozatát és az Árvízvédele­mért érmet kapták: dr. Erdé­lyi Ferenc, a tiszafüredi já­rási tanács vb elnöke, Habony János, tószegi nyugdíjas, Kar­dos Dezső, a kunszentmárto­ni járási- tanács vb elnöke, Molnár Lajos, a szolnoki já­rási tanács vb elnökhelyette­se, Madarász Gyula, a me­gyei tanács gépkocsivezetője, B. Nagy András, a kunszent­mártoni községi tanács vb költségvetési üzem műveze­tője, Pékó János, a tószegi MSZMP szervezet titkára (aki Budapesten átvette), Palágyi Béla, lapunk munkatársa, aki ezután a Tájékoztatási Hiva­talban veszi át a kitüntetést, dr. Sebők György, a Szolnok - megyei tanács vb osztályveze­tő helyettese, Szűcs Ilona, a tiszakürti községi tanács vb titkára és Zablánszki János a szolnoki cukorgyár dolgo­zója. ötvenkilencen kapták meg az Árvízvédelemért emlék­érmet. Az árvízvédelmi kor­mánybiztos oklevelét tizenhe­ten kapták. Harminchat kol­lektívát jutalmaztak elismerő emléklappal, közöttük a Ha­zafias Népfront megyei tit­kárságát, a Vöröskereszt me­gyei szervezetét, a Szolnok megyei Néplap szerkesztősé­gét és a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságot. Komócsin Zoltán látogatása Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Gál László SZOT-titkár társaságában szerdán a Kereskedelmi, Pénzügyi- és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszerveze­tébe látogatott. A vendégeket Ligeti László főtitkár fogadta, majd a KPVDSZ elnökségének je­lenlétében ismertette a szak- szervezet tevékenységét, gazdasági és nevelőmunká­ját. Beszámolt a szakszerve­zethez tartozó dolgozók helyzetéről, élet- és mun­kakörülményeiről, problé­máiról. Komócsin Zoltán az el­nökséggel a szakszervezet vezetőit, a kereskedelem dol­gozóit foglalkoztató kérdé­sekről tárgyait, majd aktive értekezleten találkozott s szakszervezet központi veze­tőségének budapesti tagjai­val, politikai munkatársai­val, a nagy vállatok szak- szervezeti vezetőivel, tájé­koztatta őket kül- és belpo­litikai kérdésekről, a párt- kongresszus és a IV. ötéves terv előkészületeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents