Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Tájékozatlanság Galambos Szilveszter: Az eladóművész Fáradtan simított végig gesztenyeszínű kócos fürtjein, majd rágyújtott egy Darura. Hirtelen megrezzent. Acélszürke szeme összeszűkült, izmai megfeszültek, ugrásra készen állott. Lélegzete felgyorsult. Egy Vevő lépett az üzletbe és tanácstalan tekintettel a pult elé állt. — Szeretnék egy... — Parancsoljon. Máris hozom. A legjobb minőségben. — De kérem... — Olyan télikabátot kap, hogy imába foglalja a nevünket. — Nem vagyok vallásos, kérem. — Tessék nyugodt lenni. Világnézeti kérdésekben teljesen egyetértünk. Parancsoljon. Ezt próbálja fel. Tessék megnézni a tükörben. Nos? Engedje, hogy megdicsérjem a választását. Mert erre születni kell, kérem, az ember érezze, mi illik az egyéniségéhez. Az ön lelki profiljában van valami megragadó. Engedje meg, hogy azt mondjam, önnek szép lelke van. — De kérem, egészen zavarba hoz. — Miért? Amiért az igazságot a szemébe vágják? Tessék elhinni, oly ritka manapság az olyan ember, akiről így sugárzik az intelligencia, ön bizonyára atomkutató, vagy egy híres karmester. Bocsánat, nem a milánói Scalában láttam önt? — Nem kérem. Itt lakom a Szondy utcában. Egyébként éjjeliőr vagyok. — Mennyi csodás gondolat születhet az éjszaka sötétjében! ön a csillagokba néz, s az Ember géniuszának új gondolatokat ád. — Bocsánat, nem tudom, mi az, hogy géniusz? — A szerénység a nagy emberek sajátja. Egyébként tessék nézni ezt a svejfolást. Ebben a kabátban imádni fogják önt a nők. Bár bizonyára így is szép sikerei vannak. Ki tud ellenállni ennek az arcélnek? Sokat tudna mesélni a kalandjairól, igaz? De hát diszkréció is van a világon. — Kérem, én házasember vagyok! — Boldog lehet a kedves felesége, hogy meg tudta önt szerezni magának. Azt hiszem, az ujja hosszával semmi baj nem lesz. Ezt tessék nézni, hogy esik ez a fazon! Ó, hogy tud nézni azzal az okos barna szemeivel! — Hát istenkém... — Boldog vagyok, hogy megismerhettem önt. Megtiszteltetés részemre, hogy ezt a télikabátot én ajánlhattam egy ilyen minden téren kiváló embernek. Parancsoljon a számla. Ezerhétszázötven forint. Balra a kassza, jobbra a csomagoló. A középkorú férfi aprót köszörült a torkán, és határozottan ingatta a fejét. — Sajnálom. Momentán nincs szükségem télikabátra. Ellenben a sógorom ajánlotta önt. — Vásárolni? — Nem. Beszélgetni. Az ember itt, ebben az üzletben visszakapja az önbizalmát. Köszönöm. A viszontlátásra. Az eladóművész végigsimította zilált fürtjeit és fel- dúltan suttogta: — Legyen szerencsém máskor is. TrÉfAcSoKoR Londoni párbeszéd résztvevői már nem éppen virágzó hölgyek. — Drágám, olyan fáradtnak látszol... — Az is vagyok. Férjem ágynak dőlt, nekem pedig éjjel-nappal ott kellett lennem mellette... — Dehát miért nem hívtál ápolónőt? — Hívtam. Éppen ezért kellett ott lennem... ☆ Az újdonsült feleség megkérdi ifjú férjét: — Ízlett az ebéd? — Hát szívem, a só remek volt, kár, hogy kevés levest tettél rá... ☆ Két férfi beszélget. — Mondd, Péter, tudnál olyan nőt szeretni, aki hazudik? — Nem. — És olyat, akinek a világ összes pénze sem lenne elég? — Nem. — Akkor mondd meg őszintén, mi a csudát akarsz a feleségemtől? A patak és a folyó A tanítónő beírja a kis Alexandra ellenőrzőjébe; .,A kislány túl sokat fecseg!” Otthon este Alexandra megmutatja ellenőrzőjét apjának, aki szó nélkül kiveszi a tollát és ír valamit az ellenőrzőbe. Másnap a tanítónő kinyitja és ezt olvassa: „Vajon mit szólna, ha ismerné az anyját?” HENCEGÉS A veszekedés hevében az asszony mérgesen vágja oda a férjének: — Nekem családi házam, bútorom, takarékkönyvem volt, amikor összeházasodtunk. De mi volt neked? Mire a férj mély sóhajjal: — Nyugalmam, fiam, nyugalmam... Kánikulában — Bocsánat, legyen szíves megmondani, merre van a víz? (A Wochenpresse karikatúrája) I t! A Szolnok VASZIL CONEV: Megnyugtatás AZ EGYES — Előjöhetsz János! Megígérem, hogy egy szóval se említem többet a házasság témáját... A szónok befejezi hosszú előadását: , .. .Tehát, hölgyeim és A TANÁR (kezét dörzsölve): Ma, gyerekek, nagyon érdekes óránk lesz. Az anyag, minden bizonnyal kissé bonyolultnak fog tűnni nektek, de szeretném hinni, hogy rendszeres gyakorlás eredményeként le fogjátok gyűrni a kezdeti nehézségeket. így hát... (Felmutat egy kartonpapírból készített táblácskát, melyen egy egyes szám látható.) Ez, gyerekek, olyan szám, amilyet ti még nem ismertek... A GYEREKEK (kórusban): Ez egy egyes. A TANÁR (láthatóan csodálkozik) : Hm... Érdekes... Na, látjátok, gyerekek, maga az a tény, hogy kitaláltátok az előbb mutatott számot — márminthogy az egyes — véletlenség. De én azt akarom, hogy tudatos, rendszeres tudáshoz jussatok, nem a véletlen, hanem a kitartó, mindennapos munka gyümölcsét ízleljétek meg. így hát, mint magatok is mondtátok, ez egy egyes. Na de mi az, hogy egyes? A ti primitív elképzelésetekben megfelel az „egy alma”, „egy körte”, vagy „egy szilva” fogalmának. Adva van tehát az ún. primitivizmus, vagy ha úgy tetszik, egy vulgáris szemlélet a tudományban, mellyel nekünk egyszer s mindenkorra szakítanunk kell. Azért, mert ez a kis szerény egyes, ami a ti számotokra eltűnik, ha elfogyasztottátok a fentebb emlegetett almát, körtét, vagy szilvát, a tudományban nem tűnhet el, mert ott egy sor funkciót teljesít, ami nélkül értelmetlen lenne bármilyen matematikai gondolat. Vegyünk egy számot: egy- milliárd ötszázhatvanhárom- millió háromszázhuszonötezer kilencszázhatvanegy. Ez meglehetősen szolid, mondhatnám, kolosszális szám. De ha a mínusz egyedik hatványra emelem, akkor ez a gigantikus szám végtelenül kicsi lesz, majdnem semmi. Micsoda átalakulás, micsoda gigantikus metamorfózis! Ilyen szerepe van ennek az egyesnek! Láttátok, milyen hatalmas potenciális energia lakozik benne! Olyan ez, mint az atommaghasadás. Ez ugyanolyan hihetetlen mint az, ha akkoriban azt mondták volna az embereknek, hogy ha egy bizonyos energiát bezárnak egy mindennapi dobozkába, az mozgásba tud hozni egy mozdonyt, mai aztán az egyenlítő körül néhányszor meg tudja kerülni a földgolyót. Lám, milyen szám az, amiről beszélgettünk, s magatok is láttatok felírva ezen a kis táblácskán. És én abszolúte meg vagyok győződve arról, hogy ha most felmutatom nektek újra ezt a kis táblácskát ezzel a számmal, akkor nem fogtok gondolni semmiféle almára, körtére, vagy szilvára, hanem elképzelitek azokat a hatalmas potenciális lehetőségeket, amelyek ebben a számban kavarognak, melynek segítségével ilyen fantasztikus átalakítások hajthatók végre. íme hát, gyerekek, előttetek van a kis táblácska ezzel a számmal. Mondjátok meg nekem, miféle szám ez? A GYEREKEK (kórusban): Egymilliárd ötszázhatvanhá- rommillió háromszázhuszonötezer kilencszázhatvanegy. A tanár elájul. MOLNÁR SÁNDOR fordítása uraim, remélem, hogy nincsen távol az a nap, amikor a borral és szeszesitalokkal teli palackokat a tengerbe vetik, amit teljes szívemből kívánok! — Én is! — kiált fel egy úr a közönség köréből. __Köszönöm! — szól viszs za az előadó elégedetten. — ön talán az alkoholellenes liga tagja? — Nem! Búvár vagyok! — Csak hajvágás lesz, uram... AZONNALI CSATLAKOZÁS Szöveg nélkül — Látod, anyu most azt fogja hinni, hogy megfürödtem!