Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 13. Az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori telepén kiegészíti üzemágként magyar faj­kutyákat tenyésztenek exportra. A törzskönyvezett, szépen fejlett négylábúak nagy népszerűségnek és keresletnek örvendenek világszerte a kutyabarátok körében. Képünkön: ízlik a tej az apróságoknak. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Elektromos meghajtású autók Űj változatok készültek Japánban, Norvégiában, Ma­gyarországon és a Szovjet­unióban. A Csubu nevű ja­pán villamosipari vállalat az elektromos meghajtású személyautóknak már a har­madik változatát állítja elő. A legújabb modell legna­gyobb sebessége óránként 60 kilométer. Norvégia 1971-ben szándékszik előállítani első elektromos autóját. A mo­dell műanyag karosszériájú lesz és 200 kilogrammos összterhet tud szállítani. A magyar gépkocsiknál propánbután gáz felhaszná­lásával termelnek elektro­mos energiát. Rövidesen megkezdik a gépkocsi soro­zatgyártását. A moszkvai utcákon most próbálnak ki egy elektromos meghajtású, kilenc üléses mikrobuszt a „Kentaurt”. Ez a közeljövő egyik legér­dekesebb utcai közlekedési eszköze lesz. Révész Tibor: VÁLOGATOTT VIDÁMSÁGOK Bélyegsarok SZOJUZ—9 A Magyar Posta szeptem­ber 4-én 10 forint névértékű blokkot ad ki a Szojuz—9 útjának megörökítésére. A blokkban négy bélyeg lesz, amelyek közül három a ha­talmas rakétát ábrázolja, a negyedik bélyeget a két nagyszerű űrpilóta arcképe díszíti. Mellettük helyezke­dik el a felirat, mely az űr­ben való tartózkodás 424 órás világrekordjára utal. A Szojuz—9 útján a világűrben való huzamos tartózkodás emberre való hatását mér­ték fel. Ez az űrutazás fon­tos lépést jelent az állandó űrállomások létesítésének előkészítésében. A kozmosz meghódításá­nak újabb eredményéről megjelenő légiposta blokkot Kékesi László grafikusmű­vész tervezte. A megjelenés napján a Budapest 4. posta- hivatal emlékbélyegzőt hasz­nál és szép kivitelű elsőnapi boríték is forgalomba kerül. ESEMÉNYNAPTÁR Augusztus 19-én jelenik meg az I. István emlékbé­lyeg (3 forint névérték) és a XVII. Női Evezős Európa- bajnokság emlékbélyege (1 forint). Az ünnepségek szín­helyén emlékbélyegzők. Car­te maximum és elsőnapi bo­ríték. A Bélyegnap alkalmából sok helyen rendeznek kiállí­tásokat, számos helyen em­lékbélyegzőt használ a pos­ta. A gazdag programból itt csak az országos kiállításról és nemzetközi seregszemlék­ről számolhatunk be. Augusztus 20-án nyílik meg a „Savaria Fila 70” el­nevezésű kiállítás. A szom­bathelyi Kultúrpalotában 8 napig gyönyörködhetnek a látogatók Graz, Ljubljana, Trieszt, Zágráb, Nagykani­zsa és a vendégfogadó város filatelistáinak kincseiben. Augusztus 22-én jelenik meg az Iniciálékat ábrázoló blokk és 4 értékű sor a Bé­lyegnap alkalmából. Elsőna­pi boríték, emlékbélyegző és carte maximum. Augusztus 23-án délelőtt 10 órakor Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi mi­niszter első helyettese nyitja meg az országos bélyegkiállí­tást. A kiállítás egy hétig tart nyitva és díjtalanul te­kinthető meg a Budapesti Nemzetközi Vásár 43. sz. pa­vilonjában. Augusztus 30-tól szeptem­ber 6-ig Rudabánya ad ott- lont Aschersleben—Halle— Miskolc legszebb gyűjtemé­nyeinek. Az anyagot szep­tember 9—14 között Miskol­con is bemutatják. A fénykép Móra Ferenc megpróbál­kozott a színpaddal is. Ma­kón mutatták be Csőszfoga­dás című színpadi tréfáját. Juhász Gyula és Réti Ödön, továbbá József Attila is szerepeltek még ezen a ne­vezetes estén, és előadás előtt levetették magukat négy másik művészemberrel és Móra Ferenccel együtt. Mikor az emlékezetes fénykép megjelent egy ma­kói kirakatban, a tanyasi né­pek megállották előtte, és találgatták, kiket ábrázol­hat? — Ezek bizonyosan az ara­di tizenhárom lösznek — vélekedett valaki, mire a szomszédja, egy hatalmas bajúszú öreg magyar óva­tosan megjegyezte: — De hiszen sógor, itt he­ten vannak! — A többieket alkalmasint mán kivégezték — hagyta helyben az előtte szóló... Júliusi BÚÉK Az egyik budapesti szín­háznál működött egy zene­kari tag, akinek szépen jö­vedelmező mellékfoglalkozá­sé a kóta-másolás volt. ö írta ki a stimmeket a par­titúrából, de nem is ezzel a munkájával kereste a leg­többet, hanem az ajándékok­ból, melyekkel a zeneszer­zők, ha muzsikájuk sikert aratott, örömükben elhal­mozták. Egyszer júliusban elfogta a világhírű Kálmán Imrét, a Király Színházban, ahol a Csárdáskirálynőt játszották véget nem érő sorozatban. — Meleg ide — hőség oda — mondotta a komponistá­nak —, telt házunk van ma is. Tódulnak az emberek a Csárdáskirálynőhöz! A kiváló szerző igent bó­lintott, de egyébként — bár nagyon jól tudta, miről van szó —, nem nyúlt a tárcá­jához. Pillanatnyi csönd. — Haj, haj! — sóhajtott a kóta-másoló. — Sok a mun­ka! És milyen hőség van a zenekarban! Rettentően szomjas vagyok! — Igen? — szólt szórako­zottan Kálmán Imre, és másfelé nézett. A derék másoló kezdte nevén nevezni a gyereket. — Látta Kálmán mester az összes zenekari stimme­ket? Ugye, milyen gyönyö­rűen, tisztán írtam ki vala­mennyit? Azért a néhány fillérért, és éppen lakbér- fizetéskor ! Csönd. Hosszú, kínos csönd. A komponista nyu­godtan szívta a cigarettáját. Ekkor megszólalt a csengő, kezdődött a következő felvo­nás. A hangjegyek tudós má­solója körülnézett, valamin tűnődött és végül — végső kétségbeesésében —, meg­ragadta Kálmán Imre ke­zét, melegen megszorította és felkiáltott: — Hát akkor, kedves mes­ter, boldog új évet kívánok! Mire a komponista elegáns mozdulattal benyúlt a belső zsebébe... A kritika G. B. Shaw ifjú éveiben egy londoni újság zenekriti­kusa volt. Bírálata egy or­voskórus hangversenyéről mindössze a következő két mondatból állt: „Tegnap a londoni orvo­sok énekeltek. Emlékeztetni akarom őket arra, hogy ami­kor megkapták diplomáju­kat, mit fogadtak az orvosi hallgatásról!” A szakértő Rátonyi Róbert vidéken vendégszerepeit, egyik ter­melőszövetkezetünkben. A délutáni előadás után a tsz vezetősége meghívta a mű­vészeket, hogy nézzenek kö­rül a gazdaságban. — Legalább meglátják, ho­gyan dolgozunk, hogyan élünk, aztán, ha valami ész­revételük lenne, csak mond­ják meg bátran, jól esne, ha hozzászólnának a dolgokhoz. Hát ami a körülnézést il­leti, arra Rátonyi szíves­örömest vállalkozott, de a hozzászólással, érezte, vala­mi baj lesz. Városi ember, nem nagyon ért az ilyesmi­hez, nem szakértő. De nem akarta, hogy megsértődje­nek, éppen ezért, miközben kinn sétáltak a gazdaságban egy helyen megállt és szak­értő arcot vágva, csöndesen megszólalt: — Ahogy ezt én elnézem, ebből nem lesz szép búza! A tsz-elnök helyeslőén bó­lintott: — Nem ám!... Mert, hogy ez — rozs! Művészet A híres művészasztalnál arról folyt a vita, hogy a „művészet” szó miért nem fedi teljesen a német „Kunst” kifejezést. Néhá- hányan úgy vélték, hogy a „Kunst” szó valójában több értelmű, legalább is árnyalatilag. Ezt mások kétségbe vonták. Fényes Adolf bácsi tekin­télyére volt szükség most már a vita eldöntéséhez. — No, ez aztán roppant egyszerű dolog — mondta a piktura bölcse —, csak egy példára kell gondolni: egy jó képet megfesteni — mű­vészet; de eladni: Kunst! A fogadás Mathieu Duval francia anatómus térfás kedélyű ember volt. Egy napon így szólt egyik barátjához: — Rendkívüli emlékezőte­hetségem van. Fogadok ve­led, hagy a párizsi telefon­könyv tíz oldalán lévő ne­veket úgy, ahogyan egy­más után következnek, hiba nélkül elsorolom neked. Természetesen a lakcímeket és telefonszámokat nem, csakis a vezetékneveket! — Tartom a fogadást tíz üveg pezsgővel! Kezdd el! — A nyolcvanadik oldalon kezdem: Duval... Duval... Duval... Duval... és így to­vább a kilencvenedik oldal utolsóelőtti soráig... Szeptember első felében induló cukorgyártási idő­szakra (kb. december végéig) női munhavállalóhat felveszünk, NŐI SEGÉDMUNKÁS MUNKAKÖRBE. Vidékieknek munkásszállást nem biztosítunk. Család­hoz történő utazási költséget a vonatkozó rendelet ér­telmében megtérítjük. Jelentkezni lehet: a Munkaügyi Csoportnál munkanapokon 7—15 óráig, vagy levélben: SZOLNOKI CUKORGYÁR Intézkedések Provence-ban az erdőtüzek meg­akadályozására Franciaországban az er­dőtüzek leküzdésére alakult megyeközi bizottság közgyű­lése elhatározta, hogy Pro­vence-ban az idén új, job­ban összehangolt intézkedé­seket léptetnek életbe az er­dei tűzesetek megakadályo­zására. Tavaly, amikor is 2722 esetben riasztották a tűzol­tókat, 14 450 hektárnyi er­dőt pusztítottak el a lángok. A legveszélyeztetettebb provencei erdővidékek fe­lett részben vagy teljesen megszervezik a légi ellenőr­zést; egyes utak mentén spe­ciális lángmentesítő és az el­száradt gyomokat irtó szerek alkalmazásával kísérletez­nek. A valabrei erdőtűz el­hárítási központ felszerelé­sét kiegészítik és korszerű­sítik. Cuers—Pierrefeu között tervbe vették egy új, 1500 köbméteres víztároló építését erdőtűzoltási célokra. A bizottság azt is elhatá­rozta, hogy megszervezi az egész évben működő kiter­jedt információs hálózatot és úgynevezett „piknik-tisztáso­kat” — tűzvédelmi szem­pontból jól biztosított erdős részeket — létesít különbö­ző vidékeken, főleg Vidau- ban, Pourcieux és Lambesc környékén. Növényi fehérjék termelése Az utóbbi években a dán állattenyésztés kb. 1,6 millió tonna emészthető fehérjét használt fel. Ennek kb. 70 százaléka saját termelésből, 30 százaléka pedig behoza­talból származott. A dán növénytermesztés évente kb. 1,2 millió tonna emészthető fehérjét állít elő. Ennek azonban bizonyos ré­sze az állattenyésztésen kí­vül kerül felhasználásra. Több mint 600 000 tonna emészthető fehérjét más for­rásokból kellett beszerezni. Az utolsó 2—3 év alatt fo­kozottabban törekedtek ar­ra, hogy a dán mezőgazda­ság saját maga termelje meg az állatok takarmányo­zásához szükséges fehérjéket Ennek érdekében rendeletet hoztak, amely szerint az ál­lam hektáronként 200 korona összegű támogatást folyósít azoknak, akik lóbabot* vagy takarmányborsót termeszte­nek, függetlenül attól, hogy a termelést piacra viszik-e vagy saját üzemükben hasz­nálják-e fel. Teljesen érthető, hogy a rendelet elsősorban a lóbab és a takarmányborsó ter­mesztését kívánja ösztönöz­ni. Ezek ugyanis nemcsak koránérők, hanem viszonylag nagy százalékban tartal­maznak fehérjét. Termeszté­sük ezen felül minden na­gyobb külön beruházás nél­kül is bővíthető és a vetés­forgóban is előnyös. Az olaj növények közül az olajlent az őszi repcét és a sárga mustárt termesztik. Ezek termesztésének bővíté­se gazdaságilag attól függ, hogy az olajat sikerül-e ki­fizetődő árakon értékesíteni. A belőlük készült olajpogá­csa a szarvasmarhák takar­mánykeverékeiben igen jól felhasználható. Ezeknek a növényeknek nyers fehérje- tartalma kb. ugyanakkora, mint a takarmányborsóé (24 —27 százalék), a területegy­ségre eső fehérjehozama azonban sokkal kisebb, mint a takarmányborsóé, vagy a lóbabé (360—610 kg/ha, ezzel szemben a ta­karmányborsóé 850—950 kg/ha, a lóbabé pedig 1050— 1150 kg/ha). A nemesítők jelenleg a repceolaj minősé­gének megjavításán fáradoz­nak és ha ez sikerül, akkor a repce olaj felhasználásá­Vénülésnek indult a falu — állapították meg a hor- vát szakértők. A zágrábi földművelés gazdaságtani in­tézet adatai szerint sok-sok falu inkább hasonlít aggok településére, semmint vi­rágzó falura. A fiatalok ugyanis sokkal biztosabbnak látják jövőjüket az iparban, s emiatt tömegesen vándo­rolnak a városokba. Szlavó­niában félmillió falusi gye­rek közül csak 30 000 je­lentette ki egy felmérés al­kalmával, hogy, szülei birto­kán akar maradni. Különösen sok a „vén” fa­lu Isztriában és Likában. Legalább félmillió horvát paraszt töltötte már be a hatodik X-et. Sokan fel is nek fokozódásával a repce­pogácsa is nagyobb teret kaphat a szarvasmarhák ta­karmányában. A gabonaféléket rendsze­rint nem tekintik fehérjedús takarmányoknak, pedig a Dániában előállított évi 1,2 millió tonna emészthető fe­hérjéből a gabonafélék kb. 460 000 tonnát szolgáltatnak, ami kb. 34 százalékot je­lent. A kísérletek azt mutat­ják, hogy a gabonafélék fe­hérjetartalma erős nitrogén­trágyázással lényegesen for kozható. Egyes árpafajták dán kísérletekben kb. 14 szá­zalék nyers-fehérje tartal­mat értek el nitrogénes lombtrágyázással. A jelenlegi takarmányga­bonák fehérjetartalmának növelésére egy sokkal biz­tonságosabb eljárás is kínál­kozik, nevezetesen a hánto- lás, bár távlatilag ez nem te­kinthető kielégítő megoldás-'1 nak. Jelentős fehérjeforrást képviselnek a szálastakar­mányok is. A jó herefüves keverékek nitrogéntrágyázás nélkül hektáronként 1500— 2000 kg nyersfehérjét szol­gáltatnak. Nem ritkák azon­ban a 2000 kg/hektáron fe­lüli eredmények sem. A bel­földi fehérjetermelés fokozá­sa érdekében hozott rendelet azonban a szálastakarmányo­kat vagy azokat a zöld ta­karmányokat, amelyeknek mesterséges szárításra van szükségük, nem részesíti tá­mogatásban. Ennek részben az az oka, hogy a mestersé­ges szárításhoz nagy beruhá­zásokra van szükség, részben pedig az, hogy ezeket a be­rendezéseket túlnyomó részben importált olajjal kell üzemben tartani, márpedig a fehérjerendelet elsőrendű célja a külföldi valutáit megtakarítása. A lóbab és a takarmány­borsó termesztésének foko­zására irányuló fehérjeren­delet feltehetően csak kísér­leti jellegű. Erős túlzás vol­na azt mondani, hogy telje­sen új utakat nyit a dán nö­vénytermesztésben. Ahhoz azonban nyilván hozzájárul, hogy a dán növénytermesz­tés hagyományos irányai megváltozzanak és hogy az új távlatokat és lehetősége­ket jobban ki lehessen hasz­nálni. adják szántóföldjüket. Iszt­riában legalább 40 000 hek­tár föld maradt gazdátlan. Tulajdonosuk már nem bír­ja a munkát, a társadalmi szektor pedig nem képes át­venni a földet. A zágrábi intézet munka­társai szerint két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy a társadalom gyorsabban vegye át azokat a birtoko­kat, amelyeket a tulajdono­suk felkínál, a másik pedig az, hogy a földművesek adó­jából ezentúl tegyenek fél­re valamennyi pénzt az úgy­nevezett öregségi alapba, s ebből azután ha eljön az ideje, havonta részletekben kapják vissza azt, amit be-s. fizettek. Elöregedett falvak

Next

/
Thumbnails
Contents