Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
1970. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kétszáz esztendeje ’ mm m m at *** ■ ^mmh| ^ Mi újság Pesten? Csurka István tv-fi Im je Az a szerencse ért, hogy — az országos lapok tv rovatvezetői, kritikusaival együtt — jóval a bemutató előtt láthattam Csurka István: Mi újság Pesten? című tv-filmjét. Miért emeltem ki, hogy az országos lapok tv-kritikusai- val együtt? Nem hivalkodásból, hanem azért, hogy még- inkább érthető legyen a mon- dókám. Amikor véget ért a hetven perces szakmai bemutató, senki sem mozdult... A mindig rohanó, a főváros kulturális forgatagában olyan sokat vállaló kritikusok is mintha a székhez ragadtak volna. A tv-nézőkkel szembeni tapintatlanság lenne részletezni, hogy miről is szól a film. Az új varázsát, a várakozás izgalmát dehogy is akarom elrontani. Abban a kérdésben azonban, hogy „mennyi” ez a film, már színt kell vallanom. A problematikáját én nem érzem alapvetően feszítőnek. 140 000 ionná műtrágya Június végéig 400 ezer tonnával több műtrágyát vettek át a mezőgazdasági nagyüzemek, mint az elmúlt év azonos időszakában. A többlet egy részét az árvízsújtotta területekre irányították. Az ottani gazdaságok az eredetinél 140 ezer tonnával nagyobb mennyiséget használhattak fel. Az AGRO- TRÖSZT illetékesei szerint nem minden nagyüzem élt a lehetőségekkel, volt olyan is, amelyik még a korábbi megrendelését is visszavonta. Hajdú-Bihar megyében húszezer tonna foszfor- és ugyanennyi nitrogén-műtrágyára nem tartottak igényt a megrendelő gazdaságok, de nem ért a terven felüli vásárlás lehetőségeivel a Csongrád megyei gazdaságok egy része sem. A Szabolcs-megyei üzemek ugyanakkor lényegesen több talajerőpótló-anyagot szereztek be, erre igen nagy szükség van, mert a szervesanyag utánpótlás is megnehezült az árvízsújtotta gazdaságokban. Az viszont tény, hogy helyüket nem lelő emberek ma is élnek nálunk; egyik típus a film főhőse. Persze az írónak inkább csak keretadó gondolatként kellett a Vántoczki fiú problémája, hogy elmondjon egyet s mást adott rétegek életviteléről, gondolatvilágáról, magatartás formáikról. S el is mondja, méghozzá nagyon életközeiben, megka- póan „életszagúan”. Lehet rajta gondolkodni, mindenkinek, akiben felelősség él társadalmunkért! Lehet, sőt kell a film egyes kategórikus kitételeivel vitatkozni, de nem megnézni, — mulasztás! A rendező Félix László, az operatőr Ráday Mihály, és a színészek — Sinkó László, Schwetz András, Moór Mariann és Kállai Ilona — remekelnek. A Csurka-film — annnyira hamisítatlan Csurka-i közvetítésére pénteken este 9 óra 15 perckor kerül sor. Csak 16 éven felülieknek! — ti — Huszonöt éve, 1945. augusztus 12-én az ügyvédi kamara székházának üléstermében tartotta első közgyűlését a demokratikus szellemben újjáalakított Magyar Újságírók Szövetsége. A szövetség jelenleg több mint 3000 újságírót tömörít, s munkájának, tevékenységének jelentős része volt a fejlődésben, amely az elmúlt negyedszázadban a hírközlés területén végbement. E fejlődést jól jellemzi, hogy jelenleg a napilapok 2 311 145, a hetilapok 6 millió, a folyóiratok pedig kerek 3 millió példányban jelennek meg. 1938-ban a napilapok össz- példányszáma nem haladta meg a 30o ezret. Az országban 1938-ban 419 ezer rádióelőfizető volt. Ma több mint két és fél milliói a televízióé pedig már elérte az 1 millió 700 ezret. Az ol- vesók 21 politikai, 31 közAz idén lesz kétszáz esztendeje, hogy a Selmecbányái bányaiskolát akadémiai rangra emelték. Ezzel hazánkban kezdetét vette a rendszeres műszaki felsőoktatás. A bányászati akadémia — amely világhírnévnek örvendett — bölcsője volt nemcsak a bányászati és kohászati, hanem a kémiai, geológiai, geodéziai és erdészeti tudományoknak is. Az egykori Selmecbányái akadémia utóda, a miskolci nehézipari műszaki egyetem, amely két évtized alatt nagyszámú bányász, kohász és gépészmérnököt bocsátott a népgazdaság rendelkezésére. A kettős jubileum alkalmából szeptember 3-án és 4-én tudományos ülést rendeznek a miskolci nehézipari műszaki egyetemen. Az ünnepségen dr. Gyulai Zoltán egyetemi tanár emlékezik meg a bányászati akadémia alapításának kétszázadik évfordulójáról, dr. Terplán Zénó egyetemi tanár pedig a miskolci egyetem két évtizedes munkásságát ismerteti. A tudományos ülésszakon, amelyre külföldi vendégeket is várnak, megemlékeznek Delius Kristóf Traugottról, a bányaművelési tanszék első vezető professzoráról. gazdasági, 92 műszaki, 35 mezőgazdasági, 41 ifjúsági, 9 tudományos, 13 sport, 40 szövetkezeti és 24 idegennyelvű folyóirat, újság, ismeretterjesztő és szaklap között válogathatnak. Egy felmérés adatai szerint hazánkban egy lakosra évi átlagban 169 napilap vásárlás jut. A legtöbb hírlapot Pécsett és Szegeden vásárolják, lakosonként 324-et, Budapesten 278-at. A Magyar Újságírók Szövetségének széleskörű nemzetközi kapcsolatai vannak. A magyar fővárosban rendezték meg a nemzetközi újságíró szervezet V. kongresz- szusát. E kongresszus határozata alapján jött létre a nemzetközi oktatási továbbképző központ. A szövetség irányításával, s ugyancsak a MUSZ kongresszus határozata alapján épült fel a második nemzetközi újságíró üdülő Balatonszéplakon. A hírközlés fejlődése Miloslav Svandrlik: i pinouiety Rettenetes lázban voltam: tud-e Klapper barátom jegyet szerezni a futballbaj- nokságra, vagy nem? Az eszembe se jutott, hogy becsap, annak ellenére, hogy közös főnökünk, Kosticka, előttünk jegyezte meg: — Hát, emberek! — egy tribünjegy nagyszerű dolog lenne! Érthető hát, hogy izgatott voltam. Klapper jelleme vizsgázik: vajon az értékes belépőjegyet nekem adja-e, a barátjának, vagy a pocakos főnökünknek? De az is foglalkoztatni kezdett, hogy vajon én ezt a szívességet hogyan tudom neki viszonozni? Persze, Kosticka igazgató, az más! Befolyásos vezető ember — neki szívességet tenni, az csak hasznos lehet! Klapper csakhamar megérkezett és széles mosollyal átnyújtotta a jegyet, _ — Tessék, — itt van! Harmadik sor jobbra, majdnem középen. A legjobb hely az egész stadionban. Könnyeztem a meghatottságtól. Klapper igazi jellem, nem férhet hozzá kétség. — És Kosticka? , — Majd otthon megnézi a tévében. Rólad tudom, hogy nagy futballrajongó vagy. 0 pedig csak sznobizmusból jár a meccsere.~ — Soha nem felejtem el neked — mondtam ünnepélyesen. — Megígérem, ha mindenki elhagy is, én nem. És ha valaha is segíteni tudok neked valamiben. „ — XJgyan, hagyd! — szólt közbe Klapper. — Csak nem fogsz egy vacak futballjegy miatt hálát érezni? Ha valamit megígérek a barátomnak, annak úgy kell lennie! Nem beszéltünk többet a dologról. Munka után Klapper odajött hozzám. — Ideje, hogy lelépjünk... — Még van egy kis dolgom — mondtam, papírjaimba bújva. — Akkor szervusz, jó szórakozást! — biccentett és elment. Alig haltak el léptei a folyosón, összeraktam az aktáimat és bekopogtam az igazgató ajtaján. — Igen...! — kiáltott bent- ről Kosticka. Beléptem. — Bocsánat a zavarásért... — szóltam. — De úgy tudom, hogy önt nagyon érdekelné egy tribünjegy a futballmeccsre. Engedje meg, hogy felajánljam az enyémet. „ Fordította: ANTALFY ISTVÁN Kántor Sándornak, a népművészet mesterének alkotásaiból szeptember végén kiállítás nyílik Budapesten a Műcsarnokban. Az idős karcagi mester fiatalos lendülettel készíti a nagyátmérőjű tálakat, korsókat, Miska-kancsókat a kiállításra „A végrehajtó bizottság felhatalmazza a műszaki csoportot, hogy az újonnan megnyitott utcákat az alábbi nevekkel jelölje meg: Munkásőr utca, Rácz Aladár út, Kókai László út, Jászkürt út.” (Idézet a jászberényi városi tanács vb határozatából.) Gyár utca, öntő utca, Munkásőr utca. És mellettük a Szilvás dűlő. Éppen húsz esztendeje, hogy az itteni kukoricaföldekbe, legelőkbe belevágták a kapát: gyár épül ide. Kettő is: a Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár. — Még ötvenkettőben is csőszkunyhó állt itt a libalegelő végén. Ahol most az öntő utca, meg a Munkásőr utca is van, s a sporttelep, egy csapás vezetett keresztül a legelőn — emlékszik rá Szilágyi Károly, az Aprítogép- gyár párttitkára. — A város, új munkásnegyede most ez. A Munkásőr utca története Jászberény története is. Jászberényben árkot. Meg egyengettük az utat. Szerencsés helyen vagyok tanácstag. Itt mind megértik egymást az emberek. Tovább mondja? — Csupa fa, virág itt minden. Jászberény kertvárosa. Csupa munkásember. Különben van körzeti megbízott rendőr is ottan, de nem hiszem, hogy akadt volna még nagyobb dolga. Ifjabb Bodó Lajos nyolcadikos fiatalember az úttörő őrs zászlótartója, örsi foglalkozásra egyszer meghívtak munkásőröket. — Azok olyan katonák, akik munkaidő után viselnek fegyvert. A gépgyár ugrásnyira van ide. Kéménye belátszik a Munkásőr utcába. Egy szakasz, harminchárom ember munkásőr dolgozik a gyárban. A harmincnegyedik Horváth József igazgató, de ő budapesti alakulatnál szolgál. Együtt mondják Szilágyi Károly párttitkárral: — Majd mind fizikai munkások a mieink. Kiváló szakasz az alakulatnál, teli kiváló dolgozókkal a gyárban. Szerény emberek. A munkában, a közéletben tűnnek ki. Farkas Sándort a raktárban találom. Az utcáról kérdezem. A MUNKÁSOK UTCA Még Petőfi is azt írta a Jászság központjáról, közhellyel a Jászság fővárosáról: „Nem nagyhírű város Jászberény városa S itt a nyakam rá, hogy nem is lesz az soha”. A látnok költő talán egyetlen tévedése. Új gyárak, meg- újhodó városa. Lüktető város, munkásváros. A gyárnegyed körül nyolc új utcát nyitottak. Lakatos Sándor az új ABC-üzlet vezetője nyolcadik éve tanácstagja. Korábban nem is lehetett, hiszen még: — ötvenhétben kezdtünk itt parcellázni, ötvennyolcban jelentek meg az első lakók. Egyik szebb ház, mint a másik. Lakatos Sándor is ott lakik az új negyedben. Nem a Munkásőr utcában, mellette, a Botond utcában. Nem munkásőr. — De a telepen sokan vannak munkásőrök. A mi utcánkban is ott lakik Tóth Anti, meg Kövér Péter, a Hűtőgépgyárból, meg Varga István a Hétvezér utcában. Aztán ott van Horváth József is, az valami kitüntetést is kapott a munkája után. Jó dolgos emberek. Akkor ismertem én meg őket, mikor társadalmi munkában gömbakácokat ültettünk a telepen, a csatornázáshoz kiástuk az Lakatos Sándorral járjuk az új lakónegyedet. Kedves véletlen derül ki: éppen a Munkásőr utcában nem lakik egyetlen munkásőr sem. A legújabb beköltöző Bardas László gépkocsivezető lesz. Jászjákóhalmán laktak eddig. — A feleségem ott óvónő, szolgálati lakásban szorongtunk. Tizenkét éve, hogy erre gyűjtünk. Második éve épül. Én se vagyok munkásőr, talán éppen a nagy házépítési elfoglaltság miatt. A kollégám, a Gugi Lajos az. Nagyon népszerű ember. Aztán láttam a munkásőröket a tavaszon a tiszai árvíznél. Tisztelem őket. Mikor megvettem a telket, én is azt hittem, itt sok munkásőr lakik. Aztán mondják a szomszédok, hogy egy se. Bodó Lajos is itt lakik. Aprítógépgyári ember, lakatos. — Hogy ismerem-e a munkásőröket? Hogyne, kollégáim. Szudi István esztergályos, Bujdosó Sándor villany- szerelő, meg Szabó Sándor. Itt laknak a gyárnegyedben. Rendes fiúk. Náluk nincs pü- feszkedés, hogy te ez vagy, meg az vagy. Hajtós melósok, sokat mennek szolgálatba, azt tudom. — Szép volt a tanácstól, örülünk neki. Az üzemben is becsülnek bennünket. Én négy családos ember vagyok, a magam pénzén sose jutottam volna külföldre. A gyár küldött ki munkám, meg a munkásőri szolgálatom után. Bujdosó Sándor is betoppan. — Amit a gyár kTván tőlünk, azt mi mindig megtesszük. Társadalmi munkában is. A szakasz úgy összeforrt, olyanok vagyunk, mint a testvérek, örültünk az utcának is. Bányai Jánost a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökét faggatom, hogy jutott eszükbe a Munkásőr utca. — Arra gondoltunk, az új lakónegyeden a néphatalom fogalmait használjuk. A munkásőrség megszületésekor, s azóta is sokat tett a néphatalom megszilárdításában. Hát így volt. Göblyös István, a jászsági Kókai László munkásőr zászlóalj parancsnoka: — Kettős megtiszteltetés a figyelmesség. Névadónkról, Kókai László mártírról, meg az alakulatról is utcát nevez- zett el a tanács. Igyekszünk méltók lenni hozzá. — borzák —»
