Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 12. SZOMJÚSÁG Vízsótal.vnító \ állomás , a Kászpi-tenger mellett A! KÉPERNYŐJE A kutatók, a tudósok szo­morú képet tárnak elénk a világ vízellátottságáról. Becslésük szerint kb. két és fél milliárd (!) embernek nincsenek kielégítően meg­oldva a vízgondjai, különös tekintettel az ivóvízre. S mi­közben a technika a nagy­szerű vívmányok egész sorá­val ejti bámulatba a világot, évente sok tízezren szomjha­lál következtében vesztik életüket. Miként lehetséges ez? Ha az emberi szervezet víztartalma a testsúly fél százalékával csökken, szom­júságot érzünk. Amennyiben a csökkenés eléri a 15—20 százalékot, a vízveszteség ha­lálos lehet. Márpedig ez né­hány nap alatt bekövetkez­het, ezért van az, hogy táp­lálék nélKül akár 2—3 hétig is elél az ember, a víz hiá­nyába azonban — a körül­ményektől függően — 4—6 nap alatt belepusztul. Egyensúly a vízháztartásban A szomjúság a szerveze­tünk fontos jelzése: folya­dékra, vízre van szüksége. A felnőtt szervezetnek 60—65 százalékát teszi ki a víz, fia­talabb korban még maga­sabb az aránya. Testünk az elvesztett vizet folyadékok és tápanyagok útján pótolja. A gyümölcs — általában a növényi táplálék — több mint 90 százaléK vizet tar­talmaz. de a szilárd ételek víztartalma is 60—80 száza­lék között van. Átlagban napi 1,2 liter vi­zet veszünk magunkhoz a táplálékkal és kb. 1 liter vi­zet (folyadékot) iszunk meg. A szervezet belsejében le­játszódó égési folyamatokból napi mintegy 0,3 liter víz keletkezik (az emberi szer­vezet szempontjából ez utób­bi nem valami jelentős mennyiség, a sivatagi teve számára azonban az életet jelenti a testében felhalmo­zódott zsír „elégése”, illetve az abból felszabaduló víz). Tehát összesen kb. 2,5 liter a szervezet napi folyadék­forgalma. A belső „vízháztartás” egyensúlyának érdekében a jelzett mennyiségnek el is kell távoznia a szervezetből (ha ez nem történne meg, a felhalmozódó víz súlyos kö­vetkezményekhez vezetne). Naponta átlagban 0,5 liter víz párolog el testünk felü­letéről, a tüdőnkből távozó levegő 0.35 liter vizet (párát) tartalmaz, a székletben 0,15 a vizeletben pedig 1,5 liter víz távozik. Ekként egyen­súlyban marad a víz felvé­tele és leadása. Betegségek esetén a felsorolt számok nagyon megváltozhatnak. Cukorbetegek pl. naponta 10 liter vizeletet is kiválaszt­hatnak. a vérhasbetegek vi­szont csupán néhány decit, viszont akár 2—3 liter vizet is üríthetnek a székletükkel. Az erős izzadáskor is rend­kívüli helyzet áll elő, 1—2 litert elérhet a verejték mennyisége (rendkívüli for­róságban dolgozóknál napi 8—7 liter izzadság sem rit­kaság). Ha a leadásra kerülő víz mennyisége fokozott, termé­szetesen több vizet kell fo­gyasztanunk, de ugyanakkor pótolni kell az egyéb elvesz­tett anyagokat ? (pl. a külön­féléi sókat) *s­i , Idegrendszer és szomjúság Miként jelentkezik a szom. jóság érzete? A kutatóknak ' sikerűit megtalálniuk az agy­ban ia szomjúság központját. Állatkísérletek során az ille­tő agyterület ingerlésére a kutya testsúlya egyötödének megfelelő mennyiségű vizet ivott, mígnem vízmérgezés­ben kimúlt. Ha viszont kiir­tották az agyból ezt a köz­pontot, a vízzel telt edények mellett is szomjan pusztul­tak az állatoK., Á szomjúság központjához érkező jelzések értékelésé­ben nem egyöntetű a kuta­tók véleménye. Egyesek sze­rint a csökkent nyálelválasz­tás és az ehhez járuló torok - és garatszárazság váltja ki a szomjúság érzését, illetve az agyba irányuló jelzést. Mások viszont a szervezet­ben helyet foglaló, a sejtek­ben és a sejtek között elhe­lyezkedő vízterek viszonyait tartják . a szomjúságkeltés alapvető ingerének. A sós ételek elfogyasztása után azért szomjazunk, mert a szervezet jelzőrendszere „soknak találja” a bekerült só mennyiségét, annak „fel­hígítását”, a koncentráció csökkentését igényli. E ma­gyarázattal egyben arra is rámutattunk, hogy miért ve­zet halálhoz a sósvíz ivása. A tengervizet lenyelő hajó­törött szervezete „hígító- anyag” helyett a töménysé­get csak tovább növelő, még kínzóbb szomjúságérzetet kiváltó anyagot kap, s a ha­lál végeredményben a vér sótartalmának feldúsulása következtében áll be, a ren­geteg sót ugyanis a belső szervek már nem képesek kiválasztani. Sótartalmú víz mérhetet­len mennyiségben rendelke­zésére áll az emberiségnek, hiszen köztudomású, hogy a Föld felületének kétharma­dát tengerek, óceánok borít­ják. Kézenfekvő tehát, hogy a szomjúság elleni világmé­retű küzdelemben elsősorban a tengervíz sótalanítását kell megoldani. A hatalmas — újabban atomerőművekkel kombinált — vízdesztilláló üzemek egyre-másra épül­nek világszerte. Ma már a hajótörötteknek sem kell feltétlenül szomjan halniuk, még több hetes hányódás esetén sem. a mentőcsóna­koknak ugyanis elmaradha­tatlan tartozéka egy kis ké­szülék, amellyel a tengervíz megfosztható sótartalmától. A sivatagi vándorok és az ott élő emberek számára pe­dig a napenergiát hasznosító vízsótalanító berendezések készülnek. * < Mr« W Cigányok Svájcban Még Svájcban is előfordul, hogy az úton vándorló ci­gánykaravánokkal találko­zunk. Csak éppen az eleven lovakról áttértek a. lőerőre. Az autókhoz pedig modern lakókocsikat kapcsolnak. Sok cigánytörzs azonban még ma is a régi módon, nyomorban él. Kiszuperált teherautókban, vagy nyomo­rúságos sátrakban laknak, együtt a tyúkokkal, a libák­kal és a kutyával. Koldulásból, jövendőmon­dásból tartják fenn magu­kat, vagy zenélnek, med­vét táncoltatnak. Lovakkal kupeckednek, min­denféle bűvészkedéssel tüzes versenyparipává fiatalítják az öreg gebéket. A hagyo­mányos foglalkozások mel­lett újak is kialakultak. Sok cigány autóval kereskedik, vásárokon ruhafélét, édessé­get, különféle bazárárut áru­sít, lövöldét és körhintát tart fenn. Svájcban is megkísérelték a cigányok letelepítését. A különböző társadalmi szer­vek igen sokat fáradoznak ezen. Lakást és munkát ajánlanak fel nekik, rábe­szélik őket, hogy gyermekei­ket iskolába járassák. Mind­ez azonban kevés eredmény­nyel jár. Mihelyt beköszönt a tavasz a cigányok ismét vándorútra kelnek és útjuk során más karavánokkal is összeakadnak, amelyek a ha­tároknak fittyet hányva kül­földről érkeztek. A jóltáplált, letelepedett életmódot folytató nyugati társadalmakban a cigányok — életmódjukkal, az ér­tékek semmibe vevésével — nyugtalanítóan hatnak. A letelepedett életmódot folytató emberek — kom­mentálja a cigányok világ­nézetét a svájci Weltwoche, — mindig kötve vannak ott­honukhoz, kénytelenek meg­szakítás nélkül dolgozni, rabjai egy abszurd fogyasz­tói társadalomnak és soha­sem elégedettek teljesen. A cigányok azt állítják, hogy „az élet vándorút, mi állan­dóan úton vagyunk, születé­sünktől halálunkig.”. Olcsó életfilozófia, de mégsem le­het érdektelen olyan társa­dalmak számára, amelyek­ben felütötte fejét a hippi- mozgalom. Több hetes „kihagyás” után csaknem ugyanazzal az érzéssel ültem is­mét a készülékem elé, mint hajdan, újdon­sült tévétulajdonos korom­ban : várakozással, kiéhezve a képre. A balatoni napsü­téshez szokott szemem — akkor még hétágra sütött — ugyan kissé hunyorgott ide­genkedett a képernyő fényei­től, de hajtott a néző kíván­csisága: vajon mi újat lát­hatok, főképpen mi érdeke­set. S aztán ahogy peregtek a műsorok, teltek az órák, látnom kellett, hogy a tele­vízióban is javában tart még a nyár. A műsorban uralkod­nak a szellős, levegős prog­ramok, s legfőképp a zene. No, persze bizonyos ismétlé­sek is arra vallanak, hogy kánikulai melegben nehezeb­ben születnek az új, eredeti produkciók. Az ismétlés önmagában még nem rossz — sőt. Egy- egy kiemelkedően sikeres program újbóli szembesítés? a nézővel lehetőséget ad régi élményeink tudatosítására, esetleg kontrolljára. A Rö­pülj páva felidézése ilyen szempontból is hasznos do­log. A Revizor tévéváltoza­tának újra műsorba iktatása pedig arra is alkalom volt, hogy aki elszalasztottá an­nak idején a bemutatót, — most megnézhesse Págerrel Gogol remekművét. Azon azonban már lehetne vitat­kozni, hogy szükség van-e hétről hétre ismételni az Orion űrhajó fantasztikus kalandjait. Hisz a bemutató sem váltott ki osztatlan elis­merést. Arról nem is szólva, hogy a jövőbe helyezett űr­konfliktus kulisszái mögé rejtett raffinált hideghábo­rús hangulata révén egyene­sen ellenszenves sorozat. Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy jó az ismétlés, de alaposan meg kell gon­dolni mi érdemes az ismét­lésre. A Zenes vagy kifejezet­ten zenei programok el­szaporodása sem baj, ha igé­nyesség jellemzi ezeket a műsorokat. Lehet az könnyű­zene vagy klasszikus muzsi­ka. Két jó példát is idézhe­tünk az elmúlt hét műsorá­ból: a szombat esti zenés já­tékot és a vasárnap esti Kara- jan-koncertet. A Házasodj, Ausztria drámai szövetét — bár lazán —, de avatott kéz­zel szőtte Hubay Miklós a Mikszáth-regény anekdotái­ból, hisz maga az alaptörté­net, az Akii Miklós sem más, mint anekdótás szerelmi tör­ténet elmondása. A finoman romantikus mesébe pedig jól illeszkedett az ízléses muzsika, Kerekes János ze­néje. A zeneszerző jól hal­lotta ki a mikszáthi roman­tikus idillekből az operett zenéjét, a könnyebb, „súly­talanabb” ooerettmuzsikát. S 'rangos szereplőgárda vo­nult fel a ' osztümös törté­nelmi komédiában! Minde­nek előtt Rajz Jánost említ­hetjük, aki nemcsak a jóin­dulatú, kissé pipogya ural­kodót formálta meg nagy­ELŐTT szerűen, har.em játékának ironikus felhangjaival az ál­tala megformált Ferenc csá­szár kritikáját is adta. — Mikszáth szellemében való­di kispolgárnak ábrázolja — illúzió mentesen — a ne­vezetes történelmi személy figuráját. Egyébként az át­dolgozás egészét áthatja — a kereteken belül — bizo­nyos fajta szatirikus ábrázo­lási igényesség. Például mi­lyen kitűnően lepleződik le a korabeli magyar mágnások szolgalelkű udvarhűsége ab­ban a jelenetben, amikor a büszke és vad Szepessy bá­róval Akii közli, hogy a lány, akit el akarnak rabolni, va­lójában a császár lánya. A nekibőszült nemes a sze­münk láttára zsugorodott össze és hunyászkodott meg megsemmisül ten. (Mécs Ká­roly alakította a bárót.) A Házasodj, Ausztria tehát nem csalta meg a nézőit; igényes szórakozást nyújtott, még akkor is, ha helyenként a játék lendülete nem érte el a kellő fordulatszámot, s nem is volt eléggé üde és hamvas. A Karajan-koncert még kevésbé. És most nem csu­pán, azaz nem főleg Beetho- ven-szimfónia nagyszerű elő­adását illeti a dicséret, ha­nem az előadásról készített filmet. Ahogyan a rendező megkomponálta képeit aho­gyan megtalálta a képek kapcsolódásában rejlő kife­jezési lehetőséget, ahogyan kialakította tónusait, a fény és árnyék hatásos játékát. Talán furcsán hangzik de nemcsak hallottuk, de láttuk is a muzsikát. Mindezt úgy kaptuk, hogy a vuzuális mű­vészi megoldások nem tola­kodtak a muzsika elébe. Két­ségtelen a rendező Niebeling alkotó szándékkal készítette filmjét — s az igény meg is hozta gyümölcsét: csodá­latos élmény. A sorozatok divatja is azt tükrözi: nyár van. Most is indult egy új 13 részes soro­zat. Mire vége lesz, aligha­nem a nyár is elmúlik. Dic­kens regényéből készült an­gol film, 25 percekre szab­dalva. Sötét világ, uralkodó komor színekkel, itt-ott egy kis derengő fény, a gyermeki tisztaság fénye, amelyet — csaknem kiolt a kizsákmá­nyoló társadalom sötétsége. Jobb lesz-e ez a sorozat, — mint az átlag; több lesz-e egyszerű rutinmunkánál, — mint annyi más társa , — csak a folytatásokban dől el. A kezdet nem túlságosan biz­tató. S ha már a sorozatok­ról van szó, sajnos itt van a Maigret-sorozat is. Kiábrán­dítóan gyenge darabját lát­hattuk vasárnap este. Nem élvezhettük sem a nyomozás — a híres nyomozó csak telefonálgatott vagy te­lefonáltatott, s mi pedig unatkoztunk Persze a soro­zat folyamán nem először. De még ezt is megbocsáta­nánk, ha az idő járásában ismét visszaérne a nyár, — hisz akkor a kénernyőn is nyugodtan tarthat to'^bh — a nyár. V. M. igazságjelző készülék Csaknem 50 évvel ezelőtt két fiatal amerikai idegorvos, Leonard Keeler és John Larsson munkahelyén, a kaliforniai Berkeley város rendőrigazgatóságán azon törte a fejét, hogyan segíthetne a nyomozó kollegáknak a bűnözés elleni harcban. Céljuk az volt, hogy a betörőket, tolvajo­kat és csalókat rákényszerítsék; ismerjék be bűncselekményüket, amikor a rendőr­ség alapos okkal gyanúsította, de nem érte tetten őket. 1920 végén a két orvos el is készítette Polygraph nevű készülékét. Működési elve egyszerű volt. A gyanúsított karjához két elektródát erősítettek, mérték a növekvő elektromos áramot, amely a verítéknöve­kedés mértékéhez képest áthaladt a gya­núsított bőrén. Egy hajlékony gumikéze­lőn át, amely átfogta a felsőkart, mérték a vérnyomást, és az érverés gyorsulását. Végül egy recézett gumicső, amely körül­veszi a mellkast, jelezte a lélegzés ritmu­sában bekövetkező változásokat. A feltalálók elgondolása azt volt, hogy ha az az ember, akinek testére a készülék jelzőműszereit ráerősítik, nem mond iga­zat, izgalmi állapotba kerül, tehát szerve­zetének érezhető és mérhető fizikai reak­ciói elárulják őt. A három jelzőműszer jel­zéseit a készülék kezelője feljegyezte, s az adatok elemzése után kimondta a maga szubjektív ítéletét. Az új találmány vajmi keveset segített az amerikai rendőrségnek, bár 1936-ban Keeler még bizonyos módosításokat is vég­zett rajta. Aztán újabb évtizedek teltek el. S a Polygraph a rendőri és nyomozó szer­vek pincéiből váratlanul átkerült a köz- igazgatási épületekbe, bankokba, az üz­letekbe, gyárakba: az egyszerű, — nem törvénysértő amerikai állampolgárok tevé­kenységi szférájába. Üj neve „hazugságjel­ző készülék” lett. A hazugságjelző készülékről sokat be­széltek a McCarthy-izmus sötét időszaká­ban, jelenleg pedig az Egyesült Államok­ban az állami szerveken kívül több mint 150 különböző magánügynökség működik, amely arra szakosodott, hogy ellenőrizze az állampolgárokat a készülék segítségé­vel. Üzletük virágzik. A Reader Digest cí­mű folyóirat adatai szerint az „Igazságke­reső Társaság” a hírhedt Dallasban fejti ki tevékenységét — csupán 1965 folyamán 35 ezer ellenőrzést végzett a készülék se­gítségével. A Texas államban kialakult helyzetről az egyik nyomozó ügynökség tisztviselője a következőket mondta: „Vannak helyek, ahol' még takarítói mun­kát sem kap az, aki nem vállalja a ké­szülékes vizsgálatot”. , Ma az Egyesült Államokban sok helyütt már nemcsak azt vizsgálják, aki valami­lyen állást szeretne kapni, hanem ' azt is, aki a munkahelyét meg akarja tartani. A vállalatok munkásai és alkalmazottai ilyen kérdésekre kötelesek válaszolni: „Rokonszenvez-e a szakszervezetekkel? Tagja-e a Színesbőrűek Haladásáért Küz­dő Szövetségnek? Nem titkol-e el valami­lyen tényt önmagáról? Nem tartozik-e pénzzel valakinek?” s végül „Szereti-e a feleségét?” Az amerikai milliók között mind jobban növekszik azoknak a száma, akik felhá­borodva utasítják vissza, hogy ilyen dur­ván betörjenek magánéletükbe. N. CT. Pályázati felhívás Szolnoki székhellyel megalakuló „Tiszamenti Vízgaz­dálkodási Vállalat” pályázatot hirdet GAZDASÁGI IGAZGATÓHELYETTESI (főkönyvelői) állás elnyerésére. Pályázati feltétel: főiskolai végzettség, többéves banki vagy építőipari számviteli gyakorlat. A pályázatokat kérjük a pályázók eddigi részletes működési leírásával ellátva, az alábbi címre küldeni: VASADI JÁNOS, SZOLNOK, Vízügyi Igazgatóság

Next

/
Thumbnails
Contents