Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-05 / 182. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 5. Barangolás Blssau-Guineában 2* Igények Burkelenben Szovjet tudomány —1970. A nem kérdésének megoldása után Bürkeién a mi viszonyaink között falunak is kicsi: ösz- szesen 75 lakosa van csupán. Még a lakosok sem tisztelik falunak; — „tabanká”-nak mondják, ami itt „telepü- lés”-t jelent. A szavannán másféle lakási lehetőség — nincs is. Egy-egy tabanka éppen hogy megél abból, — ami a határán belül megtalálható. Több embert nem is tudna eltartani egy ilyen, — négy-öt órai járást kitevő kör. Kevesebben sem igen tudnak megélni: főterményük itt is a rizs, és ez a növény kollektív művelést kíván. Így aztán Bürkeién, — egyenlítő-afrikai fogalmak szerint amolyan átlagtelep. Majdnem mind ekkora. Bissau-Guinea felszabadult területén különösképpen így van ez. Ez az ország még portugál gyarmat. A térképen a „Portugál-Guinea” feliratot viseli. Valójában ez a megjelölés már nem helytálló. A portugál gyarmatosítók beszorultak a 10— 30 ezer lakost számláló „városokba” és laktanyáikba. A hét és félezer portugál telepest 30 ezer katona védi. Ha ez nem így volna, már régen kiűzik őket erről a földről. így aztán bizonyos megállapodottság jellemzi az országot: a város a portugáloké, a vidék a felszabadító nemzeti mozgalomé (PAIGC.) Burkelen- től 80 kilométernyire van egy ilyen oortugál laktanya, Kabuka. Éjjel, ha az ember nem tud aludni a melegtől és a moszkitó-csípéstől, — a szárnyas férgek örök zsongásától — hallja is az ágyúszót. Kabuka portugál helyőrsége sem oihenhet éjszaka. A felszabadító hadsereg tüzérsége szüntelenül tűz alatt tartja, és a gyarmattartók sem tűrik tétlenül: vissza lőnek abba az irányba, ahol a PATGC-erőket sejtik. Bürkeién — az európai vendég szemében egyébként nagyon szép és érdekes. — Csúcsos szalmatetővel fedett kis házai korábban a kis erdő szélén álltak. Ott köny- nyebb az erdőtűzzel szemben a védekezés. A PAIGC fegyveres erői azonban jó két évvel ezelőtt már felszabadították ezt a környéket. Azóta megnőtt a légiveszély. A főváros, Bissau vidékén van egy portugál légitámaszpont. Onnan néha felszáll egy burkeleni rendeltetésű FÍAT-gép. Ledobja ezen a vidéken bombaterhét, aztán, mint, aki jól végezte dolgát, visszatér támaszDontjára. A tabanka lakóinak van fegyvere, de ne’" lőnek repülőgépekre, a házakat jól rejtik az erdő fái: csak felhívnák magukra a figyelmet. A házak berendezése afféle állattani múzeumra emlékeztet. A padlót birka- és kecskebőrök borítják. — Az ágyon azonban gyakran látni oroszlán-, feketepárduc- vagy leopárdbundát. A ház előtt üldögélők székükre antilopbőrt terítenek, hogy az puhább legyen. Az óriáskígyó bőre is becses tárgy errefelé: sapka, lábbeli, fegyvermarkolat készül belőle. A vadászok azonban nem lőfegyverrel, hanem csapdával zsákmányolnak. A lőszer drága nehezen pótolható — ráadásul kell is a legkegyetlenebb fenevad, a portugál hadsereg sakkbantartásához. Hányadik században él Bürkeién? A XIX. században semmi esetre, hiszen a villanynak hírét se hallották. A XVIII. század technikai fejlettségét sem érték még el; nincs szövőszékük. Európa XV., de még XI. századi kultúrájának sincs nyoma: tanító híján a gyerekek nem járhatnak iskolába. Üt nem vezet ide, csak ösvény — talán a II., III. században élhettek ilyen elszigeteltségben a mostani magyar Alföld akkori lakói, mint most a burkele- niek. Az elzártságnak néhány évszázaddal ezelőtt nagy előnyei is voltak: a rabszolgakereskedők nem jöttek el ilyen messzire a tengertől. — Féltek is a szárazföld rejtett telepeseitől, ráadásul innen az élő-áru szállítási költsége is túl magas lett volna. A szállítmány fele biztosan elhullik, mire a szűzmáriás lobogóval díszített hajóhoz ér. Most is van ennek előnye. Olyan végtelen csend és nyugalom van Burkelenben és vidékén, hogy a tamtam kilométerekre elhallat- szik. Sokat beszélgettem a tabanka vendégszerető fekete lakóival. Különösen az érdekelt, mit tesznek majd, ha véget ér a háború. Hogyan modernizálják Burkelent? Autósztrádát építenek? Vagy előbb a villanyt vezetik be? Kulturház épül biztosan, benne TV-készülék. Lesz kórház, iskola, mozi... Hiába élesztettem a szuny- nyadó igényekét. Igen, valamivel több iparcikk kellene. Egy orvos is idejöhetne néha... De az a sokféle új dolog... — Burkelennek nincs ilyen igénye. Végtelenül szerény ország ez, amelynek népe csak hírből ismeri a mi nukleáris civilizációnkat, abból se jól. Háború van, ez méginkább csökkenti a fejlődés lehetőségét. Tulajdonképpen rossz dolog ez. Ha az emberek nem akarnak jobbat, többet, mitől lépne ki Bürkeién a középkorból... Más szemszögből nagy szerencse. Ha egyszeriben rohamos fejlődést, utat, autót, frizsidert, röntgent kérnének, honnan adna nekik a forradalmi mozgalom, a PAIGC? Máté György (Következik; Miért nem őszülnek?) Évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget a kérdés: mi dönti el, hogy a születendő magzatból férfi lesz-e, vagy nő? 1891-ben fedezték fel a kromoszómákat, s Nyi- koláj Kolcov szovjet biológus a 30-as évek elején ennek nyomán arra a következtetésre jutott, hogyha a petesejtekben X kromoszóma X- szel párosul, a magzatból nő lesz, ha Y-nal — férfi. Erre a felismerésre támaszkodva Viktor Sulov, a Kazah Karakültenyésztési Kutató Intézet munkatársa módszert dolgozott ki, hogy mesterségesen szabályozza a juhszaporulat nemi arányának alakulását. A törekvést a gyakorlati élet diktálta, — hiszen nem mindegy, hogy az állattenyésztésijén a nemek aránya hogyan alakul: a tejelőknél a nőstény, a vágóállatoknál a hím az előnyösebb. A karakülnél a kos adja az értékesebb prémet. Az anyaság idején megváltozik a vér kémiai összetétele: Mihail Zavadovszkij akadémikus lement Dél-Kazahsz- tánba, és vemhes kanca vérének szérumával oltotta be az anyajuhokat. Ennek a szérumnak — amely egyidejűleg több petesejt érlelődé- sét teszi lehetővé — a segítségével sikerült növelni az állatállományt, s ez a szérum ma már nélkülözhetetlen Dél-Kazahsztán juhtenyésztésében. Sulov, aki maga is készített ilyen szérumot, egy alkalommal — teljesen véletlenül — egy csődörcsikót szülő kancából vett szérummal oltotta be a juhokat, és meglepő eredményt kapott: szinte valamennyi anyajuh kosokat ellett. Sulov gondos és körültekintő előkészületek után hozzáfogott a munka második, nehezebb szakaszához. A kísérlethez több mint hétezer karakül-juhot, 7300 tőlük származó bárányt és 48 apaállatot választott ki. A laboratóriumi alanyok fehér egerek voltak. A hím magzattal terhes állatokból nyert szérummal beoltott anyajuhok közül minden száz átlag 192 kost ellett, a nősténnyel terhes egerek szérumával beoltott anyaállatok 52-t! Ugyancsak az apaállatoktól származó utódokból — az előbbi szérummal történt beoltás esetén — 142, az utóbbi esetén — 63 volt a kos. Sulov ezeknek a kísérleteknek az alapján elkészített kandidátusi disszertációját tavaly védte meg Alma- étában, nagyszerű eredménnyel. Csak két vélemény a sok közül: G. Parsutyin, professzor, a moszkvai Állatorvostudományi egyetem fiziológiai tanszékvezetője: — A nemek szabályozásának kérdése az állattenyésztésben az egyik legérdekesebb, legbonyolultabb probléma. Sulov kísérletei megmutatták, hogy lehetséges — könnyen és egyszerűen szabályozni a juhtenyésztésben a nemek születési arányszámát. E kísérletek eredményei igen nagy jelentőséggel bírnak a gyakorlati állattenyésztésben és a nemek arányának kialakításában. N. Samanyenkov profesz- szor, a szovjet állattenyésztési, fiziológiai és biokémiai tudományos kutatóintézet igazgatója: — Sulov nagy és komoly felfedezéssel gazdagította a juhtenyésztésben a nemek születési arányának szabályozását. Mindezek alapján felmerül a kérdés: lehet-e az embereknél is szabályozni a nemek születési arányszámát. Viktor Sulov így válaszolt erre: — A tudomány sok biológiai kérdést old meg, és valószínű, hogy a nemek arányának szabályozására nemcsak az állattenyésztésben lesz szükség... R. Naszirov APN Megyénk önkéntes tűzoltói már a milléneum táján is hallattak magukról. 1895. augusztus 20-án, István király napján — Kolozsvárott mérték össze tudásukat a legügyesebb tűzoltók. Az „Iskola és gyorsmászás három létrával” című „műfajban” a törökszentmiklósi önkéntes tűzoltótestület csapata az al- csutiak mögött a második helyen végzett. A mefve önkéntes tűzoltásának története nem lenne teljes, ha nem szólnánk külön a jászárokszállási testületről, amelyik az idén augusztus 9-én ünnepli a fennállásának 80. évfordulóját. Nagyapa és unokája A község tűzoltószertárában függ egy olajfestmény. Faragó Sándort, az első parancsnokot ábrázolja díszes egyenruhájában. A jelenlegi parancsnok — szintén Faragó Sándor. Az első parancsnok unokája, a két emberöltő alatt a testület 413 esetben vonult ki tűz oltásához, 7 árvíz során álltak helyt a testület tagjai, de hosszú évekig a mentők szerepét is ők töltötték be. A község tűzoltói — az úttörőktől a felnőttekig — sikert sikerre halmoztak a különböző versenyeken. 1951 —52 és 53-ban országos első helyet szereztek, az 1956- os újjáalakulás óta pedig résztvevői valamennyi országos vetélkedésnek. 1962-ben Bécsben egy nemzetközi ver- •mven lettek elsők. 1966-ban Karlovácon pedig a második helvet szerezték meg. Megható az a szeretet, mellyel a községben a tűz elleni küzdelem hagyományait őrzik. Az önkéntes tűzoltótestület V'—étét élő tartalommal töltötték meg a faluban. A jászárokszállási az egyik legjobban felszerelt önkéntes alakulat a megyében. A vasárnapi jubileumi ünneoségen az ötvenhárom tűzoltón kívül minden bizonnyal ott fog ünnepelni a község apraja-nagyja. RÓMA] VAKÁCIÓ PP 7 vízre, vízre vigyázzatok!” Prometheusra, nem kapott veszélyesebb ajándékot az ember a természettől, a tűznél. A tűz adja a fényt, a meleget, ám a lacipecsenye mellett ott tornyosulnak a szénné égett városok üszkös romjai. „Tűzre, vízre vigyázzatok!” Ki tudja ma már, mikor Hét mázsa puskapor A múzeumokban őrzött leletek azt bizonyítják, hogy hazánkban már a rómaiak is megszervezték önkéntes tűzoltóságukat. A középkori városok védelmét a céhekre bízták. Sopronban 1700 körül az ácsoknak kellett kezelni a fecskendőket. Természetesen „társadalmi munkában”. 1835. augusztus 27-én Arad főterén Bujanovics kereskedő háza kigyulladt. A ház padlásán — ugyan mi mást tárolhattak volna — hét mázsa puskapor volt, aminek Többen parancsolnak a kellettnél Minden kezdet nehéz. Bár már van önkéntes tűzoltó egyesület, 1859-ben mindenesetre a soproni magistrátus megsürgeti a szervezett tűzoltást, dörögvén: „Tűz esetén sok önkéntes segítő gyűlik össze, de mindenki azt tesz, amit akar és többen parancsolnak a kellettnél.” Jövőre lesz száz éve, hogy Budapesten sor került a Tűzoltó Szövetség első nagygyűlésére. Megyénkben már a múlt században is nem egy önkéntes tűzoltó egylet tevékenykedett. A tiszafüredi Tiszta, szeplőtlen életmód A mindennapi viselkedésre így intézkedik a szabályzat: „Bátorság, önmegtagadás. engedelmesség, pontosság, a tűzoltó legdíszesebb erényei. Kötelességérzet, becsületesség és nemes becsvágy vezéreljék a tűzoltót minden körülmények között.” A szolnoki önkéntes tűzoltókra — ebben különböztek a megve többi testületének tagjaitól — nem kis feladatot rótt a színházi őrség ellátása. Hogy mi mindenre kiáltották először az éjszak kába ezt a felszólítást, mindenesetre ott visszhangzott a középkor kanyargós sikátoraiban, kongott a bagolylakta udvarházak tornácain és ha nem is visszhangzik, de ránk szól napjaink harsogó plakátjairól is. felrobbanása veszélybe dönthette volna az egész várost. Ritt József kalapos mester bátor társaival biztonságos helyre hordta a puskaport és meggátolta a katasztrófát. A tűz után tizenhármán megbeszélést tartottak. Elhatározták, hogy külön szervezetet létesítenek és jobban ellátják a tűzoltói szolgálatot, mint a céhek. Tehát baj nem lett a dologból, viszont Bujanovics házának égésétől számítják az első magyar önkéntes tűzoltó egylet megalakulását. önkéntes tűzoltó-testület 1877-ben szerveződött, Tisza- igaron 1889-ben, Abádszaló- kon 1888-ban, Jászárokszál- láson 1890-ben volt az egyesület megalakulása. A szolnokiaknak 1891-ben már saját gyakorlati szabályzatuk is volt, melynek jeligéje: „Isten dicsőségére — felebarátaink védelmére”. Lapozgassunk csak a sárga irkában. Díszes volt az egyenruha, de a tűzoltó magatartásának sem volt szabad kevésbé „díszesnek” lenni. nem kellett vigvázni a színházi este során! „Az őrség a színházban megoszoltan állíttatik fel olyképpen, hogy ne legyen útban. Az egész előadás alatt a színdarab nézésének mellőzésével szorosan felügyel a színházra, s a világításnak látkörébe eső részére.” Miközben megismerkedik a kijáratokkal, lépcsőzetekkel, süllyesztőkkel, megállapítja a színpad szerkezetének minőségét, le nem ülhet egy percre sem. Burkelen apraja-nagyja Palágyi Béla