Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 5. Barangolás Blssau-Guineában 2* Igények Burkelenben Szovjet tudomány —1970. A nem kérdésének megoldása után Bürkeién a mi viszonyaink között falunak is kicsi: ösz- szesen 75 lakosa van csupán. Még a lakosok sem tisztelik falunak; — „tabanká”-nak mondják, ami itt „telepü- lés”-t jelent. A szavannán másféle lakási lehetőség — nincs is. Egy-egy tabanka éppen hogy megél abból, — ami a határán belül megta­lálható. Több embert nem is tudna eltartani egy ilyen, — négy-öt órai járást kitevő kör. Kevesebben sem igen tudnak megélni: főtermé­nyük itt is a rizs, és ez a nö­vény kollektív művelést kí­ván. Így aztán Bürkeién, — egyenlítő-afrikai fogalmak szerint amolyan átlagtelep. Majdnem mind ekkora. Bissau-Guinea felszabadult területén különösképpen így van ez. Ez az ország még portugál gyarmat. A térké­pen a „Portugál-Guinea” fel­iratot viseli. Valójában ez a megjelölés már nem helytál­ló. A portugál gyarmatosí­tók beszorultak a 10— 30 ezer lakost számláló „városokba” és laktanyáikba. A hét és fél­ezer portugál telepest 30 ezer katona védi. Ha ez nem így volna, már régen kiűzik őket erről a földről. így aztán bi­zonyos megállapodottság jel­lemzi az országot: a város a portugáloké, a vidék a fel­szabadító nemzeti mozga­lomé (PAIGC.) Burkelen- től 80 kilométernyire van egy ilyen oortugál laktanya, Kabuka. Éjjel, ha az ember nem tud aludni a melegtől és a moszkitó-csípéstől, — a szárnyas férgek örök zson­gásától — hallja is az ágyú­szót. Kabuka portugál hely­őrsége sem oihenhet éjszaka. A felszabadító hadsereg tü­zérsége szüntelenül tűz alatt tartja, és a gyarmattartók sem tűrik tétlenül: vissza lő­nek abba az irányba, ahol a PATGC-erőket sejtik. Bürkeién — az európai vendég szemében egyébként nagyon szép és érdekes. — Csúcsos szalmatetővel fedett kis házai korábban a kis er­dő szélén álltak. Ott köny- nyebb az erdőtűzzel szemben a védekezés. A PAIGC fegy­veres erői azonban jó két év­vel ezelőtt már felszabadítot­ták ezt a környéket. Azóta megnőtt a légiveszély. A fő­város, Bissau vidékén van egy portugál légitámasz­pont. Onnan néha felszáll egy burkeleni rendeltetésű FÍAT-gép. Ledobja ezen a vidéken bombaterhét, aztán, mint, aki jól végezte dolgát, visszatér támaszDontjára. A tabanka lakóinak van fegy­vere, de ne’" lőnek repülő­gépekre, a házakat jól rejtik az erdő fái: csak felhívnák magukra a figyelmet. A házak berendezése affé­le állattani múzeumra emlé­keztet. A padlót birka- és kecskebőrök borítják. — Az ágyon azonban gyakran lát­ni oroszlán-, feketepárduc- vagy leopárdbundát. A ház előtt üldögélők székükre an­tilopbőrt terítenek, hogy az puhább legyen. Az óriáskí­gyó bőre is becses tárgy er­refelé: sapka, lábbeli, fegy­vermarkolat készül belőle. A vadászok azonban nem lő­fegyverrel, hanem csapdával zsákmányolnak. A lőszer drága nehezen pótolható — ráadá­sul kell is a legkegyetlenebb fenevad, a portugál hadse­reg sakkbantartásához. Hányadik században él Bürkeién? A XIX. században semmi esetre, hiszen a vil­lanynak hírét se hallották. A XVIII. század technikai fej­lettségét sem érték még el; nincs szövőszékük. Európa XV., de még XI. századi kul­túrájának sincs nyoma: taní­tó híján a gyerekek nem jár­hatnak iskolába. Üt nem ve­zet ide, csak ösvény — talán a II., III. században élhettek ilyen elszigeteltségben a mos­tani magyar Alföld akkori lakói, mint most a burkele- niek. Az elzártságnak néhány évszázaddal ezelőtt nagy elő­nyei is voltak: a rabszolga­kereskedők nem jöttek el ilyen messzire a tengertől. — Féltek is a szárazföld rej­tett telepeseitől, ráadásul in­nen az élő-áru szállítási költ­sége is túl magas lett volna. A szállítmány fele biztosan elhullik, mire a szűzmáriás lobogóval díszített hajóhoz ér. Most is van ennek elő­nye. Olyan végtelen csend és nyugalom van Burkelen­ben és vidékén, hogy a tam­tam kilométerekre elhallat- szik. Sokat beszélgettem a ta­banka vendégszerető fekete lakóival. Különösen az érde­kelt, mit tesznek majd, ha véget ér a háború. Hogyan modernizálják Burkelent? Autósztrádát építenek? Vagy előbb a villanyt vezetik be? Kulturház épül biztosan, ben­ne TV-készülék. Lesz kórház, iskola, mozi... Hiába élesztettem a szuny- nyadó igényekét. Igen, vala­mivel több iparcikk kellene. Egy orvos is idejöhetne né­ha... De az a sokféle új do­log... — Burkelennek nincs ilyen igénye. Végtelenül szerény ország ez, amelynek népe csak hír­ből ismeri a mi nukleáris civilizációnkat, abból se jól. Háború van, ez méginkább csökkenti a fejlődés lehető­ségét. Tulajdonképpen rossz dolog ez. Ha az emberek nem akarnak jobbat, többet, mitől lépne ki Bürkeién a középkorból... Más szemszögből nagy sze­rencse. Ha egyszeriben roha­mos fejlődést, utat, autót, frizsidert, röntgent kérnének, honnan adna nekik a forra­dalmi mozgalom, a PAIGC? Máté György (Következik; Miért nem őszülnek?) Évezredek óta foglalkoztat­ja az emberiséget a kérdés: mi dönti el, hogy a születen­dő magzatból férfi lesz-e, vagy nő? 1891-ben fedezték fel a kromoszómákat, s Nyi- koláj Kolcov szovjet biológus a 30-as évek elején ennek nyomán arra a következte­tésre jutott, hogyha a pete­sejtekben X kromoszóma X- szel párosul, a magzatból nő lesz, ha Y-nal — férfi. Erre a felismerésre tá­maszkodva Viktor Sulov, a Kazah Karakültenyésztési Kutató Intézet munkatársa módszert dolgozott ki, hogy mesterségesen szabályozza a juhszaporulat nemi arányá­nak alakulását. A törekvést a gyakorlati élet diktálta, — hiszen nem mindegy, hogy az állattenyésztésijén a nemek aránya hogyan alakul: a te­jelőknél a nőstény, a vágóál­latoknál a hím az előnyö­sebb. A karakülnél a kos ad­ja az értékesebb prémet. Az anyaság idején megvál­tozik a vér kémiai összetéte­le: Mihail Zavadovszkij aka­démikus lement Dél-Kazahsz- tánba, és vemhes kanca vé­rének szérumával oltotta be az anyajuhokat. Ennek a szérumnak — amely egyide­jűleg több petesejt érlelődé- sét teszi lehetővé — a segít­ségével sikerült növelni az állatállományt, s ez a szé­rum ma már nélkülözhetet­len Dél-Kazahsztán juhte­nyésztésében. Sulov, aki maga is készí­tett ilyen szérumot, egy al­kalommal — teljesen vélet­lenül — egy csődörcsikót szülő kancából vett szérum­mal oltotta be a juhokat, és meglepő eredményt kapott: szinte valamennyi anyajuh kosokat ellett. Sulov gondos és körülte­kintő előkészületek után hoz­záfogott a munka második, nehezebb szakaszához. A kí­sérlethez több mint hétezer karakül-juhot, 7300 tőlük származó bárányt és 48 apa­állatot választott ki. A labo­ratóriumi alanyok fehér ege­rek voltak. A hím magzattal terhes állatokból nyert szé­rummal beoltott anyajuhok közül minden száz átlag 192 kost ellett, a nősténnyel ter­hes egerek szérumával beol­tott anyaállatok 52-t! Ugyan­csak az apaállatoktól szárma­zó utódokból — az előbbi szérummal történt beoltás esetén — 142, az utóbbi ese­tén — 63 volt a kos. Sulov ezeknek a kísérle­teknek az alapján elkészí­tett kandidátusi disszertáció­ját tavaly védte meg Alma- étában, nagyszerű ered­ménnyel. Csak két vélemény a sok közül: G. Parsutyin, professzor, a moszkvai Állatorvostudomá­nyi egyetem fiziológiai tan­székvezetője: — A nemek szabályozásá­nak kérdése az állattenyész­tésben az egyik legérdeke­sebb, legbonyolultabb prob­léma. Sulov kísérletei meg­mutatták, hogy lehetséges — könnyen és egyszerűen sza­bályozni a juhtenyésztésben a nemek születési arányszá­mát. E kísérletek eredményei igen nagy jelentőséggel bír­nak a gyakorlati állatte­nyésztésben és a nemek ará­nyának kialakításában. N. Samanyenkov profesz- szor, a szovjet állattenyész­tési, fiziológiai és biokémiai tudományos kutatóintézet igazgatója: — Sulov nagy és komoly felfedezéssel gazdagította a juhtenyésztésben a nemek születési arányának szabá­lyozását. Mindezek alapján felmerül a kérdés: lehet-e az embe­reknél is szabályozni a ne­mek születési arányszámát. Viktor Sulov így válaszolt erre: — A tudomány sok bioló­giai kérdést old meg, és va­lószínű, hogy a nemek ará­nyának szabályozására nem­csak az állattenyésztésben lesz szükség... R. Naszirov APN Megyénk önkéntes tűzoltói már a milléneum táján is hallattak magukról. 1895. augusztus 20-án, István ki­rály napján — Kolozsvárott mérték össze tudásukat a legügyesebb tűzoltók. Az „Is­kola és gyorsmászás három létrával” című „műfajban” a törökszentmiklósi önkéntes tűzoltótestület csapata az al- csutiak mögött a második helyen végzett. A mefve önkéntes tűzoltá­sának története nem lenne teljes, ha nem szólnánk kü­lön a jászárokszállási testü­letről, amelyik az idén au­gusztus 9-én ünnepli a fenn­állásának 80. évfordulóját. Nagyapa és unokája A község tűzoltószertárában függ egy olajfestmény. Fa­ragó Sándort, az első pa­rancsnokot ábrázolja díszes egyenruhájában. A jelenlegi parancsnok — szintén Fara­gó Sándor. Az első parancs­nok unokája, a két ember­öltő alatt a testület 413 eset­ben vonult ki tűz oltásához, 7 árvíz során álltak helyt a testület tagjai, de hosszú évekig a mentők szerepét is ők töltötték be. A község tűzoltói — az úttörőktől a felnőttekig — sikert sikerre halmoztak a különböző versenyeken. 1951 —52 és 53-ban országos el­ső helyet szereztek, az 1956- os újjáalakulás óta pedig résztvevői valamennyi orszá­gos vetélkedésnek. 1962-ben Bécsben egy nemzetközi ver- •mven lettek elsők. 1966-ban Karlovácon pedig a második helvet szerezték meg. Megható az a szeretet, mellyel a községben a tűz elleni küzdelem hagyomá­nyait őrzik. Az önkéntes tűzoltótestület V'—étét élő tartalommal töltötték meg a faluban. A jászárokszállási az egyik legjobban felsze­relt önkéntes alakulat a me­gyében. A vasárnapi jubi­leumi ünneoségen az ötven­három tűzoltón kívül min­den bizonnyal ott fog ünne­pelni a község apraja-nagyja. RÓMA] VAKÁCIÓ PP 7 vízre, vízre vigyázzatok!” Prometheusra, nem kapott veszélyesebb ajándékot az ember a természettől, a tűz­nél. A tűz adja a fényt, a meleget, ám a lacipecsenye mellett ott tornyosulnak a szénné égett városok üszkös romjai. „Tűzre, vízre vigyázzatok!” Ki tudja ma már, mikor Hét mázsa puskapor A múzeumokban őrzött le­letek azt bizonyítják, hogy hazánkban már a rómaiak is megszervezték önkéntes tűzoltóságukat. A középkori városok vé­delmét a céhekre bízták. Sopronban 1700 körül az ácsoknak kellett kezelni a fecskendőket. Természetesen „társadalmi munkában”. 1835. augusztus 27-én Arad főterén Bujanovics kereske­dő háza kigyulladt. A ház padlásán — ugyan mi mást tárolhattak volna — hét má­zsa puskapor volt, aminek Többen parancsolnak a kellettnél Minden kezdet nehéz. Bár már van önkéntes tűzoltó egyesület, 1859-ben minden­esetre a soproni magistrátus megsürgeti a szervezett tűz­oltást, dörögvén: „Tűz esetén sok önkéntes segítő gyűlik össze, de mindenki azt tesz, amit akar és többen paran­csolnak a kellettnél.” Jövőre lesz száz éve, hogy Budapesten sor került a Tűzoltó Szövetség első nagy­gyűlésére. Megyénkben már a múlt században is nem egy önkéntes tűzoltó egylet te­vékenykedett. A tiszafüredi Tiszta, szeplőtlen életmód A mindennapi viselkedés­re így intézkedik a szabály­zat: „Bátorság, önmegtaga­dás. engedelmesség, pontos­ság, a tűzoltó legdíszesebb erényei. Kötelességérzet, be­csületesség és nemes becs­vágy vezéreljék a tűzoltót minden körülmények között.” A szolnoki önkéntes tűzol­tókra — ebben különböztek a megve többi testületének tagjaitól — nem kis felada­tot rótt a színházi őrség el­látása. Hogy mi mindenre kiáltották először az éjszak kába ezt a felszólítást, min­denesetre ott visszhangzott a középkor kanyargós sikáto­raiban, kongott a bagolylak­ta udvarházak tornácain és ha nem is visszhangzik, de ránk szól napjaink harsogó plakátjairól is. felrobbanása veszélybe dönt­hette volna az egész várost. Ritt József kalapos mester bátor társaival biztonságos helyre hordta a puskaport és meggátolta a katasztrófát. A tűz után tizenhármán megbeszélést tartottak. Elha­tározták, hogy külön szerve­zetet létesítenek és jobban ellátják a tűzoltói szolgála­tot, mint a céhek. Tehát baj nem lett a do­logból, viszont Bujanovics házának égésétől számítják az első magyar önkéntes tűzoltó egylet megalakulását. önkéntes tűzoltó-testület 1877-ben szerveződött, Tisza- igaron 1889-ben, Abádszaló- kon 1888-ban, Jászárokszál- láson 1890-ben volt az egye­sület megalakulása. A szolnokiaknak 1891-ben már saját gyakorlati szabály­zatuk is volt, melynek jel­igéje: „Isten dicsőségére — felebarátaink védelmére”. Lapozgassunk csak a sárga irkában. Díszes volt az egyenruha, de a tűzoltó magatartásának sem volt szabad kevésbé „dí­szesnek” lenni. nem kellett vigvázni a szín­házi este során! „Az őrség a színházban megoszoltan állíttatik fel olyképpen, hogy ne legyen útban. Az egész előadás alatt a színdarab nézésének mel­lőzésével szorosan felügyel a színházra, s a világításnak látkörébe eső részére.” Mi­közben megismerkedik a ki­járatokkal, lépcsőzetekkel, süllyesztőkkel, megállapítja a színpad szerkezetének mi­nőségét, le nem ülhet egy percre sem. Burkelen apraja-nagyja Palágyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents