Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

19 70. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az állattenyésztők ötéves terve Lesz-e elég téli tüzel© vidékem ? Ha egyáltalán szabad eny- nyire objektív témát szub­jektív indítással kezdeni, akkor engedjék meg, hogy elmondjam egy élményemet. A közelmúltban tsz-elnö- "kök társaságában dániai és ' svédországi tanulmányúton vettem részt. A földeken ■ még csak ment a dolog. A csoportunkban lévő elnökök . — akik természetesen ki­váló gazdaságokat vezetnek — minden további nélkül tudomásul vették a holdan­ként 30—35 mázsás termés­átlagokat. Ha nem is szélié­ben, de akad már ilyesmi • az ő gazdaságaikban is. Az istállókban azonban a szó - szoros értelmében elakadt a szavuk. Minden különösebb formai túlzások nélkül fel­épített deszkaépületekben olj-an gyönyörű állatokat, olyan magas hozamokat és olyan kifogástalanul műkö­dő, embert kímélő techno­lógiát láttunk, amire hazai példát nem ismerünk. Viszont éppen ebből a szubjektív érzésből táplálko- kozik az a megállapításom, hogy a mi ötéves terveink csak a naptárban — illetve később a történelemben — határolódnak el egymástól élesen. Az életben összefoly­nak, egyik követi a másikat, illetve pontosabban egyik következik a másikból. Elsőrendű fontosságú Negyedik ötéves tervünk most nyilvánosságra került irányelvei például a mező- gazdasági témán belül az állattenyésztést elsőrendű fontosságú kérdésként keze­lik. Ez azonban nem valami átmenet nélküli dolog. Idén záruló ötéves tervünkben a növénytermelés valóságos csodát művelt, gabonaproblé­máról ma már nem beszé- ; lünk. Húsproblémáról vi­szont nem mi beszélünk, ha­nem elsősorban a háziasszo­nyok. Mi pedig egyre kíno­sabban érezzük a kiáltó el­lentétet lassanként európai színvonalú növénytermeszté­sünk és a mérföldekkel utá­na kullogó állattenyésztésünk között. Ezt a ellentmondást fel kell oldani és a feloldás folyamata már meg is kez­dődött. A közelmúlt időszak­ban ismét rendezték a fel- vásárlási árakat, szabaddá — és kielégítővé — tették a takarmányellátást, legalább két tucat különféle nagyüze­mi állattenyésztő telepet próbáltak ki a gyakorlatban és a rendeletek csokra jelent meg a háztáji gazdaságok munkájának könnyítésére. Ax igényeknek'megfelelően Ennek az előkészítő mun­kának a gyümölcsét akarja learatni a negyedik ötéves terv. Az előbb féligazságot mondtam, hogy az irányel­vek az állattenyésztés kér­dését a mezőgazdaságon belül elsőrendű témaként ke­zelik. A pontos fogalmazás ife hogy a népgazdaság egészén belül kezelik külö­nös figyelemmel. Az irány­elvek számokat alig tartal­maznak. A húsellátással, hústermeléssel kapcsolatban azonban megjelent egy olyan fogalom, amellyel mostaná­ban találkozunk sűrűbbenj „az igényeknek megfelelő mennyiségben". Az igényeket kielégíteni pedig olyan nagy munka, amely sem előfeltételeit, sem hatását tekintve nem fér bele a mezőgazdasági prob­lémakörbe. / húst termelni. Ennek érde­kében az utóbbi időben sok minden történt, az árakat, a dotációkat, kereskedelmi módszereket illetően egy­aránt. Reméljük, hogy ami még hiányzik, azt a követ­kező évek meghozzák. Hagyományosan nem lehet Keveset tettünk még a műszaki-technikai-tudomá- nyos területen. Hagyomá­nyos eszközökkel ugyanis ezt a célt elérni nem lehet. Eh­hez olyan állatfajták kelle­nek, amelyek megfelelő gyorsasággal és hatékony­sággal értékesítik a takar­mányt és gondozást. Olyan istállók kellenek, amelyek nem beton és üvegcsodák, amelyek nem a szemnek, hanem a praktikus célnak Gondolkodjunk csak egy kicsit. Következő ötéves ter­vünk célja, az életszínvonal emelése, a zavartalan élel­miszerellátás megteremtése. Ez a húsellátás megoldása nélkül nem képzelhető el. Másik nagy célja a termelé­kenység növelése, a népgaz­daság korszerűsítése. Ehhez is kell az állattenyésztők épülnek, és amelyek meg­fizethetők. Az istállókba pe­dig berendezés szükséges. Emberkímélő, viszonylag egyszerű, a célnak megfelelő. És működő. Ezt nagyon fon­tos hangsúlyozni, mert saj­nos a mór beépített techno­lógiák egyrésze éppen ezt a sajátosságot nélkülözi. Ez nem mezőgazdasági, hanem zel tehenet fejő, naponta 16 órát dolgozó, azután istálló- szagúan hazaballagó embe­reink lassanként elfogynak. Hozzáértő, alig kevesebb, mint technikusi fokon dol­gozó állattenyésztőkre van szükségünk, akiknek nem is „alig", hanem valóságos ipa­ri munkakörülményeket kell teremtenünk. Szabályozott munkaidővel és melegvízzel, tisztességes keresettel és a falusi társadalmon belüli becsülettel. És mindezeken kívül van még egy, szinte ellentmondó követelmény. Miközben meg­teremtjük az állattenyésztő nagyüzemet, biztosítanunk kell a korszerű állattenyész­tő kisüzem boldogulásának feltételeit is. Igén, a háztáji gazdaságokra gondolunk, amelyek nélkül elegendő húst nem termelhetünk. De nem kívánhatjuk a földmű­vesektől sem, hogy a régi módon etessék disznaikat, fejjék tehenüket. Gépek, — aprócska, megvehető, na­gyon praktikus gépek — módszerek, ösztönzések szük­ségesek ahhoz, hogy az em­bernek legyen kedve, ereje még odahaza is állatokkal bailódni. És ez a bajlódás kifizetődjön szálpára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak irányelveiből félreért­hetetlenül kicsendül a szán­dék. hogy az egyik fő célki­tűzés teljesítésének mind­ezeket a feltételeit biztosítsa. Az egész nép, az egész nép­gazdaság érdekében. Amihez még hozzá kell tenni azt, hogy: az egész gazdaság­politika és az ipar jelentős részének közreműködésével. _v. Földeák! Béla i. R­Meglátogattuk a megye néhány TÜZÉP telepét, az iránt érdeklődve, hogy mi­lyen lesz a tüzelőanyag el­látás? Utunk első állomása Tószeg Az ottani „Tiszakanyar” ÁFÉSZ-nek három TÜZÉP telepe van, amelyeknek négy falu tüzelőellátását kell biz­tosítani. Kun András keres­kedelmi osztályvezető opti­mistább az idei kilátásokra vonatkozóan, mint tavaly. — Tavaly a szénhiány ná­lunk is éreztette hatását. A szükségesnél ezer tonnával kevesebb szenet kaptunk, ráadásul nagyrészt gyenge minőségű lignitet. Az idén tudunk először a kért meny- nyiségre, 5200 tonnára szer­ződést kötni. Sajnos ennek is 40 százaléka gyengébb minőségű szén, amit a la­kosság nem szívesen vásá­rol. Brikettből és kokszból már nem állunk ilyen jól: az igényelt mennyiségnek csak 70—80 százalékát tud­ja biztosítani a TÜZÉP vál­lalat. Tűzifából 320 tonnára len­ne szükségünk, ennyire is kötöttük meg a szerződést. Ennek ellenére eddig csak a felét kaptuk meg, azt is az első félévben. A második félévben mindössze egy va­gonnal érkezett. Jelenleg például egyetlen telepünkön sincs tűzifa és félő, hogy éz- után is problémák lesznek a szállítással. A TÜZÉP válla­lat nagykereskedelmi tevé­kenységet is folytat és bi­zony néha az az érzésünk, hogy a szövetkezetek hát­térbe szorulnak. Szerencsére a tűzifahiányt némileg ellensúlyozza, hogy egyre többen térnek át az olajtüzelésre. Július elseje óta 1 forint 70 fillér helyett 1 forint 50 fillérért árusítjuk literenként a fűtőolajat mi is, és azóta ugrásszerűen emelkedett a vásárlók szá­ma. A jelenlegi szén, koksz és brikett készleteinket figye­lembe véve, annak ellenére, hogy a tűzifaszállítás akado­zik —, azt hiszem nyugod­tan mondhatom: biztosítani tudjuk a hozzánk tartozó falvak, Várkony, Vezseny és Tiszajenő téli tüzelőjét. Tiszakürt Makai János, a helybeli ‘ ÁFÉSZ TÜZÉP telepének vezetője ugyancsak bizakodó, bár a szállítással ott is prob­lémák vannak: — Ebben a hónapban még nem kaptunk szenet, pedig 100 tonna béréntei kockának és 25 tonna dorogi brikett­nek kellett volna érkezni. Talán amire elfogy a még raktáron lévő 10 mázsa szén és 4 mázsa brikett, addigra megérkeznek az újabb szál­lítmányok. Ebben annál is inkább bízom, mert július­ban is 43 tonnával keve­sebb szenet kaptunk. Tűzifa szállításra a szolno­ki állami erdőgazdasággal kötöttünk szerződést. A II. és III. negyedévre igényelt 100 t. helyett sajnos csak 64 t.-t kapunk. Ennek pótlására Miskolcról keményfa hulla­dékot szereztünk be. Igyek­szünk minden tőlünk telhe­tőt megtenni, a többi a szál­lításon múlik. , Tiszasas Néhány évvel ezelőtt még a környékbeli helységek la­kói is a tiszasasi ÁFÉSZ TÜZÉP telepére jártak téli tüzelőt vásárolni, most vi­szont jobbára csak a hely­beliek keresik föl. Hogy mi­lyen „szerencsével” azt Pásztor Mátyás telepvezető mondta el: — A készletünk 20 tonna brikett és 120 tonna szén. Huszonkét tonna széniszap is érkezett ma, de abból jó­val több kellene. Az eddigi ellátással egyébként elége­dett vagyok: ezer tonna sze­net már a nyáron eladtunk. A választékkal lehetnek csak problémák, ugyanis minden­ki jó minőségű berentei sze­net keresi és abból elég ke­veset kapunk. Kunszentmárton A 917. számú TÜZÉP te­lepen Kiss Károly telepveze­tő informált bennünket: — A tüzelőanyag ellátás­sal nincs és remélhetően nem is lesz fennakadás. Tű­zifából 150 tonna van rak­táron és még ebben a ne­gyedévben újabb 200 tonna érkezik. Tatai és dorogi brikettből 250 tonna a kész­letünk és jelentős mennyisé­gű szenet is tárolunk. A közeliövőben várunk 50 ton­na fűrészport, az 500 tonnás széniszap szállítmány már megérkezett. A hulladékfa kifogyott, de a napokban is­mét érkezik 4 vagonnal. Egyetlen problémánk, hogy a közületek nem tudnak szállítani, mert sok raktár- helyiségük, pincéjük víz alá került. Előfordulhat, hogy emiatt később ők háttérbe szorulnak, mert elsősorban a lakosság igényeit fogjuk ki­elégíteni. ZÁMBÓ ÁRPÁD : ! Nyomócsőgyárfó berendezést szerelnek Szentendrén * A Gazdasági Bizottság egyik kiemelt beruházása a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának építése. A 364 millió forintos költséggel épülő gyárban gravitációs és nyo­mócsöveket, mozaiklapokat készítenek. Különösen a nyomó­csövek gyártása fontos a főváros vízellátása szempontjából. A gravitációs csöveket gyártó olasz berendezésekkel már rég­óta termelnek, most kezdték el az új csarnokban a Szovjet­uniótól vásárolt nyomócsőgyártó berendezések szerelését. A BVM szocialista szerződést kötött a szerelésben résztvevő és kooperáló vállalatokkal, bogy a berendezés az idén elkészül­jön. Képünkön: Szerelik a szovjet nyomócsőgyártó berendezést a szentendrei gyárban. (MTI foto: Mező Sándor felvétele — KS) munkája, hiszen az ipar auto­matizálásához, elektronizálá­sához, komputerizálásához nélkülözhetetlen dollárokat nem jelentéktelen mértékben éppen a húsexport révén te­remtjük elő. népgazdasági feladat. Remél­jük építőiparunk — állami vagy szövetkezeti formában — hamarosan képes lesz el­készíteni a kereteket, gép­iparunk pedig felismeri, hogy a mezőgazdaság kiváló Nem volt könnyű két esztendő Annak, hogy mi „az igé­nyeknek megfelelő mennyi­ségben" állítsunk elő húst, sok és sokféle feltétele van. Elsőnek említeném a dol­gok közgazdasági oldalát. A2t, hogy az érdekelteknek egyáltalán legyen kedvük piac és legyártja a megfe­lelő berendezéseket. Társadalmi meg­becsüléssel Van azután a dolognak emberi oldala. Vasvillát emelgető, vödröt cipelő, kéz­í Aki járt már gumigyárban, forró, fojtós levegőjű gumi­keverő gépekkel dolgozó mű­helyekben, az tudja, mennyi­re nehéz munka ez. Gumit keverni, műanyagot gyártani, belőle lemezeket, talpakat formálni — vágni — nagy­erejű emberek kellenek ahhoz. Pedig könnyűipar — a Ti­sza Cipőgyárban a gumisok is könnyűipari dolgozók. Mégis évek óta már napi hét órás munkaidőben dolgoznak Martfűn a gumigyári keverő, meg formatalp műhely mun­kásai. Edzett, sokat próbált, a férfikor teljében levő em­berek ők. Híresek, a gyárban sok mindenről. Jó munkáról, szókimondó nyílt beszédről, Összetartásról. Pártalapszervezetükben is az őszinteség, a megfontolt hangulat volt mindig az ural­kodó. A nehéz munkához szo­kott emberekhez nem is ille­nék a finomkodás, a cikor- nyázás. ötvennyolc kommunista, ennyi az alapszervezet lét­száma. A sok férfi között mindössze három nő. Azok­ban a műhelyekben kevés nő dolgozik, s ők is férfi mun­kát vállalnak. A napokban munka után ünnepi taggyűlésre kérték el a művelődési ház egyik ter­mét. A pártvezetőség beszá­molója volt napirenden. Két esztendő számvetése. A vezetőség sokat dolgozott a beszámolón. Kritikát kér­tek a pártcsoportoktól, meg­hallgatták a gyárvezetőség, a szakszervezet véleményét is: S mire a titkár elkészítette a beszámolót, már várta is ott­hon a behívó. Tábori Béla rö­vid időre katonának állt. Mindezt K. Szabó Lajos, a taggyűlés elnöke bejelentette a taggyűlésnek. Tudta min­denki — de így kívánja a rend. Kulin Imre, a vezetőség nevében mondta el a beszá­molót. Természetesen előbb a munkáról beszélt, hiszen, nem akármilyen a gumisok, for­matalp műhelybeliek ered­ménye. Mind a két évben túlteljesítették terveiket; jó minőségű talpanyagokkal, kész cipőtalpakkal szolgálták ki az ország cipőgyárait, a ktsz-eket. A munka után a pártélet, az alapszervezet két eszten­dős története következett. A pártcsoportok, s velük a ve­zetőség kis kritikát kaptak: nem elég rendszeres a párt­csoport értekezlet, s a min­dennapos nevelő-felvilágosító szó is hiányzik olykor. Dehát három műszakos a munka­rend! Nekik még a pártokta­tást is úgy kellett szervezni, hogy egyezzen a szabadidő­vel. És a három műszak, meg a nagytöbbség mindennapos vonatos-buszos bejárása mel­lett mégis tíz kommunista el­végezte két esztendő alatt a marxista középiskolát. A tanulás! Ebben az alap­szervezetben ez a legnagyobb gond. Negyven—ötven éves emberek vannak itt, akik kö­zül soknak hiányzik az áltk­lános iskola is. Legutóbb hú­szán végezték el a hetedik— nyolcadik osztályt. Nem köny- nyen, s nem egyszer sok rá­beszéléssel. A beszámoló szólt a szocia­lista brigádok munkájáról, életéről is. Tizennyolc szocia­lista brigád dolgozik az alap­szervezet területén. Jó, ered­ményes a mozgalom. Javában dolgozott már a délutáni műszak (messzire hallik a gépek hangja, lát­szik a műhelyek fénye) ami­kor megvitatta, s egyhangúlag elfogadta a vezetőség beszá­molóját a tagság. Aztán a megbízások következtek. A szeptemberi vezetőségválasz­tó taggyűlésre tisztségviselő­ket választott a taggyűlés. Estébe, őszies esős szürkü­letbe borult a szép Tisza-part, amikor ki vonathoz, ki autó­buszhoz indult. A napi mun­ka fáradtságával, s két nem könnyű év eseményeit lezáró taggyűlés jó hangulatával ma­guk mögött. | A SZOLNOKI CUKORGYÁR nehézgépkezelői és különleges gépjármű vezetői jogosítvánnyal * rendelkező dolgozókat vesz iel ALLANDÖ MUNKÁRA! Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: a szolnoKi cukorgyár répa osztályán.

Next

/
Thumbnails
Contents