Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
H SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. augusztus 20. Múlt, jelen és jövendő Hangverseny a varsói Chopin-szobornál Sárgult lapok krónikája Kisújszállásról Milyen volt a nagykun város, Kisújszállás Arany János, Móricz Zsigmond hajdan kedvenc városa? Erről tanúskodik egy vaskos kötet csaknem nyolcszáz oldalas kézzel írott napló, a szolnoki Állami Levéltár féltve őrzött gyűjteményében. A fakult sárga lapokra vetett írás nem holmi íróféle, hivatásos betűvető, avagy helyi Anonymus műve, hanem egy köztiszteletben álló egyszerű halandó mesteremberé, Kováts Buday Jánosé. A lópatkoló, kocsivasaló kovácsmester az utókornak szánt maradandó emlékként rögzítette a város köznapi eseményeit, az időjárás viszontagságait, a szegény parasztság primitív életét, kuruzsló gyógymódjait 1863-tól 1892-ig. Az első dátum 1863. Erről az évről így ír az önkéntes krónikás: „Kérném ö szent felségét, hogy több ilyen szerencsétlen évet ne adjék, ugyanis a tavasz jól biztatott oly formán, hogy januárban már szántottak, vetettek. Az iparkodás füstbe menvén, mert a kikelet száraz, sovány, egyszóval kellemetlen volt. Az eső helyett por. Nem volt kilátás, elkellett hagynunk a szülőföldet, barmainkat elpocsékolánk. Az éhség miatt a földet rágánk, hajmeresztő látvány volt az egész nyár.” A rákövetkező 1864-es esztendőről már így vall a szerző: „Középszerű idő volt a gabonatermésre. Ugyanis a tavasz oly szép lévén és kedvező, hogy a nyomást mindenütt lekaszálták. Lett sok széna. Mégis az a szerencsétlenségünk, hogy semminek sem ára. Nem is lehetett csodálkozni, mert pénz igen szűkön volt.” A vaskos kötet nyűtt lapjai képet festenek a kisváros lakosainak kétségbeejtő egészségügyi viszonyairól is. 1880-ban járványos skarlát, torok baj, hagymáz sanyargatja az embereket, öt évvel később újabb nyavalyák tizedelik a városbelieket: vérhas, görcs, hideglelés, gutaütés. A gyermekek skarlátban, himlőben halnak meg. Miután ebben az időben még alig volt ismert a patika, a nép saját maga kuru- zsolt, keresett orvosságot nyavalyáira. A napló lapjaira úgymond a biztos gyógymódok receptjeiből is került jónéhány. íme egy recept a sok közül : „Mindenféle daganatra biztos gyógyszer, ha hat pénz ára választóvízből, hat pénz ára faolajból, ugyanennyi áru vékony terpentinből, tíz pénz ára ételpálinkából keveréket készítünk. Hat napig állni hagyjuk olyan formán, hogy napjában többször fel kelj rázni. S azután a daganatot be kell dörzsölni mindaddig, amíg a gyógyszer el nem fogyott. Saiát tapasztalás után ajánlva”. Diákparadicsom és diákpokol Vakáció, vakáció. Pihennek a magyar diákok, de pihennek a gyerekek szerte a világon is. Csakhogy nem egyforma módon, nem egyforma mértékben. Az igazi diákparadicsom: Olaszország és Argentína. Ott egy-egy tanév alig 150 tanítási nap (nálunk 220—230). De 180-nál kevesebbszer járnak iskolába az ecuadori és a haiti gyerekek is. Ám valóságos pokol a diákélet Monacóban és Tajvanban: 280-nál is több az évenkénti tanítási napok száma. Tanórákban kifejezve a világon a legrövidebb a szorgalmi idő Argentínában: mindössze 681 óra. Az iskolaév hosszúságában koronázatlan király Monaco: 1440 tanórával. Mint az UNESCO kiadványaiból kiderült, roppant szélsőségesek az eltérések abban is, hogy hány tanítási nap van egy hónapban és egy tanítási óra hány percig tart. A legtöbb országban hatszor kell hetenként iskolába menni, 11 országban azonban már csak ötször. Ezek közé tartozik Franciaország, Nagy-Britannia, Ceylon, Ausztrália és az Egyesült Államok. Egy tanítási óra általában 45 perc. De 40 percnél is kevesebb Ceylonban, Para- guayban, Peruban és Ausztráliában. Spanyolország középiskoláiban viszont 75 perc, India elemi iskoláiban pedig 55 perc — csöngetéstől csöngetésig. Az érdekességek között akad néhány valóban meglepő is. A világon öt helyen kísérletképpen eltörölték az osztályozást. Svájcban a Wal- dorf-iskolákban is. Ezeket a 12 évfolyamos iskolákat, ahová fiúk és lányok vegyesen járnak, 1919-ben alapította Waldorf, a cigarettagyáros. Ma már jónéhány európai országban működnek Waldorf- iskolák, ahol hetekig csupán egyetlen tárgyat tanítanak. Hatvanhetedszer rendezik meg idén az országos mezőgazdasági kiállítást és vásárt, amelynek érdekes története van. Széchenyi István már egy — 1829. január 18-án kelt — levelében sürgette „az olyan Gazdasági Társaság kifejlődését, amely valósággal életszükséglet oly földművelő országra, ahol nyoma sincs a gyárnak”. A Társaság — több állattenyésztő egyesület egybeolvadásával — 1835-ben valóban meg is alakult és felvette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet. Az egyesület célkitűzései között szerepelt az állatbemutatók és tenyészkiállítások kJ apjainkban különöskép- pen megnövekedett á történelem, az emberiség fejlődéstörvényeit kutató tudományok eredményei iránt az érdeklődés. A szakfolyóiratokon kívül mind több napi- és hetilap közöl ma már rendszeresen történeti és helytörténeti írásokat. Különböző történelmi ismeret- terjesztő kiadványok látnak napvilágot, honismereti szakkörök működnek sokfelé. Egy-egy emlékirat vagy dokumentumkötet korábban soha el nem képzelhető könyvsikerré válik. Ennek voltunk tanúi például az idei könyvnapok alkalmával, amikor Zsukov emlékiratai iránt nyilvánult meg széleskörű érdeklődés. Könyvtárosok és könyvterjesztők a megmondhatói, milyen sokan olvasnak történelmi tárgyú regényeket, élet- és önéletrajzokat. Miközben a burzsoa teoretikusok bizonygatni kísérlik, hogy a történelem folyamatának lényege, törvényei megismer- hetetlenek, egyre szélesebb tömegek spontán érdeklődése fordul a történelem felé. Keresik, tudni vágyjék az emberek a történelem törvényeit. Érzik, napjaink s a jövő is csak úgy válhat megközelítően ismertté, ha a múlt tanulságaiból értjük meg a társadalom fejlődés- vonalait. Ugyanakkor az imperializmus ellen küzdő, nemzeti fejlődésük sajátos útját járó ázsiai, afrikai, latin-amerikai népek is most ismerik meg saját történelmüket. (A gyarmatosítás idején Afrikában és Ázsiában elnyomott népek gyermekei, akik eljutottak iskolába, a gyarmatosítók történelmét, irodalmát, nem pedig a „bennszülöttekét” tanulták.) Az egyetemes történet valóban most válik egyetemessé. Ahogyan Bartók Béla zenéjében kontinensek népeinek muzsikája. és lelkülete szólal meg, úgy válik egyre sokszínűbbé az egyetemes Holtomiglan, holtáiglan — hangzott annak idején a házasulandók ajkáról a buzgó fogadkozás, a nagy eskü ellenére a házasságok akkoriban sem kísérték mindig a sírig a házasfeleket — hiszen az ágytól-asztaltól való válás fogalma is abban az időben született. A válások száma az utóbbi évtizedekben világszerte emelkedő irányzatot mutat és az összehasonlításban hazánknak — sajnos — nagyon előkelő pozíciója van. A Szovjetunió és az Egyesült Államok után nálunk van a lakosság számához viszonyítva a legtöbb válás: ezer lakosra évenként 2,1 felbontott házasság esik. A válások számában csak a legutóbbi két évben mutatkozott stagnálás, illetve miniintézményes rendezésének gondolata. Az állatbemutató egyesület lényegében a Széchenyi István által alapított „Lófuttató Társaságból” alakult. Széchenyi szervezte meg az 18,33-ban sorra került „Mezőgazdasági gépek és eszközök kiállításá”-t is. Az ő messze előre látó elképzelését valósította meg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is, amely 1857 június 6—10-ig megrendezte az első általános, a mezőgazdaság minden ágára kiterjedő bemutatót, a Gazdasági Termény-, Állat-, és Gépkiállítást”, amelyen — a korabeli lapok tudósítóinak szavai történet is. Tárulnak fel az emberiség fejlődésének új összefüggései, gazdag tárgyi és szellemi örökségek. Növekednek, az archeológiái kutatások, ásatások és publikációk, egyre differenciáltabbá válik az egész történettudomány. Olyan ágai, ágazatai alakulnak ki. mint az ókor-, a korai vagy késői középkortudomány, a bizan- tológia, a szlavisztika, az agrártörténet, ipartörténet, gazdaságtörténet, művelődéstörténet, vallástöténet, had- és diplomáciatörténet, a parasztmozgalmaknak, s a munkásmozgalomnak története, tudománytörténet és így tovább. Nem véletlen, hogy az egyes részterületek művelőiben él az igény, a velük rokon szakágban dolgozók munkájának eredményeiről is információkhoz akarnak jutni, szakmai tapasztalatcserék lehetőségét keresik. Ezért is egyre több és több tudományos ülésre, konferenciára, tanácskozásra, szimpozionra kerül ma már sor. E találkozók közt különösen nagyjelentőségűnek ígérkezik az a nemzetközi történész kongresszus, — amely augusztus 16-tól 23-ig ülésezik Moszkvában. — A XIII. Nemzetközi Történész Kongresszus. mely — mint A. A. Guber szovjet történész rámutat a Voproszi Isztorii egyik nemrég megjelent számában — a világban napjainkban zajló történeti folyamatoknak is tükörképe egyben. E nemzetközi történész találkozókon ugyanis mind nagyobb szaktekintélyt vív ki magának a marxista—leninista történettudomány, a valóban tudományos történetírás. És elfoglalják méltó helyüket e tanácskozáson ma már Ázsia, Afrika és Latin- Amerika történészei is. Egyre inkább a történészek világtalálkozójává válik tehát egy-egy ilyen nemzetközi kongresszus. (A most zajló, moszkvai kongresszuson például Japán, India, a Mongol Népköztársaság tudósai is mális csökkenés. Hazánkban az évi házasságkötések száma nagyjából a 95 000 körül mozog. 1968-ban 95 613-an, 1969- ben 95 560-an kötöttek házasságot. A válások száma 1968- ban 21 265 volt, 1969-ben 21150. Hatalmas számok ezek, ha egybevetjük az 1938. évi 5754-el. Majdnem négyszeresére emelkedett! Bizonyosfokú javulást mutat a százalékos kimutatás. Ezer házasságkötésre 1965- ben 227,2 válás esett, 1969- ben már csak 220,8. Azonban így is a házasságok majdnem egynegyede végződik válással! 1968-ban a legtöbb válás a negyven és ötven év közötti férfiak kategóriájában volt: 4495. A 60 éven felüliek közül is 1116-an bontották fel a házasságot. A 25 évnél fiataszerint „diadalünnepet ült a mezőgazdaság”. Ettől a kiállítástól kezdve számítjuk a magyar mező- gazdasági kiállítások történetét, mert ez volt az első, az ágazat egészét átfogó na- gyobbszabású kiállítás hazánkban. A kiállítást a főváros mai Köztelek utca és az Üllői üt — Kálvin tér által határolt részén rendezték meg. A „táj” akkoriban a Károlyiak belső majorjához tartozott és elegendő helyet adott még a kisebb mezőgazdasági gépek kipróbálására. Az egykori tudósítók lelkendezve írtak az eseményről. A „Kalauz” riportere például ezeket vetette papírra: „Az oraktívan részt vesznek, referátumokkal, korreferátumokkal szerepelnek.) Az utóbbi évek során felmerült az az igény, hogy ne szakágankénti szekciókban ülésezzen egy-egy ilyen talál, kozó. Ez esetben ugyanis mindenki „beszorul” saját szűkebb témakörébe, éppen a szomszéd területek kutatóival nincs alkalma találkozni. Ezért a szervezők most úgynevezett főtémákat jelöltek ki. Ezekhez a témákhoz szólnak hozzá a gazdaság-, a politika- a művelődés történetét kutatóle. Az egyik ilyen megvitatásra kerülő témakör „A történészek és a Különböző társadalomtudományok”, a másik pedig „A nacionalizmus és az osztályharc szerepe Ázsia, Afrika modernizálásának folyamatában” címet viseli. A fő témák mellett kerül sor azután szekcióülésekre. (Egyik ilyen szekcióülés az antifasiszta ellenállások közös és sajátos vonásairól. a másik szekció a Nagy Francia Forradalomról, ismét másik Babeuf eszméiről és a Babeuf koncepcióinak mai továbbéléséről folytat vitát.) Ugyanakkor a Kreml kongresszusi épületében Lenin és a történelem címmel folyik tudományos ülés. Ez a tanácskozás és az egész moszkvai találkozó lesz az első olyan nemzetközi történész kongresszus, ahol egyszerre angolul, franciául és oroszul folyik már az előadásokkal egyidőben a tolmácsolás, így a nyelvi nehézségeket lényegében kiküszöböltéli. A hírügynökségek első je” lentései arról számoltak be, hogy négyezer „keleti és nyugati” történész érkezett a moszkvai találkozóra. A tudományos együttműködés és a törénettudomány fejlődése, nemkülönben az egész emberiség története igényli; nyerjenek újabb teret itt is korunk tudományos eszméi és haladó, mélységesen humánus gondolatai. Császtvai István labb férfiak közül pedig 2241 bánta meg elhatározását, vagy gondolt újabb próbálkozásra. Ugyanebben az évben a nőknél a 20 és 24 év közötti korcsoport igyekezett legjobban az életre szóló kötelék felbontásában. Csupán ebben a négy évjáratban 4318-an bontották fel a kötelékeket. Az elvált asszonyok közül 1948 volt az ötven éven felüli és 702 olyan, aki már 20. évét elvált asszonyként érte meg. 1938-ban az 5754 felbontott házasságból 3241 volt gyermekáldás nélküli, tehát a válások nagyobbik fele. 1968- ban viszont a 21 265 válásnál csak 8381, tehát a felbontott házasságok alig több mint harmada volt meddő házasság. A többieknél a válás a gyermekeket is sújtotta. Ebben az évben 655 olyan házaspár vált el, ahol négy vagy négynél több gyerek volt a családban! szág minden részéből százanként tódultak ide a gazdák és műkedvelők, hogy lássák a magyar ipar és gaz- dászat haladását, fejlődését, és hogy a kiállított tárgyakat összehasonlítsák gazdatársaik kiállított tárgyaival. Mert a látottak után ítélve nem lehet valami szebbet, valami magasztosabbat, meglepőbbet még csak el sem képzelni, mint ez a gazdasági kiállítás!” A kiállítás anyagát négy osztáyba csoportosították. Az egyikben a tenyészállatokat, a másikban a gabonaféléket (egyéb növénytermelési termelvények és anyagok), a harmadikban a borokat és negyedikben a gazdasági gépeket láthatták a vendégeli. A kiállításon 138 darab tehén „szerepelt”, közöttük az egyik „kiemelkedő képességű” volt; 40—50 icce tejet adott naponta. Tv-film készül az aradi vértanúkról Hajdufy Miklós rendező Nemeskürthy István „14. vértanú” című forgatókönyvéből készít televíziós filmet. A film főszereplői: Páger Antal, Szilágyi Tibor, Kállai Ferenc, Eiitskey Károly, Deák Sándor, Harsányi Gábor. Operatőr: Nagy József. Képünkön; Páger Antal cs Bitskey Károly az egyik jelenetben. (MTI fotó — Tormai Andor felv.) Volt egyszer. egy vásár 40—SO icce tej naponta — As első hasai mezőgazdasági kiállításról Agytól—asztaltól...
