Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

1970. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Bővül a makói „csipkeház"-sor Makón, a Lertin téren műkő csipkékkel díszített több lakóház épült, a „csip­keházak” sorát most bővítik. Hasonló díszes épületeket e melnek a városközpontban. (MTI foto — Tóth Béla felv.) A „megfejt46 felhők titka Miben lehet ura as ember as időjárásnak? A MEGSZÁMLÁLT EMBER I. Tízmillió a hárommilliárdból A magyar meteorológiai szolgálat száz éves jubileu­ma alkalmából Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság nemrég el­hunyt elnöke azt a célt tűz­te-a'meteorológusok elé, ta­lálják meg a módszereket az káőjárás céltudatos befo­lyásolására. Ilyen próbálkozások dr. Tardos Béla kandidátus sze­rint már évtizedek ótá foly­nak, és nem is teljesen ered­ménytelenül, bár kisebb-na- gyobb sikereket eddig csu­pán a csapadékkal kapcsola­tos időjárási jelenségek kö­rében tudtak elérni. Az egyik legfontosabb fel­adat a légi forgalom szá­mára oly veszélyes köd el­oszlatása lenne. A legígére­tesebb próbálkozás e téren az, ha a kifutó pályák felett A címben nincs tévedés, a szóban forgó ügyben a szükség a törvényt már megbontotta. A borravaló olyan tényező, amely az or­szág pénzügyi vérkeringését és az életszínvonalat egy­aránt érinti és hogy erre nézve hivatalos adatok nem ismeretesek, azt a Központi Statisztikai Hivatal hiányos kapacitásának tulajdonítom. Hajdanán, úgy tíz évvel ez­előtt a borravaló elleni lá­zadás még mindennapos té­ma volt a sajtóban, a köz­életben. Aztán megszoktuk ezt is, mint kisgyerek a ve­rést; józan ember ma már nem emel szót a borravaló ellen, sőt, az igények gyors növekedését követve, a bor­ravaló összegét emeli. Természetesen jómagam sem a borravaló ellen prüsz­kölök (az emberi élet túlsá­gosan rövid ahhoz, hogy fe­leslegesen vesztegessük el az időnket). Nem is az a rossz, hogy borravalót kell adni. Borravalót kapni pláne jó, ezt állíthatom, noha csak egyszer kaptam életemben, amikor egy riport kedvéért beöltöztem texisofőrnek egy farsangi éjszakára; a kapott borravaló jelentékenyen túl­szárnyalta újságírói fizeté­sem aznapra jutó hányadát. Csupán az nincs rendjén, hogy a társadalom anyagi teres lángsugarakkal bom­bázzák. De ez a módszer túlságosan drága, így csak egészen kivételesen alkal­mazható. A két olcsóbb meg­oldás viszont — ultrahang segítségével a köd nedvesség- tartalmának összerántása esőcseppekké és ilyen for­mában való kihullatása, il­letve bizonyos nedvszívó anyagok szétpermetezése — nem váltotta be a reménye­ket. A felhőket ezüstjodid „só­zással” lehet megcsapolni. Ezt már olyan sikerrel mű­velik, hogy két állam között még per is keletkezett, mert az egyik saját területe fe­lett rendszeresen „megfejte” a felhőket, mielőtt azok csa- padékterhüket elyihették volna a másik ország fölé, amely így már-már a teljes tevékenységének ebben a je­lentős szektorában merő spontaneitás uralkodik. — Ha a borravaló egyfelől jog, másfelől kötelesség, vélemé­nyem szerint okvetlenül szükség van a törvényes sza­bályozásra. Jogászkodásról lévén szó, civil vagyok a pályán, mégis felvázolnám itt egy laikus elképzeléseit. Mindenekelőtt arra hivat­kozom, hogy jogi szabályo­zás híján a borravaló át- nyújtását és elfogadását egy igen kellemetlen álszemérem érzete lengi körül. A borra­valót rendszerint dugva, le­sütött szemmel, zavartan makogva és nyögdécselve kell átadni, viszont fölényes, hanyag eleganciával, számo- latlanul kell zsebre vágni. Valamikor a leánykéréshez kellett annyi lelkierő, mint most a borravaló-forgalom lebonyolításához. Mire jó ez? Engem mindig megviselnek ezek a kínos jelenetek. Van úgy, hogy napokig készülök a ceremóniára. Legutóbb például így szóltam a pedi­kűrösömhöz, a borravaló vá­rományosához; „Aranyos Lujzika, mindazért, amit ér­tem tett, hálából egy pasa­réti villát szántam magának, mivel azonban az nekem sincs, kérem, fogadja el ezt a húszast”. Föltalálva a leg­alkalmasabb lélektani pilla­kiszáradás küszöbéhez érke­zett. Másutt egy vízi erőmű teljesítményét 20 százalékkal növelték meg minden gépi beruházás nélkül, pusztán a mesterséges csapadékkeltés segítségével. És ehhez mind­össze néhány gesztenyesütő üstszerű ezüst jodid-generá- tort kellett elhelyezni. — Egyébként ezzel a módszer­rel előzik meg a jégesőt is: a felhőt akkor csapolják meg, mikor még nem volt idő a jégkristályok összefa- gyására. Ez az eljárás is természe­tesen csak ott lehet ered­ményes, ahol felhő már van. Persze végeztek már kísér­leteket a felhők létrehozá­sára is. Szénsavhó szétpor- lasztásával próbálták fel­hőkké sűríteni a légköri ned­vességet. Ez a próbálkozás azonban nem sokat ígér, fő­leg azért nem, mert az ily módon nagynehezen létre­hozott felhők rendkívül gyorsan szétpárolognak, több­nyire korábban, semmint ki lehetne őket „facsarni”. natot, amikor éppen senki sem néz oda, végre átcsem­pésztem a borravalót az ille­tékes kézbe, de ezzel még távolról sem estem túl a belső gyötrődésen: vajon elé­gedett-e, ide merhetem-e tolni a képemet a jövőben is, nem jártam volna-e job­ban, ha előre átadom a bor­ravalót és így tovább. Tes­sék elhinni, már csak a kínoktól való szabadulás miatt is jogszabályokba kel­lene foglalni a borravaló­forgalmat, eltörölve a köte­lező tapintatot és szemér­meskedést. Azt is meg kellene hatá­rozni: ki kinek tartozik bor­ravalót adni. Szerintem min­denki mindenkinek, aki fog­lalkozásánál fogva maga is kap borravalót. Ez volna egy egészséges, igazságos körforgás; ami borravalót kapok, azt továbbadom. Akik pedig foglalkozásuk jellegé­nél fogva soha, semmiképp sem kaphatnak borravalót, igazolják ezt hitelt érdem­lően egy, borravalóra jogo­sultakból álló bizottság előtt, (hogy aztán semmiféle liberalizmus meg körmön- fontság gyanúja se essen rá­juk), kapjanak erről eev pe­csétes igazolást, amit borra­való helyett mutassanak fel a kellő pillanatban. (Ha az­tán valahol, ennek ellenére Megjelenet az 1970. évi népszámlálás adafáit nyilvánosságra hozó könyvsorozat első kö­tete. A rendkívül sok érdekes tényt, adatot magába foglaló könyv jó alkalmat nyújt arra, hogy megismerjük múlt és jelen azon jellem­zőit, amelyek elődeink és magunk „megszám- láltatásának” eredmé­nyei. Erre vállalkozik ma megkezdett három részből álló cikksoro­zatunk. Az első, hivatalos, minden tekintetben megbízható nép- számlálás, — 1869. december 31-én — adatai szerint 5 011 310 fő élt hazánkban, s mivel 1970. január elsején 10 315 597 főt számláltak ösz- sze, elmondhatjuk: kivándor­lások, háborús veszteségek el­lenére egy évszázad alatt megkétszereződött Magyaror­szág lakossága. A világ há­rommilliárdnyi népességéből több mint tízmillió él a Föld e darabján. Milyen tényezők játszottak közre a népesség­szám alakulásában az eltelt évszázadban? Az ország népességének nö­vekedését gyorsította a ha­landóság, s különösen a cse­csemőhalandóság nagymérvű csökkenése, illetve a két vi­lágháborút követő áttelepü- lés. Lassította a népesség nö­vekedését a születésszám fo­kozatos mérséklődése, a ki­vándorlás, a nagy járványok, különösen az 1873. évi kole­rajárvány és a két világhá­ború. A népesség növekedé­sének legfőbb tényezője a természetes szaporodás azaz a halálozások és a szü­letések pozitív vagy negatív mérlege. A tényleges szaporodás mértéke számszerűen a leg­nagyobb évi átlagot az 1900- as évek első évtizedében ér­te el, 76 ezret tett ki. A leg­alacsonyabb volt az 1870—80 közötti évtizedben, évente 29 ezer, illetve az 1960—70 kö­zötti években 35 ezer. A cikksorozat következő részé­ben részletesen foglalkozunk majd ezzel, most csupán mint legfőbb forrásra utalunk a továbbiak megértéséhez. Egy ország népessége ugyanis előnyben részesítenék a bor­ravaló adására kötelezette­ket, némi borravalóval ezt is át lehetne hidalni.) A jogászoknak kellene vá­laszolniuk arra a kérdésre, hogy szocialista bérezési ka­tegória-e a borravaló? Ha ugyanis az, akkor a borra­való nagyságát a nekem tett szolgálatok színvonala, a ré­szemre elvégzett munka mi­nősége szerint kellene meg­szabnom. Ha például töké­letesen elégedetlen lennék, törvényesen megtagadhat­nám a borravalót, amit ma dehogyis merészelnék. Per­sze a jogszabályalkotók gon­doljanak arra is, hogy a borravalóra jogosultak közül egyeseknek még hiányos a szocialista öntudata, ezért nem tudnának azonosulni a premizálási elvvel. Ezeket ugyancsak pecsétes írással kellene ellátni, amellyel vi­szonylagos elmaradottságu­kat hitelt érdemlően igazol­nák, s ha ezt felmutatnák, minden körülmények között igényt tarthatnának a bor­ravalóra. Kétségtelen, hogy a borra­való-forgalomban a jogi sza­bályozás hiánya egy nem­telen versenyt is eredménye­zett. Ezért rögzíteni kellene a borravaló tarifákat a kü­lönböző szakmai ágazatok­ban. Manapság megesik, hogy az ember egy szép borravalót ad az arra jo­gosult személynek, abban a döntő mértékben — ritka ki­vételektől eltekintve — csak­is a természetes szaporodás pozitív egyenlegével emel­kedhet. Egy-egy országon be­lüli terület — megye, város, község stb. —i népességét azonban rendkívüli mérték­ben befolyásolhatja a vándor­lás. Lássuk ezek után, hol, hogyan helyezkedik el ha­zánk népessége? A főváros után a legtöb­ben Miskolcon élnek — a fő­város: 1 940 212 fő, Miskolc 172 952 — majd Derecen, Pécs és Szeged a sorrend. A járá­si jogú városok közül Győr a legnépesebb — 87 105 lakos — majd Kecskemét követke­zik, 77 484 lélekkel. Megyénk székhelye, Szolnok 61 418 lé- lekszámával a nagyobbak között van. Gyors a megye- székhely növekedése is. A mostani népszámlálás alkal­mával 12 759-cel volt több lakosa Szolnoknak, mint az előző népszámlálás alkalmá­val, 1960-ban. A legkisebb Leninváros (a volt Tiszasze- derkény) 9834 lakossal. (Azt, hogy az élet milyen gyorsan szüli a változásokat, igazolja: a népszámlálás óta született fiatal város is, Százhalom­batta, 5974 fővel. (Leninvá- rost Kőszeg — 10164 — és Kapuvár — 10 500 fő — kö­veti. A megyék közül Pest a listavezető: 869 864 embert számláltak meg területén. — Borsod-Abaúj-Zemplén a kö- vetkzeő, 608 368 fővel. A leg­kisebb lélekszámú megye Nógrád — 214122 — majd őt követően Tolná. S hogy játsszunk is a számokkal: egy-egy fővárosi kerület la­kosságából bőven futná nyolc—tíz kisvárosra, hiszen 151 205 ember lakja a XI., s 146 942 a XIII. kerületet... Azt írtuk föntebb: hol és hogyan helyezkedik el ha­zánk népessége. A hogyan-ra jó mércéje van a nemzetközi statisztikának: a népsűrűség A népsűrűség az adott terü­letre — általában egy négy­zetkilométerre — jutó népes, ség. Persze, itt is vannak megszorítások. Mert jónéhány ország területe nem azonos az emberi letelepedésre al­kalmas földdel. (Hollandia összterülete 40 893 km’, ebből azonban csak 32 450 km2 a szárazföld!) A nagy vizek, a hitben ringatja magát, hogy ezek után rendesen szolgál­ják ki, csakhogy jön egy licitáló hiéna, abnormálisán nagy borravalót dug oda a szolgáltatónak, mire csakis ő lesz körülugrálva. Arra is megoldást kellene találni, amire az élet, a gyakorlat már régóta figyelmeztet: a borravalóra jogosultak soka­sága csak bezsebeli a borra­valót, de ugyanolyan pocsék munkát Végez, mintha men­tességi igazolást mutattak volna föl neki. Végül feltétlenül be kel­lene vezetni a borravaló k*uwe1ését éa bizonyla'tozá- sát. íme, mi történt egy is­merősömmel. Befeküdt a kórházba, vakbélműtétre. Hogy a műtét rendesen si­kerüljön előtte egy boríték­ban ötezer forintot csúszta­tott a sebész fehér köpenyé­nek zsebébe. Amikor a mű­tét után magára eszmélt, elborzadva vette észre, hogy egy száznegyven centiméteres vágás, illetve varrat van a testén. Először azt hitte, hogy túlfizette a sebészt és ő — meg akarván szolgálni azt a szép summát —, sem a kést, sem a cérnát nem sajnálta tőle. Később kide­rült, hogy a sebész nem tud­ta miként került a zsebébe az ötezer forint, bizonylato­zás híján azt hitte, hogy smucig volt az ismerősöm, ezért lett akkora a seb. Horváth József kétezer méteren felüli magas­ságok nem alkalmasak az em­ber tartós letelepedésére, s ezért a nemzetközi szakiro­dalom úgynevezett nyers népsűrűségi mutatóként fog­ja fel az említett mércét. — Ilyen értelemben a Föld nép­sűrűsége 1960-ban 20 fő volt négyzetkilométerenként. Ez az átlag azonban rendkívül szélsőségeket takar. Mert pél­dául Óceániában 1.8, míg Európában 53.6 volt az egy négyzetkilométerre jutó né­pesség. Aká>sak hazánkban is — részletesen szólunk majd róla, ahol Budapest és Kecskemét — ilyen értelem­ben — csillagászati távol­ságra esik egymástól. Csak a számunkra szűkebb világot Európát tekintve is meghökkentő szélsőségeket találunk. A legmagasabb volt a népsűrűség — 1960. évi adatok alapján — Hollandiá­ban, 350 ember élt átlagosan egy négyzetkilométeren. A tulipánok országát Belgium követi (298), majd a Német Demokratikus Köztársaság (221). A legalacsonyabb nép­sűrűséget a Szovjetunióban (9), Norvégiában (11) és Finn­országban (13) találjuk. Ha­zánk ilyen értelemben — 1960-ban 107, 1970-ben 111 fő jutott átlagosan egy négy­zetkilométerre — a közép­mezőny élén áll. Sűrűbben lakott — a már említetteken túl — mint például Ausztria, Csehszlovákia, Bengydlország, Portugália, Románia s ke­vésbé, mint Anglia, a Né­met Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc. Hazánk­hoz viszonyítva több a rit­kábban, mint a sűrűbben la­kott ország, mert 25 európai állam közül hét előz csak meg bennünket, tizenhét mögöttünk áll. Az 1840-es években ha­zánk mai területének népsű­rűsége 43 fő volt. Az első népszámláláskor is — 1869­ben — csupán 54. Száz fölé 1941-ben emelkedett, de tá­janként már akkor is nagy eltéréseket mutatott, s e kü­lönbségek azóta még szembe­tűnőbbé lettek, földrajzi, gaz­dasági és társadalmi hatáso­kat tükrözve. A népsűrűség legnagyobb — érthetően — a városokban Budapesten 3694.6, a megyei jogú városokban 638.1, a já­rási jogú városokban 227.7 ember él átlagosan egy négy­zetkilométeren, míg a közsé­gekben ez a szám 69.3. A főváros után Szegeden a legnagyobb a népsűrűség: 1052.1 lélek él egy négyzet- kilométeren. A nagyvárosok további sorrendje: Pécs, Mis­kolc, Debrecen. A kisebb városok közül Kaposvár még Szegedet is megelőzi, az egy négyzetkilométerre jutó 1212.2 fő a három és félszerese a debreceninek... A főváros után tehát Kaposvár a leg­sűrűbben lakott hely. A leg­ritkábban lakott pedig Kar­cag 63.6 ember él egy négy­zetkilométeren... A megyék közül Pest a listavezető: 136.1 fő jut egy négyzetkilométer­re, Komárom megyében nem sokkal kevesebb, 134.2. Száz fölött van a népsűrűség még Gvőr-Sopron megyében, míg a legkisebb Somogybán (59.8), majd Baranyában (63.7). Szol­nok megyében 80.7 a négy­zetkilométerenkénti népsűrű­ség, utánunk csak négy me­gye van az országban, ame­lyik ritkábban lakott. Általános és szembetűnő vonás, hogy az ipari, s újon­nan keletkezett városok nép­sűrűsége jóval fölötte áll a mezővárosokénak, s jónéhány történelmi patinájú telepü­lésnek. így például Győrben 938.4. Dunaújvárosban 840.8, Tatabányán 711.9 a népsűrű­ség mutatója, míg Cegléden 155.4. Gyulán 146.7, Hódme­zővásárhelyen 111.6, Hajdú­nánáson 68.6, Kisújszálláson 65.3... Mészáros Ottó (Következik: Nemek, ván­dorok, városok) gomolygo ködöt 20—30 mé­Szükség törvényt kíván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents