Szolnok Megyei Néplap, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

X Mit csináltok? Szép vagyok, nagyasszonyom? Láthatod! Sátort bontunk. már csak a hült helyünket találnád. Aztán a leány eltűnik egy kárpit mögött. Nem sokáig marad el, hamarosan ismét belép a terembe. Karcsú termetére görögösen redőzött lepel simul. „Végre?" — a fiatalember szíve elszorul a fáj­dalomtól : ha elutaznak, örökre el kell válnia I Emőkétől I Azon nyomban elsiet Csáth úr palo­tájához. Valami mondvacsinált ürüggyel talán bejuthat a házba, hogy legalább még egyszer láthassa őtl De csak Dsidsiával sikerül szót vál­tania. A kis olasz rablány, ahányszor csak ta­lálkoznak, rajongó szemmel bámul a sudár görög ifjúra A táborba visszatérő Zétát nagy újság fogadja Holnap indulunk! Végre hazatérhetünk Konstantinápolyba! Dsidsiát váratlan kiáltás szólítja be, de Zéta nem megy tovább. Vár. Ki tudja, mire. A nap már süllyedezik a sátrak erdeje mögött, ami­kor egy szál rózsa hull a földre, éppen Zéta elé. A fiatalembernek merész gondolat villant ,, ezüst gombodat? Bizonyos, hogy itt veszítetted el? Majd megkeresem és reggel elviszem. táhorotokhn ■­1970. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF nyelvművelés) — Augusztus (a név eredetéről és magyar megfelelőiről) A naptári év nyolcadik hó­napjának a neve is latin eredetű. A római naptár Sextilis (hatodik) hónapját a senatus a császár iránti tisz­teletből Octavianus megtisz­telő nevével nevezte meg: mensis Augustus. A latin augustus szóhoz különben a Következő jelentésváltozatok társulnak: felséges, magasz­tos, szent. A magyar nyelvben az au­gusztus hónévnek igen sok alakváltozata él, elsősorban a nép ajkán: águsztus, au­gusztus, ógusztus stb. A latin eredetű név mel­lett jelentkeztek a magyar megnevezések is, s a régi naptárakban még a követke­ző elnevezéseket olvashatjuk: Kisasszony hívva, Nyárutó. Mivel a Nap a Szűz jegyébe lép, ez az „égi jegy” is sze­repel a hó megnevezésére. A nyelvújítók elsősorban az időjáráshoz, a mezei mun­kákhoz szabták az új meg­nevezéseket, s augusztus hó­napját ezért hívták Szőlőér­lelő hónap, Csépelönek is stb. Ennek a hónapnak is van több jeles napja. Ilyen nap volt pl. Péter napja, vagy ahogyan a legrégibb kalen­dáriumokban olvashatjuk: Péter vasa« szakadatja. Ebből a testes jelzős szefkezetből rövidült a nép ajkán a fur­csának tetsző Szakadt Péter napja elnevezés, illetőleg a Vasas Péter jelzős szerkezet. Szólásaink is gyakran em­legetik e hó másik igen is­mert „jelesét”, a Lőrinc nap­ját. Ma is ismert mondás: Lőrinc beleesett a dinnyébe. A dinnye lőrinces, azt je- lenti, hogy nagyon megérett, elérett. Sok vidéken él ez a szólásforma is: A vén ember olyan, mint a lőrinces dinnye. A régi szőlőművelők ör­vendeztek annak, ha' Lőrinc napján jó esőt kaptak, mert ez bő szüretet jelentett. A régi Csíziók arról is tudósítanak, hogy e hó har­madik jeles napja: Nagy­boldogasszony, s ha ezen a nápon „fénylik á Nap, azt ítélték a szegény szőlőkapá­sok, hogy az esztendőben jó bort ihatnak”. Nagyapáink számára a régi naptárakhoz csatolt s jó ta­nácsokat .tartalmazó csíziók előírják, hogy augusztus hó­ban „igen mérsékletesen kell élni”, meg kell „tartóztatni” magunkat a méhsertől, a kö­vér boroktól és a zsíros, le- veses ételektől”. Az augusztusi születésűek- nek igen hizelgett az a csíziós „tétel” is, hogy az ebben a hóban születettek „jók, ked­vesek, vakmerőek, bátrak, okosak és a kalmárságra sze­rencsések”. Dr. Bakos József Szombati szemle a szolnoki piacon Jó felhozatal, különösen sok baromfi volt a jellemző a szom­bati piacra. Sajnos, főzelékfélék­ből nem kielégítő az érkező árumennyiség, éppen ezért drága a zöldség- és főzelékfélék egy- része. Élőcsirkéből régen nem hoztak ennyit a piacra, mint most. A magánárusok 783 darabot, a ter­melőszövetkezeti eladók pedig 743 csirkét kínáltak. A nagy felho­zatal eredménye: az élőcsirke ki­lónkénti átlagára 26—28 forint kö­zött volt. Több mint négyszáz élőtyúkot árultak 25—27 forintos kilónkénti áron. Tejtermékekből továbbra is a nyárra jellemző, szegényes a fel­hozatal. Mindössze 82 liter tejföl és 132 liter tehéntúró volt a szom­bati piacon az előbbi 26—30, az utóbbi 17—18 forintos literenkénti áron. A kisújszállási ÁFÉSZ 7500 da­rab tojást hozott a.szolnoki piac­ra, méghozzá j. forintos dara­bonkénti áron. így aztán a 7500 darab magánárusoknál levő to­jás ára a kora reggeli 1,40-ről rövidesen 1,20-ra csökkent. Burgonyából 4584 kilogramm volt a felhozatal, 3—4 forintért árulták. A sárgarépa és a petre­zselyem csomója továbbra is 1—2—3 iorint. Drága és kevés volt a vöröshagyma. Csak 503 kilo­grammot ijpztak a magánárusok, s kétezret & termelőszövetkeze­tek 4—5 forint közötti kilónkénti áron. A fejeskáposzta kilója 3,50 4 forint volt, a kelkáposzta a , csekély felhozatal miatt drágább lett, már 8 forintért adják kiló­ját. Mindössze 168 kilogramm karfiolt kínáltak, 18 forintos át­lagáron. A paradicsom kilója 2 —3 forint volt, s . mintegy 3500 kilogramm volt a felhozatal. A zöldpaprika minőségétől függően 7—20 forint közötti áron kelt. A főzőtök kilója 1 forint, a salátá­nak való uborkáért 2,50, az el­tenni valóért még mindig 6 forin­tot kértek. A zöldbab 6^8 forint közötti áron kelt. Jó a gyümölcsfelhozatal, majd­nem 5 ezer kilogramm alma volt a piacon 3—5 forintos áron, 1488 kilogramm körte 4—7 forint kö­zött volt. A sárgadinnyét 3 forin­tos átlagáron kínálták, s mintegy 700 kilogramm görögdinnye is volt már a szombati piacon, ál­talában 5 forintért árusították. Á mércét nem centiméterekkel jelölték Ha tiszthelyettes avatás a Lenin szobor előtt Sok-sok gyakorlással készültek a mai avatásra Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál Négyen ülünk a fűben. Alig kétszáz méterrel tá­volabb MÍG—15-ös repülő­gépek emelkednek a magas­ba. A nagy robajon át is hallani a parancsnok hang­ját: úgy látszik jobban ér­dekli önöket a repülő, mint amit csinálunk. A fűben he- verők előtt állóknak szól a figyelmeztetés és a sorok­ban a fejek újra előre néz­nek, várják az újabb, ve­zényszót. Fegyelmezettek ők, csak egy kicsit megfeled­keztek magukról, rpeg aztán több mint húsz hónapja ké­szülnek arra, hogy végre érintési közeibe kerülhesse-, nek a repülőgépekkel. Re­pülőműszaki, rádiótechniku­si, híradó és légvédelmi tü­zérműszaki tiszthelyettesek valamennyien. Illetve ami­kor e riport készül még csak növendékek. Ezúttal készülnek az avatásra, a fo­gadalomtételre. — Alaposan megizzadunk a gyakorlás közben — töröl­forint érték. Ami az elméle­tet iilleti jól vizsgáztak. Az iskola átlaga jó eredményű, a növendékek '20—25 szá­zaléka kiváló szintű. Akik ezúttal jutalomból riport alanyokká lettek, Rácz La­jos, Szabó István és Sándor József a legjobbak közé tartozók. — Zalaegerszegről jöttem Szolnokra. Mint géplakatos dolgoztam odahaza, ma rá­diótechnikus vagyok — szólal meg újra Rácz nö­vendék, s aztán társai he­lyett folytatva jegyzi meg: mind a hárman rádiósok va­gyunk. Különben az iskola szinte valamennyi növendékének jó szakmája volt a bevonulás előtt. íjándor József víz- és gázszerelő, Szabó István ka­rosszéria lakatos volt. ön­kéntelenül fogalmazódik meg bennem a kérdés: miért je­lentkeztek mégis a hadse­regbe? ben, mint ahogyan \ezek a növendékek, akik bele sem kóstoltak még a csapatmun­kába. Nem tapasztalták, de tudják mi vár rájuk. Nem 1 lesz leányálom az elkövetke­zendő időszak sem. Tudják, hogy keményen kell majd dolgozni. Nem lesz majd la­zsálás, túlóra pótlék, vi­szont annál több túlóra. Egyi más szavaiba vágva igye­keznek cáfolni azt, hogy a hadseregben nem kell dol­gozni. — Hazabeszélés nélkül ál­lítom, hogy nagyobb a fele­lősség, nagyobb a követel­mény egy repülős rádióstól, mint a civil rádiótechnikus­tól. Nagyképűség vádja ne érjen, de nevetve levizsgáz­tam volna a civil életben rá­diótechnikából annyi tanu­lás után, mint amit itt kö­veteltek. S itt kilókat ad­tam le egy-egy vizsgaidőszak alatt — toldja meg magya­rázatképpen a témát Rácz növendék. Erről beszélt a parancsnok Répási és az osztályfőnök Horváth főtiszt is. Az isko­lán nem centiméterekkel je­lölték a mércét. Tanulni kellett. Aki ezt nem tette, az kihűlt a rostán. Akik vi­szont készülnek az ünnepé­lyes pillanatra, az avatásra, azok kemény munkát végez­tek. A parancsnokok dicsérik is a növendékeket, a nö­vendékek pedig tanáraikat. Nem udvariasságból. A pa­rancsnok, az osztályfőnök nemcsak főtiszt, nevelő is, és mindazok, akik két év alatt tanították a növendé­keket egyetemi, főiskolai végzettségűek. S ma, ami­kor a növendékekből tiszti helyettesek lesznek, ami­kor Szolnokon délelőtt fél 11-kor a Lenin szobor előtt a tanítványok fogadalmat Rácz Lajos , geti homlokát a fűben ülők egyike, Rácz Lajos. — De azért ez már könnyebb, mint„ a vizsga volt._ Alig néhány nappal ez­előtt még1 a folyosókon iz­zadtak, izgultak. Huszonhá­rom hónap kemény, alapos munkájáról kellett számot adni, bebizonyítani, hogy al­kalmasak az előttük álló fel­adatok végrehajtására.. ök vizsgálják majd át a repülés előtt és után a gépek al­katrészeit, műszereit, mun­kájuk alaposságától függ emberek élete és sok millió Sándor József — Ügy hiszem, mindannyi­unknál fő ok volt a repülő­gép varázsa — fogalmazza meg a választ Sándor Jó­zsef. — Igaza van Jóskának — szól közbe Szabó István. — A repülés szeretete, ami vonzott engem is. Bár én, vagy mi nem repülünk, de úgy érzem, hogy majd a gyakorlati munka során a gép emelkedésével mi is el­hagyjuk a földet, ott élünk, majd együtt a hajózóval. Anya gyermekéről nem beszélhet szebben, lelkeseb­Szabó István tesznek parancsnokaik, hoz­zátartozóik, a város lakói előtt, a tanárok is vizsgáz­nak. Nem kapnak bizonyít­ványt, az indexbe nem ke­rül be ötös, de az, hogy két év alatt hivatástudó, szak­májukat jól értő, hazájukért áldozatra kész embereket neveltek, a legmagasabb osztályzatnál is többet je­lent. További hasonló sikert ta­nárok, parancsnokok és új si­kereket újdonsült őrmeste­rek! — MJ — Magyar módszer a Titanic felszínre hozására Angol, francia, japán és NSZK-beli szabadalom fém­jelzi azt a magyar találmányt — amelynek segítségével akarják felszínre hozni az Üj-Fundland közelében a tenger fenekén heverő Tita- nicot. Ez az óriási tengerjáró hajó — mint ismeretes — 1912-ben jéghegynek _ ütkö­zött és több mint 1500 utasá­val elsüllyedt. A magyar rnódszernek — Szászkő László és dr. Balázs Ambrus találmányának — teljesítőképességét — eddig semmiféle más eljárás meg sem tudta közelíteni. Lénye­ge az, hogy a víz alól kieme­lendő tárgyhoz' megfelelő számú, alul részben nyitott műanyagtartályt erősítenek.' majd a tartály nyílásának közelében elektrolizissel szét­bontják a vizet, úgy hogy a keletkező hidrogéngáz bubo­rékok formájában behatol a felül zárt tartályba és foko­zatosan kiszorítja maga alól a vizet. Maga a vízbontó ké­szülék gondoskodik az ugyan­csak keletkező oxigén elveze­téséről, nehogy az összetalál­kozhasson a hidrogénnel, — mert a kettő keveredéséből igen nagy robbanóerejű dur­ranógáz keletkeznék, ami a robbanás után ismét vízzé egyesülne. Amint a hidrogéngáz foko­zatosan ’megtölti a tartályt, a legkönnyebb elem lévén mind nagyobb emelőerőt hoz létre, úgyhogy végül is a tar­tályok minden köbmétere egv-egv tonna felemelésére lesz képes.

Next

/
Thumbnails
Contents