Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 12. A „rózsaszín ház" új gazdája KÜLPOLITIKAI A korszerű színház Élénk vita bontakozott ki az öss2-szövetségi színházi társaság háromnapos moszkvai kongresszusán a korszerű színházi műsorról és a színház eszmei-művészeti tendenciájáról. A kongresszus részvevői az Oroszországi Föderáció különböző városaiból érkezett rendezők, színészek, dramaturgok, műkritikusok, és művészettörténészek voltak. A köztársaság területén jelenleg 505 hivatásos színház működik. Mihail Carev, a színházi társaság elnöke előadásában elemezte az utóbbi öt év orosz színházi életét, és sor- ravette azokat az eredményeket, amelyeket a 25 ezer tagot számláló önkéntes alkotói szövetség az előző kongresz- szus óta elért. A kongresszuson a legjelentősebb alkotói sikerek között említették meg többek között a moszkvai színházak következő előadásait; Viktor Lav- rentyevnek a szovjet fizikusokról szóló „Ember és Glóbusz” című darabját. Viktor Kornyejcsuk „A szív emlékezete” című színművét, — amelyben az író egy család ■ sorsán keresztül tárja fel a forradalmi hagyományok folytatásának kérdését, Afa- naszij Szalinszkij „Mária” című drámáját, amely egy, a nép boldogságáért harcoló kommunista nő alakját rajzolja meg A kongresszuson határozatot fogadtak el, amely hangsúlyozza, hogy a színházművészetnek fokozott mértékben kell foglalkoznia az időszerű kérdésekkel. Az argentínai katonai junta, amely Ongania elnököt elmozdította tisztségéből, Roberto Marcelo Levingston dandártábornokot jelölte új elnöknek, aki eddig katonai attasé volt Argentína washingtoni nagykövetségén és az amerikaközi katonai tanácsban képviselte Argentínát. A három fegyvernem vezetői, amikor Ongania tábornokot megfosztották elnökségétől, az országban kialakult zavaros helyzetre hivatkoztak. Azt mondották, ha nem veszik saját kezükbe a hatalmat, polgárháború fenyeget.' Négy esztendeje, amikor ugyané kormány vezetők megdöntötték puccsukkal Ilia-t, Argentina utolsó törvényes elnökét, szintén a zavaros helyzetre és a polgárháború rémére hivatkoztak. Akkor azt állították, hogy a személyiség, akit a „rózsaszín háznak” nevezett elnöki palotába emeltek szuronyaik segítségével, megoldást hoz az ország minden égető problémájára. Ongania tábornokelnök, aki később saját nemzetmentő küldetését hirdette meg, — a katonai vezetők teljes megelégedésére — vaskézzel igyekezett elnyomni a munkás- és a diák-megmozdulásokat. Majd az önkényuralmat, a parlamentarizmus megsemmisítését, a politikai pártok betiltását és más megtorló rendszabályokat azzal indokolta, hogy a katasztrofális gazdasági helyzet megszüntetése az elsődleges feladat. Stabilizációs programja során ért is el bizonyos gazdasági eredményeket, de mint hamarosan kitűnt, programja a külföldi, és elsősorban az amerikai monopóliumok érdekeit szolgálta. A gazdasági szanálást ezúttal is a dolgozókkal fizettették meg. A csökkenő életszínvonal azonban természetszerűen az elégedetlenség növekedésével járt. S hiába rendelt el tavaly sortüzet a tábornokelnök a cordobai munkás- diák-megmozdulások letörésére, a több tucat áldozat sem némította el a diktatúra ellenfeleit. Az idén áprilismájusban Cordobában a munkások autógyárakat foglaltak el. Másutt katonai raktárakat támadtak meg, hogy fegyvereket szerezzenek a gerilla-hadviseléshez. Megszólaltak olyan személyiségek, akiknek katonai vezető körökben nagy tekintélyük van. Köztük Aram- buru tábornok, aki Peron bukása után maga is államcsínnyel került hatalomra, s egy ideig köztársasági elnökként diktatúrát gyakorolt. De megélénkült Peron volt elnök híveinek mozgalma is. Megszólalt Frondizi, aki elnöksége idején liberális politikai vonalával kavart nagy vihart, s kísérletet tett a peronistákhoz való közeledésre. A három fegyvernem vezetői aggodalommal látták, mint csapnak össze a hullámok a tábornok-elnök felett. Ráadásul kénytelenek voltak arra is felfigyelni, hogy mint hódít tért a három fegyvernem tisztikarában és legénységében az a nacionalista mozgalom, amely a külföldi monopóliumok rabló-gazdálkodásával való határozott szembefordulást és a parlamentarizmushoz való visszatérést írta zászlajára. Amikor pedig az ellenzéki erők a tavalyi rendőr-sortü- zek áldozatainak emlékére minden eddiginél nagyobb tömegakciót készítettek elő, Ongania megpróbált új taktikához folyamodni. Tárgyalásokba bocsátkozott a peronista szakszervezetekkel, hogy így megossza az ellenzék erőit. Ekkor azonban, ma még tisztázatlan okok és körülmények közepette, elrabolták Aramburu tábornokot. Egy peronista kommandó azt állította, hogy halálra ítélte és kivégezte Aramburut, amiért elnöksége idején egy állítólagos peronista összeesküvés felgöngyölítése során politikusokat és katonatiszteket gyilkoltatok meg. A Peron megdöntését közvetlenül követő idők rémtetteinek felelevenítése egy olyan helyzetben, amikor a „rózsaszín ház” lakója alkudozni próbál egyes peronista csoportokkal — zűrzavaros helyzetet teremtett, a három fegyvernem vezetői, miután attól féltek, hogy Ongania bukása magával rántja a mélybe a katonai diktatúrát is, rövid úton megszabadultak tőle. Jónak látták azonban, hogy közvetlen hatalomátvételüket csupán „ideiglenesnek” tüntessék fel, addig, amíg ki nem jelölik Ongania utódják. Ily előzmények után került sor Levingston új elnök kinevezésére. Hogy ez hoz-e változást az argentin politikában és milyent, azt ma még nem lehet látni. —s —n Magyar—csehszlovák kooperáció Hazánk vásútvillamosítási programját a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködés lehetőségeinek felhasználásával hajtjuk végre. Képünk a nyugat-szlovákiai Se- necben készült, ahol magyar rendelésre a villamosításnál felhasznált tartóoszlopokat Készítik. (Telefoto—CTK—MTI) Magyarok a Tyimirjázev Akadémián Ebben az évben a Szovjetunió Tyimirjázevről elnevezett mezőgazdasági akadémiáján mintegy négyezer hallgató és aspiráns folytat tanulmányokat. Közöttük sokan Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző országaiból érkeztek. A külföldi tanulók közül minden tizedik magyar. A végzős hallgatók — ag- ronómusok, növénynemesí- tők, növényvédők, kertészek, állattenyésztők, számítás- technikai szakemberek, agro- kémikusok és talajtani szakemberek — sohasem feledik az itt töltött éveket. De az iskola sem felejti el őket, figyelemmel követi sorsukat. így a disszertáció megvédése után lett professzor Magyart Andtás, aki jelenleg a Gödöllői Argártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékét vezeti. Varga János professzor Mosonmagyar- óvárott tanszékvezető. Rajki Sándor, a Martonvásári Kutatóintézet igazgatója lett. Tudományos eredményeiket számon tartják a Tyimirjázev akadémián. Tudják, hogy Rajki újfajta búzát és kukoricát nemesített, Magyari pedig intenzív szarvasmarhafajtát tenyésztett ki. — Baromfitenyésztői képesítést kaptam az Akadémián — mondja Héjjá Sándor. — Néhány évet Gödöllő közelében dolgoztam egy baromfitenyésztő telepen, most pedig az egyetemen a víziszárnyasok tenyésztéséről tartok előadást. Disszertációt írtam a májliba tenyésztésének technológiájáról, amelyet Moszkvában a Tyimirjázev akadémián fogok megvédeni. — Nagy jövő vár Héjjá Sándorra — mondotta Szemtnyev akadémikus, a baromfitenyésztési tanszék vezetője. Munkája nemcsak Magyar- ország szempontjából jelentős. Széleskörű kutatást végzett, amelynek eredményeképpen új takarmányozási és tartási rendszert alakított ki. Így mindén egyes liba mája eléri az 5Ü0 grammot, ami kétszerese az átlagosnak. Természetesen az akadémia hallgatói közül sokán kerülnek a minisztériumokba, állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe. Változatlanul szoros kapcsolatban maradnak azonban az akadémiával, tanácsot kérnek és beszámolnak eredményeikről. A tudományos-műszaki együttműködés és diákcsere keretében az akadémia diákjait és oktatóit elküldi Gödöllőre és Mosonmagyaróvárra tapasztalatcserére. Hasonlóképpen magyar oktatók és diákok utaznak Moszkvába. A személyes kapcsolatok és a tapasztalat- csere mindkét félnek nagy hasznot jelent. V. Stasevszki} — APN As USA Ideológiai diverziós központjai Napjainkban a szocialista világrendszer és a kapitalizmus világa között folyó küzdelem példátlanul bonyolult, feszült és változatos jelleget öltött s az emberi társadalom életének valamennyi oldalára kiterjedt. „A kommunizmussal vívott békés verseny — hangoztatja oly sokszor Wilhelm, az ismert amerikai propagandaszakértő és ideológus — végső soron harc az emberek agyáért és szívéért, elméletek és doktrínák harca...” Ugyanezt hangsúlyozta K. Rowan, az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala, az USIA volt igazgatója is az imperialista propaganda alapelveit megfogalmazva: „Ma, amikor az „erőt” csak végső esetben alkalmazzák, a két világ versengése olyan versengéssé vált, amelyben a legnagyobb szerepet a A nemzetközi küzdőtéren zajló ideológiai harc jelenlegi szakaszát az is jellemzi, hogy rendkívül megnövekedett a dolgozó tömegek, a haladó értelmiségiek érdeklődése a marxizmus—leni- nizmus eszméi iránt. Ezt azok a nyugati ideológusok is kénytelenek elismerni, akik még nem vesztették el azt a képességüket, hogy józanul mérlegeljék a világban lezajló eseményeket. A kom- munistaellenesség szószólói kénytelenek beismerni: a szocializmus eszméinek világszerte tapasztalható széleskörű elterjedése olyan kihívást jelent számukra, amelyet nem utasíthatnak visz- sza. A marxizmus—leniniz- mus eszméinek növekvő befolyásától való félelem csendül ki a burzsoá ideológusok legtöbbjének cikkeiből. Alfred Mayer, ismert amerikai szociológus, „Kommunizmus” című könyvében például kénytelen volt elismerni azt a vitathatatlan tényt, hogy „a kommunisták ideológiája a mai világban ható egyik leghatalmasabb erő maradt”. Azok a remények, hogy a A nemzetközi küzdőtéren zajló ideológiai harc jelenlegi szakaszának az a jellemzője, hogy az Amerikai Egyesült Államokban totális jelleget öltött a kommunistaellene sség ideológiai és propaganda központjainak aktivizálódása, s hogy az állami politika rangjára emelték a kommunistaelle- nességet. A burzsoá teoretikusok nem a becsületes vita és az érvek, tények tárgyilagos összehasonlítása útján vívják az ideológiai harcot. Nem képesek teljes meggyőzés művészete játsz- sza...” Anélkül tehát, hogy lemondtak volna a szocializmus országai elleni harc katonai, gazdasági és egyéb módszereiről, o főhangsúlyt most az ideológiai diverziára helyezik s a kommunistaellenes propaganda a burzsoá államok tevékenységének egyik legfontosabb része lett. A mai antikommunizmus voltaképpen a tőkés világ alkalmazkodása az új erővi- szonyokhoz, amelyek közepette a szocialista világ, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erő of- fenzívájával szemben nemcsak a fegyveres intervenciókkal és ellenforradalmi összeesküvések szításával próbál védekezni, hanem mind nagyobb fontosságot tulajdonít az ideológiai behatolásnak. kapitalista rendszer képes olyan eszméket meghirdetni, amelyek lelkesítőleg hatnának az emberekre, illuzórikusak. A burzsoá ideológia — amely az elavult társadalmi viszonyokat védelmezi és gátolni igyekszik a'történelem objektív menetét — súlyos válságba került, ám ideológusai ennek ellenére sem teszik le a fegyvert. Éppen ezért nagy hiba lenne lebecsülni a burzsoá teoretikusok tevékenységét, a burzsoá ideológia hatását. A kommunistaellenesség ideológusai a marxista—leninista tanítás és a szocializmus elleni harc mezején végzett fárasztó, de hiábavaló tevékenységük évtizedei alatt tökéletesen elsajátították a demagógia, a képmutatás és a hazugság különböző módszereit, amelyek minden időkben a kizsákmányoló osztályok szószólóinak fegyvertárához tartoztak. Nyilvánvalóan lebecsülnénk eszmei ellenfeleinket, ha feltételeznénk, hogy mindig a kitaposott úton haladnak és csak önmagukat ismétlik. értékű ideológiai programot kidolgozni, amely választ adhat a kor életbevágóan fontos problémáira. Az antikommunizmus stratégái éppen ezért folyamodnak az ideológiai diverziók módszeréhez. Az antikommunista propaganda irányítói és propa- gátorai a kommunizmust tanulmányozó úgynevezett tudományos intézetek segítségére támaszkodnak, amelyek hálózata már évekkel ezelőtt kialakult az Egyesült Államokban. Az egyik legtekintélyesebb a philadelphiai Pennsylvania Egyetem mellett működő Külpolitikai Intézet, amelyet a RICHARDSON ALAP pénzéből hoztak létre, de rendszeres pénzügyi támogatásban részesíti az USA hadügyminisztériuma és a CIA is. Az intézetben tevékenykedik R. Straus-Hupé és S. Possony, a „kommunizmus felülmúlhatatlan szakértői”. Az ő „tudományosán megalapozott” véleményük jelentősen befolyásolja nem-, csak az amerikai propaganda irányítóinak, de a „magas kormánykörök” döntéA kaliforniai STANFORD EGYETEM mellett működik a HOOVER INTÉZET, amely a háború, a forradalom és a béke kérdéseit tanulmányozza. Ezt az intézetet 1919- ben azzal a céllal alapították, hogy „feltárják Marx Károly tanításainak hibáit”. Rendkívül gazdag, archívuma magában foglalja a cári titkosrendőrség és a fehérgárdista tábornokok levéltári anyagait is. Itt dolgozott A. F. Kerenszkij is, aki az általa szervezett ellenforradalmi lázadás leverése után szökött meg Oroszországból. A Columbia Egyetem mellett működik — állítólag magánjellegű jótékonysági alapokból finanszírozva — a Kommunizmus Kérdéseivel Foglalkozó Kutatóintézet, amelynek igazgatója Zbigniew Brzezinski, egyike azoknak, akik inkognitóban irányították a csehszlovákiai ellenforradalmi elemek megmozdulásait. Ennek ; az intézetnek a dolgozószobáiban készítik a szocializmus és a haladás erői ellen irányuló ideológiai diverziók legfor- télyosabb terveit. A felsorolt intézeteken kívül az Egyesült Államokban még számos állapni és magánintézmény tevékenykedik az ideológiai diverzió eredményesebbé tétele érdeké ben. Évente sok száz millió dollárt költenek ezen intézetek finanszírozására. A pénz azonban nem pótolhatja az eszméket, és haladó eszméket nem is hozhat létre egy önmagát túlélt társadalom. Az imperializmus legtekintélyesebb és legagyafúrtabb ideológusai — Z. Brzezinszki, W. Ménért, A. Schlesinger, H. Kahn. R. Straus-Hupé, S. Possony, W. Griffits, R. Holt, W. Locus, A. Meyer és sokan mások — sem képesek tudományos érvekkel megcáfolni a marxista—leninista tanítást, nem képesek hatályon kívül helyezni a történelmi fejlődés törvényeit és visszafelé fordítani a progresszív társadalmi fejlődés leküzdhetetlen folyamatát. KOVÁCS JENŰ Tért hódít a marxizmus-leninizmus Totális kommunistaellenesség
