Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 12. A „rózsaszín ház" új gazdája KÜLPOLITIKAI A korszerű színház Élénk vita bontakozott ki az öss2-szövetségi színházi társaság háromnapos moszk­vai kongresszusán a korszerű színházi műsorról és a szín­ház eszmei-művészeti ten­denciájáról. A kongresszus részvevői az Oroszországi Föderáció különböző városai­ból érkezett rendezők, színé­szek, dramaturgok, műkriti­kusok, és művészettörténé­szek voltak. A köztársaság területén jelenleg 505 hiva­tásos színház működik. Mihail Carev, a színházi társaság elnöke előadásában elemezte az utóbbi öt év orosz színházi életét, és sor- ravette azokat az eredménye­ket, amelyeket a 25 ezer ta­got számláló önkéntes alkotói szövetség az előző kongresz- szus óta elért. A kongresszuson a legjelen­tősebb alkotói sikerek között említették meg többek között a moszkvai színházak követ­kező előadásait; Viktor Lav- rentyevnek a szovjet fiziku­sokról szóló „Ember és Gló­busz” című darabját. Viktor Kornyejcsuk „A szív emlé­kezete” című színművét, — amelyben az író egy család ■ sorsán keresztül tárja fel a forradalmi hagyományok folytatásának kérdését, Afa- naszij Szalinszkij „Mária” című drámáját, amely egy, a nép boldogságáért harcoló kommunista nő alakját raj­zolja meg A kongresszuson határoza­tot fogadtak el, amely hang­súlyozza, hogy a színházmű­vészetnek fokozott mértékben kell foglalkoznia az idősze­rű kérdésekkel. Az argentínai katonai jun­ta, amely Ongania elnököt elmozdította tisztségéből, Ro­berto Marcelo Levingston dandártábornokot jelölte új elnöknek, aki eddig katonai attasé volt Argentína wa­shingtoni nagykövetségén és az amerikaközi katonai ta­nácsban képviselte Argentí­nát. A három fegyvernem ve­zetői, amikor Ongania tábornokot megfosztották elnökségétől, az országban kialakult zava­ros helyzetre hivatkoztak. Azt mondották, ha nem ve­szik saját kezükbe a hatal­mat, polgárháború fenyeget.' Négy esztendeje, amikor ugyané kormány vezetők meg­döntötték puccsukkal Ilia-t, Argentina utolsó törvényes elnökét, szintén a zavaros helyzetre és a polgárháború rémére hivatkoztak. Akkor azt állították, hogy a sze­mélyiség, akit a „rózsaszín háznak” nevezett elnöki pa­lotába emeltek szuronyaik segítségével, megoldást hoz az ország minden égető prob­lémájára. Ongania tábornok­elnök, aki később saját nem­zetmentő küldetését hirdette meg, — a katonai vezetők teljes megelégedésére — vas­kézzel igyekezett elnyomni a munkás- és a diák-meg­mozdulásokat. Majd az ön­kényuralmat, a parlamenta­rizmus megsemmisítését, a politikai pártok betiltását és más megtorló rendszabályo­kat azzal indokolta, hogy a katasztrofális gazdasági hely­zet megszüntetése az elsőd­leges feladat. Stabilizációs programja során ért is el bizonyos gazdasági eredmé­nyeket, de mint hamarosan kitűnt, programja a külföldi, és elsősorban az amerikai monopóliumok érdekeit szol­gálta. A gazdasági szanálást ezúttal is a dolgozókkal fizet­tették meg. A csökkenő életszínvonal azonban természetszerűen az elégedetlenség növekedésével járt. S hiába rendelt el ta­valy sortüzet a tábornok­elnök a cordobai munkás- diák-megmozdulások letöré­sére, a több tucat áldozat sem némította el a diktatúra ellenfeleit. Az idén április­májusban Cordobában a munkások autógyárakat fog­laltak el. Másutt katonai rak­tárakat támadtak meg, hogy fegyvereket szerezzenek a gerilla-hadviseléshez. Megszólaltak olyan szemé­lyiségek, akiknek katonai vezető körökben nagy tekin­télyük van. Köztük Aram- buru tábornok, aki Peron bukása után maga is állam­csínnyel került hatalomra, s egy ideig köztársasági elnök­ként diktatúrát gyakorolt. De megélénkült Peron volt elnök híveinek mozgalma is. Megszólalt Frondizi, aki el­nöksége idején liberális poli­tikai vonalával kavart nagy vihart, s kísérletet tett a peronistákhoz való közele­désre. A három fegyvernem vezetői aggodalommal látták, mint csapnak össze a hullá­mok a tábornok-elnök felett. Ráadásul kénytelenek voltak arra is felfigyelni, hogy mint hódít tért a három fegyver­nem tisztikarában és legény­ségében az a nacionalista mozgalom, amely a külföldi monopóliu­mok rabló-gazdálkodásával való határozott szembefordu­lást és a parlamentarizmus­hoz való visszatérést írta zászlajára. Amikor pedig az ellenzéki erők a tavalyi rendőr-sortü- zek áldozatainak emlékére minden eddiginél nagyobb tömegakciót készítettek elő, Ongania megpróbált új tak­tikához folyamodni. Tárgya­lásokba bocsátkozott a pero­nista szakszervezetekkel, hogy így megossza az ellen­zék erőit. Ekkor azonban, ma még tisztázatlan okok és körülmények közepette, elrabolták Aramburu tábor­nokot. Egy peronista kom­mandó azt állította, hogy halálra ítélte és kivégezte Aramburut, amiért elnöksé­ge idején egy állítólagos pe­ronista összeesküvés felgön­gyölítése során politikusokat és katonatiszteket gyilkolta­tok meg. A Peron megdön­tését közvetlenül követő idők rémtetteinek felelevenítése egy olyan helyzetben, amikor a „rózsaszín ház” lakója al­kudozni próbál egyes pero­nista csoportokkal — zűrzavaros helyzetet teremtett, a három fegyver­nem vezetői, miután attól féltek, hogy Ongania bukása magával rántja a mélybe a katonai diktatúrát is, rövid úton megszabadultak tőle. Jónak látták azonban, hogy közvetlen hatalomátvé­telüket csupán „ideiglenes­nek” tüntessék fel, addig, amíg ki nem jelölik Ongania utódják. Ily előzmények után került sor Levingston új el­nök kinevezésére. Hogy ez hoz-e változást az argentin politikában és milyent, azt ma még nem lehet látni. —s —n Magyar—csehszlovák kooperáció Hazánk vásútvillamosítási programját a magyar—csehszlovák gazdasági együttmű­ködés lehetőségeinek felhasználásával hajtjuk végre. Képünk a nyugat-szlovákiai Se- necben készült, ahol magyar rendelésre a villamosításnál felhasznált tartóoszlopokat Készítik. (Telefoto—CTK—MTI) Magyarok a Tyimirjázev Akadémián Ebben az évben a Szovjet­unió Tyimirjázevről elneve­zett mezőgazdasági akadé­miáján mintegy négyezer hallgató és aspiráns folytat tanulmányokat. Közöttük so­kan Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző országaiból érkeztek. A kül­földi tanulók közül minden tizedik magyar. A végzős hallgatók — ag- ronómusok, növénynemesí- tők, növényvédők, kertészek, állattenyésztők, számítás- technikai szakemberek, agro- kémikusok és talajtani szak­emberek — sohasem feledik az itt töltött éveket. De az iskola sem felejti el őket, fi­gyelemmel követi sorsukat. így a disszertáció megvé­dése után lett professzor Magyart Andtás, aki jelenleg a Gödöllői Argártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékét vezeti. Varga Já­nos professzor Mosonmagyar- óvárott tanszékvezető. Rajki Sándor, a Martonvásári Ku­tatóintézet igazgatója lett. Tudományos eredményeiket számon tartják a Tyimirjázev akadémián. Tudják, hogy Rajki újfajta búzát és kuko­ricát nemesített, Magyari pedig intenzív szarvasmar­hafajtát tenyésztett ki. — Baromfitenyésztői ké­pesítést kaptam az Akadé­mián — mondja Héjjá Sán­dor. — Néhány évet Gödöllő közelében dolgoztam egy ba­romfitenyésztő telepen, most pedig az egyetemen a vízi­szárnyasok tenyésztéséről tartok előadást. Disszertációt írtam a májliba tenyésztésé­nek technológiájáról, ame­lyet Moszkvában a Tyimir­jázev akadémián fogok meg­védeni. — Nagy jövő vár Héjjá Sándorra — mondotta Szemtnyev akadémikus, a baromfitenyésztési tanszék vezetője. Munkája nemcsak Magyar- ország szempontjából jelen­tős. Széleskörű kutatást vég­zett, amelynek eredménye­képpen új takarmányozási és tartási rendszert alakított ki. Így mindén egyes liba mája eléri az 5Ü0 grammot, ami kétszerese az átlagosnak. Természetesen az akadémia hallgatói közül sokán kerül­nek a minisztériumokba, ál­lami gazdaságokba és ter­melőszövetkezetekbe. Válto­zatlanul szoros kapcsolatban maradnak azonban az aka­démiával, tanácsot kérnek és beszámolnak eredményeik­ről. A tudományos-műszaki együttműködés és diákcsere keretében az akadémia diák­jait és oktatóit elküldi Gö­döllőre és Mosonmagyar­óvárra tapasztalatcserére. Hasonlóképpen magyar ok­tatók és diákok utaznak Moszkvába. A személyes kapcsolatok és a tapasztalat- csere mindkét félnek nagy hasznot jelent. V. Stasevszki} — APN As USA Ideológiai diverziós központjai Napjainkban a szocialista világrendszer és a kapitaliz­mus világa között folyó küzdelem példátlanul bonyo­lult, feszült és változatos jelleget öltött s az emberi társadalom életének vala­mennyi oldalára kiterjedt. „A kommunizmussal vívott békés verseny — hangoztat­ja oly sokszor Wilhelm, az ismert amerikai propaganda­szakértő és ideológus — végső soron harc az emberek agyáért és szívéért, elméle­tek és doktrínák harca...” Ugyanezt hangsúlyozta K. Rowan, az Egyesült Álla­mok Tájékoztatási Hivatala, az USIA volt igazgatója is az imperialista propaganda alapelveit megfogalmazva: „Ma, amikor az „erőt” csak végső esetben alkalmazzák, a két világ versengése olyan versengéssé vált, amelyben a legnagyobb szerepet a A nemzetközi küzdőtéren zajló ideológiai harc jelenle­gi szakaszát az is jellemzi, hogy rendkívül megnöveke­dett a dolgozó tömegek, a haladó értelmiségiek érdek­lődése a marxizmus—leni- nizmus eszméi iránt. Ezt azok a nyugati ideológusok is kénytelenek elismerni, akik még nem vesztették el azt a képességüket, hogy józanul mérlegeljék a világban le­zajló eseményeket. A kom- munistaellenesség szószólói kénytelenek beismerni: a szocializmus eszméinek vi­lágszerte tapasztalható szé­leskörű elterjedése olyan ki­hívást jelent számukra, ame­lyet nem utasíthatnak visz- sza. A marxizmus—leniniz- mus eszméinek növekvő be­folyásától való félelem csendül ki a burzsoá ideológusok legtöbbjének cikkeiből. Alf­red Mayer, ismert amerikai szociológus, „Kommunizmus” című könyvében például kénytelen volt elismerni azt a vitathatatlan tényt, hogy „a kommunisták ideológiája a mai világban ható egyik leghatalmasabb erő maradt”. Azok a remények, hogy a A nemzetközi küzdőtéren zajló ideológiai harc jelen­legi szakaszának az a jel­lemzője, hogy az Amerikai Egyesült Államokban totális jelleget öltött a kommunista­ellene sség ideológiai és pro­paganda központjainak ak­tivizálódása, s hogy az ál­lami politika rangjára emelték a kommunistaelle- nességet. A burzsoá teoreti­kusok nem a becsületes vita és az érvek, tények tárgyi­lagos összehasonlítása út­ján vívják az ideológiai harcot. Nem képesek teljes meggyőzés művészete játsz- sza...” Anélkül tehát, hogy le­mondtak volna a szocializ­mus országai elleni harc katonai, gazdasági és egyéb módszereiről, o főhangsúlyt most az ideológiai diverziá­ra helyezik s a kommunista­ellenes propaganda a burzsoá államok tevékenységének egyik legfontosabb része lett. A mai antikommunizmus voltaképpen a tőkés világ alkalmazkodása az új erővi- szonyokhoz, amelyek köze­pette a szocialista világ, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erő of- fenzívájával szemben nem­csak a fegyveres interven­ciókkal és ellenforradalmi összeesküvések szításával próbál védekezni, hanem mind nagyobb fontosságot tulajdonít az ideológiai be­hatolásnak. kapitalista rendszer képes olyan eszméket meghirdetni, amelyek lelkesítőleg hatná­nak az emberekre, illuzóri­kusak. A burzsoá ideológia — amely az elavult társadal­mi viszonyokat védelmezi és gátolni igyekszik a'történe­lem objektív menetét — sú­lyos válságba került, ám ideológusai ennek ellenére sem teszik le a fegyvert. Éppen ezért nagy hiba len­ne lebecsülni a burzsoá teo­retikusok tevékenységét, a burzsoá ideológia hatását. A kommunistaellenesség ideo­lógusai a marxista—leninis­ta tanítás és a szocializmus elleni harc mezején végzett fárasztó, de hiábavaló tevé­kenységük évtizedei alatt tö­kéletesen elsajátították a demagógia, a képmutatás és a hazugság különböző mód­szereit, amelyek minden időkben a kizsákmányoló osztályok szószólóinak fegy­vertárához tartoztak. Nyil­vánvalóan lebecsülnénk esz­mei ellenfeleinket, ha fel­tételeznénk, hogy mindig a kitaposott úton haladnak és csak önmagukat ismétlik. értékű ideológiai programot kidolgozni, amely választ ad­hat a kor életbevágóan fon­tos problémáira. Az anti­kommunizmus stratégái ép­pen ezért folyamodnak az ideológiai diverziók mód­szeréhez. Az antikommunista pro­paganda irányítói és propa- gátorai a kommunizmust ta­nulmányozó úgynevezett tu­dományos intézetek segítsé­gére támaszkodnak, amelyek hálózata már évekkel ezelőtt kialakult az Egyesült Álla­mokban. Az egyik legtekintélyesebb a philadelphiai Pennsylvania Egyetem mellett működő Külpolitikai Intézet, ame­lyet a RICHARDSON ALAP pénzéből hoztak létre, de rendszeres pénzügyi támo­gatásban részesíti az USA hadügyminisztériuma és a CIA is. Az intézetben tevé­kenykedik R. Straus-Hupé és S. Possony, a „kommuniz­mus felülmúlhatatlan szak­értői”. Az ő „tudományosán megalapozott” véleményük jelentősen befolyásolja nem-, csak az amerikai propagan­da irányítóinak, de a „ma­gas kormánykörök” dönté­A kaliforniai STANFORD EGYETEM mellett működik a HOOVER INTÉZET, amely a háború, a forradalom és a béke kérdéseit tanulmá­nyozza. Ezt az intézetet 1919- ben azzal a céllal alapítot­ták, hogy „feltárják Marx Károly tanításainak hibáit”. Rendkívül gazdag, archívuma magában foglalja a cári tit­kosrendőrség és a fehérgár­dista tábornokok levéltári anyagait is. Itt dolgozott A. F. Kerenszkij is, aki az álta­la szervezett ellenforradalmi lázadás leverése után szökött meg Oroszországból. A Columbia Egyetem mel­lett működik — állítólag magánjellegű jótékonysági alapokból finanszírozva — a Kommunizmus Kérdéseivel Foglalkozó Kutatóintézet, amelynek igazgatója Zbig­niew Brzezinski, egyike azoknak, akik inkognitóban irányították a csehszlovákiai ellenforradalmi elemek meg­mozdulásait. Ennek ; az inté­zetnek a dolgozószobáiban készítik a szocializmus és a haladás erői ellen irányuló ideológiai diverziók legfor- télyosabb terveit. A felsorolt intézeteken kí­vül az Egyesült Államokban még számos állapni és ma­gánintézmény tevékenykedik az ideológiai diverzió ered­ményesebbé tétele érdeké ben. Évente sok száz millió dollárt költenek ezen inté­zetek finanszírozására. A pénz azonban nem pótol­hatja az eszméket, és haladó eszméket nem is hozhat lét­re egy önmagát túlélt társa­dalom. Az imperializmus legtekintélyesebb és legagya­fúrtabb ideológusai — Z. Brzezinszki, W. Ménért, A. Schlesinger, H. Kahn. R. Straus-Hupé, S. Possony, W. Griffits, R. Holt, W. Locus, A. Meyer és sokan mások — sem képesek tudományos érvekkel megcáfolni a mar­xista—leninista tanítást, nem képesek hatályon kívül helyezni a történelmi fej­lődés törvényeit és visszafelé fordítani a progresszív tár­sadalmi fejlődés leküzdhetet­len folyamatát. KOVÁCS JENŰ Tért hódít a marxizmus-leninizmus Totális kommunistaellenesség

Next

/
Thumbnails
Contents