Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

1970. JtSlus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Nyomdászutánpótlás Jászberényben Akit nehéz sorsa valamiért egy nyomdába visz, gyakran fogadják azzal, hogy kevés a szakemberük, a megrendelést nem tudják vállalni. Ilyenkor felvetődik a kérdés: ha ha­zánkban több mint két év­tizede jól szervezett szak­munkásképzés van, a nyom­daiparban miért küzdenek mégis állandó szakember- hiánnyal? A kérdésre Oláh Jánostól, a jászberényi nyom­da vezetőjétől kértünk vá­laszt. — Mivel magyarázható az a szakemberhiány, ami évek óta nehezíti a nyomdák hely­zetét? — A dolgok megértéséhez vissza kell tekinteni a fel- szabadulás utáni évekre. Vi­déken a megmaradt nyomdák elég későn kerültek a fon­tosságuknak megfelelő hely­re. Fejlődésükben jelentős lé­pés volt az államosítás, az azt követő évek során kapa­citásuknak mégis csak mint­egy 50 százaléka volt kihasz­nálva. — A felismerést — hogy a megnövekedett feladatokat csak a szakember utánpótlás biztosításával lehet ellátni — követték-e megfelelő intéz­kedések? — Sajnos nem, — A régi nyomdászoknak egy része — talán szakmai féltékenység­ből idegenkedett a szakem­ber utánpótlástól. Másik ré­sze — a hosszantartó pan­gás miatt — nem látta elég világosan, hogy milyen fel­adatok állnak a nyomdaipar előtt. A legnagyobb hiba az volt, hogy a tanácsok sem is­merték el a nyomdászképzés jelentőségét — Tudomásunk szerint a jászberényi nyomdánál meg­szűntek az ilyen gondok. — Nincs szakemberhiány, jól szervezett szakmunkásképzés folyik. Mikor történt ez a változás? — Az 1908-as év nagy for­dulatot jelentett számunkra. A Hűtőgépgyár vállalta a nyomda üzemeltetését. Az utána következő években nemcsak a berendezés kor­szerűsítésével, az új gépek beszerzésével, de a szakem­ber utánpótlás biztosításával is eredményesebb lett a munkánk. Két év alatt nyolc kézisze­dő, négy gépmester és hét könyvkötő tanulót szerződ­tettünk. Alig pár héttel ezr- előtt három tanuló vizsgá- zatt sikeresen, azóta szak­munkások. Sikerült végleg megszabadulni olyan téves nézetektől, hogy a nyomda­ipari szakma nem nőknek való. Mind több leánytanulót veszünk fel. közülük többen már ügyes szedők és könyv­kötők. — Mit tanácsolna, hogyan lehetne megszüntetni a szakemberhiányt? — Én csak arról tudok be­szélni, hogy nálunk mi bizo­nyult eredményes módszer- neK. A nyomdaiparban is mindig nőnek a feladatok, tehát mind több szakember­re lesz szükség. Ezt tudomá­sul kell vennünk. — Ha a nyomdákban meg tudjuk te­remteni a megfelelő légkört, a jó munkakörülményeket, akkor ez a szakma is vonzó lesz. A vonzó szakmára pe­dig jelentkeznek a fiatalok, csak képezni kell őket. X. A. Ssabó László — Sólyom József: vra. „Az átkozott FBI" A franciák mélyen szégyenkeztek Ez így nem megy — mor­mogott dühösen a déli kiej- I téssel beszélő FBI-ügynök. — Meg kell kapnunk az összes másolatokat! Hol vannak? Értse meg, hogy nem aka­runk a francia kormányhoz fordulni, ez tisztán amerikai ügy. Követeljük a másolato­kat! Tudnia kell, hogy meg­sértette azt az egyezményt, amelyet az USA az ideiglenes kormányzattal kötött. Gya­korlatilag mi letartóztathat­nánk önt. Mr. Calvet azért, mert amerikai tulajdont ko­bozott el és jogtalanul be- börtönöztetett egy amerikai állampolgárt. — Roppant sajnálom. Ezt a tévedést azonban úgy lát­szik túlbuzgóságból követ­tem el. Azt hittem, hogy önöknek segítek. Valószínű­leg tudják uraim, hogy én a háború alatt Amerikát segí­tettem Vichy és a tengelyha­talmak ellen. — Hagyjuk az időhúzást! Mondja meg nyíltan: hol van a másik három készlet fotó­kópia? — Nem tudom már vissza­szerezni azokat. Kettőt ame­rikai szervezetnek adtam át, egyet pedig az angoloknak. Biztos vagyok benne, hogy két készlet már Washington­ban van, a harmadik pedig megérkezett Londonba. Bizo­nyára az FBI nem kifogásol­hatja azt a tényt, hogy az amerikaiak... Az elküldött fotókópiák — Milyen szervezeteknek adta át a fotókópiákat? — Hosszú időt töltöttem a titkosszolgálatban. Nem mon­dom meg azoknak a szemé­lyeknek vagy szervezeteknek a nevét, amelyekkel együtt­működtem, még akkor sem, ha a maguk honfitársairól van szó-. Meg kell bocsátani- uk, de ezek a mi kriketünk- nek, vagy ha úgy tetszik, baseballunknak a szabályai... Roseborough hallotta, hogy az amerikaiak dühösen ta­nácskoznak. Végül is a chi­cagói döntött: — Mr. Calvet, gyerünk az ön lakására a másolatért. A kocsim itt áll a sarkon. _ Jacques testvérem ép­pen otthon tartózkodik. Ha kívánják, telefonálhatok ne­ki, hogy hozza el a csoma­got — Oké. Miközben Guy Calvet az üzlethelyiségből a kis irodá­ba, a telefonhoz sietett, a két FBI-ügynök vitatkozott egy­mással: — El kellene intézni ezt az alakot. — Mit érnénk vele? — Eggyel kevesebben ke­vernék a port Mr. Bedeaux körül. — Nincsen semmi értelme, hogy jól ínegtáncoltassuk a fickót. Valószínűleg tényleg eljuttatta a dokumentumokat a CIA-nak, az OSS-nek és az angol titkosszolgálatnak. Szá­zat egy ellen, hogy sohasem kapjuk meg ezeket a papíro­kat. E pillanatban tért vissza Guy Calvet. — Öt perc múlva itt lesz­nek a fotókópiák. — Nem kívánunk lépéseket tenni e csúnya ügyben ön el­len, Mr. Calvet — mondotta a chicagói. — Okunk van azt hinni, hogy a dokumentu­mok legnagyobb része hami­sítvány. Valamilyen célból néhányan feltűnő ügyet akar­nak produkálni. Rövid isme­retségünk alatt úgy tűnt, hogy ön, Mr. Calvet okos ember. Adott esetben egy ön­től származó kijelentés tisz­tázná Mr. Bedeaux-ot. Ter­mészetesen így el tudnánk intézni, hogy senki se indít­son semmiféle eljárást ön és társai ellen. Áruló kutyát nem vódek Guy Calvet nyugodtan, de hangjában érezhető hideg düh vei válaszolt: — Barátaim, én francia va­gyok. Igaz, nálunk történt meg a Dreyfuss-per. Igaz az is, hogy volt egy Vichy-kor­mányunk, sőt az is igaz, hogy az önök jóvoltából létezik je­lenleg Giraud tábornok ide­iglenes kormányzata is. Sze­retném azonban, Ka megérte­nék, hogy közülünk nagyon sokan, a legtöbb francia, be­leértve jómagámat is, mélyen szégyelljük ezeket a tényeket. Azt állítani, hogy a papírok hamisak, amikor kétségbe- vonhatatlanul tudom az el­lenkezőjét, ez egyenes aljas­ság. Azt kívánni, hogy ha­zudjam egy áruló kutya meg- védelmezése érdekében, nem uraim, ez semmiképpen sem fog menni. Ügy gondolom... A chicagói FBI-ügynök közbevágott: — Senki sem kérte arra, hogy hazudjon, ön is éppen olyan jól tudja, mint én, hogy... E pillanatban Guy Calvet hangja csattant: — Én tudom, hogy mások, azok, akik segítették Ameri­kát a nácizmus elleni harc­ban, most börtönben, vagy koncentrációs táborban szen­vednek, kizárólag azért, mert az önök hazáját szolgálták. Tudom, hogy önök egy éppen olyan rossz kormányzatot raktak vállunkra, mint ami­lyen az áruló Vichy-kormány volt. Abban is biztos vagyok, hogy azon eszmék közül, amelyekkel önök bennünket hitegettek a háború alatt, egyetlenegy sem valósult meg. Nem, uraim, az FBI sem félemlíthet meg, még akkor sem, ha börtönnel fe­nyeget. Jó napot. Dolgom van! A bűnös mérget vett be Amikor Arthur Roseboro­ugh kimászott rejtekhelyéről Guy Calvet még mindig fal­fehéren, ökölbe szorított kéz­zel állt az üzlethelyiség kö­zepén és remegett a dühtől. — Az isten szerelmére, — el tudsz képzelni egy ilyen aljas dolgot? — kérdezte fel­háborodva. — Igen, nagyon jól el tu­dom képzelni — válaszolta Arthur Roseborough, mert ő is emlékezett a török nagy- követség előtti szirénázásra, az OSS tagjainak letartózta­tására. — Nem félek, mondotta határozottan Calvet. — Fel vagyok háborodva. Komolyan kívánom, hogy le­tartóztassanak. A bíróság előtt akarom a képükbe vág­ni... — Nem kell idegeskedni. Bíróságra nem kerül sor, ezt garantálhatom. Az FBI majd­csak kiagyal valamit, hogy a most már kényelmetlenné vált Bedeaux-ügyet kényel­mesen elcsitítsa — mondotta Arthur Roseborough. Igaza lett. Az algíri börtön­ből az FBI vette át Charles Bedeaux-t. Hivatalosan azért, hogy mint háborús bűnöst amerikai bíróság elé állítsák. Útban hazafelé azonban az áruló öngyilkosságot követett el. Floridában amikor repü­lőgép-csatlakozásra vártak, mérget vett be. Hogy milyen úton jutott Bedeaux méreg­hez, azt csak sejteni lehet. VÉGE Aratás Kuncsorbán 'T Kasza alá éirett az élét — mondták volna régen a hajdani falu parasztemberei. És most? Szabó Sándor elnök bejárta a kuncsorbai Vörös Október Tsz földjeit a főmezőgazdásszal, s kimondták: indulhat a kombájn­üzem. Üzem, mert a szövetke­zet saját 7 kombánjához még köl­csönkértek a szomszédos túrke- vei Vörös Csillag Tsz-től, hogy majd búza betakarításban segí­tik vissza. így a 11 kombájn ha­talmas táblákat fal fel egyszer­re. Kinn vannak a szerelők, s benn a szövetkezet székházában naponta száztíz emberre főz a konyha. Hat forint térítés elle­nében — húsz forintos önkölt­séggel — második éve szaba­dítja meg a kuncsorbai asszo­nyokat a szövetkezet a napi gondtól, a főzéstől. Jó termést ígér az őszi árpa. Eddig 17—18 mázsát mutat a hol- dankénti átlag. Feldmann István, Hagymási Márton és Veres Tibor gépszerelők gyönyörködnek a magban. A makói mező- gazdasági gépszerelő szakiskola volt növendékei a műhelybén dolgoznak. Ilyenkor a kötelesség is, meg az élmény is a ha­tárba csalja őket. Foto: Nagy Zsolt. Hoppál József kombájnvezetö gépe telhetetlen étvággyal falja a gyönyörű kalászokat Szombati szemle a szolnoki piacon Nagy felhozatal, gyorsan kelendő áruk jellemezték a szombati piacot. örvendetes, hogy élőcsirké­vel újra jelentkeztek a ter­melőszövetkezetek mintegy 500 darabot hoztak, a magán- árusítók pedig 637 darabot kínáltak. Az élőcsirke kilón­kénti ára azonban továbbra is 34 forint. Élőtyúkból 514 kg volt a felhozatal, 27 forin­tos átlagáron. A tejfel 28—30, a tehéntúró 18—20 forint volt literenként. Mintegy 8000 da­rab tojást árultak. 1,30 forin­tos átlagáron. Egyre több úiburgonya ér­kezik a szolnoki piacra. A termelőszövetkezetek most 2688-, magántermelők pedig 4281 kg-ot árusítottak. 3,50— 4,50 forint körüli áron kilón­ként. Változatlanul 1—2 fo­rint a sárgarépa és a petre­zselyem csomója. Vöröshagy­mából 2169 csomó volt a kí­nálat 1—1,50 forintos áron. A féjeskáposzta kilónként 2—3. a kelkáposzta pedig 4—6 fo­rintért kelt. Paradicsomot a termelőszövetkezetek 15—19, egyéni termelők 15—25 fo­rint közötti áron kínálták ki­iónként. Sok zöldpaprika volt a szombati piacon, már kiló­jával is árulják 25 forint kö­rüli áron. Az uborka átlagára 4—5 forint, a befőzésre alkal­mas uborkát 6—7 forintért árusították. A zöldbab kilójá­ért 3,50—4, a zöldborsóért 6— 8 forintot kértek. Valamelyest javult a gyü­mölcsfelhozatal is ezen a hét­végén. Körtéből több mint ezer kilót hoztak, s ára kilón­ként 5—6 forint volt. A cse­resznye kilója 10—12, a meggyé 10—14 forintba ke­rült. Sárgabarackból 2088 kg, őszibarackból pedig 3641 kg érkezett. A sárgabarackot 6— 8, az őszibarackot pedig 9— 14 forintért adták. A málna ára változatlanul 14—16 fo­rint, s mintegy kiler.cszáz ki­ló volt belőle a felhozatal.

Next

/
Thumbnails
Contents