Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
1970. JtSlus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Nyomdászutánpótlás Jászberényben Akit nehéz sorsa valamiért egy nyomdába visz, gyakran fogadják azzal, hogy kevés a szakemberük, a megrendelést nem tudják vállalni. Ilyenkor felvetődik a kérdés: ha hazánkban több mint két évtizede jól szervezett szakmunkásképzés van, a nyomdaiparban miért küzdenek mégis állandó szakember- hiánnyal? A kérdésre Oláh Jánostól, a jászberényi nyomda vezetőjétől kértünk választ. — Mivel magyarázható az a szakemberhiány, ami évek óta nehezíti a nyomdák helyzetét? — A dolgok megértéséhez vissza kell tekinteni a fel- szabadulás utáni évekre. Vidéken a megmaradt nyomdák elég későn kerültek a fontosságuknak megfelelő helyre. Fejlődésükben jelentős lépés volt az államosítás, az azt követő évek során kapacitásuknak mégis csak mintegy 50 százaléka volt kihasználva. — A felismerést — hogy a megnövekedett feladatokat csak a szakember utánpótlás biztosításával lehet ellátni — követték-e megfelelő intézkedések? — Sajnos nem, — A régi nyomdászoknak egy része — talán szakmai féltékenységből idegenkedett a szakember utánpótlástól. Másik része — a hosszantartó pangás miatt — nem látta elég világosan, hogy milyen feladatok állnak a nyomdaipar előtt. A legnagyobb hiba az volt, hogy a tanácsok sem ismerték el a nyomdászképzés jelentőségét — Tudomásunk szerint a jászberényi nyomdánál megszűntek az ilyen gondok. — Nincs szakemberhiány, jól szervezett szakmunkásképzés folyik. Mikor történt ez a változás? — Az 1908-as év nagy fordulatot jelentett számunkra. A Hűtőgépgyár vállalta a nyomda üzemeltetését. Az utána következő években nemcsak a berendezés korszerűsítésével, az új gépek beszerzésével, de a szakember utánpótlás biztosításával is eredményesebb lett a munkánk. Két év alatt nyolc kéziszedő, négy gépmester és hét könyvkötő tanulót szerződtettünk. Alig pár héttel ezr- előtt három tanuló vizsgá- zatt sikeresen, azóta szakmunkások. Sikerült végleg megszabadulni olyan téves nézetektől, hogy a nyomdaipari szakma nem nőknek való. Mind több leánytanulót veszünk fel. közülük többen már ügyes szedők és könyvkötők. — Mit tanácsolna, hogyan lehetne megszüntetni a szakemberhiányt? — Én csak arról tudok beszélni, hogy nálunk mi bizonyult eredményes módszer- neK. A nyomdaiparban is mindig nőnek a feladatok, tehát mind több szakemberre lesz szükség. Ezt tudomásul kell vennünk. — Ha a nyomdákban meg tudjuk teremteni a megfelelő légkört, a jó munkakörülményeket, akkor ez a szakma is vonzó lesz. A vonzó szakmára pedig jelentkeznek a fiatalok, csak képezni kell őket. X. A. Ssabó László — Sólyom József: vra. „Az átkozott FBI" A franciák mélyen szégyenkeztek Ez így nem megy — mormogott dühösen a déli kiej- I téssel beszélő FBI-ügynök. — Meg kell kapnunk az összes másolatokat! Hol vannak? Értse meg, hogy nem akarunk a francia kormányhoz fordulni, ez tisztán amerikai ügy. Követeljük a másolatokat! Tudnia kell, hogy megsértette azt az egyezményt, amelyet az USA az ideiglenes kormányzattal kötött. Gyakorlatilag mi letartóztathatnánk önt. Mr. Calvet azért, mert amerikai tulajdont kobozott el és jogtalanul be- börtönöztetett egy amerikai állampolgárt. — Roppant sajnálom. Ezt a tévedést azonban úgy látszik túlbuzgóságból követtem el. Azt hittem, hogy önöknek segítek. Valószínűleg tudják uraim, hogy én a háború alatt Amerikát segítettem Vichy és a tengelyhatalmak ellen. — Hagyjuk az időhúzást! Mondja meg nyíltan: hol van a másik három készlet fotókópia? — Nem tudom már visszaszerezni azokat. Kettőt amerikai szervezetnek adtam át, egyet pedig az angoloknak. Biztos vagyok benne, hogy két készlet már Washingtonban van, a harmadik pedig megérkezett Londonba. Bizonyára az FBI nem kifogásolhatja azt a tényt, hogy az amerikaiak... Az elküldött fotókópiák — Milyen szervezeteknek adta át a fotókópiákat? — Hosszú időt töltöttem a titkosszolgálatban. Nem mondom meg azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek a nevét, amelyekkel együttműködtem, még akkor sem, ha a maguk honfitársairól van szó-. Meg kell bocsátani- uk, de ezek a mi kriketünk- nek, vagy ha úgy tetszik, baseballunknak a szabályai... Roseborough hallotta, hogy az amerikaiak dühösen tanácskoznak. Végül is a chicagói döntött: — Mr. Calvet, gyerünk az ön lakására a másolatért. A kocsim itt áll a sarkon. _ Jacques testvérem éppen otthon tartózkodik. Ha kívánják, telefonálhatok neki, hogy hozza el a csomagot — Oké. Miközben Guy Calvet az üzlethelyiségből a kis irodába, a telefonhoz sietett, a két FBI-ügynök vitatkozott egymással: — El kellene intézni ezt az alakot. — Mit érnénk vele? — Eggyel kevesebben kevernék a port Mr. Bedeaux körül. — Nincsen semmi értelme, hogy jól ínegtáncoltassuk a fickót. Valószínűleg tényleg eljuttatta a dokumentumokat a CIA-nak, az OSS-nek és az angol titkosszolgálatnak. Százat egy ellen, hogy sohasem kapjuk meg ezeket a papírokat. E pillanatban tért vissza Guy Calvet. — Öt perc múlva itt lesznek a fotókópiák. — Nem kívánunk lépéseket tenni e csúnya ügyben ön ellen, Mr. Calvet — mondotta a chicagói. — Okunk van azt hinni, hogy a dokumentumok legnagyobb része hamisítvány. Valamilyen célból néhányan feltűnő ügyet akarnak produkálni. Rövid ismeretségünk alatt úgy tűnt, hogy ön, Mr. Calvet okos ember. Adott esetben egy öntől származó kijelentés tisztázná Mr. Bedeaux-ot. Természetesen így el tudnánk intézni, hogy senki se indítson semmiféle eljárást ön és társai ellen. Áruló kutyát nem vódek Guy Calvet nyugodtan, de hangjában érezhető hideg düh vei válaszolt: — Barátaim, én francia vagyok. Igaz, nálunk történt meg a Dreyfuss-per. Igaz az is, hogy volt egy Vichy-kormányunk, sőt az is igaz, hogy az önök jóvoltából létezik jelenleg Giraud tábornok ideiglenes kormányzata is. Szeretném azonban, Ka megértenék, hogy közülünk nagyon sokan, a legtöbb francia, beleértve jómagámat is, mélyen szégyelljük ezeket a tényeket. Azt állítani, hogy a papírok hamisak, amikor kétségbe- vonhatatlanul tudom az ellenkezőjét, ez egyenes aljasság. Azt kívánni, hogy hazudjam egy áruló kutya meg- védelmezése érdekében, nem uraim, ez semmiképpen sem fog menni. Ügy gondolom... A chicagói FBI-ügynök közbevágott: — Senki sem kérte arra, hogy hazudjon, ön is éppen olyan jól tudja, mint én, hogy... E pillanatban Guy Calvet hangja csattant: — Én tudom, hogy mások, azok, akik segítették Amerikát a nácizmus elleni harcban, most börtönben, vagy koncentrációs táborban szenvednek, kizárólag azért, mert az önök hazáját szolgálták. Tudom, hogy önök egy éppen olyan rossz kormányzatot raktak vállunkra, mint amilyen az áruló Vichy-kormány volt. Abban is biztos vagyok, hogy azon eszmék közül, amelyekkel önök bennünket hitegettek a háború alatt, egyetlenegy sem valósult meg. Nem, uraim, az FBI sem félemlíthet meg, még akkor sem, ha börtönnel fenyeget. Jó napot. Dolgom van! A bűnös mérget vett be Amikor Arthur Roseborough kimászott rejtekhelyéről Guy Calvet még mindig falfehéren, ökölbe szorított kézzel állt az üzlethelyiség közepén és remegett a dühtől. — Az isten szerelmére, — el tudsz képzelni egy ilyen aljas dolgot? — kérdezte felháborodva. — Igen, nagyon jól el tudom képzelni — válaszolta Arthur Roseborough, mert ő is emlékezett a török nagy- követség előtti szirénázásra, az OSS tagjainak letartóztatására. — Nem félek, mondotta határozottan Calvet. — Fel vagyok háborodva. Komolyan kívánom, hogy letartóztassanak. A bíróság előtt akarom a képükbe vágni... — Nem kell idegeskedni. Bíróságra nem kerül sor, ezt garantálhatom. Az FBI majdcsak kiagyal valamit, hogy a most már kényelmetlenné vált Bedeaux-ügyet kényelmesen elcsitítsa — mondotta Arthur Roseborough. Igaza lett. Az algíri börtönből az FBI vette át Charles Bedeaux-t. Hivatalosan azért, hogy mint háborús bűnöst amerikai bíróság elé állítsák. Útban hazafelé azonban az áruló öngyilkosságot követett el. Floridában amikor repülőgép-csatlakozásra vártak, mérget vett be. Hogy milyen úton jutott Bedeaux méreghez, azt csak sejteni lehet. VÉGE Aratás Kuncsorbán 'T Kasza alá éirett az élét — mondták volna régen a hajdani falu parasztemberei. És most? Szabó Sándor elnök bejárta a kuncsorbai Vörös Október Tsz földjeit a főmezőgazdásszal, s kimondták: indulhat a kombájnüzem. Üzem, mert a szövetkezet saját 7 kombánjához még kölcsönkértek a szomszédos túrke- vei Vörös Csillag Tsz-től, hogy majd búza betakarításban segítik vissza. így a 11 kombájn hatalmas táblákat fal fel egyszerre. Kinn vannak a szerelők, s benn a szövetkezet székházában naponta száztíz emberre főz a konyha. Hat forint térítés ellenében — húsz forintos önköltséggel — második éve szabadítja meg a kuncsorbai asszonyokat a szövetkezet a napi gondtól, a főzéstől. Jó termést ígér az őszi árpa. Eddig 17—18 mázsát mutat a hol- dankénti átlag. Feldmann István, Hagymási Márton és Veres Tibor gépszerelők gyönyörködnek a magban. A makói mező- gazdasági gépszerelő szakiskola volt növendékei a műhelybén dolgoznak. Ilyenkor a kötelesség is, meg az élmény is a határba csalja őket. Foto: Nagy Zsolt. Hoppál József kombájnvezetö gépe telhetetlen étvággyal falja a gyönyörű kalászokat Szombati szemle a szolnoki piacon Nagy felhozatal, gyorsan kelendő áruk jellemezték a szombati piacot. örvendetes, hogy élőcsirkével újra jelentkeztek a termelőszövetkezetek mintegy 500 darabot hoztak, a magán- árusítók pedig 637 darabot kínáltak. Az élőcsirke kilónkénti ára azonban továbbra is 34 forint. Élőtyúkból 514 kg volt a felhozatal, 27 forintos átlagáron. A tejfel 28—30, a tehéntúró 18—20 forint volt literenként. Mintegy 8000 darab tojást árultak. 1,30 forintos átlagáron. Egyre több úiburgonya érkezik a szolnoki piacra. A termelőszövetkezetek most 2688-, magántermelők pedig 4281 kg-ot árusítottak. 3,50— 4,50 forint körüli áron kilónként. Változatlanul 1—2 forint a sárgarépa és a petrezselyem csomója. Vöröshagymából 2169 csomó volt a kínálat 1—1,50 forintos áron. A féjeskáposzta kilónként 2—3. a kelkáposzta pedig 4—6 forintért kelt. Paradicsomot a termelőszövetkezetek 15—19, egyéni termelők 15—25 forint közötti áron kínálták kiiónként. Sok zöldpaprika volt a szombati piacon, már kilójával is árulják 25 forint körüli áron. Az uborka átlagára 4—5 forint, a befőzésre alkalmas uborkát 6—7 forintért árusították. A zöldbab kilójáért 3,50—4, a zöldborsóért 6— 8 forintot kértek. Valamelyest javult a gyümölcsfelhozatal is ezen a hétvégén. Körtéből több mint ezer kilót hoztak, s ára kilónként 5—6 forint volt. A cseresznye kilója 10—12, a meggyé 10—14 forintba került. Sárgabarackból 2088 kg, őszibarackból pedig 3641 kg érkezett. A sárgabarackot 6— 8, az őszibarackot pedig 9— 14 forintért adták. A málna ára változatlanul 14—16 forint, s mintegy kiler.cszáz kiló volt belőle a felhozatal.