Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 9. A CIGÁNYKÉRDÉSRŐL 5. Most hazára lelhetnek rrm • ok is a\7i] 5W5 gggBMBB Egymillió ember éhezik Brazíliában Beruházások a szovjet mezőgazdaságban Az angol mezőgazdaság mutatószámai Intézkedések Kanadában a gabonatermelés csökkentésére Az éhezők vonatokat, teherautókat, sőt kisebb helységeket is megtámadnak, fosztogatják a boltokat és a mezőgazdasági birtokokat A nagy éhség ezer meg ezer családot kényszerített rá, hogy otthagyja a felpereseit földjét. Lehetséges, hogy az éhező és nincstelen parasztokat közmunkára alkalmazzák, ötvenezret állítólag már foglalkoztatnak is Rio de Janeiroban. Az aszályos vidékre egyébként már küldenek élelmiszerszállítmányokat. mint 13 millió baromfi férő-: hellyel rendelkeznek. A mostani ötéves tervben a mezőgazdasági beruházások összege és az újonnan üzembe helyezendő alapvető termelési egységek közel másfélszer haladják meg az előző tervidőszak szintjét 1970-ben az új, mezőgazda- sági termelő egységek létrehozására 14,7 milliárd rubelt fordítanak 10,7 százalékkal többet, mint 1969- ben. Az ország mezőgazdasági vidékein hatalmas állattenyésztő telepek, baromfikombinátok, óriási gépesített raktárak, hűtőházak épülnek, s bővül, szélesedik a szovjet falu kulturális-szociális ellátottsága. ellensúlyozza a búza nagyobb vetésterülete. Az idei tavaszon feljegyzett burgo- nya árak csábító hatására a termesztők javasolják, hogy 40 ezer acre-vei növeljék a növény vetésterületét. Egy év alatt az állandóan foglalkoztatott munkáslétszám a mezőgazdaságban 5,4 százalékkal csökkent, a rövi- debb időn át alkalmazottaké pedig 7,3 százalékkal. Mindez még sajnálatosabbá teszi, hogy a mezőgazdasági bértanács most már másodízben nem tudott érdemleges megállapításra jutni az ágazat bérstruktúrája tekintetében. Befejező, összefoglaló sorokat kellene írni egy cikksorozat végére. Nem köny- nyű. Valamilyen bölcs tanulságlevonás következhetne most, majd az elvégzendő feladatok felsorolása, s a végére egy reményt kifejező óhaj: amennyiben mindezt megtettük, a cigánykérdést megoldottnak nyilváníthatjuk. Az általános sémák szerint eljárva az újságíró nyugodtan tehetné le ílymódon a tollát: ő máris megtette a magáét, megírta, most már csak mindezt meg kell valósítani, melyhez adjon a jóisten erőt-egészséget... Túl az ironizáláson. A cikksorozat éppen azt kívánta bizonyítani, hogy a cigánykérdés ennél sokkal bonyolultabb, összetettebb, így hát a feladatok, tennivalók sem sorakoztathatok fel ilyen egyszerűen. Először talán arról: A kérdés társadalmi jelentőségét és fájó aktualitását bizonyítja az a ritkán tapasztalható nagy érdeklődés, amit a cikksorozat közlése máris kiváltott. Levelek, telefonok, személyes beszélgetések refrénje: jó volt, nagyon ideje volt napirendre tűzni a közvélemény előtt ezt a kérdést. De tenni is kell valamit sürgősen, ne csak beszéljünk róla. Néhány levél idézet: „Szeretnénk hozzászólni az ön cikkéhez. Már ideje, hogy szóba került ez a kérdés, így is elég késő... Itt Kun- szentmártonban is nagyon sok panasz van az itt élő cigányokra, nincs, aki fegyelmezze őket... Nem is tudjuk, hogy fajulhatott így el a dolog. Mi azt hittük, hogy az új rendszer majd változtat ezeken az embereken is, de tévedtünk egy nagyot. És ezen csodálkozunk, hiszen ezek is hús-vér emberek. Csak a bőrük sötétebb egy kicsit...” „Én jó magam is — írja egy szolnoki olvasónk — komolyan jegyzem meg, hogy ideje volt napirendre tűzni a cigánylakosság helyzetét. Szolnokon is van cigánytelep, a háborúból visszamaradt barakokban. Szinte külön állam ez. Az ő életüket, mindennapi civakodásukat csak mi, akik köztük élünk, ismerjük igazán. Az itteni állapotok szinte ismeretlenek a közvéleményben. Hogy lopnak, csavarognak, az a kisebbik baj. Azt kell mondanunk, hogy a közelükben élő magyarok biztonsága sincs meg... Itt már most is úgy van, hogy az itt élő cigányok tűzik napirendre a magyarok helyzetét... Nagyon kérem, vizsgálják felül az itteni állapotokat...” „Az én nézetem és tapasztalatom nem egyezik az Ön véleményével — írja egy mérges, ugyancsak szolnoki olvasó. — Miért akarják pártfogolni az összes cigányt? Aki akar, ki tud emelkedni közülük. Aki inkább csavargással, lopással foglalkozik, nem tanácsi lakást és egyéb kedvezményt kell nyújtani neki, hanem befogni munkára. Hány cigányt büntettek meg munkakerülésért? Munkalehetőség van bőven, de aki nem akar dolgozni, arra kár az állam pénzét pocsékolni..." Az idézett levelek körülbelül tükrözik a mai közvéleményt. Ezzel is számolni kell — noha azonnal kikeli jelentenem, hogy ez a vélemény elfogult és igazságtalan. Alapvetően pedig azért, mert általánosít. A bűnöző, csavargó, munkakerülő, kolduló cigányok kisebbségén keresztül nem ítélhető meg objektiven, igazságosan az egész cigányság. A dolognak ez a része talán annyival el is intézhető: Büntessék továbbra is — talán a jelenleginél is szigorúbban — azokat a cigányokat, akik szembe kerülnek törvényeinkkel. Ez eddig nem cigánykérdés, hanem a közrend védelme, s mint ilyen, belügyi szerveinkre váró adminisztratív feladat. A cigánykérdés — noha ettől nem választható el teljesen — több ennél. Megoldása jól átgondolt és kellő anyagi fedezettel alátámasztott intézkedések sorozatát kívánja emberi körülmények között való letelepítésük, munkára fogásuk, iskoláztatásuk ■ érdekében. Vannak erre megfelelő állami intézkedések. A megyei párt vb a közelmúltban áttekintette, hol tart ezeknek végrehajtása megyénkben. Megállapította, Hogy az idevonatkozó kormányhatározatok, rendeletek végrehajtása során számottevő eredmények születtek Szolnok megyében, de a cigányság munkába állításának, a cigánytelepek felszámolásának, egészségügyi, szociális helyzetük javításának, szemléletváltozásuknak üteme lassú, nem kielégítő. Ugyancsak megállapította a vb, hogy nem sok eredményt értünk el a cigánysággal szembeni előítéletek leküzdésében sem. Hogyan lesz ezután? (Igazolja ezt a cikksorozat körül feltámadt viták alaphangja is.) Ügy látja a megyei párt vb, hogy a cigánykérdéssel való foglalkozás az utóbbi időben leszűkült, egyoldalú állami, tanácsi feladattá vált a gyakorlatban. Ez fékezi a vonatkozó határozatok végrehajtását. A cigánykérdés megoldása — a folyamat meggyorsítása — azt kívánja, hogy változtassuk komplex társadalmi üggyé. Tekintse azt a jövőben valameny- nyí illetékes szerv munkája szerves részének. Ebben az irányban az első lépések meg is történtek. A megyei társadalmi és tömegszervezetek tevékenységét koordináló operatív bizottság —, amely az illetékes pártfórum irányítása mellett az elmúlt években például a nagy ünnepi évfordulókkal kapcsolatos feladatokat oly kitűnően oldotta meg — a jövőben rendszeresen napirendjén tartja a cigánykérdést is. Részletekbe menő intézkedési tervek készülnek minden illetékes szerv, intézmény részéről, s ezek az operatív bizottság előtt egyeztetésre kerülnek. Végrehajtásukat is figyelemmel kíséri a jövőben ez a fórum. Ami a konkrét tennivalókat illeti, változatlanul a legfontosabb a cigánylakosság rendszeres termelő munkában való részvételének elősegítése, a már dolgozó cigányok további istápolása, munkájuk, életük figyelemmel kísérése. Szükséges a cigánytelepek felszámolási folyamatának, a cigányok normális lakáskörülmények között való elhelyezésének gyorsítása — s addig is a cigánytelepek minimális közegészségügyi és kommunális ellátottságának biztosítása. Változatlanul fontos, s az eddiginél nagyobb ügyeimet érdemel a cigánygyerekek iskoláztatása, az egész cigánylakosság közötti politikai, kulturális nevelő munka. Mindezekkel egyenértékű az a tudatformáló munka, amely egyrészt a cigánylakosság között folytatandó, saját felemelkedésük, a szocialista társadalomba való beilleszkedésük érdekében; másrészt a környezetükben élő, dolgozó magyar lakosság körében a nagyobb türelem, a józan megértés, az előítéletek leküzdése érdekében. ☆ Másfélezer évvel ezelőtt elindult egy nép Észak-In- diából. Hazájukat elhagyva, nomád, vándoréletet kezdtek, s bejárták Ázsia, Európa útjait. Fél évezrede, hogy hazánk területén is élnek. Sokat megjártak már a világból. Ritkán becsülték, többnyire elkülönítették, üldözték őket. Rajtuk is, még- inkább európai környezetükön múlott, hogy máig nem leltek hazára. Most elérkezett ennek is az ideje. A vándorcigányok ősi szokás szerint, egymás tájékoztatására jeleket hagynak az útkereszteződéseknél. Háromágú gallyat szúrnak a földbe, rovást vésnek a fa törzsén, vagy színes rongyot akasztanak ki — s ezzel üzennek jó vagy rossz híreket az utánuk jövőknek. A cigányság másfél évezred után élete nagy sorsfordulójához érkezett. Ennél a keresztútnál a szociális^ társadalom horizontjára tekinthet. Rajtunk múlik, akik az élet tekervényes útjait látóbb szemekkel járjuk mint ők, hogy ennél a keresztútnál a ma élő cigányság milyen jelet hagy az utána következő nemzedéknek. A mérges kígyók földje Ismert japán tudósok csoportja készül expedícióra a délkelet-ázsiai országokba, ahol széleskörűen szándékozik tanulmányozni a halált okozó mérges kígyók megszámlálhatatlan fajtáját. Ügy vélik, Délkelet-Azsia ilyen szempontból a világ legveszélyeztetettebb területe és három kígyómarás okozta halál közül kettő fordul elő ebben a térségben. A hattagú tudóscsoport Malaysiában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken és Tajvanban indul a legvegzélyesebb mérges kígyók nyomába, abban a reményben, hogy harapásuk ellen hatásos ellenmérget fedezhetnek fel. A kéthónapos expedíció során a tudósok megkísérelnek különféle mérgeskígyó fajtákat gyűjteni, megvizsgálni mérgüket és a marásuk következtében fellépő klinikai tüneteket. A szerzett tapasztalatok alapján kísérelik meg kidolgozni az ellenszert. A japán tudósok remélik, hogy segítséget nyújthatnak a helyi szakembereknek ilyen ellenmérgek előállításában. E célból máris felvették a kapcsolatot a Kuala Lumpurban, Bangkokban, Manilában és Tajvanon működő kutatóintézetekkel. Ami a halált okozó mérges kígyókat illeti, Délkelet- Ázsia térségét tekintik a világon a legveszélyesebbnek. A becslések szerint itt évente 20—30 ezer ember pusztul el a veszélyes csúszó-mászók harapásától. A japán tudósok szerint Malaysiában évente 40—100 ember, Tajvanon 40—50, a Fülöp-szigeteken több mint 200 és Thaiföldön legalább 200 ember pusztul bele a kígyómarásba. Egyedül Indiában évente 10—20 ezer áldozatot szednek a mérges kígyók. A japán tudósok remélik, hogy rövidesen Indiában és más országokban helyszíni tanulmányokat is folytathatnak. Kutatásaikat már több mint 10 éve folytatják. És ezalatt sikerült is kifejleszteniük a „Habu”, a legveszélyesebb japán kígyó marásának ellenmérgét. 1965 és 1967 között Okinawa és a környező szigetek kb. 45 ezer lakosát oltották be ezzel a szérummal. Csövek papírból Angliában, Manchester közelében tömeges kísérleteket folytatnak arra vonatkozóan, hogyan helyettesíthető csövek, hengerek és más alakú gyártmányok készítésében az alumínium és az acélgyantával átitatott papír. Az új anyagnak sok előnyös tulajdonsága van a fémekkel szemben. Kétszerte könnyebb az alumíniumnál és igen jól ellenáll a víz, a gyenge savak és a lúgok hatásának. Egymillió ember éhezik Brazília északkeleti vidékein. Élelem után kutatva, nagy területeket járnak be, közben mindent és mindenkit megtámadnak. Reis Veloso brazil tervezésügyi miniszter közölte, hogy az éhínséget a hosszantartó aszály okozta. A nagy- birtokosok mintegy 200 000 földművest elbocsátottak, s ezek megélhetés nélkül maradtak. A kormány hitelt folyósít a nagybirtokosoknak, hogy visszavehessék elbocsátott munkásaikat. A kanadai kormány bejelentette, hogy 1970-ben a búza vetésterülete 22 millió acre-vel (1 acre = 0,4 ha) — kívánja csökkenteni. Kanada búzafeleslegei (a következő évre átvitt készlet) 1969. július 31-én elérték a 950 millió bushelt, (1 bushel búza = 27,2 kg), ami az ország két évi szükségletének felel meg. Mivel a búzatermelő farmerek a búzaterület csökkentése esetén — egyéb intézkedések hiányában — a takarmánygabona és olajos magvak termelését növelték, ami viszont ezen termékekből túltermelést eredményezne, a kormánynak intézkedéseket kell foganatosítani az agrártermékek piaci egyensúlyának biztosítására. A kormány javaslatai szerint azok a termelők, akik csökkentik búzaterületüket az 1969 évhez képest, acre-ként 6 dollár kártérítésben részesülnek, ha a területet parlagon hagyják. Azok a Lengyelországban évente 56—60 új állatorvosi rendelőintézetet, ambulanciát és állatorvosi állomást nyitnak meg. Jelenleg az országban 2150 egészségügyi intézmény működik, amelyek teljes mértékben kielégítik a fejlődő állattenyésztés igényeit. A rendelőintézeteken kívül olyan szakosított állategészségügyi központokat is létrehoztak, amelyek a kórmegelőzéssel és haszonállatok gyógyításával foglalkoznak. termelők, akik a szóbanfor- gó területet évelő takarmányokkal vetik be, acre-ként lő dollár kárpótlásban részesülnek. Ezek az intézkedések csak az ország búzaövezeteire vonatkoznak s a kormány által kifizethető kártérítés összege a javaslat szerint nem haladhatja meg a 100 millió dollárt. Egy-egy farmer legfeljebb 1000 acre után kaphat kártérítést. A kanadai kormány egyúttal felhívást intézett Ausztrália, Argentína és az USA kormányához, valamint az EGK végrehajtó bizottságához, hogy a gabona- termelés csökkentése tárgyában Kanadával együtt közös értekezletet tartsanak. Az USA mezőgazdasági minisztere helyeselte a kanadai kormány kezdeményezését s hozzátette, hogy információi szerint Ausztrália is intézkedéseket tervez búzafeleslegeinek csökkentésére. Az állategészségügyi szakemberek száma évről évre emelkedik. Az ötvenes évekhez képest az állatorvosok száma a háromszorosára emelkedett, az állategészségügyi középkáderek száma pedig megduplázódott. Az állategészségügyi szolgálat jelenleg 15 ezer különféle végzettségű szakembert foglalkoztat. Munkájukhoz szükséges minden gyógyszer-; készítményt hazai gyárakban állítanak éli, Kj VARGA JÓZSEF Világrekord a sörözőben Egy müncheni vendéglő felszolgálónője, Fraziska Maj- rowski 15 darab literes söröskancsót szolgált tel egyetlen fogással és ezzel új világcsúcsot állított fel. Legalábbis így mondják a beavatottak, akik még azt is nyilvántartják, hogy a korábbi rekord 12 kancsó volt. A szovjet falu átalakulásának hatalmas lendülete meghatározta a mezőgazda- sági építkezés méreteit, és ütemét is. 1918—1968 között az állam, a kolhozok és szovhozok 132 milliárd rubel értékű termelő és egyéb beruházást hajtottak végre a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban. Egyedül 1969-ben az állami terv által biztosított eszközök alapján 4,1 millió állatférőhellyel ' és 3,8 millió baromfiférőhellyel rendelkező telepeket helyeztek üzembe. Ezenkívül új, hatalmas baromfikombinátok léptek be a termelésbe. A kolhozok által felépített állattenyésztési telepek 7 millió állatférőhellyel, valaA legutóbb közzétett adatok azt mutatják, hogy az állatállomány alakulása nem nagyon tér el a várttól: Angliában és Walesben csökkent a juhállomány (4,4 százalékos csökkenés), a szarvasmarhaállomány nagyjából a korábbi szinten maradt — némi eltolódással a vágómarha irányába — és gyakorlatilag változatlan maradt a sertésállomány is. Ami a növénytermesztést illeti, a gabonafélék teljes vetésterülete nagyjából a tavalyi szinten maradt. Az árpa vetésterületében tapasztalható csökkenést csaknem Az állategészségügyi szolgálat Lengyelországban
