Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
1970. július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Alkudni lehet — Válogatni szabad — Egy ősi fogás Pillanatképek a mezőtúri piacról Uj Óbuda maketten Kiállították az óbudai rekonstrukció 14 négyzetméteres óriásmakeftjét a Budapesti Történeti Múzeumban. Tizenkétezer lakásban ötvenezren laknak majd az óbudai új lakótelepen, amelynek építését már elkezdték, az 1-es és a 3. sz. szovjet házgyárak elemeiből. A részletes rendezési tervet Mező Lajos Ybl díjas építész készítette. (MTI foto — Balassa Ferenc felvétele) Hetvenkétmillió forint a szolgáltatások fejlesztésére Dolgoznak a ktsz-ek újabb ötéves tervein Egyperces novellák - televízióban Örkény István annakidején sok vitát, vihart kiváltott egyperces novelláit láthatjuk ma este a televízióban. Örkény, egyperceseivel — gondolom a cím onnan, hogy elolvasásukhoz sokszor egy perc is elég; de mennyivel több idő kell elemző végiggondolásukhoz, amelyből abszurd, vagy valós világképek kerekednek ki! — új műfajt teremtett. A szerző, — a Tóték világhírű írója — így vall egyperceseiről: „Mindig ’ arra kell gondolni, hogy amit mi tudunk, azt nagyjából mások is tudják, amire mi rájöttünk, arra félig-meddig rá tud jönni bárki más. Tenát nem kell sokat beszélni... Az író dolga az, hogy a gondolatait és az álmait... kis kockákba sűrítse, hiszen az olvasónak is van esze, neki is van képzelő ereje, amely mindjárt működni kezd, amikor az író elhallgat. Én tehát arra kérem önöket, hogy nyissák meg előttük a képzeletüket." És ha nem sikerülne az egypercesek képzelettársícá- sa, ha a kívánt hatás elmaradna, vagyis ha az olvasó tényleg nem értené az író mondanivalóját? A szerzőnek erre is van magyarázata, nagyon is „Örkényi” véleménye: „Ha az olvasó nem ertené az egypercest, olvassa el újból, figyelmesen, s ha akkor sem, — az egypercesben van a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz egypercesek...” A Magyar Televízió — a francia tv kísérlete ucán — kilenc Örkény egypercest hozott képernyőre, az író közreműködésével és bevezetőjével. Szórakoztató, és meggondolkodtató ez a műsor, kiváló színészek tolmácsolják az író gondolatát, fura figuráinak abszurditásait, — de mégis kételyem van... Éppen Örkény szavaiból következően: ha az olvasó nem értené meg az egypercest, olvassa el újból, figyelmesen. Ez rendjén is van; ha nem értem az egyperces valamelyikét, leteszem a könyvet, „spekulálok” rajta, újból elolvasom, megint morfondírozok... Tehetem, ha kezemben van az örkény- kötet, de a tv nem tudja ezt biztosítani: a filmszalag pereg. De bízunk az emberek kíváncsiságában, hiszen ebben mindig biztosra mehetünk, ha netán valakik is nem értenék meg az egypercesek tv-változatát, — amelyeket az író és a rendező, Málnay Levente, igyekeztek teljesen közérthetővé tenni, — akkor kezükbe veszik a könyvet. Érdekes lenne megtudni, melyik tv egyperces aratja a legnagyobb közönségsikert? Talán a Visszatért a Földre az első Magyar Iloldrakéta, — pedig talán ez a legkevésbé „Örkényi” darabja az adásnak, amellett, hogy ez is nagyszerű. Parádés szereposztásban kerül bemutatásra az igen jól sikerült műsor; Darvas Ivánt, Mensáros Lászlót, Bárdi Györgyöt. Pécsi Sándort, Kállai Ferencet, Torday Terit, Szegedi Erikát, Tábori Nórát és sok más neves színészünket láthatjuk a képernyőn. r- tf Hajnali szürkületben érkeznek az első árusok a mezőtúri piacra. Mennek oda Törökszentmiklósról, Szolnokról, Orosházáról vonaton, autóval. Mire kirakják portékáikat, megérkezik Kovács Lajosné, a helypér.zszedő is. Már mindenkit nevén szólít, évek óta ő is Nappal kel. Ismeri ügyfeleit, s számen- tartja ki az, aki jó vásárt szokott csinálni. Nagy piacokat tartanak Mezőtúron. a vásártéren talpalatnyi üres helyet sem hagynak szabadon az elárusítók. Nemcsak friss zöldségért, olcsó gyümölcsért járnák oda a háziasszonyok. A zöldség és a baromfipiac mellett sátrakban, állványokon, még hátrább egyszerűen ponyvára teregetve selymek, halomba öntött használt lábbelik várják sorsukat. Kalauzom, Kovács Lajosné, hely- pénzszedő nemcsak az elárusítókat, hanem a vásárló háziasszonyokat is ismeri. Tudja, azért keresik fel az emberek szívesen a mezőtúri piacot, mert itt minden együtt van. ^.Kicsit sokai hoztam ma44 Kétféle maszekkal találkoztam a túri piacon. Az egyik nem is kereskedő elsősorban, hanem iparos. Nézem a cipészfeleséget, aki Píoucsot k-f rá'. Hallom, az egyik vásárló azt kérdi tőle: „Aztán tartós-e?” a válasz meglep olyan őszinte: — Tartósnak nem mondható, de egy n varat kinír, és legalább kényelmesen van a lába. Meg aztán 50 forintot megér. A másik iparoshoz a hangja csalogat közelebb. — Tessék parancsolni! Ezek az utolsó darabok. Olcsón adom, reggel még 150-ért ment, de sietnék haza, sok a dolog — ajánlja különös portékáját: Óriási díványpárnákat, fodros Iáméból, kiismerhetetlen virágutánzat hímzéssel... — No, hát ne hagyjon itt! Mennyiért kell? Kicsit sokat hoztam ma. Nyolcvan... Ingyen van ennyiért, nekem elhiheti... Itt az olcsó díványpárna! — harsog tovább, amikor látja, hogy én nem vagyok vevő árujára. Nos, „a másik típus, igazi maszek kereskedő.” Csak felvásárol és elárusít. A különböző rézgyűrűket, művirágokat, napszemüvegeket, bőrtárgyakat, evőeszközöket, falvédőket, egyszóval csupa „olcsóságokat” árusító bazá- rosok új találmánya: „Itt a higiénikus nylontasak! Kenyér, gyümölcs, fehérnemű, pulóver belefér! Védi egészségét a higitasak!” Három bazár egy piacon. Ugyanazok az árucikkek. És ugyanaz az ár. A nylontasak egységára 2 forint. — Ilyen rossz piacom régen volt! — törölgeti verejtékező homlokát az egyik bazáros, és lecsapja az asztalra a kétforintos „újdonságokat”. Népszerű a mozgóbolt Naposcsibe, zöldség, gyümölcs, gumipertli, műanyag játék és virágdíszek, használt ruhák, függönyök, virító fényes-bodros giccspárnák, festett falvédők szomszédságában ízléses fehérneműk, fürdőruhák, pulóverek tűnnek fel. A tiszaföldvári ÁFÉSZ mozgóboltja ez. Egy pillantással felmérhető, hogy a választék, az áruk minősége azonos az áruházakban kapható cikkekével. A készlet itt mégis kapósabb. A mozgóboltos, Sajben Márton csaknem harminc éve kereskedő. Népszerűségük titkát abban látja, hogy itt mindenki szabadon nézegethet, válogathat, nem úgy, mint a hagyományos boltokban. — És az önkiszolgáló áruházakban? — Ott gyakran az a helyzet, mint egy kiállításon. Mindent megnézhet a vásárló, de sokszor nincs, aki megismertesse az árut, ajánlja az újdonságokat. (Havi 200 ezer forint forgalmat bonyolít le egy-egy mozgóbolt.) A szakembert igazolja egy rögtönzött közvéleménykutatás is. A legtöbb háziasz- szony nem az alkudozás, hanem a szemlélődés, tájékozódás, a sokfajta árucikk kedvéért vásárol szívesebben a piacon. örvendetes, hogy a gazdasági mechanizmus felfedeztette az ÁFÉSZ-ekkel azt az ősi kereskedelmi fogást, hogy a vásárlónak elébe kell menni. És nem csupán gazdasági szempontból az! Vitathatatlan ízléstformáló hatása a giccsözön tőszomszédságában.-ír Dél van. A merőlegesen tűző napsugarak ellen esernyő nyújt védelmet a pia- cozóknak. A hagyomány és a korszerűség egy gyékényen árult ezen a napon is a mezőtúri piacon. — ob — A KISZÖV megyei vezetősége összesítette a szövetséghez tartozó tagszövetkezetek idei gazdálkodásának eredményeit. — A megállapítáSzámok igazolják, — hogy ktsz-einkben az idén az egy főre eső termelés 10 %-al haladta túl a tavalyit. Egyedül a cipőiparban tapasztaltak csökkenést. A termelés az építőiparban növekedett a leggyorsabban — mintegy 20 százalékkal — a legmérsékeltebben pedig — 2 százalékkal — a villamosgépiparban. A szövetkezetek nyeresége most tizennégy százalékkal haladta meg az előző évit. Leggyorsabb volt a növekedés a textil és ruházati iparban. Szembetűnő növekedés mutatkozott a belkereskedelmi áruértékesítésben is. A tavalyihoz viszonyítva ez 151 százalékot ért el. Ugyanakkor szinte zuhanásszerűen visszaesett, a külkereskedelmi áruszállítás, a tavalyinak mindössze 51 százaléka volt. A bérfelhasználás is jól alakult a szövetkezetekben. sok szerint a szövetkezetek a korábbi éveknél kedvezőbb körülmények között, jobb feltételekkel gazdálkodtak. Az egy foglalkoztatottra jutó bér, ez év első felében 5,6 százalékkal haladta túl az egy évvel korábbit. A szövetkezetek az idén már sokkal több figyelmet fordítottak a javító-szolgáltató tevékenységre mint eddig. E tekintetben az első félév során mintegy 10 százalékos növekedés mutatható ki. A lehetőségek is tovább javulnak, mert az idén eddig mintegy 3,5 millió forintot fordíthatnak a tartalékalap juttatásból fejlesztésre. A KISZÖV megyei vezetősége is 1 millió forintot biztosított főleg azoknak a kisebb ktsz-eknek, amelyek szolgáltatást végeznek. A megyei tanács pedig az ilyen célra biztosított összegből, — több mint 3 millió forinttal segíti a kisipari szövetkezeteket. A szolgáltatás csaknem megkétszereződik Megkezdték a ktsz-ekben az ötéves tervek készítését is. A KISZÖV vezetősége — tervajánlást dolgozott ki, — amit eljuttatott hozzájuk. Az ajánlás alapján minden szövetkezet elkészítette a szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó tervét. A megye kisipari termelő- szövetkezetei összesen mintegy 72 millió forint beruházását irányozták elő, főleg a szolgáltatások és lakáskarbantartási munkák fejlesztésére. Ugyanakkor a szolgáltatások növelését az ez évinek mintegy 180 százalékára tervezik emelni a IV. ötéves terv során. A négy év alatt üzemfejlesztési tervek megvalósítására is csaknem 280 millió forint értékű beruházásokat hajtanak végre a megye mintegy félszáz kisipari szövetkezetében. Az évek során a megyei tanács szintén segíti a szövetkezetek fejlesztését, összesen több mint 7 millió forinttal. Lukács Ferenc: Valami _ Sakk — szuszogott a sógorom. — Kész is vágyik — vigyorogtam. — Nana, nem úgy ismerjük mi a fiatalurakat. Nicsak — nicsak, a bástyát húzta közbe. Akkor még egy sakk innét. — lépett el a lóval. — Ügy ni. Ezt kiütjük, aztán beadjuk a mattikát — kuncogtam. _ Hát sohasem hagyjátok már ab ba? — tette elém a kupica pálinkát a nővérem. — A, ez katonás volt — hörpintet- tem le. — Édes fiam! Egy napra jössz le, s azt is végigsakkozzátok — szólt feddőn jóanyám. — Ő nem jön le, leugrik — tette az asztalra a nővérem a ml ,odik kupicát. — Berúgatod. Tudod, hogy a Róza nénihez kell mennie — mondta neki anyám. — Azám, ez tényleg matt az angyalát — dőlt hátra a sógorom. — Sose akarsz már elmenni — nyelvelt a kishugom. _ Újabb lemezt kérek — mondtam, és vettem a kabátomat. e lmúlt Csikorgó tél volt, akkor meg forró nyár. Hasonfeküdtem a kertben, a lábam lelógott a pokrócról. Átkoztam az egyetemet, s átkoztam minden halasztott vizsgát. A nap a fejemet verte, a tankönyvnek csak a vállam tartott árnyékot. Hajnali hétkor kezdtem és délre már tikkadtam a hőségben. Bevizeztem a zsebkendőmet és ráborítottam a fejemre. Aztán Róza néni szólított. — Ebéd! — Már megint paprikáskrumpli. A könyökömön jön ki — faltam az ételt és félrelöktem az uborkasalátát. — Hát ilyen egy gyerek. A kanász lányát kerülgeti és még válogat. Ne félj, holnap cukorborsót főzök. — Már amilyen szép lány. Az jő lesz — öleltem át széles hátát. — Te hízelgő, menj tanulni. Estére jön a Manci tejért. Mentem én és újra hasrafeküdtem a pokrócon. A falun kívül éltem egy más világban, de villanygyujtáskor velük voltam megint. Este keltem életre, mint a bagoly. A napfényes világból csak betűket láttam és villanásokat: Róza néni a konyhában főz. Róza néni vizet merít a gémes- kútból. Róza néni a kertben kapál. Megindultam és lelöktek a buszról. A klinika szürke volt és némán félelmetes. Bevágtam az ajtót és rá se hederítettem a portásra. Egy fehérköpenyes alakba botlottam. — Géza! Hát te hogy kerülsz ide —néztem. — Itt vagyok adjunktus — nevetett. — Ez igen. öt éve nem hallottam rólad, úgy eltűntél. — Te tűntél el. Én megnősültem és itt maradtam. — Igen. Én elváltam és elmentem. — Emlékszel, a „Villára”? Ragyogó éjszaka volt. Míg élek nem felejtem el. Onnan mentem reggel vizsgázni. Hajjaj. Gyerekes apa vagyok, most már be kell érni ezzel is. — Ez jól áll neked —. mondtam. — Tényleg. Hozzám jöttél? Vagy mi az ördögöt keresel itt? — A nagynéném... Itt fekszik. Rákos. Géza megveregette a vállamat. — így van ez öregfiú. Meg a kora is. Talán két napja van hátra — vezetett a kórterembe. A nővér már belibbent előttünk és Róza nénire terített egy lepedőt, mert nem tűrte meg magán a ruhát — Látogatója van, néni — mondta. Álltam az ágynál és néztem beesett szemét. — Eljöttél?... Kihullott a fogam. Mindenem tönkrement. Jó, hogy eljöttét Én már itt maradok. Itt halok meg a városban. Miért hoztak ide? Otthon akarok meghalni. Géza eltűnt, én meg álltam az ágy lábánál és nem tudtam hazudni. — Meghalunk. Mindannyian meghalunk, Róza néni. Holnap bejön anyám — mondtam. Feljajdult és lerúgta magáról a lepedőt. Hátatfordítottam. A presszóban mosolyogva üdvözölt a felszolgálónő és intett a sarok felé. Megpaskoltam a „régi bútordarab” fenekét. Jolán ujja idegesen dobolt az asztalon. — Húsz perce várok — közölte. — Valami közbejött — mondtam. — Tegnap este kaptam meg a táviratodat. hogy jössz. Lemondtam a házibulit. Húsz perce várok! — Tudod mit? Ne várj többet. Ügy sincs ennek sok értelme. _ Szóval összeszedtél valakit Pesten és én már mehetek. — Van valakid? — Emberek mennek, emberek jönnek. Mindig van valakink. Mit iszol? — Búcsúzóul azt. amit te — mondta és előhúzta táskáiéból a szerelmeslevelet, amit két hete Írtam neki. Magasabb bérek
