Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

1970. július 5. SZOLNOK MEUVfcJ NEFLSí 3 Szamosköz, Tiszákét 1970 július Visszatérni jó... Ha meg­nyugtatót talál a szem, ha biztatót hall a fül. „Nincs szomorúbb látvány, mint a falu emberek nélküL A kutyák reszketnek, ve­szélyt éreznek, mintha elve­szett volna a hangjuk... A sínek a levegőben lógnak, csörögnek. Az út szélére, a tócsákba kihordott elhullott állatok tetemei között járok.” A Nagy Víz után — így mondjak a Szamos mentén Vincze Béla főépítésvezető: Most már kétszáztizenhárman vagyunk.. — május közepén jártam az árvízsújtotta vidéken. Az ak­kor írt riportomból idéztem. Üjra elmentem néhány napra. Félve, szorongva, mert az emberek bánata úgy megüli az almáskerteket, a szilvásokat azon a tájon, mint a köd. Abban az örökre emléke­zetes képben reménykedtem, amit Tunyogmatolcson lát­tam. A meglapuló vizek és a romok között egy asszony mór főzött, mosott a szétmál- lott válykok fölött, a háza maradékán. Jól hittem, mert a mindent megbénító dermedtség már mólóban. A segítő kezek élet­indító munkája után akara­tot kaptak az ottani, lelkűk­ben síró emberek is. A földek kiégett sárgasága még mindig szomorú, de a felszaggatott, égnek meredt ha az ország összes fatelepe ide települt volna minden anyagával. Megkerestem Tunyogma­tolcson azt az asszonyt, aki az élniakarás első jelét adta. Kis faházacskában lakik. Vi- kendház, pesti ajándék. Mo­sott most is. Fúj a szél, már jár a homok, piszkolódik minden — mondta. Meg a kalákásokra is mosni kell. Azokra értette, akik az új házat építik. A betontalap­zat már megvan. Olyasmi lesz, mint a régi ház, de kő­ből. Ragasztunk hozzá egy kisszobát is, a két gyereknek, meg egy fürdőszobát is. Bó­logattam és annak örültem, hogy nagyon is másformának ígérkezik az új ház. Hétfőtől már nóta, dal is hallík. Megnyíltak a Kom­munista Ifjúsági Szövetség építőtáborai. Jönnek nagy ZIL-ek, munkaruhás fiatal­emberek. „Sej, a mi lobogón­kat. ..” Megérezték ezek a fiatalok, hogy mennyire kell ide ez az újvilágépítő dal. Na­gyon kell! Elmondta egy tu- nyogmatolcsi bácsi, amikor először hallotta az „éneket”, Tóth István: Nagyon jó lesz, ha jönnek a munkabírósak. úgy gondolta: Idejönnek, ahol szomorúság van, itt nótáz- nak... Aztán bejöttek a gye­rekek — most már gyerekek nek is, sőt gyerekei — a portára, hogy no, bácsi, lát­Munkában a Szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Techni­kum KIS Z-f iatal jai sínek, már a helyükre si­multak. Építőanyagot szállító vonatok fütyülnek egymás­ra: Menj már, a nyomodban vagyok, és utánam is jönnek! Az utakon, Nyíregyháza, Mátészalka felől, autókara­vánok szállítják a téglát, ce­mentet, meszet, sódert, fa­anyagot. A tunyogmatolcsi utcákon, ahol agy jó hónapja még az elhullott jószágok között jár­tam, most mindenütt szili- kát-kockák. Tégla, tégla, tégla... Mentem 60. 80, 100 kilométert, mindenhol építő­anyag. Mintha egy óriási TÜZÉP-telepen járnék, mini­jük, ki van tűzve a háza he­lye. Lássunk neki... Azóta már a falat húzzák. Ügy kell erre a vidékre a nóta is, mint a tégla, a ce­ment. Oszlatja az aggódást, öreg falvak ezek, sok az idős ember. Tönkrement minde­nük, tovább hajlott a hátuk. És most ott vannak mellet­tük, velük a csupavidám fia­talok; erősek, munkabírósak, Hi'-isak Nagy remény ez... ☆ Fehérgyarmat, Arany Já­nos út, Árpád utca. Csupa rom mindenfelé. A főút mel­A Budapesti Könnyűalkatrészt Ellátó Vállalat 8. sz. gyáregysége épül Mezőtúron. Az új üzemben 1972-ben kezdenek termelni Kiskun - napok Nemzedékek lett sátrak, egész tábor. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat itteni köz­pontja. Ez az elpusztult vá­rosrész a szolnokiaké. Ebben a negyedben 56 házat építe­nek fel, s máshol még százat. Földgyalu zúg a portákon. Egy néni sír. Jaj, a kis szilvafám! Aztán megérti: a gépeknek hely kell. Vincze Béla főépítésvezető­vel járjuk körbe a város­részt. Az emberek kijönnek az utcára. Hozzánk mikor jönnek, mikor kerülünk sorra? Nézze, mindent rendebetet- tünk, nézze, itt a fundamen­tum helye... Az építész bó­logat, mindenkinek próbál valami megnyugtatót monda­ni, pedig nagyon kimerült, látom rajta. — Négy nappal ezelőtt még csak nyolcán voltunk. Az építésvezetőség és a két sza­kácsnő. No, meg a gépek. Ma már kétszáztizenhárman va­gyunk. Nézze... Az úton, a tengernyi sár tetején építőanyag. Mögötte, a telepen, betonkeverők mor­molnak. A földgyalu után a KISZ-esek jönnek ásóval, la­páttal. Készítik a házak alapjait. Nagyon várják minden portán a fiatal építőket, és a tervrajzokkal rohangáló ki­tűzőket, művezetőket. Van persze, aki még mindig nem hiszi, hogy az ő házához is jut „abból a sok dalolósból”. Arany János út 18. öreg magyar, Tóth István, még egyedül birkózik a nehéz, vi­zes agyaggal. A főépítésveze­tő ráteszi a kezét az ásóra. Hagyja bátyám, nem magá­nak való már ez. Majd jön­nek a fiúk, egykettőre ki­dobják azt a 40—50 köbmé­tert. Az öreg felegyenesedik, szinte hallom, hogy csikorog a dereka. Csípőre teszi a ke­zét, hunyorog. Jó, ha jönnek. Az utcasor elején már ott dolgoznak a fiúk. ötvenen vannak a győri építőipari technikumból, Seffer József építész-tanár vezetésével, és ötvenötén a szolnoki Sza­muely Tibor Gépipari Tech­nikumból. Nekik Nyári Endre tanár az „apjuk”. Egy hó­napig lesznek itt, két mű­szakban dolgoznak. Vincze főépítésvezető dicséri őket, de talán ennél is többet mond az itteniek szerető emlege­tése. Alkonyatbán mindenfelől teherautók viszik őket a ti- vadari táborba. A rohanó kocsikról végig hullámzik dalolásuk. Ezerkétszáz KISZ-fiatal dolgozik a vidéken, a töré­keny falvak gyógyítói. Há­zakká, otthonos hajlékká for­málják az ország segítségét (Folytatjuk.) A nagy kánikulát felváltó viharos időjárás erősen le- hútötte a Balaton vizét, en­nek ellenére szombaton is élénk forgalom volt a déli parton. Vasúton, gépkocsi­kon, autóbuszokon ezrével érkeztek a hazai és külföldi vikendezők, reménykedve a vasárnapi strandolási lehe­tőségben. Siófokon telt ház volt a szállodákban, mote­lekben: a vendégek több mint 10 országból érkeztek. A kirándulásra igen alkal­mas idő kedvezett a hajózás­nak és a déli part nevezetes­ségeit is többen keresték fel Az amerikai Jet Propulsion Laboratory munkatársai, dr L. D. Kaplan vezetésével, valamint a francia Meudon Obszervatórium tudósai, P. Connes vezetésével nemrégi­Kiskunfélegyháza város tanácsa a helyi népfrontbi­zottság kezdeményezésére — úgy döntött, hogy az idén felelevenítik, s ezután öt­évenként megrendezik a ha­gyományos kiskun napokat. Jellegzetes szignál-, és to­ronyzene jelzi majd az ün­nepi napok kezdetét és vé­gét. Augusztus 20-án díszes felvonulást és népgyúlést tartanak a város főterén. Hosszú idő után most avat­nak újra díszpolgárokat Fél­egyházán. Bővelkednek művészeti rendezvényekben is a kis­kun napok. Találkoznak a kiskunsági születésű, illetve a vidékkel kapcsolatban ál­ló írók, tudósok, művészek, neves közéleti személyiségek. Hangversenyeket, néptánc és tánczenei bemutatókat, iro­dalmi műsorokat, kiállításo­kat rendeznek. Lesz kiskun vásár, keres­kedelmi árubemutató, ipari és mezőgazdasági kiállítás, ezenkívül kiskun sportviada­lok. Lovasparádék és más vetélkedők tarkítják a nagy­szabású ünnepélyt. Sajiórekord Magyarországon 1969-ben 840 különféle időszaki saj­tótermék jelent meg — több mint egymilliárd példányban. Ezen belül a napilapok 661 millió példányt tettek ki: ez a magyar sajtó történetében az eddigi legmagasabb pél­dányszám. a szokásosnál. A tó vize csak húsz fokos volt, mégis sokan lubickoltak benne. Szembe­tűnően megnövekedett azon­ban a megye melegvizű strandjainak a forgalma. — Csokonyavisontán, Nagyatá­don, Igáiban több mint 10 ezren fürödtek. A Balaton déli partján lévő üdülőkben, szállodákban, motelekben, kempingekben, az ifjúsági úttörőtáborokban a magán­nyaralókban és a fizetőven­dégszolgálat szobáiban becs­lések szerint majdnem száz­ezren tartózkodtak szomba­ton. ben megvizsgálták a Mars színképét és megállapították, hogy a bolygó légkörében szénmonoxid is előfordul. A becslések szerint a marslég­kört alkotó anyagok közül a szénmonoxid 0,08 százalék. Sokszor elmondták már: nálunk nincsenek ellentétek az idősebb nemzedékek — az apák —, s a fiatalabbak — a fiaik — között. Hogyan is lehetnének — mondják —, amikor mindaz, amiben a mai ifjúságnak része van, az elődök nehéz, küzdelmes éle­tén, harcaik eredményein ala­pul. Mások viszont igyekez­tek, sőt még ma is igyekez­nek bizonyítani, hogy igenis van nemzedéki ellentét, s a maguk szemszögéből gondo­san, azonban tendenciózusan összeválogatott példákkal pró­bálják indokolni véleményü­ket: nemzedéki ellentét min­dig volt, mindig lesz, nézzék csak meg, mennyi vita van ma is az öregek és a fiata­lok között. Persze hiba lenne ezeket a vitákat tagadni, mégis leszö­gezhetjük: nincs nemzedéki ellentét. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának februári ülé­sén alaposan tárgyaltak er­ről a problémáról. A felszó­lalók cáfolták azokat, akik abszolutizálják a nemzedéki sajátosságokat és különbsé­geket, de azokat is, akik azt vallják, hogy az ifjúság sa­játos problémáiról beszélni majdhogynem antimarxista ténykedés, s az osztálymeg­közelítés feladása. A mai ifjúság híve társa­dalmi rendünknek, tudja és vallja, hogy a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus. Magyarországon ez annyit je­lent, hogy összehasonlítha­tatlanul jobb életkörülmé­nyek között élnek az embe­rek, mint a régi rendszerben. A fiatalok nagy része mégis elégedetlen a jelenlegi álla­potokkal. Ügy vélik, hogy még sok mindent kell tenni, sok-sok hibát, gyengeséget kell kijavítani. A fiatalok legtöbbje jól tudja, milyen hatalmas tett volt az új tár­sadalmi rend létrehozása. Igaz, hogy hiányoznak a sze­mélyes élmények, s ez sok­szor a jelenségek más meg­ítélésére vezet, mint időseb­beknél. A fiatalok számára alig jelent valamilyen vonat­kozásban is normát a régi világ. Igényeit a jövőhöz mé­ri, igyekszik magasra emelni a mércét. És ez így van jól, így helyes. A fiatalság ezt az igényt éppen az idősebbektől, a párt régi harcosaitól tanul­ta. Előre kell nézni még ak­kor is, ha egyesek az öregeb­bek közül pihenni szeretné­nek, s úgy vélik: a jelenlegi helyzet sokkal jobb a régi­nél, tehát lépjünk a „fontol­va haladás” korszakába. A megfontoltság ne­mes erény, de általában nem a fiatalok tulajdonsága. A megfontoltság persze nem le­het jogcím az egyhelyben to- pogásra. A fiatalság legna­gyobb erénye nagy vitalitása, munkabírása. Azokra a fia­talokra építhet a párt, azok­nak a szavára figyel fel első­sorban, akik dolgozni akar­nak, sokat, jól, és minél ha­tékonyabban. Hiba lenne elfeledkezni ar­ról, hogy a fiatalok egy része tapasztalatlanságában gyak­ran helytelen véleményre jut. Még sűrűbben előfordul, hogy helyes álláspontját eltúlozva, rosszul fogalmazza meg. A fiatalkori tapasztalatlanság­nak kétségtelenül vannak reális buktatói. A magyar munkásmozgalom tapasztala­tai azonban bizonyítják, hogy az idősebb nemzedék szere­tetteljes segítséggel háríthat­ja el ezeket. Az illegális moz­galomban és a hatalomért folytatott harc időszakában az idősebb elvtársak nem a fiatalok hibáit nézték, hanem alapvető tulajdonságaikat, te­hetségüket, rátermettségüket, erkölcsi értéküket. Kétségtele n, ma más a helyzet, mint a hatalomért folytatott időszakban volt. Bizonyos fiatalok — elég öregurasan — úgy fogják fel a dolgokat, hogy az időseb­bek már mindent elvégeztek, nekik már csak a kényelmes élet jutott, ök, ha akaratla­nul is — bár életkorban év­tizedek lehetnek közöttük — azokkal az idősebbekkel val­lanak azonos nézeteket, akik lenézik a mai fiatalságot. Más fiatalok viszont — s kétségtelenül ez a többség — a szocializmust építési prog­ramként fogják fel, látják a megtett utat, de felmérik azt is, mekkorát kell még meg­tennünk. ök képviselik a he­lyes álláspontot, velük érte­nek szót legkönnyebben azok, akik — átvitt értelemben — idősebb korukban is meg­maradtak fiatalnak. Lenin azt tanította, hogy a szocia­lista társadalom felépítésé­nek egész korszaka forradal­mi jellegű. Különböző állo­másai egyformán fontosak és egymást kölcsönösen feltéte­lezik. Sőt, Lenin könnyebb­nek ítélte a hatalom meg­szerzését, mint a szocialista gazdasági—társadalmi rend felépítését. „Ez a második feladat nehezebb az elsőnél — írta —, mert semmi esetre sem oldható meg egyetlen hősies fellángolással, hanem a tömegek közt végzett hét­köznapi munkához szükséges legtürelmesebb, legállhatato- sabb, legnagyobb hősiességet követeli meg.” Vannak, akik a fiataloktól „ellenzékieskedést” várnak. Nos, a hatalomra került for­radalom időszakában az a fiatal forradalmi, aki nem ellenzéki, hanem vállalja és végrehajtja az építés felada­tát. Együtt azokkal az idő­sebbekkel, akik oly sok küz­delem után sem fáradtak el, s folytatják a forradalom tel­jes győzelméért a harcot, az­az pontosabban, most már a munkát, az új viszonyok kö­zött. Tény, hogy a fiatal élet­években alakul ki a jellem és a világnézet. A mai fiatalok ugyan a szocializmusban születtek, de nekik sem könnyű a szocia­lizmus tudatos harcosává vál- niok. Másképpen jutnak el a munkáshatalom ügyének szi­lárd hívei közé, mint az elő­ző nemzedékek, de százezré­vel jutnak el. És közösen dolgoznak azokkal, akik már régebben álltak a társadalmi haladás zászlaja alá. Tiszai Lajos Tíz országból a Balatonnál Szénmonoxid a Marson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents