Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. július 1. A rendőrtiszt naplójából HALÁL, ÉJSZAKA III. Pacsiad százados dühösen ütött az előtte fekvő iratokra: ,,Semmi és semmi! Ahány gyanúsított, annyi alibi. Akikre ráillett a személyleírás, mindegyik igazolta, hol járt, mit csinált a kérdéses időpontban. Ki lehet tehát az az ismeretlen férfi? S még a nyomozótiszt újabb variációkon törte a fejét, a község általános iskolájában ahogy megkezdődött a tanítás, már az első óra után egy gyerek meg az iskola igazgatója a legközelebbi vonattal a megyeszékhely, re utazott. Mi történt? fegyelmezetlen as osztály Szünet utáni első reggel, a hetedik osztályban. Bárki azt hihetné, a téli szünidő élményeiről beszélnek a gyerekek. De nem! Az egész osztály egy fiú körül csoportosult, észre sem vették, hogy becsöngettek, hogy a tanár belépett az osztályba. Az első órát Tóth Miklós tartotta. A fiatal tanár megrökönyödve tapasztalta a fegyelmezetlenséget. „Vigyázz!” — kiáltotta, de a gyerekek szinte észre sem vették. Csak a második kiáltásra rebbentek széjjel. — Mi történik itt? A gyerekek egymás szavá. ba vágva kiabálták: — Szeles Balázs látta Sass Bélát, mielőtt meghalt. Beszélt is Vele! A tanár magához intette a gyereket. — No, kivele, mikor láttad Bélát? A gyerek tudva, hogy rajta csügg most minden szem, fül, kihúzta magát: — Pénteken nagyanyámék- nál voltam. — Tizenhetedikén? — Igen. Hordtam neki vizet. Mikor hazafelé mentem, a Pozsonyi út sarkán összetalálkoztam Bélával. Egy vasutas ruhás emberrel beszélgetett. Megálltam mellettük, köszöntem, hogy szervusz Béla. Szervusz, mondta és kérdezte, tudok-e valahol galambot eladót, mert azt szeretne venni. Akkor az ember azt mondta, hogy van neki, menjünk el hozzá mind a ketten és ad fejenként 10 forintot is. Mondta, hogy ott lakik a közelben. Meg is mutatta a húszast. — És ti? — Én azt mondtam, hogy nem megyek, mert sietni kell haza. De arra nem emlékszem, Béla mát válaszolt. Elköszöntem, otthagytam őket. Amikor visszanéztem, láttam, hogy Béla meg az ember elértek a Szentandrá- si út sarkához és a járdás oldalon balra befordultak... A fonal első szála A fiút a megyei főkapitányságon Szitányi alezredes hallgatta meg újra. — Nos, fiam, el tudnád mondani, hogy nézett ki az az ember? Láttad már máskor is? — Olyan ronda volt, vő- rösesszőke hajú. Simlis vasutas sapkában. Néhányszor láttam azelőtt a mozinál is azt az embert, de akkor egyedül volt. Alig távozott a fiú, az iskola igazgatójával, az alezredes máris hívatta munkatársait. — Nos, fiúk igen, erre kellett volna gondolnunk először is. Lehet, hogy a gyerek egy homoszexuális gyilkos áldozata lett. Azonnal fel kell deríteni, lakik-e a faluban ilyen ferdehajlamú férfi. Különösen a Pozsonyi és a Szentandrási úti részt fésüljétek át. Lehet, hogy ez lesz az első fonalszál... A rendőrtisztek csodálkozva néztek az ,,öregre”. Miféle fonal? Szitányi látta az arcokon tükröződő értetlen. séget, elmosolyodott. — Látszik, hogy nőtlenek vagytok, A feleségem ha fonalat vásárol, mindig az első szálat kutatja, melyet ha megtalál, könnyen felgombolyítja az egész motringot. A temetés január 22-én ebéd után volt. Egész idő alatt szóltak a harangok. Ott volt a falu apraja, nagyja. Az iskolások énekeltek!... és szörnyű volt hallani Sassné örjöngő sikoltásait, ahogyan egyetlen gyerekét siratta. Aznap, este fél hatkor, amikor az a vasutas egyenruhás férfi leszállt a Vámos- györkről érkező vonatról, két férfi lépett mellé. A vasutasruhás hiába tiltakozott, odakisérték az állomás előtt álló Pobedához és a kocsi elindult. „Sose láttam azt a gyereketu A gyanúsított férfi kihallgatásával az alezredes Pa- csai századost bízta meg, de azért ő is beült egy sarokba csöndes figyelőnek. — EZ tudná mondani, mit csinált maga január 17-én délutántól másnap reggelig? — kérdezte a férfitől a százados. Az .,öreg” figyelmét nem kerülte el. hogy a kérdezett kicsit idegesen gyűrögeti kezében a zsíros vasutas sapkát. — A MÁV-nál vagyok vonatfékező. Tizenhetedikén a szolgálatomat Miskolcon fejeztem be, mert oda kellett kísérnem a 498 számú te- hervonatot. Onnan utaztam haza J ászáiokszállá&ra. Fél háromkor értem haza. Begyújtottam. rendet csináltam. főztem magamnak vacsorát, aztán mivel fáradt voltam, lefeküdtem és aludtam másnap reggelig. — Tudja valaki igazolni, hogy otthon volt? — Hát kérem én egyedül élek... de a háziasszony meg a lánya, azok biztosan láttak, hogy otthon voltam... — Más senki? A férfi hallgatott, gondolkodott, majd felkiáltott: — Most jut eszembe, nálam volt Monus Ignác bácsi, a szomszédom. Amikor hazafelé mentem találkoztunk, mondtam neki, hogy jöjjön át, mert megadom a tartozásom. Át is jött. beszélgettünk, odaadtam neki a pénzt aztán elment. — Nem ismerte maga Sass Bélát? Azt a fiút, akit elgázolt a vonat. A férfi nyugodt hangon válaszolt: — Sose láttam azt a gyereket. Csak hallottam az egyik vasutastól, hogy elgázolta a vonat. — Kitől hallotta? — Nemes Ferenc váltóőrtől. Reggel, amikor utaztam be Vámosgyörkre, tőle hallottam az állomáson. — No, akkor adja írásban szépen, hogy maga soha nem ismerte, nem látta Sass Bélát, Itt a toll, a tinta, papír... itt mindjárt a kisasztalnál meg is írhatja. A férfi zavartan forgatta kezében a tollat, aztán balra dűlő kerek betűkkel írni kezdte; „Alulírott Sz. Alajos, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy Sass Béla 14 éves jászárok- \ szállási fiút, akit 1958. január 17-én este a jászárokszállási állomás közelében egy vonat agyongázolt, nem ismerem. ővele soha nem beszéltem... Szitányi alezredes elolvasta a nyilatkozatot. Aztán ránézett Pacsai századosra, majd a férfihoz fordult: — Mondja, maga mióta szereti csak a férfiakat, különösen a fiatalabbakat? Vagv tűdül. mit. amíg ezt megbeszéljük, arra a néhány napra kénytelen lesz a vendégszeretetünket élvezni... (Folytatjuk) SZÁNTŐ ISTVÁN Balafonfenyvesen már épülő társasüdülőben lakrészek elő jegyezhetők. Pécsi 2. számú Ügyvédi Munkaközösség, PÉCS, Kossuth u. 22. T: 23—13. Á női test és a tudomány A húsz év körüli lányok — pontosabban a szombathelyi Tanítóképző Intézet diáklányai — átlag 159.8 centiméter magasak, súlyuk 56.2 kilogramm, a Testnevelési Főiskola hallgatónői 1.9 centiméterrel magasabbak, de 70 dekával könnyebbek. Ezzel szemben a budapesti atlétikai Európa-bajnokság női részvevőinek átlagos magassága 168-3 centiméternek, — súlya pedig 63.5 kilónak bizonyult. Ezeket az adatokat dr. Eiben Ottó antropológus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem adjunktusa annak a nagyszabású alkattan! vizsgálatnak a során állapította meg, amelyben elektronikus számítógépek segítségével 125 atlétanő, 139 TF-hallgatónő és 179 tanítóképzős leány — több mint 30 jellemző testméretét dolgozta fel. Ez volt az első ilyen jellegű. ennyire korszerű módon nőkre vonatkozólag elvégzett alkattani ■»izsgálat. A vizsgálat fő célja egy új módszer bevezetése és kipróbálása volt, továbbá annak (megállapítása, mennyire szoros a kapcsolat az egyes sportágak és művelőik testalkata között. A tudományos eredményeken túlmenően — azonban a munka számos. a laikusok részére is érdekes megállapításra vezetett. Adatszerűén igazolódott például, hogy az összes megvizsgáltak között a legnagyobbak, a legerősebben feilettek a diszkoszvetők. Átlag 174.9 centiméter magasak. az ő karjuk és lábuk a leghosszabb, mell- kaskerületük 99-2. tomporkerületük 98.5 centiméter, súlyuk pedig 81.5 kiló. Ezzel szemben a középtávfutónők csaknem pontosan 10 centiméterrel kisebbek és több mint 25 kilóval könnyebbek. ..Mellbőségük” jő 12 centiméterrel kisebb. Combizomzat terén a súlylökők' vezetnek. Combjuk átlagos kerülete 64.4 centiméter, mi* a középtávfutónőké csak 52.3. Az igazi nagy különbségek természetesen a lakosság átlagát tükröző tanítóképzősök és az atléták között adódtak. Az előbbiek átlagosan több mint 15 cm-rel kisebbek a diszkoszvetőknél. ..MEPERNVSJE á ELŐTT Köztudott, hogy a televízió súlyos gondokkal küzd a színvonalas és eredetileg is a képernyőre szánt tévéjátékok vagy tévéfilmek előteremtésében. Nincs még kialakult alkotógárdája, amelyik ismerné a műfaj minden csínját-bínját és ki tudná elégíteni mennyiségileg is a televízió műsorfaló éhségét. Hiány miatt ezért kell gyakran, a kelleténél is gyakrabban az irodalomhoz fordulni segítségért. És ez sajnos, nem mindig jár sikerrel. Van. amikor a ..pótlék” kitűnően beválik; amikor a másfajta szabású ruha is kitűnően áll rajta. A vasárnap esti Világirodalmi Magazinban mindkét esetre láthattunk példát. Elbert János vonzásában A világirodalom kiváló szakértője ki tudja hányféle minőségben szerepelt már a képernyőn és szerzett kellemesen tartalmas perceket, órákat a tévé nézőinek. Most műfordítói minőségben állt a nézők elé. hogy munkássága egyik fő területének, a műfordításnak örömeiről és gondjairól adjon számot. Várkonyi Zoltánnal, az est rendezőjével való párbeszéde azonban nemcsak műfordítói hitvallása volt. hanem bepillantás is a televízióhoz láthatóan vonzódó irodalmár ízlésvilágába. Mert Elbert János szívügyének tekinti a televíziót. Ä Magazinnak szinte házi fordítója, R egyben ,.fel- hajtója”. Nemcsak értékes világirodalmi műveket kínál, hanem olyan műveket keres, amelyekre jól rászabható a képernyő ruhája. Vasárnap esti műsorában is akadt egy felfedezés: Stoopard A pontos idő című hangjátéka. A képernyőre alkalmazva telitalálat volt. Mintha eredetileg is oda készült volna; a kérlelhetetlen monotóniával járó-mozgó „időkerekek” egyidejű látványa az idő rabságában vergődő, szenvedő emberi arc látványával teljes élményét adta a századunk emberét fenyegető elidegenedés érzésének. Vár. konyi Zoltán is nagyszerűen érezte meg a lehetőséget: szuggesztív módon teremtette meg a képi elemek és a verbális mondandó egységét. Ugyanakkor a Wilder egy- felvonásos csak okosan fényképezett színház maradt, s a két lengyel novella is hiányosnak. darabosnak tűnt az új műfaj kereteiben. Az arány tehát a Magazinban nem túl kedvező: 4:1 azoknak a műveknek a javára, amelyek a képernyőre való átültetést megsínylették. (Persze meglehet, hogy ebben a rendezés is ludas!) Hogy milyen a jó televíziós film. arra a Magazin előtt bemutatott Arany Rózsa-díjas csehszlovák film kitűnő példa volt. Régen szórakozhattunk olyan jól könnyűzenei műsoron, mint a Hat szökevény bolondos kalandjainak láttán. A film- burleszkek hagyományaira épülő zenés ..némafilm” tűzijáték módjára szórta a szellemesebbnél szellemesebb ötleteket, mindig újabb és újabb erőre kapva, kifogyhatatlanul. Parádés szórakoztatás volt — a képernyőre komponálva. Ha egyszer a Kék fény» valamit célba vesz. annak menthetetlenül vége. Hallhattuk: a Kék fény keze még külföldre is elér. Ladányi Gyulát is a képernyőről felismerve Csehszlovákiában fogták el. Kollár tanár úr humoros megjegyzése a Zenélő órákban, mi szerint f r A FELELOSSEQ REQENYE: ÚJRA A KEZDET Lengyel József egy-egy műve körül csaptak már Ösz- sze ellentétes vélemények. De az író élete sem művész- kedő széplelkek pályafutásához hasonlatos. A Tett című folyóirat fiataljai közül még 1918-ban néhányan — Révai József, Komját Aladár és Lengyel József — kapcsolatba kerültek Szabó Ervinnel és a háborúellenes szervezkedéssel. Sallai Imrével, Korvin Ottóval antimilitarista propaganda munkára vállalkoztak laktanyákban, pályaudvarokon és az újságírók körében. Néhány hónap múltán pedig Lengyel József a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagja lesz, 1919 februárjában tartóztatják le, a pártegyesülés után szabadul. A Ta- nácsköztársáság idején pártmunkás és újságíró. Bécsben, Berlinben, majd 1930-tól Moszkvában él emigrációban. Ez utóbbi fővárosban a Sarló és Kalapács szerkesztője, színház- és filmdramaturg. Törvénytelenül fogják perbe 1938-ban, börtönben, majd száműzetésben tölt 17 esztendőt, 1955- ben rehabilitálták. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásáról szóló dokumentum regénye, a Visegrádi utca, 1930- ban látott napvilágot Moszkvában, majd — az író hazatérése után — 1957-ben jelenik meg magyar nyelven. Prenn Ferenc hányatott életének kalandjai — az Olcsó Könyvtár és a televízió közvetítő csatornái révén — közismertek ma már. Az Elévült tartozás egy-egy darabja pedig legbecsesebb értékű novelláinknak sorában követel helyet magának. Lengyel Józsefet 1958-ban SZOT-díj- jal jutalmazták, 1963-ban pedig a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjjal tüntette ki. Szükséges felsorolni ennek az életútnak, a sokszor és sokféle módon embert próbáló éveknek állomásait, különben nem értenénk a most megjelent kisregény címének mély — egy élet tapasztalatai és tanulságaiban gyökerező — címét sem. Hiszen hányszor kellett újra kezdeni ezt az életet, és ha „simán” is mennek a dolgok, mint Lenin figyelmeztet reá, munkánkat mindig újra kell kezdenünk. Soha nem állhatunk be a „kapu előtt leselkedő kivárás” kényelmes vagy éppen ravasz helyezkedésének pozícióiba. A forradalmár útja nem lehet kitaposott út. Banicza, a kisregény főhőse is a koncentrációs táborban kapja újabb feladatát; meg kell mentenie a neves építész- mérnököt — közli vele a táboron belül működő antifasiszta ellenállás vezetősége. A mérnökre nagy szükség lesz itthon az újjáépítés során. Banicza felkeresi Trendet, de a mérnök már emberi tartásában és reményeiben összetört, megadta magát a halálnak. Ekkor kapja összekötője révén Banicza újabb feladatát; belátása szerint döntsön, kit merít meg, egy „keret” van, a másnap elszállításra kerülők sokaságából egyetlen főt kórházba tudnak szállítani a lágerből hamis iratokkal. Banicza át- érzi döntésének felelősségét; elvileg bárkit választhat, de ha már valakit választott, a többi számbajöhető fölött akaratlanul ő is kimondta a halálos ítéletet. Most hangzik el, mintegy vita közben, amikor lelkiismeretével perlekedik, és nehezére esik a választás, ez a párbeszéd: — Persze, hogy nem köny- nyű éleiről, halálról... A mieink dolgában ilyesmiről dönteni. Nem azt jelenti ez, hogy megtagadnám. — Beszélj világosan! — Végrehajtottam a parancsot, de nem könnyű... kiválasztottam egy francia fiút... — Hát akkor tudd meg azt is, hogy akinek ez könnyű, azt nem szabad ilyen dolgokkal megbízni. A közelébe sem szabad engedni, ahol emberekről döntenek... A felelősségről szóló vitairat valójában Lengyel József új kisregénye. Rejthet-e a látszat nagyvonalúság kicsinyességet, az emberek megítélése során, a csalha- tatlanság mezében rejtőzködhet-e szándékos vagy szubjektivitásból eredő tévedés, és lehet-e lelkiismereti konfliktusokkal küzdve is távlatokat kutatni? Itthon, a felszabadulás után éledő országba hazatérve ismét döntenie kell Baniczának. Ezúttal saját további sorsáról. Moszkvában az emigrációban gépészmérnöki diplomát szerzett. Fel szeretné frissíteni itthon technikai ismereteit, hogy kommunista műszaki értelmiségként kezdhessen az új világban ismét életet. — Miért akarsz félrehúzódni a társadalmi harcoktól? — kérdezi ekkor a társa. — A szakmában szeretnék dolgozni! Mérnöknek tanítottak. .. — Most a párt vezető szerepét kell erősíteni! — Én is ezt mondom, ugyanezt, csak más szavakkal. .. És miközben valahogy ilyen módon folyik a párbeszéd, hangzik el a súlyosan koppanó mondat, mely az elkövetkező évek néhány — nem törvényszerűen be- „ következendő — eseményének lehetőségét is már magában rejti. — Én ezeket a más szavakat nem nagyon szeretem... Banicza pedig elindul a Tisza Klámán térre, a Magyar Kommunista Párt központi székházába, hogy ott mondja el. — ossza meg valakivel gondolatainak terhét, — milyen szándékok vezérlik döntésében. Az Újra a kezdet Lengyel József összes művei sorozatának új kötete, közel ötezer példányban jelentette meg a Magvető Kiadó. CSÁSZTVAI ISTVÁN azért várt a dobással, mert még ha siet, bekerül a Kék fénybe — ugyanis a két mű. sor egymás után következett — már céloz arra a tekintélyre, amit szólás formájában így is hallhatunk: vigyázz, mert bekerülsz a Kék fénybe. Persze kivétel akad. mint Indián, a pesti hippikirály, aki önszántából vállalkozott egy bővebb interjúra. Hogy miért? Hogy elhatárolja a magyar hippiz- must á garázdálkodástól és a betöréses banditizmustól. íme a magyar Mauson! Láthattuk, bár arról szűkszavúan szólt, hogy hét erőszakos nemi közösülés nyomja a leL két. De az adás igazán szomorú szenzációját az „erős” fiúk adták. Őket nem láthattuk, még csak 17 évesek lesznek. De két óra leforgá* sa alatt 11 fegyveres bűn- tényt hajtottak végre. Fiatal, korúak tömény bűnözése. Hogyan jutottak idáig? Erről jó lett volna többet is megtudni. Ha a kocka el van vetve mit lehet tenni? Azt, amit a Zenélő órák játékvezető hármasa tesz. menteni a menthetőt. Igazán élvezetes zenei műsor már nem lesz ebből a kockarázogatással kombinált játékból. És már csak azért sem járhat át bennünket a játék izgalma, mert erre a csapatok szellemi, illetve zenei felkészültsége sem ad alkalmat — botladoznak. A játékvezetői triász pedig jobb híján szórakoztatja magát. Alighanem ők is érzik a játék gyengeségeit. Alighanem az lenne a legjobb. ha hagynák a kockát, s valami más formát keresve, némi szünet után ősszel új játékba fognának. Röviden A félelem bére nagy siker volt a moziban is; évek múltán a képernyőn is megőrizte félelmes hatását. A Pálfy—Korolovszki-ket- tős útirajza okos beszéd volt, élménvszerűen tálalva; a Ne* mes—Fehér házaspár vidám utibeszámoló.ia sikertelen családi vállalkozás érdeklődésünk felkeltésére. y. m.
