Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

j.970. július 1. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 5 O LVASolNK Gőzfürdő — gőz nélkül Gyakran járok a Tisza Szállóban lévő gyógyfürdőbe. Az utóbbi időben — körülbelül két hónapja — semmilyen gőz nincs. Nem tisztálkodási szándékkal megyek a fürdőbe, ép­pen ezért bosszantó ez a helyzet. Ügy vélem, ennyi idő alatt lehetett volna már intézkedni a hiba kijavítására. A vendé­gek nap mint nap zsörtölődnek emiatt, de hiába. A fürdőben lévő óra sokáig nem járt. Megjavították, de újból meghibásodott. A vidékieknek pedig sokszor jó lenne tudniuk a pontos időt; vonathoz, autóbuszhoz igyekeznének. Ha már a fürdőnél „járunk”... A Damjanich-uszoda öltözőjében nincs gumiszőnyeg, a vetköző-öltöző vendégeknek ezért a hideg kövön kell ücsö­rögniük. Hivatalosan is nyár van már, mégis kellemetlen ez és könnyen lehetne rajta segíteni. 3. B. Szolnok Nem ez a legfontosabb, de.!; Tudom, az árvízzel és kö­vetkezményeivel küzdő or- szágbap nem az alábbi kér­dés megoldása a legégetőbb. Mégis kevés figyelmességgel nagyon megkönnyíthetnék az illetékesek az autósok életét. örültünk a modern ÁFOR- kutaknak, amelyekre renge­teget költöttek. Elkeserítő vi­szont, hogy az ott elhelye­zett kompresszorok csak rit­kán üzemképesek. Pedig ezek is a biztonságos közlekedést szolgálnák. Többször tapasz­taltam, hogy nem működött a kompresszor a karcagi és a kisújszállási kútnál — ép­pen a 4-es főútvonal mellett. Tetejébe a kútkezelők nem is mindig a legudvariasabban adják ezt a „kedves vevő’’ tudtára. Nem ők tehetnek ró­la... Ez igaz is, de azt hiszem, az is vitathatatlan, hogy ne­kik kellene kérniök a komp­resszorok javítását Nagy Lajosné Kisújszállás Előfizetünk, de miért? Nem szívesen szólok bele másoknak az ügyeibe, de ami az utóbbi időbén a jászalsó- szentgyörgyi postán van, az arra kényszerít, hogy tollat fogjak. A falu egyik részében he­tek óta nincs újságkézbesítő. Igen sokan olvasnánk pedig naponta a hírlapokat, csak­hogy nem jutunk hozzá. Leg­többünk tsz-tag. Kora reggel indulunk munkába, késő este érünk haza. Reggel még, este már zárva van a posta. Más­nak meg — mondjuk egy szomszédnak — nem adják oda az újságot. Jöjjön érte az előfizető. Esetenként ezért egy-egy szatyorra való is összegyűlik. Akkor vagyunk „szerencsések”, ha esik az eső (nem tudunk dolgozni), vagy betegek vagyunk, mert olyankor naponta friss újsá­got olvashatunk. Dehát végső soron egyik sem kifizetődő dolog. A napokban a következő jelenetnek voltam tanúja a postán. Fiatalasszony cso­magszállító levéllel a kezé­ben várta, hogy sorra kerül­jön. Nem az övé volt a kül­demény, hanem a szomszéd­jáé, aki mellesleg előre alá­írta annak átvételét. Ez nem volt elég. Az asszonyka egy­re hajtogatta, ha szükséges, ő is aláírja. Szomszédja ko­rán munkába megy, éppen javításból várja az órát, az van a csomagban... Nagyon várja már... Ne írjon alá semmit, ha szüksége van a szomszédnak az órára, jöjjön érte ő maga — így szólt a válasz, és nem volt apelláta. Mert ez a sza­bály. De kinek jó ez a merev szabály? L. K. J ászalsószentgyörgy A kerékkötő bürokrácia A Néplap június 21-i számában olvastam, hogy Fehér- gyarmaton is megkezdődött az árvíz okozta károk helyre- állítása, s nagy szükség van az építőkre. Húsz éve vagyok kőműves. Jelenleg magánkisiparosnál dolgozom. A tanácsnál felajánlottam: készséggel vállalnék munkát az árvízkárosultak otthonainak mielőbbi újjáépítésé­ben. Váltsak működési engedélyt — szólt a tájékoztatás. Ez eddig rendben is volna. Váltanék. Csakhogy erkölcsi bizo­nyítvány is szükséges hozzá, annak megszerzéséhez pedig egy hónap kell. Ez idő alatt másodmagammal három vagy négy házat is helyreállítanék, illetve felépítenék. Kérdésem: ilyen nagy szükségben nem lehetne „menet” közben elintézni a hivatalos dolgokat, vagy meggyorsítani az ügyintézést? Állásanyaggal, szerszámmal rendelkezem, úgy hiszem, sokat segíthetnék az árvízkárosultakon. Dancza L. Törökszentmiklós Talajvíz a IX. kerületben Megrendülve olvasom nap mint nap az újságok hasáb­jain az árvízről szóló híradá­sokat. Könnyet csal szemem­be ezeknek a tragikus sorsú embereknek a helyzete, ezért ajánlottam fel kétnapi fizeté­semet segítésükre. Nekünk, a szolnoki, IX. kerületi Gó­lya, Lepke és Orgona utca környékén lakó embereknek _ bár nem árvízsújtotta te­rületen lakunk — csaknem olyan a helyzetünk, mint aki­ket az árvíz sújtott. A z idei és az elmúlt évek rendkívül csapadékos időjá­rása megemelte a talajvíz szintjét. Vannak olyan épü­letek, ahová csak vízben gá­zolva lehet a lépcsőig eljut­ni. Az udvarokat felverte a gyom, mert lehetetlen rá­menni a földre, víz áll rajta. Veteményezésről meg egyál­talán nem lehet szó. A Kőműves utcát csator­názták ugyan, szivattyú is működik. Csakhogy ez a rész, amelyről írok, nincs csatla­koztatva sehol a csatornához; hétszámra bűzösödik, poshad a víz az utcákon, az udvaro­kon. A levezető árkok kiásá­sáról a tanácsnak kellene gondoskodnia. Ezt ugyan mi is megtennénk, de egyes em­berek nem engedik a házuk mellett kiásni a lefölyóárkot. Szóltunk, kértük a taná­csot; tegyen valamit. ígére­tet kaptunk, de azzal még nem javult a helyzet. Ha egy-két derült nap után fel is szikkad valamennyire a talaj, elég egy félórás eső, és már ismét áll a víz. B. L.-né Szolnok így tilos kereskedni! „ ... Április 10-én az újszá- szi hentesüzletben turista szalámit kértem. Kérdésemre, hogy friss-e az áru, a hentes lelkiismeretfurdalás nélkül igent mondott. Másfél éves kislányom még ugyanezen a napon uzsonázott belőle és szombatra nagyon beteg lett. Kihívtam a körzeti orvost. Mikor a szalámit megmutat­tam neki, közölte velem, hogy az bizony nem friss... Meg­tudtam közben, hogy a KÖ­JÁL megtiltotta a szalámi árusítását, de a penészt leka­parták róla, olajjal lekenték a rudakat és friss áruként el­adták... Emberségből elég­telenre vizsgáztak az újszászi fmsz egyes vezetői, azzal nem törődtek, hogy másoknak bajt okoznak... Ez már több eset­ben is előfordult, csak idáig még senki nem mert szólni, de én úgy érzem, ez már tart­hatatlan állapot...” Körülbelül így summázható K. I.-né újszászi olvasónk le­vele. Sorait eljuttattuk a Szolnok megyei Állami Köz­egészségügyi-J árványügyi Felügyelőséghez, s kértük a bejelentés kivizsgálását. S a válasz? „...K. I.-né panaszát ápri­lis 22-én kivizsgáltuk, mert a levélíró előzőleg a KÖJÁL- hoz fordult. Az ÁFÉSZ — a romlásról értesülve — a tu­rista szalámiból vizsgálatra mintát küldött a KÖJÁL la­boratóriumába. A szakvéle­mény: Az érzékszervi kifo- gásoltság (színeltérés) miatt kereskedelmi forgalmazása aggályos, a bakteriológiai tisztaság még elfogadható. Április 22-én az ÁFÉSZ- központban a panaszt kivizs­gáló munkatársunkkal közöl­ték, hogy a romlott turista szalámit megsemmisítették. Az előzményekből és a la­boratóriumi vizsgálatra kül­dött szalámi-mintából megál­lapítható volt, hogy a turista szalámi érzékszervileg rom­lott volt, a romlás oka pedig a helytelen tárolás. A rom­lásért és az áru forgalomba- hozataláért a boltvezetők a felelősek. Átiratunkra az ÁFÉSZ igazgató elnöke írás­ban figyelmeztette Káló Ist­vánt, az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának vezetőjét és Káló Istvánná boltvezetőt...” ctf$ßinkh&~ A szállítószalagnak nem árt a víz H. J. szolnoki lakos levelét „Riasztó felelőtlenség” cím­mel közöltük június 10-i szá­munkban. Olvasónk ebben szóvátette: felelőtlenség volt két szállítószalagot a Tisza- partján hagyni, amelyek eset­leg éppen az ár elleni véde­kezésben könnyíthették vol­na az emberek munkáját. Pusztai Józseftől, az Alföldi Szilikátipari Vállalat üzem­vezetőjétől kaptunk választ a fentiekre. Idézünk belőle: „...A kialakult gyakorlat alapján a téli jeges árvíz elől mindig kiszállítjuk gépein­ket. A tavaszi zöldár elől pe­dig csak azokat a berendezé­seket, amelyeknek á víz árt. A kérdéses szállítószalagokról is leszereltük a kényesebb alkatrészeket, az ott maradt berendezéseknek nem árt a víz... Az áradás kezdetekor egyébként érdeklődtünk a vízügyi szerveknél az árhul­lám nagyságáról és idejéről. Azt a választ kaptuk, hogy ez az áradás nem lesz na­gyobb az előzőeknél, mivel ez a negyedik ebben az évben... A vízben maradt szállítósza­lagok miatt sem vállalatun­kat, sem a népgazdaságot nem érte károsodás... A sza­lagok elszállításának költsége többszöröse a részleges le- és felszerelés költségének... Az árvíz nem a gépekben oko­zott kárt, hanem abban, hogy a tartós, magas vízállás miatt mintegy másfél millió forint termeléskiesésünk van...” Egy gól: öt fillér Hl Lapunk június 23-i szá­mában a Magyar Távirati Iroda hírét közöltük „Egy mérkőzés százezer forint” címmel. Madarász Tibor szdinoki olvasónk a követke­zőket írta ezzel kapcsolat­ban: „A cikk az olasz—nyugat­német labdarúgó mérkőzés miatti, a magyar televíziós adás okozta, kb. 200 mega­wattos többlet-terhelés kap­csán megállapítja, hogy ez kb. 500 megawattóra többlet- fogyasztást, vagyis 50 000 ki­lowattórát jelentett. így 100 000 Ft-ra becsüli a mér­kőzés végigélvezésének költ­ségeit. Sajnos, a számításba egy kis hiba csúszott! Ugyanis az 500 megawattóra többletfo­gyasztás nem 50 000, hanem 500 000 kilowattóra. (Egy „nulla” az eltérés, ami itt még nemcsak Vítray, hanem Szepesi szerint is nulla, és nem null...) Ugyancsak tévedés van a többletfogyasztás forintra való átszámításánál is. A cikk szerint az 50 000 kilo­wattóra többletfogyasztás 100 000 Ft többletköltséget jelentett. (Vagyis: 2,— Ft/kWó-t.) A háztartási fo­gyasztóknak országos átlag­ban — kerekítve — 1,— Ft- ba kerül egy kWó elfogyasz­tása. E mérkőzés tehát az összes hazai tv-nézők számá­ra — helyesen — kb. 500 000 Ft-ba került. Ez azonban nem sok! Szá­moljunk csak egy kicsit! Ha­zánkban kb. 1 600 000 tv-elő- fizető van. Tételezzük fel, hogy az adott időpontban másfél millió készülék volt bekapcsolva. Így átlagban egy-egy előfizetőnek csak 33 fillérbe került ez a mérkő­zés. Megérte, hiszen alig 5 fillérért láthattunk egy-egy gólt! S melyikünk ne áldoz­na ennyit, mondjuk például egy-egy hazai mérkőzésen, amely ugyan színvonalban nem, de időtartamban igen megközelíti az olasz—nyugat­német mérkőzést.” Hanyagságért „Eltűnt egy távirat” cím­mel közöltük június 10-én Balogh János szolnoki olva­sónk levelét, amelyre a Deb­receni Postaigazgatóságtól kaptunk a napokban választ. íme: „...Cikkükre értesítem, hogy Szolnok 1. postahivatal a távirat kézbesítésének kö­rülményeit a cikk megjele­nése előtt megvizsgálta, s — elbocsátás annak eredményéről pana­szost értesítette. A hivatal a hanyag dolgo­zó munkaviszonyát június 10-i határidővel az Mt. V. 26. § 4. pontja értelmében fel­mondta. Időközben érdekelt írásban kérte munkaviszo­nyának közös megegyezéssel történő megszüntetését jú­nius hó 3-i hatállyal, ame­lyet a hivatal elfogadott...” A háztáji gazdaságok fejlesztésért! A háztáji gazdaságok ter­melése gazdaságpolitikai cél­jainkkal ellentétben az utób­bi időben csökkent. Ennek oka részben az, hogy a ház­táji gazdaságokkal kapcso­latban tapasztalt közömbös­ség az idősebb tsz tagoknak kedvét vette, a fiatalabb tsz tagokat pedig távol tartotta az állatállomány és a ház­táji gazadság fejlesztésétől. A háztáji gazdaságok terme­lési szintjének fenntartása, illetve növelése jelenleg és távlatokban is egyaránt ér­deke a népgazdaságnak, a termelőszövetkezeteknek, va­lamint a termelőszövetkeze­ti tagságnak. Ezért a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium s a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsa elnöksége a termelő­szövetkezeti közös és háztáji gazdaságok kapcsolatainak fejlesztésére irányelveket adott, amelyeknek fontosabb megállapításait az alábbiak­ban ismertetjük. Az irányelvek javasolják, hogy a termelőszövetkezet testületi szervei, mindenek­előtt a közgyűlés és a veze­tőség tűzze napirendre és vizsgálja meg a háztáji gaz­dálkodás helyzetét, a fejlesz­tés lehetőségeit. E közgyűlé­sen célszerű meghatározni a háztáji bizottságok feladatát, továbbá mindazokat a tenni­valókat, amelyekkel elő kí­vánják segíteni a közös és a háztáji gazdaság együtt­működését, illetve a háztáji gazdaság árutermelő tevé­kenységének fejlesztését. A termelőszövetkezet ter­veiben — a termelőszövet­kezeti tagok döntése, és ve­lük történt megállapodás alapján — meg kell tervezni a háztáji állatállomány ta­karmányigényét is. Célszerű, ha a közös állatállomány változásának megtervezésé­vel együtt, a háztáji nagy­állomány változását, vala­mint ezek takarmányszük­ségletét is megtervezik. Ahol háztáji bizottság nem műkö­dik, szorgalmazni kell an­nak létrehozását, feladatai­nak, jogainak pontos meg­határozását; Célszerűnek tartják az irányelvek azt is, hogy a közös gazdaság a lehető leg­nagyobb segítséget nyújtsa a tenyész. és a hízóalapanyag, a zöld takarmány, az alom- szalma, a keveréktakarmá­nyok, sőt az állatorvosi el­látás biztosításában is. Az irányelvek felsorolják azt a sokoldalú központi intézke­dést is, amely a háztáji gaz­daságok termelésének fej­lesztését segíti. A legfonto­sabbak: Tavaly decemberben a kormány határozatot hozott a vágómarha, a sertés, az export vágójuh és a tej fel­vásárlási árának felemelésé­re; a kedvezményes vemhes- üsző-vásárlásra adott 5000 fo. rintos állami támogatást 8000 forintra emelték; megszűnt — a lótartás kivételével — az állatlétszám jogszabályi korlátozása. A háztáji gaz­daságban tartható állatlét­számot a közgyűlés határoz­za meg. A közösben végzett mun­kának számít az a tevé­kenység, amelyet a termelő- szövetkezettel történt meg­állapodás alapján a tag ház­táji gazdaságban szarvas- marha- vagy sertéstartásra fordít. Ezt a munkát a nyug­díj és egyéb társadalombiz­tosítási szolgáltatások, — a gyermekgondozási segély, a fizetett szabadság, szülési és betegségi segély, háztáji föld szempontjából figyelembe kell venni. A műtrágyát és növényvédőszereket, — vala­mint a növényvédelmi kis­gépeket már 1968. január 1- től, míg az állattenyésztési gépeket és berendezéseket ez év elejétől ártámogatással, csökkentett termelői áron szerezhetik be a háztáji gaz­daságok is. Lehetőség van arra. hogy a háztáji gazda­ságok az Országos Takarék- pénztártól a termelés beindí­tására és fejlesztésére 15 000 forint összegig hitelt kap­janak. Az ismertetett irányelv az 1970. évi Mezőgazdasági Ér­tesítő 19. számában jelent meg. Dr. Cs. I. Hibás munka esetén a lakásszövetkezetek is követelhetnek kötbért Többször előfordult, hogy a szövetkezeti házakon áta­dásuk után hibákat találták, a beruházó vállalat azonban többnyire nem követelt köt­bért a kivitelezőtől. Különfé­le jugszabályokra utalva — gyakran arra hivatkoznak a beruházók, hogy az épület átadásával teljesítették fela­datukat. az utólagosan fel­tárt hibák ügyeinek intézése már nem az ő dolguk. A la­kásszövetkezeteknek ilyenkor csak sok utánjárással sikerül érvényesíteni: jogaikat, sőt a kellő tapasztalatok hiányá­ban a szövetkezeteket nem­egyszer károsodás is érte. A központi gazdasági dön­tőbizottság most állást fog­lalt a követelések kérdésé­ben, s megállapította, hogy a lakásszövetkezet hibák esetén közvetlenül is követelheti a kivitelezőtől a kötbért, illetve a hibák kijavítását. A lakás- szövetkezeteket ugyanis szö­vetkezeteknek, tehát jogi személyeknek kell tekinteni, ezért jogokat gyakorolhatnak és kötelezettségek is terhelik. Jogaik gyakorlásához az is hozzátartozik, hogy az épüle­teikkel kapcsolatos különfé­le igényeiket érvényesíthes­sék. Ha tehát az épületek át­adása után hibákat tapasztal­nak, bejelenthetik kötbér iránti igényeiket és azokat indokolt esetben a gazdasági döntőbizottság meg is ítéli. Hírességek hobbyja Charles Robert Darwin (1809—1882), a kiváló termé­szettudós önéletrajzában el­mondotta, hogy a gyűjtő­szenvedélynek nagy szerepe volt életében. Darwin a leg­különbözőbb dolgokat gyűj­tötte: kagylót, postabélyegzőt, pénzérméket, ásványokat. Albert Einstein (1879— 1955) bélyeggyűjtő volt. „A bélyeggyűjtés olyan kikap­csolódást jelent számomra, amely után még nagyobb erő­feszítésekre vagyok képes” — mesélte barátainak. Sz ERKESZTöl Egy szomorú anya jeligére üzenjük Szolnokra: Sajnál­juk, hogy nem írta meg ne­vét és lakáscímét. Ha ezt pótlólag megteszi, vagy sze­mélyesen felkeresi szerkesz­tőségünket, tanácsot tudunk adni. M. B.-né, Szolnok: A gyer­mektartás mértékét a jog­szabály nem határozza meg. A kialakult bírói gyakorlat sze­rint egy gyermek után a jö­vedelem 20 százalékát köte­les a gyermektartásdíjra kö-. telezett fizetni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents