Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
1970. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felkészülés az új tanévre Hét és félezer nő dolgozik a megye ktsz-eiben ülésezett kedden a KI- SZÖV megyei vezetősége. Napirendjei között tájékoztatót hallgatott meg a szocialista munkaverseny idei eredményeiről. Negyvennyolc szövetkezet 258 brigádjának csaknem háromezer tagja vesz részt eddig a mozgalomban. A vezetőség megvitatta azt a jelentést is, amelyet a szövetkezetekben dolgozó nők munkakörülményeiről, szociális helyzetéről Bordás László, a KISZÖV elnöke beterjesztett. Elemezte a jelentés az MSZMP Központi Bizottságának a nők helyzetével foglalkozó határozata nyomán szükséges intézkedéseket. Megyénk 65 kisipari szövetkezetében jelenleg csaknem hét és félezer nő dolgozik. Húsz szövetkezetben száznál több asszonyt és leányt _ foglalkoztatnak. A termelői állományba tartozik a nőknek mintegy 75 százaléka. Ennek ellenére a vezetőségben, az ellenőrző bizottságokban, a választottak összlétszámához viszonyítva kevesen vannak. Ugyancsak alacsony a termelés irányításában résztvevő nők száma. A körülmények ismeretében a vezetőség határozatokat hozott, amely szerint előterjesztés tesz a legközelebbi küldöttgyűlésnek szövetkezeti nőbizottság életre hívására. E bizottság feladata lesz, hogy kialakítsa a nők érdekképviseletét. Felmérték a közúti károkat Felbecsülték a tanácsi utakon keletkezett károkat a felső-tiszai árvízsújtotta területen. Ezek szerint 27.5 kilométer közutat rongált meg kisebb-nagyobb mértékben. Súlyos rongálódás összesen 10,5 kilométeren történt. A megrongálódott utakat ideiglenesen helyreállították, hogy az építkezésekhez szükséges anyagszállításokat lebonyolíthassák. újjáépítésükhöz 16 millió forint szükséges. A napokban megkezdte az előszállítást több mint 11 000 üzletbe a PIERT, s így akár már most hetekkel a csúcs- forgalom előtt megvehetők az 1970—71-es tanévre szükséges iskolai szerek — jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján a MUOSZ-ban Erdélyi György vezérigazgató. A tájékoztatás szerint a következő tanévben valamilyen formában a lakosság mintegy 20 százaléka tanul, s ehhez szükséges iskolaszerek nagyrésze már a nagykereskedelemnél és az üzletekben van. Szeptemberig egyebek között 45 millió iskolafüzet kerül forgalomba, iskolatáskából 70 fajta, a tavalyinál negyven százalékkal több, mintegy 250 000 áll a vásárlók rendelkezésére. A múlt évben kevés volt a körző, most 400 00O darabbal teljesen kielégítik az igényeket. Iskolai kék csomagolópapírból 130 tonnával többet kapnak az üzletek, bőségesen lesz rajzpapír, itatós papír. S csaknem 11 és fél millió, polietiléntasak, kétszer annyi mint tavaly. Az iixemi pártbizottság ülése ' Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. február 18. —19-én hozott határozatának szellemében tűzte napirendre a Tisza Cipőgyár pártbizottsága a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének vizsgálatát. A pártbizottság elé terjesztett jelentés adatainak gyűjtése során sok asszonnyal, lánnyal beszélgettek, s így — igen helyesen — nem egy általános, hanem a való helyzetet, az üzem nődolgozóinak munkáját, életét tükröző anyagot vitathattak meg. A Tisza Cipőgyárban az összes dolgozók 57,6 százaléka nő. S a háromezernégy- százharminckét asszony és leány 90 százaléka termelő munkát végez. Többségük kétműszakban, nyolcvannégyen pedig három műszakban dolgoznak. A bejárók 70 százaléka szintén nő. Ezek a számok önmagukért beszélnek. S ha még azt is tudjuk, hogy például a gyakori modellváltás szintén, elsősorban a nők számára okoz- gondot, — mivel ők dolgoznak a tüződében, a futószalagok mellett — s az ő terhüket növeli a család ellátása, a szolgáltatások hiánya, akkor nagyon is időszerűnek tartjuk helyzetük megvizsgálását. Abban reménykedve, hogy jónéhány dologban változás is történik. A munkakörülmények Ä pártbizottsági tagok közül többen hangoztatták; az eddigieknél többet kell tenni a nők munka- és életkörülményeinek könnyítéséért. Az üzem gazdasági vezetői keressék annak a megoldását, hogy megszüntethessék a három műszakot, jövőre már egyetlen asszonynak se kelljen éjszaka dolgoznia. Bizonyára találnak lehetőséget az egyműszakos munkahelyek gyarapítására, valamint a bedolgozói munkakör létesítésére, s ezáltal a munkaerőgondok is enyhülnek. Természetes, hogy olyan üzemben, ahol a dolgozók nagyobbik fele nő, még fokozottabb az igény a gyermek- intézmények iránt. A cipőgyári asszonyok úgy fogalmaztak, hogy kinőtték az ilyen jellegű intézményeket. A bölcsőde ugyan jelenleg nincs teljesen kihasználva, mivel több mint hatszáz fiatal anya veszi igénybe három évig a gyermekgondozási segélyt. Az óvoda viszont, annak ellenére, hogy a másodszori bővítéssel most már százhúsz gyermek befogadására alkalmas, kicsinek bizonyul. Főként, ha visszatérnek munkahelyükre a gyermekgondozási segélyt igénybevevő édesanyák. Hasonlóan gondot jelent az iskolás gyermekek elhelyezése. Húsz-huszonöt gyermek számára nincs hely az iskolai napköziben, sőt a tantermi ellátás is olyan, hogy kénytelenek voltak a műv. házban szükségtantermet létesíteni. A szociális létesítmények A nők szociális, munkahelyi körülményeinek további javításáért is sokat kell még tenni. A szociális létesítmények fejlesztése ebben az üzemben sem tartott lépést a létszámnövekedéssel. Az utóbbi években történtek erőfeszítések, s ennek eredményeként több üzemrészben jelentős a fejlődés is, viszont ez nem érvényes az „A” gyárra. Hétszázötven nő dolgozik ott váltóműszakban s csupán tizenöt mosdókagyló áll rendelkezésükre. Az alagsorban elhelyezett öltözők szűkek, sötétek, levegőtlenek. A kunszentmártoni telepen szintén nem megfelelő a szociális ellátottság, többek között az orvosi vizsgálóhelyiség is hiányzik. Az erkölcsi elismerés Érdemes arról is szót ejteni, hogy a munkában, a termelésben a nők többsége megállja a helyét A Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetés birtokosainak 41 százaléka nő. Száznyolcvanhét asszony és leány lehet büszke a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésre. Ketten az Állami-díj harmadik fokozatát kapták, négyen kormánykitüntetésben részesültek. Az üzemben dolgozó 160 szocialista brigádból 44 női brigád. A szakképzettséget, a tanulást tekintve hátrányosabb a nők helyzete a férfiakénál. A termelő munka, a gyermeknevelés, a háztartás mellett kevés nő vállalkozik a rendszeres tanulásra. Sok igazság van abban is, amit az egyik pártbizottsági tag említett, hogy a családon belül, ha felmerül a kérdés, ki tanuljon előbb, a férj vagy a feleség, általában a férfi javára billen a mérleg. Maguknak a nőknek is fel kell ismerniük, hogy vezetői tisztet megfelelően általános, szakmai és politikai műveltség birtokában tölthetnek be. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve A Tisza Cipőgyárban jelenleg egy nő visel főosztály- vezetői tisztet, hárman főművezetői beosztásban dolgoznak, a művezetők között harminchárom, a csoportvezetők között nyolc nő van. Bizonyára többen képesek lennének vezetői munkakör betöltésére, ha tanulnának. Erre serkenteni is kellene az asszonyokat, lányokat. Természetesen nem úgy, ahogyan most tapasztalni lehet. Amikoris az előbb említett vezető beosztásban dolgozó férfiak és nők fizetése között 200—300 forint eltérés van, azt már mondani se kell, hogy a nők rovására. Érdemes és szükséges is elgondolkozni azon, miként érhetnék el az üzemben az „egyenlő munkáért, egyenlő bér” elvének érvényesülését. A szolgáltatások Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, — bár az utóbbi években történt ebben némi változás —, hogy még mindig sok a kívánnivaló a szolgáltatásban. Nagyon sok időt rabol el az asszonyoktól a bevásárlás, a martfűi üzletekből hiányoznak a félkész ételek, gyakran más árucikkek is. A közellátás, a szolgáltatás javítása sokat köny- nyíthetne a munkásnők, a családok helyzetén. Most, a martfűi asszonyokra, családokra az jellemző, hogy ott- * honülők. Bizonyára nem így *'lenne, ha a kocsmák helyett kulturált szórakozást biztosító vendéglátó egységek lennének a községben és a lakótelepen. A Tisza Cipőgyárban is sok feladat vár megoldásra annak érdekében, hogy javíthassák a nők helyzetét. A pártbizottsági ülés útmutatásul szolgálhat a párttagoknak, az üzem gazdasági, társadalmi vezetőinek ahhoz, hol, mikor, mit tegyenek a nők érdekeiért. NAGY KATALIN Északi turnén a Tisza Táncegyüttessel Testvérvárosunk: Riihimäki Az életmentő vasút városa. — így is nevezhetnénk Riihi- mäkit, ahová a Szolnok megyei vezető szervek jóvoltából, s hatékony anyagi támogatásával most harmadízben jutott ki a Tisza Táncegyüttes. 1866-ban és 1867-ben ugyanis a termés teljesen elfagyott Finnországban, éhhalál fenyegette az embereket. Ekkor kezdték építeni a városon áthúzódó vasútvonalat, mely megélhetést biztosított az építőknek. Penti Vuorinent. a város polgármesterhelyettesét kértük meg, ismertesse olvasóinkkal testvérvárosunkat, Ri- ihimäkit. — Városunk fontos vasúti csomópont. Minden Helsinkiből iduló tehervonatot itt rendeznek. Berendezéseink automatikusak, a legjobban kifejlesztettek egész Finnországban. — Az itteni ipar felvirágzását a. vasút tette lehetővé. Jó erdőink vannak, de úsztatni nem lehetett a fát, mert még tava sincs a városnak, a folyók elkerülik. A fűrészüzem elősegítette az üveggyár és a téglagyár alapítását. a fahulladékot Finnország más részein egyszerűen eltüzelik, itt viszont üveg- gyári és téglagyári kemencéket fűtenek velük. (Közbeve- tőleg mondva: a praktikusságra való törekvést, a város lakóinak leleményességét lépten nyomon tapasztalni. A fűrészüzemben például nú- tolt padlókra ragasztják a parkettát, így egy-egy helyiség parkettázása szinte percek alatt elvégezhető). — Városunkban, akárcsak egész Finnországban — az ötvenes évektől kezdve vált könnyebbé az élet. A születések száma ugrásszerűen megnőtt. Több iskolát építettünk, s emeltük az oktatás színvonalát. Két felsőfokú oktatási intézményünk van. Az egyik kereskedelmi. — amelyben a teljesen gépesített ügyvitelt tanulják. — Egész Finnországból sokan látogatják. A másik felsőfokú intézményünk barkácsoló vezetőket képez. Nincs több ilyen intézmény Finnországban, de talán Európában sem. Az innen kikerült nevelők óvodákban, iskolákban, kórházakban szociális otthonokban, elmegyógyintézetekben helyezkednek el Feladatuk a munkára nevelés mellett az, — mindenekelőtt a kórházakban, a szociális otthonokban —, hogy szép és értelmes munkával életet öntsenek az emberekbe. — Oktatási témánál maradva, városunkban is hamarosan bevezetik az iskolai reformot. Több járásban kísérletképpen bevezették, s be is vált. A reform lényege: a gyermekek hét éves korban kezdik a kilenc osztályos ált. iskolát, azután mennek középiskolába. Riihimä- kiben elég iskola és tanár van ehhez, de néhány városunkban, főleg a ritkán lakott északi részeken nem lesz könnyű a reform bevezetése. — Áttérve a városfejlesztésre; nálunk is nagy gond a lakáshiány. Ez persze jót is jelent. Azt jelenti, hogy jövőt látnak itt az emberek, nem kívánkoznak máshová költözni. A város vezetősége természetesen igyekszik mérsékelni a lakáshiányt, ötéves terveket készítünk a lakásépítésre. A pályaudvar melletti üres részen ötezer családot akarunk elhelyezni a következő években. — Minden évben 10 lakást szeretnénk építeni ezer lakosra. Ez nagy erőfeszítést igényel, hiszen eddig csak ’S—& készült. A házakat elemekből építjük. Egy-egy típusból négvet. ötöt, hogy az egész lakótelep lehetőleg ne legyen egyhangú. — Az új lakótelepen munkásmúzeum is lesz. Megőrzőnk ott egy olyan épületet, melyet a munkásmozgalom kezdetekor saját fillérjeikből építettek a munkások. —A lakóházak alapozásakor kitermelt földből dombokat emelünk, virággal, fával ültetjük be azokat, hogy tetszetősebb legyen a sík terep. Az új lakónegyed egyik parkját Szolnokról nevezzük el. A valóságban még nincs meg, de a telep tervrajzán már ilyen néven szerepel. — Bizonyára érdekli a szolnokiakat a finnországi lakbér, ha már a lakásépítkezésnél tartunk. Nálunk az egy négyzetméterre eső lakbér 5 márka (ötven forint). Ez meglehetősen magas, de figyelembe veszik a családban az egy tagra jutó átlag- keresetet, s ha az egy bizonyos szintet nem ér el, akkor az állam lakbérsegélyt ad. — Lakbérsegélyt viszont csak a jó állapotban lévő. s nem zsúfolt lakásokban élők kaphatnak. Például, ha egy kétszobás lakásban négyen laknak, s keveset keresnek. kaphatnak lakbérsegélvt. Ha viszont már öttagú ugyanez a család, akkor a segély folyósítását megszüntetik, s csak akkor folyósítják újra, ha sikerül háromszobás lakásba költözniök. A lakás- kultúra színvonalát akarja így az állam megtartani. — Befejezésül annyit: remélem, hogy az a fejlődés, ami Riihimákiban megkezdődött, tovább folytatódik mindannyiunk örömére. — Ugyanezt kívánom Szolnok vonatkozásában testvérvárosunk lakóinak. Kérem, - tolmácsolja nekik, hogy nagy barátságot és szimpátiát érzünk a magyarok iránt. (Folytatjuk) Simon Béla (Következik: Hakni, hippik, vastaps) Három város közös jövője (Folytatás az 1. oldalról) ben a már működő és a jelenleg odatelepülő üzemek további erősítését tartják. Nagy beruházások fejeződnek be, illetve kezdődnek: a gyógyászati segédeszközök gyára, a METEFÉM KTSZ üzemének épülete, a férfi fehérneműgyár telepének bővítése. A téglagyárban a meglévő üzem mellé ke- ramzit gyártó részleget létesítenek. Ha összeadjuk a különböző vállalatok és ktsz-ek gépi és épületberuházásra szánt pénKisújszálláson többek között különböző erőforrásból mintegy négyszáz lakást szeretnének a tervidőszakban felépíteni, Mezőtúron ennél kétszázzal többet. Karcagon úgyszintén a jelentős meny- nyiségű lakásépítés mellett — mint a másik két helységben is — nagyobb területet kívánnak biztosítani a kislakásépítőknek. A víz-, a csatornahálózat fejlesztése szintén az elképzelések közé tartozik. E szerint Mezőtúron és Kisújszálláson a víz- f termelő kapacitást 500 köb- méter/nap teljesítménnyel növelik. Karcagon a II. számú vízmű továbbépítését szeretnék megvalósítani. A szennyvízelvezetés megoldása, a gázenergia üzemi és háztartási felhasználása szintén jelentős helyet kapott mindhárom város fejlesztési irányelveiben. A megyei irányelvekben annak idején megfogalmazódott, s ez tükröződik a kunvárosok fejlesztési elképzeléseiben is, hogy jelentősen növelni kell a lakossági szolzét (nem számítva a gyógyászati segédeszközök gyárának, a METEFÉM KTSZ- nek, a férfi fehérneműgyárnak e célra tervezett pénzeszközét) több mint 44 millió forint az az összeg, amit fejlesztésre szánnak. És ez szintén újabb és korszerűbb munkahelyeket jelent Kisújszállásnak is. Mindez a nagyfokú iparosítás mindhárom városban maga után vonja — mintegy további lendületet adva — a település fejlesztését, a városépítést. gáltatásokat mind mennyiségben, mind minőségben. Ezt a célt szolgálják a Karcagon és Kisújszálláson felépülő új szolgáltatóházak. Mezőtúron viszont elhatározták, hogy a fogyasztási struktúra figyelembevételével biztosítani kell az elektroakusztikai cikkek, a háztartási gépek, a személygépkocsik javítását, a ruhatisztítást. A mezőgazdaság terveiből Kereskedelem és egészségügy, szállítás és hírközlés, építőipar és mezőgazdaság; címszavak, amelyeknek fejlesztéséről oldalakon át lehetne írni. Űj AKÖV-telep, étterem, tejbolt, iparcikk szaküzletek sora Kisújszálláson, köztudomású, hogy jelentősen befolyásolja majd az emberek életkörülményeit. Mezőgazdaság vonatkozásában Karcagon óriási jelentőségű, hogy öt év alatt húszezer katasztrális hold teljes belvíz mentesítését teremtik meg; hogy 1200 va- gonos rizsraktárt, 2000 va- gonos gabonasilót, szárítót építenek; hogy a városi tejüzem rekonstrukciója során tejpalackozót létesítenek; hogy társulásos alapon húsfeldolgozó létesül a Kunság „fővárosában”. Mezőtúron pedig talán ma még nem is gondoljuk milyen nagyjelentőségű lesz a Város életében is, hogy megszünteti a MÁV a gazdaságtalan vasútvonalakat, s helyette a közhasznú autóközlekedés, a személy- és áru- szállítás kerül előtérbe. Ez pedig a városban új autóbuszpályaudvar, új AKÖV- telep építését jelenti, és egyúttal korszerűsödő úthálózatot is. Nem szólva arról, mennyire meggyorsul a vasúti közlekedés, ha a tervidőszakban villamosítják a Szajol—Mezőtúr—Békéscsaba vasútvonalat. Gondos, körültekintő, elemző, alapos felmérő, a reális lehetőségeket, helyzetet figyelembe vevő munkával készültek a három városban is a fejlesztési irányelvek, amelyekből csak néhány kiragadott példát említettünk és tártunk a megye közvéleménye elé. Az ezek nyomán készülő részletes tervek, s azoknak a mindennapi életben való teljesítése, „aprópénzre váltása” Karcagon éppúgy, mint Mezőtúron vagy Kisújszálláson, de mondhatni a megye, az ország minden városában, településén közös célt határoznak meg; kulturáltabb, gazdagodó, szépülő jövendőt. V. V. Lakásépítés és a közműhálózat / A cipőgyári nők helyzetéről
