Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
1970. július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága 1970. július 1-én tartott ülésén foglalkozott az agrárértelmiség helyzetével, a szakemberek helyével, szerepével a mezőgazdasági üzemekben; megvitatta a tanyarendszer változásait, a tanyai lakosság helyzetét és perspektíváját; valamint az ipari vállalatok és szövetkezetek bérezési gyakorlatának tapasztalatait, a munka szerinti elosztás érvényesítése érdekében tett intézkedések politikai és gazdasági hatását. Az alábbiakban összefoglaljuk a megyei pártbizottsági ülésen szereplő napirendeket. Az agpárértelmiség helyzet«*, a tanyarendszer változásai, az ipari vállalatok bérezési gyakorlatának tapasztalatai i. A mezőgazdasági üzemek politikai, szervezeti és gazdasági megszilárdulása, fejlődése a szakemberek összetételének javulásával, létszámuk növekedésével egy időben és szoros kölcsönhatásban ment végbe. A mező- gazdasági termelés ütemes fejlődésének egyik feltétele volt a szakemberek számának és a vezetés színvonalának emelkedése. A termelés fejlesztése a? anyagi eszközök mellett a szellemi beruházásoktól függ, s a jövőben még inkább ennek függvénye lesz. A tudományos-technikai haladás egyre nagyobb követelményeinek csak azok a mezőgazdasági üzemek tudnak megfelelni, ahol a vezetők és a szakemberek időben felismerik az anyagi és szellemi befektetés kölcsönös összefüggését a termelés más tényezőinek egyidejű fejlesztésével együtt. Megyénk termelőszövetkezeteiben a szakemberek számát mutató statisztika átlagban az országosénál kedvezőbb képet mutat. Míg országosan egy, egyetemet végzett szakemberre 2384 kát. hold mezőgazdaságilag müveit összterület jut, addig Szolnok megyében 2048 kát. hold. A szövetkezetekben dolgozó szakemberek száma 1965-höz viszonyítva 1969. végére mintegy 65 százalékkal növekedett. E jelentős változás ellenére sincs szakember „telítettség” mert hazai és külföldi tapasztalatok alapján, az átlagos termelési szerkezettel gazdálkodó üzemekben körülbelül 1000 kát. hold termőterületre célszerű egy felsőfokú végzettségű szakembert alkalmazni. Az állami gazdaságokban az elmúlt öt évben 34,5 százalékkal nőtt a szakemberek száma és egy, egyetemet végzett szakemberre 874 kát. hold mezőgazdaságilag művelhető összterület jut. Bár eltérések vannak a szakemberek számát illetően az egyes gazdaságok között. Az igény a szakképzettek iránt változatlanul jelentkezik. 1975-ig létszámukat 64 százalékkal akarják növelni, köztük közgazdászokat, mérnököket akarnak alkalmazni. Megyénk 15 termelőszövetkezetében, a tsz-ek 12,3 százalékában nincs egyetemi végzettségű szakember és csak 56-ban, a szövetkezetek 43,4 százalékában van két főnél több mezőgazdasági mérnök. A fenti részletezések tükrözik, hogy a megyei átlag nagy szóródást takar; az ágazati vezetők között a szakképesítés nélküli, illetve a nem megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya magasabb, mint az országos át- }ag. Megállapítható, hogy a megye közös gazdaságainak alig több mint 20 százaléka van ellátva jól szakemberrel. Viszont, ahol az átlagosnál több van, ott ez jelentkezik is a gazdálkodás kiváló eredményeiben. A kétszázkilencvenöt egyetemet végzett szakemberből százhatvannégy dolgozik vezető beosztásban, több tsz- ben a termelést csak szakiskolával rendelkező irányítja, míg az egyetemi végzettségű, a vezetői követelményeknek is megfelelő szakember beosztottként dolgozik. A szakemberek megoszlása tz ágazatok között: a növénytermesztési főágazat van legjobban ellátva a tsz-ek zömében szakemberrel, amit az utóbbi évek terméseredményei tükröztek is. Itt a jövőben viszont több technikusra lesz szükség, hogy a nyugdíjba menő képesítés nélküli, de nagy szorgalommal, lelkiismeretesen dolgozó brigád- és üzemegységvezetők helyébe lépjenek. Az állattenyésztési főágazat szakemberekkel való ellátottsága már kedvezőtlenebb más ágazatokénál. A főállattenyésztői munkakörben dolgozóknak csak 31,5 százaléka rendelkezik egyetemi végzettséggel. E helyzet kialakulása több okra vezethető vissza és gyors változás nem is várható, mert vannak tényezők, amelyek fékezőleg hatnak. Ilyenek: a főállattenyésztő azonos végzettség birtokában is több helyen a főmezőgazdász beosztottja, a MÉM—TOT szakemberek díjazására vonatkozó ajánlásában alacsonyabb kategóriába van sorolva, mint a főmezőgazdász, hazánkban nem folyik speciális állattenyésztői képzés, a munkakörülmények rosszabbak, mint a növénytermesztésben stb. fy szövetkezetek gépparkja az utóbbi években jelentősen bővült, ugyanakkor sok tsz-ben nincs megfelelő gépcsoport-vezető, és csak huszonegy fő rendelkezik egyetemi végzettséggel, közülük jónéhányan alig egy-két éve kerültek az egyetem padjaiból jelenlegi beosztásukba. A technikai fejlődés itt is sürgeti a szakemberek létszámának növelését. A jövőben a szövetkezetek nem nélkülözhetik a gazdálkodás színvonalának emelése érdekében a speciális szakmérnököket sem. Különösen a Tisza II. Vízlépcső hatóterületén gazdálkodó szövetkezetekben jelentkezik majd irántuk nagy igény. A tsz-ek főkönyvelőinek 9,8 százaléka egyetemi, 2,5 százaléka felsőfokú technikumi, 57,4 százaléka középfokú képzettséggel rendelkezik. A megyei helyzet valamivel jobb, mint az országos, mégis a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében az alacsony alapképzettség mellett nem elég, hogy a főkönyvelők többsége csak mérlegképes könyvelői vizsgával rendelkezik. Nem elégséges ma már a gazdálkodás regisztrálása, annak közgazdasági elemzésére van szükség a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében. Ezért a pénzügy, számvitel területei igénylik a felsőfokú végzettségű szakembereket. Csakúgy a közgazdászokat, üzemgazdászokat, akiket a vállalati gazdálkodás kialakulása miatt nem nélkülözhetnek a szö- vetkeztekben. A mezőgazdasági üzemek erősödésével, gazdálkodásuk eredményességének javulásával párhuzamosan nőtt a szakemberek munkájának anyagi és erkölcsi elismerése. Mind többen tagjai a szövetkezeti vezetésnek, és évről évre mind többen birtokosai kormány-, valamint minisztériumi kitüntetéseknek. A kezdő, fiatal szakembereknek sok helyen letelepedési segélyt adtak, összesen 130 szolgálati lakás épült állami támogatással az elmúlt 5 évben a szakemberek részére. Megyénk közös gazdaságai az elmúlt három évben 56 női kezdő szakembert fogadtak, kiknek többsége ma is munkahelyén található. A megyei pártbizottság alaposan elemezte a szakemberek munka- és életkörülményeit, kiemelve, hogy a munkafeltételek javulása még nem következett be a kívánt mértékben. Sokan még ma is azt tartják jó szakembernek, aki kora reggeltől, késő estig a határt és az állattenyésztési telepeket járja. A munkaidő kialakult hossza ma már nem iadokolt, jobb munkaszervezéssel, szemléletbeni változással csökkenthető. A szakemberek szakmai továbbképzésének intézeti feltételei a mérnök, ill. technikusi továbbképzés rendszerében biztosítottnak látszik, nincs megoldva ennek azonban a szervezeti része. A továbbképzésben való részvételről az üzemi vezetés, illetve az érintett személy dönt. Így a beiskolázás nincs megfelelően irányítva, 4—5 évenként nem kerülnek el a továbbképző tanfolyamokra. A közvetlenül termelésben foglalkoztatott szakemberek 8.7 százaléka rendelkezik esti egyetemi, vagy annál magasabb pártiskolni végzettséggel, 18 százalékuk marxista—leninista középiskolát végzett. Politikai képzésükben jelentős előrehaladás történt. Az agrárértelmiség jelentős szereoet tölt be az adott hely társadalmi életében. Nagyrészük a tsz választott testületében, a tanácsokban és társadalmi szervezetekben vállal és végez társadalmi munkát. Aktívan részt vesznek a TIT és a Magyar Agrártudományi Egyesület munkájában. A helyzetelemzésből következett annak összegzése, hogy a jövőben milyen főbb problémák várnak megoldásra. Mindenekelőtt az üzemek és ágazatok közötti aránytalanságokat kell felszámolni. A következő ötéves tervben minden szövetkezetben és állami gazdaságban a főágazatok élére megfelelő politikai és szakmai kéozett- séggel és vezető készséggel rendelkező szakember kerüljön. Mind szakmai, mind politikai továbbkénzésükre a jövőben is gondot kell fordítani. Az üzemek belső irányítási módszerét és szervezetét célszerű tökéletesíteni. Munkáiukat a korszerű követelmények ismeretében bírálják el. Élet. és munkakörülményeiken tovább kell javítani, különösen a kedvezőtlen adottságú gazdaságokban. Fontos és lehetséges az agrárértelmiség fokozottabb részvétele a társadalmi életben. Üj. friss erők bevonása révén csökkenjen a tásadal- mi megbízatásokkal túlterheltek száma. A megyei pártbizottság kötelezi a szövetkezetek és állami gazdaságok kommunista vezetőit, hogy évente egyszer vezetőségi ülésen tárgyalják meg az üzemükben dolgozó szakemberek helyzetét, a termelőszövetkezetek szövetségeinek kommunista vezetői pedig a megyei bizottság ülésén elfogadott jelentést és állásfoglalásokat elnökségi ülésen beszéljék meg, és határozzák meg a szövetségek feladatait. A járási. városi pártbizottságok szervezzék és ellenőrizzék e munkát. II. Szolnok megye tanyarendszere két alapvetően saiátos teleoülési formában fejlődött ki évszázadokon keresztül. A jászsági és a tiszazugi részeken, ahol a szőlő és gyümölcstermesztés az. uralkodó, a tanyák a dúlőutak mentén tanyasorokat kénezve épültek. A nagyhatárú kun városok és a szomszédságukban kialakult óriás-falvak külterületén főleg szórványtanyák alkotják a tanyás területeket. Jelenleg a megye 449 827 fős népességéből 55 342 fő lakik külterületen, a megyében 15 ezer tanyát tartanak nyilván. A külterületi lakosság száma több tényező hatására az elmúlt 20 év alatt jelentősen csökkent, míg Szolnok megye lakosságának 30.6 százaléka élt 1949-ben külterületen, addig 1970-ben már 12.4 százaléka. Napjainkban viszont két ellentétes folyamat figyelhető meg a tanyarendszert illetően az egyik a csökkenés, a másik a stabilizálódás irányába hat: csökken a szórvány-tanyák száma, a tanyaközpontokba egyre többen költöznek be, s ezért azok erősödnek. A tanyák meglétével még sokáig számolnunk kell. Ezért a tanyai lakosság sorsának alakulását a párt- és tanácsszerveinek állandóan figyelemmel kell kísérni. Támogatni azokat, akik városokba, községekbe kívánnak betelepülni és szakítani akarnak sokszor igen mostoha életkörülményeikkel. S ez nemcsak az állami szervek feladata, vállaljanak ebből részt a szövetkezetek, állami gazdaságok is. A külterületeken, tanyán élő lakosok életviszonyaival, kulturális, egészségügyi helyzetükkel, kereskedelmi ellátásukkal a jövőbeni is fokozottan kell törődni. Bár az elmúlt két évtizedben is sok minden történt a tanyai lakosság életkörülményeinek javításáért. Jelenleg 129 tanyai köznont- ban biztosítanak művelődési lehetőséget a tanácsok, szövetkezetek és állami gazdaságok. A politikai tájékoztatás eszközei a tanyákon is a televízió, a rádió és a sajtó. A villamosított tanyaközpontokban a családod 20—25 százalékának van televíziója, 60—65 százalékának rádiója. A tanvai családok 60—65 százaléka járat valamilyen sajtóterméket. A posta kézbesítési hiányosságai jelenleg akadályozzák az újságok előfizetésének növekedését. A külterületeken és fonván élő lakosságból a felnőttek egészségügyi ellátása és közegészségügyi, — járványügyi felügyelete a községi és városi lakosságénak megfelelő szakmai szinten történik, mivel mind“n tanya tartozik valamelyik orvosi körzethez, szakrend°lő- höz. kórházhoz, illetve közegészségügyi felügyelőséghez. Jelenleg a mozgó szakorvosi szolgálatok látják el havonta egyszeri kiszállással a megelőző szakmai tanácsadást. vizsgálatokat. A szakorvosok e szolgálaton kívül a kömv"k községeiben szak- tanácsadást is tartanak, mely a terület csecsemő és terhes gondozottéinak folyamatos szakorvosi ellátását is biztosítja. Az egészségügvi ellátásban az útviszonyok javulásától és az orvosi rendelésre alkalmas helyiségek számának növekedésoté] várható jelentősebb vá'tozás. A tanván lakók kereskedelmi ellátását a külterületeken működő 68 kiskereskedelmi egvség látja el. Az említett boltokat, meivek vegyes jellegű egységek, kivétel nélkül a helvi A vpcz-ek t-T'+tál^ fenn és mintegy 60 millió forintos évi forgalmat bonyolítanak le. A kereskedelmi ellátásban ielentősebb javulásra számítani nem lebet. viszont arra törekedni kell. hogv a boltokban meg- toiálbató legven mindaz az elarveM árnoü'k. amelyekre a tanván élőknek nanonta CVÜVS óep van. A követvén óaro1z-i-'<r»ri l<-nnrrl;nólf omrrjcn ne fpÍT*c*->r?p1rr»t pro cncfvf-cócróxml telefonnal kell ellátni a kisebb teletni'éseket- törekedni kell a közlekedés jobb feltételeinek megteremtésére is, a kiépített úttal el nem látott zárt tanyai településeket bekapcsolni az úthálózatba. A tanyai háztáji gazdaságoknak mégvan a sajátos szerepük a mezőgazdaság árutermelésében, melyet a kormányzat gazdasági intézkedésekkel is támogat. Ez a jövőre is érvényes, ugyanakkor ne szenvedjen csorbát a kollektív gazdaságok, nagyüzemek érdeke sem. Fejleszteni kell a külterületi lakosság közötti politikiai munka módsezreit, a párt. a tanács és a tömegszervezetek tömegmozgalmak vezetői törekedjenek a személyes kapcsolatok fejlesztésére a lakosság e rétegével. A tömegkommunikációs eszközök terjedéséért. a sajtótermékek terjesztéséért a tanyövilágban az eddigieknél többet kell tenni. A tanyákról beköltözők kapjanak a városokban, községekben megfelelő házhelyet, a törvényes lehetőségeken' belül a szövetkezetektől, állami gazdaságoktól új házuk építéséhez anyagi segítséget. A megyei pártbizottság hangsúlyozta, a külterületen élő lakosság helyzete fontos társadalmi, politikai kérdés, a párt és állami szervek ennek tudatában foglalkozzanak a tanyarendszer és a tanyai lakosság problémáival. III. A megyei pártbizottság irányelveket fogadott el az ipari vállalatok és szövetkezetek bérezési gyakorlatának, a munka szerinti elosztás következetes érvényesítése érdekében történt intézkedések tapasztalatai alapján. Az irányelvek megállapítják; a gazdálkodó egységekben a bérezési rendszerek fejlesztése, a bérezési gyakorlat egybeesik a gazdaságirányítási rendszerünk koncepcióival, a munka szerinti elosztás követelményei erősödő tendenciával hatnak, az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítésére széles körben megvan a törekvés. A bérek és az átlagos keresetek színvonala a terveknek megfelelően emelkedik, s ennek feltételeit a vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek alapozzák meg. Ugyanakkor több kedvezőtlen jelenség is van. amelyek megszüntetéséért a pártszervek és párt- szervezetek kezdeményezően lépjenek fel. Politikailag irányítva és koordinálva e munkát a pártszervek és pártszervezetek kísérjék figyelemmel a munka szerinti elosztás érvényesítésére irányuló vállalati bérpolitikát. Alakítsanak ki a közgazdasági szemlélet további formálása érdekében állandó és konkrét agitációt a bérezési alapelvekről hangoztatott hibás nézetek leküzdésére. Rendszeresen magyarázni kell, hogy az egyen- lősdi idegen a szocializmustól. a béreknek, a jövedelmeknek szoros kapcsolatban kell lenniük a munkateljesítményekkel. Az 1970. évre megkötött kollektív szerződésekben eszközölt módosítások ismertetésén túl, mely a gazdaságvezetés és a szakszervezeti szervekben dolgozók közös feladata. az 1971. év elején megkötésre kerülő új kollektív szerződések előkészítő munkálatait kísérjék figyelemmel a pártszervezetek és segítsék elő, hogy azok tartalmasabbak. pontosabbak legyenek, feleljenek meg mind teljesebben a gazdaság- politikai célkitűzéseknek. Az ..automatikus” bérfei- lesztések a minimálisra korlátozódjanak. a munkabéreknek. kereseteknek a színvonala. a több, a jobb, a termelékenyebb munka révén, a szaktudás, a felelősig növekedése révén követkézzé,; be. Ajánlani kell azt a gyakösc latót, mely szerint egyre több vállalat emeli részesedési alapjából dolgozóinak bérét, így nyilvánvalóbb és érthetőbb a kollektíva számára az a kapcsolat, amely a teljesítmények és bérek, s a nyereség alakulása között fennáll. A bérezési formák megválasztásakor és fejlesztésekor legyen szem előtt, hogy a vállalatnál a norma a legmegbízhatóbb eszköze a bérek teljesítményeken alapuló elosztásának. A prémiumrendszer, a jutalmak segítségével is elő kell mozdítani egy-egy fontos, a vállalat gazdálkodására ható feladat megoldásának anyagi ösztönzését, különös tekintettel: — a műszaki fejlesztés feladataira, — a beruházások határidőn belüli lebonyolítására és üzembehelyezésére, — a vállalat exportjával összefüggő műszaki szervezési, áruforgalmi célkitűzéseire, A vállalati belső mechanizmus egyik kulcskérdése a személyi, anyagi érdekeltségi rendszer fejlesztése. Ezért szorgalmazni kell, hogy a vállalatok, ipari szövetkezetek fogalmazzák meg a IV. ötéves terv időszakára a belső vállalatpolitikai koncepció alapján a munkaerő- és munkabérpolitika alapelveit, azaz a vállalati magatartás stratégiáját és taktikáját a bérezést illetően. A Központi Bizottság., nők helyzetéről Hozott határozata szellemében konkrét intézkedéseket igényeljenek a gazdaságvezetőktől abban, hogy — szervezzenek a nődolgozók számára szakképzettség megszerzését biztosító tanfolyamokat, az üzemben, a vállalatnál, — szervezzék meg a női szakmunkások, műszaki és adminisztratív női alkalmazottak továbbképzését, hogy alkalmassá váljanak az előléptetésre, felelős munkakörök betöltésére, — konkrét intézkedéseket tegyenek olyan esetekben, amikor az egyenlő munkáért egyenlő bér elve csorbát szenved, a nődolgozó rovására férfi munkatársával szemben. Javítani kell a párt- a szakszervezeti, a KISZ vezetésnek az üzemi tanácskozások felhasználásával a dolgozók informálásán. Tájékoztatni kell a vállalati nyereség évközbeni alakulásáról, a nyereséget jelentős mértékben befolyásoló gazdasági eseményekről, hatásáról a részesedési alapra. A pártszervek, pártszervezetek, pártvezetőségek üléseiken, tanácskozásaikon titkári és pártcsoport-bizalmi értekezleteken rendszeresen foglalkozzanak az adott gazdálkodási egység bérezési gyakorlatának tapasztalataival. A gazdaságvezetők beszámoltatása mellett a pártszervek, pártszervezetek az üzemi szakszervezeti szervekben dolgozó kommunistákat is számoltassák be időnként a bérpolitika, a bérezés gyakorlati kérdéseiről. A megyei pártbizottság felkéri a Szakszervezetek Megyei Tanácsában, az egyes szakmák megyei bizottságaiban dolgozó kommunistákat, hogy kísérjék figyelemmel a bérezést és jelezzék annak ellentmondásait, az aránytalanságokat és legyenek kezdeményezői a feszültségek megszüntetésének, a hibás gyakorlat kijavításának. A vállalatok, kisipari szövetkezetek felügyeletét, illetve érdekképviseletét ellátó sezrvek segítségét fokozottan kell igényelni a vállalati bérpolitika fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez. • «•
