Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Július 23. Tesfvérnézőben NOTESZLAPOK TALLINNBÓL III. Csak lassan, kényelmesen Ülünk az étteremben, a pincér hozza az ennivalót: A leves előtt jó magyar szokás szerint egy kis röviditallal koccintunk. A leves közben lélegzetvételnyi szünet, vendéglátóim újra emelik a poharat. Udvarias emberek, én is az vagyok — jó legyen, igyunk még egyet. A harmadik koccintásnál már feldereng bennem, hogy hohó, ez nem magyar szokás. Aztán hozzák a következő fogást. Mielőtt nekilátnánk újabb poháremelés, s egy korty vodka ismét lecsúszik. Jól tartanak házigazdáim — mormódszerünk” után. Nálunk evés közben nem illik rágyújtani, sőt akkor sem, ha az asztalunknál valaki más eszik, nem illik étkezés közben elmenni az asztaltól. Mi negyedóra alatt végzünk az evéssel. (Persze a pincérre várás egy óráját leszámítva.) Ök azt mondják: az ember ne siessen az evéssel. Élvezze az ennivalót, a társaságát, a zenét, a hangulatot. Nem tudom tudományos magyarázatát adni az ő szokásuk előnyének, de határozottan szimpatikus. Az első napon még kényelmetlen volt a gyorsan elfonye: csakis konyak kísérettel isszák. Kávét önmagában sohasem, vodkával szintén nem. Egy csupor kávé mellé egy korty konyak, esetleg egy két falat édes, vagy sós sütemény. Egyébként a nyelvészek figyelmébe ajánlok egy magyar származású észt szót: dupla. Eredete a következő: Tallinn néhány kávéházában magyar presszógép működik. Valódi magyaros kávét főz, a szokásos decinyi helyett egy duplára valót. Itt nem kávét kérnek az emberek, hanem duplát. így szószerint. H ÄWfV A tallinni városháztér. A keskeny ház a város egyik legrégebbi épülete fondírozok magamban — úgy látszik nagyon kedves vendég vagyok. Eszünk, beszélgetünk, koccintunk. Látom, hogy a többi asztalnál is hasonló a mód. Mindenütt külföldi vendégek ülnek? Aztán a további meglepetések sorozatában rájövök, hogy az észtek a vendéglőkben egészen másképpen étkeznek, mint mi. A legjellemzőbb a nyugodt, lassú — mondhatnám szakaszos — evés. Két három falat a húsból, köretből, aztán leteszik a kést, villát és beszélgetnek. Vagy rágyújtanak egy cigarettára. A dohányosok számára a leves után szinte kötelező egy cigaretta. Egy- egy éttermi ebéd, vagy vacsora másfél óráig is eltart, közben elszívnak három— négy cigarettát, beszélgetnek és kortyolgatnak a vodkából. Esetleg a sülthús felénél felállnak és táncolnak egyet. Aztán visszajönnek és folytatják az evést. Nagyon furcsa megszokni a mi „belapátolós gyasztott vacsora után ott ülni az üres tányér mögött és szabadkozni, hogy köszönöm, tényleg jól laktam. És megmagyarázni, hogy nem azért ettem olyan gyorsan, mert nagyon éhes voltam. Kernekül meg lehet szokni a kényelmes étkezést. Aztán újra itthon gyorsan visszaszoktam a hazai módihoz. Persze itt is másfél óráig tartott az egész. Ettünk, ittunk fél óra alatt és vártunk egy órát amíg elvitték az üres tányérokat és fizethettünk. Külföldet járók bizonyára jól ismerik a különböző országok kávéit. A törököst, ahol a kétdecis poharakban négy ujjnyi magasan áll a zacc és a tetejéről óvatosan le lehet inni a kávét, a németest, ahol a világosbarna folyadék inkább teához hasonlít, mint kávéhoz és aki főzi bizonyára sok szívvel, de kevés kávéval készíti. Nos, az észtországi kávé is ilyesfajta, de van egy roppant nagy előBizonyára a gép kezelését ismertető magyar szakemberek honosították meg ezt a szavunkat — tény, hogy az itt készülő kávét duplának mondják. Egészségére! Az idegen nehezen mondja ki ezt a magyar szót. Egy-egy ékezet nélküli kiejtésén bizonyára sokan derültek már. Nos az észt „egészségére” sem olyan könnyű; terviszex. Ráadásul pikáns kétértelmű szó is. Ugyanis egyszuszra kimondva azt jelenti, mindnyájunk egészségére. A szót kettéválasztva kis szünet közbeiktatásával kiejtve: tervi szex azt jelenti; éljen a szex. Egy-egy táncos szórakozóhelyen, koccintás közben, látva a sok csinos mini, sőt szupermini szoknyás lányt, bizony akadozva csúszott ki a számon a köszöntés — tervi szex. Erdélyi György Következik: Egy örökifjú gyár. Női evezős Európa-bajnokság összeköthetik a kellemest a hasznossal. A verseny megtekintése üdülést, szórakoztató nyári programot jelent, ugyanakkor az izgalmas perceket albumuk részére értékes emlékbélyegzéssel, carte maximumok megszerzésével örökíthetik meg. A Magyar Posta 1 forint névértékű bélyeggel köszönti az augusztus 20—23. között Tatán tartandó női evezős Európa-bajnokságot. A négy- párevezőst ábrázoló bélyeget Kékesi László grafikusművész terve alapján ofszetnyomással készíti a Pénzjegynyomda. A kép hátterében a tatai vár látható, így á bélyegről elénk tárul az a nagyszerű környezet, ahol a versenyek lebonyolódnak. Női evezőseink korábban már sok sikert arattak, a hazai pályán különösen jó eredményre számíthatunk. A sport és a filatélia barátai JPTLNÖÍ EVEZŐS EURÖPA.-BA JN0KSÁG : um MAGYAR POSTA Az egyiptomi forradalom útja Tizennyolc esztendővel ezelőtt, 1952. július 23-án győzött az egyiptomi nemzeti demokratikus forradalom. Ezzel megkezdődött az a folyamat, amely az Egyesült Arab Köztársaságot a nem kapitalista fejlődés útjára, a harmadik világ anti- imperialista politikát valló országai közé vezette. Faruk reakciós királysága ellen a Szabad Tisztek titkos szervezete irányította a sikeres akciót. Ez a csoport 1938-ban alakult, programjaként Egyiptom függetlenségét és korszerűsítését írta zászlajára. 1950-ben alakították meg Végrehajtó Bizottságát, ennek Nasszer ezredes lett a vezetője. A következő hónapokban rohamosan kritikussá vált a helyzet Egyiptomban, a Szuezi csatorna övezetében rendszeressé váltak a fegyveres összetűzések. 1952 januárjában a brit titkosszolgálat emberei, a királyi udvar tudtával, hatalmas tűzvészt idéztek elő Kairóban. Ezt használták fel ürügyként a statárium bevezetésére. Betelt a pohár, s a Szabad Tisztek cselekvésre határozták el magukat. 1952. július 23-án hajnalban a Nasszer és ,Amer vezette katonai egységek letartóztatták a királyhű tábornokokat, — Khaled Mohied- din (marxista politikus, jelenleg az EAK Béketanácsának elnöke) páncélosai körülzárták Daruk palotáját. Győzött a vértelen forradalmi megmozdulás, nemsokára kikiáltották a köztársaságot. A nem is egészen két évtized, amely az egyiptomi évezredekhez képest valóban rövid időszak, kiemelkedő eredményeket hozott a nagymúltú ország életében. Hozzákezdtek a földreformhoz, az iparosításhoz, a sivatag termővé tételéhez, államosították a Szuezi-csa- tornát. A múlt súlyos örökséget hagyott hátra: írástudatlanságot, pusztító népbetegségeket, elképesztően alacsony életszínvonalat, a nők teljes jogf osztottságát — mindezeknek felszámolása ugyancsak megkezdődött. A fejlődés bonyolult külső és belső körülmények között ment végbe. Egyiptomot kétszer érte agresszió: 1956 őszén angol—francia—izraeli támadás, majd 1967 júniusában az izraeli roham. Az imperialista hatalmak többször szőttek összeesküvéseket a kairói vezetés ellen, kihasználták a szélső- jobboldali Muzulmán Testvéreket; nem vetették el a gazdasági zsarolás eszközét sem. Jelentkeztek azonban sajátosan belső problémák is. A július 23-i átalakulás végrehajtói különböző osztályérdekeket képviseltek, nem lehetett . hosszútávú, közös programjuk. Az ellentétek gyakran vezettek következetlenségekhez, ellentmondásokhoz, vargabetűkhöz,^ de vajon forradalmi fejlődési szakasz zajlik-e konfliktusok nélkül ? Tizennyolc év múltál megállapíthatjuk, hogy az egyiptomi forradalom eszméje kiállta az idő próbáját. Az EAK ma az arab világ legtekintélyesebb állama, amely a megrázkódtatások ellenére jelentősen megerősítette belső helyzetét, megszilárdította nemzetközi tekintélyét, s az anti- imperialista harc első vonalában küzd a közelkeleti helyzet békés és igazságos rendezéséért. Jóviszonyt épített ki a szocialista országokkal, amelyek a nehéz években önzetlen barátként álltak oldalára. Ennek az együttműködésnek alapvető szerepe volt és van Egyiptom védelmi képességeinek helyreállításában, a gazdasági nehézségek leküzdésében. A történelmi évfordulón szivélyes köszöntésünk száll Kairó felé, s miközben új sikereket kívánunk az Egyesült Arab Köztársaságnak, cselekvő szolidaritásunkat nyilvánítjuk a haladó arab erők harcával. — i — A kertészeti termelés átszervezése Bulgáriában A zöldségtermesztés a bolgár mezőgazdaság legjövedelmezőbb ágazata. Az elmúlt évben a szövetkezeti gazdálkodók zöldségtermesztésből hektáronként átlagban 2017 leva összjövedelemre tettek szert, a sokéves ültetvények 1167, az ipari növények 946, s a gabonafélék 438 levás összjövedelmével szemben. Azonban a zöldségtermesztés magas munkaigényessége még mindig nehézségeket okoz a szövetkezetekben. Így például az elmúlt öt év folyamán a szóbanforgó ágazatban a termelékenység emelkedése 35 százalékkal kisebb volt, mint a növény- termesztési ágazat egészében. A termőhelyek még mindig elaprózottak, ami szinte lehetetlenné teszi a technikai berendezések tömeges méretű alkalmazását. Az elkövetkező években éppen ezért azokat összevonással modern, 500-tól 1000, sőt 1500 hektárig terjedő zöldségtermelő komplexumokká kell változtatni. Az elvégzett kísérletek azt mutatják, hogy a zöldségtermesztés gyorsan téríti meg a tőkebefektetéseket. Ilyen komplexumok létrehozására a szövetkezeteknek kölcsönöket folyósítanak: a múlt évtől kezdve az állam teljes egészében magára vállalja a tervezési költségeket, 50 szászalékban a talajegyenge- téssel kapcsolatos költségeket és 30 százalékban az öntöző-talajjavító berendezésekkel kapcsolatos költségeket Az elkövetkezendő öt év folyamán a bolgár szőlőtermesztés is gyökeres átalakuláson megy keresztül. Kiirtásra kerül 9 ezer hektár régi szőlőskert és a „Mozer” rendszer alapján 17 500 hektárnyi új ültetvényt hoznak létre. Közel 10 százalékkal nő a borszőlők részaránya, s jobbára fagyellenálló „Kaberne”, „Rkaci- teli” és „Merlo” fajtákat telepítenek. Némely vidéken csökken a „Bolgár” fajta részaránya különböző koránérő szőlőfajták javára. Az ültetvények átszervezésével és az ipari módszereknek a termelésben való elterjesztésével növekedni fog a szőlőtermesztési ágazat jövedelme is. A becslések szerint a „Bolgár” szőlőfajta termesztési önköltsége métermázsánként 9,21 leva lesz, az asztali és a borfajtáké pedig átlagosan 9,89 leva. Intézkedéseket léptetnek életbe a szaporítóanyagtermelés gyökeres megjavítása érdekében is. Az elkövetkezendő öt év folyamán a termelés megduplázódik — speciális komplexumokban. Dánia mezőgazdasági problémái A hagyományos dán mezőgazdasági üzem alapvető üzemága a növénytermesztés. Társadalmi viszonyok gyors fejlődése és a mező- gazdasági viszonyok ezzel járó hasonlóan gyors változása miatt az utóbbi időben a növénytermesztésben is gyökeres változások mentek végbe. Az ország egész mezőgazdasági területe 1950 —54 és 1969 között 3 121 000 hektárról 2 956 000 hektárra, vagyis 165,000 hektárral, ezen belül a takarmánynövények vetésterülete 1 503 000 hektárra, vagyis 461 000 hektárral csökkent. A gabonafélék vetésterülete viszont 1 311 000 hektárról 1 703 000 hektárra, tehát 392 000 hektárral emelkedett. A szálastakarmányok és gyökértakarmányok területe 15 év, tehát viszonylag igen rövid idő alatt csaknem fél millió hektárral lett kevesebb, ami az ország egész mezőgazda- sági területének kb. heted része. Pedig a gyökértakarmányokat és a herefüves keverékeket mind ez ideig igen értékes, sőt nélkülözhetetlen növényeknek tekintették a gabonatermesztő vetésforgóban. A hagyományos dán vetésforgó a gabona, a gyökérnövények és a herefüves keverékek váltakozásán alapszik. Azt lehetett volna ezért várni, hogy azokon a területeken, amelyeken a szálastakarmányok termesztését megszüntették, a vetésforgó szempontjából hasonló értékű más növényeket vezettek be. Ez azonban nem történt meg. Sőt ellenkezőleg, az említett 15 év alatt a cukorrépa és a burgonya vetés- területe is a felére csökkent. Csak a fehérjedús hüvelyesek, a bab, a borsó és a lucerna vetésterületén észlelhető némi szerény emelkedés. Ezzel szemben a gabonatermesztés erősen fokozódott és jelenleg az egész mezőgazdasági területnek 60 százalékára terjed ki. Az egyoldalú gabonatermelést régebben a vetésforgó szempontjából helytelennek tartották, az utóbbi évek kísérleti eredményei azonban azt mutatják, hogy ezt a felfogást felül kell vizsgálni. Az igaz, hogy az újabb kísérleti eredmények szerint is a vetésforgó a legbiztonságosabb üzemfora legnagyobb és lcgállan- ma, amely sokéves átlagban dóbb terméseket szolgáltatja. Előnyei azonban nem olyan nagyok, mint azt a régebbi xtó kísérletek alapján gondolták, mert a gépesítés és a vegyszerek nagyobb mértékű használata a meglehetősen egyoldalú gabonatermesztés fenntartását is lehető teszi. Dániában azonban a gabona termelőköltségei igen nagyok, és ezért a dán gabonát a világpiacon is nehezen lehet értékesíteni. A gabonatermesztés fejlesztésének továbbfolytatása ezért az ország feleslegeinek növekedését eredményezheti. Sokkal célszerűbb volna ezért a gabona jelenlegi vetésterületének egy részén fehérjetartalmú takarmánynövényeket termeszteni. Ennek előnyei a következők lennének: 1. Jelentős összegeket lehetne megtakarítani az olajpogácsa importján. Ugyanazon idő alatt, mialatt a vetésterület szerkezetében a fentebb ismertetett változások végbementek, az ország olajpogácsa-importja 500 000 tonnáról 700 000—800 000 tonnára emelkedett és ugyanakkor az olajpogácsa kb. 50 százalékkal megdrágult. 2. A dán piacról eltűnnének a gabonafeleslegek és ez megkönnyítené a stabil belföldi gabonaárak fenntartását. Ez pedig a gabonaárak általános árszabályozó szerepe miatt közérdek. 3. Megjavulna a vetésforgó és ezáltal egész növény- termesztés költségei csökkennének. Ezek az előnyök annyira nyilvánvalóak, hogy feltétlenül befolyásolni fogják az ország növénytermesztésének alakulását a jövőben. Feltehető, hogy a szálastakarmányok vetésterülete továbbra is csökkenni fog, e folyamat azonban meglassul. A lassulás oka részben a hústermelés növekedése, részben pedig az, hogy a marginális rét- és legelőterületeket egész évi legeltetésen alapuló külterjes szarvas- marhatartásra fogják felhasználni. A gabonafeleslegek képződésének ellensúlyozására nagyobb mérték-; ben fognak termeszteni fehérjetartalmú növényeket, a gabonát pedig fokozott mértékben fogják takarmányod zásra fordítani. j.ji
