Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

1970. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Termálfürdő csigaházban. A tapolcai termálfürdő rekonstrukciója során átépítették a régi életveszélyes szabad tavi fürdőt 14 millió forintos be-uházással. A termálfürdő be­fogadóképessége 500 fő, de v asárnaponként ezren is fel keresik. Lányok a Je Hőskorszak legendái — Romantika és realitás — Kétféle katona Gyermekszemmel látott világ — Az Európa újdonságai — Könyvszemle — A bukfenc, az orsó, a dugóhúzó, az amerikai for­duló az alapfigurák. — És a bonyolultabbak? — Például a háton körö­zés, a háton kinyomás, a negatív dobott orsó. — Ezek miért nehezebbek? — Minden figurának meg­van a maga meglehetősen nagy sebessége. Az ilyen kombinált figuráknál gyak­ran akkora erők lépnek fel, hogy érzem nyúlik az ar­com, vagy mindjárt kisza­kadok az ülésből váll-lapos- tól, mindenestől. Egy-egy fordulóhoz minden erejét „bedobja” az ember. Eről­ködik, küzd. A két lány felváltva, egy­más 'szavát kiegészítve ma­gyaráz. A levegőbe rajzol­ják, hogy kombinálják az orsót és a hátrabukfencet, vagy a legyezőt. Kis termetű, karcsú mind­kettő. Látják, hogy csodál­kozom, amikor a nagy erő­hatásokról beszélnek. — A repüléshez fizikai erő is kell! — erősítgetik. — És bátorság? Egymásra néznek. — Talán. A két lány, Tóth Katalin és Éva motoros repülők. A válogatott keretnek csak egy éve vannak nő tagjai — ők ketten, a Tóth testvérek. Elszakadni a földtől — Hogy lettek válogatott repülők? Egyáltalán, hogy jutott eszükbe repülni? — Kati kezdte — mondja Éva. A megyei iparcikk kiske­reskedelmi vállalat szolnoki papírboltjában megkezdődött a tanszervásár. Többszáz kis- és nagydiáknak vették már meg a táskát és füzeteket. A megyeszékhely legnagyobb papír és írószerboltjában mintegy 900 ezer forint érté­kű áru várja a vevőket. Az általános iskolák egyes osztályainak mintegy hat­száz, tehát összesen csaknem ötezer csomagot készítettek el. A vevők pénzének és igé­nyeinek megfelelően van vá­laszték fatartalmú és famen­tes füzetekből. Ami viszont mindegyikben egyforma: most már mind margózott. Táskából is bőséges a vá­laszték. A 35 forintos olcsó­ból éppen úgy van, mint a 390 forintosból. Több mint 1200 tolltartót és mintegy 23 ezer darab színes és fekete irónt vehetnek a diákok. Egyedül a faáruból — rajz­tábla, számoló- és hurkapál­— A gimnáziumba, aho­vá jártam, eljött egy repü­lőklub szervezője. Az egész osztály jelentkezett. Egy évig csak elméletben repül­tünk. Mire gépbe ülhettünk, csak ketten maradtunk. Ké­sőbb már egyedül jártam a repülőtérre. A szüleim ak­kor még nem is tudták, hogy repülők. Azt mondtam: túrákra járok, kirándulok. Csak akkor vallottam be az édesanyámnak, amikor már egyedül repültem. Egy edzésre Kati magával vitte húgát, Évát. Elvitték repülni, aztán már alig le­hetett „kihúzni” a gépből. — Az a legcsodálatosabb érzés, amikor a gép elsza­kad a földtől, amikor egye­dül felemelkedik. Maga a repülés nem különleges ér­zés. 1962-ben Magyarországon tartották a műrepülő világ- bajnokságot, amelyen kül­földi versenyzőnők is részt vettek. A repülősport szak­emberei akkor határozták el, nálunk is be kellene vonni a nőket a motoros műrepü­lésbe. Katira és Évára esett a választás, akik akkor már ezüstkoszorús vitorlázórepü­lők voltak. Nagyszerű sport ez Most, hogy egy éve a vá­logatottkeret tagjai, min­den idejüket a motoros mű­repüléssel töltik. Vitorlázni csak kedvtelésből járnak. No meg Kati, mint segédoktató tevékenykedik a vitorlázók­nál. Az ő szakszolgálati cika — egyelőre nemhogy választék nincs, de szinte még mutatóban sem találni a bolt­ban. Szomorú, hogy évek óta nem tud az ipar túllépni eze­ken a nehézségeken s nem tud megfelelő választékot produkálni. Van viszont elég kék papír és műanyag füzet­könyvében még egy érdekes bejegyzés szerepel — vonta­tó repülőgépvezető — ebben a minőségben az egyetlen nő az országban. Civilben Éva a Csepel Vasmű Egyedi Gépgyáránál, Kati a Bányászati Anyag­ellátó Vállalatnál dolgozik. Mindkettőjükre nagyon büszkék munkahelyükön. Kati mégis másutt szeret­ne dolgozni: — Jelentkeztem a MA- LÉV-nél pilótának — mond­ja. Mert időközben elvégez­tem a légiközlekedési tech­nikumot. Voltam még a mi­niszterhelyettesnél is. Ami­kor meglátták, nagyon cso­dálkoztak: „Nő, és pilóta akar lenni!?” — Pedig a Szovjetunióban, Franciaor­szágban s még egy csomó más országban vannak pi­lótanők. Csak nálunk ide­genkednek. — Magyarországon vala­hogy nem elég népszerű a repülés, — toldja meg Éva. — Kevesen tudják, milyen nagyszerű sport ez. A Tóth lányok a napokban jöttek haza Esztergomból, a világbajnokságra előkészítő hathetes edzőtáborból. — Rengeteget tanultunk, gyakoroltunk. Az edzőnk magnóra mondta észrevéte­leit, amíg repültünk, s ami­kor leszálltunk, meghallgat­hattuk. Egymást is figyeljük, ellenőrizzük. Jó, ha a családban ketten vannak repülők! borítóból is bőséges a kész­let. Szintén kellemetlen az el­adók számára, hogy nem tud­nak üveges töltőtolltintát ad­ni a vevőknek. Egyedül lite­res — azaz kimért tintát tud­nak ajánlani. Ezt ellensúlyoz­za viszont, hogy golyóstollból meglehetősen jó a választék. Az azonosat mindenki másként látja, s az eltérő­ből is mást és mást ragad­nak ki az emberek. Ezért, hogy nincs agyonírt téma, csak sematikus, új kimondá­sára képtelen feldolgozás. Az Európa Könyvkiadó újdon­ságai között tallózva leg­alábbis erre a következte­tésre jutunk. Mert kínálhat- e még bármit a mai olvasó számára a múlt század? Jordan Jovkov bolgár író, s Sztaroplaniai legendák cí­mű műve — Karig Sára fordításában — meggyőző igennel felel a kérdésre. Jovkov a török uralom el­leni felkelésekig — a XIX. század elejéig — nyúl visz- sza, s emel ki eseményeket, embereket az idő bugyrából, hogy a ma emberéhez szól­jon. Miről? Becsületről, az egyszerű ember helytállásá­ról, érzelmek és történelmi események drámai összeüt­közéséről. A hazaszeretet lí­rai szépségű vallomásait nyújtja a kötetbe foglalt tíz írás, amelyeknek alkotója nem csak megérteni képes ember és történelem viszo­nyát, hanem; átérezni is. loan Slavici könyve, a Jószerencse malma — első ízben, majd’ kilencven év­vel ezelőtt jelent meg — Erdély múltjába vezeti az olvasót. A múltnak abba a szakaszába, amikor a job­bágyság már nem béklyóz­ta, s egy más, új világ még nem vonzotta a falu embe­reit. Két kor határán él­nek, sorsukban romantika és realitás keveredik; gyakran hamis, embertveszejtő ro­Az 1966 telén elhunyt Kohán György végrendele­tében teljes művészi hagya­tékát Gyula városának ado­mányozta, 691 festményt, és 2215 grafikát. E hatalmas anyag a magyar művészet- történetben páratlan jelen­tőségű. Nagy részét a festő életében sehol sem mutat­ták be, ezért a meglepetés erejével hatott már az első, 1968-ban Gyulán megrende­zett Kohán emlékkiállítás is, amelynek második részét most, július elején nyitottak meg a gyulai kiállítási csar­nokban. A csarnokot a vá­ros éppen a Kohán hagya­ték méltó bemutatása cél­jából építette. Az első, 68-as kiállításon 52, most 46 fest­ményt láthat a közönség. E számok azt is híven kifeje­zik, hogy még mérhetetlen sok kincset rejteget a Ko­hán hagyaték, de már az eddig bemutatott művek is biztosítják alkotójuk számá­ra a halhatatlanságot. Az idei emlékkiállítás szinte didaktikus alaposság­gal mutatja meg Kohán György munkásságának két­arcúságát, hiszen sok tekin­tetben, elsősorban ábrázolá­si, szemléleti módszerében lehetetlen közös nevezőre hozni a földszinten látható olaikéoeinek kirobbanó in­dulatát, az emeleti részen bemutatott viasztempera- művek stilizált, dekoratív világával. E kétarcúság Ko­hán művészetében azonban mindenképpen egy lényegű. Ebben a hatalmas életmű­ben a kellő és a való világ, HIRDETMÉNY A Túrkevei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága köz­hírré teszi, hogy Túrkeve vá­ros tanácsa 1970. június hó 15. napján tartott ülésén ta­nácsrendeletet alkotott „A fürdő használatáról”. A tanácsrendelet kihirde­tése napján lép hatályba, s a hivatalos órák alatt meg­tekinthető a VT VB szervezé­si osztályán a tanácsháza 25. sz. szobájában. Városi Tanács Végrehajtó bizottsága Túrkeve mantika és nyers, gerincet nyomorító realitás. Az író egyéni sorsok és közös szán­dékok . találkozásának, illet­ve szétválásának okait, kö­vetkezményeit kutatja. Sod­ró lendületű, izgalmas cse­lekmény adja ágyazatát e kutatásnak, s erőteljes vo­násokkal megrajzolt figurák sorsában kel életre az a vi­lág, amely visszavonhatatla­nul letűnt a történelem színpadáról, de amely ép­pen ellentmondásosságával kínál máig is érvényes ta­nulságokat. A Lőrinczi Lász­ló fordította kötetet a bu­karesti Kriterion Könykiadó- val közös gondozásban je­lentette meg az Európa. A közelebbi múltat takaró fátylak egyikét lebbenti fel, s nyújt mögé bepillantást Didó Szotiriu: Egy anatóliai boldog ember című regényé­ben. A görög írónő művé­nek hőse, Manólisz Axiótisz, a kis-ázsiai görögök majd’ fél évszázaddal ezelőtti sors­fordulójának eseményeit eleveníti fel drámai feszült­ségű, már-már a dokumen­tumok tömörségéhez hason­lítható stílusban. Anatólia tájai, a földi javak dús tár­háza, Szmirna a helyszín, s a szereplők valódi és kita­lált alakjai a görög—török háborúnak. A szerző nem éri be csupán az események ábrázolásával, hanem az ér­dekli, miként viselkednek az emberek a változó körülmé­nyek közpette, hogyan tisz­tulnak meg gyegéiktől egye­sek, míg mások senkivé tö­pörödnek. A könyvet Szöl- lősy Klára fordította. az ideálok és a realitások szüntelen konfrontációja zajlott. Olajképeinek motí­vuma zömmel „alföldi” té­ma, ősi szenvedélyek, indu­latok, nosztalgiák munkál­kodnak a képeken, első pil­lanatra szinte megformálat- lanul, elsődlegesen kifejezve a mondanivalót, ám, hogy­ha jobban szemügyre vesz- szük ezeket a képeket, fel­fedezhetjük rajtuk azokat az alap struktúrákat, a hi­hetetlenül gondos szerkesz­tést, amely stilizált, ősi in­diai, egyiptomi előképek ál­tal inspirált viasztempera műveire oly jellemzőek. A dekorativitás tehát azo­kon a műveken is jelen van és a művészi kifejezés ere­jét szolgálja, amelyeken a tartalom, az ábrázolt téma tűnik legfontosabbnak. A kiállítótermek sarkában egy-egy régi népi cserép­edény áll díszként. E cse­répedények egy kicsit Ko­hán művészetének szimbó­lumai is lehetnek, hiszen egyesítik magukban a népit, s a klasszikus ősi formákat. E két pólusból táplálkozik ez a lenyűgöző erejű festé­szet is. — rg — Elkészültek az egyetemek három éves kutatási tervei. A most elkészült, 1970—72-re szóló újabb három éves egye­temi kutatási tervekben már határozottabban törekednek a felsőfokú intézmények ar­ra, hogy a kutatóintézetek szakembereit bevonják a szervezett képzésbe és to­vábbképzésbe. Ugyanakkor a kutatóintézetek is mind job­ban megteremtik egyes egye­temi oktatók tudományos munkájának a feltételeit: gyakran előfordul ugyanis, hogy csak bizonyos kutatóin­tézetekben van mód a továb­bi kutatásra, s az egyetemi oktatók is ott tudják mun­kájukat sikeresen befejezni. A most zárult időszak és A kiadó írók Világa soro­zatának új kötete a Hasek világa Dobossy László mun­kája. Svejk, a derék katona megalkotója maga is volt ka­tona, ott hasalt az I. világ­háború lövészárkaiban. Túl egyszerű, s éppen ezért ha­mis következtetés lenne ar­ra gondolni: Hasek szemé­lyes élményeit rögzítette pa­píron. Dobossy tanulmánya szemléletes képet nyújt a valóság írói átformálásáról, arról a bonyolult folyamat­ról, amelynek végeredmé­nyeként az eseti általánossá, az egyedi tipikussá lesz a műben. A fényképekkel il­lusztrált kötet a haseki vi­lágot jól ismerőknek is tud újat mondani, s ez egyben értékének mércéje is. A bratislavai Madách Könyvkiadó és az Európa közös gondozásában látott napvilágot Peter Karvas: Befejezetlen gyermekhangra című kötete. A szatirikus­ként jól ismert szerző e könyvével új oldaláról mu­tatkozott be. Két fia föl- cseperedését követi nyomon lírai hangú, s gondolatgaz­dag írásaiban. Megkapó egy­szerűséggel, s közvetlenség­gel képes visszaadni a gyer­mekszemmel látott környe­zet szépségeit és fonáksá­gait, a felnőttek és ember- palánták szüntelen párbe­szédét a rajtunk kívül lévő, s a bennünk rejlő világról. A kötetbe foglalt tizenhárom írást Zobor Eszter, Tóth Ti­bor és Czagány Iván fordí­totta. M. O. ' r Értékes lelet Országosan páratlan román­kori templom romjaira buk­kantak a székesfehérvári Ist­ván király Múzeum régészei, Álba Rcgia várának terüle­tén egy lebontott XVIII. szá­zadi lakóház alatt. A 80 négy­zetméter alapterületű, három- karéjos alaprajzú épületet annak idején római fehér- márványoszlopok tartották, melyeket — feltételezhetően — a táci római kori település romjaiból „zsákmányoltak” a XI. század leleményes kőmű­vesei (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS) a következő három esztendő egyetemi kutató munkájának teljesebb elemzésében, újabb célkitűzések megfogalmazásá­ban segítséget nyújtottak a tudománypolitikai irányelvek, amelyek alapján mind az egyetemek, mind az egyete­meket irányító főhatóságok egyértelműen, az országos feladatokkal összhangban dol­gozták ki az alapvető felada­tokat. A legdöntőbb célkitű­zés: az esetlegesség helyett megfontoltabb tervezésre tö­rekednek, és nagyobb súllyal kapcsolódnak be az országos programok, feladatok megol­dásába. Mind több egyetemi oktató, oktatócsoport vállal a gazdasági életet közvetlenül érintő kutatási feladatokat is. Vezetőbeosztásba _ kedvező feltételekkel — felvételre keresünk Al talanos mérnököt és közgazdászt. Jelentkezni lehet: Megyei Tanács V. B. Építési- Köz­lekedési és Vízügyi Osztályán Szolnok, Kossuth La­jos u. 2. szám. KÁDÁR MÁRTA Megkezdődött a fanszervásár — Táska- és ceruza minden mennyiségben Nincs rajztábla és üveges tinta Kohán emlékkiállítás Az egyetemek három éves kutatási tervei

Next

/
Thumbnails
Contents