Szolnok Megyei Néplap, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

1970. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fiatal bolgár személygépkocsi ipar egyik gyártmánya a szovjet alkatrészek­ből összeszerelt Moszkvics 408-as kocsi. Képünk; a lovecsi „Balkán” autógyár egyik szerelőszalagjáról készült. (Telefoto—BTA—MTI—KS) Gőzzel haj tolt autómotor A gőzautóhajtómű megépí­tésének kérdése mind élén­kebben foglalkoztatja nem­csak az autógyártás szakem­bereit, hanem mindazokat, akiket érdekel a levegő szennyeződésének problémája. A gőzmotor szerkesztésé­nek első terve 1960-ban me­rült fel, ámde mindeddig nem sikerült leküzdeni a gondolat megvalósításának útjában álló fő akadályoKat. Az első akadály: a motort — kazánt és a kondenzátort — minimális méretűre kell szabni, hogy beleférjen a gépkocsiba. A második ne­hézség: a kazán számára olyan folyadékot kell találni, amely alkalmasabb, mint a forráshoz viszonylag magas hőmérsékletet kívánó víz. A gőzhajtómű előnyei nyil­vánvalóak. Nem igényel na­gyon tiszta fűtőanyagot és követKezésképpen üzemelte­tése olcsóbb. Az égési folya­mat lassúbbá válik és ennek folytán teljesebb. Hatvanezer nő érdekeit képviselik Elsőként tartotta meg alakuló ülését a MESZÜV nőbizottsága A nők helyzete, munkakö­rülményei, gondolkodásmód­ja, elválaszthatatlan össze­függésben van az általános gazdasági, politikai helyzet­tel; pontos tükörképe annak. A nők érdekképviselete te­Javaslattevő és szavazati joggal Megyénkben elsőként a MÉSZÖV küldöttgyűlésének tizenöt tagú nőbizottsága tar­totta meg tegnap délelőtt alakuló ülését. Az értekez­leten. amelyen a bizottság feladatait, hatáskörét, jogait és a bizottsági tagok köteles­ségeit, valamint az 1970. évi munkaprogramot vitatták meg, részt vett és felszólalt dr. Laki Béláné, a SZÖVOSZ nőbizottságának titkára és Boda László, a MÉSZÖV el­nökhelyettese is. Mint Mari Béláné, a nő­bizottság titkára elmondta, elsődleges feladatuk lesz, hogy elősegítsék a nők rész­vételét a szövetkezetek irá­nyításában, és minden terü­leten megfelelően juttassák érvényre érdekeiket. A kül­döttgyűlés munkájának segí­tésére, a nők helyzetének megjavítására, — problémáik megoldására javaslatokat te­Iparosodik Kunhegyes hát nem lehet csupán egy szerv feladata. Minden mun­kahelyen nagyobb jelentősé­get, — figyelmet és meg­becsülést kell biztosítani a női munkának. Ennek meg­valósítása a sorra alakuló nőbizottságok feladata lesz. hetnek. az üléseken pedig szavazati, indítványozási, ta­nácskozási joggal vesznek részt a bizottság tagjai. S habár az első tanácsko­záson még csak az általános, alapvető tennivalók megbe­szélése volt a napirendsze­rinti feladat, a hozzászólók már ezúttal is rengeteg konk­rét tennivalóra hívták fel a figyelmet Kevés a vezetőbeosztású ft no Az ÁFÉSZ-ek, takarék- és lakásszövetkezetek tagságá­nak fele nő, számuk csaknem hatvanezer. A választott ve­zetőségekben azonban a rész­vételi arányuk csak 32 szá­zalékos. Feltétlenül jó lenne, ha ezt azt arányt a jövőben növelni tudnák. „Múzeum­udvar” 17/ ssín a város kulturális életében „Múzeum-udvar” né­ven változatos művészeti sorozatot rendeznek, az idei nyáron először a szolnoki Damjanich mú­zeumban. Szeptember 14-ig ki­lenc alkalommal várja a nézőket a „Múzeum-ud­var”. Az első estén ugyan a rossz idő miatt nem a szabadban tartották az észt művészeti rövidfil­mek vetítését, a továb­biakban azonban az idő­járás remélhetőleg nem keresztezi a rendezők ter­veit. Így tehát a program szerint a második, való­jában azonban az első múzeum-udvari estét jú­lius 26-án este 8 órakor tartják, Hacki Tamás és az Ex Antiquis együttes, valamint Brachfeld Sieg­fried és Vincze Viktória fellépésével. Augusztus 3-án ma­gyar képzőművészeti rö­vidfilmeket láthat a kö­zönség, majd a Röpülj páva népdalverseny or­szágos győztesei és a Szolnok megyei győzte­sek lépnek fel augusztus 10-én. Közreműködik az ELTE zenekara, a műsort Vass Lajos vezeti. Érdekes kísérlet lesz az augusztus 17-i szabad­téri irodalmi est, amelyen Sinkovits Imre, Gombos Kati, Zsolnay Hédy és Dénes Margit zeneszerző lép a közönség elé. Augusztus 25-én a ko­molyzene kedvelőit vár­ja a „Múzeum-udvar”. A „Világjáró művészek” hangversenyén Szirmay Márta, Perényi Eszter, Domahidy László és Sza- bóky Márta szerepel. A műsort Gál György Sán­dor vezeti. Augusztus 31-én fran­cia, szeptember 14-én iengyel képzőművészeti rövidfilmek szerepelnek a programban, közben szeptember 7-én pedig a szolnoki szimfonikus ze­nekar ad hangversenyt. Kunhegyesen Rácz Fe­renc vb-elnök tájékozta­tott bennünket a jelen­legi munkájukról és a következő tervidőszak­ban megvalósuló elkép­zeléseikről. Augusztusban a helybeli Lenin Tsz egy nyomtatvány­üzemet indít, amely ellátja majd a Nagykunsági Mező- gazdasági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetségéhez tartozó szövetkezeteket, va­lamint a környék ÁFÉSZ-eit. A Beloiannisz Híradástech­nikai Vállalat száznyolcvan munkásnője már most. a ta­nulás idején 85 százalékos teljesítményt ért el, ezért a vezetők úgy tervezik, hogy augusztusban az átlagóra­bérről áttérnek a teljesít­ményfizetés rendszerére. (A távlati terv szerint ezt az üzemet véglegesen letelepí­tik a községben. Ha a tár- rirelások eredménnyel jár­nak, mintegy nyolcszáz nő­nek nyútthat munkaalkal­mat az üzem. Jövő héten kezdődik a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság Bánhalmán lévő központi irodájának betelepítése a községbe. Az új irodaház az, állami gazdaság, a községi tanács vb és az ÁFÉSZ közös be­ruházása; az épülő új, há­romszintes épület földszint­jén ugyanis az ÁFÉSZ felső- ruházati áruházat nyit majd. Augusztusban átadják a 900 ezer forintos költséggel korszerűsített bölcsődét. Mi­vel a jelenlegi óvodák nem tudják ellátni az igényeket, már tárgyal a községi tanács vb a helybeli üzemekkel: a kooperálás eredményeként száz személyes óvodát épí­tenek. A negyedik ötéves terv egyrészt a .további iparosí­tást. másrészt a kommu­nális ellátottság feileszté- sét jelenti a kunhegye- sieknek. Jelenleg ezerkétszáz nő dol­gozik a háztartásban és minteev háromszáz férfi jár el a községből dolgozni. 1972-ben új üzem nyitja meg kapuit: a Budapesti Az utóbbi években javultak a szövetkezetek nődolgozói­nak munkakörülményei és nőtt az átlagkeresetük. „Az egyenlő munkáért, egyenlő bért” elv megvalósításáért azonban még sokat kell ten­ni. A nőket elsősorban az adminisztratív, vagy közgaz­dasági képzettséget igénylő munkakörökben foglalkoz­tatják. A főkönyvelők fele például nő. s az egyszemé­lyes, jutalékos boltok vezetői is többségében asszonyok. Az elsőszámú vezetők, így az el- •nökök, vagy elnökhelyettesek között azonban alig találni nőket. Egyetlen egynek, a be- senyszögi ÁFÉSZ-nek az el­nöke Sriff Józsefné, igaz már idestova húsz éve. Öt választották a MÉSZÖV nő­bizottsága elnökének is. A bizottság megoldandó feladatai között említették még a nők szakmai, politikai képzésének fontosságát, s azt, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a kö­rükben végzendő kulturális, ismeretterjesztő munkára. A felvetődött problémák megoldásáról, s a kitűzött program megvalósításáról, a negyedév múlva sorrakerülő értekezletükön adnak számot a bizottsági tagok. H. M. Kompakt Kereskedelmi- és Csomagoló Vállalat megyei sóüzeme, amelynek tanul­mányterve már készül. A 25 millió forintos beruházás hetven-nyolcvan embernek ad majd munkát. Szintén 1972-rc fejezik be a Vízgépészeti Vállalat 1. sz. üzemegységének rekon­strukcióját, amely 140 új munkahelyet jelent a köz­ségnek. A következő ötéves terv­időszak feladata lesz egy új, hat tantermes iparitanuló­iskola felépítése is. A terv­időszak végére nemcsak a még hiányzó 10 kilométer vízvezetékhálózat épül ki, hanem a szennyvízcsatorna is. A község városiasodik azáltal is, hogy felépül az új központja. Ennek keretében a Szabadság térről a Dózsa György útra új utcát nyit­nak. A negyedik ötéves terv során 60—70 emeletes és 240 földszintes lakóház építését is tervezik. — ob — Dicsérni sem I •• ff könny ii Volt egy fiatal pedagó­gus, aki csinált valamit. Többet, hasznosabbat, ér­dekesebbet társainál. Ha igazságosan mérjük ezt a többet, tulajdonképpen az iskolai közösségnek, — ahova tartozik, de tán még városának is egyik büszke­sége lehetne. Valahogy így ítéltük meg, amikor írni akartunk róla. Nem mást, mint amit csinál, s azt, — hogyan csinálja; egyálta­lán, milyen ember ez a fia­tal pedagógus. Készsége­sen válaszolgatott az új­ságírónak. Ám másnap be­jött a szerkesztőségbe, s kérte, még ne írjuk meg a cikket. Hosszas faggatás után el­mondta, hogy úgy érzi — nem volna jó egy ilyen cik­ket megjelentetni. Számára nem volna hasznos. Meg­változna utána vele szem­ben környezetének maga­tartása. Beszélt még eset­leges féltékenységről, irigy­ségről. Ellenvetésül el­mondtuk neki, hogy ez nem kivételezés. Ha másik kollegája is csinál valamit, arról is írunk, de most ő érdemli meg. Azt is, hogy tulajdonképpen az ő sze­mélye szerepel majd a cikkben, de erre büszke le­het egész környezete, a munkatársak, ahol dolgo­zik. Annyit mondott, hogy kívülálló nem érti ezt, S még egyszer nagyon kérte, ne írjunk róla. A cikk nem jelent meg. De az eset ha­gyott bennem egy sor kér­dőjelet. Bizonyára túl érzékeny ez a fiatalember. Felna­gyítja azokat a jeleket, — amelyek itt-ott tapasztal­hatók voltak a környezeté­ben. De hogy voltak ilye­nek — minden sértő vádas­kodás nélkül elmondható, — az biztos. Ha annakide­jén sikerei láttán odamen­nek hozzá kollegái, s ke­zet nyújtanak, mondván: ez derék munka, csináld csak, büszkék vagyunk rád — talán ma nem lennének ilyen érzései. Irigy embe­rek mindig voltak. — Ez egy csúnya emberi gyarló­ság, de több is lehet annál, ha egy alkotó közösség éle.- tében jelentkezik. Hatását tekintve politikai kérdéssé is válhat. Egyébként az ilyesmi — nem elszigetelt jelenség, — hisz ha az volna, szót sem érdemelne, Hasonló hely­zetben egy munkás mond­ta el a következőket: — Nézze, nem kell én rólam írni. Nem csinálok én sem­mi mást, mint a többiek. A pénzt is megkapom érte. Ha ma írnak rólam, holnap akad, aki gúnyolni kezd. De azt a megjegyzést biz­tosan el kell tűrnöm: „de feltörtél”. Hiányzik ez ne­kem? Azután meg elő for­dulhat, hogy másnap vala­milyen elnökségbe is beül­tetnek, meg oklevelet ad­nak. Nem akarok én kü­lönb lenni a többi melós- nál. Írjon a műhelyről. ír­ja meg, hogy milyen jó az egyetértés közöttünk. Ebben a műhelyben van sok derék munkás. Olya­nok, mint a nagy átlag. A termelőmunka derék hada. De akivel beszélgettünk — s ebből azért cikk is lett annak idején — minden te­kintetben kiemelkedik a többi közül. Példakép, ha nem is akarja vállalni ezt a szerepet, és vannak a műhelyben lógósok, hanya­gok, fegyelmezetlenek, jön- megy állandóan néhány vándormadár is. M\t hasz­nált volna itt egy általános cikk, az állítólagos jó „mű- helvi szellemről”, az egyet­értő kollektíváról? Reméljük — érdemes volna tán megnézni is — a cikk után a becsületes de­rékhad büszke volt. még gratuláltak is esetleg a „feltört” szakinak. S hogy a lógósok mit mondanak? Az sem mellékes, de nem is mértékadó. Két példával próbáltam illusztrálni azt a nem rit­kán tapasztalható jelensé­get, amikor valaki a meg­érdemelt dicsőség, az er­kölcsi elismerés helyett szí­vesebben választja a csen­des névtelenséget, a szür­ke középszerűséget. Ha csak rejtett célzásokból is, mint a fenti példánál, — rendszerint kiderül, hogy nincs egyébről szó, mint az irigység, a „megszólás” elleni védekezésről. Egyik kollegám a .,középszerűek övön aluli ütésének” nevez­te ezt a jelenséget. Jobb a békesség — ugye ismerik ezt az új szólást. Ez sem egyéb, mint annak az eleve védekező, óvatos életfilozófiának a nyelvi ki­fejezése, amely azt vallja: semmiben nem lemaradni, de semmiben sem kitűnni. Nem jó, ha valamiért rád figyelnek. Ez a langymeleg kispol­gári nézet azt diktálja, — hogy az ember a maga mikrovilágában éljen csak szürkén, mert akár negatív példaként, akár követendő eszményként ráfigyelnek, retorzió következhet utána. Az előbbi esetben a veze­tői, utóbbiban kollegái ré­széről. Ennek az óvatos életvitel­nek intézményesített, szin­te hivatalos formáját is hallottam már. Egy intéz­mény vezetője mondta el beszélgetésünkkor: N ézze, én nem örülök annak, ha a sajtó bírál bennünket, de azt azért ki tudom védeni, meg tudom magyarázni. De legalább ennyire nem szeretem azt sem, ha di­csérnek bennünket. Mert erre is mindenki odafigyel. Pedig az én elvem — és er­re tanítom munkatársaimat is — a következő: Van 17 ilyen intézmény az ország­ban, mint a miénk. A rang- sorolásban mi legyünk mindig a kilencedikek. Fi­gyelje meg, így mi kapjuk a legtöbb kitüntetést, jutal­mat, és a legkevesebb ellen­őrzést, mert ' velünk sem így, sem úgy, • senkinek nincs problémája. Megfigyeltem. Sajnos van valami igaza. Éppen azért érdemel a jelenség szót és figyelmet. Rég meggyöke­resedett, kispolgári nézet­ről és magatartás formáról, ha úgy tetszik évszázados élettapasztalatról van itt szó. Valljuk be, hogy volt néhány esztendő, amikor még meg is tetéztük ezt a tapasztalatot. A sajtó jó eszköz volt arra, hogy ér­demén túl „futtassanak” embereket, ellenszenvessé reklámozott „példaképeket” állítsanak. Ez azonban a múlté. Az ilyen manipulá­ció egész politikánkkal, — igazságérzetünkkel szemben álló, s ma már nem is ta­pasztalható. Gazdaságirá­nyítási rendszerünk re­formja pedig az anyagi ta­lajától is megfosztotta az ilven manipulációs kísérle­teket. Így igaz ez, de az isigaz, hogy az emberekben lera­kodott, s nagyrészt apáiktól bölcs igazságként örökölt gondolkodási salakot nem lehet rendeleti úton meg­szüntetni. Egészséges köz­életünk azonban mind jobb talaj ahhoz, hogv gyorsab­ban változtassunk az ilven gondolkodásmódon. — Te­remtsünk nagyobb hitelt az erkölcsi elismerésnek azzal is, hogy példaképeink le­gyenek valóban minden te­kintetben azok, noha ők is emberek, s bizonyára nem is szeplőtelenek. Ugyanak­kor védjük meg a közép­szerűek, vagy éppen a há- tulkullogók, a demagógok és irigyek övön aluli üté­seitől azokat, akiket az erkölcsi elismerés, az ezzel járó társadahni megbecsü­lés, a közéleti rang jogo­san megillet. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents